Nógrád, 1968. május (24. évfolyam, 101-126. szám)
1968-05-26 / 122. szám
Koszorú selyemszalaggal Ezt írta Etelka néninek: Etelka néni ezt válaszolta: mogyban, mesélt, és én vágyódni kezdtem a Kelet, pusz„Drága-édes Etikám, pa- ...Jolikám! Iszonyatos! Az ta_ délibáb, a rónák, árvalány- pácska meghalt. Szent István egyetlen, drága fivérem! Mért haj után. Mennék, de most után. tehát az Alkotmány nem sürgöny&ztél, azonnal van a főszezon, és Sugárékkal ünnepére egy nappal temet- repültem volna! München— már lefoglaltuk az apparte- jük. Tudom, mennyire szeret- Budapest a Sebenán három ment Mallorcán. De kár, hogy ted. ti példás testvérek volta- gyenge óra. és az egész retúr nem lehetsz majd velünk. Nem tok. Most itt maradtam egye- háromszáztizenhét dollár, jöhetnél? Két—három hét dűl. mini az ujjam, ebben a vagyis roppant olcsó. Hogy entspannung. Renée szerint nagy lakásban, és csak to- nem lehettem ott legalább a Mallorca most prolis. egy rom a fejem, mi lesz velem, temetésén!... Azonnal rendel- tömeghelv Bahama jobb lende nem lesz semmi. Drága- tem a Fleuropnál egy gyönyö- ne _ jgaZi játszották nála- edes Etikám, engem Is vele rű csokrot fehér selyemszalag- tok az új 007-es ügynököt? temetnek, ott leszek a sírban gaJ. Van az nálatok odalent? Nézd meg. az Bahamán ját- a farkasréten, és csak az vi- A piper ecsomag már két hete szódik! — de lebeszéltem Su- gasztal. hogy olyan szép hely, elment. és most is Helene gár P.enéet., nem vagyok egy csupa-csupa fa. látni a várost, Curtizt küldtem. Most már teenager hosszú oda a repü- és papácskát két sorral lejjebb csak te maradtál nekem! löút. Drága Rudi fivéremért temetik, mint Kennedy Ma- Légy oly okos, bölcs, mint befizettem egy gyászmisét és riont. a dalénekesnőt, akinek drága apád, az én felejthető!- emlékére száz márkát ádo- egyszer elküldtem neked ma- len. örökké siratott Rudi fi- mányoztam a Vieteong áldo- gyarnóta-lemezét. Most csak vérem volt. Mit csinálsz a zatainak, a dél-vietnami árlézengek, nem is élek. és ha nagy lakással? És ne fizessek vaknak. Te mondattál gyásznem lennének a lakók, meg be az Ikkánál egy jégszek- misét? Veled vagyok, nem papácska régi. hü elvtársai, rényt? Azonnal írj. ha meg- hagylak el. Már biztosan ott azt mondanám: minek is kaptad a csomagot.'’ a piperecsomag.” élek? Nekik én vagyok a , papácska most. Az a rémes, eiobb irt: A levélre postafordultával drága-édes Etikém hogy ö <>Drága< egyetlen Étiké - ** írta: !^-ógyfth-Uatian0 telessé- k(>sz^n®™- köszönöm köszö- „Köszönöm, egyetlen Eti- gél. virgonc volt. készséges, te jagy, Jómódban. isteni viV- utalványt f sXs mallorcai Thursó Gábor* a gyászmisét, Ikkaszaladaált föl-le azon a négy iádban! És én!.:7 Nekem'min- m^hívfet. V meredek emeleten, oda se rte. , , ---------„. — a tippet is! En k i. és igazán nem lehet' ma ^szomm-ú "'emlék’ a “.^-vietnami . . , . . , .. 08 s/.omoi u erőiek, arvaknak papácska emlekere mar tudni, az artott-e meg a Egyetlen bútort sem adtam száz forintot, szörnyű micso- szívének. Olyan borzasztó. e1. és mégis üres minden, da pusztítást végeznek az hogy szombaton én küldtem ílyen, ravatalozó, ami- amerikai agresszorok a békekor kivittek mind a virágo» '-—>•—<= ------■ -• le. de ki gondolta ««in«*» ■------ - - ... ® » v olna ■’! koszorút, papácskát a kopor- Néktek könnyű a gazdagon sóban. A lakással semmi terberendezett áruházakkal, ni künk folyton sorba kell állni. kedvelő Vietnami Demokratikus Köztársaság légiterében! Annyi-annyi árva! A drága vem. de megmondhatom, van papácska adakozott végered egy tomernök udvarlóm, az ményben. eladtam egy száHa hazajövök leülni is táradt érdeklődik legkomolyabban zásért a villanyborotváját, azt »«"»w «»'. «. 'f”“™. »TT* - kÄ- £f3i tÄ S: vei. aki most miniszterhelyettes. az útlevél-ügyben, soron kívül megkapom, ma kedd, csütörtökön mehetek érte. tevasámapom annyi, hogy dezdeted- Az én részemről megfőztem papácskának egy hétre az ételt, de kizárt dolog. hogy állott lett volna, mindennap lement jégért. Nem tudok vigasztalódni! Mi lesz velem?” semmi esetre. De ő!. .. Csak előbb elválik a feleségétől, ő is koszorút küldött selyemszalaggal. tehát van nálunk, lefonélta a titkárnője. Csak Nem ugranái el egyszer Pest- azt kérem, expressz küldd re? Hadd büszkélkedjem veled! nyugatnémet és spanyol vizu- Egész nyáron tele volt isteni mot. azokkal ugyanis nincs kocsikkal a város, nálunk összeköttetésünk, mert egy imádják a nyugatiakat, téged fasiszta ország, a portugálok - is imádnának. A csomag és kai sem. de azt hiszem, Mal- az Ifcka-utal vány nem jött lorca. az Spanyolország. Olyan meg”. Etelka nem rövidesen válaszolt: gyönyörű a sír! és olyan jó kisírni magam mellette! Érdeklődtem a vámhivatalban, rengeteg a nyugati szeretet' csomag, azért nem jött még a tiéd. Ahogy kértem, ex' pressz a vízumokat, és alig ég Szabó Gáspár: Falusi világ. „J unkám, kislányom! Köszönöm a prompt választ. Ügy mennék hozzátok, de úgy-.. Itt sok jót beszélnek, várom, hogy a napsugaras hogy nem is olyan rémes az at«t.t újra lássalak!” élet a vasfüggöny mögött, mint ahogyan a Quick, a Stern, a Neue és a többi Illustrierte írja. Münziger úr, aki manager a Wolff és Shaftesburynél. odalent járt. kapitális szarvast, lőtt SoLakos György berség Napfény ömlött be a kór- gyek és erdők világában. En- Micsoda? Hogy megint baj ház széles ablakain, és sejtel- nek is pörge zöld kalapja, van van? Hát itt vagyok én... mes árnyékokkal, barátságos bizonyára, mint általában az Hogy éntőlem már hat hóna- fényekkei töltötte meg a fo- erdészeknek. Hajnalban kél pig nem lehet?... Hej a lyosót, ahol tündökölve ra- és a hajnali szürkületen át ponciusát, viszek én olyan legyogott a szombat délutáni hatol be a sűrű erdőkbe, ka- gényeket, hogy levehet tőlük tisztaság. És csönd volt. A paszkodik a nagy hegyekre. egy lavórral! doktornő léptei úgy kiváltak Aztán a maga kis női gond- Tíz perc múlva tizenkét a nagy csöndességböl, mint faira terelte gondolatát és egészséges rendőr jelentkezett zongorahangok az üres hang- ezekkel bajlódott, szórakozott a kórházban. Este a határőr- versenyteremben. Nehezen és órákon át. Éjfél előtt ásatási ség legényei és az erdészek fáradtan mozgott, benne járt rohamok jöttek rá. Az ajtót keresték fel a doktornőt, már a kilencedik hónapban, és kellett kinyitnia, hogy friss le- Rigó alhadnagy az egész vá- nagyon kifárasztotta a délutá- vsgöt érezzen. ni vizit. Nem neki való már az Hajnal tájban Kovács kinyiinspekció. tóttá szemét. Riadtan futott Leült a hallban egy kényei- végig tekintete az ismeretlen mes fotelbe és élvezte az környezeten. Hol van? Ho- üvegen át zúduló meleg, ősz- gyán került ide? S mint jégvégi sugárzást. Pihenését az ápolónő za- letesen rázta a hideg, varta meg. Az ápolónő a keze — Doktornő! Jöjjön gyorsan, nyúlt erélyesen, doktornő! — Maradjon nyugodtan! — Mi történt, Anna? De Kovács már tápászkodott, — Súlyos beteget hoztak, s amint megemelte fejét, kiforog rost mozgósította. Elvégre emberélet kockán. * Kovácsáét nem ejigeatél^ be a beteghez, csak az ajtóból hideg áram: finoman, egyen- mutaUák meg> hogy aItóiíc. fii. Jól vigyáznak üt az urára. A kórház folyosóján az orutan piros hegyi Gyomorvérzés. A kórház előtti kis autóbusz állt. a közeli üdülő tulajdona. Már hozták befelé a beteget. Hosszú, nyúrga fiatalember volt, a hordágyról le vasok éppen Kovács állapotai vitatták. Mind mégegyeztek abban, hogy az erdészt mielőbb meg kell operálni. Az eset azonban nem olyan egyszerű, mert ilyen legyöngült beteget nem szabad műtőasztalra fektetni. Az is szokatlan, hogy a gyakori vérátömlesztés, a jégkocka-adagolás és az injekció sem szünteti meg a folyamatot. Mit lehet tenni mégis? Állandóan adagolni kell a , , ,, . , „ vért..: Tehát fogadni, osziám lehet. Ott is kell ;yor,M- ken a véradókat, mert ... Az a traktor. Az, jkovács érrendszere állaydóbára mind visszatért, de Rossz amikorra Kovácséknál meg je- Kovácsról senki sem hozott lent a postás. Hozta a vaskos hirt. Már azt mondtak: vég- levelet, s Kovács csodálkozva képp elnyelte valahol as a forgatta mielőtt felbontotta, rengeteg erdő. amikor egy- Volt abban minden: ilyen kiszerre előkerült. A világ per- vonat, amolyan függelék, sie közben akkorát fordult, jegyzék és ki tudhatja mi amekkorát még elképzelni is még. Az egészből csak ennyi nehéz lett volna abban az maradt meg a fejében: időben amikor az a bizonyos Kovács Já akit Rom_ összetűzésé támadt Hohoska- nak ig ,líjmafc nem tudott val Különben mar Hohoska is k&u- bizolitekokai JeUlozni alulról szagolta az ibolyát a_. i lo bizottság előtL ok mivel végül csak belesorvadt abba. a verésbe, amit Székeli István jóvoltából kapott. Ügy látszott azonban, hogy az emlékek megelevenedtek mindjárt, amint előkerült az, akiről szóltak. Rossz Kovácsot ugyanis igazolásra szólították fel. s arra, hogy mondaná el, hol mindenhol járt, amikor nem ott volt, ahol hivatalosan lennie kellett volna. Mesélt, mesélt és mesélt, a bizottság meg türelemmel hallgatta, majd egy napig. Míg aztán az egyik bizottsági tag megelégelte a hosszúra nyúlt földrajzórát és köz beké ráesett. — Azt mondja meg még Kovács János, mi a foglalkozása?-- Kalapos vagyok, kérem. Összenézlek a tagok, s aztán. kiküldték a folyosóra azzal. hogy majd szólítják. Később meg azt mondták neki: beszereznek róla még néhány iratot, s majd értesítik a döntésről. Eltelt vagy három hónap. Szeptember végén képeslap érkezett Mallorcából. Kék tenger, sárga föveny, rozsdászöld pálmák, egy üveghotel. „Szeretettel gondolunk rád! — Éti néni. Sugár. (Mély rész- J vétem!) Renée, Anita. Helmut von Adriano—Witzersleben Oberstleutnant i. R. der Luftwaffe. Pitzi.” De előbb el kellett küldeni a gyászjelentéseket, el kellett temetni az öregembert. • ^Részlet a szerzőnek a könyvhétre megjelenő „Egy ember vége" című regényéből. mányokkal még a foglalkozását sem bizonyította. Ezért az általa elmondott kalaposság csak elvileg fogadható el, mint saját mesterség .. Rossz Kovácsot különösebben nem zavarta az egész. Most sem apellált, hagyta, hadd menjenek a dolgok a maguk utján. Ügy volt vele. ha már kétszer is kimondták rá. hogy ő nem kalapos, a továbbiakban nem is érdemes foglalkozni azzal a mesterséggel. S ezt azóta is tartja. Jöhet eső, jöhet hó: Rossz Kovács nem csinál tökfödőt. Még azt is az áruházban veszi, amire neki van szüksége. S a három felvonás után játszott és játszik az életben. Kedveli a társaságot, szóval tart és elszórakoztat mindenkit. A háta mögött persze mondogatják, hogy nála nagyobb kókler még nem díszítette az emberi világot, s időnként azt is megkockáztatják, hogy szélhámosnak nevezzék ki... buggyant a száján a vér. Az ápolónő csengetett, s perceken belül megjelent a kórteremben a doktornő is. A doktornő a pulzust kereste, de nem találta. Mintha a szíve se verne már a betegnek, lógott keze-lába. Viasz színű Pedig élt es viaskodott, lázálarcán mozdulatlanul ült sze- mában hevesen beszélt: me, mint festett üveggolyó. — Holnapra még tizenkét Szája széle megfekedett az al- erdőmunkást! A föld alól vadt véntől. is!... Nem — A tizennyolcasba! — az ember. mondta a doktornő és előre az. Nem látják?! A szentségit, sietett. háj hiába beszélek, ügyeljeAz anyaság terhével meg- nek az újülatra! nőtt a szánalom a szívében, Kis idő múlva magához lért. anyai aggodalommal figyelte és mosolyogva szólt oda a már a délutáni viziten is va- doktornőnek, mintha csak az lamennyi betegét. De ez niost imént szakadt volna félbe egy még nagyobb figyelmet és sze- hosszú beszélgetés: retetet kíván, szemmel láthá- — itt dolgozik ám az én nő- tóan az élet határán jár. Sok vérem is a városbán. A cuk- vért veszthetett, literszámra, rászdában... és as emberi testben csak öt A következő pillanatban liter a vér. eszméletét vesztette. Tíz perc se telt el, és már a kórház vértartaléka kifotudta, hogy a betegnek A-s gyott, legfeljebb estére, vagy ______ ______ ___ v ére van. Küldte az ápolónői, holnap reggel kaphatnak Pest- ment az erdészeti hivatalba és hogy hozza a konzerv vért. röl újabb szállítmányt. Ko- telefonált a kórházba: „Mi Az összest! Az összes sem le- vácsnak pedig vér kell, pó- hir? Hogy van az ura?’' hét több fél liternél, a héten tolni kell a sok veszteséget. Telefonálás után nehéz és igén sok vér fogyott, már a De kihez is forduljon a dók- felszabadult sóhaj szakadt ki helybeli állandó véradókat is tornö, ki segíthetne e válsá- belőle. Olyan jó volt kimon- mazgósítaniuk kellett. De most gos percekben? Talán a nővér, ciánt: ez a fél liter is nagy segítség aki a cukrászdában dolgozik! — Jobban van az uram. lehet. ... * Holnap megoperálják! Még néhány perc, és meg- Egész nap mosott, vasalt és kezdődött a vérátömlesztés fo- Kovács Ica az első meg- a gyerekekkel bajlódott, lyamata. A kis üvegcsövön döbbenésből alig tudóét fél- A nap délutáni sugara belátni lehetett, amint lepottyant ocsúdni. Ijedten szólt oda osont a szűk konyhába, esöpp a csöpp után, hogy a Bodokihak. Kapkodva vették Kopogtattak, de riadt arccal fecskendő tűjén át betola- magukra a legszükségesebb „ főkönyvelő lépett be. kodjon a nagybéteg érrendsze- ruhadarabokat. — Készüljön, Kovácsáé! Bodoki János némán és A pöttyös csésze csörömpöl- komoran lépkedett a fürge ve tört apró darabokra a Kovács Ica mellett, konyha, kövén. A népbolt táján találkoztak — No, nem kell mindjárt régi ismerősükkel, Rigó Mi- megijedni. Megoperálják az hály rendőr alhadnaggyal. A urát. fiatal alhadnagy a frissen ki- — De hiszen csak holnap — ragasztott plakátot olvadta, rebegte az asszony. Kovács érrendszere an szomjas. Kovácsné közeledtére elcsendesedett az orvosok csoportja. — Mi van vele? — pihegett az asszony. — Csak semmi izgalom! — Él? — Jókedvű — szólt vigasztalva a doktornő, aki kisbabát vár. — Legközelebb már be is mehetnek hozzá. * Kovácsné kedden, reggél herébe. A doktornő vigyázva tartotta betege karját. — Minden rendben lesz — mondta aztán. A beteg, Kovács László, a Mátra fiatal erdésze, elmosolyodott. Szívós, mint minden csontos férfi, még ilyenkor is amely a Déryné Színház venmeg — Még ma. Megint sok vért veszteti. Mi is megyünk. A főkönyveid szétvitte a hirt, hogy Kovács László megmentéséhez ismét véradók kellenek. Aí erdészet irodája előtt percek alatt összeverődtek az emberek: motorfűrész- Most már hárman siettek a kezelők, erdösítök, fogatosok, traktoristák, erdészek. Még Laczkó András is ott termett, ki száz kilónál is nehezebb, és dégszereplését hirdette. — Hát ti? — ismerte Bodokit. — A Laci? — magyarázta Bodoki. — Nagy baja lehet, mert vért kell adni neki Üzentek a kórházból. VÁCI MIHÁLY Merre vannak tud mosolyogni.-¥ A vérátömlesztés valóban megnyugtatta, elaludt tőle. A mosoly ottragadt a szája körül, s ettől egész diákosan fiatalnak látszott. — Nagyon vigyázzon rá, Anna! — hagyta meg az ápoló- kórház felé. nőnek a doktornő, mielőtt cl- — Nem kell mindjárt kót- ment. — Meg se szabad moc- ségbeesni — mondta az alcannia! Minden kis mozgás hadnagy vigasztalón, mégis fá- olyan erős, mint a bika. A árt- radtan. Egy átvirrasztott éj- múltkoriban fogadásból megAnna odaült az ágyhoz és szaka volt már mögötte, csak emelt egy kétmázsás követ, figyelte a beteget, s igyekezett az imént tette le a szolgáin- — Tőlem egy litert is elve■"“I----milyen is lelvetett tot. halnék — mondta félig tréfaA doktornő hármójuk közül san, de senkinek se támadt csak az alhadnagyot találta kedve a nevetéshez, véradásra alkalmasnak. Azon- Kovács már a műtőasztalon nal hozzálátott, hogy a vért levegye. Amikor egy deci for mán már felszívott a fecskendőbe, Rigó alhadnagy megszédült és ájultun rogyott a köreveire. Kábulton tért magáelképzelni. egészségesen, odahaza a heKi nem talál ellenfelére, az szánalmasabb, mint akit a szerelem nem vett ölére, s erős barát nem bátorít. Ki nem lel ellenséget, annak sorsában nincs égtáj, irány, nem tudja végül — merre vannak társai, - haza sem talál. Annak lelke fonnyadt vitorla, szárny, - s nem lel emelő szelet, lapos tájakon megy botolva, s nem sújtja égbe meredek. Nem tudja az, kitől forduljon, és ki felé fordítsa arcát. Hogy valakit szeretni tudjon, — o szivet haragok szoktatják. feküdt, amikor megérkezett a kórház elé a teherautó. Az utolsó pillanatban, mert operáció közben is adagolni kellett a vért. Kovácsné a mütő előtt szóház, de az első kérdése az rongott. Anna. a föápolónő volt: „Elég ennyi?” A dók- odaült melléje és átkarolta. hogy — Meglátja, semmi baj nem lesz! A maga férje kibírja. tornö a fejével intett, „nem”. — ffá( akkor mire vár. elvtársnő? — mondta, és odanyújtotta a másik karját. Kovácsot az új vérátömlesztés visszatérítette az életbe. Magához tért, jól érezte magát, s még tréfára is kedve támadt. — Von egy öreg erdész — mesélte — mi csak Leó bácsinak hívjuk. Tőle hallottam, hogy rendes erdész háromszor hal meg. Kár hát aggódni értem. Rigó Mihály eközben eltűnt De a hitvesi aggodalmat nem lehet könnyű szavakkal eloszlatni.. . Oh. az az ideg- feszítő csönd! Talán nincsen is odabent senki, talán nem is operálnak! De mégis. Most leesett egy olló és olyan zajt vert, mint amikor a kidöniött fa csattan az erdőn ■. ■ * És az operáció sikerült. A történetet nem én találtam ki. az élet szülte. Csak a neveket változtattam mag. Délután felhívta a kórházat, egy kivétellel. Mert az ember- hogy mi a helyzet Kováccsal ség első példáját Rigó Mihály — Doktornő, maga az? .. . alhadnagy mutatta . .. NÖGRÁD — 1968. május 26., vasárnap 9
