Nógrád, 1967. december (23. évfolyam, 284-308. szám)

1967-12-21 / 301. szám

NOÖR Ä D 1967. december 21., csütörtök 3 Megkezdte tanácskozását az országgyűlés (Folytatás a 2. oldalról) lás is az, hogy Budapesten kerül sor a testvérpártok konzultatív találkozójára. Pártunk Központi Bizottsága mindent elkövet, hogy jövő év februárjában jó feltételek között biztosítsa a demokra­tikus, kollektív eszmecsere lehetőségét a konzultatív ta­lálkozó összes részvevői szá­mára. Meg vagyunk róla győ­ződve. hogy a budapesti ta­lálkozó a résztvevők kollek­tív erőfeszítése révén nagy lépéssel viszi előre a kommu­nista és munkáspártok nagy nemzetközi tanácskozásának megvalósítását. Kedves képviselő elvtársak! Az országgyűlés olyan idő­pontban tűzte napirendjére a magyar—szovjet szerződés törvénybe iktatását, amikor világszerte megemlékeztek a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelmének fél­évszazados jubileumáról. A világ majd minden országából a jubileumi ünnepségekre, a Szovjetünióba érkezett kül­döttségek részeseivé váltak annak az általános atmosz­férának, amelyet a nyugodt magabiztosság, a jövőt, illető optimizmus jellemzett. A Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom 50. évfor­dulójának ^ megünneplése a Szovjetunióban és az egész világon nagy politikai és er­kölcsi erőforrásként hatott, így hatott nálunk is. Meg újult erővel dolgozunk nagy nemzeti művünkön, a szocia­lizmus teljes felépítésén. Tamás János főépítésvezető, Komárom megye 6-os számú választókerületének képviselő­je, Kálazi József vezérőrnagy, Fejér megye 6-os számú vá­lasztókerületének képviselője, Nádasdi József, ?ala megye 1- es számú választókörzetének képviselője szóltak még a tör­vényjavaslat felett indított vi­tában. A három képviselő a törvényjavaslatot elfogadásra ajánlotta az országgyűlésnek. Ezután az országgyűlés a magyar—szovjet barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződés, tör­vénybe iktatásáról szóló tör­vényjavaslatot egyhangúlap elfogadta. Felcsattant a taps, majd az ö röklő Kállai Gyula népünk testvéri üdvözletét, forró jó­kívánságait tolmácsolta az SZKB Központi Bizottságának, a Szovjetunió Legfelső Taná­csának, a szovjet kormánynak és a szovjet népnek. Ezután ebédszünet követke­zett. Ebédszünet után a tanácsko­zás Vass Istvánná elnökletével folytatódott. Bejelentette, hogy a tárgysbrozat második pont­jának, az 1968. évi költségve­tésről szóló törvényjavaslat­nak a megtárgyalása követke­zik. Először Vályi Péter pénz­ügyminiszternek adta meg a szót Vályi Péter KöItse^ietésixBfiSk a níp^fiifhisíi" egészséges fejlődéséi Tisztelt országgyűlés! A közvélemény mindig nagy érdeklődéssel várja' a gazdasági tervekről és az ál­lami költségvetésről szóló tá­jékoztatást. Különösen nagy a várakozás most, amikor szé­les körű, történelmi jelentősé­gű gazdasági reformot haj­tunk végre. Ismeretes, hogy a jövő év elején bevezetésre kerülő reform célja az, hogy meggyorsítsuk hazánk szocia­lista fejlődését. Ehhez arra van szükség,- hogy biztosítsuk a fejlődés nagyobb tervszerű ségét és korszerűsítsük a gaz dálkodás módszereit. Az 1968-as év gazdaság terveinek, költségvetésének és a gazdasági szabályozó eszközök rendszerének kidol­gozásakor figyelembe kellett venni azokat az aránytalan Ságokat is, amelyek több év során kialakultak. Közelebb ről azt, hogy — a magasabb fogyasztá­si, •felhalmozási és termelé­si szint miatt megnöveke­dett at importigény is, de az exportnövekedés ezzel nehezen tartott lépést; — a lakosság vásárlóere­je gyorsan nőtt, áz áruke­reslet a korszerűbb ipari termékek irányába tolódott el, s a termelés ezt a ke­resletváltozást nem követ­te megfelelő ütemben; — a tervezettnél többet fordítottunk beruházásokra, mégis néhány jelentős üzem termelésbe lépése elhú­zódott; a beruházások ha­tékonysága 6em javult ki­elégítően. Munkánk során számol­nunk kell ezekkel a problé­mákkal. De azzal is, hogy a gazdaságirányítási rendszer reformjának kedvező hatásai csak fokozatosan bontakoznak ki. Az első években az egyen­súlyi helyzet, a szerkezeti arányok csak lépésről lépésre fognak változni, sőt a piacon átmenetileg kisebb zökkenők is jelentkezhetnek. Ezért a gaz­dasági vezetés fő feladatának azt tekinti, hogy tovább ha­ladva a gazdaság fejlődésé­nek a harmadik ötéves terv­ben meghatározott útján, biz­tosítsa az egyensúlyi követel­mények és a reform kibonta­kozásához szükséges feltéte­lek olyan összehangolását amely fokozatosan és követ­kezetesen a feszültségek fel­oldása irányába hat. Ennek a célkitűzésnek szolgálatába ál­lítjuk pénzügyi politikánkat. Törekvés az ésszerű takarékosságra A költségvetési javaslat összeállításánál a szokásosnál nagycűíb gondot okozott a be­vételek és kiadások össze­hangolása, mert e reform kez­detén a szükséges nagyobb vállalati önállóság feltételeit a költségvetés terhére lehetett csak megteremteni. 1968-ban decentralizált fej­lesztési és részesedési alapo­kat hozunk létre, és_ emiatt a nemzeti jövedelembő. 8—J.Ü százalékkal kisebb hányad kerül be a központi pénzalap­ba. Ugyanakkor a költségve­tés ilyen arányban egyelőre még nem mentesült a kiadá­soktól. A költségvetés egyensúlyá­nak javítására megfelelő erő­feszítések történtek, amelyek a bevételek fokozására és a kiadások mérséklésére irá­nyultak. Ezeket az előterjesz­tett törvényjavaslat indokolá­sa ismerteti. A törvényjavas­latból az is látható, hogy ésszerű takarékosságra töre­kedtünk és nem törekedtünk minden áron arra, hogy a bevételek haladják meg a «ki­adásokat; az előterjesztett költségvetés 1,4 milliárd fo­rint hiányt mutat, az volt a célunk, hogy a költségvetés egyensúlyával szemben tá­Az állami költségvetés be­vételeinek túlnyomó része to­vábbra is a vállalatoktól es szövetkezetektől származik, annak ellenére, hogy a vál­lalatok és szövetkezetek a ná­luk realizálódó nyereségnek mintegy 60 százalékát fizetik csak be a központi pénzalap­ba, az eddigi 85 százalékkal szemben. A költségvetést megillető jövedelmek több mint 42szá- zaléka a lekötött eszközök és kifizetett bérek utáni járulék A forgalommal arányosan képződő jövedelmek — for­galmi adó, termelési adó, vám és import forgalmi adó — cí­mén az összes befizetés 28 százaléka, a nyereségadó cí­mén pedig közel 30 százaléka kerül a költségvetésbe. A kisipari szövetkezeteket az iparvállalatokéhoz, a fogyasz­tási szövetkezeteket a keres­nxoSgáija masztott követelményt aiapos mérlegelés után kellő össz­hangba hozzuk azzal a fontos, politikai jelentőségű várako­zással, hogy az új gazdálko­dási rendszerre való átmenet gazdasági és társadalmi zök­kenők nélkül menjen végbe. A hiány a költségvetés vo­lumenéhez viszonyítva nem mondható jelentősnek, mégis arra figyelmeztet, hogy az át­menet bonyolult szakaszában nagyon körültekintően és takarékosan kell gazdálkod­nunk és többletkiadásokat nem vállalhatunk. 1968. január elsejétől kezd­ve az elmondottak szerint mó­dosul a költségvetés jövede­lemelosztó szerepe, megválto­zik a költségvetés bevételei­nek és kiadásainak mérteke és összetétele. Az 1968. évi költségvetés bevételi előirányzata kereken 137 milliárd forint, ami a központosítható társadalmi Usztajövedelem csökkenése el­lenére több mint 30 százalék­kal magasabb az 1967. évi be­vételi előirányzatnál. A bevé­telek növekedése és a költ­ségvetési volumen emelkedé­se — a képződő jövedelmek tényleges emelkedése mellett — elszámolási okokra vezet­hető vissza. Az 1968. évi költ­ségvetésben következeteseb­ben érvényesül a teljes — bruttó — elszámolás elve. A korábbi években a vállalati nyereségbefizetést a dotációk­kal csökkentettük, a forgalmi adót az árkiegészítésekkel, a beruházási kiadásokat pedig a vállalatoktól elvont amortizá­cióval csökkentett — netto — összeggel számoltuk el. A költségvetésnek ez az új fel­építése világosabbá teszi a központi pénzalapok képző­désének és felhasználásának áttekintését. A költségvetés volumene összehasonlítható szerkezetben nagyjából az elő­ző évivel azonos. kedelmi vállalatokéhoz hason­ló költségvetési befizetési kö­telezettségek terhelik. Átme­netileg a szövetkezetek által fizetett eszközlekötési járulé­kot az OKISZ, illetve a SZÖVOSZ kapja a költségve­tés helyett, hiteltörlesztéseik és fejlesztési céljaik megvaló­sítására. A költségvetési bevételek 3 százaléka származik a lakás- sági adókból. Az adóztatás rendszerében nem történik lé­nyeges változás. Az arányo­sabb közteherviselés érdeké­ben azonban teszünk lépése­ket. A háztáji gazdaságok adó­terhe számottevően nem vál­tozik, de a jövőben a terület nagysága és a művelési ág szerint differenciált adót keil majd fizetni. A kisiparosok, kiskereskedők és szabadfog­lalkozásúak adóztatásánál a tanácsi adóügyi szervek töre­Bevételek és kiadások alakulása kedni fognak a tényleges jö­vedelmek megadóztatására. A Pénzügyminisztérium és a ta­nácsi adóügyi szervek messze- rhenő figyelmet kívánnak szen­telni a spekulációs, a végzett munkával nem arányos jöve­delmek igazságos, nagyobb mértékű megadóztatásának. ■A költségvetés kiadási elő­irányzatainak közel fele köz­vetlenül összefügg a gazdasági tevékenységgel. A beruházá­sok, a kiadások kereken 20 százalékát igénylik, a ter­meléssel és a forgalommal összefügső támogatásokra és fogyasztói árkiegészítéseKre pedig a kiadások 27 száza­lékát fordítjuk. R lakásépítési program A jövőben is a költségvetés­ből fogjuk finanszírozni a népgazdaság fejlesztésében ki­emelkedő jelentőségű termelő, a termelési szerkezet átalakí­tását eredményező beruházá­sokat, az infrastrukturális, a szociális és kulturális beru­házásokat. Az 1968. évi beruházási terv viszonylag kevés számú, nagy beruházás kezdésével számol. A mezőgazdaságban az épí­tési beruházások zömét az ál­lattenyésztés fejlesztésére, va­lamint a tárolótér növelésére, és útépítésre fordítják. A gé­pi beruházások elsősorban a munkaigényes terménybetáka- rítás gépesítését szolgálják. Az év során folytatódik a kiskö­rei — Tisza II. — vízlépcső építése. A szállítás és hírközlés be­ruházásai közül kiemelkednek a Budapest közlekedését ja­vító beruházások és nemzet­közi kapcsolatokat bővítő lé­tesítmények. Az előterjesztett költségvetés az előző évinél magasabb összegeket irányoz elő a távolsági és helyi, utak, hidak, valamint a vízügyi lé­tesítmények fenntartására és korszerűsítésére. A jelentős fejlesztés ellenére az előirány­zatból nem biztosítható a kor­szerűsítés kívánatos üteme. A kereskedelem jelentős új beruházása a mátészalkai hűtött almatároló és feldol­gozó.1 Tovább folytatódik az év folyamán a balatoni úredj szálló és az úi Duna Szálló építése. Változások a költségvetési szervek gazdálkodásá­ban A kormány célkitűzéseinek megfelelően az építőipari te­vékenység egyik legfontosabb feladata a lakásépítési prog­ram megvalósítása. A terv — lényegében a harmadik öt­éves terv ez évi ütemének megfelelően — több mint 61 000 lakás megépítésével számol. Ennek közel egyhar- mada állami erőforrásokból valósul meg. Ezen túlmenően a lakos­ság anyagi eszközeiből vég­zendő lakásépítkezésekhez sz állam mintegy 2,5 milliárd forint hiteltámogatással járul hozzá. Az állami lakásépítés előirányzata 3,9 milliárd fo­rint. Mintegy 14 800 lakás — az állami lakások többsége — tanácsi beruházásként épül meg, melyből kb. 6 800 szövetkezeti lakásként kerül értékesítésre, az értékesítésre kerülő öröklakások száma 860. A lakásépítési program teljesítését szolgálják az építőipari beruházások: ter­melésbe lép a budapesti II házgyár és az egyenként 1 200 lakás éves kapacitású győri és miskolci házépítő kombinát, befejeződik az évi 42 millió db tégla előállításá­ra alkalmas fehérgyarmati téglagyár rekonstrukciója, megkezdődik a debreceni házépítő kombinát beruházá­sa. A jövő évtől a vállalatok a lakásépítéshez saját alapjaik­ból hozzájárulhatnak: erre a célra nyereségből képzett fej­lesztési alapjuk 5 százalékát vehetik igénybe. Tisztelt országgyűlés! A nemzetközi helyzet ala­kulása arra figyelmeztet, hogy fokozott gondot fordít­sunk hazánk védelmi képes­ségének fenntartására és erő­sítésére. Az 1968. évi költség- vetésben — az előző évinél valamivel nagyobb összeget — 6,4 milliárd forintot irá­nyoztunk elő erre. A honvé­delem fejlesztése, néphadse­regünk erkölcsi- politikai egységének növelése hazafias és egyúttal internacionalista kötelességünk. A jogrend és törvényesség további megszilárdítása érde­kében nagy feladat hárul rend- és jogbiztonsági szer­veinkre. Gyorsan növekvő idegenforgalmunk vámügyi szerveinktől, örvendetesen gyarapodó gépkocsiparkunk pedig közlekedésrendésze­tünktől kíván nagyobb szer­vezettséget és technikai fel- készültséget.. Mindezek fi­gyelembevételével rend- és jogbiztonsági kiadásokra 4,1 milliárd forintot kívánunk fordítani. Tisztelt országgyűlés! A költségvetés kiadásainak egy negyedét az állam társa­dalombiztosítási, szociális, egészségügyi, kultűrális cé­lokat szolgáló kiadásai teszik ki. E közös társadalmi szük­ségletekre előirányzott összeg növekedése 5,9 százalék. A fejlődés megítéléséhez rá kell mutatni arra, hogy a második ötéves terv első éveinek át­lagában a közös társadalmi fogyasztás céljait szolgáló kiadások növekedési üteme meghaladta a nemzeti jöve­delemét. E kiadások növeke­dése az 1968. évben azonos a nemzeti jövedelemével. A költségvetési szervek gazdálkodás rendszerében szá­mos változtatást vezetünk be Megnő a költségvetési szer­vek önállósága mind a terve­zésben, mind a gazdálkodás­ban. Javítja a gazdálkodás feltételeit, hogy. az intézmé­nyek a felújításra szükséges összegeket állóeszközeik érté­kével arányosan kulcsok se­gítségével képezhetik és alap- szerűen kezelhetik. Rugalma­sabb lesz a bérgazdálkodási rendszer is. A társadalombiztosítás ke­retében a mezőgazdasági ter­melőszövetkezeti tagok foko­zatosan hasonló jogokat nyer­nek, mint a munkaviszonyban állók. 1968 közepén sor kerül a termelőszövetkezeti tagok­nál a családi pótlék összegé­nek további növelésére, a munkaviszonyban állókéval azonos korhatárok megállapí­tására. Csökken az állami támogatás Ezek a tényezők befolyásol­ták a társadalombiztosítási kiadások jövő évi előirányza­tát, amely kereken 17 milli­árd forintot tesz ki, s a tár­sadalmi közös fogyasztásra fordított kiadások 50 százalé­kát jelenti. A szakszervezeti társadalombiztosítás bevételei emelkednek, az állami támo­gatás pedig csökken, mert a vállalatok által fizetett járu­lékot 10 százalékról 17 száza­lékra emeltük. A vállalatok illetményadó-terhei azonos mértékben csökkennek. Az egészségügyi célokra előirányzott 6,9 milliárd fo­rint fele a fekvőbeteg-ellátást, csaknem egy negyede a járó­beteg-ellátást szolgálja. A kulturális célokra fordít­ható kiadások összege — a kulturális szolgáltatásokat nyújtó vállalatoknak adott dotációval együtt — kereken 11 milliárd forint. Ennek túl­nyomó része az oktatási célok megvalósításának pénzügyi feltételeit biztosítja. Az oktatási költségek rész­aránya a szociális, egészség- ügyi és kulturális kiadások­ból közel 24 százalékot tesz ki. A kiadások növekedésének tényezői között elsősorban azt kell megemlíteni, hogy isko­lapolitikánkban folytatódott az egyes oktatási formák kö­zötti helyes arány kialakítá­sa és a nagylétszámú korosz­tályok továbbtanulásának elő­segítése. Pénzügyi politikánk célja A tudományos kutatásokra előirányzott összeget lehető­ségeinkkel arányosan növel­tük. E feladatokra a költség- vetésben 725 millió forint áll rendelkezésre, de jelentős összegeket áldozunk erre a célra a vállalatok által kép­zett műszaki fejlesztési alap­ból is. A kutató munka ered­ményeinek fokozásában a ku­tató intézmények a jövőbeni érdekeltek lesznek, s ezáltal a tudományos kutatás gazdasá­gi vonatkozásban is közelebb kerül a gyakorlathoz. A tanácsok 1968. évi költ­ségvetési előirányzata 15.5 milliárd forint, ami 3,2 száza­lékkal magasabb az előző évinél. Ezt a költségvetést a tanácsok már az új rendszer szerint készítették el. A tanácsoknál bevezetett új tervezési rendszer megköve­teli a fejlesztési politika és a költségvetési " gazdálkodós összehangoláséit, ezért a költ­ségvetéssel együtt készült a fejlesztési alap terve is. 1968- tól bővül a fejlesztési alap he­lyi bevételi forrásainak köre, mindenekelőtt a vállalatok és szövetkezetek által fizetendő kommunális adóval, amely kereken 750 millió forint Bő­vülnek a bevételi források az­zal is, hogy a vállalatok a jö­vő évtől kezdve az általuk igénybe vett telkek után egy­szeri és folyamatos telekhasz­nálati díjat fognak fizetni, amelynek egy része a taná­csokat illeti. Reméljük, hogy ez ésszerűbb telekgazdálkodást eredményez majd. Árreform és ármechanizmus Tisztelt országgyűlés! Egész pénzügyi politikánk központi célkitűzése a gaz­daság kiegyensúlyozott fej­lesztése. E politika egyik ol­dala az eddiginél gyorsabb fejlesztés megalapozása, má­sik oldala pedig a forint sta­bilitásának biztosítása, a pénz vásárlóerejének megőrzése, S nemzetközi tekintélyének erő­sítése. A gazdaság kiegyensúlyo­zott fejlődését, a terv-koncep­ciók megvalósulását a jövő­ben a szabályozók egybehan­golt működésével fogjuk biz­tosítani. Ennek legfőbb ele­mei: egyfelől a költségvetés, amely széles területen szabá­lyozza a fizetőképes keresle­tet, másfelől a közgazdasági- pénzügyi szabályozó eszközök, amelyek közvetett módon, a különböző feltételek megte­remtésével befolyásolják a vállalatok döntéseit. A. leg­főbb szabályozó eszközök az árrendszerben, a jövedelem- szabályozás rendszerében, a hitelrendszerben, a külkeres­kedelmi- és devizarendszer­ben érvényesülnek. Az árreform fő céljai hogy az árarányok és a költségará-" nyok közeledjenek egymás­hoz, hogy az árak figyelembe vegyék a piac, a kereslet és a kínálat viszonyait, továbbá a gazdaságpolitikai elhatározá­sok is tükröződjenek bennük. A termelők között érvényesü­lő új árak elősegítik a tech­nika gyorsabb fejlődését, a korszerű gyártmányok elter­jedését, a gazdaságos felhasz­nálási struktúra kialakulását. Az árreform figyelembe vet­te az életszínvonal-politikai elhatározásokat. Ennek meg­felelően a fogyasztói árak olyan változására kerül sor. amely mellett biztosítható a lakosság — s ezen belül egy egy társadalmi réteg — egy (Folytatás a 4. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents