Nógrád, 1967. november (23. évfolyam, 258-283. szám)
1967-11-05 / 262. szám
1957 november- S. vasárnap N fl <5 T? * Ti 3 Xógrád a nagy idők sodrában XII. Á gondolat tovább éi és tettekre lelkesít! A Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme után, 1917, december 13-án, ezt írta a Felsőnógrád: „Kelet felől új csillag tűnik fel, mely a világ bölcseit elmélyedésre, gondolkodásra inti. Ez a csillag még bizonytalan fénnyel világít — de világít! — Akik most még eltakarják arcukat a fény előL azok nem sokáig fognak bujkálni előle, mert ez a fény utoléri és színvallásra fogja kényszeríteni őket.” — A cikk írója jó „jós”-nak bizonyult, mert tárgyilagosan szemlélte kora eseményeit és volt ítélőképessége. Én a magam részéről egy kicsit büszke vagyok erre a cikkre, mert nógrádi ember írta és amit leírt, az egy kicsit a megye haladó szellemű értelmiségének is a véleménye. Olyan vélemény, amely a megye munkásosztálya célkitűzéseinek és törekvéseinek a megértéséből fakadt és azért túlnézett a szűk hazai kereteken. — És éppen ez, a nagy távlatokban való gondolkozás megteremtése és a nagy távlatokban való cselekvésre ösztönzés az, amit — megyei vonatkozásaiban különösképpen — a Nagy Októberi Forradalom, a szocializmus, és ezen túlmenően, az egész emberi élet értelmének értékelése szemszögéből nézve adott. Ennek az októberi gondolatnak egyik megtestesítője Schramm Miklós orosz hadifogoly orvosnövendék, akit szolgálattételre a balassagyarmati kórházhoz osztottak be, és aki egyike volt nemcsak az orosz foglyok, hanem a magyar proletárok körében is a bol- sevizmus eszméi terjesztőinek. Schramm — oroszosán írva Sram — a legválságosabb időkben is felismerte, hogy hol a helye. Amikor Balassagyarmat munkássága fegyverrel a kezében verte ki az intervenciós csapatokat, Sram — mit sem törődve a golyózáporral — élete kockáztatásával szedte össze a sebesülteket, és neki köszönhető, hogy azok közül sokan nem vérez- tek el. A Tanácsköztársaság kikiáltása után a Magyar Vörös Hadsereg egészségügyi szolgálatába lépett és a gyarmati kórházban érte a proletárdiktatúra megszűnése. Nyomban letartóztatták. A balassagyarmati törvényszék 1919. szeptember 16-án kezdte ügyének gyorsított eljárással való tárgyalását. Október 23- an hathavi börtönre és mint külföldi állampolgárt, az országból való kitiltásra ítélték. Schramm — ahogyan a törvényszéki iratok írják nevét — egyike azoknak az elfelejtett internacionalistáknak, akik a Nagy Októberi Szocialista Forradalom szellemét magukévá téve a világ proletárjainak egyesítéséért harcoltak. Nevét a Hnrthy-korszak helv- történetírása elhallgatta. További sorsára nézve nem sikerült eddig semmit sem megtudnom. Ha él, úgy vélem, 75—80 éves lehet. De akár él, akár néni, csak tisztelettel emlékezhetünk meg róla, aki tetteivel példázta a Nagy Október szellemét. Van egy — teljesnek egyáltalában nem mondható — ösz- szeállításom a balassagyarmati törvényszék gyorsított eljárással 1920 végéig elítélt nógrádi illetőségű kommunistáiról. Eddig 158 személy nevét sikerült összeszednem 46 községből. Van közöttük bányász, földműves, kőműves, tanító, orvos, gyógyszerész, községi tisztviselő, kovács, szerelő, vagyis a társadalom csaknem minden dolgozó rétege képviselve van körükben. Ezek csak a viszonylag kisszámú elítéltek. A nagyszámú zalaegerszegi internált körében is ez a helyzet. Ez azt mutatja, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom hatása megyénkben igen szélesskálájú és mélyreható volt. Erről azonban a Horthy-fasizmus 25 éve alatt tilos volt beszélni és írni, és bizony, nagyon, de nagyon sokan sírba vitték mindazt, amiről beszélhettek volna. Nyíltan, igaz, nem lehetett beszélni „a Kelet felől feltűnő új csillagról”, de suttogni és titokban cselekedni, hogy „az arcukat eltakarókat utolérje ez a fény és színvallásra kényszerítse”, — azt lehetett. Ennek érdekében dolgozott az a három karancsaljai bányász is, akiket 1920. szeptember 30- án ítéltek el Balassagyarmaton, gyorsított eljárással. Kristóf János 2 év és 6 hónapot. Rozgonyi József és Rozgonyi László 2 évet — mindegyikük börtönt — kapott azért, mert 1920. augusztus 20-án a csehszlovák területen levő romhá- nyi bányatelepről kommunista röpiratokat csempésztek át, és terjesztettek. Eddigi adataim sorában ők az elsők, akik az iparvidék illegális kommunistái közül a csehszlovákiai kommunistákkal való kapcsolatok miatt „lebuktak”. — Tettük azt bizonyítja, hogy Október szellemét nem lehetett a dolgozók leikéből kiirtani. Az elhullottak helyébe ezrek és tízezrek léptek. * Cikksorozatom végére érve néhány, csak a nagyközönség bevonásával megoldható történetírói problémára szeretnék rámutatni. Ezek a következők: Megyénk levéltára nagyarányú iratpusztuláson ment keresztül és ezért fokozottan szükséges a községekben, magánosoknál és intézményeknél feltalálható, megyénk sorsfordulatokban oly gazdag múltjára vonatkozó iratoknak az ösz- szegyűjtése. — Ugyanígy fontos a még élők visszaemlékezéseinek a feljegyzése is, mert számos tény eredetileg sem található meg az iratokban. — Nagyon fontos az egykorú fényképek megmentése is. Ezek szintén rendkívüli bizonyító erővel bírnaK. Jövőre, 1968 őszén lesz ötvenedik évfordulója a magyar polgári forradalomnak, 1969 tavaszán lesz ötvenedik évfordulója a dicsőséges Magyar Tanácsköztársaságnak, 1969 ás 1970 fordulóján lesz huszonötödik évfordulója hazánk felszabadításának. Mind olyan dátum, amely a Nagy Októberi Szocialista Forradalommal közvetlen vagy közvetett kapcsolatban áll. Azokat ünnepelve ezt is ünnepeljük. Már maga ez a tény is azt bizonyítja, hogy nem kampány- feladattal állunk szemben, amikor az emlékek gyűjtésének és illetékes helyre — múzeumba vagy levéltárba — való eljuttatására hívom fel a figyelmet. Azt, hogy mennyire fontos volt 1918-ban és 1919-ben Nógrád megye, így írta meg 1919. január 7-én, az Est című polgári lap: „Magyarország szíve a salgótarjáni bányák mélyén dobog. Zúg a csákány. Gnómokká halványodott emberek vívják az élet csatáját a dermedéssel. Hősökké magasztosultak mindannyian. Csapásra lendülő izmaikra millió meg millió emberszem tapad. A nógrádi dombok Sión hegyévé magasztosultak, melyre egy egész jövendő épül, A rozsdásra mart sínek, a be- húnyt szemű villamoslámpák innen várják megváltásukat. A messzi városok drótidegein segítségre hívó táviratok remegnek Tarján felé. — A hősök, a gnómok, a kőnyűvő fekete ezrek harcolnak izomszakadásig. — Tata meg Salgótarján maradt meg, amit mé- hükből kicsikartunk, az lett a mienk.” — És ez nem óda vagy lírai költemény, hanem vezércikk. Én azonban mégis úgy érzem, hogy valóban hősköltemény az, amit a „kőnyűvő fekete ezrek”, és még sokan mások is, megyénk történetének ebben a végtelenül fontos időszakában munkájukkal és harcukkal véghezvittek. miközben egyre harsogóbban és lelkesebben csendült fel ajkaikon az ének: „Fel, fel ti rabjai a földnek!” Dr. Belitzky János Régi álom valósult meg Űj mederben az Ipoly, megszűnt az árvízveszély Jelentős állomáshoz érkezett az elmúlt év derekán megkezdett Ipoly-szabályozás. A magyar és csehszlovák együttműködés eredményeként tegnap Balassagyarmaton, ünnepélyes külsőségek között új mederbe terelték a folyót. Az ünnepségen megjelent Matuz József, a megyei párt- bizottság titkára, Illés Miklós, a megyei tanács vb elnök- helyettese, Géczy Imre, a balassagyarmati városi pártbizottság első titkára. A csehszlovákiai Garam-völgyi^ Vízügyi Főigazgatóság műszaki munkadelegációját Ondrej Bi- volvska vezette. Az Országos Vízügyi Főigazgatóságot Illés György és Sipos Béla képviselték. Lombos Márton a városi tanács vb elnöke, a városi tanács nagytermében rendezett ünnepségen hangsúlyozta a szabályozás nagy szerepét, valamint a két ország között kötött megállapodás alapján végzett közös munka jelentőségét. Ezután Sipos Béla, az Országos Vízügyi Főigazgatóság főosztályvezetője tartott tájékoztatót. Hangsúlyozta, hogy az Xpoly-völgy lakosságának életében jelentős esemény az Ipoly szabályozása, mivel úgy a csehszlovák, mint a magyar partok mentén minden évben nagy területeket kellett védeni az árvíztől. Az építők a munka során átvágtak négy kanyart, s ezeken a helyeken új mederbe terelték a szeszélyes folyót. Az új meder másodpercenként 100 köbméter vizet vezet el. A megépült töltés maximális védelmet nyújt Balassagyarmatnak. Érdekesség, hogy a négy kilométer hosszú árvízvédelmi gát 200 méterenként gépkocsikitérőkkel van ellátva, így az esetleges védekezés idején semmi sem zavarja a közlekedést. Dicsérettel szólt Sipos Béla az építők munkájáról, akik eddig 250 ezer köbméter földet mozgattak meg, s körülbelül 500 köbméter vasbetont építettek be abba a hídba, amelyiken a forgalom az év végén megindul. Több ezren szemlélték a balassagyarmatiak közül amint átvágták a gátakat, s a víz utat keresett az új mederben. Az ünnepség során este, a városi tanács nagytermében rendezett fogadáson Géczy Imre, a városi pártbizottság első titkára mondott rövid beszédet. Egyebek között méltatta a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulójának jelentőségét, a magyar—csehszlovák barátságot és további sikeres munkát kívánt az Ipoly-szabályozás résztvevőinek. Az Aurorától % csillagokig A szovjet hadsereg Berlinig üldözte a fasiszta fenevadat. A harcosok vérével öntözött útján felszabadította Európa hitlerista megszállás alatt szenvedő országait... A szovjet csapatok sorra vívták ki Lengyelország, Románia, Bulgária, Jugoszlávia, s aztán Magyarország szabadságát. A szovjet harcosok Budapest hosszú s nagy áldozatokkal járó ostroma után kitűzik a budai várra a győzelmi lobogót. Minszk, a nácik kivonulása után. Romok, romok. A hitleristák leromboltak és kifosztottak 1710 várost. Több mint 70 000 falut rommá lőttek vagy felgyújtottak. Részben vagy teljesen megsemmisítettek 37 000 ipari üzemet, 65 000 kilométernyi vasutat, kifosztottak 98 000 kolhozt, leromboltak sok kórházat, iskolát, technikumot, főiskolát és könyvtárat. A szovjet nép anyagi vesztesége a háború során .mintegy 2600 milliárd rubel. Moszkva, Vörös tér, 1945. május 9. Szovjet katonák a Kreml lábához dobják a legyőzött náci Németország hadilobogóit és hadi jelvényeit. A szovjet nép megvédi saját és Európa népeinek szabadságát, a demokráciát, az emberiséget halálos vésze delemmel fenyegető hitleristák ellen.
