Nógrád, 1968. szeptember (24. évfolyam, 205-229. szám)

1968-09-14 / 216. szám

Kis faltak ifjúsága Fehér ing a hanánbokron Bevezető helyett. Nagyon sajnáljuk, hogy a jelzett idő­ben nem tudott minket meg­látogatni a próbákon. Köszön­jük, hogy az újságban meg­emlékezett rólunk. Örömmel jelentjük, hogy az észak-ma­gyarországi irodalmi színpa­dok vetélkedőjén első helye­zést értünk el (együttműköd­ve a drégeiypalánki határőr­ség KISZ-fiataljaival). A diós­győri művelődési házban két— két irodalmi színpaddal sze­repeltek az orosházi, a nyírbá­tori, a miskolci és a balassa­gyarmati határőr-kerületek. Kétszeres öröm volt számunk­ra, hogy ilyen erős mezőny­ben sikerült elérni az első he­lyezést — a vetélkedő ezüst serlegét. Ígéretet kaptunk, hogy a „Veled vagyunk, Viet­nam!” című műsorunkat a BM országos parancsnokságá­nak művelődési házában, Pesten is bemutatjuk. Űj iro­dalmi színpadi összeállítással készülünk november 24-re, a KMP megalakulásának 50. évfordulójára.. Öt fiú, öt lány. Két hónap­ja dolgoznak együtt Drégely- palánkon régebben is műkö­dött irodalmi színpad, szín- játszócsoport, de ez, amit most csinálnak „mégis más”. A fiúk katonák, a közeli őrs szolgá­lattevői, talán nem ez az első kulturális együttműködésük a kis község fiataljaival, de mindenképpen ez a legsike­resebb. Azt mondják a fiúk: — Mindent a parancsnokunk­nak köszönhetünk, ő buzdí­tott, irányított bennünket er­re a munkára... Lehetővé tette, hogy részt vegyünk a próbákon, rendszeresen kijár­junk a községi művelődési házba. Pedig a határőrszolgá­lat kevés időt hagy az ilyes­mire. .. A lányok szépek (Drégely- paláink egyébként is híres szép lányairól!), diákok, szak­munkások, helyben lakik va­lamennyi. A többség most is­merkedik a versmondás mű­vészetével, egjifkük. azonban a legutóbbi Ki mit tud-on elju­tott Drégelypalánkról az or­szágos elődöntőig. Verset mondanak, gitároznak, énekel­nek. Az igazgatónő. A drégely- palánki művelődési otthon ve­zetőjét — Pongrácz Gézánét sokan ismerik. Évek óta lel­kes híve, alakítója-formálója a falusi eletet színesítő, a kis község ifjúságát, felnőtt lakóit nevelő kulturális tevékeny­ségnek. Sok csoportot szerve­zett, vezetett eddig is. Erre az öt lányra, öt fiúra, a mostani irodalmi színpadra nagyon büszke. A művelődési ház öl­tözőjében beszélgetünk. A fa­lon régi szereplések fénykép­re rögzített emlékei. „Kisasz- szonyok a Magasban”. (Vajon miért írták nagy M-mel a ma­gasban szót?). A díjnyertes irodalmi összeállítás címe: „Veled vagyunk, Vietnam!”. A műsor. Öt fiú, öt lány a színpadon Marlene Dietrich híres tiltakozó dalát énekli. „Hová tűnt a sok virág.. Versek a vietnami békéről, a folyókról, a napról, a rizs­földek munkásairól, fiúkról, lányokról, szerelemről. Versek a banánbokorra terített ing­ről, egy szép lány arcáról, csendről, mindarról, ami szép az életben. „Hová tűnt a férfinép.. Versek, novellarészletek a tájat felszabdaló, csendet szét­törő, banánbokrot, fehér in­get, szép arcot szaggató-égető bombákról, versek a lelkiis­meret lázadásáról, a megszál­lók rettegéséről, emberi gyá­vaságáról s otthoni „Hősiessé­géről”, versek a kioldott bom­bákról, a mérhetetlen szenve­désről. gyerekek, öregek ha­láláról. „Ki érti. ezt?” Piaci jelentés: Nagy és választékos felhozatal A pénteki salgótarjáni pia­cot a nagy és választékos fel­hozatal jellemezte. Ez érvénye­sült egyébként egész héten a baromfi kivételével, amelyből a hét közepén hiány mutatko­zott. A hét végére, mára azon­ban mind a MÉK, mind a ter­melőszövetkezetek jelentő­sebb mennyiséget hoznak. Jel­lemző, hogy a karfiol kilója egy hete még 5—8 forint volt, most 2 forint. Korlátlan meny- nyiségben kapható fejes és kelkáposzta. Gyümölcsökből nagyobb a felhozatal szőlőből és szilvából. A szilva azonban drágult, mivel az állami gaz­daságok és termelőszövetkeze­tek által felhozott szilvát a kofák tüstént felvásárolják és magasabb áron .értékesítik. Görögdinnyéből is sok van még, de sárgadinnyét már alig látni. Említésre méltó még, hogy a tojás ára a termelőknél emelkedett, míg a MÉK-nél és a termelőszövetkezeti stan­dokon a régi áron áll. Az árak: Versek a szolidaritásról, a a magyar fiatalok segítségéről és együttérzéséről, versek és közben publicisztikai írások­ból, politikai beszédekből vett idézetek, azután újra a világ minden békeszerető embere( előtt ismert híres-szép tiltako­zó dal. A parancsnok és a felesége. Sok éve, majd egy évtizede élnek a kis község közvetlen szomszédságában. Amikor ar­ról kérdezem a parancsnok feleségét, milyen egy határon élő katonafeleség, élete, kide­rül — nem tud úgy szólni ma­gáról, hogy a férjét ne emlí­tené. „Hát ilyen, körülbe­lül. ..” A parancsnok azt mondja: — Számunkra az a legfon­tosabb, hogy ezzel az irodalmi összeállítással is sikerült kö­zelebb kerülnünk a drégely- palánki emberekhez. A siker közös, közös volt a munka is. Ha semmi más eredménye nem lett volna az együttmű­ködésnek, csupán az együtt eltöltött idő és az együttes munka — a célt már akkor is teljes mértékben elértük vol­na. .. A díj, az ezüst serleg „csak” ezen felül jelent vala­mit. Mindez nagyon is helytálló, viszont igaz az is, hogy érde­mes továbbfejleszteni, mélyí­teni a nagyón lelkes kis pa- lánki csoport munkáját. A palánki szép lányok, a katonafiatalok, valamit bebi­zonyítottak: a legkisebb köz­ségben is lehet korszerű, szín­vonalas kulturális munkát vé­gezni, ha van néhány hozzá­értő népművelő, sokat áldozó, napi munka mellett is törek­vő, s persze megfelelő tapasz­talattal rendelkező felnőtt ve­zető. Ennyi elég is? Ahogy az ilyen sikerek kötelezik mind­azokat a továbbfolytatásra, .akik az eredményt nehéz munkával elérték, ugyanúgy kötelező — nem előírt, alap­szabályban rögzített! — a kis falvak tehetséges fiataljainak, együtteseinek anyagi segítése És ebből jó lenne, ha nem csupán a drégeiypalánki, ha­nem a nógrádi községek vala­mennyi gazdasági vezetője megértene annyit, amennyi rá vonatkozik. Pataki László A Kossuth Könyvkiadó polcáról %#■! w * w w rím* f| Világjáró védőügyvéd D. N. Pritt nyugalomba vo­nulásáig a Demokratikus Jo­gászok Nemzetközi Szövetsé­gének elnöke volt. Ügyvédi te­vékenységének utolsó tíz évét írja meg Világjáró védőügyvéd című könyvében. E történet annál inkább izgalmas, hi­szen ezek az évek voltak a hi­degháború tombolásának évei, s a brit gyarmatbirodalom ösz- szeomlásának időszaka is. Ezeknek az éveknek D. N. Pritt tevékeny részese volt, Nyugat-Németországban, Fran­ciaországban, Indiában, Ke­nyában stb. békeharcosok, haladó politikusok ügyeit vé­delmezte, s mindezt nagy szakmai rátermettséggel, őszin­te elszántsággal. Védencei ha­zájuk függetlenségéért, a nem­zetközi kapcsolatok normalizá­lásáért harcoltak, s e tevé­kenységük juttatta őket bíró­ságra. Néhányan közülük az­óta függetlenné vált hazájuk vezetői, például Kenyatta, Nyerere. Az 1950-től 1960-ig terjedő hidegháborús időszakban ezek a csaták a védőügyvéd számá­ra sem voltak veszélytelenek, a perek nem kevés politikai háttérrel rendelkeztek, s el­fogult tórákkal, ügyészekkel, a gyarmati hatóságok packá- zásaival kellett D. N. Pritt- nek megküzdenie munkája fo­lyamán. E könyv egyébként utolsó kötete a szerző életrajzának, amely 1965—66-ban jelent meg Londonban. A három ön­életrajzi kötet inkább politi­kai, mint személyi vonatkozás­ban szól életéről, születésétől, 1887-től nyugalomba vonulá­sáig, 1960-ig. D. N. Pritt több, mint fél évszázadon át tevé­kenykedett nemcsak ügyvéd­ként, hanem politikusként is, s politikai fejlődése során el­jutott a marxizmusig. E ket­tős minőségében mindig az emberi jogok védelme, az im­perializmus és a kolonializmus elleni harc, a szocialista álla­mokkal létesítendő baráti kapcsolat lebegett szeme előtt. D. N. Pritt 1950-ben veszí­tette el parlamenti mandátu­mát, s ezután szabadabban utazhatott a tengerentúlra is, amire különösen szükség volt, hiszen ekkor gyorsult meg a világimperializmus — különö­sen a brit imperializmus — hatalmának összeomlása. s ez azzal is együtt járt, hogy a gyarmati kormányzatok el­keseredett politikai hajszát in­dítottak a szabadságmozgal­mak vezetői ellen. E könyv fejezeteiben hiteles képet kapunk — egyében kí­vül — az Egyesült Államok politikai pereiről, a telenga- nai perekről, a Nyugat-Német­országban, Belgiumban, Pa­kisztánban, Algériában, Nag- purban, Brit-Guayanaban, Szingapúrban, Ceylonban, Cip­rus szigetén, Kenyában, Ugandában és Tanganyikában zajlott politikai perekről, a Duclos-perről, a Zukas-, a Kenyatta-perről, a kínai sza­kács peréről, s még több izgal­masan megrajzolt, dokumen­tumok alapján közölt politikai perről s azok hátteréről. D. N. Pritt utolsó pőre Nyu- get-Németországban, Düssel­dorfban játszódott. Ezután visszavonult az ügyvédi gya­korlattól. A Demokratikus Jo­gászok Nemzetközi Szövetsége 1960-ban Szófiában megtartott kongresszusán vett búcsút el­nökétől. A Kossuth Könyvkia­dó által megjelentetett Világ­járó védőügyvéd című könyv méltán tart igényt az olvasó érdeklődésére. Cikk MÉK ár/Ft Sz. piaci ár burgonya 3,60 3,------3,60 v öröshagyma 3,40 3,— karfiol 2,60 2,— fejes káposzta 2,40 2,40 kelkáposzta 2,40 3,— paprika (töltv.) 2.80 2,50 uborka (salv.) 0.60 0,80—2,— sárgarépa 4,— 4,— gyökér 7,20 6,­£•- V'J- <,*?nye 1,60 1,20 csemegeszőlő 7,— 6,50—8,— alma 4,— 3,— szilva — 3,------5,— ő szibarack — 6,— paradicsom 2,— 1,60 zöldborsó — zöldbab 3,60 3,------4,— I tojás 1.60—1,70 1,80—2.— Kohászati Gyárépítő Vállalat Építőipari Gyáregység építésvezetősége, salgótarjáni munkahelyre azonnalfelvesz víz vezeték - szerelő, k őmüves szakmunkásokat, továbbá kubikosokat és segédmunkásokat. Bérezés kollektív szerződés szerint, 15 % idénypótlé­kot, vidékieknek különélést és kedvezményes utazást biztosítunk. Jelentkezés Sándor Olivér építésvezető szaktársnál, a Salgótarjáni Acélárugyár területén levő építésvezetőségen. O lykor, ha estefelé elcsen­desedik a környék és azt hallom valakitől, hogy csak a vidéki kolbász iga­zán jó, gúnyos kacagásom messze elhallik. Az a nézetem ugyanis, hogy a kolbász minéműsége koránt­sem függ annyira a készítő lakhelyétől, mint attól, hogy mit tesz bele az illető. Városi ember vagyok, de szeretem a vidéket; ha utazom, már Ke­lenföldnél kinézek az abla­kon, legelésző gulyát keresgél­ve. De mélységesen megvetek minden előítéletet, így azt is, amely szerint Boriska néni Kisházán sokkal jobb kolbászt tud csinálni, mint a fővárosi — immár évtizedek óta álla­mosított — Húsipar. Mariska néném például ép­pen nemrégiben kapott három kiló kolbászt Mezősoponyáról. — Ez aztán a kolbász! — mondta a férje, Zsiga, mi­közben a csomagot bontogat­ta — ebben aztán lesz min­den, ami belevaló! ■ És könny szökött a szemébe, sav szökött a gyomrába. Ha­nem aztán, amikor napfényre került a kolbász! Vastag volt, mint a hurka, olyan apróra da­rálva a belseje, mint a fű­részpor. Ez még semmi. De úgy meg volt füstölve, hogy füstszag borította el az egész házat, s a házmester — ké- ménytüzet gyanítva — már a tűzoltókat akarta hívni. Mariska néni levágott egy darabot, és megkóstolta. Kolb isz — Nem mezei kolbász ez, te Zsiga — mondta és kiköpte a falatot. A néni azonnal felhívta te­lefonon Mihályékat, az unoka- öccsét. — Misikém — mondta —, kaptam kolbászt Mezősopo­nyáról, de nekem sok. Ha aka­rod, egy részét átadnám neked. Misi szeme felragyogott. Vi­déki kolbász! Tűzről pat­tant, tősgyökeres, kisüstönfőtt Majdnem ötévi szabadságvesztés ítélet a ludányhalászi panama ügyében 4 NÓGRÁD - 1968. szeptember 14., szombat 1 Több hetes, izgalmakban bő- , elkedő tárgyalás után hirde­tett ítéletet szécsényi járásbí­róság Gerhát Lajos és társai bűnügyében. A bíróság egy hónap híján összesen ötévi végrehajtható szabadságvesz­tés büntetést szabott ki: Ger­hát Lajosra két évet, Róka Andrásra két évet és három hónapot, Gyebnár Albertre nyolc hónapot. Gerhátot és Rókát a bíróság mellékbün­tetésként három-három évre eltiltotta a közügyektől. Ger- hátnak egyedül több mint tíz­ezer, Rókával közösen pedig majdnem ötvenezer forint kárt kell az fmsz-nek megté­rítenie. A járási vezető ügyész valamennyi elítélt terhére fel­lebbezést jelentett be. Kele­men Jánost a bíróság az élle- ne emelt vád alól bebizonyí- lottság hiányában felmentette. A bűnügy hónapok óta fog­lalkoztatja szécsényi járás, de ezen túl az egész megye köz­véleményét. Az ítélet tükré­ben érdemes visszapillanta­nunk az eseményekre. Gerhát Lajos, a ludányhalászi vegyes­bolt, Róka András pedig a mozaik-üzem vezetője volt. Gerhát összejátszott Rókával: így hamis bizonylatok, a fel- használtnál drágábbnak fel­tüntetett alapanyag felhaszná­lásával és más mesterkedé­sekkel éveken át fosztogatták a társadalmi tulajdont. A Gerhát-féle üzlet raktárában valóságos magánbár üzemelt; az exboltos ott itatta potya­kedvelő cimboráit. Mint sejt­hető, a „jóbarátság” gyökerei a pálinkáshordó mélyére nyúltak. Amikor egyes intéz­kedések miatt a lopás meg­nehezült, Gerhát az üzletből „szerzett” drótfonatot „vará­zsolta át” töményszesszé. Mi­dőn pedig már sejtette, hogy feje fölött gyülekeznek a sö­tét fellegek, munkahelyet vál­toztatott. Első számú szesz­testvére Róka András volt. A méltatlan vezető a betonüzem termékeiből több mint húsz­ezer forint értékben íeketézett el kútgyűrűt és más cikkeket. Gyebnár Albertnek, mint az egyesült fmsz felvásárlási osztálya vezetőjének munka­köri kötelessége volt a ba­romfitenyésztő szakcsoport támogatása. Gyebnár átját­szott a szakcsoportnak kö­rülbelül tízezer forint értékű takarmányt. Egy okiratra il­letéktelenül más nevét írta alá. Ezen túl Puszta Andrást arra igyekezett rábírni, hogy érdekében hamis tanúvallo­mást tegyen. Az ügy körül temérdek mendemonda kavargott. A legnagyobb hangerővel kür­tőitek egyike volt, hogy a bűn- cselekmény leleplezése az fmsz érdeme. Ez nem igaz. Az érdem a rendőrségé, anjgly már jóval a feljelentés előtt szorgalmasan gyűjtötte a ter­helő bizonyítékokat. A bűn­üldöző szervek helyesen vá­lasztották meg az időpontot a főkolomposok — Gerhát és Róka — előzetes letartóztatá­sára. A nyomozók nem voltak könnyű helyzetben, amikor a mindvégig' szabadlábon levő Gyebnár Albert viselt dolgait kutatták. Régi kriminaliszti­kai tapasztalat szerint az igaz­ságszolgáltatás ellen elköve­tett bűncselekmények — így a hamis tanúzásra rábírás — nyomozását egyáltalán nem könnyíti meg a terhelt szabad mozgása. Gerhát Lajos és Róka And­rás nyíltan megmondotta, — s erre a tárgyaláson elhang­zottakból is lehet következ­tetni —, hogy a bűncselek­mény-sorozat elkövetése ala­posabb, lelkiismeretesebb el­lenőrzés mellett lehetetlen lett volna. A bűncselekmények elkövetését lehetővé tevő okokról részben már a nyo­mozás során tájékoztatta az fmsz vezetőségét a Szécsényi járási Rendőrkapitányság; majd pedig a megyei rendőr­főkapitányság vizsgálati osz­tálya adott a hibák megszün­tetésére vonatkozóan hasznos tanácsokat. Megszívlelésük — remélhetőleg — hozzásegít ah­hoz, hogy ne károsodjék is­mét a társadalmi tulajdon, a szövetkezeti tagság. „gyesznókolbász”! Hálálkodott is. — Mennyit kaphatok belőle? — kérdezte reszkető hangon, mert már az emésztőnedvei máris dörömböltek a gyomor­falán. — Két kiló kilencven deka az egyik része, azt neked adom, hatvan forint kilója. Este már Mihálynál volt a kolbász. Jutka, a felesége meg­kóstolta, aztán, telefonált Ter­csinek, az unokahúgának. — Tercsikém, kolbászt kap­tam Mezősoponyáról. Sikítás. Mennyit kau/Mtok'! Két kiló nyolcvanat. Azonnal futárt küldök érte, százhatvan­nyolc forinttal. Negyednapra, amikor a kol­bász Károly bácsiékhoz ke­rült, már csak nyolcvan deka volt. A többit apránként le­kóstolták róla az átutazó-állo­másokon. Károly bácsinak már csak negyvennyolc forintja úszott benne, egye fene — mondta, amikor megkóstolta, és kiköpte —, nem érdemés to­vább üzérkedni vele. Befejezhetném a történetei úgy, hogy Károly bácsi oda­ajándékozta a kolbászt Ma­riska néninek. Igazságos vol- ,na a dolog, de nem volna igaz, A hetven deka mezősoponyai ugyanis ott száradt el Káro- lyék kamrájában, a rúdon, két szál remek KÖZÉRT-kolbász vigasztalta jobbról-balról szo­morú hervadásában. Mindebből pedig nem az a tanulság, hogy a vidé­ki kolbász nem jó. A ta­nulság az, hogy nem az a fontos, honnan jön valaki, hanem az, hogy mi van ben­ne. Még akkor is, ha csak kol­bász az illető. Tabi László A nyergesújfalui Magyar Viscosagyár felvételre keres férfi betanított és segéd' munkásokat különböző munkakörbe, valamint lakatosokat és villanyszerelőket. A munkaidő heti 40, illetve 42 óra. Munkásszállást biztosítunk. Munkabér a kollektív szerződés és megállapodás szerint. Napi egyszeri kedvezmé­nyes étkezést biztosí­tunk. Jelentkezés a vál­lalat munkaügyi főosztá­lyán, munkaerő-gazdál­kodási csoportnál, hét­főtől — péntekig. 9 órá­tól 12 óráig. 4

Next

/
Thumbnails
Contents