Nógrád, 1968. június (24. évfolyam, 127-152. szám)

1968-06-30 / 152. szám

Julius vagy augusztus? És a bontás mikor kezdődik? Lcg'iiiostoliákb a második... — Kalandokba nem bo­csátkozunk. Amit a szocia­lista szerződésben vállal­tunk. azt megtartjuk. Ha netalán mégis korábban len­nénk készen, nem fogjuk eltitkolni... Ezekkel a szavakkal fe­jezte be nyilatkozatát két hónappal ezelőtt Horváth János, az ÉVM Nógrád me­gyei Építőipari Vállalat épí­tészmérnöke, a salgótarjáni Arany János utcai lakóte­lep építésvezetője. Akkor ugyanaz a probléma vitt hozzá, mint most. Az Arany János utcai huszonhármai jelű, százhatvan lakásos épület, kulcsfontosságúvá vált a megyeszékhely re­konstrukciójának. egyszer­smind a harmadik ötéves terv lakásépítési program­jának valóra váltása szem­pontjából. Mielőtt az építkezést fel­kerestem volna, Lengyel József, a városa tanács el­nökhelyettese elmondotta, hogv abban az esetben, ha az építők julius végére biz­tosítják a huszonhármas jelű épület egy szekciójá­nak — harminckét lakás­nak — az átadását, nyom­ban meg lehet kezdeni a Régiposta utcai körzet la­kóinak átköltöztetését, majd az üresen maradt házak bontását, a régi épületek­től megtisztított területen pedig a mini-felhőkarcoló (húsz emelet magasságú) épí­tését. amelynek befejezése ezerki lencszázhetvenig csak így lehetséges. . Ezek szerint minden az építőkön áll. vagy bukik. * Horváth János építésve­zető szavaiból is kicsendül: az építőket is megérintette a feszült helyzet hangula­ta. — Június huszonegyedi­kén Misztrik Imre főépítés­vezető vezetésével kooperá­ciós megbeszélést tartot­tunk. amelyen a vita a kö­rül forgott: van-e mód ar­ra, hogy július végén meg­kezdhessük az épület első lépcsőházinak átadását. A cél elérésére születtek in­tézkedések is, de az építés- vezetőség és az alvállalko­zók véleménye változatlan: kár lenne a két szekcióra ki bontakoztatott technoló­giát megbolygatni. Ezzel a módszerrel ma már lehető­nek tartjuk aZ átadás au­gusztus tizenötödikéi meg­kezdését. .. — Ez nagy lépés az év eleji kilátásokhoz képest, hiszen akkor még a szep­tember harmincadikad át­adás is merésznek hatott! — Ráadásul — folytatja a mérnök —. mire a máso­dik lépcsőház bejárásával is végez a bizottság, az első­be lehet költözni! Továbbá, a jelenlegi módszerünkkel, a munka nekilendült üte­mével október végére átad­juk az utolsó szekciót is — mind a százhatvan lakást. A szerződött november har- mincadika helyett! Misztrik Imre főépítés­vezető véleménye lényegé­ben ugyanez.-— Bár a kérdés: július­ban egy szekció, vagy au­gusztusban kettő — még nem dőlt el. Véglegesen én is az augusztusi átadás fe­lé hajlok. A júliusi egy szekció mellett a város szo­rult helyzete szól. A két szekció augusztusi átadása viszont gazdaságilag, minő­ségileg, műszakilag előnyö­sebb. Ha például július vé­gén át akarnánk adni egy lépcsőházat, másfél hét alatt be kéne fejezni a har­minckét lakás aljzatbetono­zását. A felvonószerelőknek négy hét alatt kéne beépí­teniük egy liftet — holott hat hét alatt kettővel vé­geznek ! Egy lépcsőházra kéne koncentrálni minden víz- és fűtésszerelési mun­kát és munkást. Mindehhez egy csomó apróság járul: dupla átvételi kiszállás, jegyzőkönyvezés, kétszeri adminisztráció az építésve­zetőségnek és így tovább. Ezért annak' ellenére, hogy a szakaszos átadás mielőb­bi megkezdése érdekében mindent elkövettünk, és ez után is megteszünk, azt hi­szem, helyesebb lesz, ha vé­gül is kitartunk az augusz­tusi átadás mellett. * Nos, ezúttal aligha érhe­ti az építőket szemrehá­nyás, ami a jó szándékot és igyekezetei illeti. És any- nyi bizonyos, nem lesz hiá­bavaló az igyekezet. Az, hogy régi, rozzant lakások tulajdonosai új, egészséges lakáshoz jutnak — s az építők jóvoltából hamarább, mintsem remélték — ez ön­magában is rendkívül ör­vendetes. Ám két hónappal ez előtt Is óvtam attól, ne­hogy megismétlődjék, amit a korábbi szanálások, bon­tások során tapasztaltunk. Évek óta aligha van a sal­gótarjáni városközpontban objektum, amelyhez a munkaterület átadása — va­gyis a régi épületek sza­nálása. bontása — ne ké­sett volna. S az így kár Rekonstruálják a világ legrégibb orgonáját Muzsikáltak a magyarok a honfoglalás előtti időkben is, de muzsikáltak azok a né­pek is — rómaiak, avarok —, amelyek a honfoglalás előtt lakták Pannóniát. Dunaújvá­rosban Aquincumban számos I—IV, századi római dombor­mű került elő, lant- és fuvo­laszóra táncolok alakjával. A III. század elején faragott dunaújvári Euridiké^Orfe- usz relief Orfeusza szintén lantot penget. Szőny terüle­tén egy — nemcsak ábrázolt, hanem — valóságos zeneszer­szám is előkerült: csontból s bronzlemezekből készült fu­vola az. Mindezeknél nagyszerűbb s az egész világon egyedül ál­ló lelet az az ezerhatszáz éves fújtatós (hidraulikus) orgona, amelyet Aquincumban talál­tak meg. Jelenleg — magyar és külföldi szakértők konzul­tációja alapján — kísérlik meg hiteles rekonstruálását s megszólaltatását. Az avarok időszakából kerültek elő VI — VIII. századi kétágú csont- sípok; ezek egyikét jeles írónk a mindentudó Ter- sánszky Józsi Jenő szólaltat­ta meg. Honfoglaló eleink sírjaiban a régész gyakran akad kis csontsípokra: a régi vadászok madár-csalijai vol­tak azok, A jászberényi Le­hel-kürt, a szép monda elle­nére sem Lehel vezér szer­száma volt, hanem bizánci, cirkuszi viadaloknál használt jelzőkürt. Pogány magyarok sámán­dobja s fuvolája jelenik meg a Nemzeti Múzeum egyik román kori víziöntőedényén. Hegedűt, fidulát tartó férfi­alakot farag kőbe a pécsi dóm XI. századi kőfaragója. Kó­dexeink képein orgonán, kla- vikordon, dudán, lanton, hár­fán játszó muzsikusok légió­ját találja meg a kutató. Má­tyás király hidraulikus orgo­náinak egyike fennmaradt; a velencei Museo Correr őrzi azt. Az első, klavikordnak ne­vezett zongorát a Révay csa­lád egyik 1547. évi Turóc me­gyei leltárában említik. Legré­gibb meglevő zongoránk a XVII. század elejéről való. Bethlen Gábor fejedelem fe­leségének, Brandenburgi Ka­talinnak tulajdona volt. Ma a Nemzeti Múzeumban látható. baveszett időt rendre az építőmunkásokom vasalták be, ilyen vszély pedig most is fenyeget. Lengyel József einöfche- lyettes a szanálás, bontás alapos előkészítéséről tá­jékoztatott: mást nem tehe­tett, hiszen, akik e tenni­valókat végrehajtják, őt is így tájékoztatták. De utóbb értesültem arról, hogy a bontásra ítélt lakókörzetek szanálása bizonyos nehézsé­gekbe ütközik (nem min­denki hajlandó elfogadni, akár ideiglenes megoldás­nak sem az idegéri csök­ken tett. értékű lakásokat), s az üzemek bevonásával kidolgozott lakás „kör-cse- re" is bonyodalmakat ígér, mihelyt a megvalósítás megkezdődik. Petneházi Bálint, a be­ruházási vállalat főmérnö­ke is aggódik. Igen. tervet dolgoztak ki a bontás üte­mezéséhez, megállapodtak több vállalat szakszervezeti bizottságával a bontás lebo­nyolítására. De, hogy a ré­gi lakóházak kiürítése — amit a városi tanács igaz­gatási osztálya intéz —, és a kiürített házak bontása amely a beruházási válla­lat feladata —, olyan gyor­san történik-e, mint ami­lyen sebességre ma az épí­tőket ösztökélik —. árra nincs biztosíték. Tudojnása szerint nincs elintézte a Vegyesipari Vállalat kitele­pítése sem, amelynek épü­lete alaposan beékelődik a majdani garzonház mun­katerületébe. .. Persze.. i e problémák megoldásához még most sincs késő. De a helyett, hogy az építőkkel azon vi­askodunk, júliusban vagy augusztusban ltezdődjön-e az átadás, az illetékesek ar­ra fordítsák fő energiáikat, hogy a szeptemberre min­denképpen kiüríthető régi lakóházak az építőkhöz ha­sonló gyorsasággal tűnje­nek el egyszerre és min­denkorra a föld színéről, helyet adva a város egy új, minden eddiginél monu­mentálisabb épületének ki­vitelezéséhez. Csizmadia Géza A szocialista brigádmozgalom erős gyö­kereket eresztett megyénk üzemeiben, nagy része volt és van a helyes közer- kölcs, a helyes közgondolkodás kialakításá­ban. Megszoktuk, természetesnek tartjuk, hogy egy-egy termelési, társadalmi akció kezde­ményezői a szocialista címet elnyert kollektí­vák. A Salgótarjáni Kohászati Üzemekben, a Kommunisták Magyarországi Pártja meg­alakulásának 50. évfordulója tiszteletére in­dított verseny kezdeményezője a szocialista címet elnyert Komarov-brigád volt. A Nóg­rád megyei Fémipari Vállalatnál Gagarin és Tyereskova nevét viselő szocialista brigádok mondták ki először: versenyezzünk a nagy történelmi évforduló tiszteletére. A ZIM Sal­gótarjáni Gyáregységében, az Öblösüveg­gyárban, az Országos Bányagépgyártó Vál­lalat salgótarjáni gyáregységében és másutt is, ők a haladás, a kulturálódás zászlóvivői- A Salgótarjáni Kohászati Üzemekben a szocialista brigád vezetők tanácskozásán Fűzi Rudolf brigádvezető bejelentette: „A korábban vállalt 500 ezer forint helyett egy­millió forint értékű többtermelést biztosítunk. Üjra cseréljük a régebbi technológiákat, kor­szerűsítjük termelőberendezés linket, a máso­dik félévben pedig 75 ezer darab rozsda- mentes rugót gyártunk.” Felajánlásukban tükröződik az új gazdasági mechanizmus követelménye: gazdaságosan és a piac igé­nyeinek megfelelően. Az új helyzetben a gyárak első számú ve­zetői mellett a brigádokkal való foglalkozás, készségük, képességük helyes irányba való terelése, majdnem kizárólag a művezetők és üzemvezetők feladata. Ez a megnövekedett önállóságból, hatáskörük bővítéséből is fakad. A jelenlegi helyzet újszerű kapcsolatot kí­ván. A brigádvezetők és a brigádtagok több­ségének, a mozgalom hármas jelszavának szocialista módon dolgozni, tanulni, élni megvalósítása során nőtt az öntudata, maga­sabb fokot ért el szakmai és általános mű­veltsége. Egy-egy feladat megoldásánál a mit, miért és kinek hasznos kérdésekből in­dulnak ki- Latolgatják az esélyeket, keresik az összefüggéseket a különböző szintű érde­kek között. Ennek helyes kialakításához partnerre is szükségük van. aki választ tud adni kérdéseikre. Előfordul azonban, hogy egyik-másik mű­vezető nem felel meg az új kívánalmaknak. Kiderül, hogy az irányításukra bízott szo­cialista brigádvezetők vagy technikumba já­ró brigádtagok többet tudnak, mint ők. Ese­tenként ellentmondás forrása lehet ez, amely fékezőleg hat a mozgalom gyorsabb ütemű fejlődésére. M a már egyetlen művezető sem hivatkoz­hat arra: fent nem intézkednek, mert neki kell megszervezni, irányítani a munkát, gazdálkodni a létszámmal, végre­hajtani a szükséges átcsoportosításokat. A múltban kevésszer nyílt alkalma erre, ma pedig az furcsa, ha késik egyik, vagy másik fontos, önálló intézkedése. Nem futár, ha­nem a termelés közvetlen felelős irányítója* Nehezebb, ugyanakkor könnyebb is a hely­zete, mert a feladatok megoldásába mind többen beleszólnak, s ez jó dolog. Ez vi­szont kötelezettséget is jelent: gyorsan és egyértelműen kell válaszolnia: mit, miért nem fogad el, mi az, amivel egyetért, amit meg kíván valósítani. Bonyolultabb, vitatottabb kérdés a szocia­lista módon tanulni elképzelés megvalósítása Korábban gyáraink, üzemeink, vállalataink vezetői elviselték a brigádtagok közép és ál­talános iákolai tanulását. Ma viszont azzal érvelnek: nem tudják a tanulmányi szabad­ságon levőket helyettesíteni. Ezek szerint nincs szükségük magasabb általános művelt­ségű emberekre? Pedig az ilyenekkel — bár­mi is legyen a probléma — hamarább szót tudnak érteni. De tanulásra ösztönöz a tech­nika gyors haladása is. Modern technikát, alacsony általános műveltségű emberekkel megvalósítani nem lehet­Ezt ismerve egyik-másik üzemünkben mé­gis bocsánatos bűnnek tekintik a kulturális feladatok teljesítésének elmulasztását. Az objektív okok sokaságát sorolják fel és fo­gadják el, amelyeket például a termelésnél figyelembe sem vesznek. Sőt. még a szakszer­vezeti bizottságokat Is sarokba szorítják, mondván: ne1 legyetek merevek. A tévesen magyarázott „rugalmasság” aztán elindítja a lavinát. Üiabb trükkök, átlátszó kifogások nvemek létjogosultságot. Hódító útjára in­dul a bűvös szó: mást követel a vállalat ér­deke. . • E lsorvadnak a kulturális vállalások. A brigádokban nem csökken, hanem nő az általános iskolával adósak száma. Egyes vezetők nedig csodálkoznak: három­négy évvel ezelőtt a dolgozóknak elég volt egy-két szó, ma pedig órák kellenek amíg megértik az új feladatokat. Hibások a brigádtagok is, mert idegenked­nek a tanulástól. Azt mondják: inkább meg­csinálunk tíz kályhával ' többet, vagy száz tonnával több szenet hozunk a felszínre, csak ne kelljen iskolába járná. A középszin­tű vezetők pedig örülnek, mert nem kell gon­doskodni helyetteseikről- Nehezíti a helyze­tet, hogy a brigádtagok jó része különböző falvakban lakik, összefogásuk nehéz. A megbocsátás jegyében értékelik a szo­cialista módon élni követelmény teljesítését is. Főbenjáró bűnként kezelik az Igazolatlan mulasztást, a társadalmi tulajdon hűtlen kezelését. Enyhébb elbírálásban részesítik a durváskodást, a lumpolást, esetenként a kisebb fajta garázdálkodást. M egújulás, felfrissülés előtt áll megyénk szocialista brigádmozgalma. Remélhető, hogy megoldják majd a régi kérdése­ket és az új helyzetből fakadó új tennivaló­kait, a hármas, de egységes jelszó megva­lósítása jegyében. Csak így lesz éltetője, táp­lálója a sok sikert megért és biztató jövő előtt álló. embert formáló mozgalomnak. Venesz Károly A város peremén Fel kell figyelni az Falura költözött az Idegér­ben nem rég épített új laká­sából egy csillád; Salgótarján egyik legszebb fekvésű külvá­rosának fordítva hátat- Tö­rőék elbúcsúztak a történelmi múltú Kővártól, el az érd ősó- vöktől, el a friss mezőktől. A Kazáron választott hajlék ki­sebb, öregebb az idegérinél, ök már elmentek, mások még csak készülődnek... Egy bányász több szobás, mellék­helyiségekkel ellátott házát kínálja mindössze százezer fo­rintért, de vevőt nem talál- Miért nyugtalan az Idegér? •— erről tudakozódtunk a város peremén. — Nagy lányaink, iskolás fiaink vannak, — így egy családanya. — Mit látnak itt? Múlt vasárnap egy részeg or­dítozta végig a telepet, aztán hiányos öltözékben aludt a vár oldalán. Délután a város­ban randalírozott, oft csípték nyakon a rendőrök. Ekkor derült ki, hogy a lump egy fáskamrában „lakik” az Ideg­érben­A rendőrség sűrűn megfor­dul itt. Bizonyára ennek kö­szönhető, hogy a huligánok már nem ütnek le senkit, pedig korábban ez is előfordult. Az viszont nem ritkaság, hogy az este hazatérők megszámol­ják: hány párocska szeretke­zik teljes szemérmetlenségben az erdöszélen. Vastag falú gyomor kell effélét meg­emészteni­Korai érésű körtefa díszük egy idős asszony kertjében. Gazdája éjszakákat rostokolt szabad ég alatt, hogy meg­őrizze a gyümölcsöt. Nem akart úgy járni, mint mások, akiknek drótkerítését vágták föl éretlen piszkéért a tolva­jok. Más a megkopasztott cseresznyefáját siratja- Ismét más az ellopott széna, a föld­ből ldhúzgált hagyma miatt panaszkodik. A feljelentőt a tettesek ráadásul még meg­fenyegették. Figyelemre méltó, amit egy egészségügyi dolgozó mond az idegéri állapotokról: — A férjem minden har­madik héten éjszakás. Reg­geltől estig altkora a lárma, hogy képtelenség aludni- Mit ér a jó levegő. ha csukott ablak mögé kényszeredik az ember?! P. L. nevelő már beletörő­dött a körülményekbe. Mégis szívesen elköltözne- De hová? H. I. nyugdíjas vidám, jó- kedélyű ember. — Tőlem még semmit sem loptak el, — úgymond- — Az a kis gyümölcs?... Mi is le­szedtük, amikor gyerekek vol­tunk, ml is lármáztunk­Serföző József párttitkár több felelősséget érez az Idegérre Idegérért. Gondterhelt arc­cal szól: — Olyan emberek kerültek közénk, akik semmibe veszik az együttélés szabályait. Miattuk maradoztak el a jó érzésűek ■ a párthelyiség tv- előadásairól. Kinek van kedve előadás közben ocsmány köz­bekiabálást hallgatni?! Sajnos, nem léptünk fel eléggé eré­lyesen. Babulya Barna tanácstag sem fukarkodik az őszinte szóval- Elmondja, hogy inter­pellált a városi tanácsban; kérte, ne telepítsék a közis- ■"mert rendbontókat csapatos­tul az Idegérbe. Afféléket, akik a lakásban vágják a fát, akik hiányos világítású, gyatra úton grasszálnak. — Az elhanyagolt környezet buzdít a további rendbontás­ra, — fejtegeti Babulya Bar­na. — Igaz, a fegyelmezetle­nek nevelését mi is elha­nyagoltuk; de azok, akik nem az Idegérben laknak, vala­mennyien vétlenek? Nem hi­szem. Az új házak közfalai annyira leszálltak, hogy az egyik szobából átlátni a má­sikba- Sürgős javítás helyett az építtető és a kivitelező vi­tája dúl a felelősségről. Torlódnak a bajok az Ideg­érben. A legutóbb elkészített nyolc, komfortos társasház üresen áll. Fekete, szurtos gyerekek játszanak bennük; ugrálnak ajtón be, ablakon ki- A kijelölt lakók húzódoznak a beköltözéstől; a költözés késlekedése pedig akadályoz­za a város építési tervének tel jesítését. Szomorú, hogy abban az Idegenben, amelynek fejlesztésére a városi ta­nács saját költségvetéséből már eddig hat és fél millió forintot áldozott, szégyenteljes állapotok uralkodnak. Nincs a telepen lakóbizottság, amely a választott testület tekinté­lyével léphetne fel a rend­bontók ellen. Aki őszinte jó­szándéktól vezéreltetve eset­leg szót emel, legalább egy kiadós gorombaságot kockáz­tat- Hová jutunk így? Barcs József, városi nép­frontbizottsági tag a súlyos állapot megszüntetésének el­sődleges eszközeként a neve­lést szorgalmazza, a rendre nevelést, amelynek eddig elmulasztásáért magát is hi­báztatja. — Tudtunk a bajokról, de enne! nem jutottunk tovább. mondja. — Az embereket nevelni kell, szüntelenül és türelmesen, amíg csak célhoz erünk. Rendnek kell lennie az Idegérben! Ismert igazság, hogy ahol elmulasztják a fertőtlenítést ott elszaparodnak a kóroko­zók- Ahol ez már megtörtént, ott fertőtleníteni keli. Ala­posan és — mielőbb. Bobá) Gyula NÓGRÁD - 1968. június 30., vasárnap 3

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents