Nógrád, 1968. augusztus (24. évfolyam, 179-204. szám)
1968-08-19 / 195. szám
AUGUSZTUS 20. Kiss Attila rajza Fekete István Jo ember Vannak kíváncsi olvasók, akik megnézik a könyv vagy elbeszélés végét, hogy jól végződik-e. Ezeket az érzékeny lelkeket megnyugtatom, ez az írás jól végződik és elárulom egyúttal, hogy a címben jelzett „jó ember” — én vagyok. Elég későn jutottam hozzá, mert eddig mindenféle más címeket viseltem, amelyekről szerénységből csak keveset írok. Valamikor például jó atyám, ha megérkezett vala- honnét, azt kérdezte: — Itthon van az a lókötő?” Egyik drága, öreg tanárom pedig valamely helytelen cselekedetem után azt mondta: — István, címeres akaszt # favírág voltál és az is maradsz! — Ebben a megállapításban csak a címeradományozásnak örültem, mert addig nem volt címerem és ezt nagyon nélkülöztem. Ezek a régi címek is tetszettek nekem, de nem annyira, mint ez az új, amelyet ismeretlen atyától kaptam, aki kerítésünk mellett ment kisfiával és ablakomra mutatott: — Látod, kisfiam, itt jó ember lakik. Olyan meggyőződéssel mondta, hogy elhittem, s azóta érzem is, hogy jó ember - vagyok. A jó emberséghez fészekodúk kellenek, madártetők az ablakba, napraforgómag (tökmag is jó), faggyú vagy szalonna (nem sózott) és mindezek megszerzésére bátorság és akarat. Az utóbbiak fontosak! 1 Az ismeretlen jó atya azért mutatott ablakomra, mert etetőimre úgy szálldostak a cinkék, rigók, csuszkák (népszerű nyelven: kurtakalapács), mint kaptárba a méhek, s az éjszaka elveszett kalóriájukat akarták sürgősen pótolni. Jó embernek lenni, bár felemelő érzés — nem mindig könnyű. Alázatosság is kell hozzá. Egyik barátom — akitől napraforgómagot szoktam kunyerálni — például azt mondta, hogy nem csodálkozna, ha legközelebbi látogatáskor napraforgós pozsonyi kiflivel kínálnánk meg. Szóval meggyanúsított, hogy nem a madarak eszik meg az olajos magvakat, hanem kedves családom és vendégeink. A sértést alázatosan lenyeltem es nyugodtan hivatkoztam madaraink nagy létszámára, mert körülbelül száz ilyen kis kosztosom van. De még a nagymérvű napraforgómag-fogyasztás mellett is vannak zökkenők. Olykor úgy felemelkedik a fogyasztás, hogy egy szép este váratlanul elfogy az ennivaló és reggel már nem tudok etetni. Most jön a bátorság, mert erre is szükség lehet» A jó emberjelölt fireg-forog ágyában, aztán zajtalanul felkel és kioson a kamrába, melyet spejznak nevezünk. Kioson és vacog a foga, mert a kamrában hidegebb van, mint kint, és ő nem kelthet gyanút komolyabb öltözködéssel. A kamra polcán egy tálban kockára vágott nyers szalonna van előkészítve másnapi olvasztásra. A kockákból hősünk tíz—tizenöt darabkát papírra kotor, és a tál készletét megfelelően rendezi, hogy. a hiány fel ne tűnjék... aztán• akkorát tüsszent, hogy a befőttek hólyagpapírja majdnem beszakad. De reggel aztán nagy az öröm, s az etetőkön olyan doboiás, kopácsolás kezdődik, hogy alig tudom megírni jó emberségem egyszerű történetét. Nem baj! A kis kék-sárga kabátkák alatt telik a begy, virul az élet és nekem is részem lesz a kiáltásban, amikor a kis cinkék azt kiáltják, hogy — pipitér, pipitér! — üdvözölve azt a kis virágot, melynek tudományosan százszorszép a neve, de a cinkék ezt még nem tudják. Minden elképzelhető helyen meghúzódnak, ahoóá nehezebben oson be a nyest és valami kóborló menyét. Bevallom azt is, hogy a madárkák leleményessége több ízben erősen próbára tette büszkeségem is, mert egyesek a teraszon kitömött zúzok farka alatt helyezkedtek el, megfelelő fészket csinálva a pompás madár tollai között. A benne rejlő molytenyészetet azonban nem bántották. Csodálatos trófeám ezáltal kissé eltorzult, vadászbarátaim azonban még így is megcsodálják a hajdan ' tizenhét kilós madarat és a másik falon elhelyezett zord vadmacs- kakandúrt, amely — érthetetlen! — szintén évről évre kopottabb lett. Mi van ezzel a macskával?,.. Egyszer aztán megtudtam Csendesen üldögéltem a teraszon, és gyönyörködtem a két kis cinegében. Izgatottan tanácskoztak egy darabig, mintha a kis „asszony” azt mondta volna a „férj”-nek: — Eredj csak nyugodtan, ez nem bánt, ez jó ember... — Szabad? — cippantott a „férj” és felrepülve a gyilkos szemű kandúrra, pamacsokban tépte ki szőrét és vitte fészeknek. Kicsit elszomorodtam, nevettem is: de — A legszebb két trófeámat teszik tönkre... — és áldozatosan, de emelt fővel hagytam sorsára a két gyönyörű vadászzsákmányt, amelyeket — egy jó .ember nem hazudik — nem én lőttem Lakóelődöm hagyta itt nekem, s a molyoknak... Hantos György Kísértés és alkalom Kényes témáról volt szó a figyelnek arra, nehogy néme- kóládé, s ott a töméntelen al- Belkereskedelmi Minisztérium lyik vevő megfeledkezzék ma- kálóm, hogy ezeket magunkévá sajtótájékoztatóján" — olvas- gáról. Még szerencse, hogy ez- tegyük. Láthatjuk tehát, mi- tam. Vajon milyen kényes té- után nyomban a következőket lyen pokolian nehéz erkölcsi mát közöltek a sokat tapasz- mondták: „De ettől függetle- alapelveket és emberi maga- talt újságírókkal? Arról volt nül körültekintőbben és ud- tartásokat összeegyeztetni. Ha szó, hogy a kedves vevők hóbe- variasabban kell bánniuk a az önkiszolgáló Közértekre hóba lopnak az üzletekben. Az vásárlókkal". Ennek megint gondolok: az emberiség sorsát újságcikknek, mely a sajnála- módfelett megörültem. Illetve egyszerre nehezen megoldha- tos felfedezésről beszámolt, ez mit jelent az, hogy függetlenül tónak érzem. Aki belép egy volt a címe: „Némelyik vevő a bolti tolvajqktól körültekin- ilyen üzletbe: hivatalból gya- megfeledkezik magáról. S a többen és udvariasabban kell nussá válik. S ez szinte termi- főosztályvezető beszámolóját bánni a vásárlóval? A bolti lo- szetes. „Némelyik vevő megfe- ugyanez a gyengéd, tapintatai pásokról lévén szó csak azt ledkezik magáról” — írja iga- hang jellemezte. Szomorú szív- jelentheti: nagyon körültekin- zán tisztelettudóan az újság, vei emlékezett meg egyes ve- tőén kell megítélni, hogy a De melyik az a némelyik? — vők feledékenységéről. Utána kedves vevő lopott-e vagy töprengek jogos aggodalommal több illetékes vezető statiszti- sem; s az esetleges gyanút a Közértben. Mit tehetnek egye- kai adatokkal támasztotta alá, rendkívül udvarias formában bet: figyelnek bennünket. Ha a „sajnálatos tapasztalatokat". kell közölni vele. nagyon figyelnek: természetes, De, mint jó kereskedelmi hogy megsértődünk. Ha nem szakemberekhez illik, sietve Sajnos a lopás gondolatával figye[nek nagyon, könnyebben megnyugtatták az újságírókat nern foglalkozó vevő vásárlási tévedhetnek: s akkor természe- és a kedves vevőket, mondván: örömét erősen csökkentette ed- tesen — még jobban megsértőigazán túlzás volna azt állttá- dig is, hogy éber szemek fi- elünk. Tehát, hogy ne bántsa- ni, hogy sokat lopunk. Még ez- OVelték minden mozdulatát. meg az alaptalan és meg- relékekben is nehéz lenne kife- Most megígértek, hogy ezen- szégyenítő gyanúsítással, még jezni, hogy a közértek forgat- { minden másképp lesz. Fe- jobban figyelnek — a tévedé- mához viszonyítva: milyen lületesen nem szabad többé se;c elkerülése végett. Mi pe- rendkívül keveset lopunk. senkit sem gyanúsítani. Az ela- dig még jobban megsértődünk. dót szigorúan felszólítják arra: fjoí itt a megoldás? Tartok tő- Bevaltom, ennél a résznél egy körültekintően és alaposan ie hogy ezen a kereskedelmi kis büszkeséget is éreztem. A nézze meg. kit merészel gya- iskolákban bevezetésre kerülő későbbiekben azonban kiderült, núsítani. Tehát az eladó — új tantárgy sem tud lényegesen hogy e csekélyke szám csak a nehogy véletlenül ártatlant változtatni. Ott, mint olvasom, leleplezett lopások száma. Eb- gyanúsítson — még gondosab- „ . ,,, bői nyomban megértettem, ban fogja figyelni a kedvesve- megtanuljak majd a tanuló^ hogy o le nem leplezett lopás vöt. Igaz, nem azért, hogy hogyan kell a legtapintatosab- ennél jóval több. Érthető tehát, lop-e; éppen ellenkezőleg, hogy ban, a legkevésbé bántóan vi- hogy a vevőközönség által fe- tiszta szívvel meggyőződhessék seikedni a bolti tolvajoknak hérköpenyes detektíveknek el- a vásárló teljes ártatlanságá- .. _ ...... keresztelt kereskedelmi dolga- röl. Most már csak az a fontos, vel\ sarlókkal. Ok az összes zók árgus szemmel figyelik a h°0V a vevőt fokozott gondos- vásárlók néhány ezreteket je- kedves vevőt. Itt már-már el- iá°°al szemmeltartó eladó te- lentik csak, s így aránylag szomorodtam; de szerencsére a öntetéből ne az sugározzék: könnyű valamennyiükkel ud- rákövetkező határozott kije- évellek te alak. mert gyanús variasnak lenni, lentés megvigasztalt: „Megen- vaÜU nekem. Hanem az sugá- gn mindenesetre elhatároz- gedhetetlen azonban a vásárló- ro*zék: figyellek te kedves vá- tam> ha legközelebb Hz deka közönség alaptalan zaklatása és sérló, nehogy istenments, alap- szaiámit vásárolok, s azzal gyanúsítása”. Ezt csak üdvö- lulanul gyanúsítsalak. egyik pénztártól a másikig zazölni tudom... Illetve, egy Bemard Shaw azzal magya- varnak, mert vagy a blokkolókicsit még gondolkodnom kell rázta a házasság intézményé- gép romlott el, vagy éppen a felette. Vajon mikor derül ki, nek tartósságát, hogy az egye- blokkokat számlálják össze — hogy a kedves vevőt alaptala- siti a kísértés maximumát az odaállok az üzletvezető elé. nul zaklatták és gyanúsították? alkalom maximumával. Az ő Becsületesen a szemébe nézek, Ez csak az irodán vagy a rak- idejében még ismeretlenek vol- s így szólok halkan: „Vezető tárban derülhet ki, ahová a tak az önkiszolgáló Közért- kartárs, in ezt a szalámit lop- kedves vevőt bekísérték, hogy boltok. Ezeknek, szemben a tam”. Erre hárman udvariasan kitapogassák a zsebeit. Addig házassággal, az a legfőbb hát- körülvesznek, bekísérnek a a jóisten sem tudná megmon- rányuk, hogy szintén egyesítik kényelmes irodába —, s tekin. dani, hogy okkal, vagy ok nél- a kísértés maximumát az alka- tettel vallomásomra, és őszin- kül gyanúsították-e. Ez a le- lom maximumával. A házas- te megbánásomra: kifizettetik hetőség megint elcsüggesztett, ságban ott kísért a kedves nő, velem a szalámi árát, és elbo- Különösen a nagyon is méltó- s ott a töméntelen alkalom, csátanak. En pedig könnyű nyolható magyarázata. mely hogy őt magunkévá tegyük. Az szívvel megyek ki az üzletből, szerint az esetleges leltárhiány önkiszolgáló Közértekben pe- ahol vásárlő társaim hosszú kihat a dolgozók prémiumára dig — bocsánat a méltat- sora kígyózik az egyetlen és év végi nyereségrészesedé- lan hasonlatért — ott fejsükre. Érthető tehát, nagyon is sért a szardínia és a tábla csopénztár előtt, — tekintve, ők nem loptak semmit. hogy Bertha Bulcsú A folyó 8 NOGRÁD — 1968. augusztus 19., Hétfő A ugusztus második felé- ben egyik napról a másikra megcsappant a fürdőélet. Az időjárás látszólag alig változott, derült nappalok és csillagfényes éjszakák követték egymást. A nap mindössze húsz perccel kelt később, mint a hónap elején, de most már minden reggel párafelhőt talált a Duna felett, melyen csak üggyel-bajjai tudtak áttörni a sugarai. A köd kilenc óra tájban mindig eloszlott, és délig átforrósodott a föveny mindenütt. Az éjszakai harmat azonban az árterület sűrű füzeseiben és a környező völgyek mélyén már nem száradt fel. Az erdők nyirkos leheleté még a déli verőfény idején is érezhető volt. Hűvö- södtek a délutánok, és a fürdés helyett sokan csak szemlélődtek a vízparton. Késő délután, amikor az utolsó fürdőző is partra mászott, és sorra csapódtak a kabinajtók, Brüll Ancsa Káli csónakjába szállt. A lány haza készülődött, de ez soha nem számított végleges célnak. Káli Gyula délutánonként szívesen rohangászott a horgonyzó hajók között, s Brüll Ancsát közben hol partra tette, hol nem. — Ahogy a csónak eltávozott a strand deszkamólójától, és völgymenetben könnyed nyargalásba kezdett, a lány átmászott a középső ülésen és megcsókol1 ta Káli Gyulát. A kis motoros e közben egyensúlyát vesztette és csaknem felborult. — Szeretlek, arany Gyula. .. — mondta hízelegve, és igyekezett a fiú lábánál véglegesen elhelyezkedni. — Kisanyám, felborítod a csónakot. •. — Nem baj, majd jön a mentős és kiúszik velem a partra. — Én vagyok a mentős.. . Megcsókolsz, vagy felborítom a hajódat. — Boszorkány — mondta Káli Gyula, és sietve megcsókolta Brüll Ancsát, aki ezek után nevetgélve visszamászott a csónak orrába. — Szomorú hírt kell közölnöm. . , — mondta Káli. — Tudom. •. Szeretsz... — Rosszabb... Elvesztettelek. Kártyán... — Nem is tudsz kártyázni. — Azért veszítettelek el. Ott az a nagy indiai hajó. Egy maharadzsa lakik a fedélzetén. Most oda kell költöznöd. .. — Hazudsz, az a Tolna. Káli ekkor megpillantotta a folyó közepén Imbolygó kompot. Azonnal fordított a kormányon és célba vette a hazatérő parasztokkal, és jószágaikkal telezsúfolt hajót. Szénásszekerek, lovak, tehenek, biciklis postás, egy pótkocsis vontató zsákokkal, kosaras asszonyok, férfiak szorongtak egymás mellett. Olyan volt az egész, mint egy úszó falú-.. Káli pontosan a „falu” közepének tartott. — Istenem, nekimész a kompnak — sóhajtott a lány. — Megjavultam — közölte Káli — nem adlak a maharadzsának. Inkább elcseréllek egy kisborjúért. — Szörnyeteg! — mondta Brüll Ancsa, és ügyes arcmimikával eljátszotta a gyűlölködő, kétségbeesett asszonyt. K áli gondosan tartotta az eredeti irányt, így a part felé tartó komphajó lassan kiúszott az összeütközési zónából. Amikor elrohantak az „úszó falu” mögött, a kormányos feltartotta a kezét és nevetye integetett Káli* Gyulának. Káli visszaintett neki, és folytatta rohanását. — A jelek szerin én egy boci vagyok. Buuu.. • — szólalt meg a lány. — Hohó.. . Azt ki kell érdemelni. — Elcseréltél, nem? Ha igen, akkor itt mo6t egy boci üldögél, és mivel Eszterék nem látnak el eddig, a boci rágyújt egy cigarettára. A csónak lendületesen nekiiramodott az alkonyt víznek. Az apró haj ócska nyomdokvizében vörösen olvadozott a lenyugvó nap. A partok mentén vékony ködréteg ült a vízen, úgy mint a lebegő benzingőz, vagy füst, de ahogy a parti szél magával hordta, érezni lehetett a nyers pára- illatot— Hová rohanunk ilyen eszeveszetten? Mindjárt be- sötéted,ik — szólalt meg csendesen a lány. — Elmegyünk innen. Jó? — Hová mehetnénk? — Föl a Dunán... Talán Budapestre. Dolgozunk majd és együtt lakunk. A lány megérezte a fiú hangján, hogy ez már nem játék. Elkomorodott. — De arany Gyuia.. • Miért kell nekünk innen elmenni? Olyan jó itt minden. — Én majd bajnok leszek és talán gépész. Te pedig, valami nagyon szép.. . — De mi? — Megtanulsz angolul és lefordítod az újságokat. For- dítónő leszel. De ha nem akarsz velem jönni, megmondhatod. . • t
