Nógrád, 1968. augusztus (24. évfolyam, 179-204. szám)
1968-08-11 / 188. szám
„Olvasó népért* a népművelés eszközeivel Már tül vagyunk az ízlelgetés szakaszán: a Jagyar írók Szövetségének márciusi közgyű- ásén — az alkotók kezdeményezésére — aszlót bontott társadalmi mozgalom jelszava elfogadottá vált. Beláttuk: reális, — bár ide- lis programot' takar e két nemesen csengő tzó: „olvasó népért.” Tudjuk, hogy a megvalósítás hordozza a több nehézséget, semmint az értelmezés, hiszen, mint Ungvári Tamás a Magyar Nemzet hasábjain Jobbágy Károllyal folytatott polémiája zárótételként leszögezi: Egyszóval mindenki felelős lehet, csak az nem, akiért a mozgalmat indították: az olvasó nép, A nép mindig azt teszi, ami a dolga — dolgozik, moziba jár, utazik, s elolvassa azt a könyvet, ami eljut hozzá. Eljuttatni azonban — az a mi feladatunk.” Olvasóvá, könyvbaráttá nevelni csak azt lehel, akinek ilyesfajta igényei vannak, érdeke fűződik hozzá. A szellemi táplálék igénye egyidős az emberrel, az ember mivoltából fakad. „Gazdasági mechanizmusról beszélünk. Ez a mechanizmus elsősorban az igények ébredésére épít; azzal a biztos tudattal, hogy a civilizáció és a szellem termékei egészséges versengésben küzdenek meg az emberért, az állampolgárért” — írja Ungvári Tamás idézett vitacikkében. Mi hozzátennénk: mint minden versenyben itt is egymásra utalt a két fél, de ebben a szituációban nem a győzelem, hanem az egymást harmonikusan kiegészítő fejlődés a cél.. Ahhoz ugyanis, hogy a műszaki-tudományos forrad.alom áldásait maradéktalanul élvezhesse bárki is, írott szóra, könyvekre van szüksége. Az „olvasó népért” jelszó véleményünk szerint csak ily tág értelmezésben töltheti be valódi funkcióját. A fentiekből nem az következik, hogy a népművelésnek új feladatként ki kell szolgálnia e mozgalmat, hanem sokkal inkább az, hogy a mozgalom diktálta célkitűzéseket — elsősorban olvasóvá tenni a nem olvasót, másodsorban nevelni a már olvasók ízlését, fejleszteni igényességüket — szervesen be kell építeni a népművelés általános feladatrendszerébe, a kulturális intézmények, a tömegszervezetek munkaterveibe. Ez pedig nem történhet másként csak úgy, hogyha az egy—két—hároméves népművelési tervek mellett a középes hosszútávú programjainkban is „helyet szorítunk” e célkitűzéseknek, hiszen nem idényjellegű feladatról van szó. Az kétségtelen, hogy az ügy legjobb szolgálói a lelkes, jól felkészült irodalompropagáto- rok — könyvtárosok, TIT-előadók, művészeti, csoportvezetők stb. —, a tömegkommunikációs eszközök — sajtó, rádió és még a televízió is —, a könyvkiadás és nem utolsósorban maguk az alkotók lehetnek, de egyetlen népművelő sem szorulhat e mozgalom perifériájára. A művelődéspolitikai felvilágosító és agitációs feladatokat — köztük az olvasóvá nevelést — tágabb értelemben csak az irodalomtudós, a kritikus, a könyvterjesztő és az irányító, szervező népművelő legteljesebb harmonikus együttműködésében oldhatjuk meg. Sajátos szerepet tölthet be e mozgalom céljainak megvalósításában, a könyv és az olvasás megszerettetésében az idén létrehozott klubkönyvtár-hálózat. A klubkönyvtár ugyanis olyan intézmény, amely lehetőséget teremt a rendszeres kölcsönzésre, a könyvek, folyóiratok, újságok helyben olvasására, a tv és rádió adásainak nézésére, illetve hallgatására, az úgynevezett komplex hatások biztosítására. A művelődési otthon jellegű intézmények új (i- pizációja alapján Nógrád megyében például 36 klubkönyvtár működik, főként kisebb településeken, ahol a legtöbb „fehér folt” van, ahonnan a legtöbb új olv.asó jelentkezhet. Ezekben a napokban sok, régi művelődési otthon falán jelenik meg a „klubkönyvtár” felirat, és ez remélhetőleg nemcsak a táblák cseréjét jelenti, hanem jobb alkalmazkodást is az úgynevezett kiscsoportos népművelés követelményeihez. Az irodalmi műveltség fejlesztésében első fokon biztosítani kell, hogy a műit klasszikus irodalma és a jelen problémáit ábrázoló szocialista eszmeiségű irodalom legjobb alkotásai jussanak el a széles tömegekhez. A már fejlettebb fokon állók esetében irodalmi körök és klubok, viták, író—olvasó találkozók szervezésével kell elősegíteni az aktívabb és intenzívebb megértést és feldolgozást. Az új helyzetnek megfelelően azonban új megvilágításba kerülnek az irodalmi rendezvények is. Ha eddig ugyanis jogos és főként jogtalan érvek alapján azon vitatkoztunk, hogy van-e szükség író—olvasó találkozókra, akkor ma megannyi tapasztalat birtokában — ami azt bizonyítja, hogy a közönség zömét ér.dekli az alkotó személye' a közvetlen érintkezés ro- konszenvet kelthet művészete iránt — inkább arra kell fektetnüpjí a fó hangsúlyt, hogy csak „jól sikerült” írói ankétokról, szerzői estekről számolhassunk be, olyanokról, ahol valóban párbeszéd folyt. Mi szükséges ehhez? Mindenekelőtt az igények és a lehetőségek összeegyeztetésének részletes és alapos elemzése. Az írókat a jövőben valódi értékeik arányában kell pódiumhoz juttatnunk, de azt is rendszereznünk kellene végre, hogy hol, mikor járt már író vagy költő, milyen volt a fogadtatás, hol kell és érdemes újra megjelenni, egyes rétegeknek, kollektíváknak milyen „elvárásaik” vannak az Ilyen jellegű rendezvényektől. A népművelés eszközeit, formáit, módszereit rugalmasabbá, differenciáltabbá, az új tartalmak közvetítésére alkalmasabbá kell tennünk. Az irodalmi élmények erejét például növelni lehet a zene, a tánc, a film és más művészeti ágak hatásának felhasználásával. Az irodalom jobb megértését, és propagálását sikeresen segítik elő az irodalmi színpadok, ezért szamukat a továbbiakban is emelni, műsorválasztásukat támogatni kell. Szocialista társadalmunkban megnövekedett a kultúra, a könyv, az olvasás szerepe, hiszen az értelemre és érzelemre egyaránt erőteljes hatás kifejtésére képes. Ennek tudatában kell fáradoznunk az olvasottság szintjének emelésén, és az irodalmi ízlés fejlesztésén, a sokoldalúan képzett, kiművelt emberfők sokaságának megteremtésén. Csongrády Béla Hit láthatunk a tv-ben? Döntő előtt, (Szerda, 18.05). A Schow-hivatal külön száma. A műsorban közli a szerkesztő bizottság hivatalosan az ez évi Táncdalfesztivál döntőjébe került számok címeit, amelyek a közönségtől és a zsűritől kapott szavazatok sorrendjében jutottak tovább, függetlenül attól, hogy melyik elődöntőben hangzottak el- Meghívottként szerepel az adásban több zeneszerző, szövegíró, hangszerelő, akikkel — bemutatásuk mellett— beszélgetnek néhány, az elődöntők felvetette kérdésről; így az új — a