Nógrád, 1968. május (24. évfolyam, 101-126. szám)
1968-05-19 / 116. szám
Lemondott az elnök Politikus g-azclasági ■ A kívülállót kevés hír lephette meg jobban, mint. Nagy Gyula, a mátraverebélyi tsz- elnök lemondásának a híre. Ügy ismerte mindenki, hogy mind a tagság, mind a felsőbb ezervek bizalmát élvezi, mindkét oldalról megbecsülik és éppen tavaly, év elején fejezte be a zsámbéki elnökképző iskolát. Most pedig elterjedt a hír, hogy a legutóbbi közgyűlésen. amelyen az alapszabály jóváhagyásán kívül a vezetőség újraválasztását is napirendre tűzték, egyszerűen bejelentette a lemondását. A tagság el is fogadta, és nagy bizalommal, szinte egyhangúlag, titkos szavazással Nándori Ferencet, a Somoskőújfalui Sagú-Hegyvidék Tsz volt állattenyésztőjét választotta meg a verebélyi szövetkezet elnökéül. Amit tudni kell A csodálkozásnak minden alapja megvolt. Tudni kell ugyanis, hogy a mátraverebélyi termelőszövetkezet egyike volt a salgótarjáni járás legjobban működő mezőgazdasági üzemeinek. Évek óta meghaladja az ötven forintot a munkaegység értéke és a verebélyi asszonyok szorgalmának széles e megyében jó híre terjedt. Akik a Hatvant Salgótarjánnal összekötő főútvonalon közlekedtek, gyönyörködve nézték el és nézik el ma is a cukorrépában és más kapásnövények sorai közt a sereny hajladozást, a végeláthatatlan csatárláncban dolgozó népes női brigádot. Véré bélyen soha nem kellett nógatni a tagságot a munkára, elegendő volt, ha a hangosbeszélő kihirdette, hogy aznap hol vár rájuk feladat. Bíztak a szövetkezetben és bíztak a vezetőkben, s elsősorban is a fiatal elnökben, aki huszonöt éves múlt, amikor megválasztották erre a kényes tisztségre, A fiatal elnök nagy becsvággyal vetette bele magát a munkába. Azelőtt is a jól dolgozó, rátermett, szakmáját értő parasztlegények között tartották számon, hiszen mindene volt a föld, de most a korábbinál is nagyobb lendülettel kereste a feladatokat. Terveket készített, brigádokat szervezett, hajnaltól napestig a munkahelyeket járta. Beszélt a tagokkal, intézkedett és számolt, mert jó gazda módjára tudta már, hogy számolás nélkül nem élhet meg egy gazdaság. Kialakultak a nagy tábla földek, épült, bővült a major, szaporodtak a jószágok. Egyszeriben hírneves, erős szövetkezetté fejlődött a gazdaság. és az eredményeket teljes joggal a fiatal elnök érdemének is betudták. Volt esztendő, amikor már hetven forintot is tudtak volna fizetni, de nem akartak feszültséget okozni a szomszédos. gyengébben álló közös gazdaságokban, meg tartalékok képzésére is gondoltak. Mindent egy késben Nem a verebélyi az egyetlen olyan szövetkezet, ahol a megalakulás után az elnök egy kézbe vette a vezetést, hiszen ez a centralizmus — ha az elnök jól értett a mezőgazdasági munkákhoz — a tsz-ek megalakulása után a gyorsabb megszilárdulást, a szervezeti fegyelmet is szolgálta. így azután Mátravere- bélyen, ahol olajozottan mentek a dolgok, fel sem tűnt, hogy az elnök minden terhet magára vállal és úgy hajt, mint egy gőzmozdony. Ügy gondolta mindenki: fiatal még, bírja. S amíg jól mennek a dolgok, miért szóljanak bele a módszerébe. Egészen biztosan arra számított Nagy Gyula is, hogy az olajozott motor soha sem fog kifulladni, bírja a hajtást. Az ötven forintos munkaegység-érték kielégíti a tagokat, ezt a szintet — hiszen éveken át bebizonyították — bírják tartani. ' így azután a szomszédos és távolabbi tsz-ekben alkalmazott más és újabb módszerek már kevésbé érdekelték őket. Ha arról hallottak, hogy valahol egyéni teljesítmények után, a hozamok figyelembevételével számolják el a jövedelmet, meg még prémiumot is fizetnek a terven felüli teljesítményért, csak mosolyogtak, Ügy gondolták, náluk senkit sem kell hajtani. Ha meg arról esett szó, hogy a brigádokon belül egyénenként is mérni kellene a teljesítményeket, akkor meg az asszonyok lázadtak fel, hiszen ha nem halad szép egyenlő sorban az asszonycsapat, akkor még énekelni és beszélgetni sem lehet. S,. az sem tűnt fel senki r nek, hogy másutt mezőgazdászokat, egyetemet, technikumot végzett szakembereket alkalmaznak. Elfogadták azt az érvet, hogy az csak fölösleges kiadással terhelné a tagok jövedelmét. A% étet beleszól Éveken át zajlott a szövetkezeti élet a megszokott mederben, és már-már úgy tetszett, hogy a beidegződött munkatempóval sikerül állandósítani a jövedelmet. A tagok és a kívülállók bizonyára így látták, csupán a szövetkezet kommunistáinak és az elnöknek támadtak kételyei. Egyre inkább belebonyolódtak az élet kusza szálaiba. A számítások év végén, vagy év közben sokszor már nem azt hozták, amit papíron lefektettek. Az elnök sokat időzött az irodában. Olykor már az éjszakái is rámentek a vívódásra. Érezte, hogy tennie kellene valami nagyot, újat, de a kiutat nem látta tisztán. Szinte végszóra érkezett a járási szervek javaslata: vonuljon be az egyéves elnökképző iskolára. Zsámbékra. Szerencsés kezdeményezésnek látszott ez. amely átsegítheti a fejlődés buktatóin. Kikapcsolódik a maga szűk köréből és megpihen, s ami ennél is fontosabb, tapasztalatokat szerezhet az ország minden részéből összesereglett elnököktől. Hiszen a nagyüzem elsősorban szervezési, üzem- szervezési gondokat vetett fel. S míg éveken át kevés ideje jutott a korábban annyira szeretett és kédvelt tanulásra. ismét kézbe vehette a könyveket, folyóiratokat, jegyzeteket. Mindenki nagy bizakodással és szeretettel várta haza. A végső tépés A mezőgazdaságban is az új gazdasági mechanizmus reformjának előkészítésén fáradoztak már, amikor hazaérkezett az iskoláról. A tervezés új módszere, a nagyobb önállóság, az időközben felfejlődött tsz-ek közötti egészséges versengés merész, újszerű és korszerű tetteket követelt. S itthon mindent a régiben tálált. Most kellett volna megfontoltan, de bátran előre lépni. De a régi szokások és módszerek nagyön beidegződtek. A zárszámadó közgyűlésen elmondott beszámolóban az idén már élesen kihangsúlyozta, hogy az űj mechanizmus intézkedéseket követel. De ezt követően megint a tétovázás és bizonytalanság napjai következtek. És akkor szánta rá magát a jelentős és nagy felelősségérzetre utaló lépésre: bejelentette, hogy lemond az elnöki tisztségről, mert úgy érzi, túl bő lett a cipő, az új, nagy feladatoknak nem tud eleget tenni. Szeretné átadni a helyét egy olyan embernek, akit képzettsége, tapasztalata alkalmassá tesz az új követelmények kielégítésére. Az elnök most traktorra ült, és ugyanolyan szorgalommal, mint eleinte a szövetkezetét vezette, a lucernát kaszálja gépével. Hajnalban kel, hogy megmentse a jó szénát a jószágoknak.., Lakos György Rengeteg intelem, figyelmeztetés, jótánács címzettjei voltak az utóbbi időkben a gazdásági vezetők. Nincs is ezen semmi különös. Üj elképzeléseink megvalósítása nem megy anélkül, hogy