Nógrád, 1968. szeptember (24. évfolyam, 205-229. szám)

1968-09-07 / 210. szám

Kis falvcsk Hiúsága ffi jiáneélos ine« a kiiiiii“ A végén kezdve a dolgot: tulajdonképpen örülnöm kel­lene. hogy az élet újra széles ívben elkanyarodott attól, használhatatlan. Hosszú ide- a kutya”. Valahányadlk rész. je néma a rádió, a magnó Megérkeznek a „külföldiek” (nincs pénz a megjavításuk-^ ra), a külső helyiség jól vilá­amit, az íróasztal mellett el- gított, oda kívánkozik is egy képzeltem. Józsa Ágnesről' a lucfalvi új népművelőről akartam portrét rajzolni, s új rex-asztal. A járási titkár tippet ad hogyan lehetne megszerezni a KISZ és a ta­háttérnek az ezer lakosú, rossz nács segítségével. (Később, a kulturális helyzetéről közis­mert Lucfaivát választhattam volna. Az új népművelő azon­ban csak két hétig ette itt a kenyeret. Aztán, megret­tenve a ráváró nehéz körül­ményektől, feladatoktól — egészen Karancslapujtőig hát. rált. „Hát elment...” Tulajdonképpen nincs ebben semmi kivetni való. Ma még a világ legtermészetesebb1 dol­ga, hogy az, aki elvégzi a hároméves népművelő-könyv­tár szakot — két kézzel vá­logathat a helyekben. Néhány év múlva, majd, amikor „te­lítődik a szakma” persze min­den másként lesz. Jönnek az újak, s a máj válogatósak, igényesek (a körülmények­re igényesek, nem a hivatás­ra) arra kényszerülnek, hogy felvegyék a versenyt. De ma még lehet válogatni, termé­szetes minden igény, s vég­eredményben az lenne feltű­nő, ha valaki ennek ellenére a nehezebb, töretlen utat vá­lasztaná. Nem kéri számon senki. Ma­guk a lucfalviak a legkevés­bé. Tudják, elismerik: nem összkomfortos hely ez a világ­gal rossz úttal egybekapcsolt kis szlovák nemzetiségi köz­ség. Az idősebbek legyinte­nek, hümmögnek egy sort: „el­ment? hát elment, elment ed­dig innen mindenki...” A fi­atalok nem nagyon beszélnek róla. Ülnek a klubban, fejük felett kéken világit a televí­zió képernyője. Beérik ennyi­vel? Mit mond a* „anyag” Mindennap korábban söté­tedik. A járási KlSZ-titkár- ral és két helybeli fiatallal fél nyolckor közelítjük meg a dombon épült művelődési házat. Az út meredek. Mély- ölű, s a sötétben bokatörő lépcsőkön járunk. Fent, ol­dalával fordul felénk az épü­let. A hatalmas falfelületen egyetlen kis égő világít. A klub két helyiség, a belső hangulatoson világított, de nagy a füst. kevés a levegő. Tudják, hogy érkezünk, so­kan kíváncsiak arra, mit ho­zunk magunkkal. Mi kellene? A televízión kívül minden községi tanácson, Sárkány Já­nos elnök szavát adja, hogy segít.) A fiúk, lányok szép sorban ülnek a zöldhuzatú székeken. Tisztek, jólöltözöttek, akár­melyik városi klubba beülhet­nének. Milyenek „belülről”? — Tegnap vetélkedtünk, is, Bárkányból négy fiú, majd minden este itt barátkoznak vendégeskednek — Pedig csak ez van. A tévé. Most a négy páncélos... Ki legyen a kultúros? Fényes, sőt, neonfényes va­donatúj porta a tanácsháza. A tiszta parkett fegyelmez: a tanácstagok, a lucfalvi gaz­dák markában, kezeügyében mindenütt ott a hamutartó. Ta­csokoládé volt a díj. Utána nácsülés. Napirenden a tár­bészélgettünk, igen, a cseh­szlovákiai eseményekről. Itt mindenkit érdekel. Nyugod­tak lehetünk. Szlovákok