Nógrád, 1968. február (24. évfolyam, 26-50. szám)
1968-02-16 / 39. szám
2 NÖGR <O Í9R8. február 16., péntek Hősi küzdelem Huéban Huéban, Vietnam ősi-császári városában öldöklő küzdelem folyik. A partizánok már két hete szilárdan tartják magukat a város óriási erődítményeiben, ahol továbbra is a DNFF zászlaja leng. Csütörtökön a citadellát amerikai repülőgépek bombázták. A tengerészgyalogsági egy_ ségek rohamát rakéták, napalm-bombák és mérgesgázok bevetése előzte meg. Csütörtökön első ízben avatkoztak be amerikai hadihajók. A partmenti vizekről 152 milliméteres ütegekkel ágyúzzák az erődítmény három és fél méter vastag falait. Kiesinqer Párizsban Csütörtökön délelőtt három külön repülőgépen kétnapos látogatásra Párizsba érkezett Kiesinger nyugatnémet kancellár és nagyszámú kísérete. Az orlyi repülőtérről, ahol Georges Pompidou miniszterelnök és Couve de Murville külügyminiszter fogadta a nyugatnémet küldöttséget. Kiesinger az NSZK párizsi nagykövetségének újonnan felavatott székhazába hajtatott, majd nem sokkal délelőtt megkezdődött az Elysée Palotában első négyszemközti megbeszélése De Gaulle tábornokkal. Ágyúzás a Jordán folyónál Az ammani rádió jelentette, hogy az izraeli erők csütörtökre virradóra gépfegyver- és ágyútüzet nyitottak a Husz- szein király hídja közelében fekvő Kherbat falura. A jor- dániai erők viszonozták a tü- aet. Miközben az ellenség megerősítette csapatait e térségben, és más katonai állásokból is tüzelni kezdett. A tűzpárbaj körülbelül két Arád át tartott. Az újabb incidensről az izraeli katonai szóvivő azt állította, hogy a jordániaiak kezdték, amidőn lövéseket adtak le Kfar Ruppin, majd Maoz Hain izraeli falvakra. Elutazott di*. Lnn§ holland külügyminiszter Dr. j. M. A. H. Luns holland külügyminiszter és felesége, valamint kísérete csütörtökön kora délután elutazott Magyarországról. A Ferihegyi repülőtéren búcsúztatásukra ifiegjelent Péter János külügyminiszter, Szilágyi Béla külügyminiszterhelyettes és felesége, dr. Házi Vencel nagykövet, a Külügyminisztérium főosztályvezetője és Barta Lajos, a Magyar Népköztársaság hágai nagykövete. Jelen volt a búcsúztatásnál H. C. Schoch, a Holland Királyság budapesti nagykövete, s a nagykövetség tagjai. Mii^yar — holland kőzüü közlemény A Magyar Népköztársaság kormányának meghívására dr J. M. A. H. Luns a Holland Királyság külügyminiszteré — feleségével együtt — 1968. február 12-től 15-ig hivatalos látogatást tett Magyarországon. A holland külügyminisztert magyarországi tartózkodása során fogadta Fock Jenő, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke és Kállai Gyula, a magyar országgyűlés elnöke, továbbá hivatalos tárgyalásokat folytatott vele Péter János külügyminiszter. A két külügyminiszter aláírta a Magyar Népköztársaság és a Holland Királyság közötti kulturális egyezményt, valamint a gazdassági, ipari és műszaki együttműködésre vonatkozó megállapodást. A közlemény felsorolja a magyar és holland külügyminiszter között lefolyt tárgyalásokon magyar és holland részről részt vett személyiségeket. Tárgyalásai során a két külügyminiszter szívélyes és őszinte légkörben eszmecserét folytatott a nemzetközi helyzetről és a magyar—holland kapcsolatokról. Különös figyelmet fordítottak a kétoldalú gazdasági és kulturális kapcsolatok bővítésére. A gazdasági kapcsolatok fejlesztése érdekében elhatározták, hogy a közeljövőben közúti fuvarozási egyezményt kötnek a Magyar Népköztársaság és a Holland Királyság között. Mindkét fél kifejezte készségét a két ország közötti kulturális, tudományos és műszaki kapcsolatok továbbfejlesztésére. A külügyminiszterek aggodalmuknak adtak kifejezést a délkelet-ázsiai helyzeteit illetően. Mindkét fél kifejtette a vietnami helyzet alakulásával kapcsolatos nézetét és az együttműködés szellemében elemezte azt a kérdést, hogyan lehetne a délkelet-ázsiai helyzet politikai megoldásához a szükséges előfeltételeket kialakítani. A közel-keleti helyzetről a miniszterek megállapították, hogy a konfliktust békés úton meg lehet oldani. A német kérdést és az európai helyzetet megvitatva a két külügyminiszter egyetértett abban, hogy hasznos lenne egy gondosan előkészített európai biztonsági értekezletet tartani Abban is egyetértettek a külügyminiszterek, hogy az európai biztonság megteremtése érdekében hasznos lenne az összes érdekelt európai kormány részvételével olyan megállapodásra jutni, hogy a vitás kérdések megoldásánál lemondanak az erőszak alkalmazásáról. ' A leszerelés terén a két kormány támogatja a nukleáris fegyverek elterjedését megakadályozó szerződés megkötését. Mindkét fél nagyon fon tosnak tartja az általános és teljes leszereléshez vezető javaslatokat. Pozitívan foglaltak állást a miniszterek az ENSZ irányában, mivel azt fontos eszköznek tekintik a nemzetközi feszültség enyhítése terén. Dr. Luns hivaitalos hollandiai látogatásra hívta meg Péter János magyar külügyminisztert, aki a meghívást köszönettel elfogadta. A látogatás időpontját diplomáciai úton fogják meghatározni. A kiváló hadvezér és szervező Emlékezés Tuhacsevszkijre A 75 éve született M. N. Tuhacsevszkij nevét 1918 szeptemberében kapta szárnyra a hír, amikor a szovjethatalom létét súlyos veszély fenyegette: az intervenciós és fehérgárdista seregek — több helyen átkelve a Volgán és a Kámán — már Moszkva fele vonultak. Ezen a frontszakaszon vetették harcba a Tuhacsevszkij vezette 1. hadsereget, amely a 2. és az 5. hadsereg jelentőségét: „fordulópont volt hadseregünk hangulatában; a kemény, döntő, győzelmes akciókra való áttérés kezdete volt”. Huszonöt éves volt akkor Tuhacsevszkij, az egykori gárdatiszt, a régi tisztikarnak abból a számottevő részéből, amely becsületesen, áldozatkészen szolgálta á szovjethatalmat Még abban az évben tagja lett az SZKP-nak. Jelentős M. N. Tuhacsevszkij (APN foto) egységeivel összefogva ellen- támadásba ment át. Rövidesen visszafoglalták Kazanyt, Szim- birszkat. Lenin üdvözletét küldte a bátor felszabadítóknak, hangsúlyozva a győzelem szerepet töltött be a Vörös Hadsereg szervezésében, először a nyugati front parancsnokaként, majd a kaukázusi front törzskarában. Kujbisev- vel és Ordzsonikidzével dolgozott együtt, akiktől rengeteget tanult. A polgárháború harcmezőin fejlődött hadvezéri tehetsége, csiszolódott taktikai és stratégiai érzéke és a háború végefelé már nagyszabású támadások tapasztalt szervezőjeként ismerték el. 1921-ben kinevezik a Vörös Hadsereg Katonai Akadémiájának parancsnokává, 1925- ben vezérkari főnök. Később a leningrádi körzet parancsnoka lett, s mint a Szovjetunió marsallja — haláláig — a hadügyi népbiztos helyetteseként tevékenykedett. Mindennél jobban foglalkoztatták a hadsereg műszaki fejlesztésének problémái. A szervezést, a taktikát és a kiképzési rendszert az új fegyverfajták alkalmazásától és a régiek fejlesztésétől tette függővé. Már 1928-ban a hadsereg fegyverzetéről készült jelentésében azt javasolta, hogy szervezzenek nagy hatósugarú légierőt, gyorsan mozgó, a ágyúkkal felszerelt harckocsikból erős egységeket. Nagy gondot fordított a többi fegyvernem korszerűsítésére is és a fegyvernemek taktikai együttműködésére. A kitűnő hadvezér és szervező élete, tudása teljében 1937-ben, az önkénynek eset* áldozatul. A katonai tudományok terén nagy örökséget hagyott hátra: Gyakorlati tevékenysége mellett állandóan foglalkozott a stratégia elméleti kérdéseivel is. Több műve (Osztályok harca; A legfelső parancsnokság problémái; A modern stratégia kérdései; A határmenti harcok jellege), számos cikke és dolgozata látott napvilágot, amelyek gazdag és korszerű stratégiai szemléletről tanúskodnak. p. o. A rádió és a tv mai műsora KOSSUTH RÄDIÖ: 8.22: Barokk operamuzsika. — 8.54: A tél fiai. — 10.10: Süss ki nap, fa alá. . . Óvodások műsora. — 10.30: Édes anyanyelvűnk. — 10.35: Mezei csokor. — 10.59: Lottóeredmények. — 11.30: Sugár Rezső: Concerto. — 12.15: Tánczenei koktél. — 13.00: A világgazdaság hírei. — 13.05: A budapesti színházak műsora. — 13.08: Vita a korszerű mezőgazdaságról. — 13.23: Fjodor Saljapin énekel. — 13.40: Dél-amerikai dallamok. — 14.11: A Magyar Rádió és Televízió énekkara Kodály.kórusokat énekel. — 14.30: Róka Móka bábszínháza. — 15.15: Üzenetek. — 15.55: Falusi délután. — 16.40: A Stúdió 11 játszik. — 16.58: Hallgatóink figyelmébe. — 17.05: Külpolitikai figyelő. — 17.15: Haydn: D-dúr. — 17.40: Nyitott stúdió. — 18.40: Lawrence Tibbett énekel, a 101 Strings zenekar játszik. — 19.29: Hallgatóink figyelmébe. — 19.30: Magyarnóta- és népdalest. — 20.13: A Rádiószínház bemutatója: Embergyűlölő. — 22.20: Fejezetek a közgazdasági gondolkodás történetéből. — 22.30: Beethoven összes hegedű—zongoraszonátái. — 23.42: Operettrészletek. PETŐFI RADIO: 10.00: Hervé: Nebáncsvirág. — 12.05: A pedagógia áldozata. — 12.18: A Philharmonia zenekar felvételeiből. — 13.18: Válaszolunk hallgatóinknak. — 13.35: Kozák Gábor József: Muzsika gordonkára és népi zenekarra. — 13.47: Vízállásjelentés. — 14.00: Kettőtől — hatig... A Petőfi rádió zenés délutánja. — 18.10: Gyöngyösi Rácz Géza népi zenekara játszik., Gergely Anna énekel. — 18.40: Az elmélet és a valóság. — 18.55: Verdi: Rigoletto. — 21.02: Költészetem. — 20.40: Láttuk, hallottuk. — 22.00: Tánczene. A TELEVÍZIÓ MŰSORA; 8.25—10.20: ISkola-TV. — 14.30— 15.50: Iskola-TV. — 17.25: Műsorismertetés. — 17.26: Pedagógusok fóruma. — 17.58: Műsorismertetés. — 18.00: Hírek. — 18.05: A Téli Olimpiáról jelentjük. Hírek. — 18.10: Relativitáselmélet és fizikai valóság. Jánossy Lajos akadémikus előadása. — 18.40: A természet kincsei. — 19.00: A televízió politikai tanfolyama. — 19.30: Esti mese. — 19.40: Nótaszó. — 20.00: TV-Híradó. — 20.20: Budapesten harcoltak. TV-film I. rész. — 21.15: A Téli Olimpiáról jelentjük. Műkorcsolya — férfi szabadon választott gyakorlatok. Riporter: Vitray Tamás. Közben: összefoglaló a nap eseményeiről. — 23.00: TV-Híradó. —» 2. kiadás. A BESZTERCEBÁNYÁI TV MŰSORA: 9.35: Téli Olimpia, összefoglaló. — 10.30: Pénz és balszerencse. Francia bűnügyi vígjáték. — 19.55: Bűnösök Iskolája. Cseh film. — 21.35: Téli Olimpia, Műkorcsolyázás, férfi szabadgyakorlat. ' SÍ (RHOtóttR e£<Ix?o£ 28 A hadnagy ment. Két altiszt közrefogta Galambot. A kórházszekérhez mentek, ahol Troppauer karját éppen bekötözték. — Közlegény! Ennek az embernek a fegyveréből lőtték ki a golyót rád! Troppauer ámultán felemelkedett.. — Az ki van zárva. — Micsoda hang ez?! — ri- vallt rá a tiszt. — Te találkoztál vele előzőleg? — Igen. Galamb kért rá, hogy néhány verset olvassak neki, szereti a verseimet, mert én, ha még nem említettem vona: költő vagyok, és... — Fogd be a szád! Volt ennél az embernél puska, mikor találkoztatok? Troppauer diadalmasan kiáltott: — Egy szál sem! Ott ült egy domb alján a Szahara közepén és nem volt nála más fegyver, csak a szájharmonikája. .. A hadnagy visszament. Kimérte, hogy a homokdombtól, ahol Galamb ült, hány lépés a táborig és vissza. Félóra idő kellett ehhez futólépésben. Tehát Galamb tisztázva volt. — Gyanakszol valakire? — kérdezte a hadnagy Troppau- ert. — Valamelyik irigyem lehetett. Egy művésznek sok irigye van. A tettes nem került elő. Galamb gondolkozott, hogy jelentsen-e valamit a kísértet- ről. Ez mégiscsak furcsa, hogy egy kísértet jár a nyomában, azután az ő puskájával megsebesítenek valakit.. Mi a csudát akarnak tőle?... Lehetséges, hogy az a szép, szomorú rejtély volt a merénylő? .. De mit vétett az ügyben Troppauer? Ott maradt Troppauer mellett, s a költő verseit olvasta fel, amit a beteg behunyt szemmel halgatott. — Bocsánat, Galamb... A gróf úr jelent meg. Dallamos, finom hangja csupa tapintat és előzékenység volt. — Kedves Troppauer — mondta a betegnek. — Nagyon szűk a cipőd. Állandóan sántítok. Kérlek, cseréljük vissza... A költő cipőt cserélt a gróf úrral. Galamb kíváncsian tudakolta a furcsa eset okát. — Még Oranban, mielőtt elindultunk — magyarázta Troppauer —, este megkért a gróf. hogy cseréljünk bakancsot, mert én úgyis bemegyek a városba, tehát ki kell tisztítanom, ő meg szeretne lefeküdni, de tele van vörös latyakkal a cipője, és bíbelődni kéne vele. Tudod, milyen a költő? Elcseréltem vele a cipőt, és reggel már meneteltünk... Úgy látszik, szűk neki a cipőm. .. Azt olvasd, amelyikben a szerelmet egy nyíló almához hasonlítom, amikor lehullik. .. Galamb azt olvasta, és a költő lehunyt szemmel élvezte. .. Legközelebbi útszakasz: a Murzuk oázisig tíz pihenővel és négy táborozással. Latou- ret őrmester felderíti az utat. Mindenki jól tudja, hogy ez a felesleges járőrszolgálat büntetés. Nem minden káröröm nélkül nézték a katonák, amint sorakozó előtt fél órával nekivág a sivatagnak. De hiába várták, hogy a vén katona fáradt lesz vagy komor. Sebhelyes arcán semmiféle érzelem nem látszott. Lepörkölt, fehér hiúzbajusza épp olyan harciasán és zordan meredt a légionáriusokra, és éppúgy felfedezett minden kis hanyagságot, szabálytalanságot, mint azelőtt. Még az éjszaka sötétjében indult el a nyolc ember, közöttük Galamb, Latouret őrmester mögött. Iljics került melléje. Iljics, vagy ahogy a légióban hívták: Kölyök, kissé szaporán lélegzett, ami az első komoly jele a kimerülésnek. Ilyenkor már a tüdő erei tágulnak... — Átkozott egy út.. — mondta sípoló hangon. — Csak tudnám, meddig még, hiszen a Szahara errefelé már Ismeretlen. — Fenét — nyugtatta meg Galamb. — Murzuk oázis még nagy gócpont a marokkói és az algériai karavánutak találkozásánál. .. Kölyök bánatosan csóválta a fejét. — Én többet tudok egy átlagos katonánál. Murzuk oázis az utolsó pontja a civilizációnak. Innen az egyenlítőig csak egy-két tudós jutott el még eddig. Fontos lett volna mindig ez a rész, -mert ha Mur- zukon át a Niger vidékéig eljutunk, akkor Angol Guineáig építenének vasutat. Ezért az útért járt erre Homemann, Barth és legelőször Suetonius Paulinus, de ottvesztek. A Niger vidékén még egy hatalmas, ismeretlen földdarab van, amely vitathatatlanul azé lesz, aki hamarább eléri. — Mondd, Kölyök, hol tanulsz te ennyi feleslegeset ilyen utazókról, akik mindenbe beleütik az orrukat... Tisztára képtelenség a te korodban ennyi hiábavalósággal bíbelődni... Majd Murzukban megállunk és kész... — Tévedsz. Murzukban szpáhi és szenegáli helyőrség van. — De jól tudod! — nézett rá Galamb némi gyanakvással. Utóbbi időben nem szerette a különös ismereteKkel rendelkező katonákat. Ördög vigye a sok rejtelmet! Kölyök zavarba jött. — Igen... Véletlenül, egy hölgy révén ismeretségekre tettem szert... Sokat tudok, és különös módon elmondtak néhány érdekes adatot a Szahara! politikáról... — Kérlek, hogy ezeket az adatokat másnak sorold fel. Én, fiam. őszintén megmondom neked, hogy jobban érdekel az utolsó szeretőd, feltéve, ha őnagysága valami szellemeset mondott, és van egy kedvenc dala, amit én később közvetítenék neked száj- harmonikán. Kölyök kutatóan nézett rá. — Azt hiszem, te alakos- kodsz. Pedig talán ha őszintén beszélnénk.,. (Folytatjuk)
