Nógrád, 1968. június (24. évfolyam, 127-152. szám)

1968-06-02 / 128. szám

V „ Tíz esztendő elég volt!” Harckocsi Párizs elővárosában (Folytatás as 7. oldalról) szert a demokratikus egység népi kormányával váltjuk fel, amely a jobboldal teljes kizá­rásával a baloldali pártokra támaszkodik és olyan közös program megvalósítását vál­lalja, amely a dolgozók leg­fontosabb követeléseinek azonnali kielégítését, korsze­rű demokratikus egyetemi rendszer létesítését tartalmaz­za. Waldeck Rochet a további­akban bizonyos „ultraforra­dalmár” elemekről és „balol­dalaikról” szólott, akiket a párt nem téveszt össze az egyetemisták tömegeivel. Ezek megpróbálták rossz útra terelni, kalandorságba taszí­tani a népi mozgalmat, fel­melegítettek régi anarchista eszméket. Mindig is azt mond­tuk — hangoztatta Rochet — és azt mondjuk ma is, nem az anarchia és provokáció az, ami Franciaországban győze­lemre viszi a munkásosz­tályt. Az ország munkásosz­tálya számára az anarchiz­mus, amely egyáltalán nem legújabb irányzata a forra- dalmiságnak, elavult dolog, ellene hosszú időn keresztül harcolt a munkásosztály és le­győzte. A modern világban a munkásosztály harci zász­laja nem az anarchia ki­fakult fekete zászlaja, ha­nem a szocializmus vörös lobogója és vele együtt a Nagy Francia Forrada­lom trikolorja. Minden tüntetésen, minden szónoki emelvényen ez a két. zászló szorosan egybefonódik. A nemzeti lobogó ugyanis nem a nagytőkések és a reak­ció monopóliuma, hanem az,oké, akik az ország érdekei­vel azonos politikát folytat­nak. A kommunisták magasra emelik ezt a zászlót, mert harcuk a munkásosztály érde­keiért és a szocializmusért, egyben harc a haza érdekei­ért is. Erről tanúskodnak azok az áldozatok, amelyeket a párt hozott az ország felsza­badításáért. A francia kom­munisták büszkén jelenthetik ki: mi vagyunk Franciaor­szág folytatói. Az egyetlen forradalmi párt az országban, a szó legjobb értelmében, a Francia Kommunista Párt. De Gaulle is éppen emiatt tá­madja a kommunista pártot. Waldeck Róchet a további­akban leszögezte: a gaulleista rendszer csődje miatt támadt válságból az egyetlen kiveze­tő utat a baloldali erők egysé­ge, a demokratikus egység népi kormányának kikény­szerítése jelenti. Ez a kor­mány a nép széles rétegeire támaszkodna és vele együtt valósítaná meg a társadalmi haladásnak a szocializmushoz vezető közös programját. Egy ilyen kormányban az FKP megköveteli magának azt a helyet, amely az állampolgá­rok millióinak bizalmából mégilleti. Lapzártakor jelentik! A pünkösdi hétvégen igen sok párizsi hagyta el a fővárost, a sztrájk azonban tovább tart, bár a tárgyalások egyre több szektorban megindultak és helyenként eredményre is ve­zettek. Megállapodás született az elektromos és gázművek, legújabban pedig a párizsi közlekedési vállalat, a metro és a busz dolgozóit képvise­lő szakszervezetekkel. Mind­két helyen azonban még ma­guknak a dolgozóknak is jó­vá kell hagyhiok gyűléseiken a megállapodást. Megindultak a tárgyalások a Renault, va­lamint a Citroen autógyárak­ban, továbbá a Berliet teher­gépkocsi-gyárban. A légiköz­lekedésnél és a nagy áruhá­zakban a pénteken holtpontra jutott és megszakadt tárgya­lások szombaton délután foly­tatódtak. FKP-haloldali szövetség Lapzártakor jelentik: A Francia Kommunista Párt és a Demokrata Szocialista Bal­oldali Szövetség a nemzet- gyűlési választások június 23- án sorra kerülő első forduló­jában külön jelölteket állít — így határoztak a párt és a baloldali szövetség képviselői szombaton délután megtar­tott találkozójukon. Ily mó­don tehát az FKP-nak sike­EGY HÉT A VILÁGPOLITIKÁBAN Tetőpontján a francia válság — Bonn és a szükségállapot-törvény Kennedy oregoni veresége — A Csehszlovák KP Központi Bizottságának ülése Párizsban drámai gyorsasággal pei’egnek az események: a hét elején még arra kezdték meg az előkészületeket, hogy június lö-án népszavazás formájában szólítsák ' az urnák elé a franciákat: „lgen'-t vagy „nem"-et mondanak-e De Gaulle tábornok politikájára. Egyhamar bebizonyosodott azonban, hogy az óriási sztrájk miatt lehetetlenség megszervez­ni a „referendum”-ot. A hét első napján még úgy tűnt, valamilyen megállapodás jön létre a kormány és a szakszervezetek között: Pompidou kormánya belement bizonyos en­gedményekbe, így béremelésbe, munkaidő- csökkentésbe. De mert a kormány nem volt hajlandó teljesíteni a munkásság több más, fontos követelését, így a. társadalombiztosítási szolgáltatások visszaállítását, a megkérdezett sztrájkolok a munka további beszüntetése mellett döntöttek. Most már szinte teljesen megbénult az élet Párizsban, és a vidéki nagyvárosokban: több mint egy hete nem közlekednek a vo­natok, s mert leálltaik a teherautó-sofőrök is, nem jutott friss élelmiszer és benzin a nagy­városokba, — az áramszünetekkel együtt akadozott a gázellátás, — több mint egy he­te nem járnak a postások és nincsenek nyit­va a bankok, sokan kerültek pénz szűkébe, — változatlanul óriási gond, hogy lehetetlenné vált a közlekedés, hiszen nincs metró, nin­csenek autóbuszok stb. A nagy sztrájk sú­lyosan hat ki a francia frankra is, amelynek értéke a nyugati tőzsdéken zuhanni kezdett, sőt: egyes országokban a bankok nem fogad­ták el, nem váltották be a francia pénzt. A kormány kudarca láttán a hét közepén De Gaulle tábornok meglepetésszerűen és szinte rejtélyes körülmények között vidéki birtokára távozott, majd egy nap múlva visz- szatért Párizsba, és rádióbeszédben közölte döntését: elhalasztja a kitűzött népszavazást, feloszlatja a parlamentet és új törvényhozási választásokat ír ki. Bejelentette, hogy meg­marad posztján és nem váltja le miniszterel­nökét sem. Az nyilvánvaló volt, hogy a Pom- pidou-kormány nem folytathatja eddigi ösz- szetételében a tevékenységét: egész sor mi­niszter kompromittálta magát az elmúlt he­tekben a diáktüntetések kemény elfojtásakor, s a munkáskövetelésekkel szembeni merev­séggel. Üj emberek kerültek a belügyi, az oktatásügyi, az igazságügyi tárca élére, Coúve de Murville, az eddigi külügyminiszter lett a pénzügyi és gazdaságügyi miniszter. A francia belpolitikai kibontakozás kulcs­kérdése mindjobban előtérbe került: képe­sek-e a baloldal erői összefogni és egységes, demokratikus kormányprogramban megálla­podva döntő harcra indulni a hatalom meg­szerzéséért? A nem-kommunista baloldal, az úgynévezett demokratikus szocialista balolda­li szövetség ismertebb nevén: a föderáció, Mitterrand köztársasági elnökségét és Men- des-France miniszterelnökségét javasolta. A föderáció vezetői az olyan kérdések elől, hogy részt vennének-e a kormányban a kommu­nisták, olyan homályos válaszokkal tértek ki, hogy „nem zárnak ki senkit...” Ugyanekkor a Francia Kommunista Párt rámutatott arra, hogy vannak magukat baloldalinak mondó politikusok, akik jobb felé kacsingatnak. A párt nem adja magát oda olyan manőverhez, amelynek az lenne a következménye, hogy egy állítólagos baloldali kormány jobboldali politikát folytasson, és újra az amerikaiak csatlósává zülessze Franciaországot. Amikor köztudomásúvá vált, hogy június 23-án és 30-án lesznek a törvényhozási vá­lasztások, a föderáció ajánlatot telt a kom­munista pártnak közös képviselőjelöltek in­dítására. A párt kész a választási szövetségre, de mindennél előbbrevalónak tartja a jövő népi egységkormánya programjának közös meghatározását. Látnivaló, hogy az FKP két- frontos harcot viv: küzd az ötödik köztársaság csődöt mondó rendjének újrafeltámasztása el­len, de az ellen is fellép, hogy álbaloldaliak elárulják a munkásosztály ügyét. Párizsra figyelt a világ ezen a héten azért is, mert a zavaros körülmények ellenére foly­tatódott a vietnami—amerikai tárgyalássoro­zat. (Legközelebb a jövő hét szerdáján ülnek össze.) A VDK képviselője feltűnő sajtónyi­latkozatban leplezte le, hogy az amerikaiak negatív magatartása miatt nem mutatkozik előrehaladás a párizsi Kiéber sugárúti palota tárgyalóasztalánál. Az Egyesült Államokban a közfigyelmet a választási versengés köti le. Az előválasztá­sokból már kevés van hátra. Az oregoni pró­baszavazás Robert Kennedy vereségét hozta, McCarthy szenátor kapta a demokrata párt- hívek szavazatai közül a legtöbbet. Robert Kennedy kijelentette, hogy ha a június 4-i, kaliforniai próbaválasztáson nem szerzi meg a demokrata választók többségének bizalmát, visszalép a versenytől... Ezt a bejelentését azonban kortesfogásnak is tekinthetjük. A párizsiaknál kisebb méretű, de nem ke­vésbé elszánt tömegtüntetések színhelye volt a héten a nyugatnémet nagyvárosok egy ré­sze. Főleg diákok és munkások tiltakoztak az úgynevezett szükségállapot-törvény ellen. A bonni parlamentben a Kiesinger—Brandt kor­mány keresztülhajszolta a törvényt, amely nemzetközi, vagy belső feszült helyzet ese­tére a szükségállapot meghirdetését teszi le­hetővé. A szükségállapot idején pedig a leg­elemibb demokratikus szabadságjogok is semmivé válnak. A szükségállapot-törvény jogot ad a NATO beavatkozására is... Szov­jet és NDK figyelmeztetések hangzottak el Bonn irányába, felhívja a figyelmet arra a veszélyre, hogy a törvény révén tovább erő­södik a nyugatnémet militarizmus. Ezt Euró­pa népei jogosan tekintik fenyegetésnek. A Csehszlovák KP Központi Bizottsága ple­náris ülésre ült össze a héten Prágában. Dub- cek, a párt első titkára nagy beszédben szólt a kétfrontos harc fontosságáról, és javasolta, hogy ez év szeptemberére hívják össze a párt rendkívüli kongresszusát. A Központi Bizott­ság személyi kérdésekkel is foglalkozott: An­tonin Novotnyt, a volt köztársasági elnököt tö­rölte a Központi Bizottság tagjainak sorából, az ő és több más volt vezető személyiség párttagságát pedig felfüggesztette addig, míg nem tisztázzák felelősségüket a törvénysérté­sekben és a politikai perek szervezésében. Pálfy József Kendőrök brutalitása Egyelőre változatlan erővel tart a francia dolgozók sztrájkmozgalhia. A munka felvételéről aránylag csekély számban érkeztek jelentések. Ezek kivétel nélkül kisebb ma- gánüzemekre vonatkoztak, ahol a tőkések elfogadták a dolgozók követeléseit. A pos­taügyi miniszter pénteken megkísérelte, hogy fenyege­téssel és rendőri erő igénybe­vételével, „a munka szabad­ságának” jelszavára hivatkoz­va. kiikényszerítse a munka felvételét. Ez a kísérlet azon­ban nem járt eredménnyel. A rendőrök néhány helyről, kü­lönösen nagyobb telefon­központokból el távol ították ugyan a sztrájkőrséget, a sztrájkőrökkel együtt azonban a berendezések biztonsága, s működése felett őrködő tech­nikusok is elhagyták a köz­pontokat, Ily módon egyelőre nem a normális működés helyreállítása, hanem a technikai zavarok fokozódása várható. De Gaulle tábornok beszé­dét követően és a szakszerve­zeteknek. különösen a CGT- nek minden szinten tárgyalá­sokat iavaso'ó nyilatkozata nVomán. elsősorban a ma­gán: narbon meggyorsultak és eredményesen haladnak a megbeszélések a dolgozók képviselői és a tőkések kö­zött. Az államosított szektor­ban azonban egyelőre vonta­tottan folynak a tárgyalások, az állami tulajdonban levő Renault-autógyárnál pedig meg* sem kezdődtek. Megállapodás eddig csak az elektromos műveknél történt. A CGT javasolta, hogy kor­mányszinten is folytassák a tárgyalásokat az újonnan ki­nevezett Pompidou-kormánv- nyal. Erre azonban még nem kapott választ. Az izgalmak után A lakosság egy része nagy hatást tett, hogy a zavar he­tei után pénteken meggyorsul­tak a tárgyalások, megjavult a benzinellátás. A jövő hét elejére pedig lehetségesnek látszik a legtöbb helyen a sztrájk megszüntetése. Az iz­galmak után Franciaország nyugodt pünkösdi víkendre térhet — mondják. — A köz­vélemény egy része hajlamos arra, hogy ezt a változást De Gaulle erélyes fellépésének tudja be. • riilt érvényesíteni álláspont­ját, vagyis a párt és a szö­vetség a választások első for­dulóján külön jelölteket állít, a második fordulóban pedig a baloldali pártok az esélyesebb jelöltet támogatják közösen. Mitterrand, azt szorgalmazta, hogy már az első menetben közös jelölteket indítsanak. A szombati találkozóról kiadott közlemény bejelenti ezenkí­vül hogy a februárban kidol­gozóit közös platformhoz ki­egészítésképpen hamarosan dokumentumot hoznak nyil­vánosságra a gazdasági és társadalmi problémákról. Ellenállók sztrájkja az izraeli agresszió évfordulóján A kairói sajtó szerint az el­lenállók felhívására a Jordán nyugati partvidékének lakos­sága általános sztrájkot szer­vez június 5-re, az agresszió első évfordulójára, tiltakozá­sul az izraeli megszállás el­len. Több iskolát és üzletet máris bezártak. Az izraeliek által végrehajtott föld-elkob­zások ellen tiltakozó mozga­lom bontakozik ki. A Massza című kairói lap szerint a la­.kosság nem hajlandó adót fi­zetni a megszálló hatóságok­nak és az adót megküldi a Jordán hivatalnak, minthogy a Jordántól nyugatra levő te­rület Jordánia része. Az Ah- ram közli, hogy a megszállt területeken szolidaritási tün­tetések zajlanak le a Gazai övezet mozgalmának támoga­tására. A Gazai övezetben — mint ismeretes — egy héten át folytak a tüntetések az iz­raeli megszállók ellen. Elutazott a román küldöttség Nicolae Ceausescu, a Román Kommunista Párt Központi Bizottságának főtitkára, az ál­lamtanács elnöke a román párt- és kormányküldöttség tagjaival szombaton a késő délutáni órákban a pulai re­pülőtérről elutazott Jugoszlá­viából. Ezzel befejeződött a román párt- és kormány kül­döttség hatnapos jugoszláviai hivatalos látogatása. A román vendégeket Joszip Broz Tito jugoszláv köztársaság; elnök, a Jugoszláv Kommunista Szö­vetség elnöke és több más magas rangú államférfi bú­csúztatta. NÖGRAD - 1968. június 2., vasárnap Köz« Saigon külvárosában A dél-vietnami hazafias erők szombaton a kora regge­li órákban utcáról utcára harcolva a dél-vietnami kor­mány hadseregének katonái­val, mintegy tíz háztömböt foglaltak el Cholonban, Sai­gon kínai negyedében. A fő­várukba vezető országutak egyikén a kormánycsapatok mintegy 200 főnyi szabadság- harcos alakulattal folytattak közelharcot, ez utóbbiak ra- kétatüzet irányítottak a kül­városi katonai célpontokra. A gerillák a kínai negyedben való előretörésükkel körülbe­lül másfél kilométernyire kö­zelítették meg a főváros köz­pontját, ahol az elnöki palo­ta áll. Egy amerikai szóvivő köz­lése szerint péntek óta egy újabb amerikai repülőgép- anyahajó, a „U. S. America” is közreműködik a Tonkini- öbölben folyó katonai műve­letekben, Novotny párttagságónak felfüggesztéséről A Rudé Právo szombati szá­mában megmagyarázza, hogy mit jelent az a döntés, ame­lyet a Csehszlovák Kommunis­ta Párt szervezeti szabályzata értelmében hoztak arra vo­natkozólag, hogy az 50-es évek törvénytelenségeinek kivizsgá­lásával kapcsolatban felfüg­gesztik Antonin Novotny és hat más pártfunkcionárius párttagságát. — A párttagság felfüggesz­téséről szóló döntést olyan esetekben szokták meghozni — írja a lap —, amikor nincs elegendő bizonyosság arra nézve, hogy az illető párttag mennyire szegte meg a párt szervezeti szabályzatát, de sze­mélyisége a közvélemény sze­mében komolyan veszélyezteti a pártot. Az intézkedés célja, hogy az illető párttag u vizs­gálat során ne használhassa fel párttagságát, a párt tekin­télye és a pártba vetett biza­lom megingatására.

Next

/
Thumbnails
Contents