Nógrád, 1968. május (24. évfolyam, 101-126. szám)
1968-05-19 / 116. szám
*•7 tettek Akikkel sokan szívesen cserélnének •Egy levél, amely érthetően 'agy örömet okozott: „Kedven Titkár Elvtárs! A VIT-vezetőség javaslatá- '0 az Intéző Bizottság május í-i ülésén megyétekből az dábbi elvtársakat fogadta el a IX. Világifjúsági és Diákta- .álkozóra Szófiába utazó hiva- alos magyar delegáció tagjainak: Kálovits Géza, Kerner Edit, Kovács Lajos, Lévai Mária. .. .A delegáció tagjainak a VIT-vezetőség nevében őszintén gratulálunk és a felkészüléshez sok sikert kívánunk. Szüts Pál á VIT Iroda vezetője” Ha esetleg a levél szövegéből nem derülne ki, hogy a címzett — Kálovits Géza —, maga is küldött, akkor most ezt a hiányt ily módon pótolom. Róluk írni végeredményben nagyon hálás feladat, velük a megyében sok ezer fiatal cserélne szívesen július végén, amikor a tíz különbusz Szófiába indul Budapestről. ' A megyei vitesekkel szerencsém volt. A hét elején, a KISZ megyei bizottságán együtt vártam velük a szabókat, cipészeket, az országjáró szakmai brigádot — az egyszerűség kedvéért a „méreteseket” —, akik a delegáció formaruhájáról gondoskodnak. Ez volt az első alkalom egyébként is, amikor a négy küldött együtt töltött el egy estét. — Milyen érzés vitesnek lenni'.' — „Izgalmas”, „először el sem tudtam hinni” ... Kerner Edit már másodszor küldiött — Algériába nem sikerült eljutnia, elmaradt a tervezett találkozó — másodszor éli át a várakozás örö- m ét-izgalmát.. Öt bemutatni, nehéz, majdnem lehetetlen. Mindenki ismeri. Évek óta rendszeresen szerepel a KISZ kulturális rendezvényein, ismerik Balassagyarmaton, Ecsegen, Kálión, Kisterenyén, Nagybátonyban, Salgóbányán, ismerik az egész megyében. — Konferálni, játékot vezetni* verset mondani nagyon szeretek... A világ legjobb dolga fiatalok között lenni, ezért a világifjúsági találkozónál semmiképpen nincs jobb... Érdekes: vele kapcsolatban »oha nem jutott eszembe, hogy kollégák vagyunk. Az előbb ezt írtam — nehéz bemutatni, mert mindenki ismeri. Azt kevesen tudják, hogy nem a művelődési ház munkatársa, hanem a megyei nyomda dolgozója. Az egri pedagógiai főiskolán tanul tovább a nyomdai munka — és a rengeteg társadalmi munka — melleit, levelezőként. Magyar-irodalom szakos. Természetesen. Részt vett a legjobb fiatal versmondók legutóbbi országos versenyén, amelyet Balatonszárszón rendeztek. — A József Attila emlék- versenyen ötvenen szerepeltünk, én a költőnek A falu című versét mondtam ... Az értékelés szerint a tizedik és a tizenötödik hely között végeztem ... Ha Kerner Editről azt írtam — mindenki ismeri, Kálovits Gézáról azt kellene írnom, őt még annál is többen. Az mindenképpen igaz, hogy nincs a megyében olyan KISZ- tag, aki legalább egyszer ne találkozott volna vele. Erre a „nógrádi VIT-re”, az első találkozásra, is Balassagyarmatról érkezett, a mezőgazda- sági szakiskolában rendezett békegyűlésen mondott beszédet. Sok évét, energiáját áldozta a KISZ-munkára, sokan tanultak tőle lelkesedni-tenni az újért. Mindig fiatalok között élt, most mégis azt mondja: — Nagyon nagy élmény lesz a szófiai találkozás. Lévai Mária nem tiltakozik, amikor „pusztai lánynak” nevezem. — Kecsked-p usztán születtem, de ott csak rövid ideig éltünk. Kilencéves koromban kerültem Zsuny-pusztára, azóta ott élek, dolgozom a