Nógrád, 1967. november (23. évfolyam, 258-283. szám)

1967-11-12 / 268. szám

1967. november 12.. vasamat» NÖGRín 3 Bizalom és meg^őződé§ Budapest — Marseille — Párizs M unkahelyi eszmecserék, szakmai konfe­renciák, baráti beszélgetések százezrei bizonyítják, hogy gazdaságirányítási rendszerünk korszerűsítése, reformja egész társadalmunk ügye lett milliók gondja. A pártszervezetek, a gazdasági vezetők, a pro­pagandisták, s a társadalmi szervek vezetői­nek tájékoztatása mellett immár a legkisebb munkahelyen is folyik a dolgozó emberek tá­jékoztatása, a munkájukat, keresetüket, kö­rülményeiket érintő részletek átfogó megbe­szélése, megvitatása. Százezrek vettek részt a nyáron szervezett pártnapokon, csoportos be­szélgetéseken, brigádgyűléseken. Figyelmet érdemel, hogy számos pártszervezetben mun­kahelyenként, társadalmi rétegenként, s az emberek érdeklődési körének megfelelően dolgozták fel a reformmal összefüggő legfon­tosabb helyi kérdéseket. Kitűnően beváltak, megannyi fenntartást és bizonytalanságot tisztáztak a népművelőkkel, pedagógusokkal, egészségügyi dolgozókkal folytatott beszélge­tések. Mindenütt jó hatást váltott ki az em­berekben, kedvező irányban befolyásolta a tömeghangulatot, hogy számos eszmecserének, vitának a közvetlen munkahelyi vezetők vol­tak az előadói, vitavezetői. A reformot övező nagy társadalmi érdeklő­dés felhívja azonban a figyelmet a tömegek­kel folytatott eszmecsere, a közvéleményfor­málás és tájékoztatás néhány fogyatékosságá­ra is. A pártszervezetek helyesen figyeltek fel arra, hogy egyes gazdasági vezetők tevé­kenységében még mindig sok a tétovaság, az utasításvárás. az egészségtelen óvatoskodás. Akkor is megmutatkozik ez. amikor a világos vállalati koncepció kialakítása és annak a dolgozókkal való megvitatása csak elősegít­heti és meggyorsíthatja a hatékony cselek­vést. A másik negatívuma a reformmal össze­függő politikai tömegmunkának az, hogy he­lyenként túlzottan általánosságban mozog a tájékoztatás. Előfordul az is, hogy egyes gaz­dasági vezetők — informáltságukat tekintve —, nem tartanak lépést az elhatározott köz­ponti intézkedésekkel, s ebből következően elégtelen munkatársaik és a dolgozók tájékoz­tatása. Jogosan teszik szóvá a pártszervezetek, hogy nem mindig elég átgondolt, s nem min­dig elég alapos a különböző gazdasági intéz­kedések politikai hatásának és következmé­nyeinek felmérése és elemzése. A negatív je­lenségek között utalni kell arra is, hogy a sokrétű véleménycserék mellett is maradtak ki olyan társadalmi rétegek, ahová még nem jutottunk el a reform emberi kihatásainak konkrét és világos megmagyarázásával. Külö­nösen figyelmet érdemelnek itt olyan rétegek, mint a kereskedelmi dolgozók, háziasszonyok, művészek, bejáró dolgozók. Mindezek mellett a munkások és a szövetkezeti dolgozók alap­vető tömegei őszintén bíznak a reformban, több szervezettséget, tempósabb és hatéko­nyabb munkát várnak tőle. Pártszervezeteink­ben általános az a vélemény, hogy ez a bi­zalom, a dolgozó emberek még figyelmesebb meghallgatásával, a vállalati döntésekbe va­ló bevonásával —, rövid úton alkotó aktivi­tássá és szilárd meggyőződéssé változtatható. Lényegében ez a feladat áll ma a pártszer­vezetek tömegpolitikai munkájának közép­pontjában. A tömegpolitikai munka tartalmi kérdései­nek sorában a legelső helyen áll a helyi, vállalati munkával konkrétan összefüggő in­tézkedések politikai kihatásainak elemzése s magyarázása. Alapvető politikai, termelési igényként jelentkezik, hogy minden egyes munkahelyen ismerjék, értsék a dolgozók az adott