tavalyitól eltérő — szavazási rendszerről, amit úgyszólván egyöntetűen igazságosabbnak tartanak, mivel így a közönségnek sincs több „joga”, mint a zsűrinek. Az elmúlt évben Jelenet a „Valaki csenget” című - tv-játékből, (Az augusztus 16-i műsorból.) néhány esetben a zsűri szava- egyik sztori azzal vet bukfen- zatai úgyszólván feleslegesek cet, hogy megszólal a csengő voltak. Ez évben viszont — betoppan egy harmadik „egyenlő erőt” képviselnek a személy, akinek megjelenésé- közönségéivel. vei egyértelmű dolgok kúszáJelenet a „Fáklya” eímű irodalmi összeállításbő!- (Az augusztus 15-i műsorból.) Valaki csenget. (Péntek, 20.20). Tabi László: TV-játéka. A már szokásos péntek esti bemutató ezúttal furcsa tv-játé- kot ígért Elsősorban azért, mert a Valaki csenget nem tv-játék. A cím négy önálló történetet, szokatlan szituációt foglal egybe, amelyek között az az összekötő kapocs* hogy valamennyi egy férfi és egy nő között zajlik, mindvá, világos helyzetek ködössé* kibogozhatatlanná, megoldott kérdések pedig nyitottá válnak. S még egy: válameny- nyi történet — a Vesepecsenye, a . Rossz fiú, az Életmentő, és a Milyen volt Sándor? című — mai apróságokról is tudósít egyben. Az alakítások színvonalára a szereplők nevei — űgyhisszük — elég biztosítékul szolgálnak: Gábor Miklós, Márkus László, Fónay Márta, Kiss Manyi. Mensáros László és Dómján Edit. Tudós Klub. (Vasárnap, 17.40). Nyolcadik adás: A papírrobbanás. A vita részvevői — Vásárhelyi Pál, Lázár Péter. Szabó László és Hoffmann Tibor — ezúttal a papír- robbanásnak is nevezett (korunkban többségében minden információ papíron, nyomtatásban szerepel elsőként és hozzáférhetően) információ- robbanás problémáiról beszélgetnek. Amikor ugyanis tízezrével jelennek meg világszerte a szakkönyvek, folyóiratok és egyéb szakmai időszakos kiadványok, rendkívüli gond mindezt az információ- áradatot feldolgozni, tárolni és természetesen felhasználni, alkalmazni is. A tárolás és rendszerezés több módja gyakorlott ma már, a számítógépestől a mikrofilmes megoldásokig, ám ezekre még nincs mindenütt lehetőség és mindez még csak a dolog egyik oldala. A gyárak és üzemek vezetőinek megalapozott döntéseikhez egyre több és több információra van szükségük, s a másik oldalról közelítve meg ugyanezt a kérdést — már tűi sok az egy adott döntéshez szükséges információk tömege ahhoz, hogy a termelés amúgy is elfoglalt vezetői minden kérdésben megfelelő mélységű tájékozottságot tudjanak szerezni. A. Gy. Keinerovói üdvözlet “vándorútól! Értékes fényképkiállítás vándorol jelenleg Nógrád megyében. Címe: Kemerovói üdvözlet, az 50. évforduló szülötte. ..Kik” ezek a szülöttek? A jubileumi esztendőben Kemero- vóban átadott új ipari, mező- gazdasági, tudományos, kulturális stb. létesítmények, a szovjet nóp, s testvérmegyénk népe által elért eredmények. A kis tárlat körülbelül egy hónapon át Tar község művelődési házában ismertette meg a látogatókat Kemerovóval, a napokban a sajgói KlSZ-isko- lán, majd pedig a Salgótarjáni Kohászati Müvek művelődési házában mutatják be. Utána más helységekbe viszik a képeket. Ú' tanév előtt Eredményesen készültek fel az új oktatási évre a salgótar- ;áni Stromfeld Aurél gépipari .'-.•unikumban a komplex-brigádok. Az általuk készített táblamodellekkel több ezer forintot takarítottak meg az intézménynek. Az új tanévben mintegy háromezer táblai kép várja a kabinetrendszerben tanuló ifjúságot, s egyéb szemléltető eszközökben is növekedett a választék. Szeptembertől tíz kabinetszoba és 16 előadóterem fogadja a fiatalokat, s ősszel 60 ezer forintos költséggel valamennyi kabinetszobába bevezetik a telefont is. Kis tábori tárlat — Ssirákon A Vili. századi ‘ * barokk kastély körül július 25-től augusztus 15-ig élénk sürgés-forgás veri fel a csendet Szirákon. A Nógrád megyei Képzőművész Stúdió és a salgótarjáni bányász művelődési ház képzőművészeti szakkörének tagjai az állami gazdaság támogatásával itt rendezik meg nyári művésztelepüket . Ez az ő Szentendréjük. — Harmadik éve vagyunk itt, idén huszonegyen jöttünk ide dolgozni, élményeket szerezni — mondja a kis képzőművészeti tábor vezetője, Iványi Ödön festőművész. — Programunk a festés, a tanulás, képzőművészeti filmeket nézünk meg, előadásokat hallgatunk. A stúdió és a szakkör tagjai közül többen egész évre szóló élményanyagot gyűjtenek itt a nyáron. A hajdani díszteremben IS ágy, a szomszédos helyiségben négy. E helyiségnek egy lakója van, Tóta Ferencné, a salgótarjáni Malinovsz- kij úti általános iskola rajzpedagógusa. Első alkalommal jött a stúdió- és szakköri tagokkal Szirákra. Nagy gonddal feste- get. hangulatokat, témát keres az öreg kastély körül. Rajz- állványát éppen az épület sarkánál, a hársfa, alatt, a jázminbokrok mellett állította fel. 'A vásznon háztetők, lépcsők körvonalai bontakoznak összefogot- tan, diszkrét színben. Hrncsjar József rézdomborításaival már találkozhattunk stúdiótárlatokon. A salgótarjáni öblös- üveggyár szerszám- készítő tanulója második éve élvezi a művésztábor nyújtotta lehetőségeket. Leginkább a faluban járkál, köcsögöt, juhásztarisznyát, lámpát, vasalót gyűjt, régi formákban, tárgyak vonalaiban gyönyörködik. S domborít. Elkészült az Üvegfúvók, a Falusi lakodalmas. A téli tárlatra több munkával jelentkezik. A balassagyarmati Márton Bálint finom, halk szavú, lírai hangvételű akvarell- jeivel is találkoztunk már stúdiókiállításon. A grófi díszterem olasz mester által festett zöldszínű, kopott freskói között lapjainak kékeslilás- sárgás hangvétele, a formák lágysága, a háztetők, udvarok, lépcsőházak álomszerű megjelenítése enyhén fáradt szemlélődésről árulkodik. Két csendéletének lobbanóbb színei, határozottabb fogalmazása figyelemre méltó törekvés kezdete lehet. Nógrádi Andor job. bágyi tanító a kompozícióban, a színek világában próbál mind eredményesebben eligazodni, ezért jött szívesen Szirákra. Gyürc Nándor a stúdió „nagy öreg”- jei közé tartozik. Kiforrottabb egyéniség. Az idei nyáron — képei alapján érezzük — új hangot igyekszik találni, a mélytónusú színek helyett derűt, s oldottabb, líraibb hang- letelt keres. A valóságot szemléli, de, mint mondja, ezt szeretné átírni, átköl- teni. E törekvés eredményeként máris született néhány költemény”, álomszerű fákkal, tájdarabkákkal. Vigyázni kell azonban, úgy érzi a néző első pillanatokban, nehogy olyan légiesre sikerüljenek a képek, hogy elrepüljenek. Egyébként, kíváncsian várjuk a hangvétel továbbfejlesztését. A szerkezetbe zárt társadalmi mondanivalót próbálja megfogalmazni Tajti József, aki Mát rano- vákról érkezett a táborba. A templom- tornyot a tűz markoló kezében ábrázoló képe, úgy érezzük, inkább az egyéni fejlődés, kísérletezés szempontjából értékelhető próbálkozás, így viszont mindenképpen „hasznos” kép. Többi képeinek fogalmazása higgadtabb, céltudatosabb. A mátranováki pedagógus idei kísérlete* zései érdeklődést váltanak ki a látogatóban, a téli tárlaton bizonyára érdekes eredményről számolhatunk be. Kindl József a szigorú szerkezet híve. Kemencéje, kútja sziráki — és mégis más, mint a többi képen. Céltudatosan keresi a konstrukciót, színben, formában figyelemmel kíséri alkotás közben a felületi hatásokat. Néhány képe tiszta, értékes eredmény. Garamvölgyi Gyula Nógrád községből jött Szirákra. Lino- liatású grafikái a sziráki tájat, embert, épületek formáit, a község hétköznapjait örökítik meg. Sokat dolgozik, lapjai közül szívesen látnánk néhányat a decemberi tárlaton. Bajcsik József as összefoglalás igényével próbálja kezelni témáit. A korábbi évekhez képest fejlődést mutatnak sziráki munkái, ez bizonyára a további munkáira is jellemző lesz. De a többiek tanuló-, s alkotókedve is figyelemre méltó. S természetesen, rengeteg észrevételt is tehetnénk. Közülük egyet Cs. Nagy László, a vendéglátó házigazda, az állami gazdaság igazgatója fogalmaz meg: — Szívesen ! látjuk itt a stúdió- s a szakkör tagjait, dolgozóink is szinte személyes ismerősként köszöntik őket Szirákon. A képzőművész-tábor színesebbé teszi a mi falusi életünket, ugyanakkor valamennyiünk művészi ízlésének fejlesztéséhez is hozzájárul. Egyetlen dolgot hiányolunk, régi házaink között az újat is lássák meg kedves művész vendégeink. Hiszen nekünk nemcsak romantikus házaink vannak, hanem sok szép eredményünk, hétköznapjainkban sok pezsgés, a szocialista mezőgazdaság mindennapi élete. Ne másolják ezt, de érezzék meg, fejezzék ki. Űk tudják hogyan, tanácsot erre senki sem adhat. Tóth Elemér November 7 “Leníngrádban A november 7-i ünnepségekre ebben az évben külön vonat indítását tervezik a Magyar —Szovjet Baráti Társulat, a Hazafias Népfront és a* IBUSZ közös szervezésében. A vonat utasai a Nagy Októberi Szocialista Forradalom ünnepét a leningrádi lakossággal együtt ünnepük majd a forradalom szülővárosában, A Salgótarjánból november 2-án induló vonat Iránt máris élénk érdeklődés nyilvánul meg me- gyeszerte. Pedagógusok, munkások, műszakiak készülnek az ünnepi utazásra, többen levelezőtársaikkal közölték a hírt. Várhatóan rövidebb ideig tartó „személyes programok” lebonyolítására is sor kerül tehát Moszkvában, Kijevben, Leningrádbau. Művészeti szabadegyetem Művészeti szabadegyetem indul októbertől Salgótarjánban, megyei József Attila művelődési központ és a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat közös szervezésében. A havonta egy előadásból, illetve az azt követő klubestből álló sorozat hallgatói a városépítészetről, képzőművészetről, zenéről, irodalomról, filmről, lakáskultúráról stb. cserélik ki nézeteiket. A szabadegyetemi sorozat előadói között szerepel Antal here zongoraművész, Bencúe László, a Képzőművészeti Főiskola helyettes igazgatója, valamint városépítők, egyetemi hallgatók és más személyisé- gak.
