Nógrád, 1968. április (24. évfolyam, 78-100. szám)
1968-04-11 / 85. szám
X béremelétt nnpi kérdései Keressük a kulcsembereket A vccseklői aranyérmesek Hogyan és mire ösztönözzék dolgozóikat a vállalatok? Ez a reformad- ta nagyobb önállóság egyik megválaszolásra váró kérdése. Valamikor úgy gondoltuk, hogy a teljesítmények pontos mérésével, az országos normaalapok és a központilag kidolgozott precíz bértáblázatok segítségével egységesen és mindenütt érvényesíthető a munka szerinti elosztás szocialista elve. Ma már nyilvánvaló, hogy a szocialista elosztás elveivel összhangban álló igazságos kereseti arányokat nem te- kinthetjük egyszer s mindenkorra adatoknak, tértől és időtől függetlennek. A kereseti arányok, az ösztönzési módszerek, a vállalatok piaci helyzetétől, a feladatoktól, a munkaerőutánpótlás lehetőségeitől függően változhatnak. Az eddigi erősen központosított irányítás érthetően rányomta sajátos jegyeit a bérgazdálkodásra. A vállalatok számára —- a termelési, termelékenységi feladatokhoz, az anyagellátási tervekhez, hasonlóan — a keresetek és jövedelmek alakulását is központilag megszabták. Az átlagbérek többnyire a vállalati kollektívák eredményeitől függetlenül évente 1—2 százalékkal növekedtek. Az új mechanizmus körülményei között fokozatosan megszűnik ez az egyenlősdi, mint Ismeretes, a vállalatok már az idén is az elért nyereségtől függő részesedési alapjuk terhére emelhetik a béreket. A vállalatok átlagos bérszínvonal-növekedésének felső határát az idén 4 százalékban maximálták. Idővel bizonyára megszűnik ez a központilag előírt béremelési plafon. S akkor majd a béremelésnek, a vállalatok fizetőképessége, elért részesedési alapja, illetve annak felosztási módja (a bérek és jutalmak, év végi részesedés, stb. között) szab majd határt. A vállalatok már az Idén is önállóan és helyileg alakítják ki a legésszerűbb bérpolitikát és nem a központi bérpolitikai elképzeléseket hajtják végre mechanikusan. A vállalatok csak úgy képesek felelősségteljesen gondoskodni dolgozóik foglalkoztatásáról, a munka- é6 életkörülmények szüntelen javításáról, a szükséges források előteremtéséről, ha szabad kezet kapnak a bérezési, és ösztönzési formák megválasztásában, a kereseti arányok alakításában. Az ösztönzés eddigi formáit, módszereit, célkitűzéseit mindenekelőtt abból a szempontból szükséges felülvizsgálni, hogy azok összhangban vannak-e a vállalatok nyereségérdekeltségi rendszerével. Jogos követelmény, hogy az anyagi ösztönzés segítse elő a nyereség-, illetve a részesedési alap növelését. Az idén már sok helyen szakítottak az évi béremeléseknél szokásos eddigi gyakorlattal, amely szerint a központilag biztosított kereteket nagyjából egyenlően, a létszám arányában osztották fel a gyáregységek, üzemek, osztályok között. Rájöttek ugyanis, hogy az ilyen bérfelaprózással semmit sem lehet megoldani. Ha egy—egy dolgozó mondjuk 20—50 filléres órabér-, illetve havi 50—100 forint fizetésemelést kap — igaz, így a kevésből is soknak jut — ezért lényegesen nagyobb teljesítményre, jobb munkára nem vállalkozik. Sőt az ilyen apró-cseprő béremelés gyakran társul sértődésekkel, veszekedésekkel, mivel hogy a pénz még így sem jut mindenkinek minden évben. Ahol ezt felismerték, az 1968-as saját erőforrásokra épített bérfejlesztéseket már néhány fontos területre, a szűk keresztmetszetek feloldására koncentrálták. Az éves műszaki-gazdasági feladatok, a távlati üzletpolitikai koncepciók kidolgozásánál, a piaci lehetőség és a gyári valóság szembesítésénél mindenütt nyilvánvalóvá válnak a munkának azok a gyenge pontjai, amelyeken nem segít a kisebb fejlesztés, a létszám-átcsoportosítás, vagy az új felvétel. Ilyen elemzések alapján emelték a bérét például helyenként az alkatrész- gyártó, köztük is egyes forgácsoló üzemek, vagy másutt a fejlesztő részlegek dolgozóinak. Az is kézenfekvő, ha az értékesítési gondokkal küzdő vállalatok, mindenekelőtt a kereskedelmi munkatársaikat, reklámszakembereiket részesítették előnyben a béremelések és prémiumalapok felosztásánál. dprilis 24 A Gyarmati ifjúság napja Egy—egy terület vagy szakmán belül a béremelésre szánt eszközök további ésszerű összpontosítása kívánatos. Fontos, bár nem könnyű megtalálni a szűk keresztmetszetek feloldásának kulcsembereit Azokat a szakmunkásokat, akikre u fő terhek nehezednek, gyakran nem is csak az adott műhelyben, hanem az egész vállalatnál. És hasonlóképpen érdemes megtalálni azokat a műszakiakat, közgazdászokat is, akik célgépek és más berendezések szerkesztésével, ésszerű munkaszervezéssel átsegítik a vállalatot a létszám- hiányon, új keresett termékek kifejlesztésével, gyors bevezetésével erősítik is a gyár piaci pozícióit. A nagyobb önállóság és a közgazdasági szabályozó eszközök három évre — 1971-től öt esztendőre — szóló meghatározása a munka távlati jellegét hangsúlyozza. Ám a piaci igények változása, a munkaerőhelyzet alakulása gyakran rövid távú operatív intézkedéseket is igényel az anyagi ösztönzésben.. E változó napi feladatok megoldását már nem bér- és fizetésemeléssel, hanem különböző premizálással, jutalmazással segítik. Sok vállalatnál képeztek e célból megfelelő bértartalékokat, amelyek alkalmasak a napi feladatok rugalmas ösztönzésére. Ma még a vállalatok többnyire nem bővelkednek az anyagi ösztönzést szolgáló eszközökben. Ezért a rendelkezésükre álló szerény összeget úgy használják fel, hogy az a vállalat fejlődésében, nyereségének növekedésében minél bőségesebben megtérüljön. Kovács Jósset Vecseklőn dolgozik a fiatalokból álló Schmida szocialista brigád. Az utóbbi években ahányszor versenyértékelésről volt 6zó, nevük — elért eredményük alapján — mindig az élenjárók között szerepelt. Nem válogattak soha a munkában, tették amit rájuk bíztak. Műszak után is általában sokat voltak együtt vagy ben sok közös örömöt és sikert elértek együtt. A szocialista brigád címet először 1959-ben érték el, és azóta folyamatosan minden évben. A bronz, az ezüst fokozat után az idén a szocialista brigád kitüntetés arany fokozatát is megkapták. Tavaly ugyanis 12 hónap alatt 13 havi normát teljesívonalával párhuzamos légvágatot hajtják. Egész évre lesz itt munkájuk, hiszen több mint 350 méter hosszú vágatot kell kihajtaniuk. Az elmúlt negyedév tervét !08.9 százalékra teljesítették, a megengedett palát pedig egyhar- madára csökkentették. Cgy dolgoznak, ahogy azelőtt, cl« mégis van egy gondjuk. KétSchmida Antal a tartalékból odakerült. Cered D. Jánossal ácsolja a légvágatot a KISZ-helyiségben, — a brigádvezető több éven keresztül töltötte be a titkári tisztet — vagy a sportpályán. A brigádból ugyanis négyen még ma is aktív sportolók a salgóbá- nyai színekben, A közösségi életben náluk talán még szorosabb volt a kapcsolat, mint bármely más brigádnál. Egyszer azután — a nagy elme- nési láz idején — a brigádvezető útrakelt. Szerencsét próbált ércbányánál, de csakhamar visszatért Hiányoztak a régi cimborák, a már annyira megszokott kollektíva, amelytettek. A szén között megtűrhető palát is felére csökkentették. Tavaly ők kezdeményezték a vietnami műszakot, az idén pedig az elsők között csatlakoztak a segélyt felajánlók táborához. A brigád sorsa egy kicsit az aknáéhoz hasonlítható. Visz- szafejlődő üzem. A brigád, amely tavaly már 4 főre apadt, az idén 2 kétfős részlegre bomlott. Együtt maradt a két Schmida, és együtt, de más munkán dolgozik a két Macsuda testvér. Schmidáéka lejtős akna folytatásának főfős részlegekre szakadt ez az aranyérmes brigád, és olyan inspirációt kaptak, hogy ilyen létszámmal mégsem lehet már szocialista címért versenyezni. Ezek szerint egy kilencéves eredménysorozat véget ért? Vagy talán mégsem? Az üzemvezetésnek és a szak- szervezetnek kellene valami megoldást találni, annál is inkább, mert igazán megérdemelnék az aranyérmesek, hogy a szocialista brigád jelzőt a jövőben is megtarthassák. B. J. Alig ért véget a KISZ-nek a forradalmi ifjúsági napok alkalmával rendezett eseménysorozata, máris új akcióba kezdett az ifjúsági szövetség. A nógrádi KlSZ-bizott- ságok és alapszervezetek ezekben a napokban már az április 24-én megrendezésre kerülő Gyarmati ifjúság napjára készülnek. A KISZ megyei bizottságán elmondták, hogy az idén a gyarmati fiatalokkal vállalt szolidaritás napját különösen jelentőssé teszi a vietnami nép harcának segítése. A magyar fiatalok ugyanakkor szolidaritást vállalnak minden szabadságáért és függetlenségéért harcoló gyarmati néppel. A Gyarmati ifjútóg napja tulajdonképpen a május kilencedikén kezdődő nagy, tavaszi békekampány „nyitánya”. Nógrád megyében valamennyi járási székhelyen kiemelt rendezvény lesz április 24-én, s arra a napra, az előzetes tájékoztató szerint több mint húsz vietnami fiatalt, illetőleg hazánkban tanuló gyarmati fiút és leányt látnak vendégül a megyei KISZ-szervezetek. Április 24-én a legnagyobb szabású rendezvényre Salgótarjánban, a kohászati üzemeknél kerül sor. A Salgótarjáni Kohászati Üzemeknél megrendezésre kerülő ifjúsági tiltakozó nagygyűlésen Kálo- vits Géza, a KISZ Nógrád megyei Bizottságának titkára mond beszédet. Tiltakozó gyűlések lesznek az amerikaiak vietnami háborúja ellen, a város többi üzemében is. így a többi között a ZIM és az Öblösüveggyár munkásfiataljai is készülnek az április 24-1 eseményekre. Az új gimnázium és a megyei tanács KISZ-bizottsága szintén ifjúsági gyűlést rendez. A salgótarjáni járásban, négy területi KISZ-bizottság — a mizserfai, a • mátranová- ki, a nagybátonyi és a kiste- renyei — készül a fontos eseményre. Balassagyarmaton a város üzemeinek kiszesei rendeznek megemlékezést, a Mik. száth Kálmán művelődési házban. A rétsági járásban Diósjenőn és Nőtincsen, a pásztói járásban pedig Jobbágyiban lesz — több alapszervezet fiataljainak közösen — ifjúsági gyűlés. Sintó fütyül, a tsz táncol ? Egy több fórumot megjárt ügy tanulságai Simó János gépkocsivezető 1963-tól áll szerződéses munkaviszonyban a csesztvei termelőszövetkezettel. Tavaly szeptemberben fegyelmi eljárást indított ellene a tsz vezetősége, mert a munkát több esetben megtagadta. A vezetőség 1967. szeptember 29-én határozatot fogadott el: Simó Jánost, munkája végzése alól felmentette, és két hét felmondással a munkakönyvét kiadta... A gépkocsivezető annak rendje-módja szerint az illetékes szervekhez fordult. Ügye többször megjárta a különböző munkaügyi és jogi fórumokat. Simót a Területi Munkaügyi Döntőbizottság visszahelyezte munkakörébe, s jelenleg is a csesztvei közös gazdaságnál dolgozik. Vajon mi az oka, hogy Keresztes Sándor, a termelőszövetkezet elnöke, s a vezetőség mégsem óhajt együtt dolgozni Simóval? A legutóbbi rendkívüli, kibővített vezetőségi ülésen miért akart lemondani az egész vezetőség? Keresztes Sándor háborog: — Ezzel az emberrel nem lehet együtt dolgozni. A dolog odáig fajult, hogy már veszélyezteti a tsz egész gazdálkodását. Felelősséget nem tudok vállalni... — Mit csinált Simó? — kérdem. — Inkább azt kérdezze, mit nem csinált. Tavaly júniusban megtagadta, hogy olajat hozzon Rétságról. Szeptemberben nem vitte el a fiatalokat a drégelypalánki találkozóra, holott megígérte. Azt mondta: rossz a kocsi... A korábbi dolgairól már nem is beszélek!