Nógrád, 1968. augusztus (24. évfolyam, 179-204. szám)

1968-08-11 / 188. szám

9fuii!í;'^moxj>»1oni <800-1918 ('Vili.') A „Népjog” és a „Népakarat” Az első szociáldemokrata cikkeikkel. Sok az álnévvel, szociáldemokrata lap, a „Nép­újság megyénkben a „Népjog” vagy szignóval megjelent cikk akarat” jelenik meg megyénk- eimet viselte, és mint „a nóg- és tudósítás is. — Mint kurió- ben. Ezt a lapot a Heyes és rádi szociáldemokrata munkás- zumot kell megemlítenem a Nógrád megyei szociáldemok- sag politikai és gazdasági köz- munkatársak körében Rónay rata pártszervezet közösen ad- lönye” jelent meg. Alapítói a István kanonokot, aki — pap ták ki. A „Népakarat” nem el- salgótarjáni és a losonci párt- léiére — versben írt tárcát a lenlapja volt a „Népjog”-nak. szervezet voltak. Felelős szer- krisztusi örökséget megtagadó, „Lapunkat a szociáldemokrata kesztője és névleges „laptulaj- és a vallás célkitűzéseivel visz- párt programjával indítottuk donosa” Or. Gyikos Mihály szaélő papság ellen, „kik já- meg, és ezen programunkat a volt. A lap a Kassától Pozso- romba fogják az embert” és „Népjog" című pártlap támoga- nyig terjedő területen az egyet- nem mások, csak „zsarnokok és tásávai ' óhajtjuk keresztülvin- len szociáldemokrata vidéki gyáva szolgák”. ni. Ugyanezen elvek a vezérel­lap volt. A lapból kiderül, hogy a vei a „Népakarat”-nak is, Megjelenését „nem csak el- pártnak ekkor Salgótarjánban, amelyek a „Népjogot” vezet- lenségeink, de polgári értelem- Losoncon és Balassagyarmaton ték és vezetni fogják. A két ben vett barátaink is várva voltak önálló szervezetei. Vol- lap nem versenyezni, hanem várták”. — Sokan „jókat nevet- tak azonban üzemi szervezetek egymásnak támogatására fog tek és viccelődtek azon, hogy is. így pl. „a salgótarjáni üveg- szolgálni.” ez a lap nem kap helyben gyári munkások — közli a lap A Népakaratnak csak az el- nyomdát.” — Losoncon, ahol 1908. november 11-i száma — ső száma van meg a Széchenyi a szerkesztőség székelt, valóban a hatóságok hosszas akadékos- Könyvtár Hírlaptárában. Só­nem is akadt nyomda, „amely kodása dacára, mégis megala- lyojn László Losoncon végzett egy szabad gondolkozást és kították a helyi csoportot, kutatásai szerint azonban még szociális haladást hirdető lap- amely már 150 tagot számlál.” az első világháború alatt is nak rendelkezésére állt volna.” — Különben a lap maga is megjelent, és néhány száma A losonci nyomdákat „terrori- igyekszik „szervezni a közöm- még fel is lelhető Ennek a két zálták és holmi hivatalos mun- bősöket, szociáldemokrata esz- rendkívüli jelentőségű mun­kálatok megvonásával és társa- me világgá] megtölteni a mun- kásmozgalmi. heti, félhavi, dalmi bojkottal” fenyegették. kásagyakat, terjeszteni a párt- majd havi lapnak a története is Első öt számát Salgótarján- sajtót, előkészíteni a választó- azt bizonyítja, hogy az egykoii ban, a Boros-féle nyomdában jogi tömegsztrájkot”. uralkodó osztály mennyire lelt állították elő. Ezek után már A „Népjog” egyik rovata a bírálattól, és mennyire igye- Borosék se merték a nyomást rendszeresen hozta a megye Tezett meggátolni a haladó vállalni. Szakait, salgótarjáni üzemeiben, közigazgatásában szellemű gondolkodást. B. 3. főszolgabíró „hozzáfogott a és társadalmi életében előfor- nyomdász kikészítéséhez. Elő- dúló munkási- és haladáselle- vette, vallatta, bírságolta, és nes megnyilvánulások kritiká- addig kínozta olyan kihágások- ját. Részletesen beszámolt a kai, amelyeket régen kikutat- nógrádi kisebb-nagyobb sztráj- hatott volna, de csak most vett kokról is. Leleplezte a keresz- észre — hogy végre mi — a tény szocialisták minden fele- szerkesztőség — mondottuk kezet papsága által támogatott már az agyo.nbírsúgóit ember- törekvéseit, mert „kevés mé­nek, hogy mentse meg a bö- gyében ért el olyan eredményt rét”, ne vállalja tovább a lap a papság butító munkája, mint nyomását. megyénkben, amelynek már Elkezdődött a vándorlás. 