Nógrád, 1968. szeptember (24. évfolyam, 205-229. szám)

1968-09-18 / 219. szám

A művészeti hét vendége volt VERES PÉTER — Péter bácsi sose ideges? — Hogy mondjam, a szónak abban az értelmében, ahogyan például egy asszony ideges, tehát a szó drasztikus értel­mében, nemigen. Nem lehet azonban az ember író, s főleg nem tudhat szenvedélyesen ír­ni, ha nincs benne — ahogyan már megírtam — meztelen idegekkel a társadalomban. — Tulajdonképpen most visszavonultan él, Legalábbis a közvetlen politikai szereplési illetően? Mi a véleménye er­ről? (Öreg parasztok, katonák, papok, széplányok mellett ülünk, a salgótarjáni Karaites Szálló presszójában, Csohány Kálmán bármozaikjo a háttér. Veres Páter - szólíts engem te csak Péter bácsinak, mondja - maga is „illik” a képbe, csizmában, fehér ingben, nyakkendő nélkül, bajusszal. Ezeket a külsőségeket is­merjük. Bármozaik ide, vagy oda, nem esik szó az Énekek Éne­kéről, sem semmiféle rókafiakról. A délutáni vendégek .közül va­laki rálép a síkos parkettra, s elcsúszik — nem a változatosabb bevezető kedvéért Peter bácsi meg annyit mond elnézően: Ejnye, de síkos... író, politikus, húsz kötet könyve, tíz kötetre való cikke látott napvilágot. Van rengeteg feljegyzése, és senki sem tudja mije van még. Irói-közirói tevékenységéről a legellen- tétesebbek a vélemények.) — Nn várjunk csak, vissza­— Hogyan ítéli meg Péter nagyon fontos dolog, nemcsak vonultság. Erre 'lyen röviden bécsi eleimüvét a mai magyar nekem, hanem az országnak, a nem lehet jól válaszolni. El- irodalomban? népnek, esetleg meg azon túl lenben most. jelent meg az Üj is, de úgy kellett volna meg- Írásban egy önéletrajzi elbe­— Hát a mennybéli jóisten írni, hogy az olyan lelejthe- szélesem Hogyan lettem mi­tudja. Mert az nem lehetségea. tetlen, egyszer, s mindenkorra niszterré címmel. Azt hiszem, hogy énnekem önmagámról érvényes meghatározása le- *z jobban megvilágítja, loa: olyan tiszta és vegieges íte- gyen dolgoknak, mint ahogyan kus levezetésekkel is, hogy let'em legyen, menet közben, én tudok emlékezni néhány amikor engem a forradalom munka közben, amilyen soha Shakespeare-jelenetre. néhány elhívott, akkor abbahagytam a világon senki írónak, kői- Tolsztoj-jelenetre, vagy Ma- az írást, és közéleti szolgála- tőnek még nem volt. Az amit dách Ember tragédiájából né- tokát végeztem, parasztpárt ma írok, vagy holnap írok. hány mondásra, vagy a Bánk földosztótanács elnöke voltam, mindig lefoglal, és mindig azt bánból a Tiborc beszédére, és még miniszter is két ízben. Amikor azonban vagy nem volt többé rám szükség, vagy erősen köz- terhes volt a jelenlétem a hiszem, hogy az nagyon fon- így tovább, tos, és nagyon jó, és nagyon el is kell mondani. Aztán elő- —Péter bácsi fordul, hogy amikor már meg- életi ember közélet és iroda- kormányzatban, akkor én szé­pen visszavonultam, és öröm­mel vonultam vissza, mert el — Péter bácsinak van sza­jelenik, akár fölyóiratban. akár könyvben. mégis csak l°m munkásságában szorosan ................................„.................. a zt érzem én, a gondolat is osszeíágg. Ha vannak, hol van- sősorban én mégis fró vagyok jó, az ügy is fontos, de ezt na^ a határok? még jobban kellett volna megírni, vagyis nem kedvem — Kinél hogy. Magyaror- bad ideje? szerint sikerült. De ezzel így szagon egyébkent sorsszerű az, van a legtöbb író, aki igazán hogy minden jelentékeny író — Énnekem nincsen, de írónak számíthatja magát. és költő egyúttal közéleti em- nem is hiányzik, mert olyas­ber is, vagy azzá kényszerül féle szórakozási gén vem, mint — Mi a véleménye a krlti- lenni. Ez úgyszólván Balassi az állampolgárok többségének káról? Bálinttól minden nagy költőnk van, nekem már nincsen. Tu­életében meghatározó tény. lajdonképpen nem is volt so­— Valljuk meg. nagyon ke- földmunkás, napszámos ha. Olvasok, gondolkozom, sé­vés hangzik el. Én egyébként voltam, uradalmi cselédek tálok, tavasztól őszig időnként nem szoktam vitázni a kriti- gyermeke, tehát első írói meg- ások a kertben, S szórakozást kusokkal, és nem vonom két- mozdulásomtól kezdve lehetet- jelent, ha valamit' jól megír- ségbe azt a jogukat, amit ma- len volt, hogy nekem közöm- tam. Akkor jó a közérzetem, gam is alkalmazok, ha mi- hős legyen, hogy a testvéreim, igaz, nem túl sokáig tart. Ez sokról írok vagy beszélek, rokonaim, az utcánkban levő így megy régóta, különösen hogy azt írják, amit igazán szegény-parasztok, napszámo- mióta a közéleti szolgálattól gondolnak, és úgv írják le. sok. cselédek sorsa milyen, és végleg megszabadultam, 1948- ahogyan őszintén érzik Ilyen hogy milyennek kell lenni, tói megírtam — nem számít- értelemben még nekem ko- "e J^/coljak va a »ét«ón cikkeket ti­, , , , azért, hogy az övék is, az zenot kötet könyvet. mo:y bírálatok, amelyek, hosv enyém is. ne emelkedjen, úgy mondjam, vesébe hatoló- pontosabban fogalmazva, az (Ebben az évben egész an megbíráltak volna, nem is enyém úgy emelkedjen, hogy könyv-bokor, három könyv be­jutnak eszembe. Inkább az az övék is emelkedjék vele. lenik meg Veres Pétertől. & ,„1. _ K - - f •„ . , . jövőre fHabb kötet lát nan­o!t a baj, és ezt mar kezdet- _ jeienie(J mit tart a íe(J. viiágnt flszi levelek, vagy va­tol kezdve többször felpana- égetőbb társadalmi problémá- lami hascnló címmel.) szóltam, hogy sem a barátaim, nak? sem az ellenfeleim vagy el- — Valami olyasminek s?.á~ fenségeim, ha úgy tetszik, nem Mit mondjak erre? Azok, nőm ezt. a könvv-met. mint ,f , , , . akik legalább az újságokban Arany János az Oszikéket. voltak könyörtelenek, külön- elolvassak írásaimat, nemre­böző okokból a kelleténél giben olvashattak két cikkso- j óbban kíméltek engem. Ügy- rozatot is a Népszabadságban, hogy rendszerint magamnak 8 a legutóbbi Élet és Irodalom­kellett, sajnos, mindig utólag £an is egy. ciktemet. amelyik- ... . . , ben az ez idő szerint egyik leg­fe!ismén azt, amit mar az fontosabb problémáról besz­élőbb is mondtam, hogy ez lek... Tóth Elemér Művelődési ház épül Csitáron Csaknem hatszázezer forin­tos költséggel új művelődési ház épül Csitáron. A kivitele­zési munkákat a balassagyar­mati építők végzik. Mint a községi tanács elnöke tájé­koztatta munkatársunkat, a község lakóinak régi vágya teljesül, amikor a szűkös, ré gi helyett, ami már nem felelt meg a követelményeknek, új korszerű otthont kap a helv: kulturális élet. A társadalmi összefogás szép példája ez a? építkezés. A pénzügyi lehető­ségeken túl nincsen hiány tár­sadalmi munkában, a társa­dalmi és gazdasági szervek tá­mogatásában sem. Az alapo­zást teljes egészében társadal­mi munkában végezték el. A termelőszövetkezet faanyag­gal. fuvarral segíti a beruhá­zást. A művelődési ház még ebben/ az évben elkészül, és előreláthatólag a Nagy Októ­beri Szocialista Forradalom évfordulóján adják át rendel­tetésének. Salgótarjáni szakemberek Angliában A DEXION-SALGÖ vas- szerkezeti építőelemek soro­zatgyártására készülnek a Salgótarjáni Kohászati Üze­mekben. Kecskeméti Sándor mérnök vezetésével az üzem szakemberekből álló csoport­ja a közelmúltban Angliában járt. és a helyszínen tanulmá­nyozta azokat a gépeket, ame­lyeken a licenc alapján meg­kezdik majd a gyártást. A technika és gyártástech­nológia 'tanulmányozására egy hónapot fordítottak, és a na­pokban érkeztek haza a Sal­gótarjáni Kohászati Üzemek szakemberei. Üj halfajra bukkantak A Hawaii szigetektől délnyugat­ra a japán óceánográfusok 5000 méter mélységben eddig ismeret, len halfajra bukkantak. A vak hal 30 centiméter hosszú, kerek, lapos feje van, a papa­gáj csőréhez hasonló szájrésszel, amellyel a hal eleséget keresve feltúrja a fenék iszapját. Egészséges türelmetlenség ? Rég túl vagyunk a délibábos nézetek és furcsa vágy­álmok korszakán, amikor hitték, s fennen m -de-ték. le. i • a „Szezáni. tárulj!” varázsigével cgv csapásra, egyik nap­ról a másikra telszámolhatjuk a régi századok, s közel­múltunk súlyos történelmi örökségét. Akár az ország gaz­dasági állapotára, akár a közműveltségre gondolunk. Ami ez utóbbit illeti, minden népművelő tudja, hogy látványról gondoskodhatunk, látszaleredményeket produ­kálhatunk, de ettől még nem gyarapszik a kiművelt em­berfők sokasága. Hosszú folyamatról van szó, amelyben előrehaladás és megtorpanás, szép sikerek cs kudarcok váltják egymást. Semmi szégyenkezni valónk sincs a buk­tatók miatt, hiszen az alig több mint két évtized alatt el­ért gazdagodás a közműveltségben. — forradalmi változá­sokról tanúskodik. Legutóbb a termelőszövetkezeti kong- resszuson tűnt fel, hogy a reszt vevő parasztok arca, fellé­pése. magatartása, beszédmódja teljesen elüt a hagyomá­nyos képtől, amelyet az emlékezet őriz. A termelési vi­szonyokban. a falusi életrendben végbement átalakulás mellett ez mindenekelőtt annak köszönhető, hogy ezek az emberek és velük együtt sok százezren a betű barátaivá váltak, és immár nemcsak hajtja őket „éhe a szélinek,,éhe a szónak”, hanem jól is lakhatnak belőle. Abból a sölué- lü, változatos és izgalmas folyamatból nőtt ki, formálódót! hieg ez az arculat, amelyet joggal mondunk kulturális forradalomnak. Mert ez valóban kulturális forradalom! — De ha így van, akkor semmi helye sincs türelmetlenség­nek, márpedig olykor találkozik vele az ember. Azt szokták mondani rá, hogy egészséges türelmet­lenség. Nem tudom, vajon valóban egészségcs-e. Nem mon­danám annak, mert nem veszi figyelembe sem az elért si­kereket, sem a valóság bonyolultságát, sem a lehetősége­ket, legkevésbé pedig a műveltség meghatározó tényezőit. Hadd említsek egyetlen adatot! Náiünk a 15—39 éves em­berek 51,1 százalékának nincs meg a 8 általános iskolája. Zömük falun él, kenyerüket fizikai munkával keresik meg. Ez az adat önmagában nyugtalanító és okot adhat sötéten látásra. De iia nem tévesztjük szem elől a folyamat jelle­gét. akkor korántsem vigasztalan a kéj), de annál világo­sabbak a tennivalók. Azok, amelyek évtizedekre szólnak, és nem néhány napra. Mindennap előre megyünk egy kicsit, és ebből jönnek ki évek múltán a szép, tetszetős, nagy számok. Itt valóban években kell gondolkodnunk és terveznünk, A népművelés ötéves tervének megfogalma­zói joggal állapították meg, hogy a termelőszövetkezetek gazdálkodási problémái és a falu művelődési életének ál­talános elmaradottsága következtében „még mindig sok az adósságunk a parasztság művelődést szintjének emelé­sében, a falu kulturális ellátásának javításában..Mind­ezt leszögezve se tűznek ki célul nagyobb feladatot, mint azt, hogy öt év alatt a parasztság 15 százaléka váljék a közművelődési könyvtárt hálózat beiratkozott olvasójává. Csak helyeselni lehet az ilyen reális célkitűzést. Az ilyen számadatban élet lüktet, a valóság adja fedezetet. Mi szükségünk lenne rá, hogy újból Patyomkin-falvakat építsünk és önmagunkat áltassuk, Sokkal jobb, ha rend­szeresen felfedező úton járunk, hol is vannak tehát a fehér foltok, és tudomásul vesszük, hogy még nagyon tar­ka, változatos, ele rendszeres erőfeszítésekre van szükség ahhoz, hogy mind megannyi eltűnjék. Türelmünket az a bizonytalanság támasztja alá, hogy clőbb-utóbb el is tűnnek. Az új népművelési évadban talán nem árt erről szól­ni! Sárközi Andor Marx dédunokája Moszkvában *. Most vagyok másodszor Moszkvában, de remélem, hogy- közeljövőben ismét eljöhetek, hogy alaposabban megismer­jem a Szovjetuniót — mondotta Robert Jean Longuet párizsi Ügyvéd és újságíró, Marx dédunokája. Longuet idén áprilisban és májusban járt először a Szov­jetunióban, a Kari Marx születésének 150. évfordulója alkal­mából rendezett ünnepségeken. — Rendkívül emlékezetes, eseménydús napokat töltöttünk itt,- emlékezik Eomguet. Marx idősebb lányának. Jennynek az unokáival, Frederic-kel. Karllal, es Raullal meghívott, tisztelet­beli vendégekként módunkban állt meggyőződni arról, hogy a szovjet emberek milyen mélységesen tisztelik dédapánkat és hogyan óvják hagyatékát. Robert Longuet isimét a Szovjetunió vendége. Ezúttal azért érkezett, hogy megismerkedjék Szovjet-Czbeglsztánnal. — Kévésemre a moszkvai Marxizmus—lentnizmus Intézet és a Marx—Engels Múzeum munkatársai szerveztek meg ezt a ki­rándulást. Engem ugyanis rendkívül érdekel Üzbegisztán, a köz­társaság, amely rövid Idő alatt óriási ugrást tett az analfabétiz­mustól és a nyomortól a, kulturált országig. Régóta foglalkoztat­nak a fejlődő országok, nevezetesen Marokkó problémái, ahol évekig éltem. , Harminc éve foglalkozom a marokkói kérdéssel, ennek az arab allarmiak a fejlődésével, amely előtt, véleményem szerint nagy távlatok állnak. — bár a fejlődés iránya nem mindig helves. Azért erdekel Üzbegisztán, amely példaként állhat a fejlődő arab országok előtt, hiszen az itt élő népek hagyománya? és vallási tradíciói nyagymértékben hasonlítanak. Longuet ajándékot is hozott a moszkvai Marxizmus—Lenlnfz- mus Intézetnek, újabb dokumentumokat Lenin párizsi tevé­kenységéről és a jogász Leninről. — Apám, mint jómagam, jogász volt. Annak ideién gvakran ellátogattak hozzánk orosz politikai emigránsok. Jól emlékszem Sztveklovra. az oros* forradalmárra, aki különösen gvakran meg­fordult nálunk. Lenin maga is két vagy három alkalommal volt apám. vendége. Apám hagyatékában megtaláltam Lenin egyik be­szédének másolatát, amelyet egy perrel kapcsolatban készített. Apám véleménye az volt, ha ő lenne az ügyvéd ő is így be­szélne. Ismeretes, hogy Leninnek nagyon kevés ideje volf ügy­védi tevékenységre. Az általam megtalált dokumentum világos, pontos kifejezései arra vallanak, hogy kitunően ismerte a jog­tudományt. — Sokat utazgattam a különböző országokban, — mondia befejezésül Robert Longuet. — Voltam Algériában. Tuniszban, Egyiptomban. Spanvolországban. Angliában, néhánv míg az F*vc- süh Államokban is éltem. Ritkán találkozik az.onbr»?? az ember ilven szívélyes vendégszeretettel, mint a Szovjetunióban Különö­sen megragadott, hosry a szoviet emberek milyen féltő gonddal óvják a múlt kulturális emlékeit. G. Vasziljeva Faluról falura Központok vonzásában Hideg, rideg a ságújfalui ta- séges fejlesztéshez, mert a re- nácsháza. A családias meleget gionalizálás nem egyszerű a falu népe. A jelenlegi KISZ- klub nem töltheti be ezt a teremtő asszonyi kezeknek is feladat. Mindenekelőtt a köz- szerepet, mert elhanyagolt. A pontokat fejlesztik, de nem fiatalok se nagyon látogatják, éli meg az élet máshol sem. inkább szórakoznak a közeli Ságújfaluban azonban Dénes megyeszékhelyen vagy Ka- Andor tanácstitkár borúlátó- rancsságon. an ítél. Néhányan kifogásolják, hogy — A választásokat megelő- Ságújfaluba nem jöhet a Dé­gondot okozna lakályosabbá varázsolni. Azt mondják, va­lamikor vadászkastélynak építették, s arra a célra való­ban kiválóan alkalmas. A fa­lu egyébként nem annyira egyhangú, mint ez az etesi út ző jelölő gyűléseken sok ki- ryné Színház, mert nincs ho­melletti félreeső épület. Sok­színű, pezsgő élet zajlik a szebbnél-szebb házakban. Aki végigmegy az utcákon, azonnal megállapítja: nem lehet rossz soruk a falubelieknek, hiszen gazdag építésű porták SQra- koznak egymás mellett. Ságújíalu, a kétlaki falvak életét éli. Az alig ezerhárom­száz lelket számláló telepü­lésről áz autóbuszok csaknem négyszáz férfit és nőt visz­nek a környező bányákba, gyárakba. Salgótarján és Nagybátony a vonzási közpon­tok. A termelőszövetkezetbe csaknem százan járnak. A föld munkásai nem távoznak e] itthonról, de a termelőszö­vetkezet központja már a szomszédos Karancsságon van. vánságöt mondtak el a válasz- vá. Karancsságon ott áll a tópolgárok. Sajnos, nincs any- nagy művelődési otthon mond- nvi pénz, hogy mindent meg- ják, üresen. A ságújfaluiak valósíthassunk. A költségvetés megtöltenének-e egy hasonló kevés, a fejlesztési alap még hajlékot? Alig hihető. Am kevesebb. Pedig sürgősen ja- miért ne nézhetné együtt a vítani kellene a repedező is- három község színhézpártoló kolafalat, autóbuszvárót sze- közönsége a Dérynét? Csupán retnénk építeni, a tanácsháza akarat dolga, tetőszerkezetét is ki kellene — Az óvoda a legfontosabb! cserélni. Belevettük a három- — hangsúlyozza ismét a ta- éves fejlesztési tervbe, de úgy nácstitkár hírlik: nem kapjuk meg a Felépítéséhez háromszázöt- szukseges háromszázezer fo- veneZer Corinti fenntartásához , ,. . Pedig huszonöt gyerek kellene Folytatja a felsorolást. állandóan. Az üzemeltetést — Az óvoda lenne a leg- saját költségvetésből kellene sürgősebb, meg kövesút az új megoldani. Jő volna azonban lakótelepi. részekre. előbb megvizsgálni, lesz-e Ez a kívánságlista felszítja a elegendő gyerek hozzá s vál- kíváncsiságot. Ha ennyi min- laiják-e a szülők a terheket? den hiányzik, mi van ebben a A legfontosabbat, az iskolai Sásújfalu a jövőben való- faluban? Kezdjük talán a ta- napközit megkapta a község. színű nem él önálló közigaz gatási életet. A körzetben Ka- rancsság lesz majd a centrum, s hozzátartozik majd Ságúj­nácsháza mellett, a művelő­dési otthonban. Jobbára csak mozielőadásokat tartanak itt. A rendezvény fehér holló falu és Szalmatercs is. Ehhez Többet érne egy barátságos azonban még évek hiányoz- klub, ahol a kulturálódás mel- nak, meg anyagi erő a szűk- lett társadalmi életet élhetne itt étkezhet pedagógus és gye­rek, mivel konyhát is építet­tek melléje. Nem rossz a fel­nőttek ellátása sem. A falut átszelő útvonal mellé bisztrót épített a földművesszövetke­zet, aminek még Pesten is hí­re kelt. Van a faluban két vegyesbolt, egy húsbolt, ahol sok esetben jobb az ellátás, mint a nagyobb településekén Meggondolandók tehát az elhangzott kívánságok. A megfontoltság, az ésszerűség mást ír elő. Bűn lenne az anyagi erőforrásokat szétfor­gácsolni, félmegoldásokba fek­tetni a pénzt, hiszen a fejlő­dés túlhaladja mindezt. Ság- újfalu vonzási körzetbe terül el. Az ipari körzet még akkor is érezteti a hatást, ha létrejön a hármas egység. A közintéz­mények fejlesztése és fenntar­tása, a falusi élet városiasodá­sának meggyorsítása azonban gazdagabb lehetőségek közé kerül. S ez a jövő útja. Az utóbbiakat Bodnár Jó­zsef, a szécsényi járási tanács elnöke is megerősíti: — Ságújíalu mindazt meg­kapta, ami szükséges volt. Né­mely esetben többet is. Az emberek alapvető ellátásának biztosítása továbbra sem szen­ved csorbát. S ez a lényeges. Az oktatás, a művelődés vagy a közigazgatás körzetesítése nem érinti alapvetően az em­bereket. Nyugodtan el lehet járni a karancssági művelő­dési házba színdarabot nézni, hiszen közelebb van Ságújfa- luhoz, mint Karancsság felső végéhez. A falu és a város közötti különbségek megszüntetésének az útja nem sima, .. Pádár András NÓGRÁD — 1968, szeptember 18„ szerda 3

Next

/
Thumbnails
Contents