Nógrád, 1968. augusztus (24. évfolyam, 179-204. szám)

1968-08-04 / 182. szám

Húszéves a TEFU T&mpő mszteséu nélkül... Az új mechanizmus te­remtette követelmények, új­fajta rangsorolásnak vetet­ték meg az alapját. A ko­rábbi időszaktól eltérően nem a tervteljesítés, hanem a megtermelt nyereség tö­mege dönti el, hogy ki mi­lyen osztályozást érdemel megyénk üzemei, vállalatai közül. Csak fél év telt el, de már­is látszik, hogy azok a vál­lalatok, amelyek nem, vagy csak nehezen boldogultak az ómechanizmusban. most szárnyakat kaptak. Ez tör­tént a Nógrád megyei Tex­tilipari Vállalatnál. Több éven át „nem hozta” az elő­írt nyereséget. Ez év első fe­lében pedig az évi előirány­zatnak több mint -75 száza­lékát „termelte” meg. A Nógrád megyei Bútor- és Fa­ipari Vállalatnál így fogal­maznak: közel járunk az éves nyereségterv teljesíté­séhez. A Salgótarjáni Kohá­szati Üzemekben az elmúlt év azonos időszakához viszo­nyítva 30, az idei tervhez képest pedig 20 százalékkal értek el több nyereséget az első félévben. A Nógrádi Szénbánya Vállalatnál hét és fél millióval nagyobb az árbevétel a tervezettnél. A ranglistán méltó helyet kép­visel a ZIM Salgótarjáni Gyáregysége, az ÉVM Nóg­rád megyei Állami Építő­ipari Vállalata. A nyereség­ben elért eredmény bizo­nyítja: melyik vállalat, ho­gyan tudott élni a reform adta lehetőségekkel, miként készültek fel a startra. Bármilyen tiszteletre mél­tóak az első félévi eredmé­nyek, hátra van annak tisz­tázása: miből tevődik össze a nyereség? Ezt vitatva je­gyezte meg a Salgótarjáni Kohászati Üzemek igazgató­ja: megvizsgáljuk, mi húzó­dik meg a nyereséget tük­röző. különböző, sokszor cso­dálkozásra késztető számok mögött: jobb az üzem- és munkaszervezés, megalapo­zott műszaki fejlesztés, a monopólhelyzettel való visz- szaélés, a piaci helyzet adta lehetőségek jobb kihasználá­sa, vagy azzal való vissza­élés, tisztességtelen haszon­szerzés, vagy alapos, körül­tekintő, a jövőt is megala­pozó kulturált Irányító mun­ka, a dolgozók és vezetők közös erőfeszítése? Miért van erre szükség? Egyrészt a további intéz­kedések miatt, másrészt az adózás szempontjából. Amennyiben a vizsgálatok monopolisztikus helyzetet, tisztességtelen haszonszer­zést tárnak fel, nem jár az illető kollektívának dicsé­ret. Mert nincs mögötte munka, erőfeszítés, találé­konyság. Nem jár elismerés annak a kollektívának sem, amelyik nem gondolt a jö­vőre. Csak ott méltók az elismerésre, ahol az eredmé­nyek forrása a jól szerve­zett munka, a céltudatos műszaki fejlesztés, a piaci le­hetőségek okos felhasználá­sa volt. Örömmel mondhatjuk: üze­meink többségét nem része­gítette meg, hogy egy-egy területen monopolhelyzetük van. A vezetők azt mond­ják: nekünk nemcsak hol­napra, holnaputánra, jövő­re. hanem öt, vagy tíz évre kell magunkhoz „láncol­nunk” a megrendelőket. Csak úgy tudjuk megtenni, ha nem élünk vissza átme­netileg előnyös helyzetünk­kel. ., Ennek megfelelően a Sal­gótarjáni Kohászati Üze­mekben öt-tíz tonnát rende­lő kis vállalatokkal ugyan­úgy foglalkoznak, mint az ezer vagy tízezer tonnákat igénylő megrendelőkkel. Ha­sonló felfogásban dolgozik az Öblösüveggyár, a Síküveg­gyár. az Ötvözetgyár és még néhány vállalat. A nyereség tömegének nö­veléséért végzett munka he­lyes Irányba terelését szol­gálja a sávos rendszerű nyereségadó-elvonás. A té­mát vitatva egyik nagy gyá­runk Igazgatója mondotta: talán nem Is jó, hogy a ter­vezettnél jóval nagyobb nye­reséget értünk eá. Az aggó­dó megjegyzés több min­dent takarhat. Utalhat arra, hogy a reform „újszülött­jének”, a Pénzügyminiszté­rium közvetlen felügyelete alatt tevékenykedő bevételi igazgatóság képviselőinek