Nógrád, 1968. június (24. évfolyam, 127-152. szám)
1968-06-23 / 146. szám
Szegedi Gyula Felemelt zsebp énz jj éter és István már évek — Nem bánom! De az is jó, Kati kicsit zavartan neve- * óta nem szívlelték egy- ha versenyezni fogunk. Ki tett, amikor Pétert és Istvánt mast. Sok minden történt kö- tudja többször átugomi hosz- megpillantotta, zöttük, ami elrontotta gyerek- szában a meszesgödröt. .. . . , koruk legendás barátságát. _ , , , . , ~ a n a U „ — S aki veszít?— keretezte fordult gavallérjához. — Gyerekkori iátszópajtásaim. A legfőbb ok azonban Kati . volt. A fekete hajú, égő, fe- István. kete szemű kis fruska, aki a _ Az nem jöhet többet ide nagyanyjánál lakott egy ma- _ mondta péter elszántan, gányos családi házban. a pjern )s sejtette, hogy önma- fiúk szomszédságában. Kati M mondott ítéletet. S amikor a két fiúhoz ért, már vidáman kacagott. — Bemutatom a vőlegényenyolcadikos korában költözött fotvá^ugyanis'hétszer ‘^ymás met. Váratlanul ö is megér- a nagymamához, hogy az utol- utón átrepüit az akadály fösó évet városi iskolában vé- Péter viszont másodszor- „ uara,M.,Uv. „ ^ Pftef Ist^! ra megcsúszott és belehuppant mondta, hanyagul kezet fogott csak a hatodik osztály pad- a derékig érő mészbe, jatt koptatta. Jól fejlett, erős mamlaszok hamar a bűvköré- István diadalmasan neve- be kerültek a folyton cseve- tett. A kifutó Kati is majd — Viszlát — köszönt vissza gő. csinosan öltöző kislány- megpukkadt a kacagástól. Pé- a lány és ellibbent vőlegénye nak, s a tanítás után alighogy tér pedig a gyors mosakodás oldalán, végeztek a másnapi leckével, után sebesült térddel és megméri s ott ácsorogtak Katiék sebzett szívvel hagyta el ve- kapuja előtt. resége színhelyét.. , Négy év telt el azóta. Kata Kati értett a fiúk nyelvén a nyolcadik után a szomszéd es tele volt ötlettel. Játékokat, város kollégiumába került. A ter, _ szdlalt é_ Px kÍ' d' két fiú gimnáziumba íratko- 1er felot!BÚdva aiTa is gondolt. hogy a napi zott, az idén ősszel már har- bevásárlásokba bevonja a két madikosok lesznek. Kati csu- gavallért. Péter és István pán csak emlék volt már szá- mindent megtett a kedvéért mukra. de a feszült viszony és eleinte zavartalan volt hár- azóta sem szűnt meg közöttük. kezett. A fiatalember a nevét a fiúkkal, majd vitte magával Katit. A két fiú lesújtottan állt. A harag és a kétségbeesés viharzott bennük. — Micsoda nagyképű frá- — szólalt felocsúdva meglepetésé' ter, bői. mójuk barátsága. A régi jóbarátság nem állott val°István helyeselt neki. — Felfújt hólyag. Katihoz Kati ^.onban^ egy ^dő^után de^Zfeht’ ~ Igen- pontosan h0zzá Va‘ már nem mérte egyenlően pajkos szemvillantásait, s az apróbb szolgálatokra való amikor a szommeghfvást. Hol az egyiket, hol „t„n, ’cr4nrtlr 7<lf„4rlf tett, sok borsot is törtek egymás orra alá. Péter például ló. C zen már nevetni is tud- C tak és észre se vették. saéd utcai srácok Istvánt milyen meghitt barátságban megkergették. De volt jó né- mennek egymás mellett a bel, ,, ... . „ . , hány hasonló eset mindkettő- város felé. Péter faigylaltozni a.kÜuí1ÍJ, yÄ lük rovására. hívta Istvánt.-az pedig mozi. Katiról egyébként egy- szót ba invitálta barátját. sem ejtettek azóta Egészen „ — Vendégem vagy mondta Péter a cukrászdában a másikat részesítette előnyben. s ezzel alaposan megzamát. A jóbarátok — talán még maguk sem vették észre- néhány hét elteltével, mint mostanéig. Néhány nappai ez- versenytórsak, sot mint ellen- .... * h meetudták felek álltak szemben epmás- h tóslán látogatóba jon és elhárította István mozdu- S bizonyara Kati sem *»*« *««*«. * j- —z-; úgynevezett sál. . j, .. - . — '1 a nagymamához és két hetet tudta, mit művel napról nap- ^ A hir hal)atára ra szította féltékenyünk tu- mindketten készülődn; ke2d. ^k^engtekbarat- tek várták Katit & figyelték latét, akart. amikor ő is fizetni Ságéért. Mindennap kieszeltek valami meglepetést es napról napra átszenvedték a gondolatot. vajon melyikük kedveskedését fogja Kati job. egymást. Nehogy a másik legyen a frissebb. A találkozásnál egyikük __ " sem szerzett előnyt, ban méltányolni. Egyszer Pé- Éppen hazafelé iparkodtál« az volna. ter könyvet vitt neki, István iskolából, amikor Kati kivi- cukrot. Kati eleven tekintete harzott a kapun. Ugyanaz a végigfutott a felkínált aján- törékeny, pajkos kislány volt. dákokon és megakadt a mint régen. S mégis kész, felkönyvön: „Pompás. Olyan ré- nőtt hölgy. Fekete haját di- gen szerettem volna elolvas- vatosan fésülte, karcsú alakni”. Majd a cukorra vetve ján finom kosztüm, a karjár, pillantását fanyalogva mond- arany karkötő, ta: „Kösz. Ezt a fajtát nem — Szevasztok fiúk! Hogy megy a tanulás? — kérdezte Kati nevetve. — A vendégem vagy — mondta István a mozi pénztáránál és siettek a már elsötétített terembe. Egymás mellett. mintha mi sem történt Ä múlt század második felében, a gyors * ütemben fejlődő Ipar, a gabonakonjunktú- ra kibontakozása a falu gazdasági és társadalmi életét is • megváltoztatta. Az ipar fejlődésével az eddig házilag előállított munka és használati eszközök háttérbe szorultak. A földet már gyárban készült ekével, boronával, különböző gépekkel művelték meg. A lakás- bútorait mesteremberekkel készítették. A paraszti ruházkodásban is az ipar terméked terjedtek el. A faluban végbement nagyarányú változások az építkezésre is hatottak. Megváltozott a lakóház anyaga, beosztása, az egyes helyiségek funkciója, a telken levő épületek elrendezése. A népi kultúra rohamos változására, a falukép gyors átalakulására egész Európában felfigyeltek. Szabadtéri múzeumokat, skanzeneket létesítettek a népi építészet és lakáskultúra bemutatására, illetve megőrzésére. (A skanzen svéd szó, szabadtéri múzeumot jelent, amely egy ország vagy országrész népi építészetét, lakáskultúráját és iparművészetét eredeti, hiteles alapjában mutatja be.) A magyai skanzen megvalósítására már a svéd skanzen felépítése előtt, pontosan a skanzen-gondolat felvetése évében, 1885-ben történtek kísérletek. Az országos kiállításon tizenöt „élethű” oa- rasztszoba került bemutatásra. Klierte esztendővel kéSzabadtéri múzeum, Balassagyarmat sőbb. 1896-ban az ezredév! kiállítás keretében épült fel a néprajzi falu az ország huszonnégy megyéjének huszonnégy házas udvara, istállóval, csűrrel, s egyéb gazdasági épületekkel, teljes berendezéssel. A nagysikerű néprajzi falut a kiállítás bezárása után érthetetlen könnyelműséggel lebontották. Több mint harminc esztendőnek kellett eltelnie, amíg felépült az ország első — ma is látható — szabadtéri múzeuma. Ez a jelentős kezdeményezés megyénkben történt. A harmincas évek elején egy palóc „fontos”-t létesítettek Balassagyarmaton, a Palóc Múzeum mögötti parkban. A skanzen épületeit (lakóház, istálló, pajta) a megye községéből telepítették jelenlegi helyére. Anyagában, elrendezésében híven őrzi a megye népi építészetének emlékeit. A múzeum mögött szerényen meghúzódó szabadtéri múzeumról még eddig nem jelent meg ismertető. Ezt a hiányt kívánta pótolni a balassagyarmati Palóc Múzeum, amikor tetszetős kivitelű, gondosan ösz- szeállított és szerkesztett kiadványt jelentetett meg a skanzenről. A negyvenkét oldalas kiadvány részletes áttekintést ad a palóc „fontos” történetéről, a megye népi építészetének múltjáról. Az olvasmányosan megfogalmazott tanulmány a berendezési tárgyakhoz kapcsolódó szokásokat, a ház lakóinak életét is ismerteti. A több mint negyven fényképpel illusztrált kiadványt dr. Flórián Mária, a Palóc Múzeum fiatal tudományos munkatársa állította össze. dr. Zólyomi József y i| i ."v m * ■' ■ V-VKV *'v ~*TV>*:v: * • v v K •. áfa A V ** iy R-. rpLrú A ■* ••■■■ • ’ \ T. ..A- •»*.**" v szeretem.” Péter ragyogott a boldogságtól. István viszont legszívesebben világgá bujdosott volna. Kedélyhervasztó kérdés volt ennyi év után, de a fiúknak nem kellett szégyenkezniük. Ha Péter már-már biztonságban érette volna magát, másnap meglátta Istvánt, sm'LÍu1 dÍadflm8c ~ ®n most érettségiztem san cipel, a tejeskannát. S újságolta Katj és élenlc grinekl még azt sem vetették másszál jelezte, mennyire éloda az árulók, hogy szia. te vezl a szabadságot. boldogtalan. Kati másnap mér A fiúk közü, először István Péterre] pusmogott,a kerítés- rukkolt ki. nét. levegőnek nézve a kétség beesett Istvánt. Végül — legalábbis a látszat szerint — eldőlt a harc a két fiú között. Kati nagymamája valami építkezésbe kezdett. A ház udvarán téglarakások, deszkahalmok so— Nem mennénk valahová délután? Az érettségidet megünnepelni. — Ma nem, de holnap szívesen. Délután nézzetek el erre. István duzzogott. Miért nézzetek? Miért nem egyedül rakoztak. s egy gödör Is tá- at hívta. Pete, szemében vi- tongott, amibe a mész került. szont diadal villant. Most Kati ekkor már ismerve a ma)d bosszút áll az elszenve- két fiú fölötti hatalmát, dett »érelemért. Hiszen őt job- mindkettőjüket meginvltálta dan kedvelik a lányok, mint egy kis „játék’ -ra. Téglát Istvánt Ügy érezte, hogy ina- hordtak, cementes zsákokat ci- gas' nyurka alakján nagyon is peitek, de a két fiú szinte megakadt Kati tekintete, földöntúli boldogsággal ipa,- Másnap ünn-ptőben. fris- kodott. hogy egymáson túlte- sen vasalt nadrágban vonul- gyen. Kati a világéit sem tett tak te) Katiék háza elé. A kivételt egyikük rovására sem. zsebükben a kirimánkodott, Talán ez volt az. ok. hogy » felemelt zsebpénz. Egymást munka végén, miközben a hideg pillantásokkal méreget- nagymama és Kati uzsonnát ték, rebbenő tekintettel i'igyel- készítettek, Péter és István tek a kapura, mikor jön Ka- térésre vitte a dolgot. ti. — Mérkőzzünk meg — ja- Talán egy órát vártak, vasolta Péter. amikor végre kilibbent nyo— Bajvívás? — kérdezte a mában egy csapöttvállú, szőromantikusabb hajlamú ellen- ke fiúval. Belekarolt Katiba tél. és elindultak. Palásti László Aranylakodalom a Kazettában Gaspare Gozzi Régi történd Halai házasoknak Megszületett a kisbaba, a Lujzikát, hogy hamarabb elő- házaspár boldog volt. A férj hívassam a tekercset? — gya- másnap elővette a fényképe- nakodott a férfi, zögépét, befűzte a filmteker- Három kép készült a kis- cset, és elment a klinikára, lányról. Az egyik egynapos ko- hogy lefényképezze a babát, rában, a másik egyéves szü- A mikor egy hét múlva a fele- letésnapján, a harmadik a sége és a kisfiú vlsszaérke- bátyjával együtt, aki már is- zett a lakásba, újból csinált kólába járt. egy felvételt. Az asszony már régen bele— Hivasd elő — kérte az nyugodott abba. hogy a férje a asszony —, olyan kíváncsi va- fogához ver minden garast, gyök a képekre... Néha vágyakozva gondolt a A férj csodálkozva kérdez- felvételekre: vajon hogy siketé: rült annak Idején egy évii— Csak nem gondolod, szí- zeddel ezelőtt a kép? Amikor vecském, hogy két kép miatt a fiú érettségizett, az apa — tönkreteszem az egész film- feleségének legnagyobb ámu- tekercset? latára —, három felvételt esi— A sötétkamrában levág- nált, sőt, midőn Lujzika férjják róla az exponált filme- hez ment, nem kevesebb, mint két. Legfeljebb három-négy négy kép készült. Ekkor már kockát vesztünk. csak huszonhét filmkocka volt — De édes szivem, megtör- a tekercsben. ténhet, hogy rosszul teszik Egy nyáron az asszonyt a vissza. Es akkor az egész film szakszervezet beutalta a ba- fényt kap. Ne légy olyan tü- latoni üdülőbe. Bőröndjébe relmetlen. Majd csak az egész csempészte a gépel, és a mafilmtekercset hívjuk elől gyár tenger partján tíz felvéAmikor a kisfiú járni kéz- telt készített, dett, megörökítették az első ti- Az ezüstlakodalmukon is- pégő lépést. Az asszonyka új- mét készült néhány kép, maid ra kérlelni kezdte a férjét, amikor a fiú doktorált és hogy csináltassák meg a ké- még később, midőn elvette pékét: feleségül az egyik kolléganő— Hogy is ne — hangzott a jét. Ekkor a tekercsen már válasz. — Még harminchárom csak egy, azaz egy filmkocka kocka van a filmen! volt. Erre az aranylakodalom Telt-múlt az idő. a kisfiú került: a gyerekek, az uno- óvodába kerüli. Üj felvétel kák és e vendégek, készült. Az asszony már nem Másnap végre előhívták a is sürgette az előhívást. Tud- filmet. ta, hogy mit vámssolna a fér- _ Látod, ez a kisfiúnk egy- je: még harminckét kocka... napos korában — mutatta Az asszony egy évvel ké- büszkén a feleség —. ez pe- sőbb kislányt szült. A Lujza a legkisebb unokánk nevet kapta. menyasszonya. — Most több felvételt esi- A férj arca elborult: nálj _ kérlelte a fukar fér- — Talán jövőre már kicsijet. nyük lesz... Meghagyhattuk — Csak nem. azért akartad volna az utolsó kockát... Élt hajdanában két fiatal: egy lány és egy fiú. Annyira szerették egymást, hogy azt állították, nem tudnak egymás nélkül élni, s mivel a tisztesség is így kívánta, egy szép napon összeházasodtak. Béke és szeretet övezte fegyüttlétüket. De a szerelmesek gyakran eltitkolnak egymás előtt néhány apróságot, ami csak az esküvő után derül ki. Az ifjú férj csodálatára itt Is kiderült, hogy a csodaszép asszonyka semmit sem hagy megjegyzés nélkül. Olyan csípős hangot használt, ami az ifjú férj velejéig hatolt, és csak neki lehetett mindenben igaza. A térj szerette nejét, és jámbor természetű volt. Ahelyett, hogy élettársát leszoktatta volna megjegyzéseiről, egyre több Időt töltött barátaival házon kívül. Rendkívül fontos dolgokkal foglalkozott, például azzal, hogy eldöntse, melyik kocsmában mérik a legjobb bort. Már reszketett szegény a hazatéréstől. Minden este ugyanúgy zajlott le. Amikor az óvatos ajtónyitás nyikorgása eljutott felesége szobájáig, mint a rabló, ki a megadott jelre vár, kirohant az ágyból az ifjú menyecske. Ami ilyenkor a keze ügyében akadt, férjéhez vágta, s ha a dühroham elmúll — elment aludni. Mikor a menyecske észrevette, hogy élete párja már éjszakára sem jön haza, és inkább kocsmákban alszik néhány órút. felkeresett egy öreg anyókát. Elkeseregte bánatát, mire az idős nénike így szólt: — Hatásos szerem van a férfiúi csellengések ellen. Adok neked egy üveg italt, amit a tengeren túlról hozott magával egy agg bölcs. Meglásd, csodát fog, tenni! Mikor a férjed hazajön, ne szólj semmit, s miután alaposan megtöltötte gyomrát kedvenc ételével, ezt tedd az asztalra. Igyon belőle minden este egy pohárral. , Az asszonyka megköszönte a csodaszert, hazatért, s várta az alkalmat, hogy tapasztalja a csodáltál hatását. Jött a férj, félénken, mint mindig, Benyitott a szobába. Felesége nem szólt egy szót sem. Köszönt, — semmi megjegyzés. se szidás, se kor- holás. A menyecske csendben megterített. Asztalra került a pompás étel és mellé a csodálatos folyadék. A férj nagyot húzott a kupából, és. mintha valóban hatott volna az ital. többé nem járt el hazulról. De a varázserejü Hal egyre fogyott, s az ifjú asszonyka ismét felkereste az öreg anyókát, s könyörögve rimán- kodott újabb palackért. — Minek lányom neked a csodálatos ital? — szólt a nénike. — Tölts tiszta vizet a kupába, hiszen az sem volt más. No, és adj néha a férjednek Igazat. Fordította: Révész Mária NÓGRÁD - 1968, június 23., vasárnap 9
