Nógrád, 1968. május (24. évfolyam, 101-126. szám)

1968-05-26 / 122. szám

A könyv ünnepére

Irta: Fekete Gyula,

József Vtlila-ílíjas író

Első olyan írásom, melyet országos lap közlésre méltatott - majd harminc évvel ezelőtt, pataki diák koromban - egy ingerült „olvasálevél” volt Darvas Józsefhez: Kié hát a könyv ünnepe? A Kis Újságban irt Darvas a könyvnapokról, s megtetszhetett, amit irt, azért fordultam hozzá: döntsék el végre az illetékesek, kié legyen a könyvnap? Az irodalomé, vagy a bestsellereké, a bőrkötéses ponyváé?

Tulajdonképp az alkalmat keresem évről évre, hogy ezzel szembe nézhessek. Azokat az olvasókat keresem, diákokat is meg nem diákokat is, akiknek van hitük, indulatuk, bátorságuk.

Minden új nemzedék talál igazítani valót a világon, és személy szerint mindenki talál, mig lélekben fidtol. A szomjúságot a szebbre, a jobbra, az igazabbra éppen a könyvek élesztik, hitem szerint mindennél erősebben. Persze nemcsok harminc évvel ezelőtt, de ma is: a java irodalom. Az elégedetlenséget önmagunkkal és az örökölt világgal szemben, s a történelem leghatalmasabb - az atomkorban is leghatalmasabb! - energia-felszabadítóját mindenekelőtt a betű hinti szét a világban. Annok az értéknek, melyet sok tízezer év óta összegyűjtött az ember - ha mérhető egyáltalán - nagyobbik felét a könyvtárakban tároljuk.

Kezdünk élni is vele, társadalmi méretekben is. Az elmúlt évtizedek eredményei láttán tudok bizakodni, de lelkendezni aligha. A múlthoz mérten óriási lépés előre ez a huszonhárom esztendő, óm a lehetségesnél szembeszökően rövidebb. Túlontúl sok még nálunk a fehér folt a művelődés térképén; sok az unatkozó - a szellem szomjúságát lőrével oltogató - fiatal, sok a begyöpösödött javakorú, a világtól elmaradt öreg; sok az üresjáratú óra, nap, esztendő - bizony, még az üresjáratú élet is.

Ot megyében tizenöt találkozót vállaltam az idén - nem akarok jósolgatni. „Ostorozni" sem a megszokott Írói pózban; az önmarcangolásra legalább any- nyira nincs okunk, mint az önelégültségre. Egy szűk rétegből

sereggé nőtt az irodalom baráti köre, s a legfiatalabb nemzedék betüéhsége is azzal biztat, hogy tovább tart majd a gyarapodás. Az ünnepi könyvhetek funkciója mégsem nő együtt az olvasók táborával - sőt, mintha csökkenne inkább. Szükségszerű ez vajon?

Való igaz: a szellemi csemegéből, közszükségleti cikké vált az irodalom. A mindennapi-ke- nyér-irodalom, a köztereket immár egész évben megszálló irodalom, másfajta ünneplést kíván, mint kasztba szorított elődje.

Ne áltassuk persze magunkat, ma is csak o kisebbség olvas még. A legújabb statisztikai felmérés szerint a felnőtt lakosságnak mintegy 60 százaléka egyáltalán nem olvas, és ezer olyan települése van az országnak, ohol - a tankönyveken kívül - úgyszólván nem vásárolnak könyvet. De még nagy múltú, népes városokban is arcunkba ásit olykor az unalom. Visszatérő gond: talólkozunk-e csak néhánnyal is azok közül, akik csiholói a tűznek; a szóra szomjas érdeklődőkkel - egyáltalán csak azokkal is, akik szeretnének velünk találkozni? Sok helyen nem jöttek még létre az élő-lüktetö szellemi gócok, amelyekben értelmes tervekkel, egészséges tenni vágyással töltekezhetnek meg a tűz csiholói. Valamiképp szét- forgácsolódnak az erők.

Mindezek tudatában mondom: réteg-ügyből mégiscsak országos ügy lett az irodalom. Bizonyosan ennek a ténynek nem vontuk le a következtetéseit eléggé, ho az elmúlt években annyian szóvá tették, hogy a könyvhét ellaposodik, s kiütköznek rajta az ötlettelenség, a kényszeredettség jegyei.

Lehet ezt jobban. Elég, ha csak annyira tekintjük köz- ügyünknek az irodalmat, ameny- nyire máris az.

Senki sem önmagából csiholja a tüzet - az író sem önmagából csihol. Hogy írásban, szóban nagyobb lánggal adhassa tovább, fogantató légkörben, haladó, kezdő és leendő olvasóknak is, amit innen-onnan szive fókuszába gyűjtött - ehhez tegyük termékeny alkalommá az Ünnepi Könyvhetet.

Coda Gábor*

Rózsika

Gyönyörűséggel hallgattam tart, ami fékezi még Irreális ked a Flórián úrnál megvan a kéményt, és jön az a sze- Rózsika történeteit arról a vágyait. Hát még ha ösztönö- mindened, nyolcszáz forint a gény gólya messziről. már faluról, amelynek kedves és sen érzi, hogy olykor túlságos fizetésed, borravaló is akad, apám idején i6 nálunk lakott, eszes szidalmazása közben bőséggel, olykor túl fukaron mert gyünnek ide előkelő a szép hónapokban. Nem végeredményben az derült ki mérik számára ki egy olyan urak és művészek vendégség- akarom, hogy idegen helyen hogy az emberek új házakban szabadság porcióit, melynek be, meg ő Is dugdos neked er- kezdjen fészket rakni, cső- laknak, rádiójuk, mosógépük tápértékét tudományosan elég re-arra kis külön pénzecskét, dálkozna, miféle világ le« van, szinte kivétel nélkül, a pontatlanul sikerült, csak ad- utazásról ajándékot is hoz, nálunk a faluban. Ezt nem legtöbbnek pedig már televí- dig megállapítanunk. nem is szólva, hogy se koszt- tetszik ^ érteni. * > En ezekkel

ziója villanyvasalója és angol . , ra, se lakásra nincsen gon- a gólyákkal nőttem föl. ez

klozéttja is S Rózsika elő- Ha azt morK*°m Rozslka- dód; olyan aranyórád van, maradt a régi házból, mert adásából az is kiderült hosrv nak: "Csak másfél órára tud- hogy nálunk sem a tanácséi- ezt a gólyafészket nagy gond- mlndezt miiven kevésre érté- naln vis8zaíorSatni a történe- nőknek, sem a plébánosnak dal megmentettük a régi ké- kelik mert 'ismprlk- o dán a lem kerekét- égnek meredne nincsen Ilyen, és annyi a ni- ményről, és mikor felépül a holland és még sok más or- a,szép haja' ^zsika!" hád, hogy ha apád látná, hát régi helyén, az új ház. apám szág parasztjainak felszereié Uyenkor naSyot nevet, csilír- csak azért nem mondaná iád, az új kéményt a régi mintáséit Szövetkezeteit és^Ma- 8£ * TOVe“e*’ ^ 321 ho^ v*y. ™ert ^ ^ csináltatta, s arra műevarországot manaDsáe min- ”Á11,íí,ólas Jozsua is me8 félő lánynak tartott; mink vészkedt* a régi kedves fész- den vanatkozásbanP csak a állítani a napot, de az meg küszködünk, mint általa- JmJ, hogy ha jönnek a gó- svarmatbirodálmák meggaz- csak ,®gy~Z?f. v™L-éS lg3Z ban a Parasztemberek, tyúk- 1/ák, semmit se vegyenek dagodott anvaorszásaival és 8601 vol,V Tbth Flórian ur kai. libával, disznóval; tehe- eszre ebből a nagy moderni- ‘ .... . nem tudja visszaforgatni az net nem Is tudunk tartani, zálúsból, Ha a kéményre néegtejlettebb ipari államaival időt. mert még az újságban is úgy vesszük az állami tejet, apámat és a nagyapámat

hajlandók összehasonlítani, olvastam, pedig az igazán so- azt a asírtalanított fehér vi- látom, de még a dédanyámat

Amikor mindezt tőmondatok- kát hazudik, hogy a törtene- zet. mintha nem is laknánk 1®. akikről már meséltem Tóth

ban, a közérthetőségnek már- lem kerekét senkinek nem sí- Déden; tudod, Rózsika. nem Flórián úrnak. Úgy szerették

™,. színi* lo. Ä ÄSTnSÄ £»* 2

.van magyaráztam Rozsikanak. _ Nehéz a vita Rózsikával. <«8. ho] egyik, hol a másik boldogságot a családba

azt mondja: Nehéz és bonyolult< mer, pa. £«»*.<a körzeti orvos sem *

— Ugyan kérem. Tóth Fló- naszai annyira konkrétak. meg .3r . ersze, Rózsika. persze,

.................... , .... _. . . gazdagodni; hol a tv romlik hogyne érteném én ezt’ Csak

n

an ur. hat Magyarország hogy velük szemben az elvi w ZZZ

Európában van és nem Afrikában.

Nemegyszer csaptam fel prókátornak, de tudomásul kellett vermem, hogy az ifjúságnak nincs összehasonlító alapja a múlttal Nincsepozitívum megbukik. Miközben kínál itallal, étellel. töpörtyű vei,

disznósajttal, kolbásszal, cseresznyepaprikával és császárhússal. áradóan beszél:

törvényszerűen h°\ a m°!ógép‘ mert hát hát igazságtalan dolog, hogy

átabotában készítik ezeket a ők. akiknek százszor annyi drága masinákat; arról nem van, magát fejik, is beszélek, hogy a minap még a kéményt is bedöntötte az erős szél; pedig hát gólya- fészek is volt rajta, és ha

— Nincs igaza. Flórián úr, nem igazságtalan ez. Mindig a családnak van igaza.

es

— Szeretem ám a családot, tavasszal jön megint a gólya, . ' 3 családon belül mindig nek gátlásai a jelen szidása- mert akármilyen hamisak, hadd találja meg a régi lak- isa'2®ág°t *** tenni, az ke- ban; nem ismeri a hálának azért mégiscsak velem hami- helyét az új kémény és az ®eruse8et okoz mindenkinek, azt a formáját, amit egy rend- sak. ha szükségük van vala- antenna között. Egyszóval jó * * Ie8tölíbet magának. Nem szer megbecsülésével szeret- mire. Amikor jönnek fa- volna, hogyha ezer forintot *7®” nagy ,Jolog 32 02 igaz* nénk azonosítani; a múlt csak luról, leülnek a konyhába, és adnál, hogy a kéményt és kö- vf’ ™,"t hlszik Inkább tea' kevéssé érdekli; a magán- és azzal kezdik, hogy te. Rózsi- rülötte a tetőt is rendbe hoz- ^ Jóízűen falatozni, koccint- köztulajdon különbségét mái’ ka. azért jöttünk, mert fogat hassuk, Rózsika; neked ezer SUnk \ m®rt 00 nem iszom alig orzékeli, hiszen lényegé- kellett huzatai az uramnak; forint meg se kottyan, mi pe- ben bizonyos formák közt a uram isten, micsoda lófoga dig.. magántulajdon, és ugyancsak van neki, s ha már gyüttünk.

— Es adott. Rózsika?

a

hazait, ezt igen, mert ha a színére nézek, szinte az egész családot látom, az elment

Rám nézett, egy Ideig hall- öregekkel és a még lttlevőkbizonyos formák közt a köz- gondoltuk, hozunk neked ebtulajdon új viszonylataiban ből-abból, hiszen két hét múl- .

nőtt fel. Hogy az apja és any- va itt a karácsony. Nem mon- t . cse es n monc- ke) együtt,. Ezt itták, ezt díta’ csórták, ettől dülöngéltek, ezt

— Persze, hogy- adtam... A hagyták örökül, Most már

testvéremnek... Már csak a csak kicsiny a szőlő. ami

ja zsellér volt. azt olyan tör- dóm, unja már az uram a ténelmi múltnak tekinti, mint falusi életet, jönnénk föl a mi a rabszolgatársadalmat; fővárosba Is. de hát ez úgymindig a szabadságot hiányol- sem megy, inkább azt köllene 8ólya miatt is. Az ember nem megmaradt. A másik részét*

szabad- a Tóth Flórián úrral megbeják, mert a ság történeti lényegé- szelni, nem lehetne-é ezt a ni hez tartozik az a sajátosság, két gyereket pesti iskolába el- hogy akiben egyszer felébredt helyezni; nem mintha az a iránta a vágy, már végtelen- pesti iskola jobb volna, itt nek érzi, és ami megvalósult is, ott is ugyanazt tanítják,

akar a családjával vitatkos- a nagyobbikat kisajátították.

Hogy milyen bort sajtolnak ott a szőlőből? Azt nem tudja senki. Csak azt tudjuk, hogy felhozzák a városba, elviszik — Az az ő dolguk, Flórián Budafokra, és ott úgy olvad

— Pedig többjük van. mini magának Rózsika.

belőle, azt mindig kevésnek de hát két esztendő múlva azt f1' szomolom a pém.ü- bele abba a rengeteg borba,

és kicsinyesnek; az adagolt szeretnénk, ha ez a Jani gye- ket N* ,mondJák’ llogy ezek a mi e®'kori kicsiny borunk, szabadsagot rabságnak minő- rek gyárba menne dolgozni, a ,pesti lányok magasan hord- mlnt a Flórlán könyv« ab' síti és két oknál fogva: elő- és az Eszti is ide menne férj- íak “ 0lTukat’ ***° kepe' ba a renS«teg kötetbe, amd

sek. es nem csináltatják meg már összeírtak a világon.

•Készlet a szerzőnek « könyv hétre megjelenő „Vallomások regénye” című művéből

szőr, mert nem ismeri a sza- hez. Hát neked, hogy megy badság kritériumait, másod- a sorod. Rózsikám? Pesti em- szor. mert mindent rabságnak bér mindig sír; pedig hát neSso/»io/.t Int tán

Elvileg kalapos

leszel még egy flaskára, elmondom neked az én életem három felvonását.

Nála nagyobb kóklert valószínű nem hordott még hátán, a Föld. Néha. persze enyhe túlzással szélhámosnak is nevezték. Egyesek úgy tágultak a közeléből, ahogy hajdan u leprások társaságából menekülhettek. akik féltették testük épségét. Pedig, akárhogy is nézem Rossz Kovács nem volt rossz ember. Hogy a cseppet sem hízelgő melléknév miként ragadt hozzá, azt jószerinti megfejteni sem teilet. Ö azt mondta: örökölte at apjától, de szerencséje volt. mert azért nem kellett illetéket fizetni. Ha idáig eljutott vele az egyszerű halandó, a crabbinkban nem szabadulha- ot- tőle. Tartotta szóval, szemmel, kézzel, s mindenként. Azt hiszem, nagyon-na- gyon szerette a társaságot. Foglalkozását tekintve elvileg a kalaposok céhéhez tartozott. Ha tehette el is sütötte az olcsó kis rigmust, hogy azt mondja: „Tegnap még szaladt, mára már kalap." Jócskán fel- cseperedtünk már körülötte, amikor megmagyarázta a rig- muska értelmét, miszerint ami

tegnap még szaladt, az a nyúl volt, amelyiknek a szőréből a kalap készült. Ez nagyon-na- gyon kedves dolog, az azonban még jobban tetszésünkre szolgált volna, ha egyszer azt is látjuk, hogyan lesz a nyúlszőrből kalap. Ezt ugyanis Rossz Kovács környezetében nem lehetett kitapasztalni. Nem azért, mintha féltette volna a tökfödőkészítés titkait, hanem mert egyszerűen nem csinált kalapot. Sem pörget, sem kajlát, sem másmilyet. Ő ugyanis — amint azt számtalanszor hangsúlyozta — elvileg volt kalapos.

Ügy hiszem, Rossz Kovács kissé homályos, de mindenként furfangos meghatározása némi magyarázatra szorul. Valószínű egyedül vagyok a világon, aki ismeri a titkai. s tudója annak, miért volt ő „elvileg kalapos”. Ha jól meggondolom, el sem mondhatnám, hiszen a helye alig hűlt még ki a széken. Az asztalon is látható két hegyes könyökének a nyoma, amint félig ráfeküdve estétől hajnalig mesélt, takarékosan kiméivé a

E

8

NÓGRAD - 1968. május 26., vasárnap

szódát, s szorgalmasan pusztítva a bort, a józan férfiész megzavaróját.

— Penetráns dolgok járták abban az időben a divatot — vetette fel úgy éjféltájon a szemét, s hosszasan figyelget- te, az italbolt egyik sarkában kitartó szorgalommal serénykedő pókot. — Ha azt mondta a bíró. hogy punktum, akkor punktum is volt...

Igen-igen bambán bámulhattam rá. mert teljes lemondással legyintett:

— Mit értesz le ebből, amikor még egy becsületes kalap se volt a fejeden, s még egy olyan bírót se láttál, amilyen Hohoska Lajos volt, s akinél csak Székeli Pista lehetett alaposabb ember. Az ugyanis egyszer azt a Punktumos Hohos- kát úgy eldöngette, hogy attól kezdve csak bottal bicegett az öreg. Székelivel is történt egy és más. de amikor kiszabadult, már nem bántotta Ho- hoskát, mert egy gyereket kétszer nem szoktak keresztvíz alá tartani.

A szemem még nagyobbra nyílhatott, mert Rossz Kovács végső tettre szánta el magát.

— Idefülelj — csavart egyet a gombomon —•, ha bátyám

Sor alá mentek a legények a faluból. Akkor már jelezte jöttét az a vihar, amelyik aztán vagy Öt évig olyan zivatarba borította a világot, amilyet elődeink nem élhettek át, s remélhetően utódaink se részelnek hasonlóból. A nóta még járta, s az már a kese- rűbbjei közé tartozott, amelyik úgy szól, hogy „Sárga a csikóm, sárga a nyereg rajta." Hohoska Lajos, a szolgabíró volt az egyik sorozó bizottság tagja. A maga négyszáz holdjával fintorgott a parasztszagtól, s módját ejtette minden esetben, hogy megugráltasson egyet-egyet a summáslegények közül.

— Hát te? — reccsentetl vicsorogva Kovácsra.

— Kovács János volnék, tekintetes bíró űr.

— Azám, az apád, te a Rossz Kovács vagy.

— Más se jobb nálam ...

— Egy szád van. azt is én fogjam be. hé — szakította félbe vicsorogva a legényt. — Akkor jártasd, ha kérdeznek. Most például azt mondd meg. mi a mesterséged?

— Kalapos vagyok, tekintetes uram.

Csak úgy rengett a hasa Hohoskának a kacagástól. Hoszszú ideig szólni se tudott, csak pislogott a nagy nevetéstől. S hogy teljes legyen a tréfa, foghegyről vetette oda a legénynek:

— Olyan vagy te kalaposnak, amilyen én római pápának. Lehetnél kalapkészitő, ha lenne hozzá eszed.

— Akkor tekintetes uram is lehetne pápa...

Tovább nem faggatták Rossz Kovácsot. Kimondták rá a sorsát eldöntő alkalmas jelzőt, s harmadnapra a Nyírség egyik nagy kaszárnyájában trenírozták arra, hogyan foghatja fel legjobban azt a golyót, amelyik bizonyosan ösz- szeűtközík majd vele.

Hat esztendőnek tűnt az a hat hét. amit Hohoska ajánlása alapján kihúzott a kaszárnyában. Valósággal megváltásnak érezte, amikor beosztották a menetszázadba. Csendben fortyogott benne a harag, mert annyit már megtanult, hogy nem tanácsos azokkal szemben hangoskodni, akik a szegény alázatosságát istentől eredő jutalomnak tartják.

2.

A víz száz foknál forr, Rossz Kovács azonban mór akkor felforrt, amikor a vago- nirozásnál megkapta az első farbarúgást, mert elejtette a szerelvényét.

— A nélkül nem mehetsz a háborúba, te barom — oktatta a rúgás után az őrmester. — Szerelvény nélkül csak meztelen csiga vagy. rádlép az ellenség, aztán fuccs is...

Sok mindent megtanult már eddig is, de annyira semmit sem jegyzett meg, amennyire az őrmester szavait az agyte- kervényeibe ültette. Amire a Kárpátok árnyékába ért a hosszú vonat, ki is egészítette magában. Így okoskodott: ha szerelvény nélkül a katona meztelen csiga, puska nélkül már annak se jó. Ebből kiindulva, a legelhagyatottabb erdőség közelében véletlenül kiejtette a puskát a nyitóit vagonajtón. S miután azt 6 mindenáron vissza akar* a

szerezni, maga is utána lépett.

Évekig bolyongott erdőkben, hegyi falvakban. Tábori csendőrök keresték csapatostól, de sosem akadtak rá. Így aztán nem tehettek mást, távolléiében halálra ítélték. Ö persze nem protestált, mert az ítéletről mit sem tudott. Bizonyos azonban, hogy akkor sem szólt volna, ha véletlenül tudomására jiht a. bíróság ítélete. A fellebbezés elvette volna a drága időt a puskakere- séstöl.

3.

Aki több-kevesebb szerencsével éleiben maradt, job-