el­lenőrzései során hamar sze­mükbe tűnik a vállalat egyik-másik gyenge, kifogá­solható pontja. Könnyen meglehet, hogy a felfede­zéseket több százezer forin­tos bírság követi, amit a kiosztható nyereségrészese­dés terhére könyvelnek el. Más megyében történt, hogy az egyik mezőgazda­sági termékeket feldolgozó vállalat igazgatója bejelen­tette az illetékes bevételi igazgatóságnak: a felvásárlá­si árak különbözetéből ti­zenötmilliós bevétele van. amelyért nem tett semmit. Jutalomként több millió fo­rintot kapott vissza, amely­ből megoldhatja ez évi mű­szaki fejlesztési feladatait. Ezzel is ismételten érzé­keltetni akarjtik: az új me­chanizmusban is társadalmi követelmény, hogy vállala­taink, üzemeink jó munká­val, alapos előrelátással, cél­tudatos gyártmányfejlesz­téssel teremtsék meg az ala­pot a minél nagyobb nye­reség eléréséhez. Észrevehető, hogy a ve­vők „kegyeiért” folytatott versengés felébresztette a korábban páholyból tevé­kenykedő vállalat vezetőit és dolgozóit, mert rádöb­bentek: nem a fogyasztók vannak értük, hanem for­dítva. Mindezek ellenére sem tudtuk száműzni gazda­sági életünkből az „eszi, nem eszi, nem kap mást” egész­ségtelen állapotot. Valószí­nű, azért mert az eltelt rö­vid idő kevés volt ahhoz, hogy mindenütt a vezetés életelemévé váljon a bátor kezdeményezés, a rlzikóvál- lalós. Egyik-másik helyen tétován lépkedtek, ami biz­tos az biztos elv alap­ján másoknak hagyták az úttörő munkát, a ve­lejáró veszélyeket és ne­hézségeket. Még most nem annyira, de később jobban érzik a késlekedők, az in­dokolatlanul várakozók, a feleslegesen tétovázók, hogy kevés babér terem számuk­ra az új mechanizmusban. Gondok, megoldásra váró feladatok a jövőben sem ke- vesbednek. Nincs mindenütt teljesen lekötve a kapaci­tás, átmenetileg ugyan, de erőteljesen jelentkezik a fér- fimunkarő-hiány. Mérséklő­désére. vagy megszűnésére belátható időn belül nincs remény. Imitt-amott lelas­sult a műszaki fejlesztés üteme, késik a termelőbe­rendezések korszerűsítése, az új tecnológiai eljárások bevezetése. Tempóveszteség tapasztalható a gyártás- és gyártmányfejlesztésben Is. A nyereségrészesedési rendszer bevezetése valóban az új értékrend kialakítását segítette elő. Az eddigi in­tézkedések részben meghoz­ták az előlegezett ered­ményt. De sok kérdés még tisztázásra, válaszra vár. Venesz Károly 99 F Oiztiilvbu léphet...** Tavasszal Nógrádba látoga­tott az Autóközlekedési Válla­lat vezérigazgatója. Balassa­gyarmattal ismerkedve meg­kérdezte Cser Gyulától, a 2. sz. AKÖV igazgatójától, miért fő­nökség még mindig a gyarma­ti. — Mert a feljebb sorolás a vezérigazgató hatáskörébe tar­tozik. — Ha csak ezen múlik — fe­lelte TapolcZai Kálmán vezér- igazgató — terjesszétek fel... Július elsejétől hatályba is lépett a döntés: a 2. számú AKÖV balassagyarmati főnök­ségéből üzemegység lett. Veze­tőjének, Bartha Viktornak, is új a titulusa: üzemigazgató. — Hogy mi indokolja az „előléptetést”? — mondja Bar- tha Viktor. — Taian az, hogy ez a vállalat legnagyobb fő­nöksége, termelésének har­mincöt-negyven százaléka a mi — Szécsényre, Rétságra is kiterjedő — körzetünkben bo­nyolódik le. Nyugodt pillantású kék sze­me most nevet: — S hát végeredményben va­lamikor itt volt a központ. En­nek a főnökségnek volt kiren­deltsége a tarjáni .,. — Régen lehetett. — Bizony, elég régen. Én negyvenkilencben itt dolgoz­tam, mint kalauz. Akkor pél­dául még az egri központhoz tartozott a nógrádi TEFU ... — Ügy tudtam, új ember Ba­lassagyarmaton. — Mert időközben Nagybá- tonyban, később Salgótarján­ban dolgoztam. Tavaly június­ban vezényeltek újra Balassa­gyarmatra. — Azóta sok minden megvál­tozott. — Igen Is, nem is. A hatva­nas évek elején a forgalom és vele a járművek száma ugrás­szerűen megnövekedett. Jelen­leg százharminchat kocsink van, három rakodógépünk, egy vagonkirakónk, daruskocsink. Itt, és négy kirendeltségünkön két kihelyezett gépkocsdoszlo- punkon négyszázharmincan dolgozunk. — Komoly vállalat.. — Sajnos, a körülmények lé­nyegesen nem változtak a köz­ponti telephelyen. Az udvaron láthatta a rettenetes zsúfoltsá­got. Zsúfoltak az irodák is. Pe­dig a vállalat sokat költ a fel­újításra. Tavaly például nyolc­száznegyvenezer forintot. Szé- csénybeq, Nógrádkövesden cső­vázas garázst építettünk, itt Gyarmaton is igyekeztünk ja­vítani a szociális ellátáson. Eb­ben a tekintetben is ideje volt a nagyobb önállóságnak .. t — Mire céloz? — Arra például, hogy tavaly a főnökség két épületének a tetejét is felújították. Pedig semmi bajuk sem volt. A szí­vem majd beleszakadt, ami­kor nekimentek, ietúrták a jó tetőt..., de hiába, nem hallgat­tak meg bennünket. Kultúrter­met tudja, hogy csinálunk? Ügy, hogy a bennlakót — mert valamikor a cégnél dolgozott, és szolgálati lakás céljára ala­kítottuk át -T rávettük, építsen OTP-lakást. Äz embereink tár­sadalmi munkában besegítettek az építésbe. Legalább tíz-tizen- ötezer forint értékben. Ha az a ház készen lesz. a szolgálati la­kásnak kiütjük a válaszfalait, és újra az lesz belőle, ami ere­detileg is volt: kultúrterem. — Igaza lehet. Az önállóság sok hasonló gond megoldását megkönnyíti. No, és persze, ha megépül az új telephely. — Ami' az önállóságot illeti, az voltaképpen egyelőre for­mális. A döntés év közben szü­letett, a második félévben úgy megyünk tovább, ahogyan el­indultunk. Az új telephely? A régiek a megmondhatói, mióta esedékes. Hiszen ez a telep harmincéves ... Huszonötmil­lió forintból fogják megépíte­ni az újat. Szép pénz. Kár, hogy csupán jövőre kezdik a kivite­lezést Beszélgetésünk után Barthá Viktor termelési értekezletet tartott a műszaki szakszolgálat­nak, és az éppen „Itthon” tar­tózkodó sofőröknek. A szűk műhelyben ki a satupadokra, ki a ládákra ült, mások áeso- rogtak. De ami az önállóság formális voltát illeti, Barthá- nak úgy látszik semmi kedve januárig várni. A beszámoló után záporozni kezdtek a kér­dések. Miért nem jó a kocsi­mosó (lám a mostani sofőrök­nek sem tetszik, ha piszkos a kocsi). Miért nincs nagyobb teljesítményű kompresszor, kérdezték mások. Valaki a gáz­palackokat kevesellte. Egy so­főr elmondta, úgy adódott, hogy leült a kocsija egyik ülésére, de menten fel is ugrott, s erre az ülés rugózata késztette. Most már érti, hogy az utasai miért állnak inkább. Egy másik so­főr azért háborgott, mert a járműve elaggott, túlhaladt a kétszázezer kilométeren, ha fordulni akar, a hátramenet­ből egyszerűen nem lehet ki­venni. A következő felszólaló a hétfő reggeli herencsény— balassagyarmati mentesítő járatot sürgeti, mert az 6 ko­csijáról sokan lemaradnak, és amikor mindenki a bevétel növeléséről beszél, a megol­dást halogatni kétszeres bűn. A javaslatot hetekkel ezelőtt felterjesztették Tarjánba, de úgy látszik, valaki elaludt fe­lette. .. S a válaszok is csordogál­nak a régi módi szerint, „fel­írjuk, intézkedünk”, ha az üzemigazgató nem adna egy kis leckét „önállóságból”.« A műszaki szakszolgálat vezető­je ne a munkásokra panasz­kodjon, ha a gázpalackokat szanaszét hagyják, mint a rosz- szul szoktatott tojó. Az ő kö­telessége tárolóhelyről gon­doskodni és biztosítani, hogy ezt mlrideki tudomásul vegye. A rossz ülések kijavításához fel kell venni a kapcsolatot a bútorgyártó vállalattal. A herencsényi mentesítő járatot pedig haladéktalanul rendsze­resíteni kell, s ezt a központ tudomására hozni. Nem vár­hatunk. A pályaudvari főnök katonásan összevágja a boká­ját, „értettem, főnök elvtárs.” De Bartha Viktor tekinteté­ből látom, hogy ilyen dönté­seket a jövőben a pályaudvari vezetőtől is elvár. Hatvannyolcat írunk, a balassagyarmati üzemegység körülményei néhány évig nem változnak, egyelőre a terv is marad (a fizetés is, teszik hozzá a gyarmatiak). De hogy 1969. január elsejétől az önál­lóság valóságossá váljék, gya­korlását — íme — már most meg lehet kezdeni, nem kell az új esztendőre várni. Csizmadia Géza Széncsúszda T vek óta fullasztotta az öreg Báránkó végső tisztelet- újra nem jön meg Marika... Ij. asztma az öreg Bárán- adásén. Marika mögött sírdo- Egy hétig tartott, amíg Ba­kót. Eleinte maga se gáltak, akit a gyászruha, ha ránkó Marika elintézett min- vette komolyan a betegségét, lehet még vékonyabbnak, sá- dent. Keserves napok voltak Éppen úgy eljárt a szövetke- padtabbnak mutatott. azok, a végén már úgy érezte zetbe, mint annakelőtte. Másnap a burgonyaföldön szétpattan a feje. Üjra dol- Mind gyakrabban kényszerült késő estig együtt max-adt a gozni kezdett a lányokkal, azonban megállni munka köz- brigád. Már letették a kapát, Reggel hétkor kint volt a me- ben, hogy valamennyire kifúj- de még mindig nem indultak zőn, s egészen sötétedésig ja magát. Ez a tavasz aztán haza. Hallgatták Bárány 1st- mindig akadt dolguk. Ami- elvitte. Felesége is meghalt vánnét. kor a burgonyával végeztek, három esztendeje. Legkiseb- — Arra gondoltam, hogy a hegyoldalon már piroslott a bik lánya most már egészen beírhatnánk 'Marika tegnapi málna. Amint leszüretelték az egyedül maradt a tágas ház- munkanapját... Éppen úgy, utolsó bokrokat is, szedhették ban. mintha közöttünk lett volna... az uborkát. Varsányban mindenki saj­nálkozott a jóravaló, dolgos lány sorsán. Kiváltképpen a brigádban emlegették sokat, ahol Báránkó Marika is dol­gozott. A lányok — tizenhat­tizennyolc esztendős a leg­többjük — aznap a burgo­nyát kapálták. Délíelé az egyik — ki tartja azt szá­mon,hogy melyik volt a sok eleven szemű, pergő nyelvű huncutság közül — azt mond­ta Bárány Istvánnénak, a bri­gádvezetőnek: — Mari néni, el kellene menni a temetésre... — El, lányok, el — komo­lyodott el az asszony. — Csak hát ti is tudjátok, mennyire szorít bennünket a munka. Szótlanul dolgoztak egy ideig. Akkor megint csak elő­óvakodott a beszéddel az egyébként mindig hangos sző­ke fejű lányka: — Tudja mit, Mari néni? Három este elvégezzük a munkát..: így történt aztán, hogy az ötven leány, fiatalasszony, szóval az elsőéves szocialis­ta brigád, mind ott volt az Megállt, várta a szavak ha­tását. Ki tudja, megérti-e majd a sok fiatal, hogy ők felelős­séget is vállaltak egymásért? S a felelősségre, a segítségre most igazán szükség van. Az asszony csupa Izgalom volt. Ám a lányok csak nem szól­tak. Egymás között suttogtak egy Ideig. Majd az egyik csoportból kivált egy szép ar­cú barna lányka, s beszélni kezdett. — Írja csak Mari néni, ír­ja... Nem is vesszük észre, ha ennyivel többet dolgozunk. De... — megállt a beszéddel, szeme zavartan szaladt kör­be a fiatal arcokon, mintha újra biztatást várt volna tő­lük. — Szóval egészen ad­dig írja be a napokat, amíg Múltak a napok és Bárán­kó Marikában lassan-lassan csendes szomorúsággá szelí­dült a háborgó fájdalom. El­elnézte a néhány csintalan lánykával perlekedni kénysze­rült brigádvezetőt. — Igyekezzetek, haszonta­lanok, mert így estére sem készülünk el! Pedig az autó már délben jön az uborkáért! Azok meg már benn szor­goskodtak az uborkában, de még „kiküldték” a tréfás nó­tát az asszonynak: „Azt hiszi, hogy Mart néni parancsol. Pedig még az agronómus sem nagyon.” Báránkó Marika már együtt nevetett a mókán a többiek­kel. Jó volt az érzés, hogy nincs egészen egyedül. Azóta meg csak erősödött benne a gondolat, hogy egy hónapja felvették tagnak a szövetke­zetbe. Ritka eset a lányok mind azt bizonyították, Mari­kával kivételt tett a vezető­ség. Ám nem akad ember, aki ezt felrója nekik. Báránkó Marika riadt, barna szeme is kifényesedett, amikor beszélt róla: — Ez nekem így nagyon jól jött... Amíg édesapámmal ket­ten voltunk, háztájit kaptunk. Így, hogy felvettek, nekem is megadják a földet. A többől könnyebb élni, gazdálkodni. Bár- Marika így sem panaszkodott. — Ha az ember dolgozik, keresni is lehet— mondja, a lányok, fiatalasszonyok he­lyeslése közben. — A múlt hónapunk különösen jól sike­rült. Ezernégyszáz forint kö­rül kaptam... Az ezer forint mindig megvan... Hét esztendeje dolgozik a szövetkezetben. Amióta meg­alakult a leánybrigád, Bárán­kó Marika Is közéjük tarto­zott mindig. A lányok szerző­déses munkások. Most, hogy Marikát felvették tagnak, va­lamelyik reggel aggódva kér­dezte a brigádtól: — Nem szóltok, ha ezután is ide jövök? — Ugyan, Marika — mond­ta komolyan az egyébként csupa derű Kuris Vera. — Azért te ezután is a brigád lá­nya maradsz. Vincze Istvánná Nem bánya-berendezésről van szó. A szécsényi TÜZÉP- telep vezetője, Kovács József nevezi így új módszerét. Vol­taképpen a régi módszer és roppant egyszerű. A TÜZÉP- telepre megérkezik a szén, a megrendelők eljönnek, meg­rendelik a tüzelőt, a fuvart... Kovács József „széncsúszdája” a következő: a telepvezető fel­keresi a termelőszövetkezetet vagy állami gazdaságot. Meg­tárgyalják, mennyi szénre, fá­ra van szükség. A művelődési otthonba meghívják a falu la­kosságát Is, ki-ki jelentse be tüzelőigényét. Ezután a teher­vagont nem Szécsénybe, ha­nem egyenesen a község vasút­állomására küldik. Ott a sze­net lepakolják, s a tulajdono­sok vagy saját járműveiken, Továbbképzési lehetőséget biztosítottak a termelőszövet­kezeti elnökök és szakvezetők részére. A Mérnök Továbbkép­ző Intézeten belül három kü­lönböző típusú tanfolyamon vehetnek részt a közös gazda­ságok vezetői, A háromhetes, általános jellegű tanfolyam keretében olyan ismeretekre tehetnek szert a résztvevők, amelyeknek gyakorlati haszno­sításával javítani lehet a gaz­daság jövedelmezőségét. A két­hetes szakosított tanfolyamo­kon a piaci köxiilményekhez aikalmazkodóbb gazdálkodás, vagy a TEFU gépkocsijain házhoz szállíthatják. A szállítás gyoi-sabb, olcsóbb a TÜZÉP- nek is, a megrendelőknek is —•, és a szén sem törik-porlik á sok lerakástól, felrakástól, űr­hajómba nemrég egyszerre hatezer mázsa szén került ezzel a módszerrel, s Kovács József maxis készül Ludányha­lásziba, Nógrádszakálba. Hogy egy-egy község e©esz téli tüzelőjét biztosíthassa, Ko­vács József széncsúszdáját olyan községekben is megszer­vezi, amelyekben vasútállomás nincs, de gépkocsikaraváanal elérhetők. A szécsényi kezdeményezés élelmessége, ésszerűsége, gaz­daságossága dicséretre és kö­vetésre érdemes. míg az egyhetes céltanfolya­mokon egy-egy gazdasági rész­letkérdés problémáival ismer­kednek meg a vezetők. A termelőszövetkezetek ve­zetői közül eddig csaknem hú­szán jelentkeztek különböző témájú tanfolyamokra. Ez a szám azonban igen csekély a megye közös gazdaságai Veze­tőinek számához viszonyítva. Addig, amíg a diósjenői, fel- sőtoldi, hasznosi, honti, íeré- nyi termelőszövetkezett vezetők szükségét érák a továbbkép­zésnek, sokan nem használják ki a kedvező lehetőségeket. N0GRÄD — 1968. augusztus 4., vasárnap 3 Továbbképzés kevés résztvevővel

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents