Nógrád, 1968. szeptember (24. évfolyam, 205-229. szám)
1968-09-18 / 219. szám
4 ft#5* száma molféklet és a szurdokpüspöki tanulságok A pásztói járásbíróság büntetőügyeinek iratai között a „Tajti Mihály és társa” akta 36. számú melléklete egy lapkivágás. A NÖGRÁD ..Börtönajtó előtt egy fiatalember” című cikke. Ebben megírtuk, hogy a házaspár gyermekei erkölcsileg igen veszélyeztetett helyzetben vannak, érdekükben intézkedést süraei- tünk. A Pásztói járási Rendőr- kapitányság elrendelte a nyomozást. A tanúk rendre ugyanazt, vallották, amit annak idején állítottunk. Budai Gyula pedagógus. — aki a legidősebb gyermek pártfogója volt —, a szomszédok közül L. Mária és Gy. Sándor szólott az apa iszákosságáról, a kölcsön kéregetésről, s arról, hogy a gyerekek éhségük csillapítására a határban dézsmálják a gyümölcsöt. A nyomozás adatai közül igen figyelemre méltó volt, hogy Tajti Mihály januártól májusig bezárólag csupán ötvenegy napot dolgozott munkahelyén. Ezért nem részesülhetett családi pótlásban, s így tetemes összegekké esett el a család. Tajti azért vállalt inkább napszámot, mivel ahhoz — helyi szokás szerint — többnyire egy-egy liter bor is járult. Az apa így vette elejét annak, hogy munkájának hasznát lássa a család; a munkáltatónak ugyanis kötelessége volt, hogy az Iszákos ember keresetét az asszonynak fizesse ki. Nagy gonddal vizsgálta a járásbíróság Tajti Mihályné szerepét. Egyfelől azt állapíthatta meg, hogy a gyermekek neveléséért, a lakás tisztán tartásáért kevesebbet tett. mint amennyi egy családanyától elvárható. Másfelől elismerte, hogy a súlyosan szívbeteg asszony gyógynövénygyűjtéssel igyekszik Pótolni a pótolhatók Tajti Mihályt korábban próbaidőre feltételesen felfüggesztett szabadságvesztésre ítélte a bíróság ifjúság elleni bűntett miatt. A próbaidő még nem járt le. Csupán a törvény betűjét nézve a járásbíróságnak módja lett volna arra. hogy a vádlottra végrehajtható szabadság vesztés büntetést mérjen ki. A pásztói járásbíróság más jogszabály adta lehetőséggel élve csupán egyévi javító-nevelő munkára ítélte Tájt; Mihályt, ötszázalékos bércsökkentés mellett. Az öv ér él jóval kis- sebb mértékben állapította meg az asszony bűnösségét, ezért Tajtinét csak figyelmeztetésben részesítette. Az ítélet tükrözi a gyermekek érdekeit. Jogerős, végrehajtható. Kérdés még, mi történjék a továbbiakban a gyermekekkel. A legnagyobb közben elérte tizennyolcadik évét; reá a tanácsnak ebben a vonatkozásban nincs gondja. A három kisebb közül a legidősebb komoly, derekasan tanuló gyermek. Mivel az is remélhető, hogy a bíróság ítélete helyes magatartásra szorítja a szülőket, az ő állami gondozásba vételét nem látjuk szükségesnek. Remélhetőleg azonban az asszony is belátja, hogy a két legkisebb sokkal inbfc helyen lenne állam; gondozásban, mint odahaza; így az állami gondozásba vétel elé nem gördít újabb akadályokat. A Táj ti-ügy fontos tanulsága, hogy a jóakaratú, őszinte szó olyan intézkedéseket eredményez. amelyek mind a társadalom, mind az egyén érdekelnek megfelelnek. Nagyobb sugarú körben pillantva pedig elismeréssel kell szólnunk a Pásztói járási Rendőrkapitányság vezetőjéről és dolgozóiról, akik a közérdekű bejelentésekre késedelem nélküi intézkednek, lelkiismeretesen nyomoznak, — jóllehet, az ifjúságvédelmi ügyek nem tartoznak a látványos ügyek közé. sikeres befejezésük a jói végzett munka örömét nyújtja, de vajmi ritkán jut el híre a nyilvánosság elé. Ennek a következetességnek jelentős része van abban, hogy a pásztói járásban sikeres a fiatalkorú bűnözés megelőzése. — b. z, — Lavotta és Ki&terenye A nagy magyar hegedűvirtuóz emlékének kívánunk adózni, amikor megemlékezünk a zseniális zeneszerzőről. A II. József utáni időben a kallódásra ítélt muzsikus a verbunkos muzsika történetében nagy szerepet játszott Biharival és Csermákkal. Másfél évszázad távlatában is szívesen gondolunk az ábrándpn, felejthetetlen „Lavotta első szerelme” (Szerenád a Tiszaház előtt) című szerzeményére. Lavotta az 1792—93-as években a pestbudai magyar színjátszó társaság „muzsikadirektora” lett. 1797-tól nyugtalan vándoréletet élt, és különböző nemesi kúriákon fordult meg. Hosszabb időt töltött Nógrád megyében, csodálatos hegedű- játékával gyönyörködtette, szórakoztatta az akkori földesurakat. így talált hosszabb otthonra Gyürky Pálnak, Nógrád megye egykori alispánjának kisterenyei kúriájában. A kisterenyei kúriában, élete utolsó évtizedében (1818) jól érezte magát a hányatott életű, betegeskedő mester. Sokat sétált a hegyes, erdős tájakon, és jó óráiban hegedülgetett, szórakoztatta a háziakat. A kastély jelenleg a Kisterenyei Állami Gazdaság tulajdona, központja. Az illetékes művelődésügyi szervek figyelmét szeretném felhívni e rövid megemlékezéssel Lavotta' Jánosra. Neve, híre a haladó hagyományokat őrzi, ott, ahol hányatott élete során megfordult. Az ő emlékének adóznánk azzal, ha kisterenyei tartózkodását emléktáblával jelölnénk a ház falán. Jobbágy Gusztáv Balassagyarmatról Karl-Marx-Stadt-ha „Büszkék leszünk A hallgatók — három lány és nyolc fiú — hangtalanul figyelnek a táblára. Haben — hatte — hat gehabt; sein — war — ist gewesen; werden ... Érdemes odafigyelni, mert nemsokára a gyakorlatban vizsgáznak abból, amit most a balassagyarmati Balassi Bálint gimnázium egyik földszinti helyiségében elméletileg sajátítanak el. — Az olvasás még döcög néha — mondja Sághy Béláné, aki a nyarát áldozta arra, hogy tanítványai ne valljanak majd szégyent az NDK- ban —, de a legfontosabbat, a nyelvtani alapismeretek elsajátítását sikerült elérnem. 1-ehet, hogy a fiatalok az első időben még nem értenek meg sniradent, nem tudják kiíe- -eznj magukat, de az biztos: később, nem fognak hibát véteni a német nyelv használata közben. A világnyelvnek számító német megtanulása csak egyik oka annak, hogy a fiatalok itthagyják megszokott környezetüket, és három évre külföldön telepednek le. A kiutazás előnyeit sorolgatva az NDK iparának fejlettsége is szóba kerül. Még a szakmával rendelkezők: Rónai Zoltán (■műszerész) és Aradi Károly (mezőgazdasági gépszerelő) ig úgy vélik hogy Karl-Marx - Stadt. üzemeiben —. ahova majd kerülnek — biztosított a további tapasztalatszerzés és a rajuk” továbbképzés lehetősége. És akinek nincs szakmája? — Annak különösen hasznára válik ez a három év — szólal fel a tizennyolc éves Hajdú István, aki két éve félbeszakította gimnáziumi tanulmányait. — Én is szakmát tanulok odakint, aztán ha visszatérek, majd befejezem a gimnáziumot. A kiutazás okai között anyagi indokok is szerepelnek. Nem titok: jól keresnek a magyarok az NDK -ban, olcsó a szállás és a koszt. (A szállás- költségek nem haladhatják meg a kereset öt százalékát). Egy német robogó vagy motorkerékpár vásárlása — vámmentesen hozhatják haza az árut — például, szinte mindegyik fiú tervei között szerepel. — És ahogy a hazalátogatok mesélik — újságolja Mocsári Márta — korszerű, szép munkásszállóban helyezik el a kiutazókat. Zorvan Pál rádupláz az előtte szólókra: — Az sem utolsó szempont, hogy a három év alatt alaposan megismerkedhetünk egy idegen ország életével, politikai és gazdasági berendezkedésével. Visszatérve hasznunkra vál - nak majd az ott tapasztaltak. A visszatartó okokat nehezen említik a fiatalok. Igaz. ők mái- leküzdötték őket, főként ami az anyagiakat illeti. Az ismeretlentől való félelem? Társtalanság? Honvágy? Ezeket se nehéz legyűrni, különösen ha évente egyszer ingyen haza (természetesen vissza is) lehet utazni — vélekednek a hallgatók. — Hazatérve pedig — mondja Aradi Károly — új szakmát elsajátítva, vagy a régiben komoly gyakorlatot szerezve — ráadásul német nyelvtudással — többet kereshetünk, több hasznára le - hetünk a vállalatoknak, mint így— Ha valamitől félünk, az a német koszt — tréfálkozik valaki, s a többiek egyből „veszik a lapot”, sorban hangzanak el a „bemondások”: — Odakint a szószt is szósszal eszik! Sütést-főzést tanultunk volna, ne németet! A következő kérdésre viszont: — mit szólnak ahhoz a vádhoz, mely szerint a kint dolgozó magyarok elisszák a keresetüket, ahol csak lehet verekedést provokálnak — elkomolyodik a társaság. — Lehet, hogy vannak ilyen magyarok is — összegezi a kj nem mondott véleményeket Zorvan Pál — nem mindenki egyforma. Az biztos, mi nem fogunk így viselkedni. — Erről én is kezeskedem — zárja le a beszélgetést Sághy Béláné. — Erre a csoportra csak büszkék lehetünk. A tanárnő újra a táblához lép. hogy befejezze a módbeli segédigék ismertetését. Sietni kell, pár nap múlva indulnak a fiatalak — Nógrád- ból az NDK-ba. Baranyai László 4 NÓGRÁD — 1968. szeptember 18., szerda A NÓGRÁD IWHIII |ll|l HUWl I szécsényl kérdései Mostohagyerekek? Most mi lesz. e® ® A Nógrád megyei Vegyesipari és Javító Vállalat szé- csényi telepén elrettentő kép tárul elénk. Az udvaron szeméthalom, rozsdás vashulladékok, elhasznált alkatrészek. A dolgozók nagyon mostoha körülmények között dolgoznak. Nem rendelkeznek az autójavításhoz szükséges felszerelésekkel, a szerszámok elavultak, az alkatrész-készlet hiányos. Nyáron a nap melege, télen a dermesztő hideg zavarja munkájukat. Szociális ellátásuk még ennél is elszomorítóbb. Dii- ledező, szűkös épületben az öltözőjük, néhány lavór a tisztálkodási lehetőségük. A falak szennyesek. Pedig fontos feladatokat kellene megoldaniuk; a megye gépkocsiparkjának, motorkerékpárjainak jelentős részét itt javítják. A lakatosok a lakosság sokirányú igényének kielégítésén fáradoznak. De ilyen körülmények mellett sem az autószerelők, sem a lakatosok nem tudnak zökkenőmentesen dolgozni. Nem rajtuk múlik. Hiába a szaktudás, ha a munka feltételeit nem biztosítják! Már több megrendelő elpártolt tőlük. A központ évek óta ígérgeti, hogy emberséges munkakörülményt biztosít, korszerű felszerelést ad. De eddig mindez csak ígéret. Közben egyre magasabb követelményeket szabnak eléjük. Meddig lesznek még mostohagyerekek? I emelői sötétség Két széles és nagy utcában: a Kossuth és a Rákóczi úton esténként ragyogó neonvilágítás fogadja a járókelőt. Szinte nappali a világítás, ami biztonságossá teszi a közlekedést,. Általában a többi utcákban is elegendő villanyégő szórja a fényt. A Jármű-e a bicikli? Nemrégiben egy biztosítási ügyben hozott ítélet kapcsán a Legfelsőbb Bíróság elvi jelentőségű ítéletet hozott, amelyben a kerékpárt ugyanolyan járműnek minősítette, mint az autó és motorkerékpár. E szerint a KRESZ előírásai ugyanúgy vonatkoznak rá, mint minden más közforgalmú járműre. Erre az elvi döntésre hivatkoztak Szécsény- ben azok a panaszosok is, akik felháborodottan kifogásolták a nagy bicikliforgalmat. Illetve nem is a forgalomra és a járműre haragszanak, hanem azokra a kerékpárosokra, akik kizárólag a járdán közlekednek, és elveszik a helyet a gyalogosoktól. Joggal kérdezzük az érdekeltekkel együtt: az illetékes hatóság a kerékpárt miért nem tekinti" járműnek? S ha annak tekinti, miért nem szerez érvényt a közlekedési szabályok pontos betartásának? Jogos a kérés Egybehangzó a panasz: megoldatlan az ivóvízellátás. A nyál’ folyamán, de még ma is gyakori — különösen a község magasabb pontjain —, hogy a csapokon nem folyik a víz. Jogos a lakosság elégedetlenkedése. Mikor néhány esztendővel ezelőtt megalakult a víztársulás, a vízellátásért jelentős összeget fizettek be. Ebből és az állami támogatásból megépítették a törpe vízmüvet. Mindenki elégedett volt. Az embereket akkor érte a csalódás, amikor a vízmű nem adott elegendő ivóvizet. Felderítettük, mi ennek az oka. A törpe vízmű megépítése óta néhány üzem is jelentősen fejlődött: a tejüzem, a malom és még néhány. Azóta lényegesen több vizet fogyasztanak, és ezt a lakosságtól vonják el. A község vezetői ismerik a problémát. Tárgyaltak a megyei vízmű vállalattal, feltárattak két bővizű forrást. ötszázezer forintos költséggel elkészítik az egyik kutat, és bekapcsolják a hálózatba. A község dolgozói azt kérik, hogy minél előbb oldják meg a zavartalan ivóvízellátást. Vízügyben nem lehetnek türelmesek.. . Temető utca azonban kivétel, Az itteni gyér kivilágítás szinte kísértetiesen hat. Vagy a község vezetői szándékosan szűkmarkúak ezúttal? Ügy gondolják, hogy legalább a temető mellett legyen Stíl- szerű a sötétség? Dől vágj nem ? Érdekes nevezetességgel dicsekszik a ialu: akárcsak Pisában, itt is található egy ferde torony. A község középpontjában álló tűztorony ugyanis megroggyant, félrehajolt. S ahogy az olaszor- szági városban, itt is állandóan figyelni és ellenőrizni kell, hogy a torony dőlése nem válik-© életveszélyessé. Ez a bizonytalanság teszi valószínűleg, hogy a község illetékesei nem fordítanak gondot a tűztorony tatarozására, rend- behozására. Vélemény link szerint, a toronyról ideje lenne már eldönteni, hógy meghagyják-e vagy lebontják. Mert ha meghagyásra ítélik, akkor nem késhet sokáig a renoválás sem. Elvégre csak nem akarnak időtlen időkig azon dillcmazni, hogy „dől vagy nem dől?5* Az elmúlt hét szombatján szórakozni szeretteii volna a szécsényiek. Ehelyett veszekedés kerekedett, még a rendőrséget is igénybe vették. Az ímsz-vendég- lő népszerű népi zenekara szabadságra ment. Az üzlet vezetője felkérte a fiatalok körében ugyancsak népszerű, helybeli beat-ze- nekart, hogy szombaton este a vendéglőben szolgáltassanak zenét. A fiatal zenészek nagy örömmel vállalkoztak a feladatra, és gitárral, dobbal, hangerősítőkkel felszerelkezve elfoglalták harcálláspontjukat. A nyugalmasabb, szórakoztató zenét kedvelő törzsvendégek mit sem sejtve ültek asztalaikhoz. Feltűnt a szokatlan nagy zsúfoltság, mert a fiatalok is elkísérték közkedvelt zenekarukat. Kisebb tolongással ugyan, de megfért a két nemzedék. A baj akkor kezdődött, amikor a gitárosok rázendítettek, hogy „Szakadjon a húr ..A lás étteremben olyan éktelen hangzavar keletkezett, hogy az idő- ' sebbek dobhártyájukat féltve, fülüket fogták. A söntés ajtaját kulccsal zár- iák be. Az idősebbek egy darabig tűrték, de lassan szállingózni kezdtek. Alá maradt, tiltakozott. A gitárosok annál jobban „tépték” a húrokat. Az egyik, hegedűhöz szokott vendég, azt gondolván, hogy a nagy hangzavar rendbontás, hívta a rendőröket. Mit tehettek, a beat-zene nem törvényellenes. Ső% a pincérek még örültek is. Állításuk szerint a szokásos szombat esti bevétel ezer forinttal megemelkedett. Csakhogy a fiatalok és idősebbek között „kiéleződött” az ellentét. Nem is áll az helyre csak akkor, ha a fiataloknak is, az idősebbeknek is lenne szórakozóhelyük, megoldásra vár ■csényben. Ez is még SzéKuka kellene Szécsény egyike Nógrád megye legforgalmasabb községeinek. Ez onnan adódik, hogy járási székhely, ahova naponta több százan beutaznak ügyes-bajos dolgaikat intézni, vásárolni, vagy tanulni. Növeli a forgalmat az is, hogy a Salgótarján—balassagyarmati műút tengelyében fekszik. A nagy forgalom városias jelleget kölcsönöz a népes, nagyközségnek. Öröm megfigyelni, hogy a nagy forgalom ellenére is milyen nagy gondot fordítanak az utcák, terek tisztántartására. Hogy ez a tisztogatási tevékenység nem mindig jár kellő sikerrel, az egyáltalán nem a községi tanács bűne. Egyszerűen nem felel már meg a régi módszer a szemét eltakarítására, a község tisztán tartására. A nagyközség a köztisztaság terén is nagyüzemi módszereket igényel. Kuka szemétgyűjtő és motoros öntözőkocsi kellene, amelyek a község távlati tervében is szerepelnek. Nem lehetne ezt a nagyon hiányzó beruházást előbbre hozni? Mikor lesz a támláiból támfal ? A mezőgazdasági technikum — illetve most már mezőgazdasági szakközépiskola — épülete mögött sportpályákat akarnak építeni a fiatalok. A terv valóra váltásához rendezni kellett a terepet és egy támfalat kellett emelni, amely a kollégiumépület rézsűjét fogta volna. A támfalat a MEZÖBER egyik munkatársa tervezte, majd felépítették; mindenki megdöbbenésére, jó hat-nyolc méterre a rézsűtől. Igaz, menet közben az iskola igazgatója leállította az építést, de a tervező ragaszkodott az eredeti elképzeléshez, s így a támfal úgy meredezik egymagában, mintha valami földből kiásott ókori emlék lenne. Ä tervezői pontatlanság megzavarta a további építkezést, sőt újabb gondok, bajok indítéka lett. Hogy a támfal betöltse hivatását több mint háromezer köbméter földdel kellene feltölteni a kimaradt területet. Erre viszont nincs pénz, de szállító kapacitás sem. így egyelőre csak a jegyzőkönyvek szaporodnak és a keserűség az iskolásokban, akik szerették volna még az idén elkészíteni a sportpályát. Nagyon üdvös lenne, ha a tervező, a MEZÖBER és a kivitelező, a szécsényi szövetkezeti építési vállalkozás pontot tenne az ügy végére, s meghatároznák, mikor lesz már végre a támfalból támfal.
