Nógrád, 1967. november (23. évfolyam, 258-283. szám)
1967-11-12 / 268. szám
4 NÖGR kD 1967. november 12., vasárnap Kosár Vencel ötssás forintja Somlyóbányai kis házának kertjében szorgoskodik most is Kosár Vencel nyugdíjas bányász. Hatvanhat éves, éppen ezért már kucsmát tesz a fejére, öltözéke is meleg. Nem mintha félne a hűvösebb időtől, inkább az asszony kedvéért. Ö félti jobban. — Igen, úgy van — invitál a kis lakás bejárata felé. A konyhaszekrényből iratkö- teget vesz elő, szép sorjába összegyűjtve minden fontosabb okmány. Kezébe veszi rózsaszínű cédulácskát. — Tessék itt van — s öröm sugárzik arcáról. °!vasom a csekket. A feladó: Kosár Vencel, lakása Somlyó-bányatelep. A csekk száma: 909—445. A címzett: Szolidaritási Bizottság, a függetlenségükért küzdő népek megsegítésére. A feladóvevény ötszáz forintról szól. Arról az összegről, amelyet a napokban adott postára Kosár Vencel, a vietnami gyermekek, anyák, öregek megsegítésére. Hogyan is történt? — Mint nyugdíjas bányász öt évig voltam a munkásőrségnél őrségben —kezdi a történetet ez a csupa szív idős ember. — Amikor hazafélé ballagtam, láttam az erdőben, hogy sok nyírfát kivágtak. Mindennap gyűjtöttem a vesszőket. Héjaztam, tisztítottam. Aztán, amikor nagyon sok időm lett, mert a nyugdíjasnak aztán van, a szárított vesszőcskéket formálni kezdtem ... Kosár, meg seprű lett belőlük. Szép, tiszta, fehér. Olyan, hogy még az erdész sem ismert rá. Meg is kérdezte: milyen vesszőből fonom én ezeket a szép dolgokat... Kosár Vencel szorgalmasan pvűjtötte a vesszőket. S ahogyan száradtak, mert száradni kell, hogy a kosár ne deformálódjék el, úgy fonta formába a somlyóbányai nyugdíjas. Évről évre. mind többet. összegyűlt már több mint húsz seprű, meg tíz kosár. — Szeretek olvasni, járatom az újságot is — folytatja a beszélgetést. — Egyszer azt olvastam, hogy szerte az országban gyűjtést rendeznek a vietnami nép megsegítésére A telepen lakó bányászok napi keresetüket ajánlották fel. Sokan társadalmi munkát is végeztek, főképpen az asz- szonyok, s annak az értékét küldték el... — Este volt. magam is gondolkodtam, mit lehetne nékem, egy öreg nyugdíjasnak tenni. Akkor jutott eszembe a ko6ár, meg a seprű. Mondom az asszonynak: Anyjuk, én úgy cakk-pakk, ahogy van, ha el tudom adni ezeket a kosarakat, meg seprűket, az árát a vietnami testvéreknek ajándékozom. A kapott válasz nagyon rövid és tömör volt. Azt mondta: én is gondoltam erre... Persze nem ment könnyen, mint azt Kosár Vencel gondolta. A tanácson — amikor engedélyt kért arra, hogy a piacon értékesíthesse saját készítményeit, azt a választ kapta: nem lehet, mert akkor iparengedély is kellene. Ö viszont nem adta fel a reményt. Elhatározta. hogy mit akar tenni, tűzön-vízen át, de valóra váltja. A különböző tömegszervezetek után jutott el a Hazafias Népfronthoz. — Adja el a telepen — hangzott a válasz. — Rendben van, erre Is gondoltam. Vasárnap délelőtt megszólalt a hangosbemondó a bányatelepen. Hírül adta, hogy Kosár Vencel bácsi, a nyugdíjas bányász szabad idejében font és kötött áruját értékesíti, s az érte járó pénzt a vietnami gyermekek, öregek megsegítésére ajánlja fel. Akkora forgalom aligha volt még valaha Kosár Vencel lakásában, mint ázon a napon, öregek, nyugdíjasok, fiatalok adták egymásnak a kilincset. Mindenki venni akart. Ki eSy kosarat, ki egy seprűt. 1— Itt a névsor. Felírtam mindenki nevét, aki vásárolt, meg azt is. mennyit fizetett. A végén aláírásukkal is igazolták az emberek az összeget. Azt akarom, hogy tudják később is az emberek, hová került ez a pénz. Olvasom a névsort. Csirke Lajosné 18 forint értékű árat vásárolt, de 35 forintot fizetett. özvegy Dorozsin János- né, idős nyugdíjas négy forinttal toldotta meg az értéket. Fájd József és sokan mások két forintot adtak még ahhoz, hogy több fusson be a számlára. Gyűlt a pénz. Kosár néni rakta egymásra a tízeseket, húszasokat, később a százasokat. Amikor minden elfogyott, tiszta lett a kamra, Kosár bácsi megnyugvással vette tudomásul: ötszáz forintot ért a munkája, ennyi gyűlt össze a kis telepen... A munka öröme ezután következett. A Népfront elnöke kitöltötte a csekket, Kosár bácsi pedig begyalogolt a városba. Zsebében a csekk és az ötszáz forint. Ügy érezte, most mindenki őt nézi. Öröm sugár zott az arcáról. A gondolatok egymást váltották. — Milyen érdekes — mondja szinte maga elé. — Vietnamban kosárban hordják a követ és a földet, hogy újjá építsék a lebombázott hidakat, utakat, eltakarítsák a romokat. Hm... Nékem meg a nevem is Kosár, meg a kosárból ösz- szegyűlt forintot küldhetem a messzi földre. Hát ez lenne a véletlen találkozás...? — Egyet azért szeretnék még elmondani. — szól hozzám a beszélgetés során. — Nagyon hálás vagyok azoknak, akik vásároltak tőlem. Különösen, akik többet is fizettek, mint kellett volna... A pénz, az ötszáz forint már eljutott rendeltetési helyére. Lehet, hogy éppen kosarakat vásárolnak újra belőle? Ki tudja! De ha így is történne, Kosár Vencel akkor is megtette a magáét. A lüktető élet megteremtését segítette elő... Somogyvári László Csontváz műanyagból, AUDIA és feleltetőgép Mi készül az Iskolai Taneszközök Gyárában? 1950 óta önálló üzem az Iskolai Taneszközök Gyára. Rövid idő alatt hatalmas feladatokat kellett megoldania. A háborúban az iskolák nagyrésze elpusztult, és a romok alatt ott maradtak a tönkrement taneszközök is. Eleinte csupán a legsürgősebb, alapvető szemlélMűködik egy tudományos kutatócsoportja, amely pedagógusokból áll. és természetesen van egy műszaki-termelési apparátusa, amely a gyakorlatban kivitelezi az ötleteket. Egyre inkább terjed az a szemlélet, hogy az iskolában Nem kell eredeti csontvázat vásárolni tető eszközöket gyártottak: a méterrudak és a lombikok gyára volt abban az időben. Akkor a háború következményei, most pedig az iskolareform követelményei szabják meg az üzem profilját. Az iskolareform meghozta az új tanterveket, s ehhez szinte másod- percnyi pontossággal alkalmazkodott a gyár kollektívája. Terre*,* a tudományos kutató Két nagy részlegre osztható az Iskolai Taneszközök Gyára. minél több önálló kísérletet folytassanak a tanulók, együttműködve az előadó tanárokkal. Mind több a szakközép- iskola, és ez törvényszerűen maga után vonja a taneszközök és szemléltetőeszközök gyártásának fejlesztését is. nyiségű és minőségű szemléltető eszközhöz jussanak. Csupán ebben az esztendőben fizikai, kémiai és biológiai jellegű iskolai alapfelszerelésből mintegy kétezer darabbal gazdagodtak az iskolák. A kutató- csoport elkészítette az úgynevezett normalistát, ami magában foglalja mindazt az alapvető felszerelési tárgyat, amire az iskolának szüksége van. De természetesen sok idő kell még ahhoz, hogy a legmesz- szebb eső tanyai iskola szertára is rendelkezzék valamennyi szemléltető és kísérleti eszközzel. De addig is, amíg nem tudnak alkatrészt ;üldeni, műszaki rajzokkal és Hasznos tanácsokkal szolgálnak az iskolának, miként készíthetnek saját maguk is szemléltető eszközöket. Gép vissvástat I968-ra több új, bonyolult berendezést gyártanak az iskoláknak. Megjelenik sorozat- gyártásban a felelet-ellenőrző- gép. A tanár a gép segítségével pillanatok alatt meggyőződhet az osztály felkészültségéről. Üjdonság lesz az AUDIA is: ez elsősorban a modern nyelvoktatást segíti. A diákok a képpel szinkronban hallhatják a hangot, s az előadók akár kézi távvezérléssel, akár automatikával irányíthatják működését. Szinte nincs már olyan tantárgy az Iskolában, amihez ne készülnének szemléltető vagy kísérleti eszközök. A mágneses táblán különböző alakzatban elhelyezhető kis korongok segítségével az énekoktatást korszerűsítették. Nem kell már csontvázat sem vásárolni, mert itt műanyagból készül a szertárak e pótolhatatlan eszköze. A Nyikolaj Amoszov: Szív és gondolat FORDÍTOTTA: RADÖ GYÖRGY 58. Egy idős doktornő, nőorvos, aki sok évig dolgozott egy kisvárosban és sok nőt megmentett, ezeket mondta nekem: — Azt hiszi, nem látom, hogy átmegy az utca túlsó oldalára, ha azt reméli, hogy még nem vettem észre... De ... mégse haragudjunk ezért. Képzelje el. hogy egy nagy összeget kapott kölcsön és nem tudja visszafizetni. A hitelező nem követeli a pénzt, nem is számít rá, és mégis ... vajon kellemes az, találkozni a hitelezőnkkel? Ez az adós érzése. Bizonyára igaza van. De rajtam ez nem segít. Én szeretnék valamit visszakapni. Legalábbis valamikor még szerettem volna... Az embereknek tudniuk kellene, hogy az orvos, amikor megment egy reménytelennek látszó beteget, nemcsak azt a munkáját adja oda, amelyért a fizetést kapja, hanem a leikéből is odaad egy darabkát. Kell, hogy odaadja — feltéve, hogy igazi orvos és még megvan benne az irgalom érzése. Milyen elszomorító látni, hogy orvosok és páciensek között hogyan éleződik ki a kölcsönös sértődöttség, és hogyan teszi őket idegenekké, olykor éppenséggel egymás ellenségeivé. Lehet, én mindezt a magam szemszögéből nézem, de annyi bizonyos, hogy az orvos is megszenvedi ezt a folyamatot. Tehát én is elítéljem a kollegámat, úgy, ahogy Masa? Ő, szegény, ezt nem értheti, mert benne már rég elhatalmasodott az „irgalom”. Nyilváp ez be is tölti egész életét, hiszen a klinikáij kívül nincs senkije- semmije. Kérlelhetetlen. Szükség van ilyenekre, ők tartanak ébren. Bárcsak lélektelen emberből ne lehetne orvos. Én sem ültetném börtönbe az ilyeneket, mert bűnükre nincs törvény, csak elvenném a diplomájukat. Vagy legalábbis, eltávolí- tanám őket a betegek mellől — ücsörögjenek a laboratóriumokban. A tanítóé és az orvosé az a két mesterség, amelynél az emberszeretet