-------Figyelmeztették Simót? — Az olajeset után behívattuk, s a párttitkárral együtt közöltük vele, hogy a három gyermekére való tekintettel nem küldjük el, de ez az utolsó. A beszélgetés közben megérkezik Fiola József párttitkár, és Császár Mihály elnökhelyettes. — Kérem — szól a beszélgetésbe a párttitkár — ez az ember nem közénk való. A kocsmában szidja a szövetkezetét, zavarja az emberek nyugalmát. — Mindig ilyen volt Simó, vagy csak most bukkantak rá a hibáira? A három ember összenéz. Az elnök válaszol. — Régebben is útszéli hangot használt, amikor még nem voltam itt. Azt mondják, az előző elnökön még a ruhát is megmarkolta... Amikor idejöttem, elhatároztam, hogy a korábbi dolgok nem érdekelnek, de itt rendnek kell lenni. A helyzet mégis elfajult, s ebben Simó a bűnö6. Habár a döntő bizottságok visszahelyezték, nem tudunk együtt dolgozni vele. Kötekedő, hanyag ember, akinek nem lehet parancsolni. Miért nem ment el akkor, amikor kikérte a munkakönyvét?... Simó János gépkocsivezető: — Nem tudom, mi baj van velem — mondja csodálkozva. — Valószínű rossz információt szerzett rólam valakitől az elnök. A fekete, göndörhajú, baf- naképű férfi sűrűn gyújt cigarettára. Kezdetben csodálkozik, de amint a tényekre térünk, hangot vált. — Nem igaz, hogy megtagadtam a munkát — mondja ingerülten. — Valaki kitalálta, hogy a kocsmában szidom a közöst. Haragszanak rám... — Az sem igaz, hogy ittasan fenyegette az elnököt? — kérdem. — Nem is szokott inni? Elsötétedik az arca. Indulattal válaszol. — Semmi sem igaz... — Valóban nem italozik? Lehajtja a fejét — Kinek és mi oka lehet a haragra? Nem válaszol. — Miért kérte ki a munkakönyvét a szövetkezettől? — Akadt egy jobb munkahely az útépítőknél. Szóltam a főkönyvelőnek, hogy elhelyezkedem oda és kikértem a munkakönyvét. De mire odaértem, betöltötték az állást. — Azt mondják azért nem vették fel, mert ittasan jelent meg — szólok közbe. Erre semmit sem válaszol. Janosek Gyula, a Területi Munkaügyi Döntőbizottság elnöke: — Simó János ügyét alaposan megvizsgáltuk. Figyelembe vettük az összes körülményeket, s ennek birtokában hoztunk döntést — magyarázza. — A termelőszövetkezetet köteleznünk kellett a munkaviszony visszaállítására, mert adminisztratív mulasztást követtek el. S annak megint nem mi vagyunk az oka, hogy az ügy ismét elénk került... Mindez persze fölöttébb furcsa, hiszen a közös gazdaságnak van jogtanácsosa és kikérhető a területi szövetség jogi tanácsa is. A Simó-ügy az utóbbi hetekben azonban már túlnőtt egy alkalmazott és a termelő- szövetkezet viszonyán. Közügy lett, téma, amely megzavarta a közös gazdaság nyugalmát, békéjét. S az okozatok között ez a legsúlyosabb. A megnyugtató megoldást a termelőszövetkezetben kell megkeresni és megtalálni. Mindenekelőtt Simótól várják, hogy változtasson magatartásán, mert kihívó viselkedése, hanyag munkája joggal váltja ki a szövetkezet gazdáinak ítéletét. Jól gondolja Simó, hogy haragszanak rá Cseszt- vén. De van is miért! S ezt neki kell tudni legjobban — ha van önkritikája. A szövetkezeti vezetők — éppen népes családjára tekintettel — egy ideig elnézték a „kisded játékokat”, azonban előbb-utóbb minden pohár kicsordul. Simó addig feszítette a húrt, amíg elszakadt. Ellene fordult a közvélemény, és helyeslik a tsz-ből való eltávolítását. Az kétségtelen, hogy a törvényesség a becsületes dolgozó embert szolgálja, de a jog útvesztőjében néha nem érvényesül az indokolt szigor. S bármilyen furcsa, az is megkapja a törvényes védelmet, aki emberileg nem szolgált rá. A termelőszövetkezet jogi tevékenységének hiányossága miatt alakult ki a jelenlegi helyzet. Simó János kihasználta a fogyatékosságot, s azt gondolja, hogy egy közösség úgy táncol, ahogyan ő fütyül. Ebben tévedett, mivel előnyösebb jogi, munkaügyi helyzetében is vesztésre áll. A közösség távozását követeli — hacsak túlzott emberségbő] meg nem bocsátanak neki. Emberségből, megértésből, aminek csöppnyi tanújelét sem adta Simó János gépkocsivezető. Pádár András NÓGRÁD — 1968. április 11., csütörtök
