Nógrád, 1967. november (23. évfolyam, 258-283. szám)

1967-11-16 / 271. szám

4 NÖCR ÄD Í967. november Í6-, csütörtöít iből a kicsi is nagy A mezőgazdasági gép- és alkatrészellátást vizsgálta a megyei NEB A mezőgazdasági nagyüze­mek megszületésével szinte egyidőben jelentkezett olyan gond, amelynek likvidálásán idestova két évtizede fárado­zunk. Ez a gond: a gép- és alkatrészellátás kérdése. A Nógrád megyei Népi Ellenőr­zési Bizottság legutóbb a ta­valyi esztendő és az idei év tapasztalatai alapján értékelte e vonatkozásban megyénk helyzetét. A Monostori Ottó NEB-tag vezette tájékozódás­ban a megyei NEB-en kívül valamennyi járási NEB részt vett. A népi ellenőrzés megálla­pította, hogy az AGROKER tizenkétezer féle alkatrészt forgalmaz; a hiányzó alkat- ír észfélék száma mindössze százötven, — tehát csupán 1,25 százalék. (Csak a pontosság kedvéért jegyezzük meg, hogy az ellátás részben az AUTÓ- KER és a MEGÉV feladata; így az AGROKER profiljába tartozó hiánycikkek százaléka 0,9). Első pillantásra tehát a hiány kicsi; azonban közeleb- ről szemügyre véve a dolgo­kat, már nem látszik ilyen rózsásnak a helyzet. Részint azért nem, mivel a hiánycik­kek majdnem harminc száza­lék erejéig éppen a leggyako­ribb géptípusok — az UE—28 és a Super-Zetor — alkatré­szei; részben pedig azért, mi­vel egy ezreléknyi hiány is tízezrekre rúgó kárt okozhat. Ez természetesen nem csak az alkatrész-, de a géphiányra is érvényes. A palotás! tsz-t — például — hatvankilencezer forintos veszteség érte, mivel egy DT-erőgép nem érkezett meg a várt időre. Ugyanott másfél hónapig vártak hiába egy borsóarató gépre. A tsz- gazdák tizenötezer forintra taksálják a késés okozta kárt. A gazdaságok egy része a népi ellenőrzésnek adott tájé­koztatáskor nem bizonyult elég lelkiismeretesnek. Szá­mos olyan cikk hiányát pana­szolta fel, ami több százas, sőt több ezres tételben kínálkozik az AGROKER raktárában: ék­szíj, ekevas, kaszapenge, kup­lungbetét, stoplámpa, kor­mánylemez, stb. Ezzel szem­ben viszont való, hogy olyan keresett alkatrészekből, aminő többek között a Super-Zetor volánja vagy kipufogó hang­tompítója, hosszabb ideje aka­dozik az ellátás. Mivel a munka nem vár, a gazdák gyakran kénytelenek alkatrész-kutató útra indulni. A kishartyáni termelőszövet­kezet — valószínűleg — re­korder az ilyen utazásban: ez év során körülbelül ötven esetben vett alkatrészt me­gyénk határain túl. A palotá- si tsz minden negyedik alkat­részt vásárolja meg megyén kívül. Érdekes, de nem örvendetes, hogy a gazdaságok készletei az alkatrészhiány ellenére növekednek. A tsz-ek készle­te 1967-hez viszonyítva tavaly 45, az idén 110 százalékkal növekedett. Az állami gazda­ságokban viszont az 1965. évi­hez képest a készlet csupán 81 százalék. Persze, nem ar­ról van szó, hogy a tsz-ekben nem tudnak számolni az em­berek. Az elfekvő készletek növekedése jórészt abból ered, hogy a hiányzó alkatrészt a munka folytatása érdekében a föld alól is előteremtik, — amikor pedig a megrendelt cikk befut, elhelyezik a rak­tárban. Zökkenőmentes ellá­tás esetén ilyen anomáliák nem fordulnának elő. Minden egyes alkatrész tár­sadalmilag hasznos tevékeny­ség gyümölcse, — helye tehát a termelésben van, nem a, raktár mélyén. Sajnos, egyes alkatrészek úgynevezett komplettírozobt forgalmazása elősegíti a káros halmozódást, ami a gazdaságoknak közvet­len veszteséget is okoz. Jel­lemző a varsányi termelőszö­vetkezet esete: Az UE—28 mintájú erőgéphez komplett csuklót kellett megvennie, míg ha a valóban szükséges alkat­részt külön kaphatta volna, négyezer forint fölösleges kia­dása lett volna elkerülhető. Sok hasznos javaslatot tett a hibák orvoslására a Nógrád megyei Népi Ellenőrzési Bi­zottság. Ajánlotta, hogy a me­zőgazdasági üzemek gondosan mérjék fel készleteiket, shogy a felesleget kínálják fel más üzemeknek; a hasznosítás érdekében teremtsenek kapcso­latot az AGROKER-rel és a MEGÉV-vel. Javasolta a NEB. hogy fokozatosan áldják meg a mezőgazdasági gépek tipizá­lását. A megyei sajátosságok­nak legjobban megfelelő gép­típusok kiválasztása eleve csökkentené a szükséges al­katrészek számát, és enyhíte­né az ellátás gondjait. Az élet követelménye, hogy szélesít­sék az AGROKER balassa­gyarmati kirendeltségének cikk-skáláját. Meg kell szün­tetni a jelenlegi merev szak­mai profil-elhatárolásokat is. Gatyás Ernő O# ember kálváriája A Bólyi Állami Gazdaság nyilatkozott, hogy bíróságra megállapította, hogy a fuvar- 1965 októberében idénymun- tartozik az ügy, noha a mun- levelekben golyóstollal javítás kasokat szerződtetett kukorica- kásokkal kötött szerződésben történt Vajon a javítás ütötte törésre. A salgótarjáni Malom- az áll, hogy az esetleges vitát a el az öt panaszost a kukoricá- hegyi András, a homokterenyei vállalatnak, illetve a döntőbi- tói? Talán az állami gazdaság Pipás Ferenc, Magyar Erzsébet, zottságnak kell megoldania. A vezetőinek nemtörődömsége? Magyar Antal és Vanó István- brigádtagok 1966. szeptember _ né szerződést kötöttek a gaz- 17-én keresetet nyújtottak be a Az uS£ye* most mar országos dasággal. Egy mázsa letört ku- salgótarjáni városi bírósághoz szerv is foglalkozik, és öt em- koricáért 4 forint készpénz és az állami gazdaság és a bri- '->er varakozik. Úgy gondoljuk, 4 kilogramm természetbeni gádvezetők ellen. A bíróság a tulzunk, ha azt mondjuk: juttatásra kötelezte magát a brigádvezetőkkel szemben meg- mint különös, hogy két gazdaság. Magyar Erzsébet ki- szüntette a pert, de helyt adott even keresztül a baranyai vételével valamennyi szerző- a gazdaság ellen emelt panasz- szervek csak tehetetlenül vi- dött nyugdíjas, s szívesen vál- nak, eszerint a tartozás fenn- tatkoztak. Ügy véljük, jogos a lalták az alkalmi munkát, jól áll, s azt ki kell egyenlíteni. kérdés Mit szól mindehhez . jött volna kiegészítésként. Ezután a megyei bíróságra ke- . * . _ , , „ J rült az ügy, s a keresetet ha- ÁUami Gazdasag? Var A pénzt ugyan megkaplak, tályon kívül helyezték, a pert juk a választ, de a természetbeni járandósá- megszüntették, s a további in­got máig sem, illetve csak tézkedést a döntőbizottság ha- rcszben. Az öt nógrádi ember táskörébe utalták. A Baranya jogos panasza úgyszólván be- megyej db azzal az indokkal, járt már minden fórumot. Ed- mivel nincsen újabb adat, a dig azonban nem akadt még brigádtagok kérését, illetve a egyetlen szerv sem, amelyik vdgjeges rendezést elutasította, intézkedett volna azért, hogy ^ bizottság erről szóló hivata- megkapják munkájuk ellenér- ]os indoklásában többek között iéket. ez áll: „Amennyiben úgy gon­Kövessük egy percig figye- do«ák “ és az eb­iemmel ezt a tortúrát. A gaz- ^ é .is arra engednek daság úgy intézkedett - mivel szemben nógrádiakról van szó — vagon- A la!™ , Gazdasággal szempen ban elküldik a kukoricát Mát- követelésük van úgy fordul- ranovákra. Értesítést kaptak iának a Boly! Állami Gazda- 1965 novemberében erről, és *ag munkaügyi dontobizoUsa- valamennyien fuvart vettek gahoz es kenek a kukoncako- igénybe a környékbeli terme- veteles ^jogosságának megálla- lőszövetkezettől. Akkor lepőd- Pitasat. tek meg, amikor Berze Ferenc- Fából vaskarika. A panaszo- né brigádvezető váüranditassal sok kezdhetik elölről a szél- kísérve közölte a mar felsorolt malomharcot. Teljesen re- brigádtagokkal. ményt vesztettek, miközben a — Nem jutott kukorica, mit követelés egyre dagad. Malom­csináljak? hegyi András, Pipás Ferenc. Malomhegyi András idős Magyar Erzsébet egyáltalán nyugdíjas, az egyik brigádtag nem kapott kukoricát, Magyar vette kezébe az ügyet. Szemé- Antal és Vanó Istvánná is csak lyesen is felkeresték a gazda- részben kapta meg a járandó­ságot és ezután kezdődött a ságát. Az utazgatások, a feles- csűrés-csavarás. Az üzemi dön- legesen kidobott fuvarköltség, tőbizottság a panaszt elutasí- a bírósági illeték már 1400 fo- totta, a Baranya megyei terű- rintra rúg. Az elsőfokú bíró­iét! döntőbizottság pedig úgy ság a tárgyalás során azt is Újabb intézkedés a közlekedés biztonságáért Hazánkban, s megyénkben hatalmas ütemben fejlődik a közúti közlekedés. A gépjár­műállomány ez év nyarára Magyarországon a felszabadu­lás előttinek tizennégyszeresé- re nőtt. A növekedésre jellem­ző, hogy a gépjárműpark az utóbbi hét év alatt kétszere­ződött meg; 1971-ben pedig hazánkban egymillió gépjármű közlekedik majd a közutakon. A közlekedés biztonságának fokozása érdekében fontos rendelkezés látott napvilágot, amely a KRESZ 88. szakaszá­nak (4) bekezdésén alapul. Ennek megfelelően ettől az esztendőtől kezdődően minden három évben magas szintű műszaki vizsgának kell alávet­ni minden, forgalmi rendszám­mal rendelkező járművet. A gépjárművet és okmányait négytagú — műszaki és jogi szakemberekből álló — bizottság vizsgálja fe­lül. A vizsgák e hó huszon- kilencedikén kezdődnek. Sal­gótarjánban és Balassagyar­maton a 2. sz. AKÖV telep­helyén, Pásztón pedig a gép­javító állomásnál tartják azo­kat. A megyei rendőrfőkapi­tányság közlekedésrendészeti osztálya a vizsga előtt hatá­rozatot küld a gépjármű tu­lajdonosának. v A vizsgák alkalmával szem­ügyre veszik a forgalmi en­gedélyeket is. Mi tagadás, szép számmal akad gépjármű­tulajdonos, aki megfeledke­zett arról, hogy a forgalmi engedélybe a lakcímváltozást, a tulajdonjog változását, a motorcserét bejegyeztesse. Most még nem késő e mu­lasztások pótlása! Azok azon­ban, akik rendezetlen okmá­nyokkal jelennek meg a vizs­gán, bírságolást kockáztatnak. Tény, hogy a vizsgára elő­készítés anyagi kihatással is, némi időveszteséggel is jár. Ezek az áldozatok azonban sokkal kevesebbet nyomnak a latban, mint amennyit révükön a közlekedés biztonsága nyer. Érdemes megemlíteni, hogy olyan közép-európai állam is van, amelyben félévenként kö­telező a műszaki vizsga! Köny- nyű belátni, hogy az ember­életek, a társadalmi és a sze­mélyi tulajdon biztonsága nem csupán a 'gépet kezelő ember alkalmasságát követeli meg, de a közutakon közlekedő jármű­vekét is. Egyhetes kényelem Reggeli, majd fürdés a gő­zölgő 35—40 fokos vizű fedett medencében. Utána aztán jól­esik elüldögélni, olvasni, tere­ferélni a kisebbfajta pálma­kertnek is beillő, tükörfalú társalgóban. Ebéd után rend­szerint pihennek a vendégek. Amikor aztán a környező he­gyekre köd ereszkedik, ismét zsibongás tölti meg a fürdőhá­zat. Vacsora után még lehet a presszóban szórakozni, televí­ziót nézni, zenét hallgatni. Ki­nek mihez van kedve, hangu­lata. Gyógyulni, pihenni Nagyjából így telnek a na­pok a bükkszéki bányászüdü­lőben. Azért nagyjából, mert ki-ki olyan programot csinál magának, amilyent éppen akar, az egy hét alatt Azért az igaz, Bükkszéken a legjobban pihenni lehet. Az impozáns kis üdülő-kombinát 16 milliójába került a borsodi, az ózdi, a mátraaljai és a nógrádi bányá­szoknak. A nyáron újították meg és Európa-hírű, eredeti Salvus vizét elsősorban a gyógyulás, a pihenés szolgála­tába állították. Gömbiczky Gyula igazgató azt mondja, a fedett medencé­vel, amely a közelmúltban ké­szült el, az üdülés, a pihenés nem szünetel az őszi, téli hó­napokban sem. Az üdülő napi vízfogyasztása kereken száz köbméter. Természetesen en­nek nagy része a fürdőmeden­cébe folyik. A „fürdő” hőmér­séklete általában 38—39 fok. Reggelenként mindig friss víz­zel töltik fel a medencét. Breznai Sándor főkönyvelő készségesen kalauzol már a következő esztendőkbe is. — A jövő évtől kezdődően szeretnénk fokozatosan áttér­ni a fizikotherápiás kezelésre — tájékoztat — Berendezke­dünk többek között a reumati­kus, mozgásszervi, légzési és emésztőszervi bántalmak eny­hítésére. így aztán Bükkszék a gyógyüdülő jellegét veszi ma­gára. Másfél ezer vendég Az érkező vendégeket abban a hatvanhárom ízlésesen be­rendezett szobában helyezik el, amelyek az új épület két eme­letén, közülük néhány a ré­gebbi üdülőházban, sorakoz­nak. A szobákba érdemes be­tekinteni, ha csak néhány perc­re is. Modern heverők, apró asztalkák, rádiók, zöld szoba­növények mindenütt A hófe­hér függönyök kis teraszokat takarnak. A főkönyvelő rögtönzött mérleget készít: október vé­géig mintegy másfél ezer ven­dége volt az üdülőnek. A lét­szám természetesen megoszlik a társuló vállalatok között. Nógrádból csaknem ötszázan pihentek Bükkszéken azóta, hogy megépült az új üdülő. Az utolsó csoportban kazári, kis- terenyei, zagyvapálfalvi, ka- rancskészi nyugdíjasok, rok­kant bányászok, munkásasszo­nyok töltöttek itt emlékezetes hetet. Libertényi István Zagy- vapálfalváról érkezett. Több mint fél évszázadon át „szol­gálta” a bányát. Most már nyugdíjat kap, s amikor csak teheti pihen néhány napot. Bükkszéken sem először jár már, s azt mondja: nem is utoljára. A víz, a pihenés, a nyugalom egyaránt sokat hasz­nál. Kacag az üdülő Azért a csend, a nyugalom néhány este átadja helyét a ze­nének, a mulatságnak, a köny- nyeket csalogató tréfáknak. Az érkezést követő ismerkedési estet például lázas készülődés előzi meg. A fakanál,- a sep­rős- és a ping-pong táncnak, amelyeket a kedves, örökké mosolygó „Olgi néni’, azaz Patat Lajosné kultúrfelelős szervez, irányít „Gyula bácsi”, azaz Gömbiczky Gyula igazga­tó segédletével, ma már ha­gyománya van az üdülőben. A győztesek tréfás jutalmán az­tán valamennyien jót mulat­nak. Kacag az üdülő a hétfői tré­fás társasjátékon is. A rész­vétel, korra és nemre való te­kintet nélkül, mindenkinek kö­telező. Alig kezdődik el a já­ték, máris kiderül: alig felej­tettünk valamit. Legalábbis, ami a zálogosdit, meg egyéb mulattató játékokat illeti. Ép­pen úgy tudjuk, mint a gyere­kek. S a kacagás is éppen olyan önfeledt, mint a gondta­lan gyermekeké. Hanem egyszer mindennek vége szakad. Az egy hét szinte észrevétlenül elrepül. Az utol­só nap már amúgy is a készü­lődésé. A vendégek az utazáshoz csomagolnak, a takarító asszo­nyok új üdülők fogadására ké­szítik a szobákat. Azért, aki­nek kedve van, maradhat. Megnyújthatja az üdülést két hétre is. Az ilyen szerencsések aztán újra élik a nyugalmas, emlékezetes bükkszéki napo­kat. V. G. Esik a hó a Mátrában... Találkozás és ismerkedés Agasvárinéval — Dalos, táncos volt az zet és bízta meg azzal, hogy emlékeit a fiatalok „Piroska édesanyám is — így kezdi sí- vigye színpadra a palócok da- nénije”. — Fesztiválokra, ver- kereinek történetét Ágasvári- Iáit, táncait. Ekkor felkereste senyekre, országos ünnepsé­gé, Kisterenye népművésze — a falu öregjeit, dalokat, népi gekre jártunk, és mindenhol tőle tanultam a sok száz nó- szokásokat, rigmusokat gyűj- csak dicséretet, tetszést arat­ta, népi játék nagy részét, tött, s ezekből alkotta meg tunk. A versenyeken arany­amelyeket^ a rádióban, szífl- azokat a táncjátékokat, ame- érmekkel tüntettek ki ben­házban előadtunk. A tíz gye- lyekre a fiatalságot tanítani nünket: TV-t, rádiót, szobro­rek — mert ennyien voltunk kezdte. S az először még ma- kát, könyveket nyertünk, testvérek — sok gonddal, fá- roknyi csoport rövidesen négy- Nemcsak a megyében léptünk radsággal járó felnevelése, a venöt tagú táncegyüttessé nö- fel, Budapesten az Operaház­vekedett, amelyben már — tói kezdve minden színházban egy-egy játéknak megfelelően szerepeltünk a „Lakodalmas”- — idősebbek is részt vettek, sal, a „Fonó” című táncjáté- Tizenhét évig volt táncokta- kunkkal és a „Szerelemkút”- tó, közben a lányok közül so- tál. kan férjhez mentek. A lét- — A táncjátékokat nemcsak idő apró ráncokat rajzolt szám azért mégsem változott, betanítottam, magam is részt ugyan arcára, de Nógrád me- az anyák szívesen engedték a vettem bennük. Egyszer azu- gyében még mindig nincs fia- táncba lányaikat, fiaikat, nem- tgn — s ez egyike legszebb tál, aki őt túlszárnyalná, vagy csak a szórakozás kedvéért, élményeimnek — levelet kap­csuk megközelítené a népda- hanem mert itt helyes viselke- tam a Művelődésügyi Minisz- lok előadásában, az ősi palóc- dést, illemet is tanultak. tóriumból: lépjek fel a rádió­kultúra felelevenítésében. — A szívós munka, a sok ban. El sem akartam hinni. A Régen, még 1948-ban fi- próba meghozta a gyümöi- 20-as stúdióban palócdalokat gyeit fel rá először a község csét. Csoportunk kezdett hír- énekeltem, többek között azt, vezetősége, a helyi pártszerve- nevessé válni — zneséli tovább hogy: Esik a hó a Mátrában— nehéz élet nem tudta belőle kiölni a nótázó kedvet késő öregségéig. Ezt az örökséget viszem én tovább, ameddig az erőm bírja. S még mindig bírja... Az Amint énekelek, csak kitekin­tek az ablakon és látom, hogy nagy pelyhekben hullani kezd a hó ... Majdnem belesültem a meglepetéstől. Azóta sűrűn lehetett hal­lani Ágasvárinét a Magyar Rádióban. Az „Egy falu, egy nóta” műsorában közkedveltté váltak nótái, amit különösen a Nógrád megyei hallgatók sok szép levele bizonyít. Legutóbb Abaújszántón, a Hegyaljai Hetek keretében rendezett II. népművész talál­kozón szerepelt, műsorát a Borsodi Rádió is közvetítette. Sikere nagy volt, s már a jö­vő évben tartandó III. talál­kozóra is meghívást kapott. Most pedig ismét rádiófel­vétel készül dalaiból a me­gyék fmsz-i együtteseinek or­szágos vetélkedője során. A Vidróczki halála című balla­dát és Kállai Bertalan népi zenekara kíséretében egy la­kodalmas „csokrétát” hallha­tunk tőle kbban a műsorban, amelyet a „Palóc földről szól a nóta” címmel december vé­gén sugároz a Magyar Rádió. k. a

Next

/
Thumbnails
Contents