Nógrád, 1968. január (24. évfolyam, 1-25. szám)
1968-01-21 / 17. szám
1968. Január 21., vasárra o' NÖGRÍD 7 Vasárnapi levét Mi leszel, ha megnősz? Azt írod barátom, nem vagy ifjúságellenes, nem ismered és ellenzed a nemzedékek közötti ellentét hangsúlyozását, mert szerinted, az kizárólag a biológiai tevékenységek virágzásában vagy korlátozottsága nyilvánul meg. Ha mégis felveted a problémát, amelyet gyermekeid megnyilatkozása is tükröz, azt csupán aggodalomból és tanulságképpen teszed. Az történt ugyanis, hogy kisfiad és kislányod eljutott az általános iskola utolsó és utolsó előtti osztályába, amikor a pályaválasztás kérdését egyelőre nem az élet, hanem a tanár úr veti fel. S megdöbbentél, amikor értesültél arról, hogy szolidan és munkára nevelt gyermekeid milyen komolytalan választ adtak a sorsdöntő kérdésre. Kisfiad azt válaszolta: „Én mozdonyvezető, pilóta, fotoriporter vagy filmrendező leszek.” Kislányod viszont a kérdést kérdéssel tetézte: „Tessék mondani melyik az a munka, amelyet nők is végezhetnek és sokat lehet keresni vele?” A te és feleséged élete mindezideig kemény munkában telt el, a gyerekek nem láthattak egyebet, minthogy a dolognak, hivatásotoknak éltek, s a munkát, képességeiteknek maximális mértékben, életcélnak, örömnek, szinte kielégülésnek érzitek. Hát honnan veszik ezek a fiatalok azt a laza, megfoghatatlan, jgltalad köny- nyelműnek és megmagyarázhatatlannak tartott magatartást? S bár hozzá teszed, hogy felvilágosultság és tájékozottság tekintetében a mai gyerekeket csodálod és fölötte valónak tartod a magatok gyermekkorát jellemző színvonalnak, ez az ellentmondás annál aggasztóbb, s nem csodálod, hogy feleséged elsírta magát a szégyentől. Én a kérdésnek, megvallom őszintén, nem ezt a részét találom aggasztónak. Az, hogy egy tizenhárom, tizennégy éves gyerek még nem készült fel tökéletesen az életre, és éretlennek mutatkozik valamely szakma, élethivatás megválasztására, kicsit azt is mutatja, hogy napjainkban a munkaalkalom már nem olyan ritka és elérhetetlen, mint a ti gyermekkorotokban is volt, mitöbb, nincs olyan munkaterület, ahová minden előjog nélkül, a puszta szorgalom, rátermettség, tehát az ambíció alapján be nem juthatna. Hiszen — emlékezz csak rá! — az volt az egészségtelenebb jelenség, hogy már a hat—hétéves elemista gyerekkel azt kellett elfogadtatni: tizenhárom—tizennégy éves korában hozzá kell járulnia a család létfenntartásához. S nem azt nézték a legtöbb esetben, hogy mire van hajlama, hol fizetnek jól, hanem melyik munkaterület az, ahol egyáltalán el lehet helyezkedni. Ez a látszólagos könnyelműség nagymértékben igazolja, hogy társadalmunkban korlátlanok a lehetőségek, a gyermekmunkát egyszer s mindenkorra kiiktattuk még a köztudatból is, azonkívül a tanulás általános korhatárát szinte az érettségis, tizennyolc éves korig növeltük. Sokkal aggasztóbb viszont a probléma másik oldala, hogy ha a gyermek történetesen hajlamát, képességeit, a tanulmányai által elért képesítését háttérbe helyezi, és a pályaválasztásnál nem a hivatás- tudat, hanem a puszta anyagi érdekeltség vezérli. Ma is elérzékenyülök, és csak korosztályomat illető büszkeséggel telek el, ha arra gondolok, hogy a felszabadulást követő években hányán használták és használtuk ki a kibontakozott lehetőséget, hogy végre . választott hivatásunknak szenteljük életünket, hiszen | erre a szabad választásra a megelőző politikai éra alatt nem gondolhattunk. Emlékszem, hogy az érettségit esti tanulással megszerző osztálytársaim, akik még éppen beiratkoztak az egyetemi levelező tagozatra, bizony korlátlanul választhattak a jól megfizetett munkakörök közül. Többekről tudok, akik a felajánlott kétezer forintos igazgatói állást utasították vissza, csakhogy végre maguk választotta hivatásuknak élhessenek havi hatszáz—nyolcszáz forintért. Akkorát fordult a világ, hogy diplomával a zsebben, már nemcsak hómunkásnak vagy nyomorúságosán fizetett ínségmunkásnak, napszámosnak mehetett el az ember fia, hanem megnyíltak előtte az érvényesülés kapui közvetlenül az egyetemi tanulmányok elvállalásának időpontjában is. A „hőskor”, a korlátlan lehetőségek időszaka volt az, amely szerintem máig sem múlott el, csupán minőségi változáson ment keresztül. Akkor a hjvatás elsődleges feltételként hatolt be családi és társadalmi életünkbe, amely eszköz lehet anyagi, egzisztenciális igényeink későbbi, fokozatos kielégítéséhez. Meghökkentő bizony a példa, amiről gyakran hallunk, hogy akadnak fiatalok, akik az egyetem, főiskola, vagy technikum elvégzése után nem szakmájukban keresik az elhelyezkedés lehetőségeit, hanem ott, ahol már az első hónapban, első évben „nagyobb a forint”. Nem a hivatást, a képességeik arányában kifejtett és állandóan fejlesztett, kiművelt munkát tekintik életcélnak, hanem történetesen a családi házat, az öröklakást, a gépkocsit, a technika pénzzel elérhető minden vívmányát, az elkeseredett kritikusok által „kispolgári vagy polgári igényeknek” nevezett egyéni vagy családi beruházásokat. Nem szeretnék olyan látszatot kelteni, hogy nem ismerem fel, vagy isten bocsá’ elvetem az anyagi érdekeltség jelentőségét társadalmunkban, hogy netalán a szocializmust félteném életszínvonalunk rohamos növekedésétől. De azt se kívánhatja senki, hogy szolidaritást vállaljak azokkal, akik a munka örömét áldozzák fel valamely anyagias haszonélvezet érdekében. Igazad van, és ez már a kérdés morális vetülete: mindig a hivatás az elsődleges. Csak ez lehet igazán tiszta és szocialista eszköz mindazoknak a javaknak megszerzésére, amelyeket megváltozott, megszépült, tartalmasabbá vált életmódunk, életkörülményeink mindannyiunk számára elérhetővé tett, s megengedhetetlen, társadalmunktól idegen, elítélendő az öncélú anyagiasság. Ügy gondolom, az új mechanizmus, a minőségnek ez az új forradalma, a tisztább erkölcsnek, a hivatástudat fokozott érvényesülésének kedvez. Ügy látszik azonban, gyermekeink nevelésében még mulasztásaink vannak, nagyobb igyekezettel kell elplántálnunk szívünkben az erkölcsi normákat. Több segítséget kell adnunk ahhoz, hogy megtalálják helyüket az életben. Azt a helyet, ahol a legtöbbet képesek adni önmagukból önmaguknak, a maguk és a társadalom hasznára, örömére. . Lakos György A közelmúltban Nagy Ferenc tollából cikk jelent meg a „Nógrád”-ban, amely igazoltnak vette Belitzky János, Salgótarjánban élő kutató feltevését az őseurópai népek afrikai eredetéről. Erről — ugyancsak lapunk hasábjain — e. sorok írója is közölt interjút 1965 végén. Most az újabb eredmények iránt érdeklődünk Belitzky Jánosnál. — Az elmúlt két év kutatásai alapján milyen adatok, kai tudja igazolni az őseurópai népek afrikai eredetét? — Ügy vélem, a mai nyelvek sokkal lassabban alakultak ki, mint ahogy azt általában feltételezik. Ezért a mai helynévformák is sokkal régebbiek, mint általában hiszik. Sikerült például az afrikai helynévanyagban olyan adatokat találnom, amelyek egyrészt az uralaltáji népek szaharai hegyvidéki „őshazá- já”-ra, másrészt az olyan való kisugárzásra utalnak. Ez a kisugárzás nemcsak F.uró- pa és Ázsiai, hanem Afrika délibb részei felé is megtörtént. Felfogásom, hogy helynév csak ott maradhatott fenn, ahol a névadók azt az utánuk jövő népeknek átadták. A beolvadás eredménye mindig a szókincs egy részének átadása, és ez olyan népek irányában is megtörtént, amelyek nyelve nyelvtanilag más szerkezetű, mint a szókincset átadóké. Ez történt az őseurópai néoekkel az indo- euróoaiak. illetve afrikai őseikkel a különböző nvelveket beszélő afrikai nének felé. — Megismerkedhetnénk néhány ilyen bizonyító erejű szóval? — Természetesen. Több száz szóról beszélhetnék, de csak néhány jellemzőt említek. Kezdem a nigériai hausza nyelv és finn nyelv néhány szavával: — A finn kaira és az észt koer „kutyá”-t jelent. A hausza karé és karya „kutya”, „eb”, a khaura „nősténykutya”, illetve szintén „kutya”, „eb”. A finn harso „fátyol”, a hausza harsa „fehér muszlin anyag”. A finn harjus „pórhal, pénzes pér”, a hausza harya „harja nevű apró hal”. A finn hamppari „csavargó, utcabetyár, aszfaltbetyár”, a hausza hampere „ostoba, buta ember”. Az ősibb jelentést nyilván az afrikai szó őrizte meg. A finn heimo ..néntörzs. nemzetség,, rokonság”, a hausza himi „nagynyelven beszéltek a hunok? Az őaeurópai népek afrikai eredetéről számú, bőséges”, ami a finn szóban embercsoportra átvit- ten jelenik meg. A finn hullu „bolond, őrült, balga, buta”, a hausza hulu „ostoba, buta ímber”. Mindkét szó azonos a magyar hülye és a tréfás hülüke szavunkkal. A finn katala „nyomorult, aljas, hitvány, elvetemült ember”, a hausza katala „pazarló, fecsér- lő, tékozló.” Számos egyezés van az afrikai nyelvek és a magyar nyelv szavai között is. A dada szavunk valószínűleg eredetileg ugyanazt jelentette, mint a hausza dada „nővér, idősebb nőtestvér”, aki nyilván gondozta a kisebbeket. A fi szávunk nemcsak fiút, de férfit is jelentett. A hausza fi „felülmúl, kimagaslik” és „erős”. A gát szavunk hausza gát megfelelője „támaszték. hídpillér, támasz” és „életbevágóan fontos eszköz” jelentéssel is bír. A gyám szavunk tájszavi megfelelője a gám. A hausza gám. „erős, szilárd, tartós”. Ez teljesen fedi a gyámgerendák rendeltetésével kapcsolatban megkö- vetelteket. A székely hiju a padlástéri; jelenti. A hausza hayi ..befejezés, betetőzés, bevégződés”. Ebben rejlik a fejünket fedő haj és a gyümölcsöket befedő héj szavunk is. — Mint újságírót nyilván különösebben érinti, hogy a magyar hír hausza megfelelője hirn. ami „beszélgetést pletykálkodást”, de „interjút” is jelent. Az afrikai nyelvek néhány jaoán vonatkozású szavát is idézem, hiszen a japán szókinccsel is vannak azonos szavai az afrikai nyelveknek s ezek is bizonyító erővel bírhatnak. Például a japán kago „kalitka, tyúkketrec, bekerített hely”, a hausza kago . szalmatetővel ellátott korai a- kú ház”, vagyis egy elég primitív szerkezet, ami Janán- ban már nem emberi lakóhely. A japán kaba „nyírfa, nyírjes”, a hausza kaba a dumpálmafa neve. A jaoán kaiwa „beszélgetés, társalgás”, a hausza kaiwa-kaiwa „veszekedés, szóváltás”. A jaoán daboku „ütés. csapás, vágás”, a malagasz dnhoka „ráütni, ütést mérni valakiig.” — Vannak úiabb eredményei a helynévkutatásban is? — A Kárpát medence a népek országútja volt már a legősibb időkben, ezért a legkülönbözőbb nyelvekből eredő helyneveink vannak. Azt, hogy ezek közül melyek a legősibbek, az afrikai nyelvekkel való összehasonlítás dönti el. Ez az összehasonlítás az alapja a különböző nyelvekből számlázó párhuzamos és fordításos névadás mellett, az analogizálások, vagy a közel azonos hangzású szavakkal való névadások egymásutániságának, így a hun-avarkori települések kiderítésének is. Itt van Nógrád megyében Szarvasgede. Neve első látszatra a magvar „fiatal szarvas” jelentéssel bír. Ez azonban csak analogizálás. Az időszámításunk kezdete körüli icfőben ugyanis a Duna—Tisza közére települt jazigok kiszorították az ott legalább ezer évig élt dák—géta nyelvet beszélők egy csoportját az északi hegyvidék