Nógrád, 1968. szeptember (24. évfolyam, 205-229. szám)

1968-09-22 / 223. szám

i-AÍÜUi ' ffÖGnÄD-napok S^écsétiyben Kerekasztal-beszélgetés a lakosság igényeiről Széesénybeit, & NÖGRAD-napúk alkalmából örömmel állapíthattuk meg a község élénk fejlődéséi. Az elmúlt kél évtizedben Ipartelepek lél esültek. Javult a község szo­ciális, kulturális és egészségügyi ellátottsága. A fejlődéssel cgjidőben gondokkal is birkóznak. Erről tartottunk kerckasíuil-besíelgetésl. Résztvevők voltak; Kló Sándor, a járási pártbizottság első titkára Varga Perem-. a községi pártbizottság titkára. Bodnár József, a járási tanács Négrcbajtó bizottságának elnöke. Bővíz Ferenc, a községi ta­nács végrehajtó bizottságának elnöke, Illés Miklós, a megyei tanács végrehajtó bizottságának elnökhelyettese, a széesé- oyí járás megyei tanácstagja. A szerkesztőségünket a vitá­ban Bobál Gyula, lapunk munkatársa képviselte. MUNKATÁRSUNK: A szer­kesztőség örömmel üdvözli, hagy a NOG RÁD-napok során napirendre kerüli problémák­ról tárgyalhat a ttgiUelekeseb- bekkel, a járás és község ve­zetőivel, külön köszönjük, hogy a megyei tanács képvi­selője is részt vesz a megbe­szélésen. Olvasóink közül leg­többen arról érdeklődtek, meg- valósitható-e, hogy Szécsény a környék politikai, gazdasági és kulturális központja legyent BÖVlZ: A tanács nevében megköszönöm, hogy a NOG­RAD ilyen nagy gonddal fog­lalkozik Szécsénnyel. Segítség ez számunkra. Községünket felső szerveink is megkülön­böztetett módon támogatják. A harmadik Ötéves tervben 15 millió forintot kaptunk fejlesz­tésre. Ebből nyolcmilliót for­dítottunk az ú j gimnáziumra, az állami lakások felépítésére 3,8 millió, a csatornahálózat megépítésére pedig 3.3 millió forintot. A község dolgozol pe­dig 10,5 millió forinttal já­rultak hozzá Szécsény fejlesz­tésébe*. V mit> A: Igaz, községünk szépén lejiődiK. fokozatosan megvalósítjuk azokat a fete* (tatokat, amelyeket a tanaca- vaiasztasok ídejen a váiaaátó- poigarok részünkre megjelöl­tök. De gondjaink is vannak; ilyen többek között a munka­bíró lakosság foglalkoztatása. Széesónyen kívül a környező községekben is sok a fölösle­ges munkaerő, őket is foglal­koztatni kell. Mivel ezt nem tudjuk maradéktalanul bizto­sítani, elvándorolnak más vi­dékekre. Két év alatt mind­össze a háziipari szövetkeze­tekben emelkedett a dolgozók létszáma, mintegy kétszázzal. Harminc dolgozóval létesítet­tünk könnyűipari üzemet, de mivel nem biztosítottunk ré­szükre megfelelő munkahelyet, nem fejlődik a kívánt mér- ■tékben. Szécsényt károson érintette a tanácsi ipar át­szervezése. A központokat el­helyezték, a községben az üze­mek kihelyezett telepként mü- líödnek. A termelt értékekből csekély a részesedésünk. A fejlesztést is a központokból irányítják. Mindezeknek Szé- csényre hátrányos politikai és gazdásági kihatásai vannak. Szeretnénk, ha a jelentősebb üzemeinket önállósítanák, BODNÁR: A Szécsény ben miiködő tejüzemnek, tégla­gyáraknak, a gépjavító állomás­nak, a bútoripari üzemnek el­helyezték a központját. Sajnos Velünk, a járás és község ve­zetőivel a központok elhelye­zését nem beszélték meg. Az üzemek fejlesztéséről sem tá­jékoztatják a vezetőket, pe­dig mi hasznos tanácsokkal szolgálhatnánk. Egyeztethet­nénk, hogy a fejlesztés a párt politikai elképzelésével meg­egyezik-e. Mi vagyunk a já­rás és község vezetői és a te­rületünkön működő üzemek munkájába nincs beleszólá­sunk. Nekünk gondot jelent a munkaerő foglalkoztatása, de ezt hatáskör hiányában nem tudjuk megoldani. A munka­erő kivándorol a járásból. KISS: A szécsényi iparte­lepek fejlesztése a járás gond­ja is. Naponta 5,5 ezer ember ingázik innen. Ezt nem lehet csökkenteni, ezek a dolgozók a megye valamelyik üzemében a törzsgárda tagjai. Arra tö­rekszünk, hogy az ingázók szá­ma tovább ne növekedjék. Az is igaz, hogy az 5,5 ezer ember a járáson kívül dolgozik, de nekünk kell gondoskodni a szociális, kulturális, egészség­ügyi, kommunális ellátásukról. Kijáró dolgozóinkat sem a társadalmi, sem a politikai eietbe nem tudjuk bevonni. Ilyen vonatkozásban sem a lakhelyükön, sem a munkahe­lyükön nincsenek foglalkoztat­va. Munkát biztosítani mind­össze a nők 48 százalékának tudunk. Mindezek indokolják az Ipar fejlesztését Szécsény- ben. Ezt a törekvésünket azon­ban nem szabad elválasztani a megyei és a népgazdasági ér­dekektől. Nem arról vitáznék, hogy önállóak legyenek a vál­lalataink Vágy sem. A megle­vőket nagyobb mértékben kell fejleszteni. Biztosítják ennek a lehetőségét, de mi nem bizto­sítunk szakmunkást. Máris a szemünkre vetik: akkor mit akarunk? Véleményem sze­rint ezek a főbb gondjaink. Természetesen gond a munka­erő elhelyezése is. Az a kéré­sünk, hogy a vállalatokat olyanná fejj esszék, hogy a munkaerőt foglalkoztatni tud­juk. Mikor az ipari központo­kat elhelyezték, ígéretet tet­tek, hogy a telepek fejleszté­sét gyorsítják. A bútoriparnál 500, sőt 700 személyes fejlesz­tésről volt szó. Az intézkedési tervek a birtokunkban van­nak. De amikor sör került ezek realizálására, a vállalati központ vezetője kijelentette, hogy a fejlesztés 27 millió fo­rint értékű. Nékik 500 ezer forint áll a rendelkezésükre, a többit biztosítsuk mi. Ez így nem megy. A fej tesztéinek négy lehetőségét látom. Az első: új üzem telepítése. Erre egyelőre nincs lehetőségünk. A második: a meglevő üzeme­ket fejleszteni. Ez a legjárha­tóbb út. A harmadik: a bedol­gozó rendszer szélesítése. Ez a mi feladatunk, de lemarad­tunk a kezdeményezéssel. Igaz, a lehetőségeink korláto­zottak. Nem rendelkezünk olyan objektumokkal, amelyek erre a célra megfelelnének. A megyei pártseervek már hatá­rozatot hoztak, högy a lehető­ségeinkhez mérten hogyan gazdálkodjunk. Ennek a hatá­rozatnak a megvalósításáért mi is keveset tettünk. Nincs alapos, átgondolt tervünk. Nem kértük a megyei iparfej­lesztési bizottság segítségét sem. A negyedik: többet kell foglalkozatunk a háziipari szö­vetkezettel. Nincs piacuk. Ez négyszáz asszonyt érint. Nem foglalkoztatják őket, a havi keresetük 150 forint Itt ké­rem az iparfejlesztési bizott­ságot, segítsen a piackutatás­ban. Az iparfejlesztésben mi még nem rendelkezünk megfe­lelő tapasztalatokkal. Kérjük, a megyei elvtársakat, ne ve­gyék követelőzésnek kérésün­ket, mert ezeket tapasztalata­ink hiánya indokolja. Ha az iparfejlesztésre vonatkozó me­gyei párthatározatokat végre­hajtjuk, amelyek szerint ki­sebb bedolgozó részlegeket ho­zunk létre, s a tsz-ekben mel­léküzemágakat létesítünk, megoldódnak problémáink. II,LES: Nagyon helyesnek tartjuk megyei lapunk kezde­ményezését. hogy összegyűjtik a problémákat, figyelemmel kísérik az emberek életét, és ezt az illetékes vezetőkkel megbeszélik, örömmel vettem részt a beszélgetésen, ahol a község vezetői törik fejüket a gondok megoldásán. A szé- cséfl.vi probléma nem mellé­kes kérdés a község történel­mi múltja, jelene és jövője szempontjából. Az új gazdasá­gi mechanizmus lehetőséget, bizt.osft arra, hogy egy válla­lat ott fejlessze a részlegét, ahol a helybeliek ezt megfe­lelő anyagiakkal támogatják Ezt a szécsényieknek is tudnia kell. A község jövőjét illető­en: Szécsény mezőgazdasági kultürközpont lasz A felső szervek la ennek érdekében dolgoznak. Itt a mezőgazdasá­gi szakközépiskola, állami és szövetkezeti mintagazdasáuok., a jövőben mezőgazdasági fő­iskolát építünk. Ennek meg- telelőén kell l ej lenzten! a szo­ciális. kultúrálta, egészségügyi intézményeket, itt figyelembe ken venni a helyi iparpoliti­kai szempontokat is Nem té­veszthetjük szem elől azt a kötelezettséget, hogy ki keli szolgálni a nehézipari köz­pontokat. Nem titkoljuk, a község városiasodás felé ha­lad. Ha iparfejlesztésről be­szélünk, annak a mezőgazda­sági termékek feldolgozását kell megoldania. A foglalkoz- talási gond megoldására az ál­lami szektoron kívül a szövet­kezeti szektorokkal lg tárgyal­janak: 500—600 főt foglalkoz­tató üzemeket kell létrehozni Tudom, a szécsénylek hátrá­nyos helyzetben vannak: nin­csenek megfelelő objektu­maik. Örömmel tapasztaltam hogy törekvéseinkben a helyi érdekeket nem választják kü- lön a rftögyei és országos ér- deliektől. A kérésüket megér­tettem, s mint a járás megyei tanácstagja, tolmácsolom is az illetékes felsőbb szerveknek á A község vezetői a kerék­asztal -beszélgetésen foglalkoz­tak még a lakosság által sokat vitatott volt Forgách-kastély felújításával is. Azon fáradó*, nak, högy az érdekelt szer­vekkel közösen teremtsék meg M. építkezéshez szükséges pénzösszeget, A lakosságot foglalkoztatja az egészségügyi ellátás Is. Két körzeti orvos csak megfeszí­tett erővel bírja ellátni a fel­adatát. A betegek szakorvosi rendelésre Balassagyarmatra .járnak. Ez időkieséssel jár. Már elkészítették Szécsény távlati fejlesztési tervét. Eb­ben szerepel az orvosi rende­lőintézet megépítése iá. Itt he­lyeznék el az egészségügyi szerveket, többek között a tbc- gondozót... Szó esett a község kulturá­lis Igényének megfelelő mű­velődési ház építéséről is. Er­re is a következő ötéves terv­ben kerül sor. Addig is a je­lenlegi művelődési otthont felújítják, a lehetőségekhez mérten korszerűsítik. A szügyi vezetők a múltkor még nem nyilatkoztak, A na­pokban Viszont Sasvári János­nak, a tanácstitkárnak az ar­cáról leolvashattuk, megoldó­dott a gondjuk. Sikerült ösz- szeállltani azt a bizottságot, amelyik majd számonkéri a szabálysértőket és a cselek­mény mértékének megfelelő­en a büntetést is kirója. A titkár kemény kötésű füzeté­ben lapoz. Benne a névsor. Feltekint. — A tanácsülés hagyta jóvá — mondja. Az ujjúval egy névre mu­tat. örömét fejezi ki, mert si­került az illetőt visszahozni a közéletbe, — A községben közmegbe­csülésnek örvend — erősíti meg. Rados József, a tanácselnök, könyökére támaszkodva a tár- salgóasztaiiól figyel. Ráncos homlokára huttott a haja. Bi­zonyítja: — Így van. Ezzel az asz- szonnyai jól jártunk. Horváth Bétának, a bolt ve­zetőjének is jó a véleménye. — Talpig asszony, néki a község mindennél előbbre pa­id. Felidézi a legutóbbi fmsz- vezetőségi ülést, ahol az illető új boltért hadakozott. Szépért. Később Pápp Győző, az isko­la igazgatója nyilatkozott. Di­csérte a tanár, vezetőit, hogy Szeverényi Dezsönét vissza­hozták. A tantestület irattáréban sárga okmányok őrzik, hogy első tanuló volt. a faluban, — A közéletnek ilyen em­berre van szüksége. Aki ítél­„Mindenért Tarjánba kell menni...?” Egy munkáslakta kerület ellátásáról Betértem a Síküveggyár festodéjébe. munkásasszonyu- kat kérdeztem, mi a vélemé­nyük, problémájuk lakótele­pük élelmiszer- és iparcikk- ellátásával kapcsolatban. Meg­szólítottam egy asszonyt, Kör- nyei Gyulánénak hívják. — Van nálunk egy zöldség­gyümölcs bolt. (Legalábbis annak nevezik.) Higgye el, egész nyáron egyszer, ha et­tünk zöldbabfőzeléket odaha­za. Mert ritkán akad abban a boltban valamirevaló áru. S ha van is, märe mi végzünk a munkával — fél háromkor -*, elfogy. Délután háromig tart nyitva gyakran mire oda­érünk, már bezárt. — Es miért nem mennek be a tarjám piacra, vagy vala­melyik üzletbe? Rámnéz, s én máris röstel- lem a kérdést. — Salgótarjánba — azt kér­dezi? Hát mj nem Salgótar­jánban élünk? Aztán azt hi­szi, hogy a magamfajta csa­ládos asszonynak annyi ide­je, pénze van az utazgatásra? Megelevenednek az eddig munkájuk fölé hajló asszo­nyok. Húsbolt? Van húsbolt, hogyne, nem is egy. De hét közben délig tartanak nyitva, csak pénteken és szombaton négyig. De a nappalos mű­szakban dolgozók közül sokan így is alig jutnak húshoz. Ha csak munkaidő alatt valakit ki nem engednek a gyárból, s az bevásárol többeknek is. Az önkiszolgáló üzlet? Talán még ott van valamirevaló válasz­ték, és az este hatág nyitva tart. De ott is előfordult már, hogy a tojás, sajt kifogyott. A kenyér? Nos, a kenyérről jobb nem beszélni. — És ez még hagyján, mert ha már csak szikkadt kenyér jut, mégis van. De ha Cérnát vagy egy harisnyát kelj ven­nünk, egy zoknit a gyereknek — pattognak az asszonyok —*, azért is be kell utaznunk a városközpontba. — Miért? Nincs Pál falván Ilyen üzlet? — Volt egy a nyárig. Meg­szüntették. Most nyomtatvány­bolt van a helyén. Épp erre volt szükségünk...! De Zagvvapálfalván nem­csak rövidárut, kombinét, In­get, pulóvert, cipőt nem le­het vásárolni A vásárlóknak be kell érniük a háztartási cikkek szűk Választékával is, amit az önkiszolgálóban kí­nálhatnak. Edény s más mű­szaki cikkek? Ugyan! — És a szórakozás? összenéznek. Aztán megszó­lal az egyik: — Mi már arról le is mondtunk, hogy a gyári lakó­telepen rendes szórakozóhely legyen. Nekünk ott van a te­levízió, a fiatalok meg be­mennek Tarjánba — erős még a lábuk. Mert amikor az em­ber már jól érezné magát: vagy hazajön a tíz óra negy­venes busszal, vagy később — ..lábbuszon”. Nekünk, csalá­dosoknak inkább az a pana­szunk, hogy közétkeztetés sincs itt. Korábban, ha valaki befizetett a gyári konyhán, hazavihette az ételt. Ezt a kedvezményt most megszün­tették. — Bizonyára voltak, akik visszaéltek ezzel. .. — Lehetséges. De korábban arról volt szó. hogy a kettes­ben (ez a vendéglátó vállalat kettes számú ..egysége'1) lesz konyha, előfizetéses ebéd. va­csora. Nem lett belőle