Nógrád, 1968. június (24. évfolyam, 127-152. szám)

1968-06-02 / 128. szám

Ba^I^asa^jái százliiísz zsandár Oh rn Nógrádi munkások harca ötven évvel ezelőtt évvel ezelőtt, 1918 Nógrád megye munkássága tetiil. A vezetőinek letartózta­joggad gyűlölte a már negyedik éve tartó imperialista hábo­rút, amely számára egyre nö­vekvő nyomorúságot hozott. Salgótarján népének megdöb­bentő helyzetét a Népszava egyik cikke tárta az ország nyilvánossága elé. Ez az írás „Salgótarjáni kultúrkép” cím­mé®, e jel­lemző szavakkal kezdte: „Gor­kij Maxim mesteri tollára vol­na szükségem. hogy méltó ké­pet adhassak a Rimamurányi máj us—j úniusában hazánkban minden eddiginél hatalmasabbra lángolt a há- borúellenes küzdelem tüze. A békéért és a demokratikus át­alakulásért vívott harc soha nem látott tömegeket tudott megmozgatni. Ezekből a má- j us—j úniusi megmozdulások­ból becsülettel kivette részét mel június 9-én jelent Nógrád megye munkásosztálya Szerzője: Fóliák Rudolf, is. A május 1-i hagyományos munkásünnepet 1918-ban or­szágszerte háborúellenes meg­mozdulásokká fejlesztették. Ez történt aznap Salgótarjánban is. Ebben az évben volt a városban az első olyan május 1., melyet az egész város dol­gozói megünnepeltek. Már a reggeli órákban szakmák sze­rint gyülekeztek a munkások. Délelőtt — élén zenekarral — megindult a menet. A soka­ság előtt fehérruhás, pirossza­lagos lányok mentek, utánuk jöttek a többiek. A felvonu­lókhoz csatlakoztak a kör­nyékről érkezők is, akik szin­tén zászlók alatt, zárt menet­ben haladtak. Több, mint tíz­ezren (!) vettek részt a má­jus 1-i nagy seregszemlén. „Éljen a világbéke!” — ez a kiáltás bejárta az egész vá­rost. A tízezres tömeg a Fő té­tása miatt kissé megfélemlí tett tarjáni vasmunkásokat a katonai parancsnok összehivat­ta és kihirdette: ha holnap nem lépnek munkába, az összes hadköteles korúakat bevonul- tatja. Azt remélték, hogy a sztrájkot sikerült ezzel el­nyomni. Téves volt azonban a szá­mítás. Bármennyire is félel­metes hatásúak voltak a le­tartóztatások és a fenyegeté­sek, június 24-én egyetlen vállalat eltiport rabszolgáinak munkás sem hagyta abba a e tipikus fészkéről.” A cikkíró sztrájkot. Ez az öntudatos és ügyesen és tőle telhető jó stí­lussal ragadta meg a témát. Igen szemléletes a város sze­gények lakta részeinek (külö­nösen a Fő utcától jobbra el­terülő „barna fertályának) a bemutatása. Piszok, szénporos levegő, düledező viskók — valóban ez volt a megrázó re­alitás, az akkori Salgótarján­ról. szilárd egység zavarba hozta a katonai vezetőket és újabb ter­rorintézkedéseket már nem mertek hozni. Ugyanezekben a napokban általánossá vált a munkabeszüntetés a nógrádi bányákban is. Összesen 4 271 bányász hagyta abba a mun­kát: ez — a bizalmas jelen­tés szerint — a hadiipari ter­melésben 250 ezer mázsa szén kiesését jelentette. A nógrádi I e ciklk néhány részletét kiemel­ni. A munkások lakásairól munkásság harcos szelleme megjegyzi: ilyeneket „más köz- megijesztette a megyei reak- ségekben disznóólnak sem mer- ^ A Balassagyarmaton meg- nenek kínálni”. Leírta a mun- . , „ ' , ... kásbarakkok méreteit: 10 mé- teknő Nógrádi Hírlap junius tér hosszú és 4 méter széles 30-án rém,ültén írta: „A haza­helyiségben 18—20 ember szó- fiatlan elem jelszavakkal már ren gyűlt össze. Az ünnepség rongott. Sivár kép áradt a mindent megtámadott, kikez­szónoka Kunfi Zsigmond, a dolgozó asszonyok leírásából , ,. .. szociáldemokrata pártközpont is. Öltözékük rongyos, eilátá- dett: az lde(Jenbol behurcolt küldötte volt. A világbékéről, suk igen hiányos volt. „Kese- bolsevik frázisok is megméte­u nemzetközi szolidaritásról rüség, tragikus lemondás árad lyezni akarják az állami ren­á hangjukból” - állapította det”. A Salgótarjánban és kör­meg. Pollák cikkének a befe- . . .. .„ , . , ? . . . ,, nyékén bátrán küzdő munka­jezese azonban mar bizakodó hangú: kiemeli a munkásmoz- sok ugyan még ekkor nem gaiom sikereit Tarjánban. voltak tudatosan „bolsevikek”, — ösztönösen azonban már mondott beszéde olyan hangú volt, hogy a róla szóló Nép- szava-tudósításból három sort törölt a cenzúra. Május I -ét ® megye más helyein is A reménység nem volt alap- ...... megünnepelték. Érdemes ezzel tálán: a nógrádi munkások- kezdték követni e nagyszerű lcapcsolatban megemlíteni, ban megvolt a harckészség és forradalmi példát. A nagy hogy a hatóságok alaposan az akarat ahhoz, hogy „e szo- megijedtek a munkások , nagy morú, korhadt állapotok” meg- napjától. Ez különösen Bag- változtatásáért küzdjenek. En- lyasalján ' volt megfigyelhető, aek fényes bizonyítéka éppen a A bányászközségbe május l. tót hét múlva kitört júniusi alkalmával 30 csendőrt vezé- nagy sztrájk volt. Június 20- nyeltek. További 70 zsandár án Budapest munkássága — pedig a közeli falvakban tar- tiltakozásul az aznapi hatósági látókban volt, készen arra, brutalitás ellen — egyöntetű­hogy — ha megfelelő ürügyet találnak — erőszakkal lépje­nek. fel. A baglyasaljai bányá­szok fegyelmezett magatartá­sa azonban lehetetlenné tette a provokációt. sztrájk Nógrádban is — akár­csak az. egész országban — június 28-án ért véget. j (H <► május—júniusában 171U jjógrád megye po­litikai élete olyan élénkséget mutatott, amilyenre itt még nem volt példa. A tömegek en beszüntette a munkát. A nagy mozgalom futótűzként harckészségének fellendülése terjedt el az egész országban. m;jr jelezte, hogy nagy válto­zások vannak készülőben. Ez­Salgótarjánban már másnap megkezdődött a sztrájk. Júni­us 21-én délelőtt vonattal ér- ért az 1918 május—júniusi há- . . kezeit a pesti vasasok egy ki- borúellemes küzdelemre úgy Május folyamon nagy ara- küldötte. Rögtön felkereste a emlékezhetünk vissza mint nyolcat oltott a bányászok vas_ és fémmunkások salgó- vissza mint .szervezkedése Nógrádban. Szép tarjáni szervezetének vezető- ^^S^ád népének szép haladó eredményeik országszerte el- ségét. Miután az utóbbi meg- hagyományára, ismerést váltottak ki. Különö- tudta, a pesti eseményeket, el­határozták sen megmutatkozott ez május végén, és június elején meg­tartott országos bányamunkás­kongresszuson. A május 31-i tanácskozáson felszólalt Ju­hász István salgótarjáni kül­dött. Miután ismertette a szakszervezet nógrádi sikereit, beszélt az elöregedett bányá­szok helyzetéről, akik a tőké­sektől csak alamizsnát kapnak. Tisztességes ellátást követelt a sem részükre. „Elég volt ebből a Még a sztrájkot. Bozó György gyári munkás a Vas­műben az ebédszünet alatt el­vitte társaihoz a vezetőség ha­tározatát. Nagy lelkesedéssel határozták ed: azonnal meg­kezdik a sztrájkot. Dr. Merényi László a történettudományok kandidátusa Filmfesztivál az ifjúság számára A IX. Világifjúsági Találko­zó idején filmfesztivált ren­deznek Szófiában. A filmeket két csoportra osztják: az egyik csoportba a 35 éven aluli (amatőr és hiva­tásos) szerzők játék- és rövid- filmjei, a másikban — a szer­ző korára való tekintet nél­kül — az ifjúságról szóló fil­mek tartoznak. Mindegyik nemzeti küldöttség összesen 150 percig tartó filmprogramot mutathat be. A programba mind fekete-fehér, mind szí­nes filmek vehetők fel, ame­lyek a VIII. és IX. VIT kö­zött készültek, függetlenül at­tól, bemutatták-e más nem­zetközi vagy nemzeti filmfesz­tiválon, vagy nem. Üzenet a jövőbe Az osukai világkiállí­táson 1970-ben ko­runkra jellemző tár­gyakat elásnak a földbe egy olyan tar­tályba, amelyet lehető­leg csak ötezer év múl­va nyissanak majd meg távoli utódaink. Bizo­nyára nem csefkély meg­lepetést okoz majd, hogy mi minden kellett az 1970-es évek civilizált emberének! Vádolunk. Vádoljuk az amerikai imperializmust. Veled va­gyunk Vietnam — így foglalhatnánk össze a szolidaritási hónap eseményeit, a forró hangulatú békegyülések ta­pasztalatait. A béke és a barátság akarása, a szolidaritás nyilvánult meg minden találkozáson. A szolidaritás mel­lett anyagiakkal is támogatják megyénk lakói a szabad­ságáért, függetlenségéért harcoló, hős vietnami népet. A szolidaritási számlára megyénk lakói már több mint 583 ezer forintot fizettek be, hogy segítsék a hazáját szerető, gyermekeik boldogságát őrző hős nép harcát És a vakok látni fognak •• • Az utóbbi évtizedben Ja­pánban sikeres szaruhártya- átültetések eredményeképpen több ftiint kétszáz világtalan nyérte vissza szemevilágát. A szaruhártya-átültetést en­gedélyező törvény 1958. ápri­lis 17-én lépett érvénybe. E szerint halott emberek szaru­hártyáját transzplantálni le­het abban az esetben, ha az elhunyt családja még a szó­ban forgó . személy életében beleegyezik ebbe Korábban az effajta átülte­téseket a büntető törvény- könyv 190. paragrafusa szigo­rúan tiltotta. Jelenleg Japán 16 szem­bankja töb mint 23 000 olyan személyt tart nyilván, aki beleegyezését adta, hogy ha­lála után szaruhártyáját más emberbe átültessék. ,.....,te „ A japán egészségügyi' szer­vezet adatai szerint Japán­ban körülbelül 150 000 világ­talan van, s közülük szaru- hártya-átültetéssel 15 000-en nyerték vissza látásukat. Egy mexikói tudóscsoport olyan elektronikus szemet szerkesztett, amellyel — ál­lítása szerint — a vakok lát­ni tudnak. Az Amauroscope-nak neve­zett készülék alakot, moz­gást, magasságot és színt re­gisztráló jeleket küld az agyba. A televíziós kamerá­hoz hasonlóan működő tran­zisztoros miniatűr-készülék specialis szemüvegkeretbe van építve, s az aggyal a szemöldök fölötti bőrbe szúrt vékony dróton át „tartja az összeköttetést.” A készülék által sugárzott jelek alapján a világtalan pontos képet al­kothat magának a tárgyak­ról és a körülötte folyó moz­gásról. Dr. Armando del Campo, a csoport vezetője jelenleg elő-, adásokat tart a világ leghí­resebb egyetemein, hogy anyagi támogatást találjon a készülék tökéletesítést célzó. további kísérletekhez. A gondolatot tett kö­vette. Jú­nius 21-én délután már senki dolgozott a Vasműben, a gépek karbantartói is gyalázatos rendszerből!” — e otthagyták a gyárat. A Rima- felkiáltással fejezte be felszó- murányi—Salgótarjáni Vasmű laiását. Az előző napon, má- Részvénytársaságot, és az őt ■us 30-án pedig egyik másik támogató katonai parancsnok- tarjáni küldött: Martonhegyi ságot kellemetlenül érintette Dezső támadta élesen az im­Meserősödött perialista háborút. Harcos hangú felszólalását a cenzúra nem engedte sajtóban megje­lentetni. a föld­munká­sok szakszervezetének tevé­kenysége is Nógrádban. Egy- re-másra alakultak helyi csoportjai. Május 26-án, Nagy- lóc községben bontott zászlót a szervezet. A jelenlevő föld­munkások éltették a nemzet­közi szolidaritást és a békét. Hasonló szellemben zajlott le Karancsalján június 9-én a helyi szervezet alakuló gyűlé­se. Ugyanaznap Salgótarján­ban nyilvános tömeggyűlést tartottak, amelyen a környéki földmunkások alakították meg szakszervezeti csoportjukat. A felszólalók támadták a kor­mányzatot és annak népel­nyomó politikáját. ez a fejlemény. A következő napokban is egyöntetű volt a sztrájk. A katonai parancsnok­ság bizalmas jelentésében megütközéssel írt a „famati- zálódott” proletárokról. „Bírá­lat és gondolkodás nélkül en­gedelmeskedett minden mun­kás a szervezeti parancsnak — állapította meg — gyűlölte a feljebbvalóját, ellensége lett a katonai, az állami hatalom­nak”. E titkos irat kifejti, hogy le kell tartóztatni az „izgató” munkásvezetőket. Június 23-án kezdetét vette a karhatalmi terror. Őrizetbe vették Priska Dezsőt, Malom­hegyi Dezsőt, Tóth Pált, Kazár Jánost, Honzik Gusztávot, Puskás Ágostont, Kominek La­jost, Kökény Jánost, Deutscher Károlyt, Friss Vilmost és Bu- lyovszky Jánost. Őket a kassai hadbíróság elé kívánták vi­M árcius végén jártam Nógrádban, s a pász­tói író—olvasó talál­kozóról számoltam be az ol­vasóknak. Most, az ünnepi könyvhéten Balassagyarma­ton, a Kőbányai Porcelán- gyár IlI-as számú telepén ta­lálkoztam a nógrádi olvasók­kal. Ez önmagában még nem kívánkoznék nyilvánosság elé — hiszen más hasonló rendezvények is voltak a megyében —, de maguk a felszólalók emlegették a lap­ban megjelent cikket, amely­ben a szocialista brigádok kulturálódásával, művelődé­sével is foglalkoztam a pász­tói találkozó tapasztalatai alapján. Ügy látom, Balassa­gyarmaton — és másutt — ugyanaz a helyzet, minde­nütt gond, hogy a szocialista brigádmozgalom meglevő formáit megfelelő tartalom­mal kitölthessék — már ami a kultúr álódást, művelődést illeti. Ez a gyarmati találkozó egyébként más szempontból is rendhagyó: tizenöt mun­ka- és szocialista brigád van a porcelángyár telepén és a könyvheti rendezvény gaz­dái ők voltak. A szocialista és munkabrigádok szervezték meg az író—olvasó találkozót, valamennyien meg is jelen­tek; legalábbis mindegyik brigád képviseltette magát. Ez eddig nem szokatlan, de jÁasápfta&r jegyzet Először az országban az már igen, hogy — kicsi a vállalat, szerények a lehető­ségek — a találkozó költsé­geire a szocialista brigádta­gok adták össze a pénzt, ők fedezték a költségeket. S ilyennel — megmondom őszintén — az országban még sehol sem találkoztam. Van valami végtelenül megható és felemelő abban, ahogyan a kis üzem vezetői, párttit­kára, szakszervezeti titkára fogadtak, végigvezettek a csarnokokon és bemutatták a dolgozó embereket, a mun­kát .... Még inkább megfo­gott természetesen, hogy a találkozón igazán „gavallé- ros” vendéglátás volt, és er­re a pénzt — mint már ír­tam —, a szocialista brigá­dok saját zsebükből terem­tették elő. Ha arra gondo­lok, hogy az Írószövetség el­indította most „az olvasó né­pért” mozgalmat — erről különben beszéltünk is a ta­lálkozón —, a tizenöt mun­brigó.d olvasó ka- és szocialista mindenképpen az néphez tartozik máris; ezt bizonyították a kérdéseik, ér­deklődésük, ízlésük és igé­nyük jelenlegi állapota. Meglepett a ..tájékozott­ság!’, amellyel irodalmunk jelenlegi helyzetéről érdek­lődtek, a modern irodalmi irányzatok, formai kísérletek jövőjéről és lehetőségeiről. A jelenlevők többsége fia­tal. Nem meglepő hát, hogy sokat beszéltünk a mai ifjú­ság problémáiról, s még ar­ról is, hogy egyes idősebb korosztályúak nem megfele­lően nézik a mai fiatalsá­gunk viselkedését, öltözkö­dését, szórakozását. Idézték a találkozón Kádár János vé­leményét — aki a televízió­ban nyilatkozott erről —. hogy sokan megszívlelhetnék a szavait a fiatalságról. Ká­dár elvtárs azt mondta, hogy igen sokan eltúlozzák a for­mai jegyek — az öltözködés a tánc. a szórakozás — je­lentőségét, és nem veszik fi­gyelembe, hogy az ifjúság hogyan áll helyt a munká­ban, a társadalom építésé­ben. Márpedig mindenkép­pen ez — a belső tartalom — a legfontosabb! Kiss Imréné és Menyhárt. Istvánné, az SZMT munka társai is jelen voltak a ta­lálkozón. Utána hármasban tovább beszélgettünk — már Salgótarjánban — a tanul­ságokról. Arról, hogy a kut- túrálódás, a művelődés gond­jai közösek: mint Balassa­gyarmaton bebizonyosodott, ez a gond ott van a szocia­lista brigádok mindennapjai­ban. .42 ízlés és igény jelen­legi állapotát és fejlődési le­hetőségeit tehát éberen kell figyelnünk, segítő szóval, ta­náccsal ott kell állnunk az ifjúság, a szocialista brigá­dok mellett. Engedjék meg végül, hogy a köszönettel búcsúzzam, megköszönjem a szocialista brigádoknak est a találkozót — az elsőt az országban, — amelyen a magyar irodalom egy képviselőjét szocialista brigádok látták vendégül, és nemcsak eszmei, hanem a legközvetlenebb anyagi érte­lemben is. Ez a találkozó igen sokat, adott nekem és est nem lehet soha. elfelej­teni. Szén ti vány i Kálmán

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents