Nógrád, 1968. május (24. évfolyam, 101-126. szám)

1968-05-01 / 101. szám

A tudomány világából Élnek-e emberek más esillasrokon ? Az érzékszerveket nem lehet átültetni Az emberi test szerveit -— bár igen nagy nehézségek­kel — át lehet ültetni, az ér­zékszerveket azonban soha­sem. Az orvostudomány é6 a klinikai gyakorlat mai állása mellett lehetetlen egy teljes szemet vagy teljes fület az egyensúly-szervvel együtt egyik emberből a másikba át­ültetni. És ez feltehetően so­hasem lesz lehetséges. Ha ugyanis az érzékszervek ideg­kapcsolata az aggyal egyszer megszakad — hiszen a szem vagy a fül csak így képes működni —, soha többé ide­gen szerv beültetésével nem lesz többé teljesítőképes. Ezekkel a megállapítások­kal cáfolta Gerhard Eigler professzor a giesseni Justus- Llebig egyetem orr-, fül- és gégeklinikájának igazgatója a Görögországból származó szenzációs közléseket, amelyek szerint Szalonikiben megkísé­relték, hogy egy halott ember teljes hallószervét átültessék egy betegbe. Legalább is ezt állította a szalonlki egyete­men tartott előadásában az egyik sebésztanár, aki beszá­molt arról, hogy egy halott dobhártyáját a középfül-cson- tocskákkal (kalapács, üllő, kengyel) egy nagyot halló be­tegbe ültettek át. Eigler pro­fesszor kérdi, hogyen lehetsé­ges, hogy ennél a műtétnél nem nyúltak hozzá a halló­idegekhez és az egyensúly­szervhez. Eigler professzor véleménye szerint mfltétileg csak az úgy­nevezett hangvezető láncot (dobhártya, kalapács, üllő, kengyel) lehet eltávolítani, ugyanis ezek az alkatrészek erősítik fel az érkező hang­hullámokat és közvetítik azo­kat a „labirintusba”. Nem lehet azonban mfltétileg meg­szüntetni az Ideg-nagyothal­Sz h pertis z ia arany A szibériai vegyészek olyan szupertiszta aranyat állítot­tak elő, amely mindössze egy- tízezred százalék szennye­zettséget tartalmaz. Ezt Geor- gij Boreszkov azon az akadé­miai ■ ülésen jelentette be, amelyet az akadémia szibériai tagozatának tízéves fennállá­sa alkalmából tartottak meg. A szupertiszta fémdarab sú­lya 200 gramm. Boreezkov kijelentette, hogy a szakemberek, szaknyelven szólva „hét—nyolc tizedes (99,09990—90,999999) tisztasá­gú arany” előállításán fára­doznak. Ez szokatlanul nehéz feladat, minthogy a szokásos légkör már egymagában Is szennyezetté teheti az ilyen nagy tisztaságú fémet. A szi­bériai katalízis intézetben olyan új módszert dolgoztak ki a szupertiszta fémek elő­állítására, amely a műveletet teljesen automatikussá teszi. Jelenleg kísérletek folynak a szupertiszta nikkel, kobalt és platina hasonló előállítási módszerének kidolgozására is. A szennyezettségtől meg­tisztított fémek új fizikai és kémiai tulajdonságokat — nagy szilárdság, rugalmasság, vezetőképesség — vesznek fel. Az ilyen anyagokra rend­kívül nagy szükség van az elektrotechnikában olyan ér­zékeny műszerek gyártásához, amelyeket szokatlan körül­mények között, az Északi-, a Déli-sarkon vagy a világűr­ben is felhasználhatunk. A szupertiszta fémek elő­állításának alapvető nehézsé­ge mindenekelőtt abban van, hogy e célból rendkívül nagy vákumot kell létrehozni. „A Földön a vákum, különösen a nagy vákum létrehozása va­lami csodálatos dolog” — mondja Jevgenyij Szavicklj ismert kohász. Ennek alapján tételezi fel, hogy a Holdon valaha ipart- fognak létesíte­ni, úgy először minden bi­zonnyal kohászati üzemeket építenek. lást (például a kor és a lár­ma okozta nagyothallást), amelynek eredete a fül „csigá­jában” vagy az agy központi hallóvezetékeiben van. Német kutatók, miután nagyteljesít­ményű operációs mikroszkó­pok álltak rendelkezésükre, a hangvezető lánc helyreállítá­sában végzett franciaországi és amerikai kutatások és ta­pasztalatok után ezeket a ku­tatási eredményeket tovább fejlesztették. Ebben jelentős szerepet játszott az antibioti­kumok mint fertőzés megelő­ző szerek felfedezése. A német tudósoknak kö­szönhető, hogy az örökölhető nagyothallást, amelynél a kengyel alaplapja megcson­tosodik. és ennek következté­ben a hanghullámok nem jut­nak el többé a belső halló­szervekhez. körülbelül 90 szá­zalékban jelentősen meg le­het javítani. A további rosz- szabbodást, amely műtéti be­avatkozás nélkül szinte tel­jes süketséggé fejlődik, mű­téttel lehet elkerülni. Dön­A szemüveg számos kelle­metlenséget okoz, például észrevehető nyomot hagy az orrnyergen, , vagy gyakran eltörik. A jénai Zeiss Művek és az NDK Tudományos Akadé­miája Műanyag Intézetének szakértői olyan szemüveglen­cséket hoztak létre, amelyek lényegesen csökkentik ezeket a kellemetlenségeket. A mű­anyaglencse fele olyan nehéz, mint az üveglencse. Ütésszi­lárdságukról a kísérletek eredményei tanúskodnak: a 2 mm vastag üveglencse eltö­rik, ha 50 cm magasból 5 grammos acélgolyót ejtenek reá, az ugyanilyen vastag mű- anyaglencsében pedig a ha­sonló erejű ütés senimi kárt nem tesz. A 2 mm vastag mű­anyaglencsén csupán akkor keletkezik repedés, ha a fél méter magasból leejtett acél­golyó súlya eléri a 6o gram­mot. A műanyaglencse nemcsak azoknak kényelme®, akik vi­selik. hanem azoknak is, akik gyártják. Az üveglencse mun­kaigényes, gondos csiszolás után kapja meg végleges for­máját (és tulajdonságait!) A műanyaglencse viszont már tőek a német orvosok telje­sítményei azoknak a károso­dásoknak a felszámolásában is, amelyek külső behatásra — gyulladások, balesetek, üté­sek következtében — keletkez­tek. Ezeknél a műtéteknél jól bevált egy olyan módszer, amelynél nem kell idegen szövetet alkalmazni. Az ope­rációs mikroszkóp alatt a hallóvezetéklánc sérült ré­szét a páciens saját szöveté­vel pótolják. A Szalonikiben történt kí­sérlet — egy egész hangveze- tő-lánc átültetése — egy halott­ról egy élő betegre, nem új. Olyan kísérleteket, amelyek során az egész dobhártyát a halló csontocskákkal együtt hullákról átültetik, több év óta elsősorban a berlini dr. Spassow—Betow végez. Eigler professzor alapos okoknál fog­va attól fél, hogy az agy- csontocskák nem kielégítő vérellátás és az allergiás (túl­érzékenységi) reakciók követ­keztében rosszul, vagy egyál­talán nem regenerálódnak. kész állapotban kerül ki az öntőformákból. Igaz, magukat a formákat nagy gonddal kell készíteni. A műanyag­lencse öntésének technológiá­ja is fokozott figyelmet kö­vetel. A közismert plexi és oo- lisztirol nem alkalmas len­csék gyártására, mert felüle­tük gyorsan és könnyen kar­colódik. A műanyaglencséket termoreaktív műanyagból ké­szítik. katalizátor hozzáadásá­val. Az öntőformát folyékony monomér műanyaggal töltik ki. A megfelelő hőmérsékleti rendszer közepette és a katali­zátor hatására végbemegy a polimerizáció és a műanyag megkeményedik. Túlságosan magas hőmérséklet és nagy- mennyiségű katalizátor esetén a lencsék törékennyé válnak és nem bizonyulnak elég ko­pásállónak. Az alacsony hő­mérséklet viszont lággyá te­szi a lencséket. A műanyaglencséknek az is előnyük, hogy igen könnyen színezhetek. Ehhez elég, ha forró festékfürdőbe teszik őket. A festék egyenletesen behatol a műanyag mélyébe és a lencse megvédi a szemet a napsugarak ártalmas hatá­saitól. Sir Bernard Lovell csilla­gász. az angliai Jordell Bank rádióasztronómiai központ ve­zetője nyilatkozik. Rendelkezik-e a csillagászat arra vonatkozó bizonyítékok­kal, hogy más csillagokon is van élet, sir Bemard? LOVELL: Ez nem is lehet kétséges. Az utóbbi két év fo­lyamán, nagy képzettségű tu­dósok világszerte erre a nézet­re jutottak, míg korábban szkeptikusak voltak. Mivel indokolja ezt az- ál­lítást? LOVELL: Napjainkban a legtöbb tudós véleménye sze­rint bolygórendszerünk a na­pot körülvevő por és gáz ösz- szekapesolódásából bontakozott ki. Életünk alapvető anyagai a hidrogén és a szén jelentették bolygónkon a keletkező élet alapanyagait. E fejlődési fo­lyamatok közül egyeseket la­boratóriumi kísérletekben le- utánoztunk. Eddigi megfigye­léseinkből kitűnik, hogy milli­ónyi vagy milliárd bolygó lé­tezik, amelyeken bizonyos mértékig kedvező feltételek mutatkoznak az élet létrejötté­hez. S ahol lehetséges az élet, ott idővel létre is jön. A meteoritok, amelyek szét­robbant meteorok maradvá­nyaiként jutottak el a Földre, bizonyítják-e, hogy van élet idegen csillagokon? LOVELL: Ilyen meteorkövek Elektromosságtól mentes műszál Közismert a műszálak kel­lemetlen elektrosztatikus tu­lajdonsága. amelyet a ruhada­rab viselője a fel- vagy le­húzásnál váló sercegés for­májában észlel. A textilipari feldolgozás során ez a jelen­ség sok esetben kifejezetten káros. Japán kutatók Nyloh-L elnevezéssel most olyan új­fajta műszál gyártását kezd­ték meg, amely elektromosan semleges. Ezt a kedvező tu­lajdonságot a fonás alatti ke­zeléssel érik el. Az élelmiszerek romlását előidéző mikroorganizmusok pusztító tevékenysége meggátolható vízelvo­nással. Ezen az elven alapszik az aszalással történő tartósítás és a pontás. Nagy hiba, hogy a hő­hatással gyorsított vízelvonás során a fehérjének és más fontos tápanyagoknak csaknem a fele elbomlik. A fagyasztásos szárításnál (liofilizálásnál) nem áll fenn ez s veszély, viszont rendkívül drága berendezést igényel a folyamat végrehajtása. Egy német professzor megtalálta a két el­járás közötti középutat. Az élelmiszerek víztelenítését zárt térben való intenzív légáramoltatással ol­dotta meg. Berendezése kiválóan alkalmas kávé, tej és vaj, vagy akár spenót, földieper sárgaba­rack stb. víztelenítésére, porttására Is. így a fagyasztva szárítás költségeinek ti/edrészéért az ere­ded iz- és tápanyagokat teljes egészében tartalmazó porított termékek állíthatók elő. Műanyag szemüveg legutóbbi vizsgálatainál ki­tűnt, hogy a világűr más pont­jain is szerves változások, vagy fejlődések adódtak — ami az előfeltétele, hogy más bolygó­kon élet fejlődjék. A világon számos olyan égi­test létezik, amely lényegesen idősebb, mint a mi öreg Föl­dünk. Elképzelhető-e, hogy olyan élőlények vannak rajtuk, amelyek fejlettebbek az em­bernél? LOVELL: Biztos vagyok ben­ne, hogy egyes, idősebb bolygókon létezik ilyen életfo­lyamat. Semmi sem indokolja azt a feltevést, hogy egyedi volt az emberek kifejlődése a Földön, és hogy az élet bizo­nyos fokon megállna. Ügy véli, hogy ezeken az idősebb bolygókon szuperem­berek léteznek, akik sokkal fejlettebb tudományos vívmá­nyokkal rendelkeznek, mint mi itt a Földön? LOVELL: Igen, szuperélőlé­nyek, amennyiben nem pusz­tították el önmagukat. Igen, feltételezhető, hogy egyes vi­lágok önmagukat pusztították el. Miután azonban legalább néhány ilyen bolygó megma­radt. egyszerűen el kell fogad­nunk, hogy minden valószínű­ség szerint valahol a világ­mindenségben szuperélőlények léteznek. Ez az egyszerű tudo­mányos megfontolásból is adó­dik. Ezek a szüperélőlények bizonyára az intelligencia, a civilizáció és a tudományos fejlődés fantasztikusan magas fokát érték el. Hozzájuk ha­sonlítva majomembemek tűn­hetünk. Másrészt viszont a ná­lunk fiatalabb bolygókon az élet talán most érte csak el a majomember szintjét. Saját bolygórendszerünkön belül, tehát a Marson, a Vé­nuszon, a Jupiteren, stb. nin­csenek élőlények? LOVELL: Gyakorlatilag biz­tos. hogy a mi naprendszerün­kön, a Földön kívül sehol sein létezik az emberi élethez ha­sonló. Az időjárási viszonyok nem teszik ezt lehetővé. Az Egyesült Államok és a Szov­jetunió azonban néhány hó­napon, vagy esetleg éven be­lül műszereket akar a legkö­zelebbi bolygóra kilőni. Ak­kor majd közelebbi tényekkel is megismerkedünk. Szovjet tudósok kijelentet­ték. fogtak valami „üzenetet’’, ami esetleg a világmindenség egyik „intelligens fajtájától" származik, egy „rezgő jelzést" és amerikai asztrofízikusok a világűrből származó rádiórez­gésekről számolnak be. Mit tart