Nógrád, 1968. április (24. évfolyam, 78-100. szám)

1968-04-04 / 80. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜUÉtEK! OGRAD AZ MSIAí’ NÓGR í D vtGYFI BIZOTTSÁGA ÉS A vfGVfl T Á’N A C S LAPJA XXIV, ÉVF„ so. SZÁM ARA: 1 FORINT 1968. ÄPRUJS4, CSÜTÖRTÖK A remények valóra váltak Negyedszázad telt el azóta, hogy népünk kezébe vehette saját sorsának irányítását és szocialista Magyarországot építhet a gyűlöletes úri világ helyén, amelyben az alkotó munkának volt a legkevesebb becsülete. A magyar nép hu- szonharmadszor ünnepli fel- szabadulásának évfordulóját. E napon szabadságunk meg­teremtőire, a történelemfor­máló hősi küzdelmekre, egész népünket felemelő sikereink­re emlékezünk. Népünk legjobbjai soha nem szűnő önfeláldozással, ke­ményen és következetesen küzdöttek hazánk sorsának jobbra fordulásáért. S bár a forradalmi harcuk nem egy­szer elbukott, soha nem ad­ták fel a küzdelmet. A ma­gyar munkások, parasztok a társadalmi haladásért tenni, vállalni kész erők összefogá­sával, a kommunisták útmu­tatásai nyomán sikeresen vív­ták meg a szocialista forra­dalom küzdelmeit. Megte­remtettük és megvédtük a munkás-paraszt hatalmat, le­raktuk az új társadalmi rend alapjait, és dolgozunk a szo­cializmus teljes felépítésén. Az évek során politikai^ és gazdasági sikereink velejáró­jaként minőségi változások mentek végbe népünk anyagi és kulturális helyzetében. A dolgozók ma öeszeh asonlítha­tatlan ul jobban és gondtala­nabbal élnek, mint bármikor ezelőtt. Történelmi jelzővé vált a nincstelen kategória. A felszabadulás óta népünk életszínvonala kétszeresére nőtt. A kultúra, a művelődés, amely valamikor szinte kizá­rólag az úgynevezett „felső tízezer” kiváltsága volt, min­den ember számára hozzáfér­hetővé vált. Nem mondjuk, hogy sima volt az út, amelyet eddig megtettünk. Leküzdöttük a nehézségeket és eredménye­ink egyértelműen igazolják politikai, gazdasági, kulturá­lis és társadalmi felemelke­désünket: az alkotó magyar nép tettvágyát, hozzáértését, hazafiságát és a szocializmus iránti hűségét. Most az a nagy társadalmi célkitűzés áll előttünk, hogy megvalósítsuk a szocializmus teljes felépítését hazánkban. Pártunk világosan megszabta a feladatokat, amelyek a nagy célkitűzés megvalósítá­sát közvetlenül szolgálják: si­keresen teljesítenünk kell a harmadik ötéves tervet és ez­zel egyidőben gyakorlatilag ér­vényt kell szereznünk az új gazdaságirányítási rendszer­nek. amelynek érvényesítése, minden előnyének kibonta­koztatása most van napiren­den. Eddigi sikereinknek és a további célkitűzéseink meg­valósításának legfontosabb biztosítéka, hogy része va­gyunk a szocialista világrend­szernek. Munkánkban érez­zük azt a bátorítást és segít­séget, amit a testvéri szocia­lista országokkal, mindenek­előtt felszabadítónkkal, a Szovjetunióval való gyümöl­csöző együttműködés jelent. Az utóbbi évek, de különö­sen a közelmúlt hónapok eseményei egyértelműen iga­zolják mindannviunk előtt, hogy hazánk aktívan és eredményesen vállal részt a nemzetközi feladatok megol­dásában, a forradalmi erők egyesítéséért, az agresszív imperialista erők megfékezé­séért folyó harcból. Ezért tölt el örömmel bennünket, hogy a budapesti konzultatív ta­lálkozón a kommunista és munkáspártok túlnyomó több­sége impozáns egységben foglalt állást az év végén Moszkvában összeülő nagy nemzetközi találkozás mellett. Tisztában vagyunk azzal, hogy az agresszorok megfé­kezése nem kis feladat. Alap­vetőnek tartjuk, hogy a test­véri szocialista országokkal együtt szüntelenül erősítsük közös védelmi szövetségün­ket, nemzeti függetlenségün­ket, békénk és biztonságunk egyik legfontosabb biztosíté­kát, a Varsói Szerződés szer­vezetét. Ez a szervezet és a benne egyesített fegyveres erő ma olyan tényező, amit az imperialisták nem hagy­hatnak figyelmen kívül sem Európában, sem a világ más részein. Ennek a fegyveres erőnek ma különösen fontos szerepe van a háborúra spe­kulálók fékentartásában, az emberiséget pusztulással fe­nyegető világháború kirob- bantásának megakadályozá­sában; Pártunk központi bizottsá­ga februári ülésén megvizs­gálta honvédelmünk helyze­tiét. s teljes joggal szögezhet­te le, hogy az utóbbi évek­ben — összhangban népünk érdekeivel és a nemzetközi helyzet alakulásával — je­lentősen nőtt hazánk védel­mi ereje. Honvédelmünk ezen belül néphadseregünk —. a párt VII. kongresszusán meghatározott katonapolitikai célkitűzések alapján fejlő­dött és fejlődik ma is erőtel­jesen. A Magyar Néphadsereg ki­jelölt egységei a közeli na. pókban fejezték be azt i gyakorlatot, amelyről annak ideién a sajtó, a rádió és te­levízió is hírt adott. A gya­korlatra behívott tartaléko­sok és a gépjárműtechnika gyors és pontos együttműkö­dése fényes bizonyítéka an­nak. hogy népünk kész bár­mely pillanatban a haza vé­delmére. A gyakorlat során me­gyénkben is — amely gazdag a forradalmi hagyományok­ban és erős proletár szelle­mében —, sokan Öltötték ma gukra a katonaruhát és cse­rélték fel az alkotó munka eszközeit a védelmet szolgá­ló fegyverekkel; 1945 tavaszán, a sok-sok nehézséggel teli és mégis fel­emelő napokban merész ál­mokat szőttünk. Ma, alig ne­gyedszázad múltán, legna gyobb nemzeti ünnepünkön jogos büszkeséggel adhatunk számot, hogy a legszebb ál­mok javarészt valóra váltak. Biztosak vagyunk abban, hogy megvalósulnak a leg­merészebbek is. Dr. Mezővári Gyula alezredes MN. Nógrád megyei kiegészítő parancsnoka Koszorúzás’! ünnepség Budapesten A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsága, a Magyar Forradalmi Mun­kás-Paraszt Kormány és a Hazafias Népfront Országos Tanácsa hazánk felszabadulá­sának 23. évfordulója alkal­mából szerdán délelőtt koszo­rúzás! ünnepséget rendezett a Szabadság téren a szovjet hő­si emlékműnél. A zászlókkal díszített téren sok száz fővá­rosi dolgozó gyűlt össze. A koszorúzási ünnepségen meg­jelentek a párt, az Elnöki Ta­nács, a kormány, a Hazafias Népfront vezetői. Ott volt a Szovjetunió budapesti nagy- követségének nagykövete, s elhelyezték a hála, a kegye­let koszorúit. Ugyancsak szerdán déle­lőtt koszorúzási ünnepség volt a Hősök terén is. Az Elnöki Tanács koszorúja mellett el­helyezték a diplomáciai kép­viseletek koszorúit is. Az ün. népségek az Intemacionálé hangjaival, a díszőrség dísz­menetével értek véget. Április 4. évszázados küzdelmünk fordulópontja Kállai Gyula beszéde Kállai Gyula, a Magyar Szocialista Munkáspárt Poli­tikai Bizottságának tagja, az országgyűlés elnöke, hazánk felszabadulásának 23. évfor­dulója alkalmából, szerdán a következő beszédet mondta el a Magyar Rádióban és a Te­levízióban: Csütörtökön lesz 23 éve, hogy hazánk felszabadult a német fasizmus és a horthysta ellenforradalmi rendszer zsar­noki uralnia alól. Április ne­gyediké nem egyszerűen egyi­ke nemzeti ünnepeinknek, ha­nem legnagyobb nemzeti ün­nepünk. Népünk sorsa úgy alakult, hogy az egymást kö­vető századokban társadal­munk gazdasági, szociális és politikai problémái megoldat­lanul, vagy félmegoldások for­májában egymásra halmozód­tak: megkövesedni, feledésbe merülni azonban sohasem tud­tak, mert napirenden tartot­ta őket a dolgozó tömegek ha­zaszeretete, élniakarása, s?a- badságvágya, küzdelme a jobb, emberibb életért. A magyar népnek a nemzeti független­ségért, s az ország felszabadí­tásáért vívott évszázados küz­delmét 1945. április 4-e foly­tatta tovább, s vitte győzelem­re. Felszabadulásunk óta min­den korábbi nemzeti ünnepünk — 1514., 1848., 1919. — értel­mét és fényét nemcsak az eredetét jelző történelmi ese­ménytől, hanem 1945. április negyedikétől is kapja, amely­nek segítségével eszméi és cél­kitűzései megvalósultak. A magyar nép korábbi for­radalmai elbuktak, mert ked­vezőtlen nemzetközi viszonyok között zajlottak le, s az ural­kodó osztályoknak mindig volt lehetőségük arra, hogy a nép ellen a nemzetközi reak­cióhoz fordu' nnak segítségért. Ez a helyzet most megválto­zott! A Szovjetuniónak a fa­sizmus felett aratott történel­mi győzelme a magyar dolgo­zók számára is biztosította a kedvező lehetőséget saját for­radalmának sikeres megvívá­sához, továbbá olyan nemzet­közi helyzetet teremtett, amelyben a nép a megvert tő­kés és földesúri osztály, va­lamint az ellenforradalmi reakció ellen folytatott harc­ban őszinte barátaira és szö­vetségeseire támaszkodhat. Április 4-e tehát az idegen el­nyomás és a kizsákmányolás felett aratott győzelem emlék­napja mellett a magyar—szov­jet barátság nagy ünnepe is. Sorsunk egybeforrott A magyar nép sorsa és elő­rehaladása elválaszthatatlanul egybeforrott a Szovjetunió lé­tével és fejlődésével. Népeink barátsága a Nagy Októberi Szocialista Forradalom diada­láért vívott közös harcban született. 1917 októbere után angyalföldi és csepeli munká­sok, dunántúli és alföldi pa­rasztok tízezrei a cárizmus el­len felkelt népek millióival együtt harcoltak a szovjet né­pek szabadságáért a Volga vi­dékén, az Uraiban, Szibériá­ban és KÖzép-Ázsiában. 1944— 45-ben pedig mqpzJ^vai, lenin- grádi, szibériai, ukrajnai kato­nák tíz- és százezrei küzdöt­tek és hullatták vérüket a magyar nép szabadságáért Debrecen, Budapest és a Balaton térségében. Ez a vérrel megpecsételt ba­rátság az utóbbi huszonhárom esztendőben a dolgozó millió­kat közvetlenül érintő, széles körű együttműködéssé, nélkü­lözhetetlen gazdasági és tár­sadalmi tényezővé lett (Ma­gyarország, a szocializmust építő magyar nép számára. Büszkék vagyunk arra, hogy független, önálló szocialista hazánkat az eltéphetetlen szö­vetség és a megingathatatlan barátság szilárd szálai fűzik a világ élenjáró szocialista nagyhatalmához, a testvéri Szovjetunióhoz. A barátság és együttműkö­dés a Szovjetunióval minden szocialista ország, minden de­mokratikus és szocialista moz­galom számára elengedhetet­len és nélkülözhetetlen ténye­ző. A Szovjetunió barátsága és segítsége minden szocialis­ta ország függetlenségének és szuverenitásának legfőbb biz­tosítéka. A haladó erők sorában menetelünk Akik 1945. április 4-ét már érett fővel, az akkori harcok tevékeny résztvevőiként érték meg, szinte észre sem vették, milyen gyorsan telt el ez a huszonhárom esztendő! Akik a szabadság első nap­jaiban születtek, már felnőtt emberré lettek. Visszatekintve a megtett útra, a jogos nem­zeti büszkeség mondatja ve­lünk: élni tudtunk a szabad­sággal! Megszüntettük az el­nyomást és kizsákmányol ás. az ezeréves belső viszály és testvérharc társadalmi okai t Olyan társadalmi rendet épí­tünk, amely a legjobban meg­felel a nép érdekeinek, nem­zeti sajátosságainknak, a szo­cializmus talaján egységbe forrasztja nemzetünket, s a világ élenjáró, haladó erőinek sorába emelte országunkat. A nagy évforduló nemcsak visszaemlékezésre, de szám­vetésre is ösztönöz. Hol állunk a világban, mit értünk el ed­dig, mi az, amiért még dol­goznunk kell? Sok összehason­(Folytatás a 2. oldalon.) Éljen felszabadulásunk ünnepe1.

Next

/
Thumbnails
Contents