a gazdasági élet irányító posztjain álló emberek még felvértezettebben, minél több vezetői erény birtokában lássák el néha valóban nehéz, bonyolult, s mindig felelősségteljes feladataikat. A különböző fórumokon a vezetőkkel kapcsolatban elhangzott igényeket röviden össze lehet foglalni. A mai gazdasági vezetőktől azt várja az ország, hogy ne csupán a szakmai tudása legyen meg, hanem politikai felkészültsége is. Nyugodtan mondhatjuk: a jó gazdasági vezető egyszemélyben jó politikus is. Politikus. Igen sokrétű meghatározás ez, nem egyedül a politikai fejlettséget, tájékozottságot, nem is csak a megbízhatóságot, a szocialista rendszerhez, az országhoz fűződő hűséget fejezi ki. A vezetői tulajdonságok mellé kell számítani az emberségbeli, erkölcsi és szellemi többletet, amely nélkül egyetlen egy felelős vezető sem képviselheti a párt és a kormány politikáját. Ennek az adott helyen ő a képviselője, s ebből következően az említett plusz nélkül dolgozni, helyesen vezetni sem tud eredményesen. A politika legfontosabb irányvonalait és fő teendőit kidolgozhatják, s ki is dolgozzák a felsőbb szervek. De, hogy a politika hogyan valósul meg „lenn”, hogyan lesz élet, kritikus helyzetekben a lehetőségek teljes lat- bavetése, minden erőt megmozgató hatalom, az a helyi vezetők rátermettségétől is függ. Lehetséges, hogy egyesek ezt az elvet főleg a párttagokra értik majd. Igaz, számukra a szervezeti szabálySzem a háztetőn Ezüst színűre lakkozott alkalmatos- ság mozog, forog a Nógrád megyei Vegyesipari Javító Vállalat épületének tetején. A mesterséggel járó kíváncsiság persze beviszi az újságírót a házba, s megkérdezte ti, mi az ördög az a micsoda. Pántos István, a vállalat főkönyvelője rögtön kapcsol, s feleli, ' t az az „ördög” he Sage sánta ördögéhez hasonló; rendeltetése, hogy kö- rülkandikáljon az őrzésére bízott területen. Ez a masina a Salgótarjáni Kohászati Üzemeké; karbantartás végett van a vállalatnál. A főkönyvelő tudja, hogy az érdeklődő belehalna, ha ki nem próbálhatná az ipari televíziót; a gyászesel megelőzése érdekében bekalauzolja hát a műhelybe. Parányi hibáktól eltekintve, most már jó a készülék. Remekül mutatja a buszmegállónál levő büfé előtti tolongást; a kisiskolást, aki fehér botos embert vezet át az úttesten; a Pécsltő Üzletház felé igyekvő turistacsoportot, de azt a kofferes atyafit is, aki szabályellenesen a sínek mentén kocog az állomásépület felé. Mindebben tanulság is rejlik; de nem csupán az a tanulság, hogy kor szerű nagyüzem korszerű készülékét célszerű rendben tartani; még az sem, hogy a technika korában sejteni is alig lehet, ki és mi kor, kit figyelhet meg észrevétlenül; — sokkal inkább az, hogy milyen jó lenne, ha mindenki a maga ellenőrzésére afféle önellenőrző-tévét állítana fel a lelkiismerete közepén, és szemét t képzeletbeli képér nyöről sosem véve le vigyázná: igaz út-e az az út, amelyen halad, — b. a. — Zenészről - maga a _,Ének-zene szakfelügyelő vagyok, majdnem 200 iskolám van Nógrádban, második éve végzem ezt a munkát. Milyen az ének-zene oktatás színvonala a nógrádi iskolákban? Ha azt mondanám, hogy jó, nem mondanék igazat, s akkor sem,- ha rossznak nevezném. Én úgy látom, fejlődik, és ezt biztatónak tartom. Beszéljek az oktatás úgynevezett szubjektív és objektív feltételeiről? Nos, a szubjektív feltételek eléggé mostohák. A szé- csényi járás iskoláiban, írd és mond, egyetlen ének szakosunk van, Kalocsai Miklós, Endre- falván. ö jár be a szécsényi gimnáziumba is. de mondhatom, ez az ember az alsó tagozatos továbbképzésnél ugyancsak a jobb kezem. A balassagyarmati járásban egy szakos sincsen, a városban is csak egy. Más járásokban és Salgótarjánban többé-kevésbé kielégítő az ellátottság. A tárgyi feltételek talán valamivel jobbak. Nógrádban is ritkaságszámba megy az az iskola, ahol nincsen lemezjátszó, a legszükségesebb lemez- anyaggal. Természetesen, az is igaz, hogy sok faluban egy zongora sincsen. Ezekbe a kérdésekbe azonban nem szeretnék belebonyolódni, nagyon szűkén értelmezve, nem is tartozik a tárgyhoz.” Zeke László pedagógus, szakfelügyelő középmagas, világos hajú és szemű, erős kezű ember izmos ujjakkal; például a zongorához „jó felépítésű” kéz kell. Zeke László „A szakosellátottság hiányosságait a különböző továbbképzésekkel és tanfolyamokkal szeretnénk enyhíteni. Tavaly egyhetes bentlakásos továbbképzést szerveztünk Salgótarjánban, itt a Mártírok úti iskolában 54 pedagógus részére, ahol kezdő fokon a nem szakosok is megismerkedhettek az ének-zene oktatás alapjaival, de az iskolai és iskolán kívüli karvezetés alapvető elemeivel is. Idén zat természetesen kötelességként jelöli meg a gazdasági, vagy más jellegű határozatok elfogadását, s az értük kifejtett aktív tevékenységet. Az is tény, hogy a kommunista vezető különleges figyelem közepette végzi munkáját, s mindig példát kell mutatnia. De ma hazánkban a gazdasági és a közélet vezető helyeire kiszemelt párttag és párton- kivüli káderek számára egyformán érvényes a kettős, a szakmai és a politikai követelmény. A szakmai tudás jelentősége, mindennap esedékes vizsgája nem szorul hosz- szabb elemzésre. A vezetők politikai normái is világosak. Legfeljebb valamiféle fontossági sorrendről lehetne elmélkedni. Mégis, azt hisszük, talán ebben sem lenne nagy vita. A politika alapja nem más, mint az emberekhez, a beosztottakhoz, a munkatársakhoz fűződő viszony. Aki néha ért az emberekhez, nem ismeri érzéseiket, gondjaikat, vágyaikat, véleményüket, az, bármilyen nagy szakmai gyakorlata van, nem tudja eléggé érvényesíteni, mert az ő tudása is csak a közösség, a maga kisebb-nagyobb kollektívája segítségével, annak teljesítményei révén érvényesül. Ezért tartjuk ezt a gazdasági őrhelyeken végzett politizálás alfájának és ómegájának. Ez a kapcsolat — melyik is lenne a legtalálőbb jelző rá? — legyen mindig korszerű. Olyan, amely számol a párt és a kormány demokratikus törekvéseivel, a dolgozók megnőtt aktivitásával, a közös ügyekben. Az igazán jól működő gazdasági vezető járatos a politikai kérdésekben, de ez nem elég: mindig kész arra, hogy megmagyarázza a változó helyzet, vagy az előadódó problémák, a fejlődés követelte intézkedések, népgazdasági összefüggések értelmét. Nagyon-nagyon sok munkahely volt tavaly az országban, ahol a vezetők az ottani viszonylatban világították meg az új gazdasági reform részleteit, mert tudták, hogy az adott időben ez érdekli az embereket a legjobban. Kezdeményezésük megkönnyítette az áttérést az új vágányokra. Egy további ilyen vonás, amely a „munkahelyi politikus” jellemzőihez tartozik, a határozottság, a szókimondás, a gyors, önálló döntés, aminek haszna egyrészt a vézetői tekintély erősítése, másrészt pedig növeli az emberek bizalmát is, hogy gyakrabban álljanak elő mindazzal, ami foglalkoztatja őket. Az emberek közelsége. az íróasztalhoz ragadó politizálást elvető magatartás konkrétabbá teszi a munkát. A bátor kritikai szellem meghonosítása, akár a legszemélyesebb dolgokkal, akár a vállalat munkáját segítő észrevételekkel kapcsolatban nyilvánul meg, mindenütt fél győzelem, újabb sikerek feltétele. 5 még egyet a kritikával kapcsolatban. Nem ígér sok eredményt a gazdasági vezetőnek a politikai munkája, ha környezetében a bírálat és az önbírálat torz. Hiába, ilyen az élet, a vezetőket gyakran körülveszik talp- nyalók, hízelgők, akik sokszor önző érdekekért elfogult, alaptalan fülbeduruzs- Iással zavarják a nélkülözhetetlenül fontos, harmonikus hangulatot, zavarják a szemmértéket, a munkában, egyes személyek, vélt erények, vagy hibák megítélésében. A jó politika elengedhetetlen része a közvetlen, elvtársi kapcsolat a dolgozókkal, a széles körű érdeklődés a munkahely minden rezdülése iránt, s a megfontolt „utolsó szó”. Vető József zenész júliusban ugyancsak megszervezzük a tanfolyamot, amelyet három évesre terveztünk.” A kötelező heti óraszáma: 10. A Mártírok úti iskolában tarnt a III. és a VIII. osztályban, a zenei tagozatban. Az intézmény az egyetlen zenei tagozatos iskola Nógrádban. Zeke László szervezte meg 1959-ben, amikor az iskola megnyitotta a kapuit közel a hegyoldalhoz. a hajdani fél- hivatalos korcsolyapálya helyén. Tavaly végzett az első zenei tagozatos VIII. osztály. Jövőre tízéves jubileumot tartanak. „A Tanterv új koncepciója az elményszerűség és a zene- hallgatás, a korábbi, csupán énekes koncepció helyett, erre mindenütt nagy gondot kell fordítani, különösen az énekzenei tagozatban. De igaza van. nem módszertani értekezést akar hallaná tőlem. Tehát kérdezzen. Rólam akar hallani? Én szeretek a munkámról beszélni, mert szeretem a munkámat. Tudom, kétségbeejtően elcsépelt ez a mondat, ne is írja le. Any- nyiban azért mégis ide tartozik. hogy amikor a munkámról beszélek, akkor én magamról beszélek. Ha furcsán hangzik is. ezek szerint szeretek magamról beszélni. Természetesen, életrajzi adatokkal is szolgálhatok. de csak akkor, ha ez feltétlenül szükséges. Igen? Nos, 1937- ben Jászberényben végeztem el a tanítóképzőt, inár ott is az ifjúsági énekkar vezetője voltam. Állásról akkor szó sem lehetett, csak 1940-ben kerültem Jászkisér-tanyára. De pár hónap múlva katonának vittek, 1945-ben kerültem haza Pásztora, szülőfalumba, ahol az iparosdalárda, amelynek karnagya is voltam egy időben, 1940-ben volt 61 éves, s ahol apám is tanító volt. 1959-ben jöttem Salgótarjánba ennek az iskolának a megnyitására, s a zenei tagozat megszervezésére. Azóta a Mártírok úti iskola tanára vagyok. Két lányom van, mindkettő a zenei tagozatba járt, illetve jár. Nagyobbik lányom. Ági. Szegeden jogot tanul. Minden tehetsége megvolt ahhoz, hogy a zenei pályát válassza, de azt mondta: a zenében nem kifáradni akar. hanem felüdülni. A kis- sebbik lányom, most nyolcadikos. ő sem lesz zenész.” Valami idevágó idézettel akartam zárni ezt a „beszélgetést”. szén. nkos mondatokkal az énekről, a zenéről — és a zenészről. Vé°ül úgv döntöttem. legokosabb, ha a zenészről maga a zenész mond mée Valamit. ..Ági szavai óta sokat gondolkodom. ki lehet-e fáradni a zenében?” Ezt a mondatot igen jellemzőnek érzem a fáradhatatlan Zeke Lászlóra Tóth Elemér NÓGRÁD - 1968. május 19., vasárnap 3
