Nógrád, 1968. február (24. évfolyam, 26-50. szám)
1968-02-16 / 39. szám
Vit Ar. PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK^ AZ MSZMP NÓ.GRÁO M’t GYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XXIV. ÉVF., SZÁM ARA: 70 FILLER 1968. FEBRUÁR 16., PÉNTEK «* Ünnepség a magyar-—szovjet barátsági egyezmény megkötésének 20. évío* ti ufója alkalmából A két különbbe;» Sonioskőiijíaluii (3. oldal) Ä Magyar—Szovjet Baráti Társaság Országos^ Elnöksége csütörtökön a magyar —szovjet barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási egyezmény megkötésének 20. évfordulója alkalmából ünnepséget rendezett a Szim Esztergagépgyár művelődési termében. Az ünnepségen részt vett és az elnökségben foglalt helyet Kisházi Ödön, az Elnöki Tanács helyettes elnöke és dr. Mihályfi Ernő. az MSZBT elnöke is. A magyar és a szovjet himnusz elhangzása után Harmati Sándor, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkára nyitotta meg az ünnepséget, majd dr. Mihályfi Ernő mondott ünnepi beszédet. Utalt arra, hogy 1S48. február 18-án írták alá Moszkvában a magyar és a szovjet kormány képviselői az első szovjet—magyar barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződést, mely alapja volt két évtizeden át a magyar nép fejlődésének. A továbbiakban hangoztatta: a múlt év szeptemberében megkötött új szerződés figyelembe veszi azokat a történelmi változásokat, amelyek a két ország egymáshoz való viszonyában, belső társadalmigazdasági fejlődésében és a nemzetközi helyzetben végbementek. Ezután F. J. Tyitov, budapesti szovjet nagykövet szólott az ünnepség résztvevőihez. Meleg szavakkal méltatta a magyar nép elmúlt 20 évben elért sikereit, majd az új egyezmény jelentőségéről szólott. Rámutatott, hogy országaink, • pártjaink és kormányaink egységes álláspontot képviselnek a szocializmus és a kommunizmus építése, a kommunista világmozgalom, a jelenlegi nemzetközi helyzet minden alapvető kérdésében. Az ünnepség első része az Internacionálé hangjaival végződött. A második részben neves fővárosi művészek adtak magas színvonalú műsort. ♦ Csütörtökön feste Moszkvában is ünnepi gyűlést tartottak a szovjet—magyar barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződés aláírásának 20. évfordulója alkalmából. Követeljük meg munkavédelmi előírások betartását Ülést tartott az SZMT elnokftéae Egy hét a rádióim». !v-ben (4. oldal \ «altk első lépései Múmiádban (5. oldal) Miért nem csökken általában és részletéiben a balesetek és az amiatt kiesett munkanapok száma Nógrád megye üzemeiben, vállalatainál, a mezőgazdasági üzemekben és a termelőszövetkezetekben? Erre keresett választ tegnapi ülésén az SZMT elnöksége. A munkakörülmények előnyös változása, a műszakitechnikai színvonal emelése, a balesetek megelőzését szolgáló berendezésekre költött százezrek és milliók nem tükröződnek a balesetek csökkenésénél, sőt ennek ellenkezője tapasztalható. Míg 1966-ban 1464, addig 1967-ben 1507 dolgozó vált hosszabb vagy rövidebb időre munkaképtelenné. A balesetek miatt kiesett munkanapok száma több mint háromezerrel növekedett. Az építőiparban 63-mal, az orvosegészségügyi dolgozóknál 5-tel, az élelmiszeriparban 3-mal több dolgozót ért baleset, mint 1966-ban. A vasiparban, a Salgótarjáni Kohászati Üzemekben több mint 30 százalékkal csökkent, a Tűzhelygyárban pedig 34 százalékkal növekedett a balesetek száma. Ez a folyamat az új esztendő első hónapjában sem állt meg. A Tűzhelygyárban januárban 19 balesetről vettek fel jegyzőkönyvet, ami 465 nap elvesztését jelenti a termelésből. Ugyanakkor a többi vasas üzemben 17 baleset volt, a kieső munkanapok száma 367. Nem jobb a helyzet a bányászatban sem, ahol a vállalat vezetősége tavaly 3,5 millió forintot fizetett ki kártalanítás címén. Egyébként itt történt a legtöbb halálos baleset is. Utánuk a termelőszövetkezetek következnek. A balesetek megelőzése céljából több postahivatal vezetőjét megbüntették, mert nem tartották be a munkavédelmi előírásokat. A bányászatban 5—10 százalék prémium-elvonásban részesítették azokat a műszakiakat, akiknek a hibájából szaporodott a balesetek száma. Az SZMT megyei munkavédelmi csoportja 1967-ben 24 helyen állított le gépet, két helyein zárt be üzemet (Pásztó, Szügy). Három esetben szabott ki bírságot, kétszer tett szabálysértési feljelentést a mulasztó termelőszövetkezeti vezetők ellen. Se szeri, se száma a munkavédelmi előadásoknak, vetélkedőknek, mégsincs előrelépés, sőt: 1967- ben tovább rosszabbodott a helyzet 1966-hoz képest. Az előidéző okok igen sokfélék. A bányászatban példáid hallatlanul meglazult a technológiai fegyelem. Általános tapasztalat, hogy üzemeinkben a műszaki vezetők többsége csak ímmel-ámmal követeli meg beosztottjaitól a munkavédelmi előírásokat. Eltűri, hogy védőberendezés és felszerelés nélkül dolgozzanak Hibásak az üzemi, vállalati szakszervezeti bizottságok is, akiknek egy része ha nem is ölhetett kézzel nézi, de eltűri, hogy elodázzák a baleseti veszélyforrások megszüntetését. És ha már megtörtént a baj, akkor a jegyzőkönyv felvételénél arra törekszenek, hogy ne az okok kerüljenek felszínre, hanem elkenjék a felelősséget. Ennek meggátlására a bányászatban bevezették, hogy a balesetek kivizsgálásánál jelen kell lennie a szakszervezet titkárának vagy megbízottjának. Többen hangsúlyozták: anyagilag is érdekeltté kellene tenni a dolgozókat. Amint a példák mutatják ez sem minden esetben célravezető. A Salgótarjáni Kohászati Üzemekben segített, a bányászatnál viszont nem. A jelenlegi helyzetből kivezető útnál egy dolgot világosan látni kell: legfontosabb tennivaló a munkavédelmi előírások szigorú betartása. Ezt meg kell követelni a vezetőktől és a dolgozóktól egyaránt. Akinek nem használ a jó szó, azt szigonian meg keli büntetni. A vitában kiderült az is, hogy az SZMT munka- védelmi bizottsága egyedül nem képes a feladatot megoldani. Szükséges különböző megyei bizottságok és rajtuk keresztül az alapszervezetek messzemenő támogatása. Elsősorban a megelőzésre kell törekedni, s olyan közhangulat kialakítására, amely a balesetmentes munka megvalósítását követeli. Ennek érdekében sokat segíthetnek a munkavédelmi őrök, a szakszervezeti bizalmiak, a reszort bizottságok tagjai. De meg kell változni egyes szakszervezeti tisztségviselők szemléletének is, mert ma még egyi- kük-másikuk természetesnek tartja a balesetek emelkedő sét. A vita tapasztalatait Nádas - di András, az SZMT vezető titkára összegezte: — Mivel nem hajtottuk végre az ezzel kapcsolatos korábbi határozatot, nincs szükség újabbra. Továbbra is a megyei pártvégrehajtóbizottság határozata és az SZMT-elnökség intézkedési terve az irányadó. Bejelentette, hogy az elnökség szervez egy komplex brigádot a baleset-elhárítás segítésére, s a legközelebbi szakszervezeti bizottsági titkári értekezleten is foglalkoznak ezzel a kérdéssel. 3esus Faria befejezte látogatását A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának meghívására látogatási tett Magyarországon Jesus Faria, a Venezuelai Kommunista Párt főtitkára. A látogatás során Jesus Faria találkozott Kádár Jánossal, az MSZMP KB első titkárával, Komócsin Zoltánnal, a Politikai Bizottság tagjával, a Központi Bizottság titkárával. Kölcsönös tájékoztatóra és eszmecserére került sor a két párt helyzetéről, kapcsolatáról, a kommunista világmozgalom időszerű feladatairól, a kommunista pártok budapesti konzultatív találkozójának előkészületeiről. Jesus Faria csütörtökön elutazott. A Ferihegyi repülőtéren Pullal Árpád, a Központi Bizottság titkára búcsúztatta. Májusban nyílik a fővárosban a Budapesti Nemzetközi Vásár. A nagy eseményre illően készül a vendéglátóipar is. Három-színnyomású söralátétekből, harmincezret a Nógrád megyei Nyomdaipari Vállalattól rendelt meg. Képünkön: Holló Imréné, a vállalat balassagyarmati telepének dolgozója és a kivágásra váró alátétek (Koppány György felvétele.) Menkaverseny a mezőgazdász Három éwrc szúló irányelvek A szocialista munkaverseny három évre, 1970. december 31-ig szóló célkitűzéseit irányelvekben határozták meg a Mezőgazdasági és Élelmezés- ügyi Minisztérium felügyelete alá tartozó trösztök, vállalatok, állami, tan- és kísérleti gazdaságok, hal- és erdőgazdaságok számára A Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormánynak és a SZOT elnökségének a szocialista munkaversenyről szóló határozata alapján kidolgozott irányelvek általános célkitűzései nyolc pontba foglalhatók. Ezek szerint az elkövetkező három évben valamennyi mezőgazdasági üzemben helyes fő feladatnak tekinteni: 1. a rendelkezésre álló eszközök, beruházások gazdaságos kihasználását; 2. a gazdaságosság állandó javítását; a nyereség terv szerinti növelését; a gazdálkodás általános színvonalának és jövedelmezőségének fokozását, a termékek előállítási költségéinek csökkentését; az állammal és dolgozókkal szemben fennálló és vállalt kötelezettségek teljesítését: 3. a műszaki-fejlesztési és újítási tevékenység, valamint a gazdasági hatékonyság növelését, a korszerű irányítási és termelési módszerek általános alkalmazását; 4. a termékek minőségi színvonalának emelését, a technológiai fegyelem fokozott biztosítását, a fogyasztói igények jobb kielégítését; 5. az exportképes áruk termelésének. az árukivitel gazdaságosságának és a devizahozamoknak a fokozását; 6. a lehetőségek teljes kihasználásával a dolgozók élet- és munkakörülményeinek tervszerű javítását; a munkaidő-csökkentés fokozatos bevezetését, illetve feltételeinek megteremtését; az üzemi balesetek hatékonyabb megelőzését: 7. a dolgozók szakmai és általános műveltségének növelését; szocialista tudatának állandó fejlesztését; a felvilágosító és nevelő munka színvonalának emelését; 8. a tudományos eredmények alkalmazását a gyakorlatban. Az irányelvek rámutatnak sajátos, konkrét célkitűzések re is. A mezőgazdaság konkré feladatai közé tartozik: a gabonafélék és a szemes takarmányok hozamainak következetes emelése; a zöldség- és gyümölcstermelés fokozása a lakosság jobb ellátása, érdekében; az állattenyésztésben a takarmányhasznosítás javítása; különösképpen a sertés- és szarvasmarha-állomány növelése; a korszerű eljárások alkalmazásával, a gépek állagának megőrzésével és üzem- biztonságának fejlesztésével a rendelkezésül álló anyagiműszaki eszközök gazdaságos és szakszerű felhasználása. Az erdőgazdaságok konkrét versenyfeladata viszont: az élő- Cakészlet és az erdőterület tervszerű növelése. Az irányelvek foglalkoznak továbbá az élelmiszeripar, az elsődleges faipar és a térképészet versenyfeltételeivel, s a verseny szervezési kérdései- - vei is. Befejezésül kimondják: .A szocialista munkaverseny célkitűzéseinek kialakításában a helyi gazdasági és szakszervezeti vezetők egymással együttműködve úgy szervezzék, mozgósítsák és neveljék a dolgozókat, hogy a munkaver- ■eny jelentősen elősegítse a harmadik ötéves tervben a népgazdaság előtt álló feladatok eredményes végrehajtását.’