6,, e9ész alsó részét beszervezte.” 7. és 8. számot Nyitrán, a 9. szá- Nyíltan kijelenti a lap, hogy mot Zólyomban, a még megje- az uralkodó osztály által han- lent utolsó 4. számot pedig 1909 goztatott „történelmi jog, tör- márciusáig, Budapesten, a Vi- ténelmi osztály és fajmagya- lágosság Nyomdában állították rok” fogalmai csak hamis cé- elő. Ekkor már tomboló hajsza gérek. „A történelmi osztály­indult meg a mt-gye uralkodó léhűtő gazemberek!” — „A tőr- osztálya részéről a lap szer- ténelmi jog humbug, osztály- kesztője és munkatársai, első- uralmi svindli.” — „A munka sorban pedig a szlovák nyelvű joga az egyedüli jog!” munkásokra is nagy hatást Nyíltan kiáll a nemzetközi­gyakorló Dr. Bazovszky Lajos ség eszméje mellett. „Nem cé- losonci ügyvéd — a későbbi lünk a polgári pártokkal vitat- első nógrádi csehszlovák zsu- kozni, nem szándékunk iz ka­pán (főispán) — ellen. zafiaskodó jelszavakkal szem­A' „Népjog” harcos, bíráló ben a szociáldemokrácia nem- szellemű lap volt. Munkatársai zetköziségét mentegetni, hanem közül Dr. Kadosa Marcel, Die- éppen ellenkezőleg, erre úgy ner Dénes József, Dr. Bazovsz- hivatkozunk, mint pártunk ky Lajos, Palágyi Lajos és a egyik fp erősségére.” Nógrád megyei szociáldemok- A lap utolsó szám#, amit is- rata pártszervezet elnöke Zsig- merünk, 1909. márciusában je­mand Elek tűnnek ki leginkább lent meg. 1909. április 1-én új Bizonyítványt vagy tudást? Gyakran halljuk, hogy ná- népiskola elvégzésére. Akad- hívhatnánk a figyelmüket lünk a tanulás széles körű tö- tak néhányan. akik világosan1) meglévő tapasztalniuk hasz- megmozgalom. Kik is tanul- megfogalmazták a tanulás táv- nosítására. A felnőttek egv nak? Felnőtt fejjel milyen in- sadalmi és személyiség-alakító részével megértethetnék, hogy dítékok késztették ezeket az szükségességét. Ezek többnyi- a követelményszintek teljest - embereket a középiskolai kö- re a nagyobb élettapasztalattal téséhez a nappali tagozaton la- vetelmények teljesítésére? A rendelkezők közül kerültek ki. nulóktól eltérő úton is é!]ut­számadásra készülők többsége a múlt tanév végén is fiatal nő volt. Foglalkozásukat te­kintve találkoztam tanácsel­nökkel. BM-dolgozóval, vas­Némelyikük szinte motorja az hatnak. Itt kaphatnának he- osztálynak, jóllehet senki sem lyet a munkakörülmények, a kéri tőlük számon a bizonyít- nagy hatású közlő eszközök, a ványt, a magasabb iskolai népműve.lés lehetőségének is­végzettség nem jelent számuk­utassal, üzemi személyzetis- ra előnyösebb beosztást. Pász­sel, nagyobb részüli azonban különböző irodai dolgozó volt, akadt közöttük gyors- és gép­író, raktári írnok és kifutó is. Az osztályokba többségükben azok jártak, akiknek a beosz­tásához hiányzott az iskolai végzettségük, vagy akik az első mondataikban kifejezésre juttatták, hogy elégedetlenek jelenlegi munkakörülményeik­kel. Nagyon kevés közöttük a termelésben dolgozó munkás, akinek tanulását a tudomány, a technika gyors fejlődése motiválja. Arra a kérdésre, miért is tanulnak, leginkább ilyen vá­laszokat kaptam: „A munka­helyemen középiskolai vég­zettséget követelnek.” Mások a jobb munkakör re­ményében vállalkoztak a kö­tőn olyan apával találkoztam, aki azonos iskolában, együtt készült a leányával a vizsgá­ra és kitűnő példát mutatott­Vannak kedvezőtlenebb pasztalatok is. ta­Néhányuknál mindjárt az előképzettségnél jelen gyengeségek mutatkoztak. Ök tájékoztatóban közreadnák. mertetései. Nem várhatjuk, hogy a tanulók önmaguktót ráébredjenek ezekre az adott­ságokra, szükség van a szak­szerű tanácsadásra. Talán nem lenne haszontalan, ha ezeket az Önálló tanulást segítő esz­közöket és módszereket a mű­velődésügyi szervek a felnőtt tanulók számára könnyen ért­hető módon megszerkesztett a középiskolai tanulásra kellő időben azért nem jelentkeztek, mert kialakult tudásszint- jükkel nehezen állták volna meg a helyüket. Most aztán levelezőn próbálkoznak. Má­soknál az előképzettséggel nincs különösebb baj, a képes­ségük is kielégítő, de hiányzik A munkahelyi vezetés kö­vetkezetlenségéről hatalmas lista állt össze- Nem tudni, hogy a középiskolai végzettsé­get igénylő munkahelyekre — különösen az elmúlt egy-két. évben, amióta az érettségivel rendelkezők elhelyezése gon­dot okoz — miért alkalmaz­a szorgalom a rendszeres nak alacsonyabb végzettségű, munka igénye. Ök a foglalko- gyenge képességű személyeket, zásokra csak esetenként jár­nak. a készülést a beszámoló A balassagyarmati járási tanácshoz be­érkezett panaszok, észrevételek között tallózva furcsa levél került nemrég a ke­zembe, Géppel írták, sőt, ami az ilyen leve­lek között még rit­kább: hibátlan logi­kával és helyesírás­sal. A járás egyik köz­ségében adták, fel, író­ja a cigányoknak a faluközpontban, kul­turált körülmények között való letelepíté­sét sürgeti, első olva­sásra igen rokonszen­vesen, habár a szán­dékosan olvashatatlan aláírás óvatosságra in­tett, Aztán rövidesen kiderült: a levélíró­nak jó oka volt a névtelenség homálya mögé rejtőzni. A Ha­zafias Népfront járá­si bizottságához és a községi tanácshoz in­tézett hasonló levele­inek átnézése, és a tanács vezetőitől ka­pott felvilágosítás után meggyőződtem róla: nem a jóakarat, hanem a zavarkeltési szándék vezette leve­le megírásakor. Nem a cigányokon akart segíteni, hanem a fa­lubelieknek, s első­sorban annak a sze­mélynek próbált kel­lemetlenséget okozni, akinek tágas házát, mint leendő cigány­lakást jelölte meg. A levélíró személyét nem volt nehéz azo­nosítani. A közel­múltban költözött el a tyaóaPHa&f jegyzet Avítt előítéletek községből, kilétéről elég talán ennyi: or­vos az illető. Rosszin­dulatú levelét nagy­szerűen építette fel: a cigánykérdéssel kap­csolatban az emberek­nek azokra az érzel­meire apellált, ítéle­tüknek, a dolgokról alkotott véleményük­nek azt a részét hívta itélőbíróul, amelyeket azok kisebb-nagyobb mértékben készen kaptak, s azonkívül, hogy egymásközt „vagy-vagy alapon” megtárgyalták őket (mert az ilyen kérdé­seknél sokan legtöbb­ször képtelenek diffe­renciált ítéletekre, döntésekre, vélemé­nyük csak végleteket fogad el igaznak, de önmagukban sohasem vitatták meg részlete­sen, nem volt bátorsá­guk. hozzá, hogy el­gondolkozzanak fe­lettük. Ezek az ítéle­tek, bár az első perc­ben helyesnek látsza­nak, mindig megcsal­ják azt, aki hisz ben­nük. Közelebb akarván kerülni a cigányok problémáihoz, egy velük foglalkozó ri- portkönyv.et, és egy, a salgótarjáni cigány­telepeket ismertető folyóiratot is a ke­zembe vettem, de az emberi véleményalko­tással egyikben sem találkoztam. Megem­lítéséhez a szerzőknek vagy nem volt elég helyük, vagy — és szerintem ez a való­színűbb — nem volt kedvük, bátorságuk. Megtörtént eseteket, számadatokat felsoro­ló írásokban mit ke­ressen egy általános, alig megragadható probléma? A levélíró elsősor­ban az embereknek a cigányokkal szemben tanúsított elutasító magatartására szá­mítva szándékozott zavart kelteni. Azt hitte: ha az említett házba sikerül cigá­nyokat költöztetni, akkor a tulajdonos — egyéb kellemetlensé­geken kívül — rossz viszonyba kerül a község lakóival. Hi­szen a falusiak egy részében él még a készen kapott, általá­nosításokból eredő — merjük csak kimon­dani! — „vannak ugyan rendes cigá­nyok is” (!) szemlélet. Ezeket a véleménye­ket (hisz szidni olyan jólesik valakit!) az­tán örömmel ismétlik és adják tovább anélkül, hogy , tüzete­sebben belegondolná­nak a dologba. A ha- mys szemléletmód kapcsán, nagy szava­kat használva, társa­dalmi felelőtlenségről is beszélhetünk, s amelyeket évszázadok gyökereztettek belénk, és amelyeket a hábo­rú előtti fasiszta ide­ológia zavaros fajel­mélete csak megerő­sített. A levél írója a ci­gányok hangulatával is számol. Az említeti községben történi, hogy egy, a faluba be­költöző cigányt a többiek agyba-főbe vertek, amiért ott merte hagyni őket. A levél írójának bűne kétszeres: nem által- lotta volna a maradi- ságot, babonás ■hie­delmeket eszközként céljai szolgálatában felhasználni. Nem raj­ta múlott, hogy szán­déka meghiúsult. A tanácsi dolgozók egyébként — a levél­től függetlenül — igen sokat tettek a cigá­nyok érdekében. Több cigánycsaládot is hoz­zásegítettek a faluban váló letelepedéshez. De hogy a kép tel­jes legyen, a felelős beosztásban levő ve­zetőkről is kell még pár szót ejteni, akik valamiféle szintén „örökölt” álhumaniz­mus hatására, nem hajlandók a cigányok jogellenes cselekede­teit az idevonatkozó rendelkezések szerint, a törvény teljes szi­gorával elitélni, mondván: primitív körülményeik, tájéko­zatlanságuk miatt enyhébb elbánásban kell, hogy részesülje­nek. Pedig ez a to­vábbi bűnökre ser­kentő, álhumanista vi­selkedés legalább any- nyira káros, mint az előbbi. Gondoljunk rá: mi­lyen büszkén emleget­tük és emlegetjük ma is a szocializmus első éveiben elért „évszá­zados” fejlődést, s azt hogy véleményal­kotásban, gondolko­dásban magunk is le­galább évszázadnyit fejlődtünk. Nos, a ci­gányok sok helyifti most nem egy évszá­zadot, hanem egy év­ezredet lépnek előre. Nem könnyű dolog ez. Nekik néhány nap alatt szinte a letelepe­dés István király ko­rabeli állapotától kell gátlásokat, babonákat leküzdve eljutni nap­jainkhoz. És már ta­lán közvetlenül nem vagyunk érdekelve, viselkedésünkön, kész­ségünkön, jószflndé kunkon is sok múlik. Baranyai László előtti időre hagyják. Képesse­gükben bizv# minden tanári segítség nélkül, gyakran hibás módszerrel néhány nap alatt próbálnak negyed, vagy fél­évi anyagból felkészülni. Nem csoda hát, ha törekvésük si­kertelen marad. Az első si­kertelenség után aztán a könnyebb ellenállást választ­va lemorzsolódnak. A levele­ző tagozatok első osztályaiba beiratkozott felnőtteknek egyes iskolákban — például a salgótarjáni közgazdasági technikum — több mint a feie nem jut el az év végi vizsgá­ig. A vizsgázók egyharmada pedig alig, vagy egyáltalán nem felel meg a követelmé­nyeknek, alatta marad a mi­nimális szintnek. A magasabb osztályokban már jobb a helyzet. Jelentő­sen csökken a lemorzsolódás. A rendszeres készülés igénye persze itt sem alakul ki min­denkinél. Nagyon kezdetleges a tanulási rrjódszerük is. Kizá­rólag a tankönyv anyagának mechanikus visszaadására tö­rekednek. Kevesen élnek a helyzetük adta előnyökkel, nem hasznosítják a munka közben, szerzett gyakorlati ta­pasztalataikat, ismereteik al­kalmazásának lehetőségeit ki­használatlanul hagyják. Nem gondolnak a tanulás és szóra­kozás összekapcsolásának számtalan lehetőségeire, a tv, a film felhasználására. Ügy gondolom, ezen a terü­leten több segítséget adhatná­nak a felnőttoktatásból részt vállaló tanárok is. E'eltétlenül szükséges lenne a tanulókkal megismertetni a leggazdaságo­sabb tanulási eljárásokat, fel­Nem tudni azt sem. hogy ké­sőbb mit kezdenek ezekkel, ha az indokolatlanul vállalt na- :yobb társadalmi megterhelés eredményeként sem sikerül középiskolai bizonyítványt szerezniük. Talán majd a ké­sőbbi, szükségszerűen maga­sabb erkölcsi normákkal mérő munkahelyi vezető, munkaü­gyi előadó, vagy személyzetis nyakába akasztják az „ember­telen” jelzőt, amiért az alatto­mosan „beosont”, alkalmatlan személyeket a képességüknek megfelelő helyre teszik. Nehezen érthető, hogy az egyébként gyenge előképzett­ségűeket, akiknek- munkaköré­hez nem szükséges magasabb iskolai végzettség, miért java­solták a munkahelyek vezetői iskolára, és miért vállalják az ilyenek esetében a tanulással járó kedvezmények nyújtását. Tévedés ne essék, nem a jó képességű, tehetséges, szorgal­mas munkásokról szólok, akik­be műveltségűit emelkedéséül összhangban egyre . - összetet­tebb feladatokat bíznak', vagy kiváló munka- és tanulmányi teljesítménye alapján maga­sabb beosztásba kívánnak he­lyezni, esetleg felsőoktatásban való részvételre kívánnak ösz­tönözni. Ez utóbbi esetben inkább azt kérdezem, miért nem biztosítják a szükséges edvezményeket. Ebben sokat segíthetnének a tömegszerve­zetek. a szakszervezet és a KISZ-szervezet. Mindenekelőtt a céltudatos kiválasztásban vállalhatnának nagyobb sze­repet, A munkatársak legtöbb­ször mindenkinél jobban is­merik a tanulásra jelentkezők szándékait, képességeit, szor­galmát, az eredményes tanu­lást biztosító motiváló ténye­zőket, értelmi erőket. Az együtt dolgozók között gyakran akad olyan társ is, aki magasabb ismerete birto­kában képes segítséget nyújta­ni. Mivel a tanulók többsége KISZ-korosztálybeli, az ifjú­sági szervezetnek helyes lenbe megkülönböztetett figyelmet fordítania a felnőttoktatásra. Széles társadalmi összefo­gásra és egységes értelmezés­re van szükség, hogy a min­denki számára biztosított fel­nőttoktatási lehetőségeket ténylegesen azok vegyék igénybe, akik kellő előképzett­ség, értelmi és akarati erő bir­tokában képesek az ismeret- szerzésre. készségfejlesztésre. Ügy gondolom, hasznos, ha a munkahelyek, a társadalmi szervek időben összegezik a tapasztalatokat és a felnőttek to\Tábbtanulását nagyobb kö­rültekintéssel irányítják; a be­iskolázásnál az egyéni szándé­kok mellett a jelenleginél jobban figyelembe veszik a társadalmi igényeket, egyéni képességeket, reális törekvé­seket- így mindinkább elérhe­tő lesz, hogy a bizonyítvány a gondolkodásban, eredményes cselekvésben, munkavégzésben funkcionáló tudás alapja le­gyen. Nádházi Lajos NÖGRÁD — 1968. augusztus 11,, vasárnap 7

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents