Nógrád, 1968. szeptember (24. évfolyam, 205-229. szám)

1968-09-14 / 216. szám

vqlllgitgék az életet a vagy: Kit nem éiMlekel ? Egy régi kép villan fel az emlékezetemben, amint végig­kísérem Hídvégi Andrást, a megyei vetőmagíeliigyelőség vezetőjét a laboratóriumon. Évekkel ezelőtt több termelő- szövetkezetben láttam — itt- ott még dívik a módszer —, hogy apró ládákban, különfé­le kalászos vetőmagokat csí­ráztattak. A szakemberek val­latták az életet, mit várhatnak a vetésre szánt magtól. * Szigorú előírások Manapság mindez sokkal korszerűbben megy végbe. A módszerek fejlődtek, s a vető­magtól is sokkal többet vá­runk, mint évekkel ezelőtt. Érthető, ha jobban akarjuk is­merni titkait. — Az új ve tőunagtörvóny szigorúbb elbírásokat rögzít, amelyek a gazdaságok érdekei, hasznát, az ország előnyei szol. gálják — magyarázza Hídvégi András, a felügyelőség vezető­je. — A mi feladatún«:, hogy a megyében alkalmazott összes vetőmag minőségét, forgalma­zását, tarolását ellenőrizzük. A minőségi vetőmagvak vizsgála­ta mellett nagy szerep jut te­vékenységünkben a szántóföl­di termesztés ben ismételten al­kalmazottak vizsgálatára. A vetési időszakok előtt megszaporodik a munka a ba­lassagyarmati központban. Egyre-másha érkeznek á tasa- kolt minták a termelőüzemek­ből. Ám most, az őszi vetések előtt elégedetlenek a felügye­lőség dolgozói. — Sok termelőszövetkezet­ben nem törődnek ezzel a fon­tos feladattal — mondja a ve­zető. — Ahhoz, hogy minden­ki vessen, nyugodtan alhasson, négyszázötven mintát kell megvizsgálnunk. Eddig azon­ban csak valamivel több, mint háromszáz érkezett be. Több mint húsz termelőszövetkezet nem küldött vetőmagmintát. Vajon mi történik ott, ahon­nan nem érkezik minta, vagy nem veszik figyelembe a fel­ügyelőség vizsgálati eredmé­nyeit? — kérdezzük Hídvégi Andrástól. — Aki gyenge minőségű ve­tőmagot tesz a földbe nem várhat jó termést. Különféle kategóriákba Soroljuk a mago­kat. Az első: a vetésre alkal­Hogyan is küldhették ide. eny- nyire piszkosan? Sorakoznak a nevek az alkalmatlannak mi­nősített magok listáján is: Ke­szeg, Csécse, • Tereske, Patak őszi árpa, Kálló rozs. Mátra- szőllős őszi árpa és rozs, s így tovább. — Mi történik, ha a szövet­kezet alkalmatlan minősítéssel kapja vissza a mintát? — kérdem. — Azt a magot semmiképpen nem szabad elvetnie — mond­ja a vezető. — Ezt mi ellen­őrizzük — mutatja a részletes ellenőrzési tervet. — Nincs más hátra: beszerzik a vető­magot a termeltető vállalattól. Színezett embrióit A laboratórium műszerei nem csalnak, s az itt dolgozók is lelkiismeretesen végzik munkájukat. Gordos Zsuzsa előadó az imént fejezte be né­hány minta csírázóképességé­nek a vizsgálatát. Érdekes módszert alkalmaznak. A be­érkezett mintából száz szem magot vízben áztatnak; majd parányj szikével (sebészkéshez hasonló apró szerszám) mind­egyik magból kioperálják az embriót, amelyből a csíra ala­kul ki. Ezt megfelelő vegyszer­ben áztatva, az elszíneződés mértéke szerint állapítják meg a csírázóképességet. Jó szem, nyugodj idegek kel­lenek a munkához. S termé­szetesen nagy-nagy gondosság. Ez utóbbi nélkül elképzelhe­tetlen á vizsgálat. A központ dolgozói rendelkeznek ezekkel a tulajdonságokkal, de a tü­relmüket próbára teszik a ha­nyag üzemek. Szeptember Iá­ig be kellene fejezni a vető­mag-vizsgálatokat, de a szö­vetkezetek késlekedése miatt ez már lehetetlen. — Azért vagyunk itt. hogv ezt csináljuk, s nem akarunk piszkálni senkit — mondja vé­gezetül Hídvégi András. — Mint hatósági szerv, jogunk­ban áll megbüntetni a mulasz­tó termelőszövetkezeti vezető­ket, de nem ez a szándékunk. Azt szeretnénk, ha minden hold földbe ellenőrzött, jó vetőmag kerülne. Jobb termés csak így várható. Ki merné mondani a tag­ságnak. hogy ő nem ugyanezt akarja? Pádár András más minősítést kapja, amely minden tekintetben megfelel a követelményeknek. A máso­dik: vetésre továbbtisztítással alkalmas, a harmadik: vetésre súlytöbblettel alkalmas, majd a vetésre továbbtisztítás után, súlytöbblettel alkalmas, mig végül: vetésre alkalmatlan. Babramunka, de megéri Á kategóriákat aszerint kap­ják a vetőmagok, hogy meny­nyire szemetesek, sok-e ben­nük a törött szem, a gyommag, milyen a csírázóképesség. Ezek külön-külön és együttesen be­folyásolják a vetés várható eredményét. Példát is mond a vezető. Az a mag vetésre al­kalmatlan, amelynek a csírá­zást képessége a 80 alatt, s a gyomtartalom pedig kilogram­monként a 60 százalék fölött van. A vizsgálat babramunka. a legnagyobb pontosságot köve­teli, mert a legkisebb hanyag­ság v is megbosszulja magát. Hídvégi András kartonokat vesz' elő. Vizsgálati jegyző­könyvek, ellenőrzési lapok. — Itt van például a nőtincsn­ek őszi árpája — mutatja. A lapon ez áll: 10,1 százalé­kos tisztaságú, 7,6 százalék a hulladék, s kilogrammonként 710 d,arab az idegen magtarta- lom. Alapos tisztításra szorul. A mihálygergei termelőszö­vetkezetnek két tagban, nyolc­vankét hold szép kukoricáia van. Az egyik tábla a Forrain. a másik ezzel szemben, az or­szágidról jobb oldalra, kint a határszélen. Csodájára járnak a szomszéd falukból is. Em­bernél magasabb szártenger, karvastagságnyi csövekkel. Ilyen kukoricát, ilyen nyári szárazságban csak hozzáértő földművelő emberek termel­nek. A föld hálás Tóth Istvánnál, a főagronó- musnál keresem a módszer titkát. Még reggel van, men­ne a Dudokba. mert ott van­nak az emberek is. Talajjaví­tást végeznek. Nincs kedvére a beszéd. Lehuppan az íróasz­tal mögötti székre, az asztal­ra meredve forgatja kezében örökirónját és egy reklámpa­pírra firkál. Mindent csinál, csak beszélnie ne kelljen. Vé­gül is ráűn a csendre, felk&oja a fejét. A haja is a homloká­ra hűd. — Annál a két tábla kuko­ricánál bebizonyosodott, érde­mes a földnek megadni, ami jár... Olyan hangsúllyal mondta, hogy szavaiból félreérthetet­lenül kicsendült: valami vita előzhette meg a munkát. De a történettel adós maradt, még mindig az irónja volt legfőbb gondja. Aztán így: — Hajjaj! — visszatúrta homlokára hullott haját,. Bejött egy fiatal agronómus. Az atombomba első menekültjei Bikini lakosai hazatérnek Erősödött a szövetkezeti demokrácia A reform és az önállósás: — Keresettebb termékeket készítenek Húsz százalék gyarapodás a szolgáltatásnál A Fehér Ház szóvivője beje­lentette. hogy megszervezik Bi­kini sziget lakosainak hazatérését, Ezek jelenleg Kili-szigetén élnek, 500 tengeri mérfölddel délre szi­getüktől, amely a szóvivő beje­lentése szerint „ismét lakható.” Bikini szigetén, ezen a rendkí­vül gazdag növény- és ailatvilá- gú szigeten 1940-ban tss mikro­néz bennszülött élt, 20—:ío csa­lád tagjai. A sziget azokhoz a területekhez tartozott, amelyeket az ENSZ a háború után az ame­rikai igazgatásra bízott: a Mar­shali szigetcsoportról van szó, amely 1911-ig német volt, azután a japánok szállták meg. majd az amerikaiak vették át tőlük isii­ben. Bikini sziget lakosainak az ame­rikai haditengerészet egy magas rangú tisztje azt mondta, hogy ideiglenesen ki kell üríteni a szi­getel, mert ott fontos hadgyakor­lat fog lejátszódni. Azt nem mondták meg, miféle hadgya­korlatról van szó. A lakosok be­leegyeztek. 19*1. március S-án az U. S. Navy kétéltű jármüve megérkezett Bi­kini szigetére, felszedte az egesz lakosságot és elvitte őket a kö­zeli Rongerik szigetre. 1910. jú­lius 1-én robbantották fel a szi­geten a történelem első hidrogén- bombáját. Bikinire 250 hajó érkezett (eb­ből 70-et arra szántak, hogy □ hadgyakorlát során elsüllyedje­nek) és 42 000 katonai megfigyelő. Djuda, Bikini királya sírva néz­te földje elpusztítását. A bomba megrázta az egész szigetet, radioaktív felhőt hozott léire, amely megmérgezte a vize­ket. az állatokat, a levegőt, és — amit nem láttak előre — átter­jedt a közeli Rongelan szigetre és megmérgezte annak lakosait. Bikini lakosai nem térhettek vissza szigetükre. Először Uje- langba. aztán Kwajaleinbe. vé­gül 194* novemberében KUi szi­getére vitték őket. erre az elha­gyott míkroné7Íai szigetecskére. Itt élnek 20 éve, ébsée és min­denfajta nélkülözés közepette. Bikini lakosai szüntelenül kö­nyörögnek az amerikai hatósá­goknak, hogy engedjék őket vlsz- sza Bikinire. Miután 194* és 1958 között 20 atomkisériet zajlott le a szigeten, az Atomenergia Bi­zottság közölte, hogy a tenger­parton élő nagy teknősbékák. a halak és a növények nem mér­gezettek többé, tehát nincs töb­bé fertőzési veszély. Bikini volt lakosainak száma közben Kili szigeten 307-re emelkedett. Ez az első nép földünkön, amelyet az atombomba menekültjének tekint­hetünk. Johnson elnök közlése szerint Bikini népe most végre hazatér­het. Az idén mintegy 150 millió forint értékű termelésre lehet számítani megyénk szövetke­zeti iparától. A gazdaságirá­nyítás reformja jelentősen nö­velte a szövetkezetek önállósá­gát és felelősségét. Az eltelt időszak tapasztalatai már ösz- szegezhetók, ezért kerestük fel Kovács Mártont, a KISZÖV elnökét, hogy a reform hatá­sáról, eredményeikről és gond­jaikról adjon tájékoztatást. — Hogyan sikerült a fel­készülés, és az miként tük­röződik a gazdasági eredmé­nyekben? — A reform nagyon sok újat jelentett a szövetkezeti iparban. Már a felkészülés során több társulás alakult közös anyag- beszerzésre, értékesítésre. Az idei terveket a szövetkezetek önállóan, igen élénk vitákban alakították ki a közgyűléseken. — Az elmúlt félév termelési értéke 75 millió forint, a múlt évivel azonos. Az egy dolgozó­ra jutó termelési érték viszont csak 90,6 százaléka a tavalyi­nak. A csökkenés oka: a me­gyei pártbizottság határozatá­nak megfelelően, a foglalkoz­tatás javítása érdekében a szö­vetkezetek sok új dolgozót al­kalmaztak, és a termelés ösz- szetétele a kisebb értékű, ke­resettebb termékek javára to­lódott el. Ezért van az, hogy bár értékben nincs nagy vál­tozás, de fél év alatt kétmillió forinttal nagyobb nyereségtö­meget értek el, mint tavaly ilyenkor. — A kereslet és kínálat összhangját sikerült-e kellő­en biztosítani, illetve az igé­nyekhez alkalmazkodni? — Igen érdekes jelensége­ket tapasztalunk. Az ipari ja­vítási igény például egy év alatt öt százalékkal csökkent, a méretes cipőből 77, a ruhából 46 százalékkal volt kevesebb a rendelés, mint egy évvel ez­előtt. Ez bizonyítja a konfek­ció előretörését a piacon, és kényszeríti a szövetkezeteket, hogy termelésüket a kereslet­nek megfelelően^^ okítsák. A salgótarjáni cip*zeknél a kö­zelmúltban felszerelt gyártó- szalag is ezt a célt szolgálja. A bőripari ágazat egyébként több mint 15 százalékos fejlő­désről adhat számot. Sajnos, a textilruházatról és a faiparról nem mondhatjuk el ugyanezt. Az építőipar is 40 lakással ke­vesebbet adott át, mint tavaly. Az utóbbit károsan befolyásol­ta az ár- és hitelrendszer vál­tozása, az építtető kedv kez­deti lanyulása is, annak elle­nére, hogy az állam dotációt is vállalt magára. Örvendetes viszont, hogy a szolgáltató iparág csaknem 20 százalékkal növelte eredményét. — Korábban szó volt már a társulásokról. Hogydn ér­tékeli tevékenységüket, be­váltották-e a hozzájuk fű­zött reményeket? — Nem egyformán. A bőr­iparnál igen,,de úgy véljük az építőipari társulás revízióra szorul. Sajnos, eddig már több mint tizenegy és fél millió fo­rint értékkel növekedtek a készletek, és csaknem teljes egészében az építőiparnál. Négy—öt millió magyarázható azzal, hogy az idén a beruhá­zásokat, tehát az épületeket az átadásig készletként kell ke­zelni. A társulásnak nagyobb mennyiségű anyagot kellett rendelni a gyártó művektől, vagy a TEK-vállalatoktól, és legyünk őszinték: kapkodás volt az anyagbeszerzésnél. Most -az a sajnálatos, hogy egyes anyagokból túl nagy a készlet, de ugyanekkor hiány­zik sok fontos cikk. Csak né­hány példát ennek illusztrálá­sára: a harmadik negyedévre rendelt palának csak 30, a csempének és idomacélnak 40, a fajanszárunak 50 százalékát igazolták vissza. Nem egy la­kást esetleg csak egyetlen für­dőkád hiányában nem tudnak átadni. Ezért is szükséges, hogy a társulásban levő szövetkeze­tek vezetőivel összeüljünk és megtárgyaljuk, milyen út len­ne a járhatóbb. — Szó volt már a nagyobb önállóságról, ami megkövete­li a szövetkezeti demokrá­cia erősödését. Milyen ta­pasztalataik vannak ezzel kapcsolatban? — A KISZÖV operatív sze­repe megszűnt, érdekvédelmi funkciója került előtérbe. A szövetkezetek választott szer­veire tehát sokkal több mun­ka hárul. Véleményem szerint nagyon megélénkült a tevé­kenységük. Elsősorban a bel­ső ellenőrzést kellett megszer­vezniük. mert a KISZÖV az idén már csak akkor végez se­gítő ellenőrzést, ha valamelyik szövetkezet erre felkéri. Rom- hányban, a salgótarjáni ruhá­zati ktsz-ben és az érsekvad­kerti szövetkezetnél végeztünk eddig ilyen ellenőrzést. Rövi­desen felmérjük a belső el­lenőrzés helyzetét, hogy a ió tapasztalatokat közkinccsé le­hessük. — Végezetül melyek azok a feladatok, amelyeket a leg­fontosabbnak tart a közeljö­vőben? — Nehéz a fontossági sor­rendet kialakítani. Azzal kez­deném, hogy a szövetkezetek a megyei pártbizottság határoza­ta értelmében törekedjenek jobban a foglalkoztatottság nö­velésére, a szolgáltatások bő­vítésére, a már meglevő és az újabb iparágakban is. Az idén, fejlesztésre hétmillió-három­százezer forint áll rendelke­zésre. Igen fontos a céltudatos piackutatás is, amit a jövőben fokozni kell. Fontos a már meglevő piac megtartása mi­nőségi munkával, pontos szál­lításokkal. A határidők betar­tása az építőiparnál is nagyon kívánatos. A feladatok között szerepel a jövő évre való fel­készülés, ami ugyancsak oda­adó munkát követel a vezetők­től és tágoktól egyaránt — fe­jezte be a KISZÖV elnöke. ^ B. J. * Faluról falura Reggeli párbeszéd A másik asztalhoz ült. Hosz- szú lábait kinyújtva figyelt. A főagronómus, mintha felol­dódott volna, beszélni kezdett. A föld íogasolásáröl, trágyá­zásáról, a növényápolásról, ahogy tanítják. Majd kifa­kadt. i — De nálunk ez nem ter­mészetes. Ezért vitatkozni kell, veszekedni... A szakvezetésnek nincs szava Lecsapta a töltőtollat. Az­tán elhúzta a száját. — Uram, nincs egyetértés. A szakvezetésnek nincs szava. Megegyezünk és mást csiná­lunk.. . Most már „sínen vagyunk”. A főagronómus biztosan le­mondott arról, hogy a Dudok­ba menjen. Az örökirónnal sem figurákat rajzol, hanem számokat. Oszt, szoroz, össze­ad. És mondja, hogy a kuko­rica valóban szép. csak a tö­résig megvédhessek a vadak­tól. De a gazdaságot két táb­la kukoricából nem lehet meg­ítélni. — Egyelőre az a bajunk, hagy nem haladunk előre — mondja és nyomban a gondo­ké a szó. Kiderül, hogy évek óta nem ruháztak be semmit. Mutatja a számoszlopot. Ötszázezer forintra volna szükség az úi istálló építéséhez. Fejleszteni kéne a szarvasmarha-állo­mányt. De a pénzt nem tud­ják előteremteni. Megoldáso­kat keresnek. Értékesítik az anyadisznókat, innen várnak nagyobb összeget. De ez iá ke­vés. Űj gépek is kellenének. Mert ha a géppark elavul, megreked a munka. Most te­lepítenek 10 hold málnát. A tagok eddig csak a kertekből ismerték ezt a gyümölcsfélét. Meg kell szervezni a gondozá­sát, az értékesítést. Teherautó is kéne, amivel időben el­szállítják a termést. Mert ezzel kedvükre való üzletet akar­nak csinálni. Nem csupán az értékesítő vállalattal szerző­dést kötni és kilóját 10 forint­ért tovább adni, amikor 15 forintért is eladhatják. — Uram, van itt gond elég Na. de mindegy, én december végén megyek. .. Kínos csend következett. A főagronómus kinézett az at>- lakon. Homlokán a gond rán­cai gyűrődtek. A fiatalabb ag­ronómus behúzta hosszú lá­bát, recsegett alatta a szék. Akkor nyüott az ajtó és egy derék, sima arcú ember lépett be. Az ajtóban megtorpant. Méregette, nem hívatlan-e? Összenézett a főauronómussal. Erdő mellett jó-e lakni? Leült. A főagronómus pedig folytatta. Jókora erdeje van a tsz-nek. Egy fafeldolgozó telep hasz­nosan jövedelmezne. Nincs rá pénz. — így van, Fenes elvtárs? Fenes Lajos brigádvezető vezetőségi tag. Az agronómus széles karlendítéssel mutatta be. — így van — válaszol a brigádvezető. Aztán újabb adatok, hogy a „szakvezetés” nem érvénye­sül. A vörösheremag begyűj­tésével példálóznak. A járás­ban híre volt, hogy 150 má­zsa magot takarítanak be. Horribilis összeg. Levágták, de délben mentek felgyűltem, amikor, pergett, s így csak 28 mázsát takarítottak be. A szakembereknek tudnia kei- lett volna, hogy a herét reggel kell gyűjteni. — Sajnos, így volt — bizo­nyít a brigádvezető. — Na kérem, hát itt vannak: a bajok — így a főagronómu*. Űjabb vendég érkezett. Egy másik Fenes. Fenes János, az elnökhelyettes. Idősebb em­ber. Egyik alapítója a tsz-nek. Mindjárt bekapcsolódott a be­szélgetésbe. Újból számoltak. Ha a jövedelemből elvenné­nek háromszázezer forintot, abból építkezhetnének és a következő évben a jövedelem emelkedne. Vitatkoztak egy­mással: készpénzfizetés vagy a munkaegység a jobb? Az idősebb Fenes a munkaegység mellett van. Az év végén fi­zetnek. addig a pénzzel gaz­dálkodhatnak. Ellenvetés hangzott el: a közgyűlés már elfogadta, hogy áttérnek a készpénzfizetésre. — De az embereknek a munkaegység jobban tetszik — érvelt az elnökhelyettes. Észre sem vettük, hogy rögtönzött értekezlet kereke­dett a tsz irodájában. Mai- nem búsongott, kesergett sen­ki a múlton, a jövőt ieazgal- ták. Kár, hogy az elnök nern volt jelen. A zsámbéki isko­lán tanul. De a vitát biztosan megismétlik, ha hazajön. Mert rá is vonatkozik néhány do­log. Hogy kollektiven kell ve­zetni a gazdaságot, egyetér­tésben. Utat engedni a szak­emberek ckos gondolatának. Ezt bizonyítja a híressé vált két tábla, az embernél lóval magasabb kukorica tenger, a karvastagságnyi csövekkel.' Bobá] Gyula NÖGRAD — 1968. szeptember 14., szombat 3

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents