Nógrád, 1968. augusztus (24. évfolyam, 179-204. szám)
1968-08-25 / 199. szám
igent vagy nemei? Mimii,, annak kell „SHSI»“ met, akinek joga és kötelessége. Csakhogy ez nem ilyen egyszerű dolog. Az új mechanizmusból eltelt több mint fél esztendő kevés volt ahhoz, hogy a „népszerűtlennek” látszó nemek és igenek kimondása mindig ott történjen, ahol megvan minden objektív előfeltétel. A vállalati önállóság kiterjesztése üzemrészeinkben és a gyárrészlegekben is új helyzetet teremtett. A Salgótarjáni Kohászati Üzemekben a munkások bérét nem az igazgató, hanem a gyárrészlegek vezetői szabják meg a szakszervezeti munkahelyi bizottságokkal egyetértésben. Az újítások elbírálásánál pedig háromezer forintig adhatnak eszmei díjat. A Nógrád megyei Bútor- és Faipari Vállalatnál a brigádok saját maguk osztották fel egymás között a számukra biztosított bért. Több gyárunknál, vállalatunknál a dolgozók felvétele és elbocsátása az üzemvezető hatáskörébe került. Másutt a selejtgyártót nem az igazgató, hanem az illető műszaki vezető vonja felelősségre. A kitüntetéseknél, jutalmazásoknál, előrégi stílusban kívánnak dolgozni. Nem gondolnak arra, hogy a nem kimondása semmivel sem jelent kisebb ösztönzést, mint az igen. Sőt, a megalapozatlan igen több kárt okoz, mint az objektív valóságot tükröző, határozott nem. A balassagyarmati megfeledkezett fűtőt átmenetileg egy nagyon fegyelmezett mozdonyvezetőhöz osztanak be. Az eredmény: az illető alkalmazkodik főnökéhez: szolgálat előtt és közben nem iszik, nem fegyelmezetlenkedik. Az a gazdasági Vezető, aki kínosan ügyel szavaiban és tetteiben arra, hogy munkatársai, kollégái csak jót mondjanak róla, önmagának árt. Dicsérjék, szeressék azok, akik becsületesen, kifogástalanul dolgoznak, nehezteljenek rá az igazolatlanul mulasztók, a renitenskedők. Igazi támogatást úgyis csak azoktól várhat, akik elvi alapon bírálják tevékenységét, s a szemébe mondják a jót is, emberi hibáit is. Balassagyarmat egyik büszkesége az épülő KISZ-lakótelep Az új házak sora jelzi — a nagymúHú város napról napra fejlődik, növekszik. Az ifjúsági lakótelepet a város fiatal házaspárjai lakják, és mostanra a legújabb lakók is megszokták a kényelmes, szép környezetet (Veress Mihály felvétele) Mikor komoroilik el Pista bácsi? léptetéseknél sem lehet már arra hivatkozni: fentről kaptuk az ukászt... Az új helyzetben ^ *av^f éaíí korábban is az elvi politika alapján dolgoztak: a munkahelyen nem ismertek sógorságot, ko- maságot, csak egy mércét: ki, hogyan és menynyit dolgozik, mit tett a közösség gyarapodásáért, a társadalmi haladásért. Ebből a pozícióból mondtak igent is, meg nemet is. Nehezebb a dolguk azoknak, akik egy-egy Az új mechanizmusból fakadó sokrétű ú.1 követelmények, a vezetés minden szintjén tevékenykedők számára is világossá tették, melyek azok a területek, ahol kizárólagos joggal kell igent és nemet mondani. Ez a kör a szocialista demokrácia szélesítésével valószínűleg tovább bővül. Jó elvégzésére azonban már most fel kell készülni. Egyik-másik helyen a dolgozók elmondják: vezetőik között vannak, akik sokat ígérnek és keveset cselekszenek. Ez nem erősíti a dolgoAz évek telnek, fárad az ember, az egészség sem a régi már, de azért tudja, én mégis itt szeretném eltölteni a nyugdíjig hátralevő tíz évet. Nem tudom' sikerül-e majd — mondja Szabó István, a Zagyvái Bányaüzem gépészeti előadója. — Itt lettem tizenöt éves koromban kaparógyerek a rakodón, azután kovácsinas. Alig hogy segéd lettem, az egyik szemen, kiütötte a tüzes vas. Tűzzel már nem dolgozhattam, gépkezelő lettem, meg lakatos munkát végeztem. Voltam átmenetileg aknaírnok. később felvigyázó- Elvégeztem a gépmesteri tanfolyamot. Amikor sok kisüzem volt a nógrádi medencében, itt a Zagyva-üzemnél gépé. szeti vezető lettem, 1964-ig. — Szabó István, az üzem Pista bácsija most is mindenes — mondják róla sokan. Tulajdonképpen mit takar ez a titulus? — Sok gép és gépi berendezés van Forgách-aknán, Kí- rálytárón, Margit-tárón és Vecseklőn. Ezek beszerelése, üzemeltetése, karbantartásuk megszervezése sok gonddal jár. Mindig van valami rendkívüli probléma, amire előre nem számíthat az ember- A gépészeti művezetők irányítása alatt álló több mint 100 ember munkája ad gondot. Legutóbb azt mondták: az osztályozó is legyen az én területem, mert összefügg a többivel. Ott az ünnepek alatt készült el a felhordó berendezés cseréje. A három napból kettőt ott töltöttem én is.-r Hallottam többször megtoldja a napi nyolc órát? — Bizony sokszor nyújtott műszakot tartok. Lakásomon van telefon. Ha baj van valahol éjjel is gyakran keresnek- Engem találnak meg legelőször — válaszolja. ★ Mint újítót is számon tartják a Nógrádi Szénbányáknál. Mikor is kezdte Pista bácsi? — A mozgalom elején adta be az elsőt. Az érte járó díjat, 490 forintot a kaszinóban kaptam meg. József-lejtős- aknán a vonat fordulási idejét rövidítettem le. Nagy szó volt ez akkor, mert a mozdonynak nagyon hosszú utat kellett megtenni a fordulásig- Emiatt akadozott a szállítás, az üres csille ellátás. — Azóta hány újítása volt? — Pontosan nem tudom, de negyvennél biztosan több Az egyik legemlékezetesebb, a Somlyói kábelhálózat építésével kapcsolatos. Egy lyuk fúrásával, illetve azon keresztül kiépített hálózattal kétezer méter hosszú kábelt takarítottunk meg. Ennek egy százalékát, két és fél ezer forintot kaptam érte. Szabó István segítőkészsége közismert- Szívesen tevékenykedik az FMKT munkájában. Sok társas újításban szerepel a neve, az újítók is gyakran felkeresik tanácsért. Sokirányú elfoglaltsága mellett mindig van ideje, talál módot a segítésre. Aztán meg életelemévé vált: a célszerűbb, a praktikusabb, a korszerűbb kutatása. Most például mire készül? — Az osztályozóra van vagy három javaslat, amit szeretnék kidolgozni és megvalósítani. Az egyiket 20 ezer forintból meg tudnánk oldani, ami egy hónap alatt megtérülne a szállítási költségek csökkenéséből- Ezekről majd inkább akkor beszéljünk, ha elkészültek- Előre nem jó nyilatkozni — mondja. Az elején fáradtságra panaszkodott. a végén pedig Kiderül, hogy ennek nyoma sincs munkájában. Vagy talán nincs rá ideje? Valószínű az utóbbi az igaz. probléma láttán kezüket mosva mondták, esetleg mondják: „Tudod pajtás, én megtenném, egyet is értek veled, d,ehát nemcsak én vagyok, fönt is beleszólnak.” Amikor kiderül, hogy az egész ügyhöz a fentieknek semmi köze, kezdődhet elölről a mosakodás. — Én itt munkával töltöttem már 35 évet. Az embert a szíve ide húzza, nem szívesen hall arról, hogy egy-két év, aztán befejeztük. Kopnak a bányáink, ki tudja meddig adják még a szenet. Ebben a korban már nehéz újrakezdeni, mást tanulni. Ha gondról szólhatok, hát ez a legnagyobb — közli majd szándékosan másra tereli a szót. A szavára csak egy kicsit is adó vezető gyakorlatból tudja: határozott Igent vagy nemet várnak a dolgozók kéréseik elintézésénél, javaslataik, észrevételeik elbírálásánál. És hozzá elfogadható, meggyőző indokokat is. Ez utóbbitól ma még sokan húzódoznak. Pedig az igen és nem valójában akkor értékes, ha mögötte világos okfejtés, elfogadható, megnyugtató, a törvényeknek megfelelő magyarázat húzódik meg. — Szeretem a kaktuszokat, már régóta nevelgetem őket. Sokat elvittek a lakótelepi ablakokba. Nyáron nagyon szépek, télen gondosan elhelyezem őket. Most is van egy olyan nagy, hogy nem tudom hova tenni. Nem tud valakit, akinél jó helye lenne, értéke egyharmadáért odaadnám csak biztonságban tudnám. Bodó János Most kezd gyakorlattá válni az a régi helyes elv: mindenben ott döntsenek, ahol legjobban ismerik a megoldás feltételeit, összes lehetőségeit. Egyesek azonban nem készültek fel az ezzel járó kötelezettségek teljesítésére. Ügy gondolják, csak akkor kell nyilatkozni, ha az igen vagy a nem előnyös a dolgozónak. Más esetekben a végső szót mondják ki fönt. Erőszakosan kettéválasztani azt, ami szorosan egybetartozik, nem lehet. Csak azok gondolatában. rakhat fészket az ilyen felfogás, akik zók és vezetők között kialakult és egyre erősödő munkakapcsolatot. A megjegyzések ismételten aláhúzzák: a világos és félreérthetetlen válaszok, nemcsak megnyugtatják a dolgozókat, hanem a helyes cél elérése érdekében cselekvésre is ösztönöznek. Nem ok nélkül született meg népünk ajkán az a szólásmondás: szóból ért a magyar ember. Nem pedig a homályos, megfoghatatlan, félig kimondott vagy ki nem mondott igazságokból. Amikor közéletünk á£a^ébSí igen és nem világos kimondását szorgalmazzuk, elismerjük: az országos, egész nép érdekét meghatározó kérdésekben továbbra is fent kell majd kimondani az igent. Ahogy ezt eddig is tették az országos beruházásoknál, a munkaidő csökkentése bevezetésénél, az anyasági segély megállapításánál, a nyugdíjak felemelésénél, az egészségügyi hálózat, a kultú- rális intézmények bővítésénél, a várossá Való előléptetésnél stb. Beavatkozhatnak akkor is, ha lent torzítva vagy tessék-lássék módon hajtják végre a helyes központi elképzeléseket, amelyek fékezik az egész népgazdaság fejlődését. De csak ekkor! És ez a jó! Venesz Károly A makacs Sándor Híre ment két faluban is, Nagybátonyban, ahol most lakik és Cserhátszentivánban ahonnan elszármazott, hogy az öreg Sándor Pál ráúnt környezetére, be akar vonulni az öregek otthonába. Ez nem mendemonda, hivatalos helyen, a tanácsnál is megerősítették. Kívánságát jegyzőkönyvbe diktálta és ágas- bogas betűkkel, aláírásával hitelesítette. Ismert ember az öreg. Ház az udvaron Napjában lebandukol a kocsmába, elbeszélgetni. Az erdőn is jól ismerik, oda jár gallyat gyűjtögetni- Kedvtelésből A jó növésű kövér füvek helyét is jól tudja. Délutánonként azt tépi a nyulai- nak. Innen is jól ismerik. Dg a fiáról leginkább, aki neves, jól kereső ács a szorosi bányában. A menye a tűzhelygyárban dolgozik, asszonynak való munkával, megkeresi a másfél ezret- Az öregnek pedig, hétszázon felül a nyugdíja. Hármukon kívül még két szép egészséges unoka van a családban- Nem rossz a jövedelmük, amit gondosan kezelnek. Kétszobás összkomfortos, szépen berendezett új házuk van a Mátra aljában. Még vakolatlan a nemrég épített ugyancsak kétszobás ház, ha kisebb méretű is. Alighanem ez már valamelyik fiatalnak készült. Hátul a betonnal vert udvaron egy újabb, szép. fehérre meszelt, különbejára- tú épület készül az öregnek. Már csak ablak és ajtó kell rá. Azért meglepő, hogy az öreg ebből a sok szépből menni akar. Méghozzá nagyon határozottan- Siltesre formázott, napszítta svájcija alól pislog apró szemeivel. Sűrűn ráncos, keskeny arca megkeményedik és csak ezt hajtja: — Megyek és megyek. 1. Ha olyan egyszerű volna, ahogy ő elgondolja. De nem ilyen egyszerű. A fia már mindent megpróbált, hogy az öreget eltérítse szándékától. — Apa, ha ezt megteszi én szégyenemben elbujdosok— Megmondtam és kész... — Mondja meg mi a baja? Enni-inni van. Tisztát úgy kap, mint én. Itt a háza, akkor fekszik, kel, amikor tetszik. A nyugdíj a magáé, hát mit akar még?. •. A fánkot is megsüti Az öreg szóüan marad. Kavarog az érzése, amit nem tud eltakarni, mert megromlottak az idegei, ha felizgatja magát, reszket a keze és akadozik a beszéde. Ilyenkor inkább hallgat. A szürke betonra üti tekintetét és morzsolja a keze ügyébe került ünneplő kalapját. A fia pontot akar tenni az ügyre. — Mondja meg mi baja, ki bántja magát? — Ne szekírozz, hagyj; én megyek!. •. Elhatározására vannak érvei is. Nagyon házias természetű ember. Szeret a konyhában babrálni. Főzni különösen. Férfi embernél ritkaság: még a fánkot is megsüti. A mosogatásban külön örömét leli. Ilyen volt, mikor még élt a felesége is- Mikor fiával magukra maradtak, még jobban beleszokott. De a menyecske nem tűri az efféle szokásokat. Pedig dolgozik három műszakot és a munkahelyre utazik húsz kilométert is. Mégsem kell neki az ilyen, férfinak nem való segítség. De az öreg nem is tudja olyan tisztán ellátni ezeket a háztartási munkákat- Megszokta, a tyúkvájűban mossa a kezét. Bakancsán vastag sárral megy a felmosott konyhába. Sándorné pedig nagyon pedáns, rendre- utasítja az öreget, ö pedig megsértődik. — Mi ez, miniszter háza? — vág vissza. Az öreg amikor a fia elől már nem tudott kitérni, arra fogta, ezért akar elmenni. — Maga ne törődjön ilyen dolgokkal. Magát itt senki nem bántja — így a fiaAz öreg ránéz a fiára, ráncolja a barázdás homlokát. Vívódik, hogy mondja-e, ami kavarog az agyában? Végül elhatározza magát. — Nemcsak késsel lehet megvágni az embert, szóval is. — Mindenütt van összecsapás, de a családot nem hagyják el. Az öreg felélénkül. Szópárbajra készül a fiával. Forgatja szemét, toporog a betonon és megered a szava. — Tudom, nincsen kanál csörgés nélkül- De nekem abból elég, hogy szót sem érdemiek. Amit teszek, semmi sem jó. Értsd meg, nekem ebből elég! Ha tehetetlen leszek, még ennyit sem kapok. Megmondtam, megyek és kész... Más itt a baj A fiű megadta magát- Az öreggel nincs értelme vitatkozni. Takargatja mérgét és keserűen nézi az öregnek épített házacskát. Tízezer forintot ölt bele. Ez felbosz- szantja. Hiába költött, hiába fáradozott, itt marad üresen? Kiabálni szeretne, de lenyeli indulatát. Halkan, de keményen odavágja az öregnek: — Nem ez magának a baja! Az öreg meghökken. — Hát mi? — Mi? Majd én megmondom. Ha már kikényszeríti, majd én megmondom- Kisba- li Gyula, ő aki telebeszélte a maga fejét, ö nem kellett senkinek, mert mint egy pálinkás hordó. Maga meg utána ment az otthonba, ott beszélte tele a maga fejét. Ezért akar maga innen elmenni... Sándor Pál elcsendesedett. Az igazság kemény volt- Mert amit a fia mondott, az igaz. Kisbalival mindig a kocsmában találkoztak, aki Sándorral szívesen leült, mert pénzt szagolt nála. Iszogattak, beszélgettek és jól elmúlt az idő. Most, hogy Kisbalit elvitték, mert senki sem törődött vele, hiányzik a társasága Sándor Palinak. Elment utána az otthonba Is. Amióta visszatért, azóta makacskodik, hogy ő is bemegy. A fogóból mindenképpen ki akarta vágni magát az öreg. — Csak beszélj, van nekem aki elintézi az óhajom-.. Hát most itt tartunk. Az öregnek megvan mindene, csak a cimboráját hiányolja és menni akar utána. A fia pedig, aki igazán becsületes, jó munkásember, csak a családjának él, restelli, hogy apja gondozásba kerüljön. Kt-t- ségbeesve kíséreli meg jobb belátásra bírni az öreget, — Apa, ha ezt megteszi, én szégyenemben elbújdosok... Az öreg a kockát elvetette- A hivatalos ügyirat a tanácsnál. Hogy miként fordul sorsa, az most a hatóságon múlik. Annyi bizonyos, csupán rendelkezéssel nem lehet rá pontot tenni. Majd meglátjuk, kt lesz a bölcsebb, a hatóság-e, a fiú-e vagy az öreg. Bobál Gyula NÓGRÁD — 1968. augusztus 25., vasárnap 3