semmi. Pedig nem fisáéból hordanánk onnan az ételt, hanem hogy egvszer-eayszer megszabadul­junk a főzéstői-mosogatástól. a Megnézem az ipartelep né­hány Üzletét. A zöldség-gyü­mölcs bolt: a MÉK szégyene. Ezt meg kell mondani akkor is, ha netalán rosszul esik a MÉK vezetőinek. Emeletes há­zak tövében rozzant házikő ez, nem Üzlet, amelybe jó ér­zéssel nem lehet belépni. Az élelmiszer-kiskereskedelmi vállalat önkiszolgáló boltja — nemrég alakították át — elfo­gadható. Az italbolt-cukrászda azonban ... Voltaképpen fel­vonulási épület volt ez vala­mikor. Hat éve a „szórakoz­tató” ipar vette birtokba. Az idegen arról tudja meg, mi van bent, hogy az egyik ab­lakban piszkos, kopott papír­tábla hirdeti (hirdeti?) „Cuk­rászda”. Az egyik kiszolgáló szerint havonta átlag kétszáz- hatvanezer forintot forgalmaz az üzlet. Hát még ha rendes hely volna, ahová esténként feleségeitől (vagy menyasszo- nyöstól) be lehetne ülni egy kávéra, üveg sörre, konyakra! És nem kéne attól félni, hogy ... Hogy mitől kei! fél­ni, arról Lukándi László, a gyári szakszervezeti bizottság kereskedelmi társadalmi ellen­őre sokat tudna beszélni, de nincs nagy kedve hozzá. „Ha­mar kifizetik az embert”. Az ÁKF pedig — sajnos — leg­alább egy éve nem járt Itt ellenőrzési céllal.., * Többeket, illetékeseket meg­kérdeztem, mi a véleményük ennek a munkáslakta kerület­nek az ellátásáról? A város) tanács kereskedelmi csoport­vezetője megemlített néhány intézkedést, amelyek a kerület ellátását javitották, amióta Salgótarjánhoz tartozik. Per­sze lényegében egyetértett azzal, hogy az ellátás nem kielégítő „De van, ahol még rosszabb.” Hogy lehetne változtatni ezen? Sajnos, a hálózatfejlesztésben érdekelt vállalatok közül a MÉK-nek nincsenek egyelőre fejlesztési tervei itt. Az ipar­cikk-kiskereskedelmi vállalat­nak sem. A vendéglátóipari vál­lalatnak volnának (étterem az autóbusz-végállomás tájékán), ba a jelenlegi épületért kárta­lanítanák. És a gyári szakszervezeti bi­zottság titkára vajon mit szó! a panaszokhoz? „Hozzám mi­ért hern jötték ezekkel a pa­naszokkal?” — kérdezett víaz- sza. S aztán hosszan vitatkoz­tunk arról, hogy a szakszerve­zeti bizottságnak egyáltalán van-e köze g lakótelep ellátá­sához. Megkérdeztem az igaz­gatót — ügy is, mint a váro­si tanács tagját — ugyanerről Hogy rossz az ellátás, tőlem hallotta. Sddig nem foglalko­zott ezekkel a kérdésekkel, (Ö, ti boldog férfiak!) Ellenben azzal egyetértett, hogy na al­rendre kell tűzni ezt a kér­dést. sőt a városi tanács leg­közelebbi ülésén interpellál l* ebben az ügyben. A párttitkár is fontosnak tartja az ellátáá megjavítását itt, Salgótarján „kapujában", a város egyik leg­jelentősebb munkáslakta ke­rületében. Körülbelül négyszáz céklád él Zagyvapálfalva síküveggyá­ri felében, Ez testvérek között is ezerkétsaáz—ezerháromszáz lélek, Sok Nógrád. megyei önálló községben nem laknak ennél többen. Érthető hát, ha síavak — érvek, helyeslés, ki­fogások —, helyett a lakóte­lep dolgozói az eddigieknél több cselekedetet várnak, Csizmadia Géz* Talpig asszony kezlk, annak légyen tekinté­lye, Néki van.. nőttek a gyerekek. Mindkettő tanítónő. Márta már asszony, Reggel, a szügyi utca egyik most Márián a sor... udvarából kilépett egy asszony. Őse haja simán hátrafésülve maréknyi kontyba csomózott. Léptei mdr nehézkesek. Az állami gazdaság felé haladt. Ott dolgozik, könyvelő. Az óvoda előtt megállt. A gyere­kek az udvaron. A szemük még álmos, de a játékok után kutatnak. Az utcán nagyob­bacska fiú, az árokba döntött kerékpárja mellett hasalt, Szeme pajkosan villogott, és kézével kavics után kutatott. Kitapogatott egyet a fűben. Bedobta az ővoáaudvarra. Ne­vetett, mert a Tudják a faluban, Szeveré- nyiné milyen nehéz sorban nőtt fel. Szülei egyszerű, jó­Nem akarja megsérteni a fa­lu hírnevét. — Elmúlt. Takarja a fele­dés. Erről ne beszéljünk. A bírósági akta megőrizte, A legények megverték azt ax embert. (Jgyüket ott tárgyal­ták a faluban. A bíróság öt is felkérte véleményalkotásra. Nem szólt a bűnösök felmen­téséért, de a felnőtteket is el­marasztalta. — Mindannyian felelősek vagyunk, mert elmulasztottuk zan földművelő emberek vol- a legfontosabbat, a nevelést. Az tak. Lányukat is ilyennek ne- emberek nevelésre szorulnák, vélték. Mikor vezetőt válasz- As ítélettel is nevelni kell — tottak a szövetkezet élére, mondja. Szeverényi Dezsönét jelölték, Ami megbízatására gondol. A férjehagyott asszony meg- amit a falutól most kapott, amit osztotta erejét. Ellátta a falu- még néhány társára bíztak. tói kapott megbízatást és a gyerekeket is. Azért mondták a község vezetői, hogy köz­megbecsülésnek örvend, mért mindkét feladatát becsütete­seil elvégezte. De az élet hozzá r,17*2i "i" * oen[tel{ meg- -s hanviirti,lMtt tirlu r; száll- ijedtek. Sze verengt né szólt. — A rossz gyereket senki sem szereti! A fid, felállt, az arca piros- lott. Zavartan porolta a ruhá­ját, Felállította kerékpárját is és elsomfordált. Félfordulat­tal még visszanézett, és gyor­sán felugrott a biciklijére, s elvágtatott. SzeVerényigé ar­cán enyhe mosollyal követte tekintetével a fiút, amíg el­tűnt a kanyarban. Gondolata a múltba fordul. Két lánygyereket nevélt, akik is könyörtelen volt. Elszáll tak a munkabíró évek. Vissza­vonult. Nem tagadja. Felderül az arca és ujj An számolgatja, hogy Szügyben rendismerő emberek étnek. Az elmúlt esztendőben is szabálysértésért csők néhá­nyat vontak felelősségre. Felélénkül, újból a köz­ügyért lelkesedő asszony. — Ha okos szóval megelőz- munkn a bajt, még kevesebb ité- ‘ letet, kelt hoznunk. Majd meg­látjuk. A községben ez á ftivn- De akt belekóstol, a mozgat- kánk. Mi lelkiismeretesen el- masabb életbe, nem tudja fe- végezzük... ledni. Éppen az elmúlt esz- A könyvelés ablakából vé­tendőben rázta meg a közsé- gigiatok a szügyi utcán. Nép- get az a történet, amikor né- tétén. Beköszöntött aí Ősz a hány fiatal az ivóban letette faluba. Remegnek n- útmenR a poharai és elindullak a gaz- fák fakult levelei Sseverényl- daság szállójába számonkérnl né mintha azt nézné. De ki — Elfáradtam, ez a nyugalmasabb... egy ott pihenő munkást, mert falubeli lányra vetette szemét. tele voltak életkedvvel. Kicsi- 'stteverénylné gondolkozott nyék voltak, amikor apjuk el- folytassa-e? Küzd magával, hagyta őket. Helyettesíteni piros foltok gyúlnak az arcán, kellett az apát is. Felsóhaj- tótt. — Elmúlott as idő. Meg­tudná. hol járnak a gondola­tai, Mindegy, annyi bizonyos, á szügyi Vezetők lót Választol­tak. — bobá! — NÖGRAD — 1968. szeptember 22., vasárnap

Next

/
Thumbnails
Contents