termelőszövetkezetben. A mezőgazdasági technikumot Szécsényben végeztem, három esztendeje. Most agronómus vagyok, rengeteg a munkánk, az elnök továbbképző iskolán tanul. — Mikor tudta meg, hogy VIT-küldöttnek választották? — Egy hónapja talán. Egyik este kigyulladt a település melletti erdő, mindenki az oltásnál segédkezett. így, amikor a hírt át akarták adni, iiem találtak otthon. Megvárták, amíg eloltjuk a tüzet, csali annyi id,őm maradt, hogy kezet moshattam, azután mondták: — Ügy készülj Marika, hogy júliusban Szófiába utazol. Marika KISZ-titkár, klubvezető, a KISZ „mindenese” a kis településen. Az általa vezetett klub eddig két alkalommal nevezett be a Kiváló ifjúsági klub elnevezésű országos versenyre. — Szófia? Merre van az? — kérdezte az édesanyja, amikor megtudta: vites a lánya. Marika tudja merre vem, mostanában egyre gyakrabban nézegeti az útikönyveket. Kovács Lajos, a szófiai találkozón a nógrádi bányászfiatalokat képviseli. Mátranová- kon KISZ-titkár, a bányaüzemnél. Munkásőr, és ő is, akárcsak a többiek, sokféle társadalmi munkában vesz részt. Az ifjúsági szövetségbe megalakulásakor került, 1957- ben. Mióta megtudta, tagja a hivatalos magyar delegációnak — két álma van. Az egyik a szófiai VIT, a másikról beszéljen ő maga: — Tíz esztendeje szeretnénk hétvégi üdülőtelepnek kialakítani a Mátranováktól körülbelül három kilométerre levő c,serpusztai tavat és környékét. Tavaly elég sokait sikerült megvalósítani a tervből, de egy valamennyire is megfelelő útra nagyon nagy szükség lenne. Mindenki nyerne vele, Cserpusztáról Mátranovákra gyalog, kerékpárral járnak be a bányászok. Ha sikerülne pénzt szerezni az útépítéshez — hamarabb felépülne a tókörüli ifjúsági és úttörő pihenőhely. És Cserpusztát is be lehetne kapcsolni a buszközle- ked.és vonalába... Az út ötmillióba kerülne. A szófiai találkozó könnyebben realizálható álomnak tűnik. Kovács Lajost ez cseppet sem zavarja, terveket sző — hogyan lehetne mihamarabb utat építeni... Pataki László A tegnap és a holnap. Salgótarjánban az Arany János ut- eán is utóvédharcát vívja a tegnap a mával és a holnappal. Fogyatkoznak a rozzant, öreg házak, hogy átadják helyüket az újnak. A látványra találón mondhatjuk: ütközet — békében Tizenöt éves matematika-előadó A floridai Miamiból jelenti az AFP: A michigani egyetem tantestületéhez a következő tanévtől egy 15 éves matemaktikatanár is tartozik: Edith Stern. Edith kétéves korában tanult meg olvasni, négyéves korában kitűnően sakkozott, 12 éves korában fejezte be középiskolai tanulmányait, 13 éves korában engedélyt kapott, hogy beiratkozzék a floridai egyetemre, amelynek matematikai diplomáját a jelen tanév végen kapja meg. A michigani egyetem alkalmazza algebrai előadóként és konzultánsként. Edith Stern nem az egyedüli „csodagyerek” lesz a michigani egyetemen, ahol a 14 éves Michael Gross most készíti matematikai diplomamunkáját. Elmozduit a hegy Az április végén Grúziára rontott szokatlanul erős felhőszakadások számos kerületben árvizet okoztak. A féktelen természeti erők különösen a Kúra folyó völgyében öltöttek fenyegető méreteket. A víz szintje itt néhány óra alatt négy és fél métert emelkedett! Borzsomiban, a híres fürdőhelyen . fennállásának SS esztendeje alatt nem fordult elő ilyen áradás, A lakosságot a veszélyeztetett övezetből idejében elköltöztették. Ám egészen váratlanul olyan veszély jelent meg, amellyel szemben még a párját ritkító áradás is csak játékszernek tűnt. Borzsomitól két kilométernyire a Kúra folyása mentén elmozdult helyéről a Vaslovani hegy és a folyó felé csúszott. Két napig tartott a 300 ezer köbméternyi kőzet lassú, de szüntelen eltolódása. A hegy e két nap alatt nyolc métert csúszott a folyó felé. A szakemberek a trópusi záporban életüket kockáztatva dolgoztak a megveszekedett folyó partján. 14 tonna ammonitot helyeztek el úgy, hogy szükség esetén az egész 300 ezer köbméter kőzetet tartalmazó hegyet a levegőbe repíthessék. Szerencsére a Vaslovani hegy vándorlása közvetlenül a Kúra folyó partján megállt. A szakértők úgy döntöttek, hogy a hegyből 5 ezer köbméternyi tömböt leszakítanak, hogy szabaddá tegyék a helyeit a vasúti pályatest helyreállítására. Borzsomi egyetlen szanatóriuma sem szenvedett kárt. Valamennyi normálisan működik. A híres borzsomi ásványvízforrások is épségben megmaradtak. Elöl megy a dolmány, azután a rékli, — én vagyok a legény. én vagyok a férfi... Vagy inkább előzékeny személyvontatás?.. Mindenesetre így szép az élet: párosán. Már babakorban is. NÓGRÁD - 1968. május 19., vasárnap ^uitvpg^éivyg)-^ KOpASZ OROSZLÁNBAN 5. Másnap egy öreg férfi kopogott be, kezet nyújtott egyenként mindenkinek, majd Schirmbaumhoz lépett és megszólalt: — Odesszából érkeztem. — Az én nevem meg Wla- dislaw. Az öreg férfi ekkor Schirm- baumba karolt. — Nagyon fáradt vagyok, nem kísérne haza, itt lakom a közelben. Lekocogtak a lépcsőn, már az utcán jártak, amikor az idegen férfi megszólalt. — Szeretek emeletes buszon utazni. — Nekem jegyem is van hozzá — mondta Rudolf és zsebe mélyéről előhalászta a buszjegyét. Az idegen is elővette a sajátját, s ezután így Bzólt: — Most velem tart, elvezetem a végleges lakására. Beköltözik, rendbeszedi magát. Holnap délután pontosan 16,35-kor három régi barátja érkezik. A jövőjére részletes tájékoztatásra számíthat tőlük. Később egy lány jelentkezik majd, akitől megtudja, mi mindenre lesz szüksége jövendő életéhez. Nyakkendőt, harisnyát, apró cikkeket kell árusítania. A jelszava: „nagy forgalom, kis haszon.” El kell érnie, hogy naponta száz vevője is legyen, hogy elvegyülhessenek köztük a látogatók. Ezek mindig letépett sarkú ötvenessel fizetnek majd. A bankjegyet ne helyezze a kasszába. Jön majd ugyanis egy másik vevő, aki ugyanazt az árut kéri magától, mint aki korábban, sérült ötvenessel fizetett. A megjelölt pénzt e második személynek kell átadnia. Jó, ha tudja, a bankjegyekre embereink információkat jegyeztek fel. Most már láthatja, maga lesz a mi központi összekötőnk. Még jó ideig gyalogoltak, mire egy frissen újjáépített ház elé érkeztek. Felmentek az emeletre. A szép laikás fürdőszobájában forró víz bu- gyogott ki a csapból. Rudolf megfürdött, tisztálkodott. Harsogóan friss, illatos ágynemű rejtőzött a heverőben. Megágyazott. Lefekvés előtt megtisztogatta vadonatúj fegyverét. „Az SS él, parancsol, ellátja az embereit” — gondolta félálomban. Másnap jókor reggel ébredt. A lakás déli ablakai a nap aranyló fényében fürödtek. Félrehúzta a függönyt és napozott. Később az előszóbafalba épített szekrényt fedezett fel. Katonai konzervek, kávé és egy gyorsforraló rejtőzött az ajtaja mögött. Ügy érezte, most foglalta el igazán a lakást: a kis helyiségeket a piritós, a frissen főtt kávé és az olvadó vaj fűszeres illata lengte be. Pihenéssel, semmittevéssel töltötte a napot. Pontosan 16,35 perckor csengettek. Három férfi lépett be a lakásba, kemény arcú emberek, egyikükön fekete papi reverenda volt, a másik két férfi jellegtelen, dísztelen, egyszerű polgári ruhát viselt. Amikor Schirmbaum becsukta mögöttük az ajtót, köszönésre lendítették kezüket. Bementek a szobába, lehúzták a redőnyt, villanyt gyújtottak. — Maga az előszobában őrködik — mondta csendesen a reverendás. ■— Kávé, vaj, piritós, sonka az előszobái kisszekrény- ben. Szolgálják ki magúikat — invitálta vendégeit a házigazda. A jövevények fesztelenül falatoztak. Schirmbaum a lépcsőházi ajtó közelében helyezkedett el. Kezében volt a pisztolya, de úgy érezte, hogy őrködése puszta formalitás, hiszen semmiféle meglepetéstől nem kell tartamok. A három vendég a szobában úgy ült, hogy Rudolf egyiküket sem tudta alaposabban szemügyre venni. Ebből megértette, hogy „őrszolgálata” tulajdonképpen ürügy. Részt is vesz a tanácskozáson, meg nem is, nem látja, ki szól; nem tudja megjegyezni az arcát. „Vigyáznak magukra”. . . megértette elgondolásukat és egyre fokozódó csodálatot érzett vendégei és a titokzatos szerzet iránt. — Uraim — mondta valaki — mostantól kezdve hosszú ideig nem találkozunk. Tisztáznunk kell a tennivalóinkat. Kérem tábornok, terjesz- sze elő jelentését. — A mai napig kétszáztíz bujdosó SS katonánkat és tisztünket derítettük fel és kapcsoltuk munkánkba. Becsben egy zászlóalj ereiével felérő szervezettel rendelkezünk. Az organizáció gyakorlatilag két irányú tevékenységet folytat: egyrészt összeköttetést teremt a bujkáló és letartóztatott SS-ek és az Odessza között, másrészt pedig anyagiakkal, iratokkal és minden, lehető módon segíti baj társainkat abban, hogy az amerikai megszállási övezetbe, Münchenbe jussanak. Ott a Deutsches Múzeum raktárában dolgozó Simmy nevű alkalmazottat kell keresniök. Érti és figyeli ugy-e a dolgokat Schirmbaum?! — Igenis! — Elsején azután megnyílik üzletünk — folytatta az előbbi hang. — Megbízottatok ott cserélik ki értesüléseiket. Erről már tájékoztatták Schirmbaumot. De vészjelzésről is gondoskodnunk kell. Abban az esetben, ha az üzletben bárki olyan tíz schillingessel fizetne, amelyet legalább három darabból ragasztottak össze, összekötőnk azonnal Svájcba utazik, de előtte néhány gyöngysort helyez az üzlet kirakatába. Addig egyetlen darab ékszer sem lehet az üzletében. E jellel riasztja szervezetünket. Az ODESSZA ekkor talpra ugrik és megteszi a helyzet kívánta szükséges védelmi intézkedéseket. Schirmbaum nem tudott tovább parancsolni kíváncsiságának. — Elnézést uraim — szólt — de mi az az ODESSZA? Bent hosszú ideig senki nem válaszolt. Azután egy eddig csendes, de Schirmbaum által valahonnan már ismert hang szólalt meg. Tagoltan mondta: — Odessza — egy városnév. Győzelmünk egyik állomása volt. Városnév... amely akár rövidítésként is felfogható. Organization D-er E-hemaii- ger SS A-ngehöriger. Az Egykori SS Katonák Szervezete. Vagyis: ODESSZA. A holnapi győzelem dicsősége Aki ezt érti, élve többé nem vonulhat vissza. ODESSZA — most már maga is. Egy mindenkiért. Mindenki egyért. Van konyakja? — fordult Schirmbaumhoz. (Folytaltjuk)
