Nógrád, 1968. szeptember (24. évfolyam, 205-229. szám)
1968-09-14 / 216. szám
Kis faltak ifjúsága Fehér ing a hanánbokron Bevezető helyett. Nagyon sajnáljuk, hogy a jelzett időben nem tudott minket meglátogatni a próbákon. Köszönjük, hogy az újságban megemlékezett rólunk. Örömmel jelentjük, hogy az észak-magyarországi irodalmi színpadok vetélkedőjén első helyezést értünk el (együttműködve a drégeiypalánki határőrség KISZ-fiataljaival). A diósgyőri művelődési házban két— két irodalmi színpaddal szerepeltek az orosházi, a nyírbátori, a miskolci és a balassagyarmati határőr-kerületek. Kétszeres öröm volt számunkra, hogy ilyen erős mezőnyben sikerült elérni az első helyezést — a vetélkedő ezüst serlegét. Ígéretet kaptunk, hogy a „Veled vagyunk, Vietnam!” című műsorunkat a BM országos parancsnokságának művelődési házában, Pesten is bemutatjuk. Űj irodalmi színpadi összeállítással készülünk november 24-re, a KMP megalakulásának 50. évfordulójára.. Öt fiú, öt lány. Két hónapja dolgoznak együtt Drégely- palánkon régebben is működött irodalmi színpad, szín- játszócsoport, de ez, amit most csinálnak „mégis más”. A fiúk katonák, a közeli őrs szolgálattevői, talán nem ez az első kulturális együttműködésük a kis község fiataljaival, de mindenképpen ez a legsikeresebb. Azt mondják a fiúk: — Mindent a parancsnokunknak köszönhetünk, ő buzdított, irányított bennünket erre a munkára... Lehetővé tette, hogy részt vegyünk a próbákon, rendszeresen kijárjunk a községi művelődési házba. Pedig a határőrszolgálat kevés időt hagy az ilyesmire. .. A lányok szépek (Drégely- paláink egyébként is híres szép lányairól!), diákok, szakmunkások, helyben lakik valamennyi. A többség most ismerkedik a versmondás művészetével, egjifkük. azonban a legutóbbi Ki mit tud-on eljutott Drégelypalánkról az országos elődöntőig. Verset mondanak, gitároznak, énekelnek. Az igazgatónő. A drégely- palánki művelődési otthon vezetőjét — Pongrácz Gézánét sokan ismerik. Évek óta lelkes híve, alakítója-formálója a falusi eletet színesítő, a kis község ifjúságát, felnőtt lakóit nevelő kulturális tevékenységnek. Sok csoportot szervezett, vezetett eddig is. Erre az öt lányra, öt fiúra, a mostani irodalmi színpadra nagyon büszke. A művelődési ház öltözőjében beszélgetünk. A falon régi szereplések fényképre rögzített emlékei. „Kisasz- szonyok a Magasban”. (Vajon miért írták nagy M-mel a magasban szót?). A díjnyertes irodalmi összeállítás címe: „Veled vagyunk, Vietnam!”. A műsor. Öt fiú, öt lány a színpadon Marlene Dietrich híres tiltakozó dalát énekli. „Hová tűnt a sok virág.. Versek a vietnami békéről, a folyókról, a napról, a rizsföldek munkásairól, fiúkról, lányokról, szerelemről. Versek a banánbokorra terített ingről, egy szép lány arcáról, csendről, mindarról, ami szép az életben. „Hová tűnt a férfinép.. Versek, novellarészletek a tájat felszabdaló, csendet széttörő, banánbokrot, fehér inget, szép arcot szaggató-égető bombákról, versek a lelkiismeret lázadásáról, a megszállók rettegéséről, emberi gyávaságáról s otthoni „Hősiességéről”, versek a kioldott bombákról, a mérhetetlen szenvedésről. gyerekek, öregek haláláról. „Ki érti. ezt?” Piaci jelentés: Nagy és választékos felhozatal A pénteki salgótarjáni piacot a nagy és választékos felhozatal jellemezte. Ez érvényesült egyébként egész héten a baromfi kivételével, amelyből a hét közepén hiány mutatkozott. A hét végére, mára azonban mind a MÉK, mind a termelőszövetkezetek jelentősebb mennyiséget hoznak. Jellemző, hogy a karfiol kilója egy hete még 5—8 forint volt, most 2 forint. Korlátlan meny- nyiségben kapható fejes és kelkáposzta. Gyümölcsökből nagyobb a felhozatal szőlőből és szilvából. A szilva azonban drágult, mivel az állami gazdaságok és termelőszövetkezetek által felhozott szilvát a kofák tüstént felvásárolják és magasabb áron .értékesítik. Görögdinnyéből is sok van még, de sárgadinnyét már alig látni. Említésre méltó még, hogy a tojás ára a termelőknél emelkedett, míg a MÉK-nél és a termelőszövetkezeti standokon a régi áron áll. Az árak: Versek a szolidaritásról, a a magyar fiatalok segítségéről és együttérzéséről, versek és közben publicisztikai írásokból, politikai beszédekből vett idézetek, azután újra a világ minden békeszerető embere( előtt ismert híres-szép tiltakozó dal. A parancsnok és a felesége. Sok éve, majd egy évtizede élnek a kis község közvetlen szomszédságában. Amikor arról kérdezem a parancsnok feleségét, milyen egy határon élő katonafeleség, élete, kiderül — nem tud úgy szólni magáról, hogy a férjét ne említené. „Hát ilyen, körülbelül. ..” A parancsnok azt mondja: — Számunkra az a legfontosabb, hogy ezzel az irodalmi összeállítással is sikerült közelebb kerülnünk a drégely- palánki emberekhez. A siker közös, közös volt a munka is. Ha semmi más eredménye nem lett volna az együttműködésnek, csupán az együtt eltöltött idő és az együttes munka — a célt már akkor is teljes mértékben elértük volna. .. A díj, az ezüst serleg „csak” ezen felül jelent valamit. Mindez nagyon is helytálló, viszont igaz az is, hogy érdemes továbbfejleszteni, mélyíteni a nagyón lelkes kis pa- lánki csoport munkáját. A palánki szép lányok, a katonafiatalok, valamit bebizonyítottak: a legkisebb községben is lehet korszerű, színvonalas kulturális munkát végezni, ha van néhány hozzáértő népművelő, sokat áldozó, napi munka mellett is törekvő, s persze megfelelő tapasztalattal rendelkező felnőtt vezető. Ennyi elég is? Ahogy az ilyen sikerek kötelezik mindazokat a továbbfolytatásra, .akik az eredményt nehéz munkával elérték, ugyanúgy kötelező — nem előírt, alapszabályban rögzített! — a kis falvak tehetséges fiataljainak, együtteseinek anyagi segítése És ebből jó lenne, ha nem csupán a drégeiypalánki, hanem a nógrádi községek valamennyi gazdasági vezetője megértene annyit, amennyi rá vonatkozik. Pataki László A Kossuth Könyvkiadó polcáról %#■! w * w w rím* f| Világjáró védőügyvéd D. N. Pritt nyugalomba vonulásáig a Demokratikus Jogászok Nemzetközi Szövetségének elnöke volt. Ügyvédi tevékenységének utolsó tíz évét írja meg Világjáró védőügyvéd című könyvében. E történet annál inkább izgalmas, hiszen ezek az évek voltak a hidegháború tombolásának évei, s a brit gyarmatbirodalom ösz- szeomlásának időszaka is. Ezeknek az éveknek D. N. Pritt tevékeny részese volt, Nyugat-Németországban, Franciaországban, Indiában, Kenyában stb. békeharcosok, haladó politikusok ügyeit védelmezte, s mindezt nagy szakmai rátermettséggel, őszinte elszántsággal. Védencei hazájuk függetlenségéért, a nemzetközi kapcsolatok normalizálásáért harcoltak, s e tevékenységük juttatta őket bíróságra. Néhányan közülük azóta függetlenné vált hazájuk vezetői, például Kenyatta, Nyerere. Az 1950-től 1960-ig terjedő hidegháborús időszakban ezek a csaták a védőügyvéd számára sem voltak veszélytelenek, a perek nem kevés politikai háttérrel rendelkeztek, s elfogult tórákkal, ügyészekkel, a gyarmati hatóságok packá- zásaival kellett D. N. Pritt- nek megküzdenie munkája folyamán. E könyv egyébként utolsó kötete a szerző életrajzának, amely 1965—66-ban jelent meg Londonban. A három önéletrajzi kötet inkább politikai, mint személyi vonatkozásban szól életéről, születésétől, 1887-től nyugalomba vonulásáig, 1960-ig. D. N. Pritt több, mint fél évszázadon át tevékenykedett nemcsak ügyvédként, hanem politikusként is, s politikai fejlődése során eljutott a marxizmusig. E kettős minőségében mindig az emberi jogok védelme, az imperializmus és a kolonializmus elleni harc, a szocialista államokkal létesítendő baráti kapcsolat lebegett szeme előtt. D. N. Pritt 1950-ben veszítette el parlamenti mandátumát, s ezután szabadabban utazhatott a tengerentúlra is, amire különösen szükség volt, hiszen ekkor gyorsult meg a világimperializmus — különösen a brit imperializmus — hatalmának összeomlása. s ez azzal is együtt járt, hogy a gyarmati kormányzatok elkeseredett politikai hajszát indítottak a szabadságmozgalmak vezetői ellen. E könyv fejezeteiben hiteles képet kapunk — egyében kívül — az Egyesült Államok politikai pereiről, a telenga- nai perekről, a Nyugat-Németországban, Belgiumban, Pakisztánban, Algériában, Nag- purban, Brit-Guayanaban, Szingapúrban, Ceylonban, Ciprus szigetén, Kenyában, Ugandában és Tanganyikában zajlott politikai perekről, a Duclos-perről, a Zukas-, a Kenyatta-perről, a kínai szakács peréről, s még több izgalmasan megrajzolt, dokumentumok alapján közölt politikai perről s azok hátteréről. D. N. Pritt utolsó pőre Nyu- get-Németországban, Düsseldorfban játszódott. Ezután visszavonult az ügyvédi gyakorlattól. A Demokratikus Jogászok Nemzetközi Szövetsége 1960-ban Szófiában megtartott kongresszusán vett búcsút elnökétől. A Kossuth Könyvkiadó által megjelentetett Világjáró védőügyvéd című könyv méltán tart igényt az olvasó érdeklődésére. Cikk MÉK ár/Ft Sz. piaci ár burgonya 3,60 3,------3,60 v öröshagyma 3,40 3,— karfiol 2,60 2,— fejes káposzta 2,40 2,40 kelkáposzta 2,40 3,— paprika (töltv.) 2.80 2,50 uborka (salv.) 0.60 0,80—2,— sárgarépa 4,— 4,— gyökér 7,20 6,£•- V'J- <,*?nye 1,60 1,20 csemegeszőlő 7,— 6,50—8,— alma 4,— 3,— szilva — 3,------5,— ő szibarack — 6,— paradicsom 2,— 1,60 zöldborsó — zöldbab 3,60 3,------4,— I tojás 1.60—1,70 1,80—2.— Kohászati Gyárépítő Vállalat Építőipari Gyáregység építésvezetősége, salgótarjáni munkahelyre azonnalfelvesz víz vezeték - szerelő, k őmüves szakmunkásokat, továbbá kubikosokat és segédmunkásokat. Bérezés kollektív szerződés szerint, 15 % idénypótlékot, vidékieknek különélést és kedvezményes utazást biztosítunk. Jelentkezés Sándor Olivér építésvezető szaktársnál, a Salgótarjáni Acélárugyár területén levő építésvezetőségen. O lykor, ha estefelé elcsendesedik a környék és azt hallom valakitől, hogy csak a vidéki kolbász igazán jó, gúnyos kacagásom messze elhallik. Az a nézetem ugyanis, hogy a kolbász minéműsége korántsem függ annyira a készítő lakhelyétől, mint attól, hogy mit tesz bele az illető. Városi ember vagyok, de szeretem a vidéket; ha utazom, már Kelenföldnél kinézek az ablakon, legelésző gulyát keresgélve. De mélységesen megvetek minden előítéletet, így azt is, amely szerint Boriska néni Kisházán sokkal jobb kolbászt tud csinálni, mint a fővárosi — immár évtizedek óta államosított — Húsipar. Mariska néném például éppen nemrégiben kapott három kiló kolbászt Mezősoponyáról. — Ez aztán a kolbász! — mondta a férje, Zsiga, miközben a csomagot bontogatta — ebben aztán lesz minden, ami belevaló! ■ És könny szökött a szemébe, sav szökött a gyomrába. Hanem aztán, amikor napfényre került a kolbász! Vastag volt, mint a hurka, olyan apróra darálva a belseje, mint a fűrészpor. Ez még semmi. De úgy meg volt füstölve, hogy füstszag borította el az egész házat, s a házmester — ké- ménytüzet gyanítva — már a tűzoltókat akarta hívni. Mariska néni levágott egy darabot, és megkóstolta. Kolb isz — Nem mezei kolbász ez, te Zsiga — mondta és kiköpte a falatot. A néni azonnal felhívta telefonon Mihályékat, az unoka- öccsét. — Misikém — mondta —, kaptam kolbászt Mezősoponyáról, de nekem sok. Ha akarod, egy részét átadnám neked. Misi szeme felragyogott. Vidéki kolbász! Tűzről pattant, tősgyökeres, kisüstönfőtt Majdnem ötévi szabadságvesztés ítélet a ludányhalászi panama ügyében 4 NÓGRÁD - 1968. szeptember 14., szombat 1 Több hetes, izgalmakban bő- , elkedő tárgyalás után hirdetett ítéletet szécsényi járásbíróság Gerhát Lajos és társai bűnügyében. A bíróság egy hónap híján összesen ötévi végrehajtható szabadságvesztés büntetést szabott ki: Gerhát Lajosra két évet, Róka Andrásra két évet és három hónapot, Gyebnár Albertre nyolc hónapot. Gerhátot és Rókát a bíróság mellékbüntetésként három-három évre eltiltotta a közügyektől. Ger- hátnak egyedül több mint tízezer, Rókával közösen pedig majdnem ötvenezer forint kárt kell az fmsz-nek megtérítenie. A járási vezető ügyész valamennyi elítélt terhére fellebbezést jelentett be. Kelemen Jánost a bíróság az élle- ne emelt vád alól bebizonyí- lottság hiányában felmentette. A bűnügy hónapok óta foglalkoztatja szécsényi járás, de ezen túl az egész megye közvéleményét. Az ítélet tükrében érdemes visszapillantanunk az eseményekre. Gerhát Lajos, a ludányhalászi vegyesbolt, Róka András pedig a mozaik-üzem vezetője volt. Gerhát összejátszott Rókával: így hamis bizonylatok, a fel- használtnál drágábbnak feltüntetett alapanyag felhasználásával és más mesterkedésekkel éveken át fosztogatták a társadalmi tulajdont. A Gerhát-féle üzlet raktárában valóságos magánbár üzemelt; az exboltos ott itatta potyakedvelő cimboráit. Mint sejthető, a „jóbarátság” gyökerei a pálinkáshordó mélyére nyúltak. Amikor egyes intézkedések miatt a lopás megnehezült, Gerhát az üzletből „szerzett” drótfonatot „varázsolta át” töményszesszé. Midőn pedig már sejtette, hogy feje fölött gyülekeznek a sötét fellegek, munkahelyet változtatott. Első számú szesztestvére Róka András volt. A méltatlan vezető a betonüzem termékeiből több mint húszezer forint értékben íeketézett el kútgyűrűt és más cikkeket. Gyebnár Albertnek, mint az egyesült fmsz felvásárlási osztálya vezetőjének munkaköri kötelessége volt a baromfitenyésztő szakcsoport támogatása. Gyebnár átjátszott a szakcsoportnak körülbelül tízezer forint értékű takarmányt. Egy okiratra illetéktelenül más nevét írta alá. Ezen túl Puszta Andrást arra igyekezett rábírni, hogy érdekében hamis tanúvallomást tegyen. Az ügy körül temérdek mendemonda kavargott. A legnagyobb hangerővel kürtőitek egyike volt, hogy a bűn- cselekmény leleplezése az fmsz érdeme. Ez nem igaz. Az érdem a rendőrségé, anjgly már jóval a feljelentés előtt szorgalmasan gyűjtötte a terhelő bizonyítékokat. A bűnüldöző szervek helyesen választották meg az időpontot a főkolomposok — Gerhát és Róka — előzetes letartóztatására. A nyomozók nem voltak könnyű helyzetben, amikor a mindvégig' szabadlábon levő Gyebnár Albert viselt dolgait kutatták. Régi kriminalisztikai tapasztalat szerint az igazságszolgáltatás ellen elkövetett bűncselekmények — így a hamis tanúzásra rábírás — nyomozását egyáltalán nem könnyíti meg a terhelt szabad mozgása. Gerhát Lajos és Róka András nyíltan megmondotta, — s erre a tárgyaláson elhangzottakból is lehet következtetni —, hogy a bűncselekmény-sorozat elkövetése alaposabb, lelkiismeretesebb ellenőrzés mellett lehetetlen lett volna. A bűncselekmények elkövetését lehetővé tevő okokról részben már a nyomozás során tájékoztatta az fmsz vezetőségét a Szécsényi járási Rendőrkapitányság; majd pedig a megyei rendőrfőkapitányság vizsgálati osztálya adott a hibák megszüntetésére vonatkozóan hasznos tanácsokat. Megszívlelésük — remélhetőleg — hozzásegít ahhoz, hogy ne károsodjék ismét a társadalmi tulajdon, a szövetkezeti tagság. „gyesznókolbász”! Hálálkodott is. — Mennyit kaphatok belőle? — kérdezte reszkető hangon, mert már az emésztőnedvei máris dörömböltek a gyomorfalán. — Két kiló kilencven deka az egyik része, azt neked adom, hatvan forint kilója. Este már Mihálynál volt a kolbász. Jutka, a felesége megkóstolta, aztán, telefonált Tercsinek, az unokahúgának. — Tercsikém, kolbászt kaptam Mezősoponyáról. Sikítás. Mennyit kau/Mtok'! Két kiló nyolcvanat. Azonnal futárt küldök érte, százhatvannyolc forinttal. Negyednapra, amikor a kolbász Károly bácsiékhoz került, már csak nyolcvan deka volt. A többit apránként lekóstolták róla az átutazó-állomásokon. Károly bácsinak már csak negyvennyolc forintja úszott benne, egye fene — mondta, amikor megkóstolta, és kiköpte —, nem érdemés tovább üzérkedni vele. Befejezhetném a történetei úgy, hogy Károly bácsi odaajándékozta a kolbászt Mariska néninek. Igazságos vol- ,na a dolog, de nem volna igaz, A hetven deka mezősoponyai ugyanis ott száradt el Káro- lyék kamrájában, a rúdon, két szál remek KÖZÉRT-kolbász vigasztalta jobbról-balról szomorú hervadásában. Mindebből pedig nem az a tanulság, hogy a vidéki kolbász nem jó. A tanulság az, hogy nem az a fontos, honnan jön valaki, hanem az, hogy mi van benne. Még akkor is, ha csak kolbász az illető. Tabi László A nyergesújfalui Magyar Viscosagyár felvételre keres férfi betanított és segéd' munkásokat különböző munkakörbe, valamint lakatosokat és villanyszerelőket. A munkaidő heti 40, illetve 42 óra. Munkásszállást biztosítunk. Munkabér a kollektív szerződés és megállapodás szerint. Napi egyszeri kedvezményes étkezést biztosítunk. Jelentkezés a vállalat munkaügyi főosztályán, munkaerő-gazdálkodási csoportnál, hétfőtől — péntekig. 9 órától 12 óráig. 4