ön erről? LOVELL: Nagyon is lehetsé­ges. hogy szuperélőlények meg­próbálnak rádió jelzésekkel kapcsolatba lépni velünk, vagy másutt élő intelligens élőlé­nyekkel. A magam részéről egyelőre még nem tudtam ta­nulmányozni a különböző ada­tokat, de úgy vélem, ezzel a területtel komolyan kell fog­lalkozni. Korunk csodája: a számítógép A hozzá nem értő nehezen tudja elképzelni az elektroni­kus számítógépek működését, különösen akkor, ha az elké­pesztően rövid műveleti idő­ket hallja emlegetni. Ma már ugyanis nem ismeretlen a másodpercenként félmillió műveletet végző számítógép sem. Természetesen naívság len­ne azt hinnünk, hogy a nagy­teljesítményű számítógépeit fogaskeréksorok szövevényé­ből épülnek fel, minit az irodai szorzógépek vagy a kereske­delmi pénztárgépek. Ez utób­biak a számítógépek viszony­lag egyszerű elődeinek tekint­hetők, de szinte semmi ha­sonlóságot nem mutatnak elektronikus utódaikkal. A konstruktőrök a fogaskerekek munkáját közel 30 évvel ez­előtt az automata telefonköz­pontokból ismert elektromág­neses jelfogókkal helyettesí­tették, így mintegy százszor­ta rövidebb műveleti időket sikerült elérniük. Később az elektroncsövek alkalmazása még a jelfogókénál is hasz­nosabbnak bizonyult, mivel a másodperc milliomodrésze alatt képesek továbbítani, a kezelő „utasítását”, mindamel­lett mozgó, kopó alkatrészt egyáltalán nem tartalmaznak. Innen már csak egy lépést kellett megtenni a tranzisz- torizálásig, ezze] sokszorosé' ra növelve az üzembiztonsá­got. A fogaskerekes számológé­pek a tízes számrendszer alap­ján oldják meg feladatukat, ahol 9 számjeggyel és a nul­lával írunk fel minden szá­mot. Az elektronikus számító- génekben ettől eltérően a kettes számrendszert alkal­mazzák, ekkor ugyanis csak egyetlen számjegyre van szükség — az 1-re — és a nullára, Igaz, hogy a helyér­tékek értelmezése ebben az esetben megváltozik s ehhez megfelelően alkalmazkodni kell, de megéri. A megfelelő alkalmazkodás a számftógéoek „anvanyelve”. melynek „nyelvtanát” a orog- ramozó matematikus alkotja NÓGRÁD — 1968. május 1 meg. Az ő feladata az is, hegy az ember sok ezer szóból ösz- szerakott kívánságait részekre bontsa és á gép „nyelvére” le­fordítsa. Különös „tájszólá­sok” alakulnak így ki. szám- kombinációkkal kifejezett utasítások váltogatják egymást a gép számára készülő prog­ramban. A számítógépeket lyukszala­gok közvetítésével látják el adatokkal és utasításokkal. A gép semmit sem jegyez meg, ha fel nem „szólítják” erre, és semmit le nem ír, hacsak külön parancsot nem kap rá. Mindent utasításba kell tehát adni. Annak megtakarítására, hogy mindig minden adatot újra és újra be kelljen táp­lálni a gépbe, hosszabb idő­re változatlanul rögzíthetik az ember által közölt adatokat. Az adattár mágnesezhető anyaggal bevont dob vagy a magnetofonszalaghoz hasonló mágnesszalag, amelyeknek fe­lülete apró megszámozott sza­kaszokra — úgynevezett re­keszekre — van osztva. A program pontos utasítást ad arra vonatkozóan is, hogy a gépnek milyen rekeszbe kell „nyúlnia” egy-egy keresett adatért, vagy melyikbe kell „eltennie” a számítási ered­ményt. A számítógépek, a ma is­mert legbonyolultabb felépíté­sű berendezések, teljesítmé­nyükhöz képest bámulatosan kis helyet foglalnak ed. Meg­jegyzendő, hogy az egykori jelfogós és élektroncsöves gé­pek még emeletes monstru­mok voltak. tranzisztorizált utódaik viszont már jelentő­sen „összezsugorodtak”. Az igazi forradalmat azonban az ún. integrált mikroelektroni­kai áramkörök megjelenése eredményezte, mely a számí­tógépegységek elképesztően zsúfolt — de mégis egyszerű és jól kezelhető — kiképzését tét­té lehetővé. Például a PDP— fi típusú berendezés mindössze 80x85x64 cm méretű, minda­mellett másodpercenként kö­zel 840 ezer művelet elvégzé­sére képes, és korszerű logi­kai adottságokkal rendelkezik. szerda ll

Next

/
Thumbnails
Contents