Nógrád, 1968. április (24. évfolyam, 78-100. szám)
1968-04-04 / 80. szám
A művészet feltámadása Diplomáciai ] útlevéllel érkezett a pelikán Néhány napja Eger városán mentem át, fürkészve kocsink ablakából az utcákat és tereket, megérintett az emlék. Huszonhárom éve jártam először itt, s nagyon szép küldetésben. Debrecenből vágtunk útnak, az ország akkori szívéből, az ideiglenes fővárosból, hogy vállalkozón új kulturális életet teremthessünk a romokon. Ebben a jó törekvésben, lelkes igyekezetben Egernek akkor fontos szerep jutott: itt voltak a debreceni színészek. Érettük jöttünk Dobó városába. Április 4. országos napjja a a nemzeti szabaddá tétel ünnepének, ám az ország keleti harmada már 1944 utolsó hónapjaitól frissen lélegzett, s elkezdte zilált élete rendbetételét. Nógrád hegyei között még állott a front, dúlt a keseredett harc —, Debrecenben már formálódott a demokratikus ország politikai, gazdasági arculata, s az újszellemű művészeté is — amennyire a primitív feltételekből tellett. A negyvenezer lélekre zsugorodott, százhúszezres városban egyetlen mozi maradt épen, s október utolsó napjaiban, néhány nappal az ostrom után ez játszotta a Szivárvány és a Kerületi párttitkár című szovjet filmeket. A felszabadító harcosok, s az otthon maradt városlakók adták a premierek első, ingyenes közönségét. November—december napjaiban érlelődtek már az irodalmi-művészeti tervek is. A debreceni Ady Társaság műkedvelőket toborzott, színháznyitásra készült. Ekkor érkezett Egerből a hír. télvízben hozta gyalogszerrel egyik fiatal színész: jönne örömest a hivatásos társulat. Csak hogyan? A tehetetlen és tanácstalan állapotot december 30- án a szovjet városparancsnok oldotta meg. A színház ideiglenes igazgatóinak két teherautót kínált, hazahozni az Egerben veszteglő művészeket. Metsző hidegben, déli órákban vágtunk a nehéz küldetésnek. Hihetetlenül tönkrevert utakon haladtunk. a korán leszálló estben. bombatépte tölcséreken át. a felborulás szünetlen aggodalmai között. Mégis, viszonylag hamar, már este nyolcra Eger főterén voltunk. Az éjszakát legtöbben fagyos szállásokon húztuk át, s már reggel ötkor a színészek keresésére keltünk. Csengeri Aladárral, a színház akkori népszerű karakter színészével — ma a győri társulat tag’ja — találkoztunk elsőnek. Forró borral kínálta vendégeit. Nemsoká, már mindnyájan egybe verődtek: Deésy Jenő főrendező, Rajz János, s jó tízegynéhányan, — mégis délre járt, mire útra kelhetett a boldog trupp. Éjfélre értünk Debrecenbe. Csonttá fagyottan, éhesen és álmosan, de az esedékes új esztendő iránt teljes bizalommal telten. Másnap január elseje. Reggel hétkor már mindenki a színházban. Nyirkos és hideg az ablaktalan épület. A tervezett pótszilveszterre semmi kilátás nincs. A próbák mégis megkezdődnek, de egyszerre több műsorra is —, így a szerény gárda erősen szétforgácsoló- dik. Végre megegyezés: újévi kabaré lesz a nyitóest. Január negyedikén készen áll a hevenyésgett összeállítás, és délután három órakor felgördül a függöny a szabad országrész legelső színházi eseményére. Első, egész estét betöltő darabként január tizedikén Fendrik Ferenc: Szerető fia, Péter című színműve kerül műsorra. Ünnepi parádéra gyúltak ezzel a színház fényei; a bemutatón részt vesz az ideiglenes kormány és a kulturális élet legtöbb akkori személyisége. De az ablaktalan színházat a siker forró hangulata sem íütheti be, a tüzelő is fogytán van. A szovjet vasútparancsnok siet segítséggel ebben is. Játszani kell. Az első operettpremier, a Mágnás Miska olyan „békebeli” sikere a társulatnak, amilyenre emlékezet óta nincs példa. A sikersorozat a Csárdáskirálynővel folytatódik. A népszerű „Szilvia”-ból — ahogy emlegetik, — a. szovjet alakulatok külön előadásokat kérnek — éjszaka. Ezekben a hetekben a Delila. a Hivatalnok urak. a Pethelin mester. A sors embere. az Eső után köpönyeg, a Mit susog a fehér akác. az Elvált asszony uralják elegyesen a színpadot — állandósult siker jegyében. Február elején már a kisebb hajdúi városokban is igény támad az új színház iránt. A debreceni együttes tagjaiból fiatalok kisebb csoportja Hajdúböszörményben és Hajdúszoboszlón szervez társulatot, s olyan nevekkel büszkélkednek vendégművészeik sorában, mint Sárdy János, Orosz Júlia, a két Latabár. A fellépti díjuk az akkori idők sztár-gázsija: ezer tojás. . Megfordul az ideiglenes fővárosban Mányai Lajos, a Nemzeti Színház későbbi kiváló művésze is. A színház irányítását kívánja kézbe venni, Latabárék meg egy romos mozi helyén kabarészínpad alapítására készülnek, Budapest felszabadulása azonban új irányt ad a terveknek. Az ideiglenes kormány távozásával Debrecen szellemi-centrum-pozíciója erősen megapad. Az Ady Társaság folyóirata a Magyarok és szerkesztő gárdája is elhagyja az ideiglenes fővárost. A színház azonban már tovább él. Élteti a hűséges társaság, amely néhány hónappal előbb Egerből kelt útnak a művészet feltámadását szolgálni. Velük ünnepelte a város az első április négyet, — újkori történelmünk legszebb dátumát. (b. t.) Az amerikai bevándorlási tisztviselők hihetetlenül csóválták fejüket Iason, a pelikán diplomáciai útlevele láttán, amelyben benne volt fényképe és öt ország bélyegzője. Iason áthaladt a vámhivatalon, és kísérőjével beszállt az ott várakozó Limousdne- ba. A négyéves, 914 milliméter magas és 13,5 kilogramm súlyú loson Athénből érkezett egy sugárhajtású gép első osztályú szakaszában. Iason „jószolgálati küldött” Rhodosz szigetéről; ahol született. Azért jött, hogy részt vegyen tíz amerikai városban rendezendő coctail partyn, és számos alkalommal nyilvános szereplésével mozdítsa elő a Görögországba irányuló turistaforgalmat. Sntoine végrendelete Antoine, a lengyel származású hires francia fodrász, úgy végrendelkezett, hogy halála után párizsi rezidenciája a lengyel művészet szalonja és kulturális központja legyen. Lengyel festők, szobrászok és grafikusok kiállításait fogják itt megrendezni. Az egyik helyiség lengyel olvasóterem lesz, a másik zeneterem, ahol lengyel hanglemezeket és zenei könyveket árusítanak. HlLͧZOK LELKIK A „Falkén” nevű svéd halászháló, amely szokásos o llat vágott neki a tengernek, kénytelen volt zsákmány nélkül ugyan, de mégis fogással visszatérni a kikötőbe. Igaz, b fogás kissé szokatlan volt. A háló körülbelül egy köbméter nagyságú fémládát emelt a fedélzetre. Amikor a halászok felnyitották a ládát, 1942- ből keltezett és „szigorúan titkos” jelzéssel ellátott, teljesen épen maradt német nyelvű dokumentumokat találtak benne. A leletről rádión értesítették a kikötőt, ahonnan hamarosan megérkezett a katonai hatóságok utasítása, hogy haladéktalanul térjenek vissza. Amíg a fémládát partra vitték, s mólót és a halászhajót rendőrök, vámhivatalnokok és katonák háromszoros gyűrűje vette körül. A leletet átadták a svéd haditengerészeti parancsnokságnak, amely egyelőre még nem hozza nyilvánosságra az Iratok tartalmát. Lapvélemények szerint azonban » fémládában talált térképek egy része arról tanúskodik, hogy az iratok egy Svédország elleni hitlerista támadás terveire vonatkoznak. Ünnepi jegytet Száznyolc perc — és halhatatlanság Száznyolc perc a kozmoszban: a halhatatlanság litk. mindössze ennyi? Ikarusz a magasba tört és halhatatlanná lett. Szíj. legendák őrzik máig az embereknek. Gagarin meghalt, — aki immár élőiében halhatatlan volt. Ikarusz és Gagarin egymáshoz kínálkozó párhuzam <i~ emlékező gondolatsorban. Különösen a tragikus hír óta. amely utóbbi napjainkban rázta meg a nemes és nagy célokra, az ismeretlen megismerésére törő emberiséget. Ikarusz, vagy Gagarin nem egy nemzeté. Az egész emberiség gyermeke, hisz céljuk nagyszerűsége mindannyi- ónk évezredes álmai jelé tört messzibb és messzibb araszolva, — korunk technikai szintje szerint. Korunk modern Ikarusza elsőnek lépett ki mindannyi- ónk közül a Földhöz kötöttségből, szigorú törvényeket le- , pett át, hogy soha nem tapasztalt birodalom útjait, törvényszerűségeit fürkéssze, s tapasztalásaival megnyissa előttünk a mindenség titokzatos, szemünkkel láthatatlan, j csak az ember-alkotta műszerrel észlelhető kapuit. Neki sikerült az, ami Ikarosznak szárnyait szegte, még vesz- les kísérlet maradt. Különös csoda, — ami szinte nyomról nyomra követhető —, hogy az emberiség nagy tettei, nagy eredményei a természet újjászületésével, a tavasszal járnak frigyben, i Szabadságmozgalmak és győzelmek, vállalkozások és eredmények hosszú sora. Az a történelmi dátum is, melyen ember elsőnek lépett túl a Föld magnetikus határain. tavaszi győzelem napja. Ha azt mondjuk: 1961. április 12., fogalmat ejtünk ki, amely mögött Gagarin nevét tapintjuk. Az immár életében halhatatlanét. Száznyolc perc a kozmoszban. Ennyi is bőségesen elegendő, hogy neve örök időkre fennmaradjon, megőriződ- jék az elfeledéstől. Mert habár a bátrak sorában utána következők talán sokszorosan messzibbre és tovább merészkedtek a térben, időben —, mégiscsak megkezdett, és megismert úton indultak már. Mindenek előttinek, elsőnek lenni, az a nagyszerűen nagy! Ismételni már köny- nyebb. Minden nagy úttörő az emberiség közös gyermeke. A nagy vállalkozások eredményeinek, gyümölcseinek idők során mindannyian élvezőivé válunk. Nagy felfedezések, nagy eredmények sohasem maradtak egy nép, egyetlen ország sajátjai, — másokat kizáró tulajdonai. Ez a természetes folyamat. Ám az, hogy hol szüleinek korunk legszebb vívmányai, legimpozánsabb tettei, úgy gondolom, korántsem a vakvéletlen játéka. A mi századunk a legszigorúbb tudományossággal építő emberiség kora, ez a szigorú tudományosság szüli nap-nap után ámulatos csodáit, eredményeit. Jóra és rosszra egyaránt, aszerint, milyen indulattal, céllal akarjuk szolgálatba rendelni. Ahol közjóra, a Földön élők általános hasznára, örömére, ott halhatatlanná lesznek a kezdeményezők. Marxszá, Edisonná, Leninné, vagy Gagarinná. Véletlen-e, hogy századunk leghatalmasabb, legmérete- sebb vállalkozásai épp a szocializmus talajáról hajtanak |ci, szökellnek világmindenségünk magasaiba? Alig hihető. Nagy eredmények születésének társadalmi, gazdasági, technikai és szellemi feltételei vannak. Ezeket a kívánalmakat pedig legkedvezőbben éppen a szocialista rende- zettségű társadalom kínálja. Gagarin csupán egyetlen ember volt, ha a bátrak bátrai sorában legelső is: első az egyenlők között, — de társadalma erős anyagi bázisa, fejtett tudományos-technikai szintje kívántatott mégis ahhoz, hogy első űrhódítónkká legyen. Ez a hit különösen erős bennem most, felszabadulásunk ünnepére készülőn, amikor immár csaknem negyedszázados eredményeinkre nézhetünk vissza. Ezek az eredmények Gagarin halhatatlanságával közös tőről sarjadok. Ügy mondják: a szocializmus eredményei. Ez élteti a nagy halottat: élteti minden győzelmében az új arculatát formáló emberiség. Régi képek ggüitemenye Az. OSZSZSZK északnyugati részén felevő Pszkov város múzeuma több mint 100 darab, a XIV—XVII. századból származó ikonnal gazdagodott. A múzeum expedíciója régi templomokban, és magángyűjteményekben fedezte fel ezeket a műkincseket. Az egyik ikont, amelynek címe: „Nagy boldogasszony”, a XIV. században festették fára temperával, s ez tükrözi legvilágosabban a középkori pszkovi festők sajátos ábrázolásmódját. A múzeum birtokába került a „Mihály arkangyal” című ikon is (XV. szá- zaój, amely már szemmel látható törekvést mutat a részletesebb ábrázolásra. Nemrégen restaurálták a pszkovi környék legrégibb freskóit, amelyeket ismeretlen mesterek alkottak a XII. században. A freskókat a Szpa- szo-Preobrazsenszkij-i székes- egyházban fedezték fel, amelynek helyreállításán a moszkvai és leningrádi restaurátorok évekig dolgoztak. A székesegyházat 1156-ban alapította Nifon novgorodi és pszkovi metropolita. A restaurátorok helyreállították a „Krisztus a Tiberis hullámain”, a „Sírbatétel” című kompozíciókat, valamint Gábor arkangyal képét. Húszezer éves asszony Nem annyira régiségével, mint inkább a kimunkálás ritka finomságával ejtette bámulatba az archeológusokat az a miniatűr nőalak, amelyet 20 000 évvel ezelőtt mammut- ágyarból faragtak ki. A szobrocskát Gagarino falu közelében. Lipeck várostól nem messze (az Oroszországi Föderáció központi területén) találták. A felső paleolit korszakába helyezik elkészítési idejét. A hat centiméteres szobrocskát a formák realista tökéletességével dolgozták ki. A tudósok szerint az őskőkor településhelyein eddig nem találtak hasonló faragványokat. NÓGRÁD — 1968. április 4„ csütörtök ^
