Nógrád, 1968. május (24. évfolyam, 101-126. szám)
1968-05-15 / 112. szám
Sííiftnsi psléU Tapasztalatok a 0281-es jeggyel Fényévszázados tünemény Amit még eltúlozni sem lehet... A mű születésétől talán mindössze fél évszázadnyira, de fényévszázadra a társadalmi kortól és valóságtól. Ez ma számunkra A mosoly országa. Lehár Ferenc, a valahai kis katonakarmester tüneményes pályafutása — attól, hogy Prágában Dvorak tanítványa volt, hogy Losoncon egy affér miatt kettétörött katonai karrierje, hogy a polai tengerészeti zenekar unalmas, semmittevő életében megszületett első langyos sikerű víg- opera-kísérlete, a Kukuschka, — közismert. A polgári világ fényes ívelésű új színpadi műfaja, az operett, Offenbach, Hervé, Planquette után hanyatlóba fordult, de egy korszakra mégis megújította önmagát még az érzelmesebb bécsi iskola révén, amelynek megteremtésében Johann Straussé. a keringőkirályé az érdem. Az ő útjának egyenes követője és továbbmunkálója lett Lehár is. Pályája állomásait a romantikus-érzelmes stílusban olyan művek jelzik, mint a Drótostót, a Víg özvegy, a Cigányszerelem, a Pacsirta, a Kék Mazúr, a Frasquita, de mindenek fölött A mosoly országa, amely Sárga kabát címmel előbb csúfosan megbukik, majd több éves pihentetés, librettófrissítés után olyan zajos világsikerré lesz, ami csak Offenbach és Strauss sikereivel mérhető. A siker titkát kutatva három lényeges tényezőt lelünk: az egzotikus és az európai környezet váltakozását, az európai és az egzotikus hős szerelmi párharcát, s hogy a mese motívumai bizonyos történelmi aktualitásokat alkalmaznak színpadra. A témát túláradón érzelmes bécsi stílus, egzotikus elemeket hordozó muzsika és magyaros zene ötvözi. Újszerű az is. hogy az operett nem követi a szokásos happy end sablont, merészen fanyar végződésű, amivel szinte példa Dickens Twist Olivér-jében szerepel egy tolvaj iskola. A vén zsebes csengőkkel teleaggatott öltönyű bábun tanítja tooásra a gyermekeket. A regény-ben nincs szó arról, hogy az öreg gazember saját le- jzármazottai elzülléséhez is hozzájárulna ily módon; valószínű, hogy ilyesmit még Dickens sem tételezett fel alvilági hőséről... Bármilyen hihetetlen, de sajnálatos tény, hogy Salgótarjánban napjainkban akadt olyan asszony, akinek szemében a más, sőt a nag a gyermekének tolvajko- ilása erénynek számított. Berki Péterné férje becsületes munkásember. Havi kétezer-kétszáz forintos keresete a családi pótlékkal együtt kétségtelenül elég lenne a házaspár és három gyermeke tisztességes megélhetéséhez. Berikiné véletlenül tudta meg, hogy egyik fiának pajtásai kézitáskából pénzt loptak. Ahelyett, hogy ezt azonnal tudatta volna a gyermekek szüleivel, még a maga fiát is hasonló bűncselekményre buzdította. „Ha lesz pénz, — úgy mond —, lesz ruha...” Az új ruha vásárlásából ugyan nélküli a műfaj történetében. Mindeme kedvező vonások ellenére. A mosoly országa értékeinek elismerésével is állom, hogy a mű bizony fényévszázadnyira van tőlünk, a tapasztalt nagy közönségérdeklődést jelentős részben fiatalabb éveink élményei, emlékei fűtötték. A Debreceni Csokonai Színház előadása ez alkalommal némi csalódást keltett. Az operaegyüttes bemutatásában a darab zeneileg, énekben ugyan csillogott, de a mese, a prózai anyag érdektelen szövegmondás szintjén rekedt nem lett semmi, de a gyermekek egyre természetesebbnek találták, hogy szatyorból, kézitáskából lopjanak. Bizonyára ezt folytatnák ma is, ha a Salgótarjáni városi és járási Rendőrkapitányság dolgozói el nem fogják őket. A rendőrség — akkor már értékes információk birtokában — lapunk útján is kérte a károsultakat: jelentkezzenek a rendőrségen. A felhívás eredményes volt; sikerült teljessé tenni a bűnlajstromot. Ebből csak a legjelentősebb tételeiket emeljük ki. A Fortuna Uzletháznál nyolcszáz forint, ugyanott ötszáz, a Bizományi Áruházban hatszáz forint; — ezek mellett kisebb zsákmány a postahivatalban, a távolsági autóbusz-megállónál, a rövidáru-boltban ... Berki Péterné nem önzetlenül helyeselte, leplezte a lopások sorozatát: az ő markát is bőven ütötte a zsebtolvajlás árán szerzett pénz. A tárgyi bizonyítékok, a tanúvallomások már a Salgótarjáni járási Ügyészségen vannak. Arról, hogy a bíróság mire ítéli Berki Póternét, szintén tájékoztatjuk majd olvasóinkat. meg; a figurák karaktere elhalványult, szinte kivehetet- lenné vált. Különösen éreztük ezt Csang nagybácsi alakjánál, de több-kevesebb érvénynyel ez vonatkozik az együttes valamennyi tagjára. A Lizát formáló Marsai Magda, Szu-Csong alakítója; Albert Miklós, Hadfaludy szerepében Tréfás György, Mi, a kis kínai leány megszemélyesítője: Marcali Kiss Zsuzsa elsőrangúan énekeltek, de színészi teljesítményben mélyen alatta maradtak a kívánalomnak. Akiket mindkét követelményben leginkább elismerés illet, azok Bán Elemér és Siklós György. Tetszett Barta Judit betanításában a tánckar munkája, Szabó László vezényletével a Debreceni MÁV Filharmonikusok összefogott, színdús muzsikálása. Fényes Márta rendezése a hagyományokat követi, nem rajta múlott, hogy szereplői csak hangban tudtak eleget tenni feladatuknak. A mosoly országában fényévszázadnyi múlt tüneményét láttuk, — de kétségkívül érdekes és csillogó tüneményét. (barna) 1. A katonai térképeken karcsú nyilak mutattak keletről nyugatra és nyugatról keletre. Az éterben a rádióadók továbbította parancsok és rendelkezések hullámzottak: a háború a végkifejlés felé közeledett. Egyfelől a Szovjetunió, másfelől az Egyesült Államok, Franciaország és Anglia csapatai — ezredek, dandárok és hadosztályok .— nyomultak előre a fasiszta Németországban. A még hitleri ellenőrzés alatt álló városokban mindenfajta szolgáltatás, szünetelt, sötétség, éhség, szomjúság gyötörte a lakosságot. A katonai térképekre rajzolt nyilak mind közelebb kerültek egymáshoz. A két irányból támadó szövetségesek, a győzelemhez közeledtek. A katonai szállítmányokban megjelent a rágógumi és a cigaretta is, sőt sajátos csomagolásban egyre több pezsgőt rakodtak a műszaki alakulatok. Az italládákon nagy. fekete „N” betű díszelgett, annak jeleként, hogy a csomagokat csak külön parancsra Néhány hét leforgása alatt két cikk is napvilágot látott lapunkban, s mindkettő a vasúti közlekedés helyzetének bizonyos problémáit tette szóvá. Megpróbáltunk közelférkőzni e fontos tömegközlekedési eszköznek afféle vonatkozásaihoz, amelyekről sokan sokféleképpen beszélnek, mert szinte mindenki a saját bőrén érzi a fonákságok hatásait, vagy ha úgy tetszik: következményeit. Rendelet született nálunk évekkel ezelőtt, amelyik megfogalmazta: a megbírált szerv bizonyos határidőn belül észrevételt tehet a megjelent sajtóközleménnyel kapcsolatban, s amennyiben jogsérelem érte — a sajtótörvény alapján — bírósági eljárás során is keresheti az igazát. Az említett két cikkben a dicséretnél sokkal több volt az elmarasztaló megjegyzés. Nem kis érdeklődéssel vártuk tehát, hogyan nyilatkozik a MÁV illetékes szerve az általunk szóvá tett problémákról, s miféle intézkedést vagy intézkedés-sorozatot tár a közvélemény elé. Türelmetlenségünket indokolta, s a gyors, bürokráciamentes intézkedést is sürgette volna két tényező. Az egyik: Nógrád megye sajátos körülményeiből eredően sokan járnak el szűkebb pátriánkból, és legalább annyian utaznak hozzánk, szénmedencénkbe, üzemeinkbe, s ki tudná felsorolni hova még. A másik: idegenforgalmunk egyre jobban izmosodik. Hazai turistáink mellett szép számú külföldi vendég is igénybe veszi vonatjainkat. E kettőből eredően vasúti közlekedésünk szinte naponta vizsgázik, s állít ki bizonyítványt önmagáról. Hogy az a bizonyos bizonyítvány nem a legdíszesebb — az már az említett két cikkből is kiderült. A keveset utazó avatatlan azonban azt hihette: eltúlozzuk a problémát, amikor így írunk, hogy „A szutyok nem kötelező”, vagy: ízléstelen a vasútállomások külleme. E sorok írójának is voltak hasonló gondolatai, mindaddig amíg közvetlenül nem tapasztalta: mennyire alacsony színvonalon áll nálunk a tömegközlekedés nagyon fontos eszköze, a vonat. Az is megfordult a fejében, hogy a piszkos, po- í-os, fekete ablakos vasúti kocsi csupán „mellékvágányi specialitás”, s fővonalainkon hasonló el sem képzelhető. A személyes élmény megszabad majd felbontani a győzelem napján. De addig még a szaporán zuhogó áprilisi zápor sem tudta elmosni a csatatereken omló tengernyi vért. És azon a területen, amellyé Németország zsugorodott, még több mint háromszáz koncentrációs tábor működött. Késő éjszaka, minden elérhető táborparancsnokság utasítást kapottá foglyok elpusztítására. Rudolf Schirmbaum SS őrkatona a Griechenau megsemmisítő őrszeme is parancsot kapott: géppuskáját szerelje le, szállítsa a kőbányához, foglaljon tüzelőállást. A domb túlsó oldaláról motorzúgást hozott a szél: árokásó gépek lomha oszlopai gurultak a bánya felé. A táborban sorakozőt rendeltek el, és a rabok serege a kőbánya felé tántorgott. Mielőtt odaérnének, robbanások verik fel a csendet: a magasbalövellő rögök helyén hosszú árok alakult ki. A foglyok felsorakoztak a gödör szélén arccal a domb felé fordultak. Schirmbaum társaihoz hasonlóan tüzeléshez készítette fegyverét. Tekintetével végigtapogatta a számára meghatározott zónát. Látta az előrehajló foglyokat, cáfolta az utóbbi feltevést is. Nem jobbra, hanem roszabb- ra fordította a mérleget. Odáig jutott el a cikkíró, hogy ilyen következtetést vont le: csak az üljön vonatra, akinek halaszthatatlanul fontos, ám akkor is lehetőleg használt ruhában, mert amire útja végcéljához ér, az új ruhát viheti a tisztítóba, mivel vasúti kocsijaink belsejének állapotára egyébként nagyon gazdag és árnyalt szókincsünkben jelzőt is dolog keríteni. Summázva: eltúlozni sem lehet mennyire gondozatlanok, piszkosak a kocsik. Ezt még az is súlyosbítja, hogy vannak az utazók között hanyag, rendetlen emberek, akik nem kímélik személykocsijainkat: piszkolják, rongálják, ahogy csak erejükből telik. A továbbiakban hívjuk segítségül a 0281-es számú, „50 százalékos mérséklésű menet- jegy”-et, amelynek birtokában a tapasztalatszerző Pécstől Salgótarjánig utazott személyvonaton. A közmondás szerint „A sötétben minden tehén fekete”. Nehezen lehetne azonban annyira egyiptomi sötétséget találni, hogy fel ne fedezzük a legkirívóbb problémákat. Kezdjük talán ott, hogy hiába tartja zárva az utas az ablakot, a huzat elől nehezen tud kitérni. Amiből ugye alkonyat után is kiderül, hogy a különben átláthatatlan piszkosságú ablakok egyben rosszak is. Ez főként hidegben kellemetlen, s nem csupán azért, mert fázhatnak az utasok, hanem inkább azért, mert meg is fázhatnak. Nehezen képzelhető el statisztika arról, hányán betegedtek meg amiatt, hogy de számára nem emberek ők, csupán tárgyak, eleven fal, amelybe majd golyóit lövi. Elhangzott a tűzparancs. A géppuskák szünet nélkül perceken át kelepeitek. A munkagépek jöttek, amelyek a testeket a mélybe söprik. Homokot, követ szórtak a gödörben heverő sok száz holttestre. Azután az árokásók földet martak és a még hullámzó tömegsírra borították. E közben egy műszaki alakulat elaknásította a környéket. Fekete zászlócskák jelezték az aknamezőről kivezető utat. Az őrkatonák gránátot erősítettek a géppuskákra, majd kellő távolságra futottak. Tompa dörrenések: a fegyverek örökre elnémultak. Az őrkatonák megkezdték visszavonulásukat. A műszaki egység megszüntette az átjárókat. újabb aknákat telepített. Schirmbaum most vette észre, hogy társai nagyrésze már civilruhát viselt. . összeszorult a szíve. „Ez a vég” gondolta, és a raktárhoz sietett. Mint minden őrkatona, ő is rabruhát vételezett, cigarettával, konzervekkel látta el magát. Benzines kannát fogtak, lelocsolták a bameghűltek utazás közben. Arról sem beszél a fáma: menynyi munkanap esett ki vonaton szerzett influenza következtében. Sötét az ablak. Hozzá képest azonban már nem is piszkos az ülés, az ajtó, a padló. Ezekre már a szutykos sem felel meg állapothatározóként. Valami egészen sajátos és patinás, több rétegű zsír, piszok & sár található az említetteken. Pedig lassan vége a tavasznak. ami köztudomásúan a nagytakarítás időszaka szokott lenni. Mindazt, amit fentebb írtunk Pécstől Budapestig tapasztaltuk anélkül, hogy különösebben kritikus szemmel vizsgálódtunk volna. Úgy ragadtak hozzánk az észrevételek, ahogy az olajfolt ragadt a cikkíró nadrágjára: véletlenül, szándékos keresgélés nélkül. Természetes, hogy a Nóg- rádból utazókat, illetve a hozzánk érkezőket elsősorban az érdekli: milyen az a vonat, amelyik Budapesttől Salgótarjánig közlekedik. Nem tudom ismerik-e ezt a kifejezést; még olyanabb. Vagyis: még szutykosabb. még huzatosabb, még kevésbé biztosítja az utasok kényelmét. Pedig az egésznek talán ez a veleje: a bőrhuzatú ülés a vasúti közlekedésnek csak egy része. Fontos tartozéka, ám az utazókat igazában csak akkor szolgálja, ha mellette megtaláljuk az udvarias, segítő szándékú jegyvizsgálót, a tiszta ablakot és padlót, a szellőztetett kocsit, s mindazt, ami a korszerű fogalmak szerint minden osztályon megilleti azt, aki megfizette a vasúti jegy árát! rakkokat, a konyhát, a krematóriumot. Amikor mindenki elhagyta már a tábor területét, odabenn fellobbant a láng. Csak percekig tartott a szörnyű színjáték. Azután romhalmaz maradt sok tízezer ember szörnyű kínszenvedésének színhelyén. A volt őrkatonák kicsiny csoportokat alkotva együtt tartottak. Nem volt kedvük beszélgetni, rettegtek a jövőtől. A láthatáron más tüzek villództak, s nem lehetett tudni, a front vonul-e ott, vagy csak városok égnek. Az égbolton tompa morgással légikötelékek húztak a fellegek felett. Schirmbaum csali ha mai' elvált társaitól. Alig 20 éves — és amíg él, erre az éjszakára mindig visszaemlékszik majd. És amikor feltolulnak agyában az emlékképek, újra és újra a rettegés fogja el: hátha valamelyik fogoly túlélte a mészárlást. Egyelőre túlságosan iá-issek ezek az emlékek. Az országúton haladt, páncélosok törték fel a betont, bokája meg- megcsuklott menetelés közben. Végre egy községhez ért, a falu szélén tábla: „Wein 417 km”. A posta előtt zöld színű autó állt. Schirmbaum a kocsihoz lépett, beült. A motor engedelmesen pöfögni kezdett. A volt őr egyre több gázt adott, a kocsi veszettül robogott tovább, egyre kelet felé. (Folytatjuk) Már 1 kísérlet is meggyőzi önt! Az EXOTIC szeplőkrém megszünteti szeplőil. EXOTIC BŰRNYUGTATÖKREM bársonyossá, üdévé teszi arcbőrét. EXOTIC HYDRATÁLÖ KRÉM visszaadja bőrének rugalmasságát. 4 NOGRÁD — 1968. május 15., szerda Tolvajiskola — csak gyermekeknek Marsai Magda és Tréfás György, A mosoly országa első felvonásának egyik jelenetében. Amikor Liza és Feri fölött még felhőtlen az operett-égbolt Szolnoki István Mikor lesz lágy kenyér? Zabaron sokat panaszkodnak a Cereden sütött kenyérre. Gyakran sületlen, keletien, savanyú és nyúlós, ráadásul késve érkezik, és a tsz-asszonyok nem mernek kimenni a határba munkájukat végezni, mert még a rossz kenyérből sem hoznak eleget. A ceredi péküzem azonban nem zavartatja magát. Amikor a panaszok nyomában jártunk, délután kettőkor kezdték gépkocsira rakni a friss kenyeret, pedig a szerződés szerint Zabarra is reggel kilencig meg kellene érkeznie a mindennapinak. Zabar ugyanis Ceredtől mindössze négy—öt kilométerre fekszik. A sütőüzemet az sem zavarja, hogy márciusban kötbért is fizettek a késedelmek miatt. Hogyan lehetne tehát mégis rávenni őket, hogy idejében, jó minőségű kenyeret küldjenek a kiszolgáltatott zabariaknak? K. E kernele*f KOPASZ OROSZLÁNBAN
