Nógrád, 1968. február (24. évfolyam, 26-50. szám)
1968-02-18 / 41. szám
;» í » nígrao 1968. február 18., vasárnap ! AKÁC ISTVÁN: Airtass pihenés Hal kezem van: négy kezem félelmesen öregszik. I nem bír a bitang múlással! két kezem; az anyáin keze — kél kezem- az apám keze — nem pihennek — s önkezemnek sincs pihenésre itleje.... Jaj, háromszor tíz körömmel koptatja sorsát az ember ! — Csakhogy ne szánassa mással Szíves ajtaján dörömböl i az én száguldó két kezem, j Hallhatatlan intés zuhog: — „Tört-virág-kéz: húnyt szerelem.. .* • A mindenség fedélzetét ékesítem tíz körmömmel. Csillag-vödör két kezemben — fényt öntök az ős deszkákra. Körmöm alatt ég a szálka, — de a hajó vitorlája feszíti a köteleket, s lemosolyog ream, szállva... — Tűnt ifjúságom sirálya, nézd a férfikor madarát; társát főnix-lázzal várja. S négy kezet zokogva csókol. — S négy kéz lehull a hajóról... Hat kezem lesz! két kéz: áldott társam keze — két kéz: az én konok kezem — két kéz: hű gyermekünk keze — ... s ha négy kezem majd félelmesen öregszik, friss kezeimmel a folytatás növekszik... Nincs pihenés. Nincs pihenés. B£NYEI JÓZSEF: ßal-jobb Hajamban fehér madarak tanyáznak, a tükör néma, nem nézek bele. Elmúlt harmincszor ötvenkét vasárnap és hatszor ennyi hétköznap vele. £s ez volt a sok: hétfő, kedd s a többi, a vállalt élet uniformisa. Bal-jobb, bal-jobb. Hát hova tudnál szökni? Emeld a lábad, szegény katona. Ha valaki a fenti cím után holmi pajzán históriát remélne, amilyeneket régebbi korokban legfőképp serdülő fantáziájú olvasók erotikus izgalmára volt divat firkálgatni. — jobb, ha félredobja írásom, mert sajnálatomra csalódást kell okoznom. Az én báróm és az én szobalányom semminemű társadalmi-emberi viszonyban nem voltak soha egymással, még a legközönségesebb ismeretségben sem. Ügy akadtam rájuk kószáló útjaim egyikén, egy—egy eldugott nógrádi falu világában, mondhatnám merő véletlenül —, ha véletlennek mondható. hogy megszomjazik valaki és italt leérni betérül a leaközelebbi hajlékba. , Nem akarnék semmiféle kavarodást ,j személyek körül s habár az itt szóba kerülők egyike unva." mór elköltözött az élők közül, mégis ildomosabb. ha bizonyos diszkréció val a helységek és a nevek kezdőbetűire szorítkozom m A báróval N. község leges- legszélén, egy gyanús-fehér /falú öreg kúriában találkoztam. A kúria három dolog, a termelőszövetkezeti mezőség, a hegyaljai erdő és a temető érintőjén emelkedik, s ottjártamkor a községi tanácselnök családjának szolgált otthonul. s a falusi államhatalom képviselőjén kívül még T. Ferenc bárónak. T. báró madárcsontú emberke volt, de matuzsálemi korát hazudtolón eleven, ahogy sürögni láttam ide-oda az ám- bituson, kannával a kútra, aprófával a konyha felé. A tanácselnök, akihez italnyi vízre betérültem, így világosított fel. — Tudja-e az elvtárs, hogy most valódi báró szolgálja ki. Nem értettem, mire céloz, de pillanatnyi hatásszünet után házigazdám tovább fűzte mondatát: — Ez a kis öreg ugyanis, aki magának vizet hoz, valóságos báró. Elnevette magát. — Ilyet is ritkán lát. igaz-e! ... Egy tanácselnök és egy báró, egy födél alatt. S méa- hozzá teljes békességben. Jöjjön csak közelebb. Feri bácsi! A megszólított a hana irányába fordult, s az elnök intésére fürgén igyekezett asztalunkba?. Katonásan összecsapta ócska bakancsait, mint hosszú szolgálatú katonaság "tán obsitosoknál szokás, s az idegennek járó szolgálatBarna Tibor A bár«», meg a szobalány kész várakozással állt meg előttem. Társasági illemmel bemutatkozott. — Magáról beszéltünk. Feri bácsi. Kiváncsi az újságíró elvtárs: csakugyan báró-e? Hangosan beszélt az elnök, majdhogy kiabálva, mert a kérdezett így értette tisztán. — A cím, kérem, szerkesztő úr. Mert a mód rég elúszott. Talán nem is volt igazi mód soha, csak cím. Az meg számít-e valamit, szerkesztő úr? — A kúria az öné volt? — Amíg el nem vitték az adósságok. Még jóval a háború előtt. A néhány holdon is magam gazdálkodtam. — És itt maradt a front után is. — Mért mentem volna el? És hova? A megboldogult párom is itt pihen. Tetszik tudni: színésznő volt a drága. karriert áldozott fel értem. A tanácselnök halkabbra fo- gottan, hogy a báró füléig ne igen érjen el a szó, tovább fűzte a fura históriát: — Nem volt neki soha egyebe adósságnál. Azt kapta örökségbe Együtt szdntott-vetett. aratott a paraszttal. Ennek okáért ellenségét sem tudom. Mikor megjöttek a szovjetek, ő lett a falu tolmácsa, mert ért, beszél a nyelvükön. Később sem bántotta senki. Miért is, ok nélkül. Meg volt, s meg van közöttünk, még haszonra i* a maga módján. Tanult ember, érti a gazdálkodást, s néha ezért — amazért megleckézteti a szövetkezetieket, ha nem kedve szerinti a munka, s megdicséri, ha szép vetést lát. Hát ilyen. — És miként él voltaképpen? — Hasznoskodik a ház körül, boltba megy, segít, a gyereket tanitgatja, Így szinte azt mondhatom: családiaa. Olyan igénytelen és csöndes, szinte észre sem vesszük. — Azért régen csak jobb volt. mint most, igaz-e. Feri bácsi? — próbálom vallomásra szedni a Msöreget. Ravaszkásan elmosolyodik. — Régen? ... Hogyne. Huszonöt évesen. S nem nyolcvanöt esztendővel. De ami egyebet illett, higgye el, szerkesztő úr, — korombelinek már elhiheti, nincs miért szíveskednem —, én soha világéletemben nem voltam gondtalanabb, mint most. Nincs adósságom, amire meg szükségem van még, arra nincs gondom. Elégedett vagyok. A cifra nyomorúságban soha. egyetlen nyugodt napom nem volt. Most gondtalanul élek — még családra is szert tettem. S mintha tulajdon unokájával tenné, bizonyságul szelíd barackot nyomott a tanácselnök gyerkőcének szöszke feje búbjára A szobalány takaros házban él Sz. község közepén. Valamikor D. gróféknál szolgált, belső cseléd volt, kastély körüli szolgálatra, csinosan öltözött, nyalakodhatott a javakban, amit a méltóságosaknak felszolgált. Nyaranta, mikor• a kisasszonyt üdülni küldték Karlsbadba, erre-arra —. ö is vele ment, előkelő helyeken fordult meg. Megiszom a vizet, melyet alátéttel hoz, nyújt át. Jó ötvenes lehet, de nem mutat többet negyvennél. Nem koptatta el a falusi élet. Urasági szobalánynak nem kérgese- dik el a keze. Ágyaz, öltöztet, szekrényekben rendezget. Irigyelték is sokan akkor. Mindezeket tőle tudom meg a rövid pihenőben —, kér- dezetlenül. Ügy tűnik, örül, hogy eldicsekedhet valakinek aranyszegélyü múltjával. Ebben a mai prózaiságban, sivár egyhangúságban, amelybe a múltidők után csöppent. — De hisz csinos ház, takaros porta. Nagyon szép itt. — Szép akinek. Nekem ugyan... S szája sarka fitymálóra görbéd. — Miért?... D. gróféknál jobb volt? — Hopp/ jobb-e? .. Nem volt nekem, s nem lesz már soha olyan dolgom, mint náluk. Ha a méltóságos grófnő megunt egy cipőt, csak annyit szólt: Tériké, ez a tiéd. Ha a kisasszony kedvezni akart nekem, mindjárt megkaptam a legfinomabb kombinéját is. A gróf úr egyszer húsz pengőt dugott a blúzomba, mert hallgattam az asszonya előtt valami betyárságáról. Hát így éltem én kérem. Meg jártuk az előkelő fürdőket: Ausztriában, Csehszlovákiában és mindenütt a legfényesebb szállókban, ahol nekem is külön szobát fizettek, ugyanúgy elláttak, mint a grófékau Mondjak többet? — És azután? — Jött a háború. Elmentek. A grófnő, meg a kisasszony sírt, hogy meg kell válniuk tőlem. Mondták is: soha nem lesz olyan jó, hűséges cselédjük, mint én voltam. De igaz is. Még a gróf is megölelt, kezet se engedett, hogy csókoljak. csak azt mondta: mi már sohse találkozunk Tériké, de gondoljon szeretettel ránk. S kaptam tőle akkor egy nagyon finom kötésű, szép imakönyvet. És én is nagyon megsirattam őket. Bizony, volt mit siratnom. Soha nem lest olyan dolgom már. mint náluk volt. — Hallott-e azóta felőlük? — Annyit csak, hogy nyugaton élnek valahol. A grófnő talán meghalt... a kisasszony férjhez ment valami nagyiparoshoz. Hej, pedig de nagy szerelemben leiedzett itthon szegényke az intézőjükkel! annak én volnék igazi megmondhatója. Sok jó hasznot húztam én abból a szerelemből is! — Most sem panaszkodhat, Terus néni. Keserves sóhaj a válasz eleje. — Nem panaszkodhatom... nem panaszkodhatom! Hogy meg van, amink kell?.. Ahhoz nem panaszkodhatom. De amink lehetne!... Hogy mire mentem volna én azóta D. gróféknál! .. Ng. de jobb, ha hagyjuk ezt. — Hát a férje? — Kerékgyártó a gazdaságban. Megkeresi a szükségest. — Szép. új ház ez. — Három éve sikeritettük össze. De nem ám a kerék- gyártásból nekem elhiheti. — Miből akkor? — Tarhonyából, lelkem. Aa én tarhonyámnak híre van! Messziről eljönnek hozzám, hozzák a lisztet, én meg csinálom. Mindig szárad belőle fenn a padláson. Ahány pap, meg parókia a vidéken, annak az én tarhonyám kell. — Ezt is n gróféknál tanulta. Terus néni? — Lehet is ott?!.. Ugyan, lelkem! Amit ott tanultam, attól bizony ma felkopna az állam. Amit ott tanultam, bajaj... Jobb azt most már nem igen firtatni. S kétértelmű vihogással kísért ki a kapuig. Gerencsér Mikló» Szélvédő A kocsi remekül bírta volna a nyolcvan kilométeres sebességet !s. de Duba nem akart sietni. Valami balsejtelme volt, amikor elindultak a Merkur csepeli lerakatától az új Wartburggal. Határozottan gyávának érezte magát, ügyetlenül bánt a volánnal, sokat akadozott kezében a sebesség- váltó. mozdulataiban meg- inegbomlott az összhang, pedig nyolcadik éve vezetett már. Pánik fogta el a Soroksári út tumultusában. Most tapasztalta először, hogy az idegek is meg tudnak Izzadni síkossá válnak, és ettől labilis lesz az ember önuralma. mint autó a jeges aszfalton. A nvílt országút egészen más volt. Elült a lámpaláz, Idegei fel«záradtak. kedélye hűvös- kellemesre váb. Csak az asz- szonv jelenléte bosszantotta. >T»m volt hevenv és friss ez az bosszúság, inkább mély. zsibbadt és krónikus, mint a rossz alaohangulat. Duba talán azért érezte ígv. mert az asszonv is határtalanul őrült az út kocsinak, márpedig Duba semrniféTo örömben nem aVars MatiMda' osztozni. Matild állandóan cigarettázott. s olyan gőgösen tSff“sz- kertett a bordőkároltos ülésen, hogy Duba boldogan és rosszindulatúan tudott volna porolni vele. — Tulajdonképpen milyen szürke a kocsink? — kérdezte az asszony. — Elefántszürke. — De hiszen ilyen szürke nincs is. — Akkor elefánt sincs. — Mitől vagy ilyen ideges? — A fáradtságtól — felelte Duba. Most is azon- csodálkozott, hogy miképpen lehet ugyanaz a kővér Matild egyszerre olyan mesésen buta és oly hajmeresztőén leleményes. Sok minden fájt Dubának. Most mégis az a jelentéktelen veszteség okozott neki szomorúságot, hogy kivágták az eperfákat az országút mellől. Gyerekkorában éhenkórász pajtásaival néha húsz kilométerre is elcsavarogtak eperfától eperfáig. Malacmohósággal falták a koldusok gyümölcsét, és a nagy „dőzsölésben” valóságos ínyencekké váltak: az egyik fáról mézillatú, nektárízű fehér, a másikról szomjúságol- tó, savanyítás fekete, a harmadikról egészen különleges zamatú szürke epret szüretelhettek. Duba emlékezetében úgy maradt meg az évről évre ismétlődő eoerszezon, mint a gyermekkor fénvlő tisztásai. Az emléknek üdítő gyümölcsíze volt, illatába az országutak sajátos gumi- és benzinszaga vegyült, a bőrén égett a horzsolások, karmolások nyoma, hiszen apró sebesülésekkel járt minden roham a fák goromba törzse és bozontos-kócos koronája ellen. A fák most kidöntve hevertek az országút árkában. Törzsük darabokra fűrészelve, koronájuk kazalba rendezve. A tuskók korongjai sárgán világítottak az alkonyatban. — Nekünk van új Wartburgunk az egész bányatelepen — állapította meg Matild. — Sorold tovább, mire kell még büszkének lennünk — ajánlotta Duba. — Veszekedni akarsz? — Semmi értelme. Duba továbbra is az eper- fákra gondolt. Az utolsó szüret már nem tartozott a gyermekkor fénylő tisztásai közé. Kenyerük akadt egy kevés, de egyéb semmi. Anvja azt mondta az eDerre: ..édes töoörtyű.” Az első új Wartburg az egész bányatelepen, és egv rövid nvakú, meddő, kövér feleség. Duba azt sem szívlelhette hoav ő is a nehézsúlyú emberek csoportiába tartozott. Harminckét éves koráig karcsú volt. aztán feljött a báovából és beállt csaposnak felsége gebines vendéglőjébe. Hatvannyolc kilóról kilencvennégy kilóra testesedéit, arca elvesztette régi formáját, erősen megkopaszodott. Sűrű volt már az alkony, amikor a város perifériájához értek. Fakő porfelhő go- molvgot.t a cementgyár fölött, odébb, a rendezőpályaudvaron hangtalanul mozogtak a vonatok a lila homályban. Duba babrált a műszerfalon. próbálta felidézni, mit is magyarázott a szarelo a kapcsolókról a kocsi átadásánál. A kkor robbanás roncsolta szét az út és a képzelet áramló folyamatát, és a szélvédő üveg millió gyöngyre szakadva hullott az utastérbe. A kő, amely bezúzta az ablakot. Matild vállát érte. Az asszony rekedten hörgött, Duba pedig ijedtében egyszerre kapta le kezét a volánról és a lábát a gázpedálról. A fékre taposott, azonnal lefúlladt a motor. Maga sem tudta hogyan de már az apróbazaltos útszegélyen futott valószínűtlen sebességgel. Rohant a két gyerek után. akik a cementgyári barakkházak felé menekültek. A nagyobbik fiú repült mint a fecske, a kisebbik azonban botladozott, és valami edényt szorított magához. Duba néhány ugrással utólérte. nehéz kezét a nyakára ejtette, a ffverek majdnem összeesuklott. — Bácsi, ne bántson, nem akartam!... — bömbölt a fiú olyan erővel, hogy Duba megijedt tőle. — Hol laktok? ... — Itt a barakkokban, bácsi kérem, ne tessék bántani!.. , — üvöltött a gyerek. A félliteres, játékszernek ható tejeskannát úgy szorította magához, mintha az életénél is jobban féltette volna. — Add ide a kannát. Aztán viszlek a rendőrségre. A fiú ordított, sovány arcát elcsúfította a sírás. —A kannát nem adom, inkább tessék agyonütni!... Duba komolyan félni kezdett a gyerek rémületétől. Alit bután, nem tudta, mit tegyen. — Tekerd ki a nyakát ennek a koszos fattvúnak! — zihálta már mesziről a kövér Matild, ahogy férje és a törte foeoly felé közeledett. Epv Volga is lefékezett mellettük. fiatal sofőr haiolt ki az ablakon és közömbös ke- dűvel állapította meg. hogv semmi vész, 1140 forint egy úi szélvédő, majd tovább hajtott. Matild a gyereknek esett, aki szinte boldogan jajveszé- kelt. hogy végre túliut a büntetésen. meg sem kísérelte a védekezést, csak a májszínű kannácskát szorította mn"á- hnz rendületlenül. —Matildot Duba gorombán félrelökte. — Vezess a szüléidhez — állt a gyerek és az asszony közé. Halkan ráparancsolt a zniklatottsáff+ól remegő Ma- tildra: — Menj vissza a kocsihoz. Vigyázni kell rá. Kicsit komikusnak. megszégyenítőnek érezte, hogy kilencvennégy kilós létére egy madárcsontú fiúcskát kísér. Az is zavarta, hogy a fiú hasonlított valakire. Görcsösen kereste, melyik bányatelepi srácot juttatja eszébe a pityergő kölyök. — Miért dobtad be az autóm ablakát? — Én nem akartam bácsi kérem, én nem is láttam az autót. . először a Hujbert dobott, én csak visszadobtam. .. —- Mi van a karmádban? — Anyatejet hozok ' az öcsémnek a Vasvári utcából. A csecsemőgondozó adja, mert a mamának kevés a teje— Ne bőgj már... Hány éves vagy? — Nyolc leszek éppen a jövő héten... — Éppen a jövő héten... Tíz év múlva meg rablógyilkos leszel. A jóslatra azonnal abbahagyta a gyerek a sírást. Duba ettől megdöbbent. Semmi kedve nem volt tovább menni. Mit mondott a Volga sofőrje? 1140 forintba kerül az új szélvédő. A múljt vasárnap igen szép volt a vendéglő forgalma és Matild majdnem négyezer forint többletet vett ki a kasszából. Hűvösnek és puhának érezte a gyerek karját, amikor megfogta. — Állj meg! Kémlelte a sötétben a fiú keskeny, fakó arcát, szürkésen szőke haját, próbálta végre eltalálni, kire is hasonlít. Semmi kétsége nem volt. hogy hasonmása ott futkos a bányatelepen. Sorra megnézte gondolatban a felidézhető arcokat,. de hiába. — Hogy hívnak?