elengedhetetlen. — Nos hát fiúk, nem követtünk mi el hibát a pályaválasztáskor? Hallgatnak. Helyesen. Ilyesmiről nem illik beszélgetni. Legkevésbé velem, a „főnö- kük”-kel. Most, úgy látszik, jobb, ha távozom, mert ebből már nem lesz derűs beszélgetés. Megyek. A műtőbe nem nézek be. Nem akarok zavarni. És bizonyára van, amit nem jól csinálnak, bosszankodnám. Belefáradtam már, hogy harcoljak minden apró ügyetlenség ellen. Reggelenként még futja az energiámból, este már nem. És Szásán pillanatnyilag semmiben sem segíthetek. Onyipkóhoz, meg a többi megoperált beteghez sem kívánkozom. Ott van Marija, ott van Petro, ök miért nem győznék energiával? Sokkal fiatalabbak. Nincs is ott semmi baj. Hallanám. Szobámba menjek? Mellette vár Irina. Hallgatózik, jövök-e már. Nem történt- e valami Szásával. Nincs kedvem társalogni vele. Mindent megmondtam. Hát hová? Az erkélyre. Rágyújtani. Ott vannak karosszékek, a betegek most alszanak. Legalábbis fekszenek. És sokan hallgatóznak, úgy, mint Irina vagy Raja. Sötétség. Felhős, fülledt idő. Különös tavaszillat. Bosszant, amit beszéltünk, ami történt. Milyen mások ezek a gyerekek. Minden ember más. Matematikailag szólva: nem egybevágóak. „Viselkedési programok” — így áll Szasa füzetében. Pokolian bonyolult história ez az emberi viselkedés. Köröskörül hány olyan cselekedet, amelyet képtelenek vagyunk megmagyarázni. A szerető atyák és mamuskák. A nyers modorú orvosok. A féi- bolond feltalálók. Vagy akár a tömeg ... munkába jár. tévét néz, gyereket szül. Kissé becsületesek, kissé gyávák hűvösen szeretnek, mértékkel gyűlölnek. Ki mennyire képes. Különféle „viselkedési programok” Ez nyilván igen fontos: megismerni a programokat. Meg ismerni, vagyis megalkotni a modelljüket. Már jómagam is könnvedén használom e kifejezéseket. Mindenkinek fontos, hogy megismerje önmagát. S ezáltal még jobban felfegyverkezzék az életre. A boldogságra. Kü lönben saját szorongásaink és szenvedélyeink homályában tapogatóznánk. Fontos ez a társadalomnak is. A társadalmat jobbá tenni azt jelenti: programot alkotni egy bonyolult rendszer részére, amelynek az ember az eleme. <Folytatjuk.) Ezzel a berendezéssel a diákok könnyebben tanulják az elektromosságtant (MTI — Foto) Ma már több mint ezerféle iskolai felszerelés készül a gyárban, ehhez tizenhárom és fél ezer féle anyagot, illetve alkatrészt használnak. Különös gondot fordítanak arra, hogy a vidéki iskolák, még a tanyai iskolák is — megfelelő menyműanyag-csontváz könnyen tisztántartható és törhetetlen. A mezőgazdasági szakiskolák számára rövidesen elkészül a talajvizsgáló felszerelés. Kiszállítható a terepre, önálló kis laboratórium. Regős István Több mint ezer óra társadalmi munka A Nógrád megyei Fémipari Vállalatnál a társadalmi munka szervezését a dolgozókat leginkább érdeklő és érintő feladatok elvégzésére irányították. Ennek megfelelően a jelentkezők az új telephely kialakításánál működtek közre. A fizikai dolgozók az előbb említett helyen a belvízleve- zető-csatorna építésén fáradoztak és egyéb talajm: nkákat végeztek el. Ugyanitt tevékenykedtek a vállalat alkalmazottai is. Az előbbiek 900. az utóbbiak pedig 370 órát töltöttek el társadalmi munkával.