felé. A dák —géta nyelven szarvasz „mindének ura, abszoult mo- narcha”, a fejedelmi méltóságot illetve annak a székhelyét jelentette. Ilyen fejedelmi udvar volt itt a hun— avar korban is. Ezt bizonyítja, hogy Szarvasgedétől délnyugatra ott van Palotás, a major domus szállása és északkeletre Jobbágyi, a fegyveres katonai szolgálatot teljesítők szállása. A hun—avar- kon meglétet bizonyítja a hun—avar—török Gede helynév. amely a tatár nyelven — gede — a Pásztó fölötti Hasznos falunév ellentétet, „káros. kártevő ember”-t jelent. Ez tipikusan hun—avarkori kultikus névadás, amivel a nemzetség felének birtokát és személyét igyekeztek védelmezni a rossz szellemektől. A Palotás helynév hun—avarkori egyik megfelelőié a Szolnok helynév és személynév. Szarvas<zeö„ köm vél-én a fco- raközénkorban a Szolnek-nern. zetség volt birtokos. Szolnok város tőszomszőUségíban északba fekszik Palot-Sc délre Palladics va"v Pa’ádics. ami ngvanmneV illír változata. Szolnoktól északnyugatra fekiiöt a középkorban .y-eroos, az agrkprí foiísdetm? C—Ztrhfüv — Meddig maradt fenn a hunok és avarok nyelve? — A XI. században még beszélték. Egy adatot . ezzel kapcsolatban is elmondok. 1045-ben. a pogánvlázadás idején, amikor Gellért püspököt a pogány lázadók megölték. kíséretének tagjai sem kerülték el sorsukat A lovával a Dunába ugrató Szolnok ispánt a megmentésére siető Ueresztfia, Murtmir — Karácsony János olvasása szerint Murtemir — kiemelte a vízből és át akart evezni vele a pesti partra, hogy megmentse. Ekkor a budai parton állók halállal fenyegették Mur- temirt, ha meg nem öli az ispánt. Murtemir megijedt és kardjával leszúrta keresztapját. Nos, Murtemir keresztnév nem létezik. Japánul mure „esztelen”, temu (ya) „mentsd meg magad”. Muri Temir „hun” nyelven tehát annyit jelentett: „Esztelen! mentsd meg magad!”, vagyis: „öld meg az ispánt, és akkor mi nem bántunk téged!”. A Gel- lért-legenda latin szövege tehát pontosan megőrizte a parton állók kiabálását a csónak felé, amit a más parton álló a hun nvelvet nem értők a keresztfiú nevének seitettek és mint ilyen került be a hagyományba. — Tudomásunk szerint e —- feltehetően nagy jelentőségű — tudományos problémák feltárásával és — részben — közlésével hosszabb idő óta foglalkozik, Mikorra várható egy nagyobb lélegzetű feldolgozás megjelenése? — A kérdés bonyolult. Egyében kívül azért is, mert például csak 20—25 nyelv segítségével lehet tisztázni a Kárpát-medence helynévanyagát, s ez nemcsak igen nagy terjedelmű bizonyítást, hanem számos térkép megrajzolását is kívánja. Én a kérdést elsősorban történelmi és településföldrajzi szempontból vizsgálom. Mindez azonban szorosan összefügg nemcsak a régészeti adatok, hanem a rómaikori. a népvándorláskori és a kora középkori történelmi források újraértékelésével is. Ezért egyelőre csali részlettanulmányokat szeretnék közrebocsátani, azonban ezek elkészítéséhez is több időre volna szükségem, mint amennyivel jelenleg rendelkezem. A számos tudományos nézetet újraértékelő megfigyelések (felfedezések) jelentőségével e sorok írója érdemben nem tud foglalkozni. Ügy véli azonban, hogy Belitzky Jánosnak meg kell adni a lehetőséget — mind az időt. mind pedig a publikációt illetően — arra, hogy nézeteit, amelyek egyébként külföldön is érdeklődést váltottak ki tudományos körökben, kifejthesse. Tóth Elemér A balassagyarmati Balassi gimnázium KlSZ-szervezcle az elmúlt ősszel K1'"' klubot rendezett be a gimnázium alagsorában, amely mindennap a fiatalok rendelkezésére áll. Társasjáték folyóiratok, rádió és televízió szórakoztatja a diákokat. A klub vezetősége benevezett a kiváló KibZ-klub mozgalomba is Foto: Koppány György I