Nógrád, 1967. december (23. évfolyam, 284-308. szám)
1967-12-21 / 301. szám
*> N 6 G R A D 1967 decomber 21., csütörtök; Megkezdte tanácskozását az országgyűlés (Folytatás az 1. oldalról) nemzetközi fegyveres összeütközések veszélyét érleli Közel-Keleten még nincs béke. s ennek körvonalai még mesz- sze távolban vannak. A normalizálása mellett vagyunk A délkelet-ázsiai és közel- kp’- ' konfliktusból eredő vészé’ beárnyékolják az effész világot. A görögországi puccsok sorozata növeli a feszültségeket a Balkánon és a Földközi-tenger térségében. A nyugatnémet neonáci törek- vé*«k új gyűjtóan^agként. ve- s'’=1,-°7tet.ik az európai béke és biztonság megteremtésére irányuló folyamatokat. Ebben a rosszabbodó helyzetben a Szovjetuniónak az a szövetségi rendszere, amelynek a mi barátsági szerződésünk is része, a veszélyek ellen felsorakozó erőket szilárdítja. s a béke megmentésének esélyeit növeli. Mi békét akarunk Vietnamban, ezért a Szovjetunióval, és más szocialista országokkal, minden békeszerető. haladó mozgalommal egvü*t megadunk minden támogatást a megtámadott vietnami népnek katonai, gazdasági, politikai és diplomáciai téren egyaránt. Mi békét akarunk a Közel-Keleten. Ezért követeljük az agresszor visszavonulását és olyan politikai rendezést az egész térségben; amely biztosíthatja a népek békés együttélését. Mi bekét akarunk Európában. Ezért lépünk fel a nyugatnémet revansizmus és milita- rizmus minden megnyilvánulása ellen. Mi az összes európai országok egymáshoz való viszonyának normalizálása mellett vagyunk — ideértve a két német állam egymáshoz való viszonyának rendezését is A Szovjetunióval megkötött szerződésünk olyan okmány, amelynek tartalma a NATO és a Varsói Szerződés megszűnte után következő időszakra is kihat majd. Mi, a Varsói Szerződés tagállamai, nem szűnünk meg hangoztatni nyugati partnereinknek, hogy téves az a nézet, amely Európa biztonságát a két katonai szervezet létére akarja alapozni. Mi erősítjük a Varsói Szerződést, annak hatékonyságát, mindaddig, amíg fennáll a NATO katonai szervezete, s amíg fenyeget a revansizmus és militarizmus veszélye. De m'ár most tárgyalni és tervezni kell az európai biztonságnak arról a rendszeréről, amelyen a katonai szervezetek feleslegessé válása után a népek és országok békés együttműködése alapszik. A magyar—szovjet szerződés olyan okmány, amely erre az elkövetkező új korszakra is példamutatóan fejezi ki a barátság, az együttműködés és a kölcsönös segítségnyújtás békés alkotó elveit. Azt a megbízást kaptam a kormánytól, . hogy tegyek javaslatot az országgyűlésnek a magyar—szovjet szerződés törvénybe iktatására. Az elmondottak és a képviselőtársaknak írásban átadott indokolás alapján, kérem az országgyűlést. hogy a magyar— szovjet barátsági, együttműködési és kölcsönös segítség - nyújtási szerződést iktassa az ország törvényei közé. Péter János beszéde után Mihályfi Ernő. budapesti képviselő. az MSZBT elnöke, a törvényjavaslat előadója emelkedett szólásra. Bejelentette: az országgyűlés külügyi bizottsága megtárgyalta. elfogadta és úgy döntött, hogy az országgyűlésnek elfogadásra ajánlja a magyar—szovjet barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződés törvénybe iktatásáról szóló törvényjavaslatot. Hangsúlyozta: ez az aktus nemcsak ünnepélyesen kinyilvánítja majd egész népünk egyetértését, hanem minden magyar állampolgárnak törvényes kötelességévé is teszi a magyar —szovjet barátság szolgálatát, erősítését, szellemének érvényesítését és a barátsági szerződés pontjainak végrehajtását. Mihályfi Ernő a továbbiakban a Magyar—Szovjet 3a- ráti Társaság elnökének minőségében folytatta felszólalását. — A mi munkánk, az MSZBT vezetőinek munkája, tulajdonképpen a legkönv- nyebb és egyben az egyik legszebb feladat ma Magyarországon, — mondotta. — Beszámolt arról, hogy az MSZBT a Szovjet—Magyar Baráti Társasággal és annak tagozataival együttműködve évek óta megrendezi hazánkban az egyes köztársaságok kultúrá - lis hetedt. Eddig hét ilyen eseménysorozat zajlott le, s viszonzásul mindenütt megrendezték a magyar kultúra ünnepi hetét. — Tisztelt országgyűlési Szinte szimbolikus, hogy húsz esztendővel ezelőtt az országgyűlésnek ugyanazon az ülésszakán nyújtották be az 1848—49-es forradalom és szabadságharc emlékének megörökítéséről szóló centenáriumi törvényjavaslatot, mint amelyen törvénybe iktatták az első magyar—szovjet barátsági szerződést. A mostani szerződésnek pedig az a tény ad külön jelentőséget, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom jubileumának évében írták alá és iktatjuk törvénybe. Ünnepi évünknek kiemelkedő eseménye ennek a szerződésnek a megkötése. — hangsúlyozta. Megemlékezett arról, hogy százezer magyar internacionalista fogott fegyvert a fiatal szovjethatalom védelmére, s az 50. évforduló alkalmából több mint 1250 honfitársunk kapott magas szovjet kitüntetést. A magyar internacionalisták harca nemcsak a Szovjetunió történelmének része, hanem egyúttal az egyik legdicsőségesebb magyar szabadságharc is. Nagyon büszkék vagyunk erre a százezer magyarra, — mondotta, majd befejezésül hangsúlyozta: — A külügyi bizottság nevében ajánlom az országgyűlésnek, fogadja el a törvényjavaslatot. Hárász Gyula művezető, Debrecen 1. választókerületének képviselője hangoztatta: — Választóim — Debrecen város és a Magyar Gördüló- csapágy-művek dolgozói — azzal bíztak meg, hogy juttassam kifejezésre: az előttünk levő szerződést nemcsak nemzetközi jogi dokumentumnak, nemcsak egyszerűen külpolitikánk egyik fontos alkotóelemének, hanem szocialista társadalmunk építése s egyben nemzetközi létünk alappillérének tekintik. — A törvényjavaslatot elfogadom és a tisztelt ország- gyűlésnek is elfogadásra ajánlom. Szurgyi Istvánná tanítónő, Szolnok megye 4. számú választókerületének képviselője arról beszélt, hogy az elmúlt 20 év alatt hatalmas fejlődés ment végbe Szolnok megyében. A második ötéves terv idején például csaknem két és fél milliárd forint értékű beruházás valósult meg ebben az országrészben. Szovjet segítséggel épült meg a tisza- menti vegyiművek, amely ma a népgazdaság egyik legfontosabb vegyipari bázisának számít: innen származik az ország kénsavtermelésének 74 százaléka, az előállított szuperfoszfátnak csaknem a fele. A törvényjavaslatot a képviselő elfogadta, s az ország- gyűlésnek elfogadásra ajánlotta. Szurgyi Istvánná beszéde után szünet következett, majd Komócsin Zoltán Csongrád megyei képviselő az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Közoonti Rizottság titkára emelkedett szólásra. Kom'tetiin ZoUnn Népeink lessíi éri szövetségbe az élet minden területére hat Tisztelt országgyűlés! Az ez év szeptember 7-én aláírt, és most törvénybe iktatásra javasolt magyar—szovjet oarátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződés hazánk, népünk számára összes egyezményeink közül a legfontosabb, a legnagyobb jelentőségű. Ebből következik, hogy az országgyűlés törvényalkotó munkájával a mai napon a szokásosnál nagyobb, jelentősebb tettet bajt végre. A magyar—szovjet együttműködés, pártjaink, kormányaink, népeink testvéri szövetsége érezteti hatását az élet minden területén. A kap csőlátóknak, a sokféle magyar —szovjet megegyezésnek össze foglaló alapokmánya a barát sági együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződés Ilyen szerződést első ízben 1948 februárjában írták alá Moszkvában, és most újólag húsz évre, szeptember 7 én kötöttek meg Budapesten. Ezt a nagyjelentőségű okmányt iktatjuk a mai nappal törvényeink közé. A szerződő feleket megbonthatatlan szövetségben fűzi egymáshoz a marxista—leninista világnézet, a szocializmus és a kommunizmus megvalósításának közös nagy célja. Szerződésünkben, és annak gyakorlati megvalósításában a proletár internacionalizmus eszméi tükröződnek. Éppen ezért a Magyar Népköztársaság és a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségének szerződése egyaránt szolgálja népeink nemzeti érdekeit és internacionalista céljait. Ez a szerződés, mint ahogyan általában az élet minden területén érvényesülő magyar—szovjet baráti együttműködés, nem irányul egyetlen nép ellen sem, éppen ellenkezőleg, jól szolgálja a szocialista világrendszer országainak közös érdekeit, a társadalmi haladás, a demokrácia, a békéért harcoló erők nagy ügyét. Szerződésünk min. den tekintetben összhangban van azokkal a kötelességekkel és jogokkal, amelyek abból fakadnak, hogy országunk tagja a Varsói Szerződés szervezetének és a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának. A magyar nép számára 1945- ben a szovjet hadsereg győzelmei nyomán vált lehetővé az ország önállóságáért és függetlenségéért vívott négyévszázados harc sikeres befejezése. Ma rendíthetetlen erők védik és biztosítják hazánk nemzeti önállóságát és függetlenségét. Magyarország önálló, független államként köt nemzetközi szerződéseket, lép szövetségre más országokkal, így a Szovjetunióval is. A nemzetközi és a kétoldalú szerződések, mindenekelőtt hazánk szövetsége a Szovjetunióval, a legnagyobb külső biztosítéka nemzeti önállóságunknak és függetlenségünknek. A magyar—szovjet szövetségben kifejezésre jut országaink szuverenitásának tiszteletben tartása, az egymás belügyeibe való be nem avatkozás elve. Barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződésünkben megvalósul Magyarország és a Szovjetunió kölcsönös, egymás iránti elkötelezettségének elve és gyakorlata. Ez azt is jelenti, hogy hazánk és a Szovjetunió kétoldalú kapcsolatai érvényesülnek, hatásukat éreztetik közös külpolitikai feladatainkban is a nemzetközi helyzet javítása érdekében. Mindezek az elvek és törekvések külön-külön és együttesen ebben a szerződésben olyan világhelyzetben jutnak kifejezésre, amikor újult erővel jelentkezik a szükségessége annak, hogy hitet tegyünk a proletár internacionalizmus eszméje, a Szovjetunió iránti barátság, a szocializmus és a béke győzelmét szolgáló nemzetközi összefogás mellett. A világ reakciós, imperialista erőinek ötven év óta, a Na'gy Októberi Szocialista Forradalom győzelme, a Szovjetunió megszületése óta nyíltan hirdetett legfőbb célja a szovjet rendszer, a kommunizmus erőinek megsemmisítése. Fél évszázada — és az előttünk álló évtizedekben is — a barátság a szovjet néppel, szövetség és együttműködés a Szovjetunióval szerves, élő, alkotó eleme annak a harcnak, amelyet az emberiség legjobbjai folytatnak minden dolgozó ember boldogságáért, valamennyi nemzet szabadságáért, a népek közötti békéért, a szocializmusért. Ezért is fogadta országunk lakossága helyeslő egyetértéssel a szovjet—magyar barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződés aláírását. Ezért is tekinti valamennyi országgyűlési képviselő megtisztelő, ünnepi kötelességének az örök, megbonthatatlan magyar—szovjet barátság alapokmányának törvénybe iktatását. Politikai kapcsolatainknak az a fő jellemzője, hogy a szocializmus és a kommunizmus építésének, a nemzetközi politikának és a nemzetközi munkásmozgalomnak minden lényeges kérdésében teljes az egyetértés pártjaink és kormányaink között. — A magyar—szovjet barátság. szövetség és együttműködés erejét megsokszorozza, hogy megvalósításában, gyakorlati érvényesítésében mindkét oldalon a nép széles tömegei vesznek részt. Magyarországon és a Szovjetunióban is a munkások, a parasztok, az értelmiségiek saját életükben, munkájukban, alkotásaikban tükrözik ennek a barátságnak a szellemét. A magvar—szovjet gazdasági kapcsolatok hazánk felszabadulásától kezdve elsődleges jelentőségűek és semmi mással nem pótolható szerepük van. nagy célunk, a szocializmus teljes felépítésének elérésében. A Szovjetunióból érkező sokféle nversanvagnak, a technikai, műszaki és tudományos segítségnyújtásnak fontos szerepe van népgazdasági terveink szilárd megalapozásában. Cserébe a szovjet termékekért Magyarország géoeket, műszereket, elektrotechnikai, gyógyszer, könnvű- és konzervipari termékeket szállít. Nyugaton félnek az egyeztetéstől Képviselő elvtársak! A magyar—szovjet szerződés hetedik cikkelye így hangzik: ,,A Magas Szerződő Felek a mindkét ország érdekeit érintő, minden fontos nemzetközi kérdésben tanácskoznak egymással, és a kölcsönös érdekeknek megfelelően egyeztetett, közös álláspont szerint járnak el”. A szerződésnek ezt a pontját amelyben kölcsönösen kötelezettséget vállalunk a nemzetközi kérdésekben közös álláspont kialakítására és együttes eljárásra, politikai ellenfeleink gyakran támadják, úgy szeretnék beállítani, mintha ez a kölcsönös kötelezettségvállalás Magyarország részéről, az önállóság és függetlenség feladását jelentené. A nyugati országok állam- és kormányfői, külügyminiszterei és más magas rangú diplomáz tái külpolitikai lépéseiket szüntelenül egyeztetik egymással két- és többoldalú megbeszéléseken, valamint agresszív nemzetközi szervezeteikben. Ha viszont a szocialista országok egyeztetik lépéseiket, az az ő szemükben a függetlenség feladását jelenti. Világos, hogy miről van szó: a szocialista országok erejét, súlyát, erőfeszítéseik hatását növeli az, ha az álláspontokat egymással egyeztetve, egységesen lépnek fel a nemzetközi életben. Ettől félnek nyugati politikai ellenfeleink. A mi lépéseink egyeztetéseiben . kifejezésre jutnak azok az újtípusú kapcsolatok, amelyek csak a szocializmust építő országok között lehetségesek. Ezeket egymás önállóságának, az egymás belügyeibe való be nem avatkozás elvének tiszte- tetbentartása, a kölcsönös segítségnyújtás , a politikai, gazdasági és katonai nyomás módszerének . kiküszöbölése jellemzi. A Magyar Népköztársaság népe kívánja a nyugati tőkés országok dolgozóinak, hogy minél előbb szabaduljanak meg a nemzetköri monopóliumok gazdasági és politikai hatalmától. Amikor ez sikerül, akkor országuk olyan függetlenné és önállóvá válhat mint a mi hazánk. Az imperialisták rosszul számítanak Elvtársak! A nemzetközi politikai helyzet változatlanul bonyolult és kiélezett. Ennek legfőbb oka — amint az minden gondolkodó ember számára világos — az amerikai imperialisták agresszivitásának növekedése, a felforgató és katonai pucs- csok sorozata, de legfőképpen a vietnami nép ellen fokozódó embertelen, katonai agresszió. Az amerikai imperialisták célja: megállítani a történelem elkerülhetetlen, szükségszerű fejlődését, a demokrácia, a nemzeti függetlenség és önállóság, a szocializmus világerőinek előretörését. Azok a helyi és átmeneti jellegű sikerek, amelyeket az imperialisták elértek, nem változtatták meg a szocialista és a kapitalista világrendszer közötti erőviszonyokat, nem képesek megállítani a történelem szükségszerű fejlődését. Különös módon ennek éppen a vietnami helyzet alakulása az egyik legfőbb bizonyítéka. Az amerikai imperialisták nem közelebb, hanem egyre nyilvánvalóbban távolabb kerülnék attól a céljuktól, hogy Vietnamban katonai győzelmet érjenek el. Az amerikai agresszoroknak előbb, vagy utóbb fel kell ismerniük, hogy számításaik nem válhatnak valóra. Az amerikai politikai és katonai vezetés rosszul számolt, amikor abban bízott, hogy a kínai vezetők miatt a szocialista országok között megbomlott egység közrejátszhat az agresszor céljainak eléi'ésében. Az nyilvánvaló, hogy egységünk, hiánya az a körülmény, hogy a ki nai vezetők magatartása gya korlatilag az agresszor mai mára hajtja a vizet, nagy nehézségeket jelent. Ezek a nehézségek azonban ném változtatnak azon, hogy a Szovjetunió és a szocialista országok — közöttük hazánk is — évről évre fokozódó mértékben és egyre nagyobb hatékonysággal nyújtanak segítséget hősiesen harcoló vietnami testvéreinknek. Az Egyesült Államok imperialistái egyelőre konokul szembeszállnak a valósággal. Ném hajlandók tudomásul venni a tényleges katonai helyzetet Vietnamban, a valóságos erőviszonyokat a szocialista és kapitalista világ- rendszer között. Az Amerikai Egyesült Államoknak — az idő múlása ezt egyre nyilvánvalóbbá teszi — nincs más választása, mint elfogadni a Vietnami Demokratikus Köztársaság és a Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítási Front vezetőinek ajánlatát a béke* megoldásra. A konzultatív találkozó Jelentősége A Szovjetunió és Magyar- ország együttműködése kiterjed minden közös külpolitikai célunk eléréséért történő erőfeszítésre. Együttesen teszünk lépéseket a szocialista világrendszer fejlesztéséért, egységének helyreállításáért és megszilárdításáért, a nemzeti ' önállóságért és függetlenségért harcoló népek megsegítésére, a különböző társadalmi rendszerű országok békés együttélésének megvalósítására. Soha. a történelem folyamán nem volt, nem lehetett a magyar népnek olyan - hű szövetségese, mint ma nekünk a Szovjetunió és a többi szocialista ország. Ennek a ma elő nemzedéknek jutott osztályrészül a nagy lehetőség: a Szovjetunióval és a többi szövetségesünkkel együtt, egymást kölcsönösen segítve, országainkban felépítjük a szocialista és a kommunista társadalmat. A szocialista világrendszer közösségének erejével hozzájárulunk a kommunizmus előretöréséhez egész földkerekségünkön, s a béke ügyének győzelméhez. A magyar—szovjet barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződésben kifejezésre jut az a teljes elvi, politikai és cselekvési egység, amely a Szovjetunió Kommunista Párttá és a Magyar Szocialista Munkáspárt között van. A magyar és a szovjet kommunisták immár fél évszázada menetelnek együtt a testvéri barátság, a proletár internacionalizmus útján. Pártjaink teljesen azonos módon ítélik meg a nemzetközi kommunista mozgalom mai helyzetét, és együttes erőfeszítést fejtenek ki az egység helyx-eálli- tása és megszilárdítása érdekében. Az elmúlt egy. snásfél év leforgása alatt a kommunista és munkáspártok körében megerősödött az egység iránti igény. A testvérpártok túlnyomó nagy többsége különösen fontosnak tartja az akcióegység fokozását a vietnami nép harcának támogatásában. Napirendre került valamennyi kommunista és munkáspárt egységének, valamint a nemzetközi kommunista mozgalom és az összes antiimperialista erők egységének megerősítése az imperializmussal szemben folytatott harcban. A kommunista és munkáspártok nagy nemzetközi tanácskozásának megvalósítása útján új szakaszt nyitott a 18 testvérpárt november 25-én nyilvánosságra hozott közleménye, amelyben javasolják a testvérpártok konzultatív találkozójánál; issze- avását jövő év febru; iában Budapestre. A magyar kommunisták számára öröm és negtiszteltetős, egyben internacionalista kötelességválla(Folytatás a 3. oldalon)
