Nógrád, 1968. május (24. évfolyam, 101-126. szám)

1968-05-15 / 112. szám

Ä föEcfH&'rYőny végrehajtása politikai kérdés lunácakuslak a megyei és járási fötdhivaiuloh munkatársai A haladd®xálo&a A földtörvény végrehajtásá­ról es az ezzel kapcsolatos ta­pasztalatokról és feladatokról tartottak tegnap megbeszélést a megyei tanács nagytermé­ben a megyei és járási földhi­vatalok vezetői, munkatársai. A tanácskozáson részt vett az Országos Földügyi es Térké­pészeti Hivatal képviseletében László János és Kovács Rezső is. A vitaindító előadást Túri János, a megyei földhivatal vezetője tartotta. Elmondotta, hogy a jelenlegi legfontosabb feladat a földtörvény célkitű­zéseinek végrehajtása, vagyis, hogy az e célból megalakított felülvizsgáló bizottságok útján határidőre és eredményesein rendezzék a mezőgazdasági üzemek legfontosabb termelő- eszközének, a földnek tulaj­donjogi helyzetét. A földtulajdoni viszonyok Idén december végéig törté­nő, községenkénti felülvizsgá­lati sorrendjének megállapí­tására ütemterv készül. Min­denekelőtt a termelőszövetke­zetek állították össze tagnév­sorukat az előírásoknak meg­felelően. Majd megalakultak a községi bizottságok, nagyob- bára a helyi vb-elnök elnökle­tével. A végrehajtás során nagy gondot okoz és jelentős többletmunkát ad a le nem tárgyalt hagyatékok tisztázása. Nehezíti a munkát, hogy a tu­lajdonos több esetben ismeret­len helyre költözött. A bizott­ságok előtt többször került be­mutatásra olyan adás-vételi szerződés, amely nem tekint­hető érvényesnek, minthogy il­leték nélkül és a hatóságok megkerülésével készültek. Eze­ket köznyelven zsebszerződés­nek nevezik. A vitában Bagyinszki Jó­zsef né, a balassagyarmati föld­hivatal munkatársa, dr. Ju­hász János, a balassagyarma­ti járási földhivatal vezetője, Lászlók Gyula, a megyei föld­hivatal műszaki ügyintézője, Maconkai László, a pásztói já­rási földhivatal vezetője. Csá­bi István, a szécsényi járási földhivatal vezetője, Pintér József, a salgótarjáni járási földhivatal vezetője, Zara Pál, 3 szécsényi járási föld­hivatal munkatársa mond­ták el tapasztalataikat, és tet­tek javaslatokat a munkák to­vábbi menetére vonatkozóan. A felvetődött kérdésekre Ko­vács Rezső és László János válaszolt. Tóth István, az ér­sekvadkerti Magyar—Csehszlo­vák Barátság Tsz elnöke, a Palóctáj területi szövetség el­nöke kérte, hogy valamikép­pen oldják meg a kívülálló, idős, munkaképtelen, beteg emberek személyi tulajdoná­nak kérdését. Kiss József, a megyei párt- bizottság mezőgazdasági osz­tályvezetője üdvözölte az újonnan létrehozott földhiva­talok első tanácskozását, hang­súlyozta, hogy az egyedi ese­teket sem szabad szem elől té­veszteni, hiszen ezek nélkül az elemző munka hiányos és ép­pen az emberi viszonylatok kerülnek háttérbe. A földtör­vény végrehajtása ugyanis nem csupán adminisztrációs fela­dat, hanem társadalmi, politi­kai kérdés. A további felada­tok sorában elsőrendű fontos­ságúnak tartja az eddigi ta­pasztalatok elemzését, a föld- törvény végrehajtásában tanú­sított türelmet, a szoros kap­csolatot a falu idős és aktív embereivel. A megyei szervek­nek viszont a munkák koor­dinálásában. a közjegyzőkkel, erdőrendezokkel és egyéb szer­vekkel történő kapcsolatok megteremtésében kínálkozik feladat. Nagyon fontos aa idős, kiöregedett emberekről való gondoskodás. A falvak­ban létrejött bizottságoknak petjig igénybe kell venniük a tömegszervezetek, elsősorban a Hazafias Népfront segítségét Végezetül Tóth Béla, a me­gyei tanács elnökhelyettese foglalta össze a tanácskozás tanulságait, majd Kaposvári Pál, a megyei földhivatal osz­tályvezetője bezárta az érte­kezletet. A Duna-kanyar proqram keretében Nyitás előtt a bán ki Üdülőtelep A Bánki-tó üdülőteleppé fejlesztése kapcsolódik a Du- na-kanyar programhoz. A sa­ját forrásból táplálkozó tó és környéke, mindig közkedvelt helye volt a pihenni vágya­kozó embernek. A környéké­nek rendezése azonban elma­radt az igények mögött. Töb­bek között nem tudtak megfe­lelő szállást biztosítani, az ellátás sem volt kielégítő. A tó vizét szennyezte a községi patak. Sok, ehhez hasonló kö­rülmény gátolta, hogy a lehe­tőségnek megfelelő forgalom alakuljon ki a Banki-tónál. A Duna-kanyar program ke­retében folytatják a közked­velt pihenőhely fejlesztését. Az elmúlt esztendőben Bánkon községrendezést hajtottak vég­re. Több régi házat lebontot­tak, felújították az utcákat, és elkészült a követelményeknek megfelelő, önkiszolgáló rend­szerű vegyesbolt. Befejezés előtt áll a „Bárka” Kisven­déglő építése is. A környezet­nek megfelelő stílusban épí­tett vendéglátó egység beil­leszkedik a táj jellegébe. Hi­deg-meleg ételeket biztosíta­nak a vendégeknek. Mint ar­ról az illetékes tanácsi szer­vek tájékoztattak, egy hónap múlva megnyitják. Az Országos Ércbánya Vál­lalat nyolcszobás, hosszabb pi­henésre alkalmas üdülőjének az építése is befejezés előtt áll. Az épület a tó partján he­lyezkedik el, igen szép kivitel­ben. A tó vizének tisztasága érdekében a leginkább szeny- nyező patakot eltérítették a tóba torkolló medréből és a Lókosba vezetik. A kikövezett meder egyúttal a tó partját is megerősíti. Ezt a munkát rö­videsen befejezik. Egyelőre a nyugati parton helyezték el a strandot, a po- harazót, a fürdőkabinokat. Ezt a partrészt kőfallal erősítették meg, és sétányt építettek. Az erdős rész és az ős-szomorú- füzek nyugalmat árasztanak Több csónak beszerzésével megteremtették a csónakázási lehetőséget is. A tó környékéi parkosítják padokat helyeznek el, hogy minél kényelmesebb legyen a vendégek itt-tartóz- kodása. A halásztanya már elkészült. A horgászok legnagyobb örö­mére a tóban megszaporodott a halállomány. Legutóbb a pontyok, csukák, keszegek mellé amúrt is telepítettek. A növényevő, jól szaporodó, fi­nom húsú hal. amellett, hogy fogása jó szórakozást ígér, a tó tüzének tisztítását is szol­gálja. A bánki üdülőtelep fejlesz­tése hosszabb folyamat. 1968 végéig mintegy 4 millió fo­rintot költöttek rá. A tervek szerint a jövőben tovább kor­szerűsítik. korszerűsítik a savanyító üzemet Nyolcvan holdon termel­nek kertészeti növényeket az idén a dejtári József Attila Termelőszövetkezetben. A te­rület jelentős részét, mintegy 60 holdat öntöznek is. A 15 hold paradicsom, a 12 hold paprika, a 20 hold káposzta és uborka termésének túlnyomó többségére szerződést kötöttek a MÉK-kel. Azt a termés- mennyiséget pedig, amelynek már nincs piaca, a termelő- szövetkezet saját tartósító üze­mében dolgozza fel. A sava­nyító üzem már az elmúlt években is jelentős jövedelem­hez juttatta a közös gazdasá­got. Ezért az idén úgy hatá­roztak, hogy saját erőből bő­vítik, korszerűsítik az üzemet. A munkálatokat a napokban kezdték él Dejtáron. Palántálják a dohányt Mint minden esztendőben, az idén is jól dolgozik a ker­tészeti brigád a romhányi Rá­kóczi Termelőszövetkezetben. A közös gazdaságban 26 hol­don dohányt, 20 holdon pap­rikát, 10 holdon pedig para­dicsomot termesztenek. Az asszonyok most ültetik ki a szabad földbe a palántát. Ed­dig hét hold dohányt, öt hold paprikát és hét hold paradi­csomot palántáztak ki. Hegedűs Józsefné kertész­technikus irányításával száz asszony dolgozik a közösben. Közöttük igen sok a fiatal­asszony, leány. Többen igyek­szenek megszerezni a szak­munkás-bizonyítványt. Az idén három zöldségtermesztő ta­nulót .szerződtetett a szövet­kezet. Közérdekű vizsgálat a rétsági tárásban A rétsági járási tanács vég­rehajtó bizottsága határozatot hozott, hogy a lakosság szol­gáltatási igényednek felmérésé­re vizsgálatot tart. Bizottságot alakítottak, amelybe bekapcso­lódtak az állandó bizottságok is. Már felmérték többek kö­zött a nagyoroszi körzeti fmsz-hez tartozó boltok áru­készletét és egyeztették, meg­felel-e az igényeknek. A kö­zeli napokban kerül sor an­nak megvizsgálására, hogy mi­lyen szolgáltatást nélkülöznek a dolgozók. A vizsgálat össze­sítése után intézkednek, hogy az igényeket a lehetőségekhez képest mielőbb kielégítsék. Estefelé jár már az idő, amikor Matuszka József elnök és Simongáti Endre főagronó- mus befutnak a nógrádsipe- ki irodára. Mondják, nem múlik el nap, hogy együtt, vagy külön-külön ne nézné­nek szét a varsányi, a rimóci, a sipeki határban. Több mint hétezer hold föld, nyolc—kilencszáz tag gondja nagy felelősség. — indokol az elnök. — Igyekez­ni kell, hogy rendjén men­jenek a dolgok ... Lj gondok Anri a tavaszi tennivalókat illeti, nincs is különösebb baj. Időben földbe került a mag, s a növényápoláshoz is hozzáláttak mindhárom üzem­egység határában. Sok eső kellene, mert egy hónapig jóformán felhőt se láttak er­refelé. A föld, ahogy Matuszka Jó-, zsef mondja, most valami új, az eddigiektől eltérő gondot ad a szövetkezetieknek. A földtörvényt említi, amelynek végrehajtásán fáradoznak. Hogy mit tettek eddig? — Azzal kezdtük, hogy köz­gyűlésre hívtuk össze a ta­gokat. Külön-külön valameny- nyi üzemegységben. Ismerjék meg. miért is született a föld­törvény, végrehajtása mit hoz majd a közösnek és mit je­lent a szövetkezeti tagoknak... Megerősítettük, így lesz a föld is teljes egészében a szö­vetkezet tulajdona. Megbe­széltük a tagokkal a gyakor­lati kérdéseket, hogyan tör­ténik a föld megváltása, a zártkertek, belsőségek rende­zése — sorolja. Helyes a törvény Az üzemegységekben, a ve­zetőségi ülésen, a küldött- gyűlésen egyaránt élénk vita alakult ki. Solt mindenről szó esett, sok mindent szóba hoztak a tagok. Abban azon­ban szinte kivétel nélkül egyetértettek, helyes, nagyon is időszerű a földtulajdon ren­dezése — Az egységes szövetkezeti földtulajdon ledönti azokat az utolsó korlátokat is, amelyek megosztották a parasztságot — magyarázza Simongáti End­re, a főagronómus. Példákat a korábbi évekből hoz. Még nem is olyan régen azoknak volt igazán nagy hangjuk a szövetkezetben, akik ugyan nem dolgoztak rendszeresen, de annak idején földet hoz­tak be, sok földet. Csatla­kozik hozzá az elnök is, és mesél a korábbi áldatlan ál­lapotokról. a kívülálló örö­kösök, meg a szövetkezet csa­tározásáról. Néhány éve még per is lett az ilyen viták­ból. Az ügyészség teremtett rendet, békességet. — Most mindennek vége szakad — szól közbe újra a főagronómus. — Rendezzük a tagokkal, a kívülállókkal a föld dolgát. A termelőszövetkezet mind­három üzemegységében bi­zottságot alakítottak. Ezt ugyan nem írta elő a tör­vény végrehajtási utasítása, mégis megtették. Ez a bi­zottság a szövetkezet mind­három üzemegységében felül­vizsgálta ki, milyen földtu­lajdonnal rendelkezik. Ami­kor elkészültek, a tanácsra küldték a kimutatást. Akkor látott aztán munkához a tu­lajdonképpeni földrendező bi­zottság, amelyben a tanács­elnök, a szövetkezet elnöke, meg a földhivatal képviselő­je is helyet kapott. Az ő tevékenységük arra terjed ki, hogy felülvizsgálják, ellen­őrizzék az elkészített anyagot. Az egyeztetés után azután kifüggesztették az íveket a tanácsházán. Annak rendje, módja szerint értesítették a tagoka* a kívülállókat, hogy harminc napig megtekinthe­tik a kimutatást. Ez alatt az idő alatt kifogást is emel­hetnek, ha a bizottság mu­lasztást követett el. — Volt mai- valakinek ész­revétele? — Ketten—hárman szóltak, hogy kevesebbet mértek fel, mint amennyi földjük van valójában — így Matuszka Jó­zsef. — Olyanok is voltak, akik ellenkeztek, nem adják a földet. Mások meg éopen az ellenkezőjét tették.. Kínál­ják. csak vigyük minél előbb... Munkát mindenkinek S ez az utóbbi az, ami tulajdonképpen gondot okoz a szövetkezeti vezetőknek. Ugyanis a szövetkezeti tör­vény életbe lépése után majd­nem zavarba jött a közös gazdaság vezetősége. Amikor a tagsági viszonyt rendezték, egyszerűen megrohamozták őket a férfiak, asszonyok. Százhúszan kérték felvételü­ket a termelőszövetkezetbe. — Itt van a földünk, itt akarunk dolgozni — mond­ták többen is az elnöknek. Ö meg összehívta a szö­vetkezet vézetőségét. döntse­nek közösen. Azokat, akik rendszeresen dolgoztak a szö­vetkezetben, mint családta­gok, felvették. Most már me­gint többen szóltak, hogy be­lépnek. Emiatt fő aztán a szövetkezeti vezetők feje. Nemcsak azért, mert megnő a rendszeresen dolgozó tagok háztáji területe. Munkát kell adni a tagoknak, hogy élvez­hessék mindazokat az elő­nyökét. kedvezményeket, ame­lyek megilletik őket. — Lehetőségeink sajnos nem nagyok — mondja a fő­agronómus, — 'Megnöveltük a kapások termőterületét, újabb gyümölcsösöket telepí­tünk, de ez mind kevés. Szörpfeldolgozó üzemre gon­doltunk, de aztán megálltunk vele, a piac miatt. Ha nincs biztos helye a szörpnek, any- nyi, mintha az ablakon dob­nánk ki a pénzt. Most va­lami újabb lehetőséget ke­resünk. Olyan melléküzemet, amellyel hasznosíthatnánk a meglevő épületet. Matuszka József elnök a munkaerőexportról beszél Látva a csodálkozást, magya­rázni kezdi: — Ha nem tudunk vala­mennyi tagunknak munkát adni, átadjuk őket az erdő- gazdaságnak, vagy olyan szö­vetkezetnek, ahol dolgozni tudnak. Szabályosain, szerző­déses alapon megy az egész, így jutottak el a varsányi tsz-tagok Felsőtoldra is ... Gond ez, nagy gond, azon­ban az elnök azt mondja: — Azelőtt úgy jártunk aj­tóról ajtóra, hogy összeszed­jük a tagokat, ha nagyobb munka adódott a közösben. Most meg, ha visszafognánk őket, akkor sem maradnának. Munkát kér, dolgozni akar mind. Ez az az óriási erő, ami év­ről évre előbbre viszi a var­sányi Üjltalász Termelőszö­vetkezetet. Vincze Istvánná A biztonság és a kereset A déluténos műszakban csali az esztergályosok dol­goznak a Nagybátonyi Szol­gáltató Vállalatnál. Közülük azokkal szerettem volna be­szélni, akiket valamilyen bal­eset ért: mondják el, hogyan látják most, hogy utána van­nak a kellemetlen következ­ményeknek és az ijedtségnek. — Ilyen dolgozó nincs benn, ellenben olyanokkal tud be­szélni, akik két—három évti­zede állnak az esztergapad mellett, és balesetmentesen dolgoznak — tanácsolja a mű­vezető. Hadd halljuk őket. — Nem cselekszem más­ként, mint ahogy annak ide­jén mesteremtől tanultam. Az volt a szavajárása: csak a biztonságos munka teremt na­gyobb keresetet. Igaza volt. Aki sajnálja az időt a bizton­ságos munka megszervezésé­re, az önmagát csapja be. Én, hogy elhárítsam a baleseti ve­szélyt, a kiadott munkaműve­letet, előre végiggondolom, és csak. akkor kezdek hozzá, ha jónak találom a megoldást. Még ilyenkor is előfordul, hogy menet közben módosí­tom eredeti elképzelésemet, mert jobb megoldást találtam. A másik: mindig figyelek ar­ra. amit csinálok, egy percre sem kalandoznak el gondola­taim. Ha pedig fáradtnak ér­zem magam. Vagy valamiért ideges vagyok, lassabban pör­getem a gépet, nehogy baj ér­jen. Ötvennégy óta dolgozom ezen a masinán, nagy munka­darabokat esztergálok. Meg­győződésem, ha az ember ki­pihenten áll a pad mellé, ha munkájára figyel, akkor le­het balesetmentesen dolgozni. Hogy volt-e balesetem? Egy­szer. Motorral mentem és elém ugrottak. Azóta nem vettek fel jegyzőkönyvet, pe­dig lassan harmadik évtizede állok az esztergagép mellett. Tanácsként még annyit mond­hatok a fiataloknak: A biz­tonságos munkavégzésre szánt idő, többszörösen megtérül a jó közérzetben és a több ke­resetben. Nem idegeskedik az ember nem az jár a fejében: esetleg hol vétettem el vala­mit. Azt mondták nekem a por­tán: a balesetmentes munká­hoz szerencse kell. Mi erről a véleménye? — kérdeztem Nagyfalusi Józsefet, aki 24. éve áll az esztergagép mel­lett. — Elsőnek azt Is tisztáz­nám, hogy ki, mit ért a sze­rencse alatt? Én például az elővigyázatosságot, a figyel­mességet, a józanságot, a na­pi munka helyes megszerve­zését. Gyakorlatból tudom: aki kapkodással akarja pótol­ni korábbi mulasztását, az las­sítja gondolkodó készségét, és ilyenkor következik be a bal­eset. Mindig a legbiztonságo­sabb munkafogásokra törek­szem. Ha úgy érzem, módosí­tani kell korábbi elképzelése­met, azonnal megtészem. A munkában töltött évek alatt az ember vérévé vált már; ne játsszon az életével, egészsé­gével. Ilyen szellemben fog­lalkozom a hozzám beosztott tanulókkal, Kispál Jánossal és Kecskés Gyulával. Azt szok­tam nekik mondani: inkább százszoros biztonságra töre­kedjetek, mint egyszer hanya­gul, felelőtlenül kezdjétek a munkát. — Ha nem jó a szer­szám mit csináljunk? — kér­dezték. — Nem kötelezhet benneteket senki, hogy rossz szerszámmal dolgozzatok. Aki mégis megteszi, annak egye­dül kell viselnie a következ­ményeket. Harminchárom évvel ezelőtt kapta kézhde az esztergályos szakmáról szóló segédlevelet Albert István. Ebből tíz évet töltött a MÁV-nál, mint üze­mi segédtiszt, forgalmi szol­gálattevő. Mivel a vasút gyengén fizetett, a gyerekek pedig egymásután jöttek, ott­hagyta a vasutat, visszatért eredeti szakmájához. — Volt balesetem, másod­éves tanulókoromban. Az al­só karomat bekapta a gép, belső zúzódásokat szenvedtem, következményeit hosszú ideig éreztem. Keserű lecke volt, azóta sem felejtettem el. Mi idősebb esztergályosok talán jobban érzékeljük a veszélyt, mint a fiatalok. Tudjuk, hogy a gép indokolatlan gyorsítása, a nagyobb fogás, a kevésbé éles kés csak bajt okozhat. Két dolgot nagyon megtanul­tam: Munkahelyemen legyen mindig rend. hogy tudjak sza­badon mozogni, aztán arra fi­gyeljek, amit csinálok. Tőlem akármilyen csinos kislány, fiatalasszony kószálhat az üzemben, nem nézek utána. Kevesebb lenne a baleset, ha az emberek egy része nem lenne annyira anyagias, kap­zsi, a pénz rabja. Elejét lehet venni olyan normák kialakí­tásával is, amelyeket minden túlzott sietség nélkül lehet teljesíteni. Olyan normákra gondolok, amelyek jól kifeje­zik a társadalom és az egyén érdekét, s a minőségi munká­ra ösztönöznek. Az ilyen nor­ma növeli a biztonságérze­tet is. Én is csak azt tudom mondani, amit a kollégák: lehet balesetmentesen dolgoz­ni. Előadódhat gépi hiba, se­lejtes anyag, repedt, lyuka­csos öntvény, amely szétsza­kítja a kést. De csak ebben az esetben nem hibás a dol­gozó. Különbözőképpen indokol­nak. érvelnek, jutnák el a fel­ismerésig. Véleményük mégis világos és határozott: nem szerencse kell a balesetmen­tes munkához, hanem világos fej, alaposság, megfontoltság, figyelem, kipihentség. Mind­ezeket pedig minden dolgozó saját magának teremti meg, ha szereti életét, családját és gondol a jövőre. Venesz Károly NÓGRÁD - 1968. május 15., szerda

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents