Nógrád, 1968. május (24. évfolyam, 101-126. szám)
1968-05-16 / 113. szám
a leime i*előSté|>zés IViagasahb az öamércc ... l\ógrádi gépész felöllek között rét er vásárán Huszonegy szakmunkásképző Iskolában képeznék évente mezőgazdasági gépészeket az országban. Az iskolák között jelentős helyet foglal el a pé- tervásárai gépészképző iskola. A mezőgazdasági gépészképzés — amit manapság korszerűen így mondanak: növénytermesztő gépész — az 1960-as évek elején kezdődött a Heves megyei nagyközségben. Az egykori Keglevich kastélyt 18 millió forint ráfordítással építették újjá, s állították hasznos cél szolgálatúba a kastélyt, és a gazdasági épületeket. Majsányi László igazgató őriz egy albumot, amelyben az utóbbi évek nagy munkáinak pillanatait megörökítő fényképek sorakoznak. A helyreállításban az Iskola tanárai, oktatói, tanulói is részt vettek. Nagy lelkesedéssel, szorgalommal. Kár, hogy az iskola „hőskorszakát” csak ez az album őrzi, A tanítás, az első leendő gépeszek kiképzése 1962. augusztus 1-én kezdődött. S az első mezőgazdasági gépész szakmunkások 1965. július 30- án vizsgáztál?. Az elsők, öt- venketten. Vajon hol vannak, hová kerültek? — Termelőszövetkezetekben helyezkedtek el, de mentek állami gazdaságokba, sőt az ipar. helyesebben a közlekedés is hódított közülük — emlékezik az iskola igazgatója. Megtekintjük az intézetet, bepillantunk a kollégiumi szobákba, végigjárjuk a tanműhelyeket. Mindenütt példás rend, tisztaság. traktort vezetni felültették egy Hofferra. Megmutatták hogyan kell fordulni, az ekét kezelni, s máris mehetett. Most már ez nem elég! A gépésznek is értenie kell a géphez, legalább annyira, hogy tudja, mi mire való. S nem Juhász Zoltán TMósjcnörőI jött a szakiskolába. Nagy Igyekezettel tanul, hogy néhány év múlva ne csak vezethesse a gépet, hanem szerelhesse is ái-tana a szerelést is elsajátítani. Kevesebb lenne a keveset kereső, tehetetlenül káromkodó traktoros. S talán nem okoznának annyi kárt a modern gépekben sem. — A fiatalok mellett jelentős számú idősebb gárdát is kiképeztünk — rezzent fel a gondolati kalandozásból az igazgató. — A három végzős csoport létszáma megközelíti Gyakorlati foglalkozás a műh elyben. Danyi László szaktanár a tengelykapcsoló működ csét ismerteti az elsőéves tanulókkal — A mezőgazdaság rendkívüli fejlődése, a gépesítés előretörése sürgette a képzést — magyarázza Majsányi László. — A gépekre pedig csak hozzáértőket lehet, illetve szabad ültetni. Manapság már száz—kétszázezres értékű gépeket alkalmaznak a mező- gazdaságban. .. Fejbólintó tényekkel bizonyít, érvel az igazgató. Szavaiból a mezőgazdaság jövője iránt érzett felelősség, féltés csendül ki. Logikája az élet szigorú következetességein csiszolódott. Az igazgató, a tanárok, oktatók alaposan ismerik a mezőgazdaságot, hiszen vagy onnan származnak, vagy éveket dolgoztak a termelőüzemekben. Néhány évvel ezelőtt, ha valakinek kedve kerekedett a négyszázat Az idén is több mint százan fejezik be tanulmányaikat. A tanulók között találkozunk nógrádiakkal is. A másodikosok és a végzősök között még nincsenek, de 42 elsősünk tanul Pétervásárán. — öt megyéből Iskolázunk be jelentkezőket — tájékoztat az igazgató. — A létszám szerinti sorrend. Heves, Borsod, Nógrád, Szabolcs és Pest megye. Jelenleg négyszázöt tanulónk van. A kollégium folyosóján, a tanulószobákban találkozunk Ketler Istvánnal, Fehér Andrással és Apkó Andrással. Nőtincsről és Vanyarcról jöttek ide tanulni. Az eredményekkel azonban nem lehet dicsekedni. Ám mindegyikük erősködik, rossz jegyeiket kijavítják az év vegére. A jól felszerelt tanműhelyek egyikében éppen szerelnek a tanulók. Apró, fürge gyerek felel. Okosan, értelmesen magyarázza, mit csinál: Cseh József Érsek vadkertről. — Mi akarsz lenni? — kérdezzük tőle. — Szerelni szeretnék — válaszol. — Szeretem a gépeket, megy már a vezetés is, de a szerelés érdekesebb.. Jóska egyike azoknak, akik jól tanulnak. Válaszában sok társának óhaját fogalmazta meg. Azonban a növénytermesztő gépész szakma nem azonos a gépszerelő szakmával. Az itt végzett szakmunkások ugyancsak alaposan megismerkednek a különböző erő- és munkagépekkel, technológiával, elektrotechnikával, elméleti kérdésekkel és gyakorlati fogásokkal, azonban mégsem szerelők. Érdekes lenne gondolkodni annak a hasznosságán, lehetőségein, hogy bizonyos továbbképzéssel szerelők lehessenek! Az iskola jelene és .jövője szorosan összefügg a mezőgazdasággal. A jövő útja azonban bizonytalan. — Szeretnénk gépszerelőket is képezni, amihez a feltételek részben megvannak — mondja az igazgató. — Csupán több kollégiumi férőhelyet kellene teremteni. Nagy segítséget jelentene egy iskolai tangazdaság, ahol zavartalanul gyakorlatozhatnának a tanulók. Ilyen új körülmények között Borsod, Heves és Nógrád számára elegendő szakembert képezhetnénk. Késő délutánba nyúlik az iskola látogatása. Ilyenkor már csak a szűk gyakorlótéren berregnek a traktorok, s a salakos pályákon rúgják a focit a gyerekek. Néhányan atléti- zálnak, versenyekre készülnek. Sok gyerek kezében látni könyvet. Több mint száz évvel ezelőtt Windischgrätz és Shlick generális vezérkara ebből a kastélyból indult a kápolnai csatába — a magyarság elnyomására. Napjainkban az elnyomott ősök dédunokái indulnak innen egy felszabadult élet építésére. Pádár András Ha többszörös újítót keres, látogassa meg Demeter Sándort, a nagybátonyi energetikust. ö nemcsak több új dolog alkotója, hanem patroná- lója is a villamos témájú újításoknak — tanácsolták a Nógrádi Szénbányák újítási csoportjánál. Kétszer kerestem, amíg megtaláltam, mert néhány napra katonaruhát öltött — Az utóbbi időben bizony mar kevés időm marad az újításokra, rengeteg a munkám az üzemben és tanulok is. Fél év múlva államvizsgázom a felsőfokú villamos- ipari technikumban — mondja Demeter Sándor. Később egyre inkább az az érzésem, nem szívesen beszel magáról. Rövid tőmondatokból tudom meg, hogy az Alföldön tanulta a villanyszerelő szakmát. Szentesen született, Szegeden dolgozott és 1954-ben került Szorospatakra. villanyszerelőnek. Nagyon szereti a szakmáját, ebből fakad az a nagy akaraterő, hogy ievelező úton elvégezze a villamosipari technikumot Miskolcon, és most Budapesten a felsőfokú technikusi képesítést is megszerezze. Még csak 35 éves, de 14 éves fia is már pályaválasztási gondok előtt áll. Ahógv mondja: a fizikát, kémiát kedveli nagyon, ilyen pályára készül. A villanyszerelőből idestova hat éve lett energetikus. Sok minden történt azóta, de ezekről már könnyebb szót értenünk. Itt van például a sűrített levegőről, a lényegesen olcsóbb villamos energiára, való átállás a nagybátonyi aknaüzemekben. Nagyon sok munkája fekszik ebben, bár hangsúlyozza: közösen végezték a gépészettel és a műszaki vezetéssel. Ma már csak egyedi munkahelyek, gépei, működnek sűrített levegővel, együttvéve sem kell több, percenként 50 köbméternél. Azelőtt ennek több mint tízszerese fogyott. Az átállás jó néhány millió forint megtakarítást jelent évente a termelési költségeknél. Egy másik dolog a fázisjavító kondenzátorok felszerelése a bányaüzemekben. Ez a munka is korábban kezdődött, de a zöme már az ő idejében valósult meg. Pontos tervet készített a kondenzátorok elhelyezésére. Ma már 2700 kilowatt összteljesítményű kondenzátor-hálózat üzemel Nagybátony bányáiban. Ezek az energia-kihasználást olyan nagymértékben megjavítottál?, hogy 1963 óta büntetést, felárat nem kellett fizetniük az áramszolgáltatónak. — Sokat gondolkoztunk a munkahelyi világítás tökéletesítésén. A mi bányáink sújtólégveszélyesek. Akármilyen lámpatestek nem alkalmasak a beépítésre. Most kaptunk 70 olyan lámpatestet, amelyek révén nemcsak világosabbak lesznek a munkahelyek, de a teljesítmény is növekszik — újságolja —, majd így folytatja: — Egy másik nagy feladat most Kányáson az előkészítés alatt álló Dobson gépesített front energiaellátásának megteremtése. Elég sok gondunk volt a szükséges alkatrészek beszerzésével. Most már nyugodtan mondhatom: május húszadika körül teljesen készen leszünk. Ha már az a!- katrészekről beszélünk, hadé említsem meg, nem vagyunk elkényeztetve. Sol? a gondunk. Vannak például szép számmal nagyobb teljesítményű gépeink, motorjaink, de nem tudunk ezekhez alkalmat mágneskapcsolókat beszerezni Amelyek vannak, már elégg> elhasználódtak, csei'élni kei lene őket. Van ugyan lengye kapcsolónk, de fáj az ember szíve, amikor az ilyen. 30 ezt’ forint értékű szerkezetet kel beépíteni oda. ahol a kéteze' forint értékű is éppen úgy megfelelne a célnak. Ebbő' is láthatja, hogy megoldásra váró probléma mindig akad Keresi az ember a praktikusabbat, a célszerűbbet. Am talán korábban még villan leszerelő koromban újítás let: volna, az most munkakör feladat. Ma egy újítástól többet várnak, és az ember önmagával szemben is magasabb mércét alkalmaz. Itt var ez a nagyon egyszerű dolog — mutat egy TH-idomrészre szerelt kábeltartó alkalmatosságra. — Évente feltárásnál, beruházásnál mintegy 10 kilométer kábelt építünk be. Ez a szerkezet széthúzható és bárhol beakasztható, olcsó es praktikus. Ebből már 10 ezer darabot készítettek — mondja búcsúzóul Demeter Sándor. B J. Jó munkáért aranykoszorú A homokterenyei egyesült termelőszövetkezetben csaknem 200 a*Mizony dolgozik. A három község hatarában — Honaokterenyén, JSadVij falu ban és Mátranovákon — a kapásnövények ápolását teljes egészében a szorgalmas asz- szony tagok végzik. A jók között is az élenjárnak a szocialista brigádok, munkacsapatok tagjai. A szövetkezetben kilenc közösség küzd a szocialista elmért. Az asszonyok az elmúlt évi jó munkájukért nemrégiben kapták meg az aranykoszorús jelvényt. A brigádok, a munkacsapatok tagjai az idén is megállják helyüket. Közülük többen négyöt—hatszáz munkaórát teljesítettek már eddig. Szabó Ferencnének 450, Gecse Ferencnének 500, Geese Albertnénak pedig 600 munkaóráit írtak jóvá a közösben eltöltött munkája után. Felajánlásuk meghaladja az ötmilliót A Salgótarjáni Köti ásza ti Üzemek twin, a szocialista ólmát elnyelt Koaiarov-brigád Indította el a Kommunisták Magyarországi Partjának 6«. es a gyár fennállásának 100. évfordulója tiszteletére hirdetett versenyt. Felhívásuk kedvező' vissaíhangra talált; csatlakozott hozzá a gyár dolgozóinak döntö többsége. Az első értékeléskor még csak S millió 800 ezer forintot mutatott a felajánlás értéke. A nemrég megjelent végső összesítés arról tájékoztat, hogy a gyár dolgozói ebben az esztendőben S millió 068 forintot takarítanak meg a termékek korszerűsítésével, a helyes anyag- gazdálkodással, a selejtcsökkentéssel, a termékek minőségének javításával. A felajánlott összegből a karbantartó és szolgáltató gyár- részleg 830, az anyagellátás 300, a minőségi ellenőrzési főosztály 720, a hideghengermű 758, a huzalmü 605, az öntödék 435. a kovácsológyár 340, a GYEGÖ 300, az Igazgatási főosztály 200. a közlekedésben dolgozók pedig 100 ezer forinttal részesednek. Akit már a csillagok sem... — Akit már a csillagok sem érdekelnek!... — legyint a barna bársonyruhás. — Nincs is ilyen ember — erősíti a másik pepita ruhában. Bólintok. — Bocsánat — nevet a bársonyruhás — tulajdonképpen nem a májusi estére és a szerelemre gondolok, hanem a csillagászatra, s az égbolt fizikájára, matematikájára. Mo6t már értem. Természetesen, így is jó. Igaz, más a szerelem egének csillagvilága és a csillagászat. Dehát az utóbbinak is lehetnek mérhetetlen izgalmai. Sokan megkérdezték már például, mi értelme van az űrkutatásnak, érdemes-e meghódítani a Holdat, mi hasznunk származik a műbolygókról? Persze, fél évszázada a spanyol udvart is megkérdezték: miért adnak aranyat Kolom- busnak. Néhány évszázada Vasco de Gammánál? is feltették a kérdést, kockázatos útja hoz-e hasznot? Ezek érdekes dolgok, valóban. Igaza van a bársonyruhásnak. Érdemes odafigyelni — a két lányra. •* A nevük: Sulyok Elza és Varga Klára, a nagybátonyi gimnáziumban: Zaza és Csibi. „Engedélyem” van tőlük, hogy a könnyebb érthetőség kedvéért — az osztályban így ismerik a két lányt — én is így nevezzem őket. Csibivel kezdem, akiré — nem tudom miért — kitünően illik ez a név. — Miért eppen ez? — Ö olyan Csibi-s — magyarázzák a többiek. Ez igaz! Mást én se nagyon tudnék hirtelen mondani róla. A „csinos” jelző mit sem mond egy 18 éves lányról. Még annyit: ő a barna bársonyruhás. A szomszédos kis faluból, Maconkáról gyalog jár a bányaváros gimnáziumába. Vegyipari technikumba szeretett volna menni, nem sikerült. Az iskola matematika szakkörének tagja. Apja aknász, korábban kocsijuk volt, eladták, így Csibi nem tud autót vezetni. Utazni annál inkább szeret. — A kunfehértói építőtáborban a mi iskolánk nyerte a zászlót, de nemcsak erre emlékszem — mondja Csibi. — Ez a tábor azért a legemlékezetesebb, mert olyan homokos volt a táj, mint egy tengerpart, de tengerparton még nem voltam, csak a Balatonnál. ICuhfehértón elsüllyedtünk a homokban. Még nem sok városban jártam Magyar- országon, legutóbb Szegeden voltunk, nagyon tetszett. Ballagás napján jól sikerült a klubdélutánunk, én a hangulat kedvéért elszívtam egy Symphoniát. — Zorán is azt szív. — Ha ezt megmondom a lányoknak, mindenki Symphoniát vásárol. Bái- a negyedik osztály tulajdonképpen nem is dohányzik. — Apukám mozdonyvezető a bányánál, azt mondta, gyógyszerész legyek, a tanári pálya hálátlan, de én mégis ezt választom, ha lehet — mondja Zaza, a pepitaruhás. Nyolcéves korában „találkozott” a pályával, azóta tanárai voltak a példaképei; bármennyire szokatlanul hangzik, tanárai legyőzték a színészeket, táncdalénekeseket — Zaza tanár akar lenni. Alaxay Béla matematika tanár néhányul? számára megadja, hány perc alatt kell bizonyos feladatokat megoldaniuk. Fontos a „tréning”, (öt így hívják: Béla bácsi. Tizenkilenc éves kora óta tanít, sokuknál? a szüleit is tanította.) Antal Gábornak, a matematika szakkör vezető tanarának ugyancsak ez a véleménye a gyakorlásról. Zaza otthon néha hegedűi, példákat old meg. A klubdélutánon ő is cigarettázott a hangulat kedvéért, valami filteres cigarettát szívott. Két évig ő volt az iskolai KISZ-titkár, tavaly volt az országos diákpari Elmenten, idén is beszélt a megyei parlament előtt. Ha azt írnám, az iskola legnépszerűbb diákja, nem mondanék annyit, mint a négy betű. Zaza. A pepitaruhás. Mindketten az egri tanárképző főiskola matematika- fizika szakára jelentkeztek. Mindketten pedagóguspályán: készülnek, szívvel, értelemmel. Együtt szeretnének indulni a felvételire, és a pályán is később. Mint ahogy an mindketten elszívták azt a bizonyos cigarettát a klubdélutánon a hangulat kedvéért. Nagyon nehéz arról beszelni, hogy matematika—fizika szakos tanárnők lesznek, ők is azt mondják, még messze van, különben is mindenki lesz valami. Most ők a Csibi és a Zaza, barna bársony ét pepita ruhában. Tóth Elemei NÓGRÁD - 1968. május 16., csütörtök
