Nógrád, 1968. augusztus (24. évfolyam, 179-204. szám)

1968-08-25 / 199. szám

Iványi Ödön: Nógrádi táj

Gerö János

Varjú Balázs szerencséje

A SZÖVETKEZETBEN az a

hír járta hogy Varjú Balázs

meggazdagodott. & ebben az

Zf az érdekes, hogy semm irí évséé nem csendült ki a asszonyok szavaiból, o l y ™

örömmel beszéltek* váratlan eseményről, mintha nekik jutott volna belőle.

tágban a legnépesebb es leg elesettebb família v ' pbv gyerek, mint az orgon^ olk úgy sorakoztak egjmas pok úgy nnviuk összemellett, ha az a"y\egidösebb gyűjtötte okét. A legm

“írt? Äl Ä»*>

Vegklsebb meg ajrbói vert

nnadSttk ’ a pusztaliget: házban laktak w 8ZO_

major ezelén.^ket P* j^g. bába összegűi paprikás- ettek.

lrUv£ Ú-Serekek hiába tal- * végig minden ősszel a loztak vests onnvit nem

krumpliíoldeket annyit

bírtak összeszedni,Ghogya_t^_

elég lett tt tavaszäisäsu «gr »

kellett a kenyérből, s

»«* b““SS Stert’hof “í;

SE.*» * SÄ«. *

ä-- -í-ís—

^ megsiketülök- Anya- tofmind... mindjárt tőz galUSllehetetMebgjobbanpS

cst'n^fe"ílyenkor a felesége

*a8° h Llnlas lábasban galus- eí,v hatalmas múlva

kát kevert, és ;élk6zenére a k'^lkó “telt amiből tíz nerífbSüfmég mutatóba se maLe" Amikor jóllakott a cm»«•«•85 !SS ÜK

“ “rí' s . smyl. »«' e„7jü?yrSl. . dl.zn«.«räfsSiSÄ.

v »ÍeEoti SOK Panasz

b,"S”l,,l'1nSimXÄ“'SS

pókhálóit ctOMKfc * ““yj‘ nem hordta ki ^őben a

piszok nyomta»rí b_^J meg

ff«. »14« "*m S,

» mÄ«uL'».«; ä

nem lehetett. nem

Ä“v«lS»i ■ áaní»»áe«,

zott. Nemcsak az álakat tolta tisztán, de meg éjjel te t°u, „* fölkelt megnézni,

ezt eev komoly igeretert tét

te Egy hónapig dúlt előtte « harc; de végűi az ígéret meg“STttrtént. - ami .azelőtt sohasem -. hogy kétszáztizenöt szaporulatból kétszáz megmaradt és szépen fejlődött

Micsoda zenebonát csaptak a rózsaszínű, apró jószágok, ha gondozójuk csak néhány perccel is megkésett az etetéssel! Visításuk betöltötte az egész majort, elnyomva minden más hangot'

Varjú Balázs, miután valamelyik gyereke segítségével kiöntötte a vályúkba a moslékot, nem hagyta el a kifutó területét. Éber szemmel Őrködött, liogy a gyengébben fejlődő malacokat ne nyomhassák el a nagyok, egy se maradjon éhes.

Egyik napon az öreg brigádvezető, Várnagy Géza megjelent az agronómussal és azt

mondta:

— Balázs, részeljük a malaÉs jött a segítség, több, mint kellett volna. Az asz- szony a négy nagyobb gyerekkel futott oda a hírre. Az apróságok izgatottan mutogattak a kifutó kerítése mellett:

— Az a kajlafülű! Apám. azt én választottam ki! Nekem ígérte...

Várnagy bácsi szólt rájuk, mert a fiatal agronómusnak nem vofj ereje megszakítani örömüket. Elszoruló torokkal figyelte a dadogó embert és családját. Mintha most látta volna őket először.

— Balázs, hajtsad akkor őket — adta ki az utasítást a brigádvezető, és odaállt a kifutót ketté osztó ajtóhoz.

Sivalkodtak a malacok, de a gyerekek is az ól előtt. Később odakint elcsendesedtek, számolni kezdtek:

— •. .hét .. .nyolc .. .kilenc. .. ez a tizedik! Egyem meg a szívét, hogy meg van ijedve. Kis kani. — Betuszkolták a rózsaszínű rekeszbe, és máris folytatták tovább: — Egy... kettő... hadd jöjjenek, hajtsad őket. Balázs.. • kapd el gyerek, vidd a tietekhez. Ez a tizedik most koca lett.

VÁRNAGY BÁCSI észrevette, hogy a tizedik számnál, Varjú Baíazs a nagyobbacska malacokat tolja előre. Néhányszor sikerült Is a terve, ilyenkor nagy volt az öröm. Talán szólni kellett volna ezért, csak sorjában, ahogy a szerencse hozza. De úgy tett, mintha nem venné észre a csalafintaságot.

— Tizennégy! Már tizennégy van — kiáltotta a legnagyobb lány, s szinte muzsikált a szó az njkán..,

— Ez a tizennyolcadik a legnagyobb! — mondta később Sanyi gyerek boldogsággal a hangjában. Odaóvatoskodott a kis süldőhöz, megsimogatta a hátát. ,. És a jószágok szaporodtak a kutrlcában, egészen húszig. Valóságos falka volt már. Az agronómus ékkor tgy szólt:

— Varjú bátyám, úgy viselje gondját a kocáknak, hogy a legközelebbi választásnál megint folytatjuk. A munkaNÓGRAD — 1968. augusztus 25., vasárnap

egység mellé, mindig megkapja a prémiumot is.

A sertésgondozó a kezét kereste. meg akarta szorítani— K... köszönöm v... vezető kartáre.

— Ne nekem köszönje — hárította el a hálálkodást Bujdosó, az agronómus. — Megérdemli, megdolgozott érte,

— Apám, itt van a kajlafülű is, ez megér kétszáz forintot — kiáltotta Sanyi tele torokkal, és megfogta az apja karját, odahúzta az elrekesz- tett jószágokhoz. Az asszony és a gyerekek egymás szavába vágtak, alig lehetett érteni, melyik mit mond, Mór ecsetet is kerítettek, és fekete festékkel megjelölték mind a húsz malacot, Balázs pedig az első vevőkkel máris alkudozott.

AZ AGRONÓMU8ÉK észrevétlen elkötötték a hátaslovakat, tovább indultak- Bujdosó elvtárs! — szólt csendesen a brigádvezető, amikor már messze elmaradt mögöttük a major —, tavaly többszöröse elhullott annak, amennyit most Balázsnak résziben kiadtunk.

— Ilyen az élet — felelte az agronómus, és zavartan a lova nyakát veregette. Érezte, valami mást. szebb szavakat kellene mondani, de nem jutott eszébe más, mert még mindig a sok, boldogan zajon- gó Varjú-gyereket látta maga előtt.

Szolnoki István

Ljubisa Manojlovic

Azok a baromi idegek

Nem tudom, hol és mikor történt, de megesett velem, mint ahogy bárkivel bármikor és bárhol megeshet, tény az. hogy méltatlankodva felkiáltottam:

— Node kérem, most már igazán nincs többé idegem!

És jól láttam, amint egy fe- fekete-szemüveges, fehér fogú Valaki szaporán jegyzett előttem a noteszába.

— Mit jegyzett olyan serényen?

— Azt, hogy önnek nincs többé idege!

Máskor meg így kiáltottam fel:

— Node kérem, elvégre nekem is vannak Idegeim!

A fekete-szemüveges fehér fogú Valaki — láttam — ezúttal is bejegyzett valamit a noteszába.

— Mit jegyez már megint?

— Azt. hogy önnek is vannak idegei.

— Node kérem — méltatlankodtam ismét máskor, nem is tudom már, hogy hol és mikor. de tény. hogy méltatlankodva felcsattantam: — Node kérem, ehhez aztán végképp nincs idegem!

És idegességemet persze fokozta a fekete-szemüveges, fehér fogú Valaki, a kaján és fáradhatatlan jegvezgető, Nem állhattam meg, és rendreuta- sítóan méltatlankodtam:

— Node kérem, micsoda mód ez?

— Feltételes — mondta szenvtelenül. — Ha egy ember azt jelenti ki, hogy nincs többé idege, máskor meg azt. hogy neki is vannak idegei, éá megint máskor azt, hogy végképp nincs idege, azt feltételesen azzal is gyanúsíthatnánk. ..

Gyorsan forogtak fejemben a kerekek. És forgásuk persze feltételes meghajtású volt:

— Ha egyszer az egyik és máskor a másik, és harmadszor valaki megint ezt vagy azt mondaná — hol és hogyan állnánk voltaképpen a szavahihetőséggel? A sok feltétele® mód enyhén szólva kö. vetkezetlenségre... ingatagságra. .. esetleg álnokságra vallana...

— Elég! Állítsa le!

A fekete-szemüveges, fehérfogú Valaki hirtelen leállította feltételes meghajtású kerekeit.

— Nos, akkor hát vannak, vagy nincsenek ideaei? — kérdezte kajánul végül is.

— Vannak, csak ziláltak. Az ilyenek, épp az ilyenek tették tönkre, mint amilyen maga!

— Űgy7 — szólt kajánul — szóval vannak idegei, csak zi.

láttak. Amint látom. önnek igen fonák felfogása van az idegrendszerről, ön összezavarja az idegrendszer helyét, elferdíti az idegrendszer szerepét. .. az idegrendszer kölcsönös hatását...

— Elég! Állítsa le, kérem, azt a feltételes meghajtásúját!

Hogy milyen a felfogásom az idegrendszerről, nem is tudom, de valószínűnek tartom: nincsenek különösebb bajok a idegrendszerről kialakult felfogásommal. Az idegeim körül viszont — mert. hogy hol vannak hol nincsenek — több mint valószínű, baiok lehetnek, Komoly elváltozások. Nem vitás tehát, hogy a jövőben fokozottabb gonddal kell kímélnem ezt a zilált maradékot.

Munkanapokon kezdtem hát nem magammal vinni az idegzetemet. Otthon hagytam: hadd pihenjen, ráfér. Más emberek izgulnak, idegeskednek, borzolt idegekkel berzenkednek a sok Ilyen-olyan Igazság és igazságtalanság közepette, én meg töknyugodt vagyok és adom az ostobát. Nem győznek eleget csodálkozni rajtam, Illetve azon, hogy szemlátomást megváltoztam. Persze fogalmuk sincs az én külön- meghajtású leleményemről.

Bizonyos idő eltelte után gondoltam egyet, hogy kipróbáljam, javult-e már valamelyest ennek a zilált maradéknak az állapota: beviszem, hadd látom, hogyan reagál egyre g másra. Vesztemre tettem: a sok idegesítő körülmény között — az értelmetlenség, azok a kiadós, mármint időbelileg kiadós uzsonnázga- tások és feketézgetések, haj- longások és lajhárság jóvoltából — az én maradékom oly mérvű hanyatlást mutatott egy nap leforgása alatt, hogy megfogadtam: soha többé

nem teszem ki Ilyen megpróbáltatásnak.

Node vasárnap és ünnepnapokon, gondoltam, csak magammal viszem. Ügy véltem, ezeken az enyhébb napokon igazán nem árthat.

Rosszabb volt még a munkanapoknál is: mert elrontani, kérem a vasárnapi idillt, megkeseríteni az emberek ünnepi hangulatát, ugyebár mégsem illik.

Kénytelen voltam belátni, ilyen idegzettel nem való vagyok az emberek közé: se vasárnap, se munkanapokon.

Rajtam már csak az segíthet, ha új idegzet után nézek.

Olvasom, de hallom is lép- ten-nyomon, hogy itt meg itt új szívet, új vesét, új szemet. .. ültetnek át e kiérdemesült szervek helyébe. És idegzetet?

Telefonáltam egy távoli országban élő neves professzornak.

— Ideget még nem ültetünk át. kérem. De hamarosan megkezdjük az idegrendszerátültetési kísérleteinket — mondta a professzor. — Ha óhajtja, előjegyezhetem. Milyet óhajt: cerebrális vagy autonom idegrendszert?

— Ezt önre bíznám, professzor úr.

— Hogy lélegzik, kérem?

— Bajosan, Alig kapok levegőt.

— Ég az emésztése?

— Sok mindent nem tudok megemészteni.

— Akkor autonom ideg- rendszerre van szüksége. Mindenekelőtt a szimpatikus idegre.

— A szimpatikusra? <3 igen: először is arra!

— Ha meglesz, értesíteni fogjuk, uram.

— Köszönöm, professzor úr.

De nem győztem kivárni az értesítést. Felhívtam hát egy másik, kevésbé távoli országot.

— Engedőimet kérek. de előbb állatokon fogjuk kikísérletezni — jelentették ki.

— Kérem, én szívesen eltekintek ettől. Kísérletezzék ki rajtam.

— Előjegyezhetem önt, de nem bizonyos, hogy a közeljövőben sorra kerülhet. És milyen idegzetre van szüksége: vékonyabbra vagy vastagabbra?

— A vastagabbra. Sodronyokat Ültessen át..;

— Az lehetetlenség. Élőbe csak élő anyag ültethető át. Csak emberi, esetleg ló- vagy baromi idegzetről lehet szó művi úton...

— Persze nem emberit, baromi idegzetet kérek.

Mert az értelmes emberekkel még csak boldogulok valahogy. ..

DUDÁS KÁLMÁN fordítása

Amikor

visszafogadtak...

Ü

gy vélem, kevés embernek adatott meg, hogy visszafogadják, amikor még ki sem tagadták. Velem, pontosabban velünk valami ilyesmi történt...

Jártuk akkor az országot Veres Lacival, gyerekkori cimborámmal, akivel tulajdonképpen mindig veszekedtünk, s csak akkor állt helyre közöttünk a békesség, amikor szinte mindenki veszekedett mindenkivel. A szabdaló, mardosó marakodás végefelé tartottunk már, a kedélyek higgadtak, s az indulatok is csitultak valamicskét. Valahol azonban még ebben az időben is felszítódott egy-egy üszők, hogy aztán zavarjon a füstjével. Hivatásunk szerint ezeket kellett nekünk felfedni, s ha úgy adódott elfojtani. Máról visszanézve nem volt az nehéz: akkoriban már bőven került barátunk, aki nem nézett ránk sanda szemmel, s nem hitte el rólunk, hogy egy aláírásért ötezer forintot kaptunk, s van Pesten egy kantin, ahol számunkra mindent ingyenesen adnak. Szóval, ha az eleje nehéznek is látszott, a vége könnyebbnek mutatkozott: a beszédből, meg a reformáló tettekből mindenki értett, aki csak egy kicsit is józan fővel gondolkodott.

A nyugati végen azonban nehezebben zökkent, rendes vágásba a kerék. Tudtuk, s velünk mások is tudták: a hegyeken túlról áramló szelek próbálják forgatni a hamut, hogy keressenek némi parazsat, amiből aztán tüzet szíthatnak. Az az idő már szinte történelem. Hivatott művelői bizonyára feljegyezték, vagy ha nem, majd papírra vetik, hogy akadt go • zös fejű, aki kinyitotta a fülét a szél előtt, sőt ha úgy adódott, maga is duruzsolt vele. Efféle embernek mondták Kol lát Kálmánt is, aki csapatával a vasutat erősítette volna. A feltételes megfogalmazás lényeges, mert Kolláték bizony keveset tettek a hibák elhárításáért.

Ahogy először összekerültünk, összenéztünk Veressel: furcsa egy teremtmény állt előttünk. Majd kétöles magasságát még csak elbírtuk volna, széles tenyere se keltett bennünk semmit, hanem a szeme, az igen. Tudja az ördög miért, állandóan az volt a benyomásom, hogy Kollát lázas. Hosszú, bozontos szempillája alól, mintha parázs virított volna elő, a bőrömön éreztem a melegét.

— A tenyerükből nem lehetne bakancsot fejelni — kötekedett a kézfogás után. — A krampács igencsak kiárkolja.

— Mi ts bicskával esszük a szalonnát, mint maga, csak talán kisebbre nyitjuk hozzá a szánkat — vágott vissza hamarjában Veres, aki mindig kitalált valamit, ha perlekedés készülődött.

Kollát nagyot szívott a cigarettáján. Hátrapislantott, mintha azt nézte volna, nem áll-e még mögötte néhány ma- gunkféle.

— A bicska se könnyű, pláne ha életlen, a szalonnát meg kanból hasították, de a krampács, az egészen más.

Ismét szippantott a cigarettájából, s a vállán keresztül újfent a háta mögé pislantott. Veresben persze megint ágaskodott a kötekedhetnék, mint később mondta: ki akarta ug. ratni a nyulat a bokorból. Összehúzta a szemét, s úgy röf- föntett Kollátra ...

— Csak tón nem azt figyeli, nincs-e mögötte az asszony, aki majd tisztába teszi, ha csúfságba kergeti az a csuda nehéz krampács...

Bizonyosan akart még mondani valamit, de a többi benn- reked.t valahol a torkában, mert Kollát nyakon kapta.

— Most hergelődj, a keserves Máriádat. Még csak egyetlen r ..vKod lehet, a többit belédfojtom..

Aztán már csak Kollát jajgatása hallatszott, mert Veres, a térdével azt találta megnyomni, amit férfiember többnyire kímélni szokott. Összegörnyedt az a nagy ember, s csak nyomogatta a markával, Veres meg gyorsan talpra perdült, s már készült is a tetejébe. Ugrás közben kaptam el a kabátját. Nem azért, mintha sajnáltam volna Kollátot, hanem mert hátrább néhányan fészkelődtek, s csörömpölt a szerszám is. Veres tehát fújt egy nagyot, kiszellőz- fette a tüdejét, s tisztes távolba húzódott a fájdalomból lassan eszmélő óriástól,

— Megállj, az anyád . . kifacsarom a lelkedet — fenyegetőzött sziszegve. — Pirosat pisálsz holnap mellettem, s az. tán fájront után egyenként csipdesem ki a tenyereden a hólyagokat, ha csak lesz benned egy fikarcnyi szuíla.

Veres csak a vállát vonta meg, bennem azonban mozgolódott némi riadalom. Mérlegeltem: ezek az emberek évek, vagy talán évtizedek óta mindig krampácssai dolgoztak, mi meg már nagyjából azt is elfelejtettük, miként is álljunk a sín mellé. Pedig a beállás fontos: az dolgozik könnyen azzal a