terület tevékenységét, jövőjét érintő szervezeti, gyártmányfejlesztési, műszaki-fej­lesztési, bérezési, munkaszervezési Intézkedé­seket. Tudják, értsék az emberek, hogy mi történik körülöttük. Ez pedig csak úgy bizto­sítható, ha magas fokón megvalósul a gaz­dálkodási, termelési folyamatok kihatásainak igényes politikai elemzése. Mindez alaposabb tájékozottságot és rátermettséget követel a gazdasági vezetőktől, — és a gazdasági, poli­tikai és erkölcsi célok együttes érvényesíté­sét. — Nincs „csak” gazdasági intézkedés, — ilyen vagy olyan összefüggésben valameny- nyi döntés kihat az emberekre. Ez pedig már politika! Mindebből következik, hogy a párt- szervezeteknek, a kommunistáknak a dolgo­zó emberek mellett magas fokú politikai szer­vező munkát kell végezni a gazdasági vezetők körében is. Olyan munkahelyi légkört és közhangulatot kell kialakítaniok, amelyben minden vezetőnek munkaköri kötelessége in­tézkedései politikai kihatásainak, következ­ményeinek elemzése. Általános tapasztalat, hogy elsősorban a bérviszonyokkal, a vállalati juttatásokkal, az áruellátással, a foglalkozta­tással, a kollektív szerződésekkel, a jövő évi tervekkel, s a termelőszövetkezeti törvénnyel összefüggő kérdések foglalkoztatják az em­bereket. A véleménycserék, beszélgetések kö­zéppontjában ezek konkrét tisztázását kell állítani. Az őszinte eszmecserék lehetőséget adnak a kölcsönös tájékoztatásra, a jó köz­hangulat megteremtésére. E kérdések konk­rét tisztázására azonban senki se várjon re­ceptet. Az emberek többnyire nem azt kér­dezik, hogy „általában” miként alakulnak a dolgok, hanem azt, hogy az ő falujukban, az ő üzemükben mi és hogyan lesz holnap. Ezt pedig csak a helyi vezetők tudják pontosan megmondani. A dolgozó emberek egyre növekvő érdeklő­dése, a megbeszélésre váró kérdések soka­sága megköveteli a tömegpolitikai munka, a tömegtájékoztatás eszközeinek és formáinak korszerűsítését, fejlesztését is. Az élet min­den területén növekszik a gyors tájékozta­tás, a hatékony informálás iránti igény. S itt minden eddiginél nagyobb szerepet tölthetnek be a párt és szakszervezeti bizalmiak, a szo­cialista brigádvezetők, csoportvezetők. Jól teszik a pártszervezetek, ha minél hamarabb rendszeressé teszik e — közvetlenül a dolgo­zók között élő, velük minden órában érint­kező — vezetők színvonalas, alapos tájékozta­tását. Csak a vállalati munka javát szolgálja, ha az igazgató, a főmérnök, vagy a főköny­velő leül a dolgozók bizalmi embereivel, s tájékoztatja őket az egyes aktuális intézkedé­sekről, kikéri javaslatukat, véleményüket. Ezzel a módszerrel ténylegesen megoldható lesz a dolgozók gyors és pontos tájékoztatá­sa, a tájékozatlanság szülte különböző kombi­nációk felszámolása. A nagyobb tömegeket érintő gyűlések, pártnapok mellett jól bevál­tak a 20—30 dolgozó részére szervezett cso­portos beszélgetések, ahol kötetlen eszmecse­re alakulhat ki, s az összes „nehéz” kérdések me"’itatásra kerülhetnek. i élet naponta új és új kérdéseket vet fel. Nem lehet megállni, nem lehet le­maradni. Az átfogó és konkrét tájékoztatás, a dolgozókkal való őszinte eszmecsere, a re­form alapelveínek helyes és átgondolt érvé­nyesítése a legfőbb eszköze annak, hogy a megértés és bizalom minden jószándékú ál­lampolgárban meggyőződéssé és aktivitássá váljék. Ágoston László Az igazi nagy élményeket, egy életre szóló emlékeket ho­zó utazások a brüsszeli világ- kiállítással kezdődtek. És tu­laj dónk: éppen ezt a kiküldetést tartja munkája eddigi legna­gyobb elismerésének. A ma­gyar üvegipari anyagot is ő állította össze, saját alkotásai­val is részt vehetett. Óriási öröm volt a világkiállítás ren­dező bizottságának elismerő oklevele. Azóta az üvegcsiszo­ló mesterből lett iparművész bejárta Európa sok városát: Poznan, Prága, Karlovy Vary, Lipcse, Drezda, Moszkva, Ki- jev. S az idén ősszel: Francia- ország. A külkereskedelmi vállalat viszonozta ezzel Ta­kács Géza üvegtervező-ipar- művész szolgálatait az export fejlesztéséért. Az öblösüveggyár tervező irodájában itt is, ott is vitri­nek, asztalok. Mindenütt kely- hek, kancsók, vázák. Kiseb­bek és nagyobbak, karcsú és öblös formák. A sok-sok szín, csillogás eleven kontrasztja az iroda zsúfolt, szegényes be­rendezésének. Ugyan ki hinné, hogy az idei Budapesti Nem­zetközi Vásáron az év leg­szebb terméke kitüntetéssel jutalmazott Takács-féle ször- pös készlet és megannyi üvegbe álmodott szépség itt született. (A gyárban most rekonstrukció folyik. Vajon eszébe jut-e valakinek az új épületek egy traktusában mél­tó helyet szorítani az iparmű­vészeknek?) Takács Géza mo­solyogva vonja meg a vállát. Ez van, ezt kell szeretni... Aztán térképet tesz elém, amelyre a korábbi utalások után berajzolta a franciaor­szági útvonalat. Budapest — Marseille — Párizs — Buda­pest. — Az elsőrendű cél Mar­seille volt, ahol éppen ipari kiállítás nyílt. A nemzetközi pavilonban mi, magyarok is szerepeltünk. Textíliákkal, hir- adástechnikai, élelmiszeripari termékekkel. És persze üveg­tárgyakkal. Felhatalmazásom volt arra, hogy a FERUNION képviselőjével felkeressem francia üzletfeleinket Mar- seille-ben és Párizsban is. — Akkor nem sok ideje maradhatott nézelődésre ...? — Nem sok. Útközben azért megálltam egy napra Velen­cében, szétnéztem Toulonban, Marseille-ből kirándultunk If- várába, Monte Cristo legendás börtönéhez. Különösen Párizs­ban éreztem, hogy repül az idő. Mint egy amerikai turis­ta, beszáguldoztam a Champs Eliseé-t, a Louvre néhány termét, a Notre Dame-ot, s már indulni kellett hazafelé. — Mit hozott magával? Mosolyog. — A lányomnak egy szi­vacskabátot. De a' feleségem majdnem visszazavart vele. Annyiért itthon is megkaphat­tam volna, ha nem olcsóbban, azt mondta. — Nem erre gondoltam ... Elneveti magát. — Sejtettem. Szóval: a megérkezésem napján már várt az üzenet, vágjam maga­mat estélyibe, fogadás van, a vásár magyar napja tisztele­tére. A francia szónok meleg szavakkal méltatta a kiállítás magyar anyagát A franciákat örömmel tölti el, mondta, hogy annyi év után ismét részt veszünk a kiállításon. — Mennyi ebből a hagyo­mányos francia udvariasság? — Szerintem semmi. A ma­gyar anyag valóban nagyon mutatós volt, s ez vonatkozik üvegtermékeinkre is. Egyéb­ként úgy vettem észre, nem zavartatják magukat akkor sem, ha valami kifogásuk van. — Ügy értsem, voltak kel­lemetlen percek is? — Előfordultak. — Milyen tapasztalatokat szerzett? — Hosszú volna részletezni. Csak a legáltalánosabb be­nyomásokat: Marseille-ben jól megnéztem a francia és az olasz üvegárukat. Óriási, és nagyon választékos készlettel vonultak fel. A kivitel finom­sága, a színek sokrétűsége rendkívül kulturált, modern üvegiparról tanúskodik. Ugyanezt tapasztaltam néhány nappal később, a párizsi „üvegutcában”, ahol egymást érik az üveg-, porcelánüzletek, áruházak, bemutató termek. — A tarjáni üvegről mi a francia vélemény? — Tetszik az üvegünk. Jó a színe, színezése, díszítése. A formáink is kapósak. Divatos, de mégis más, mint a francia, olasz, vagy a csehszlovák. — Mi nem tetszett? — Ellenőriznem kellett né­hány reklamációt. Sőt, külke­reskedelmi képviselőnk fel­kért egy parádi ólomkristály- váza-szállítmány kontrollálásá­ra is. zett festett mintakollekción­kat. Az elsőtől az utolsóig oxi­dálódott. Aztán itt is, másutt is mutattak olyan kehelyszéri- ákat, amelyeknek darabjain a falvastagság egyenlőtlen, nem egyforma a talpvastagság, az egyik magasabb, mint a má­sik, feltűnő a szájkiképzés kü­lönböző technológiája, a jég­vödör fülei ferdén „felra­gasztva” ... és így tovább. — Nem valami célravezető már a mintakollekcióval el­riasztani új üzletfeleket. ■. Sóhajt. — Hát igen. Azonkívül ma­gasnak tartják az árainkat. — Mit szóltak idehaza? — Megírtam a jelentésemet. Tudom, hogy nem mindenki­nek tetszett Dehát én nem gratulációkat fogadni utaztam Franciaországba. Az a célunk, hogy hasznosítsuk, megszívlel­jük a kifogásokat is. — És ...? — Máris utasítottak, hogy a tervezésnél legyek tekintettel a súlycsökkentésre. — Csakhogy a finom üveg­áru értéke elsősorban nem a több vagy kevesebb anyagon múlik ... — Ez általában igaz. De azért megpróbálunk spekulál­ni. A franciák is elmondták néhány óhajukat. Lerajzoltam nekik, tetszett, várják a min­takollekciót. — A reklamációk ellenére? — Természetesen. Hiszen, nézze, hiba az mindig akad. Igaz, talán a legjobban az rontja egy vállalat hitelét, ha egy kiviteli felületességet a belső ellenőrzés hanyagsága tetéz. Különösen mintakollek­ciók esetében. Azért, mint em­lítettem, a franciáknak tetszik a magyar áru. És amióta ha­zajöttem már egy tucatnyi megrendelés érkezett tőlük. Felüliünk, búcsúzom. — Hová szeretne legköze­lebb eljutni? — Baglyasra — nevet Ta­kács Géza. — Ugyanis, ott él­nek a rokonaink, és már régen jártunk náluk. Bár — fűzi hozzá el-eltűnődve —, ha el­gondolom, mire futotta az időmből, hagytam én Mar­seille-ben, Párizsban is lega­lább két hónapra való látni­A XNE6 elismerése a megyei NEB-nek Elnökségi ülést tartott a Központi Népi Ellenőrzési Bi­zottság. A tájékoztatásról ér­tekezve megállapította, hogy a NEB-eket a tárgyilagosság, a pontosság és a lakosság érdek­lődésének kielégítése jellemzi. Ez a munka a legkövetkezete­sebben és a legmagasabb szín­vonalon — betűrendben sorol­va — Borsod, Csongrád, Ko­márom, Nógrád, Szabolcs és Vas megyében folyik; gyenge viszont az ilyen tevékenység Baranya, Hajdú, Fejér, So­mogy és Tolna megyében. A Központi Népi Ellenőrzési Bizottság elnök sége utasítás­ban juttatta kifejezésre, hogy helyesli és kívánatosnak tart­ja annak az átfogó .tájékozta­tási módszernek elterjeszté­sét, amelyet a Nógrád megyei NEB alkalmaz, s amely nem csupán újságcikkekben, de an­kétokban, munkaértekezletek­ben és más szervekkel közö­sen tartott rendezvényekben is megnyilvánul. ijcrka néni A ház, amelynek hivatásos, és laikus néprajzkutatók a csodájára járnak, nem mesz- szire fekszik á kállói temető­től. öreg ház, helyenként be­horpadt nádfedéllel, széles eresszel és régimódi, szűk ab­lakokkal. A konyhán át juthatunk a szobába, vagy másik oldalt a kamrába. A konyha fölött tá­gas, szabad kéményben fütyöl, száguldoz a szél: a néphit szerint sehol olyan Ízletesre nem füstölödik a kolbász és a sonka, mint az ilyen nyitott kéményben. Künn még csak az első je­leit küldi az alkony, de a ház­ban máris esti sötétség honol. — Ki jár itt? — szól a szo­bából a vékony, félénken ülő hang és botjára hajolva örc- gecske asszony tipeg elő. — Mit akarnak? — Csak a házat jöttek meg­nézni, Terka néni — nyugtat­ja meg kísérőm. — A házat — ismétli a cér­nahang. — Mit akarnak a há­zammal? — Csak megnézik, Terka néni. — öreg ház. Hát csak néz­zék. Mindig a házat nézik. A sértődöttség nélküli, őszinte megjegyzés nélkül is az idős háziasszony köti le a figyelmemet. Ehhez az évszá­zados műemlékhez nagyon hozzáillikl — Hány éves? — Kilencvenkettö, édes fiam. A szobába tessékel bennün­ket és kér, hogy gyújtsuk meg a lámpát, de óvatosan. Az óvatosság nem hiábavaló: lám­páját nem áram, hanem pet­róleum működteti és az üveg könnyen megreped. — Csak egyedül él? — Nyolcvanéves volt Koncz Ignácz, az uram, amikor odébb költözött néhány portával — s mindnyájan értjük, hogy a temetőben van már az a por­ta. — Pedig két család is élt valamikor az öreg házban. Elnézést kér, de a tyúkjait kell bezárnia. Követem min­denesti munkájához. Fiatalo­san rendezkedik a tyúkól kö­rül, már amennyire a nehéz lábak és a bot megengedik a fürgeséget. — Már ilyen ház nincs több a faluban — mondja közben és pillanatra megtorpan. — A férjem az erdőn dolgozott télen-nyáron, csakhogy az nem volt nyugdíjas állás, mint most. — Most miből él? — Kétszáz forint járadékot kapok az SZTK-tól. .. Meg jószágot tartok ... Aztán se­gít rajtam a testvérem négy fia is. Az egyik brigádvezető, a másik állatgondozó, fejő a tsz-ben, a harmadik üzletve­zető az élelmiszerboltban, a legöregebb meg kocsis a tsz- ben ... Hej, ha akkor ilyen világ lett volna, amikor én fiatal voltam! A tyúkok önmaguktól is megtalálják helyüket az ól­ban. Rájuk zárja az ajtót. Be­tipeg a szobába, ahol a pet­róleumlámpa gyér fénye arco­kat villant meg. Közben a két szomszédasszony is átlátoga­tott, hogy szemügyre vegye Koncz Ignáczné, Rovotka Te­réz ismeretlen és váratlan lá­togatóit. De Terka néni gondolatait ez sem zavarja. — Ilyenkor ősszel hajnal kettőrkor jártunk répát szed­ni, meg az erdőre dolgozni — mondja. — Kezdeném elölről szívesen, elhihetik. Mert akik most élnek, tán nem is tud­ják, milyen jó nekik ... L. Gy. — Talán maradjunk Salgó- valót. Szívesen visszamennék. turjánnál. Talán egyszer... Ha megnye­. _ ., , , ,. rém a lottó-főnyereményt... — Az egyik kereskedő elem , rakta a nemrég hozzá érke- Csizmadia Géza Tartalmasabb klubéletet a mezőgazdasági üzemekben Fontos szerepet tölt be a mezőgázdasági üzemekben a jól irányított, tartalmas klubélet. Jelenleg a megye állami gaz­daságaiban, az erdőgazdaságban stb. 11 klubszoba nyújt le­hetőséget a dolgozók kulturális érdeklődésének kielégítésé­re. A klubélet azonban nem folyamatos, hiányzik a meg­határozott program. Igaz, hogy a mezőgazdasági dolgozók tavasztól késő őszig való elfoglaltságát figyelembe kell venni, ami megnehezíti a kulturális munkát, a kínálkozó lehető­ségeket azonban jobban ki kellene használni. A tartalmasabb klubélet kialakítását segítik elő a klu­bokban levő televízió- és rádiókészülékek, újságok, folyóira­tok és a könyvek. A legjobban felszerelt klubszobák Nóg- rádkövesden, Szirákon' és Borsosberényben állnak az állami gazdasági dolgozók rendelkezésére. Ennek ellenére éppen ezekben a gazdaságokban nem alakitották ki, az új felada­toknak megfelelően a folyamatos klubprogramot. Pedig min­den klubnak rendelkeznie kell programmal, amely magában foglalja a könyvkölcsönzést, a könyvpropagandát, ismeret­terjesztő előadásokat, rádió és tv-adásokat, ifjúsági rendez­vényeket stb. A szakszervezeti bizottságok, s a klubok sokat segíthet­nek — eddig is segítettek — a szocialista brigádok művelő­dési vállalásainak teljesítésében. Ugyanakkor elősegíthetik a munkásszálláson lakók nevelését, oktatását, szórakoztatása! Az eddigi tapasztalatok szerint a legjobb eredményt könyvpropagandában, az olvasás megszerettetésében érté', el a klubok. * P. A. i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents