Nógrád, 1968. augusztus (24. évfolyam, 179-204. szám)
1968-08-19 / 195. szám
Lakos György DANYI GYULA Kenyér kenyér, mindennapi kenyér — éheiének a legelső gondja — Új lisztből sült, barna-piros a héj, bélé foszlós, ruganyos, mint spongya Ez emlékeztet gyermekkoromra, amikor még anyám sütött négyet — fíbatollaf kent zsírt a lángosra - rosszabb, amit m.ost sütnek a pékek. ' Nincs nagy becsülete a kenyérnek, sokszor látom kukában, szeméten. Az emberek húson, sörön élnek s disznó hízik a vekni-kenyéren. Kenyér, kenyér, mindennapi kenyér, legolcsóbb vágy nálunk a világon S legjobb ízű — nekem — a fél-feher, • nincs baj, ha az asztalomon látom. Iványi Ödön: A tetőn Lassított a csónak futásán ét hideg, kérdő arccal a leányra meredt. — Szeretlek arany Gyula. ■. Nem örülök ennek a vándorlásnak. de veled megyek. . El sem búcsúztunk., • Szegény Eszter mennyire megdöbben majd. Odamegyek ég megcsókollak, jó? — Nem. .. Most nem lehet. A motorcsónak egyenletesen duruzsolt az alkonyt Dunán. . . Harangszót hordott az esti szél. Csakhamar egészen besötétedett- Némán ültek a csónakban. alig látták egymást. Arcnélküli árnyakká váltak. Ismeretlen kanyarok következtek a folyón. Lámpájuk nem volt, vakon rohantak az ismeretlenbe. Néhol előbukkantak a lefelé tartó hajók helyzetlámpái, aztán sorra azok is elenyésztek. A csillagok már beragyogták az eget, és a Duna két partja lassan kibontakozott a homályból Egyenesebb szakasz követke. z«tt a folyón. A kadoznl kezdett a mo- " tor. Visszavette a gázt, majd újra ráadta, hogy kitisztulhasson a porlasztó. A motornak ez a manőver semmit sem használt- Fulladozva robbant még néhányat, aztán teljesen leállt, A csónak lendületéből mindössze néhány méterre futotta még. Megállt, lassan keresztbe fordult, es a folyó sodrának engedelmes- kedve elindult lefelé. Káli Gyula tehetetlenül gubbasztott a motorja mellett, meg sem kísérelte az elindítását. Talán tíz perc is elmúlt, mire fakó. jellegtelen hangon megszólalt. — Kifogyott a benzin. Brüll Ancsa igyekezett eltitkolni az örömét. Sóhajtozott egy Ideig, majd óvatosan átkecmergett az üléseken, és a fiúhoz simult, mint egy macska. — Szeretlek Gyula. . • — Ülj le angyalkám, mert az isten sem halász ki ebből a vízből, ha belepottyansz. — Jó.., De most odaülhetek. ugye? Káli Gyula megcsókolta a lányt, aztán maga is a fenékdeszkára ült. Jobb kézzel a csónakot kormányozta, ballai átölelte a lányt. —• Ügy szeretem, hogy ilyeneket csinálsz — szólalt meg a lány. — Milyeneket? — Száguldozol a folyón, világgá mész, meg ilyesmi. • . Ha nem fogy ki a benzin, isten tudja mi lett volna velünk. Te képes lettél volna Pestre menni... — Ancsa, tudod mi szeretnék lenni? — Ml? — Hajó. — Szegénykém, meghülyülsz. .. — A révkapttány mesélt nekem egy hajóról, ami a Sandy-fok közelében világítótoronyként szolgál. Lehorgonyozták a zátony végénél és otthagyták— Most már döntsd el véglegesen, hogy mi akarsz lenHogyan születik a divat? Ezúttal Göbölyös Pali, a pályafelvigyázó azért nyűgöskö- dött, mert felesége, akinek egyedül a darázs-dereka a fix pontja, amely körül csípője és keble a mindenkori kangulatának megfelelő gyorsasággal forog, immár napok óta nyűgös. Ámbár Katica inkább fáradt, mint rosszkedvű, ami ugyancsak szokatlan állapot, hiszen a brigádban is úgy tartják, hogy einyűhetet- len. tömör gumiból alkották. Á ruganyosság vonzotta Göbölyös Palit is minduntalan a felesége szoknyájához, s ötéves .házassága alatt nem jöhettek olyan viszontagságos idők. hogy Katica visszautasította volna közeledését. íme, az első eset! — Érts meg Palikám! — mondotta Katica, s hanghor- dozása nélkülözte a nyugalmat és tapintatot. — Két műszakot gyűrtünk le titokban,.. — Tudom-.. Mert Ungvá- riné beteg, Szokolainé pedig az IBUSZ vendégszeretetét élvezi a Kaukázusban... Amikor én szabadságon voltam, ők is... — Ezt is tudom,.. De Kor- csokné és Pálosné nem bolond az üzemben aludni is. . ■ Katica az előszoba-fogasba kapaszkodott és hassa] a falhoz kapaszkodott. Rázkódott a zokogástól. A férje csak úgy, pizsamában állt az ajtóban és szivét megkőrnyékezték az asszony 1 könnyek— Látod, mások ném hajlandók feláldozni a családi boldogságot — mondta megenyhültem — Te se bírod, én se bírom... Hát van értelme? — Vasalnom kell, már nincs mit fölvennem. ( — Vilma csinálta okosan — tett félfordulatot Göbölyös- — Csak négyórás munkát vállalt. Mondta is tegnap, hogy te mindent túlzásba viszel... Pulykavörösen fordult szembe férjével Katica. — Nekem nem életcélom, hogy a főutcán flangáljak. Mit szólnál, ha én Is ott ri- szálnám a szoknyámat a mozi, meg az eszpresszó előtt?! — Akkor csak vasalj! — mondta a férfi és visszahúzódott a szobába. Hosszú csend nehezedett a lakásra, amely néha már kínossá nőtt, amióta két kislányuk a nagymamánál nyaral. A csend súlyát csak növelte a bútorok percegése. a nyitott ablakban libegő függöny és a hűtőszekrény zöreje, mely a vékony falakon át behallatszott a belső szobába is. A férfi végigdőlt a reka- mién és egy mennyezetbe kapaszkodó legyet bámult szüntelen következetességgel. Nagysokára nyílt az ajtó, S Katica állt ott szelíden, tétován. — S neked még tetszik az a divatmajom — mondta különösebb él nélkül. — Tudod, hogy mindig azt lesi.,. — Tudom hát — mondta derűsre váltó ajkakkal Göbölyös. — Lesi, hogy milyen ruhát varratsz, milyen táskát, vagy cipőt veszel... — A kötött ruhámat Í6 lemásolta. Még a zsebeket is... Pedig én csak kényszerből.,. Ilyen majom-.. Odaült a férje „ágyára” s az egyetlen mozdulattal odaperdítette maga mellé. Katica nem tiltakozott, s amikor az egyik csókból kibontakozott, odaadó, forró kedvességgel jegyezte meg: — Hétfőtől már nekem is könnyebb lesz. Visszajönnek a szabadságosok,.. Ügy telt az idő, hogy Katicának kapkodva kellett öltöznie. Most már Göbölyös vállalta magára felesége aggodalmát. — Aztán mit veszel fel? — A fehér csipkeblúzt — mondta Katica. — De nem is az a baj..- Elszakadt a melltartóm pántja. — Megvarrjam? Az asszony felkacagott. — Akkor én nyugodtan aludhatnék délig. Még egy cérnát se tudnál befűzni. — Mi lesz akkor? — Felveszem a feketét. Igaz, hogy furcsa lesz: ki fog látszani a nylonblúz alól — és simogató hangon megszidta a férjét. — Látod-látod, mennyi bajt csinálsz! ★ Bármennyire sietett, azt eltökélte, hogy sebtiben felhörpint egy feketét a „csemegében”, Útközben fürge pillantással ellenőrizte, milyen hatást vált ki a járókelőkből a formabontás: a fekete „fehérnemű” a fehér nylonhlüz alatt. S annyira figyelt jobbra-balra, hogy tökéletesen beleütközött Vilmába. — Hova rohansz, anyukám? — kérdezte Vilma a tőle szokott nyájassággalKatica idegesen tipegett és szoknyája korcát igazgatta. Nem voltak haragban Vilmával, csak gyűlölték egymást, ami a nők társadalmában egy rendkívül enyhe fokozat, amely nemhogy a beszélgetést, hanem a barátkozás látszatát sem zárja ki. — Jaj, még elkések. Gondolhatod, mekkora szégyen lenne! Akkor már Vilma fölényes és gúnyos tekintette] konstatálta a tényt: — Szívem, nem vetted észre, hogy fekete... — Nagyon is észrevettem —adta a fölényest Katica. — Csak hogyha nem tudnád: ez a legújabb divat. Vilma lebigyedt ajakkal, megtörtén állt a sarkon és irigykedve nézett Katica után. De nem tétovázott. Azonnal sorba állt az Állami Áruház előtt a nyári leárazás örömére összesereglett asszonyok között. S míg a nyitásra vártak, váltig edzésben tartotta maratoni távra benevezett nyelvét, úgy hogy egész környezete megtudta, hogy fehér blúz alá is fekete melltartó » divatS az áruházban nem tudtak mire vélni, hogy miért fogyott aznap annyi fekete áru a fehérnemű osztályon. — Mások-mások — szipogott az asszony és fejét közben közben a fogason lógó kabátok közé fúrta. — Mások nem brigádvezetők. •, Mi lenne, ha én is meghátrálnék?... Tahi László Szánalom — Senki sem kötelezhet... — Nem is kötelezett önként vállaltuk. — Gyere, pihenj még egy kicsit. ni? Bajnok vagy hajó? Egy órája még bajnoknak készültél. .. — Egyik sem, inkább örök- labda. — Áz mi? — Labda, ami elpattan a vörös salakról és örökké repül. Soha többet nem esik le A játékosok pedig csodálkozva állnak a pályán. — Megcsókollak, hogy ne tudj beszélni — mondta Ancsa és a fiú szájára tapadt. Káli elengedte a kormányt és a lányt szorosan magához vonta. A csónak bizonytalanul bukdácsolt a sodervonal és a part között, aztán az egyik folyókanyarban egészen kisodródott, s elakadt a gyökerek között- Sokáig feküdtek ösz- szefonódva, — Megeszel — sóhajtott Ancsa fáradtan. — Egyetlen megoldás... — mondta a fiú. Este tíz óra tájban érkeztek meg a Brüll-féle vendéglő stégje mellé. A keskeny kí- kötőhídon egy árnyék .sóhajtó, zott: ( — Gyerekek, ti megőrültetek ... Menyus már kétszer elszámolta magát az idegességtől. alig tud kiszolgálni. — Kifogyott a benzin — mondta Ancsa, és kimászott a famólóra. Az anyja rápillantott, aztán irónikus, fakó hangon sóhajtozott tovább: — A benzin-..? Hogy erre nem gondoltunk... Persze kislányom, kifogyott a benzin. .. Na gyertek be... tartotta a Jobb kezét, öt lila- vörös, cinegetojás nagyságú is formájú foltot láttam. Higgadtabban szemügyre véve, könnyűszerrel megállaplthatiimí win mim mm ............... t ok szemben. — Szép? — kérdezte, hangjában annyi vldámst csengett, hogy azonnal me< éreztem: csak igennel felelhi tek. — Nem! — mondtam háti A bádog borítású konyha- asztal mellett ültek. Az asztalon egy „maflés" üveg állt, félig borral. Sült kszeget ettek. Brüll Menyhért is megjelent. A süllyesztett fali szekrényből kivett egy üve angol whiskyt, és az asztalra tette — Ez erősebb. ■ - Biztosan megfáztatok,.. — Dehogy, Menyus bácsi — mondta Káli Gyula. — Egészen megkékültetek, igyatok csak, ez jót tesz. Nekem vissza kell mennem a eöntésbe, — Tudod Eszter, Gyula sze- génykém megbolondult — szólalt meg Ancsa. — Fejébe vette, hogy Pestre kell mennünk, de szerencsére kifogyott a benzin, — Pestre? — Hát csak felugrani egyet... Kirándulni. .. Tudod milyen bolondos. 1/ áli Gyula érezte, hogy ^ Brüllné alaposan megnézi. Mintha most látná életében először. Mintha gyanakodna, vagy kutatna valamilyen titok után. •. Ez a nézés Káli Gyulát őrökre elkísérte Másnap is magán érezte és harmadnap Is. Egyébként semmi sem változott. Kedvesek maradtak hozzá és jóságosak. A konyhaasztal sem változott Mindig volt rajta valamilyen étel és ital. Ancsával esténként az ablakhoz ültek és nézték a vonuló hajókat. rozottan. A világért sem akarom azzal áltatni az olvasót, hogy az őszinteség bajnoka vagyok. Azt azonban határozottan állíthatom, hogy bizonyos helyzetekben képtelen vagyok füllenteni. A szánalom például gyakor. ta térít le az igazmondás útjáról. A félelem, vagy akárcsak az opportunizmus sohasem, Sőt. Ha az igazmondás — mint a fent említett esetben is — bátorságot igényel, valósággal szenvedélyemmé válik. Már sokak barátságát veszítettem el emiatt, — Ez nem szép!? — kiáltott fel Etuska, s hangjába a diadalmas vidámság helyett immár gúnyos felháborodás ve- gyűlt. Nem voltunk annyira közeli ismerősök, hogy szó nélkül faképnél hagyott volna. Ezért nyugalmat erőltetett magára, s ezt kérdezte: — Nem mondaná meg, hogy miért nem szép? — Szívesen, Etuska. Azért, mert nem tetszik nekem. Természetellenes. Feltűnő. A magam részéről a köröm fehérjét is reklamálom tisztelettel. Hol a fehérje? Persze, hiába akartam tréfára fordítani a dolgot, s „nem", amelyet oly kegyetlenül ki- mondtam, elejét vette minden tréfának. —- Maga különc ,,. — mondta, de láttam rajta, hogy legszívesebben félkegyelműnek mondott volna. Már ezt persze nem hagytam. Sok mindent lehet rám mondani, de hogy... — Ügy ... Hát ha én különc vagyok, akkor különc a férfiak kilenc tized része. Nem ismerek férfit, akinek az ilyen véres karmok tetszenek. Miska barátom, kedves, ízléses ember egyébként, s a legjobb családapa, már csomagolt a múltkor, amikor a felesége végre lemosta a körmeit. — Szegény asszony ... — Én Miskát sajnáltam. De nézze csak, Etuska ... Köztudomású, hogy maguk a nők, egymás számára Öltözködnek, s egymás számára festik a körmüket is. Miért viselkednek úgy, mintha érdekelné magukat a mi véleményünk? Maguk csak használjanak lila körömlakkot, mi majd bosszankodunk miatta, s az élet megy tovább. .— Téved — mondta szeliden — minket igenis érdekel a maguk véleménye. De csak akkor, ha egyezik a miénkkel. — S a Gyuszl? A férje? Neki tetszik? — Az ő véleménye sem érdekel. Ismét az orrom alá tartotta a kezét. Körmein szikrázott a napsugár. — Napokig szaladgáltam ilyen lakk után — mondta szomorúan —, s a megtakarított pénzem egy része ráment. Csakugyan nem szép? — Csak vicceltem, Etuska. Hiszen tudja, hogy milyen tréfáskedvű ember vagyok. Hát hogyne volna szép. Mulassa a másik kezét Is. — Tessék. — Nagyon szép. igazán nagyon szép... — bólogattam, mert erőt vett rajtam a szánalom. —• Akar ilyet venni a feleségének? — Köszönöm, Etuska. ö is ezt használja. NÓGRÁO - 1968. augusztus 19., hétfő 9 i