va­gyunk, nemzetiségiek, vagy­is inkább tótok, azaz magya­rok lennénk tulajdonképpen­idé még nem jutott el a hír: két hét után elment az új népművelő. Hol van most, sadalmi munka (sokat dolgoz­tak az új tanácsháza építésé­nél a helybeliek). Most a járdán lenne a sor. Ahol épült — sokat megtörtek a nemtö­rődöm kocsisok, sofőrök. „Min­denki tudja, ki tette, mégsem volt senkiben annyi mersz, hogy megmondta volna fele­lősséggel itt a tanácson... Ha miért nincs itt? „Nem tud- megbüntetnék szigorúan, majd juk”. „Jó lenne valami szé- lenne becsülete a járdának is. pet csinálni”. „Tavaly elját- Ezért nem érdemes építeni”, szőttük az Okola forinta cí- ..Betörik a kultúrház ablakát, mű szlovák nyelvű darabot”, de nem törődik ezzel senki”. Irodalmi színpad, versek, kis „Mintha nem is a miénk ien- pódium, néhány lelkes társ- ne.” „Nem az. Mi van ben- — lehetne. De nincs és egye- ne? Mi történik? Semmi. Na­lőre nem is lesz. Nemrég még a klub is veszélyben forgott. El akarták venni a fiatalok­tól. „Pedagóguslakásnak, de megoldják, azt mondták, meg­ígérték.. . Ha ez se lesz, me­hetünk a kocsmába. Még oda sem. Itt mindenki tizennyol­con aluli. Majdnem ...” A négy páncélos Bacsa György másodikos a budapesti „Kamenszki Já­nos” szlovák gimnáziumban. A szlovák nyelvvel tervei vannak. Lekeny Gyuri a tar- jánj szakközépiskolát végezte tavaly. A műszaki egyetemre jelentkezett, nem vették fel (négyes átlaga volt), most itt vállal munkát Lücfalván és jövőre újra próbálkozik. Ma­gabiztos és nagyon vidám. Bacsó Andrásról azt gondol­tam, nyolcadikos. Autószere­lő, most kezdett a tsz-ben, egyelőre nyolcszáz forintot keres, de nem sokáig. — Ez biztos! — mondja. Czene Gyu­la agronómus, egyetemet vég­zett. „Egy éve és két hónap­ja vagyok itt. Megszerettem”. A többiek: cukrász Nagybá- tonyban, szakmunkástanuló a tsz-ben, a megyei bizottság kétszer négyórás alkalmazott­ja. A titkár. Ottmár Nándor, a szolgáltatóban dolgozik. Nyolc óra után húsz perc­cel be kell fejezni a beszél­getést. Valaki bekapcsolja a készüléket. „Négy páncélos és hát akkor ...” Űj kérdés: kj legyen a kul­túros? Hümmögés, azután va­laki kivágja, — „De mi lenne a dolga”? A titkár beszél, lassan, mosolyogva sorolja — lakáskultúra, ne a pincében lakjanak legalább az emberek, amikor a fejük felett ott a kétszobás, kopyhás ház. Kul­túra, könyvek, képek .., „Old­juk meg a kérdést azzal, hogy egy érettségizett kislányt oda­teszünk ...” Mi lenne a feladata Lucfal- ván a népművelőnek? Pataki László A Kossuth Könyvkiadó polcáról: Antifasiszta népfelkelések 1941—1945 Népszerű történelem című zsoázia is foglalkozik e kér- fegyveres felkelések közös vo- sorozatában jelentette meg a désekkel, mai érdekeit szem nása, hogy hajtóerejük a Kossuth Könyvkiadó M. I. előtt tartva. A burzsoá ideo- munkásosztály és a paraszisás; Szemirjaga Antifasiszta nép- lógusok tényeket hallgatnak volt, a munkásosztály vezeté- felkelések 1941—1945_ című el. vagy meghamisítják az ese- sével. Ezenkívül közös az is, könyvét, amely hat 'antifa- ményeket. hogy mindenütt a kommunis­siszta népi felkelésről szól M. I. Szemirjaga könyve ta pártok játszották a vezető Közép- és Délkelet-Európá- utószavában nemcsak utal e szerepet a felkelés előkészíté- ban. napjainkban is fontos kérdés- sében és végrehajtásában. Ök Lapozgatva a kötetet, az ol- re, hanem konkrét példákkal fogalmazták meg a nemzeti vasó megismeri a jugoszláv is szolgál egyes problémákat felszabadító harc fő feladatait, partizánoknak, a varsói fel- illetően. Megvizsgálja például ők. dolgozták ki a harc leg­a fegyveres felkelések belső célszerűbb formált. A kommu- társadalmi, gazdasági és poll- nisták hozták létre a forrada- tikai feltételeit. Először sze- lom politikai hadseregét, ka- melvényekkel szolgál: hogyan tonai szempontból ők készí- világítja meg e problémát a tették elő a felkelést, ők ha- népük fennmaradásáért és burzsoá történétírás- Majd rá- tározták meg az időpontot, ők boldogabb jövőjéért, hanem az egész emberiség jövőjéért is küzdöttek, s a szovjet had­sereg segítségével győzelmet arattak. Hatásaiban máig élő törté­nelmi eseményeket tárgyal te­hát a könyv, s megjelenésével Romániában, Bulgáriában, Ju- már akkor megmutatták a 'vi­kelőknek, Bulgária és Romá­nia munkás- és katonatöme­geinek, Szlovákia, majd Prá­ga hőseinek küzdelmét, akik akkor nemcsak hazájukért, tér az általa tárgyalt fegyve- irányították a dolgozók fegy- res felkelések legfontosabb veres akcióit, sajátosságainak ellenzésére, Az antifasiszta felkeléseket leszögezve, hogy azok az ősz- az internacionalizmus jelle- tályharc formái közé soro- mezte, ez kifejezésre jutott az landók. Elmondja: Csehszlo- antifasiszták nemzetközi szo- vákiában, Lengyelországban, lidaritásában is. A felkelések régi adósságot törleszt a Kos­suth Könyvkiadó. Különös ér­téke, hogy tovább erősíti né­pünk és a baráti szomszéd né­pek egyetértését, együttműkö­dését, történelmi példát adva a mában és jövőben is­Szemirjaga könyve, termé­szetesen, más vonatkozásban is izgalmas. A szerző feltesz: a kérdést: „Vanna,k-e ezeknek a felkeléseknek közös vonásaik és miben különböznek egy­mástól? Milyen helyet foglal­nak el a népeknek a fasizmus és a belső reakciós erők ellen vívott nemzeti felszabadító harcában? Milyen hatással voltak Jugoszlávia, Bulgária, Románia és a többi Prszág há­ború utáni társadalmi és po­litikai fejlődésére? E kérdésekre adott tudomá­nyosan megalapozott vála­szoknak elméleti és gyakorla­ti jelentőségük van. Érthető tehát, hogy a problémák vizs­gálata felkeltette, mind a szovjet, mind pedig a többi szocialista ország történészéi­nek figyelmét, bár összefogla­ló mű még nem jelent meg er­ről. A „másik oldal”, a bur­goszláviában már a megszál- lágnak, hogy az internaciona- lás első napjaitól érlelődni lizmus milyen nagy erő a dol- kezdtek a forradalmi helyzet gozóknak abban a harcában. elemei, s különösen meggyor­sultak azután, hogy Németor­szág megtámadta a Szovjet­uniót. Végül Szemirjaga hangsú­lyozza: az általa tárgyalt amelyet a haladásért, a szo­cializmusért vív. M. I- Szemir­jaga . könyve . napjainkban mindenekelőtt ezért tarthat érdeklődésre számot. (t) buli iv P F S11 BÚIORIPßRIVflLlÜLUT az Őszi Vásáron ÍB6B. szeptember 6-tól 21|b. (JNDK) pavilonban. 16-ig 4 NÓGRAD - 1968. szeptember 7., szombat Megkezdték a károk felmérését A megyénk fölött átvonuló szeptember 5-i pusztító vihar, jég­eső, felhőszakadás és árvíz különösen nagy károkat okozott a termelőszövetkezetek növényféleségeiben és az egyéb vagyontár­gyakban. Ecsegen például a felhőszakadás következtében több mint 200 lakóépület került víz alá. Közülük négy ház összedőlt, és több lakhatatlanná vált. Az Állami Biztosító kárszakértői a bejelentések alapján azon­nal megkezdték a károk felmérését azoknál a termelőszövetkeze­teknél, melyek összevont vagyonbiztosítással rendelkeznek. Az Állami Biztosító kéri azokat a termelőszövetkezetek, egyéni gaz­dálkodókat, akik biztosítással rendelkeznek és káraikat eddig még nem jelentették be, jelentsék az Állami Biztosító illetékes fiókjai­nál levélben, vagy személyesen. Ez a kárbecslés folyamatossága érdekében fontos. Azok a termelőszövetkezetek, amelyek csak állő- és forgóeszköz-biztosítással rendelkeznek jégkárukat ne jelent­sék, mert ezzel a károk felmérését késleltetik. Egynapi szabadság Amikor hétfőn visszatér- kell vinnem a kultúrterem­tem szabadságomról, a vál- be a Révay-lexikonokat. Né- lalat titkárnője jó akaratúun gyet én viszek, fogja meg figyelmeztetett: — Még maradt egynapi szabadsága! — Komolyan? Akkor szer­dán kiveszem. Úgyis sok az elintézni valóm. Így történt, hogy szerdán kilenckor keltem, de fél tíz­re mégis bementem a mun­kahelyemre, mert a kölcsön- könyvtári könyvet ott felej­tettem. Alig léptem be az ajtón, Elekes örvendezve fogadott: — De jó, hogy eljöttél. A Rimóczi-aktát keresem. — Átadtam Benkőczínek. — Azt mondja, nem kapta meg. Keresd elő, az öreg ké­ri. Másfél óráig kerestem a Rimóczi-iratokat eredmény­telenül. — Ott lesz a szekrény te­tején, a dossziékban ■— vél­te Elekes. Felálltam a székre, azután a szekrény szélére, de el­vesztettem egyensúlyomat, és leestem. Ebben a pillanat­ban Benköczi átszólt tele­fonon: — Ne keressétek, megta­láltam az aktát. * Hónom alá vettem a ke­resett könyvet, és el akar­tam menni. De elcsípett Irén. — Magát az ég küldte! Át Villámhárítón a templomba Elfosták az érsekvadkerti tolvajbandát eltulajdonított palackok ­Hattagú, korábban Érsek- vadkerten garázdálkodó társa­ságot fogott el a rendőrség. A kompánia nesztora Gulyás Jó­zsef huszonhárom éves segéd­munkás. A fő hangadó Erdélyi István tizennyolc éves hegesz­tő. Társai a még fiatalkorú­részeket motorokról. Ez év májusának elején Sz- Pál, Vi- bostyok János, Gulyás József és Erdélyi István a katolikus templom Péter-filléreire fente fogát. A mindenféle pusztítás­ból bői. Ä korsóról és a kútról szóló példázat arra a meggyőződés­re késztette a cimborákat, hogy bölcs dolog lesz mielőbb ra kész fickók előbb a közvi- Ausztriába dissszidálni- Erdé­lyi István, H. István és Sz. Pál, — mint sejthető —, me­gint a ktsz-be ruccant. A fél­lágítási lámpákat próbálták nak számító Sz. Pál, továbbá lecsúzlizni; mivel azonban ez Vibostyok János, Demeter 1st- nem hozta meg a remélt si­ván. Különösen szomorú, kert, csupán kicsavarták az tonnás Warszawa ellopásában hogy H. István személyében izzókat. A „sportos” Erdélyi megzavarta őket az éjjeliőr, általános iskolai tanulóról is ezután a villámhárító veze- K. István ez után kiszemelt említést kell tennünk- tékén mászott he a templom- Trabantját pedig slusszkulcs , . ba. A perselyeket nem egészen hiányában nem tudták elindí­A díszpintyek legsziveseD- háromszáz forinttal tudta csak tani. ben a ktsz-be ropdostek be megkönnyebbíteni. Az elége- a rendőrség munkájának detlen betörők ezután hívat- köszönhetően az okozott kár lanul a felső iskolát és az java-hányada megtérült. A óvodát keresték fel. Másnap jómadarak e hónap első felé­Erdélyi a Bokréta kisvendéglő ben állnak a balassagyarmati persze, sötétedé? után- Tavaly szeptemberben Sz. Pál, H. István és Demeter István sze­relt le egy Danúvia és egy Ju- nak motorról több mint ki­lencszáz forint értékű alkat- pincéjéből „szerzett” italt, ci- részt; ezt követően -Sz. Pál és H. István a nyeregtől fosztott meg egy Danúviát. Erdélyi István, Sz. Pál és H. István két „vizit” alkalmával há­romezer forintot meghaladó garettát. A június elején meg­ismételt templombetörés egy vasat sem jövedelmezett a bűnbandának; annál bősége­sebben Italozott Erdélyi, H. értékben „operált le” alkat- István és Sz, Pál a Bokrétá­járásbírósag elé. A tárgyalá­son — remélhetőleg — nem csak a méltó büntetés kisza­bására kerül sor. de arra is fény derül: miként volt lehet­séges, hogy a bűnözők hóna­pokon át dézsmálhassák ugyanannak a kt&z-nek az ér­tékeit. — b. z- — ezt. a tizennégy kötetet. Irénnek ellenállhatatlan mosolya van, és én meggör­nyedve cipeltem az ötven kilónyi lexikont a kultúrte­rembe. Kicsit kifújtam magam és már az ajtóban voltam, ami­kor szembe találtam magam a főnökkel. Csodálkozva nézett rám: — Hát maga itt van? Azt hittem, kivette egynapi sza­badságát. Ugyebár tud néme. tül? — Igen — nyögtem rosszat sejtve. — Akkor jöjjön be hozzám, van nálam egy holland ven­dég, tud egy kicsit németül. Beszéljen vele, én már ki­merültem. Több mint két óráig szóra­koztattam a hollandust. Vég­re bejött az igazgató, és fel­váltott engem. De még min­dig nem menekültem meg. Jolánka, a bérelszámolóból, átölelt és behúzott a szobájá­ba: — Már órák óta igyekszem ezt a számoszlopot összeadni, de mindig más az eredmény. Nálam sem egyezett az ösz- seeadás. Végre az ötödik kí­sérlet után sikerült megálla­pítani, hogy mindketten ha­tosnak néztünk egy nullát. Késő délután léptem ki a kapun. A villamoson -vettem észre, hogy a kölcsönkönyv- tári könyvet ismét ott felej­tettem ... Palásti László Utazó kérgezőgép Nagyteljesítményű kérgező- gépet állítottak munkába a Cserháti Erdőgazdaság zagy- vapálfalvi erdészetében. Ha­bár a gazdaságban több kér­gezőgép működik, ez a leg­újabb, a többitől eltérő konst­rukció. A Mátrai Erdőgazda­ság egri gépüzeme által ké­szített gépnek legfontosabb előnye, hogy Diesel-motorral működik, tehát a villamos erőforrástól függetlenül üze­meltethető. bárhol munkába állítható. A régebbi gépei helyhez kötöttek. A Cserháti Erdőgazdaság egyetlen ilyen típusú kérgező- g'épét Kishartyán és Zagyva- pálfalva között egy közbeeső rakodón állították fel. Az új gép nyolc űrmérter faanyagot kérgez le egy műszakban, ez­zel három-négy ember mun­káját végzi el. A géppel az olasz exportra kerülő cserpa- píríát kérgezik.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents