Nógrád, 1968. június (24. évfolyam, 127-152. szám)
1968-06-02 / 128. szám
V „ Tíz esztendő elég volt!” Harckocsi Párizs elővárosában (Folytatás as 7. oldalról) szert a demokratikus egység népi kormányával váltjuk fel, amely a jobboldal teljes kizárásával a baloldali pártokra támaszkodik és olyan közös program megvalósítását vállalja, amely a dolgozók legfontosabb követeléseinek azonnali kielégítését, korszerű demokratikus egyetemi rendszer létesítését tartalmazza. Waldeck Rochet a továbbiakban bizonyos „ultraforradalmár” elemekről és „baloldalaikról” szólott, akiket a párt nem téveszt össze az egyetemisták tömegeivel. Ezek megpróbálták rossz útra terelni, kalandorságba taszítani a népi mozgalmat, felmelegítettek régi anarchista eszméket. Mindig is azt mondtuk — hangoztatta Rochet — és azt mondjuk ma is, nem az anarchia és provokáció az, ami Franciaországban győzelemre viszi a munkásosztályt. Az ország munkásosztálya számára az anarchizmus, amely egyáltalán nem legújabb irányzata a forra- dalmiságnak, elavult dolog, ellene hosszú időn keresztül harcolt a munkásosztály és legyőzte. A modern világban a munkásosztály harci zászlaja nem az anarchia kifakult fekete zászlaja, hanem a szocializmus vörös lobogója és vele együtt a Nagy Francia Forradalom trikolorja. Minden tüntetésen, minden szónoki emelvényen ez a két. zászló szorosan egybefonódik. A nemzeti lobogó ugyanis nem a nagytőkések és a reakció monopóliuma, hanem az,oké, akik az ország érdekeivel azonos politikát folytatnak. A kommunisták magasra emelik ezt a zászlót, mert harcuk a munkásosztály érdekeiért és a szocializmusért, egyben harc a haza érdekeiért is. Erről tanúskodnak azok az áldozatok, amelyeket a párt hozott az ország felszabadításáért. A francia kommunisták büszkén jelenthetik ki: mi vagyunk Franciaország folytatói. Az egyetlen forradalmi párt az országban, a szó legjobb értelmében, a Francia Kommunista Párt. De Gaulle is éppen emiatt támadja a kommunista pártot. Waldeck Róchet a továbbiakban leszögezte: a gaulleista rendszer csődje miatt támadt válságból az egyetlen kivezető utat a baloldali erők egysége, a demokratikus egység népi kormányának kikényszerítése jelenti. Ez a kormány a nép széles rétegeire támaszkodna és vele együtt valósítaná meg a társadalmi haladásnak a szocializmushoz vezető közös programját. Egy ilyen kormányban az FKP megköveteli magának azt a helyet, amely az állampolgárok millióinak bizalmából mégilleti. Lapzártakor jelentik! A pünkösdi hétvégen igen sok párizsi hagyta el a fővárost, a sztrájk azonban tovább tart, bár a tárgyalások egyre több szektorban megindultak és helyenként eredményre is vezettek. Megállapodás született az elektromos és gázművek, legújabban pedig a párizsi közlekedési vállalat, a metro és a busz dolgozóit képviselő szakszervezetekkel. Mindkét helyen azonban még maguknak a dolgozóknak is jóvá kell hagyhiok gyűléseiken a megállapodást. Megindultak a tárgyalások a Renault, valamint a Citroen autógyárakban, továbbá a Berliet tehergépkocsi-gyárban. A légiközlekedésnél és a nagy áruházakban a pénteken holtpontra jutott és megszakadt tárgyalások szombaton délután folytatódtak. FKP-haloldali szövetség Lapzártakor jelentik: A Francia Kommunista Párt és a Demokrata Szocialista Baloldali Szövetség a nemzet- gyűlési választások június 23- án sorra kerülő első fordulójában külön jelölteket állít — így határoztak a párt és a baloldali szövetség képviselői szombaton délután megtartott találkozójukon. Ily módon tehát az FKP-nak sikeEGY HÉT A VILÁGPOLITIKÁBAN Tetőpontján a francia válság — Bonn és a szükségállapot-törvény Kennedy oregoni veresége — A Csehszlovák KP Központi Bizottságának ülése Párizsban drámai gyorsasággal pei’egnek az események: a hét elején még arra kezdték meg az előkészületeket, hogy június lö-án népszavazás formájában szólítsák ' az urnák elé a franciákat: „lgen'-t vagy „nem"-et mondanak-e De Gaulle tábornok politikájára. Egyhamar bebizonyosodott azonban, hogy az óriási sztrájk miatt lehetetlenség megszervezni a „referendum”-ot. A hét első napján még úgy tűnt, valamilyen megállapodás jön létre a kormány és a szakszervezetek között: Pompidou kormánya belement bizonyos engedményekbe, így béremelésbe, munkaidő- csökkentésbe. De mert a kormány nem volt hajlandó teljesíteni a munkásság több más, fontos követelését, így a. társadalombiztosítási szolgáltatások visszaállítását, a megkérdezett sztrájkolok a munka további beszüntetése mellett döntöttek. Most már szinte teljesen megbénult az élet Párizsban, és a vidéki nagyvárosokban: több mint egy hete nem közlekednek a vonatok, s mert leálltaik a teherautó-sofőrök is, nem jutott friss élelmiszer és benzin a nagyvárosokba, — az áramszünetekkel együtt akadozott a gázellátás, — több mint egy hete nem járnak a postások és nincsenek nyitva a bankok, sokan kerültek pénz szűkébe, — változatlanul óriási gond, hogy lehetetlenné vált a közlekedés, hiszen nincs metró, nincsenek autóbuszok stb. A nagy sztrájk súlyosan hat ki a francia frankra is, amelynek értéke a nyugati tőzsdéken zuhanni kezdett, sőt: egyes országokban a bankok nem fogadták el, nem váltották be a francia pénzt. A kormány kudarca láttán a hét közepén De Gaulle tábornok meglepetésszerűen és szinte rejtélyes körülmények között vidéki birtokára távozott, majd egy nap múlva visz- szatért Párizsba, és rádióbeszédben közölte döntését: elhalasztja a kitűzött népszavazást, feloszlatja a parlamentet és új törvényhozási választásokat ír ki. Bejelentette, hogy megmarad posztján és nem váltja le miniszterelnökét sem. Az nyilvánvaló volt, hogy a Pom- pidou-kormány nem folytathatja eddigi ösz- szetételében a tevékenységét: egész sor miniszter kompromittálta magát az elmúlt hetekben a diáktüntetések kemény elfojtásakor, s a munkáskövetelésekkel szembeni merevséggel. Üj emberek kerültek a belügyi, az oktatásügyi, az igazságügyi tárca élére, Coúve de Murville, az eddigi külügyminiszter lett a pénzügyi és gazdaságügyi miniszter. A francia belpolitikai kibontakozás kulcskérdése mindjobban előtérbe került: képesek-e a baloldal erői összefogni és egységes, demokratikus kormányprogramban megállapodva döntő harcra indulni a hatalom megszerzéséért? A nem-kommunista baloldal, az úgynévezett demokratikus szocialista baloldali szövetség ismertebb nevén: a föderáció, Mitterrand köztársasági elnökségét és Men- des-France miniszterelnökségét javasolta. A föderáció vezetői az olyan kérdések elől, hogy részt vennének-e a kormányban a kommunisták, olyan homályos válaszokkal tértek ki, hogy „nem zárnak ki senkit...” Ugyanekkor a Francia Kommunista Párt rámutatott arra, hogy vannak magukat baloldalinak mondó politikusok, akik jobb felé kacsingatnak. A párt nem adja magát oda olyan manőverhez, amelynek az lenne a következménye, hogy egy állítólagos baloldali kormány jobboldali politikát folytasson, és újra az amerikaiak csatlósává zülessze Franciaországot. Amikor köztudomásúvá vált, hogy június 23-án és 30-án lesznek a törvényhozási választások, a föderáció ajánlatot telt a kommunista pártnak közös képviselőjelöltek indítására. A párt kész a választási szövetségre, de mindennél előbbrevalónak tartja a jövő népi egységkormánya programjának közös meghatározását. Látnivaló, hogy az FKP két- frontos harcot viv: küzd az ötödik köztársaság csődöt mondó rendjének újrafeltámasztása ellen, de az ellen is fellép, hogy álbaloldaliak elárulják a munkásosztály ügyét. Párizsra figyelt a világ ezen a héten azért is, mert a zavaros körülmények ellenére folytatódott a vietnami—amerikai tárgyalássorozat. (Legközelebb a jövő hét szerdáján ülnek össze.) A VDK képviselője feltűnő sajtónyilatkozatban leplezte le, hogy az amerikaiak negatív magatartása miatt nem mutatkozik előrehaladás a párizsi Kiéber sugárúti palota tárgyalóasztalánál. Az Egyesült Államokban a közfigyelmet a választási versengés köti le. Az előválasztásokból már kevés van hátra. Az oregoni próbaszavazás Robert Kennedy vereségét hozta, McCarthy szenátor kapta a demokrata párt- hívek szavazatai közül a legtöbbet. Robert Kennedy kijelentette, hogy ha a június 4-i, kaliforniai próbaválasztáson nem szerzi meg a demokrata választók többségének bizalmát, visszalép a versenytől... Ezt a bejelentését azonban kortesfogásnak is tekinthetjük. A párizsiaknál kisebb méretű, de nem kevésbé elszánt tömegtüntetések színhelye volt a héten a nyugatnémet nagyvárosok egy része. Főleg diákok és munkások tiltakoztak az úgynevezett szükségállapot-törvény ellen. A bonni parlamentben a Kiesinger—Brandt kormány keresztülhajszolta a törvényt, amely nemzetközi, vagy belső feszült helyzet esetére a szükségállapot meghirdetését teszi lehetővé. A szükségállapot idején pedig a legelemibb demokratikus szabadságjogok is semmivé válnak. A szükségállapot-törvény jogot ad a NATO beavatkozására is... Szovjet és NDK figyelmeztetések hangzottak el Bonn irányába, felhívja a figyelmet arra a veszélyre, hogy a törvény révén tovább erősödik a nyugatnémet militarizmus. Ezt Európa népei jogosan tekintik fenyegetésnek. A Csehszlovák KP Központi Bizottsága plenáris ülésre ült össze a héten Prágában. Dub- cek, a párt első titkára nagy beszédben szólt a kétfrontos harc fontosságáról, és javasolta, hogy ez év szeptemberére hívják össze a párt rendkívüli kongresszusát. A Központi Bizottság személyi kérdésekkel is foglalkozott: Antonin Novotnyt, a volt köztársasági elnököt törölte a Központi Bizottság tagjainak sorából, az ő és több más volt vezető személyiség párttagságát pedig felfüggesztette addig, míg nem tisztázzák felelősségüket a törvénysértésekben és a politikai perek szervezésében. Pálfy József Kendőrök brutalitása Egyelőre változatlan erővel tart a francia dolgozók sztrájkmozgalhia. A munka felvételéről aránylag csekély számban érkeztek jelentések. Ezek kivétel nélkül kisebb ma- gánüzemekre vonatkoztak, ahol a tőkések elfogadták a dolgozók követeléseit. A postaügyi miniszter pénteken megkísérelte, hogy fenyegetéssel és rendőri erő igénybevételével, „a munka szabadságának” jelszavára hivatkozva. kiikényszerítse a munka felvételét. Ez a kísérlet azonban nem járt eredménnyel. A rendőrök néhány helyről, különösen nagyobb telefonközpontokból el távol ították ugyan a sztrájkőrséget, a sztrájkőrökkel együtt azonban a berendezések biztonsága, s működése felett őrködő technikusok is elhagyták a központokat, Ily módon egyelőre nem a normális működés helyreállítása, hanem a technikai zavarok fokozódása várható. De Gaulle tábornok beszédét követően és a szakszervezeteknek. különösen a CGT- nek minden szinten tárgyalásokat iavaso'ó nyilatkozata nVomán. elsősorban a magán: narbon meggyorsultak és eredményesen haladnak a megbeszélések a dolgozók képviselői és a tőkések között. Az államosított szektorban azonban egyelőre vontatottan folynak a tárgyalások, az állami tulajdonban levő Renault-autógyárnál pedig meg* sem kezdődtek. Megállapodás eddig csak az elektromos műveknél történt. A CGT javasolta, hogy kormányszinten is folytassák a tárgyalásokat az újonnan kinevezett Pompidou-kormánv- nyal. Erre azonban még nem kapott választ. Az izgalmak után A lakosság egy része nagy hatást tett, hogy a zavar hetei után pénteken meggyorsultak a tárgyalások, megjavult a benzinellátás. A jövő hét elejére pedig lehetségesnek látszik a legtöbb helyen a sztrájk megszüntetése. Az izgalmak után Franciaország nyugodt pünkösdi víkendre térhet — mondják. — A közvélemény egy része hajlamos arra, hogy ezt a változást De Gaulle erélyes fellépésének tudja be. • riilt érvényesíteni álláspontját, vagyis a párt és a szövetség a választások első fordulóján külön jelölteket állít, a második fordulóban pedig a baloldali pártok az esélyesebb jelöltet támogatják közösen. Mitterrand, azt szorgalmazta, hogy már az első menetben közös jelölteket indítsanak. A szombati találkozóról kiadott közlemény bejelenti ezenkívül hogy a februárban kidolgozóit közös platformhoz kiegészítésképpen hamarosan dokumentumot hoznak nyilvánosságra a gazdasági és társadalmi problémákról. Ellenállók sztrájkja az izraeli agresszió évfordulóján A kairói sajtó szerint az ellenállók felhívására a Jordán nyugati partvidékének lakossága általános sztrájkot szervez június 5-re, az agresszió első évfordulójára, tiltakozásul az izraeli megszállás ellen. Több iskolát és üzletet máris bezártak. Az izraeliek által végrehajtott föld-elkobzások ellen tiltakozó mozgalom bontakozik ki. A Massza című kairói lap szerint a la.kosság nem hajlandó adót fizetni a megszálló hatóságoknak és az adót megküldi a Jordán hivatalnak, minthogy a Jordántól nyugatra levő terület Jordánia része. Az Ah- ram közli, hogy a megszállt területeken szolidaritási tüntetések zajlanak le a Gazai övezet mozgalmának támogatására. A Gazai övezetben — mint ismeretes — egy héten át folytak a tüntetések az izraeli megszállók ellen. Elutazott a román küldöttség Nicolae Ceausescu, a Román Kommunista Párt Központi Bizottságának főtitkára, az államtanács elnöke a román párt- és kormányküldöttség tagjaival szombaton a késő délutáni órákban a pulai repülőtérről elutazott Jugoszláviából. Ezzel befejeződött a román párt- és kormány küldöttség hatnapos jugoszláviai hivatalos látogatása. A román vendégeket Joszip Broz Tito jugoszláv köztársaság; elnök, a Jugoszláv Kommunista Szövetség elnöke és több más magas rangú államférfi búcsúztatta. NÖGRAD - 1968. június 2., vasárnap Köz« Saigon külvárosában A dél-vietnami hazafias erők szombaton a kora reggeli órákban utcáról utcára harcolva a dél-vietnami kormány hadseregének katonáival, mintegy tíz háztömböt foglaltak el Cholonban, Saigon kínai negyedében. A fővárukba vezető országutak egyikén a kormánycsapatok mintegy 200 főnyi szabadság- harcos alakulattal folytattak közelharcot, ez utóbbiak ra- kétatüzet irányítottak a külvárosi katonai célpontokra. A gerillák a kínai negyedben való előretörésükkel körülbelül másfél kilométernyire közelítették meg a főváros központját, ahol az elnöki palota áll. Egy amerikai szóvivő közlése szerint péntek óta egy újabb amerikai repülőgép- anyahajó, a „U. S. America” is közreműködik a Tonkini- öbölben folyó katonai műveletekben, Novotny párttagságónak felfüggesztéséről A Rudé Právo szombati számában megmagyarázza, hogy mit jelent az a döntés, amelyet a Csehszlovák Kommunista Párt szervezeti szabályzata értelmében hoztak arra vonatkozólag, hogy az 50-es évek törvénytelenségeinek kivizsgálásával kapcsolatban felfüggesztik Antonin Novotny és hat más pártfunkcionárius párttagságát. — A párttagság felfüggesztéséről szóló döntést olyan esetekben szokták meghozni — írja a lap —, amikor nincs elegendő bizonyosság arra nézve, hogy az illető párttag mennyire szegte meg a párt szervezeti szabályzatát, de személyisége a közvélemény szemében komolyan veszélyezteti a pártot. Az intézkedés célja, hogy az illető párttag u vizsgálat során ne használhassa fel párttagságát, a párt tekintélye és a pártba vetett bizalom megingatására.
