Nógrád, 1967. november (23. évfolyam, 258-283. szám)

1967-11-04 / 261. szám

1967. novemh»r 4. lomhát N3GMn 3 • • Ünnepi ülés a Kreml kongresszusi palotájában (Folytatás a 2. oldalról) A szocialista világrendszer fejlődésének egész tapasztalata -r- beleértve nagy vívmányait és nehézségeit is — arról be­szel. hogy a szocialista forra­dalom egy sor országban ki- vvott győzelmével az újtípu- sú kapcsolatok önmagoktól nem alakulnak ki. A szocia­lista országok új, bonyolult problémákkal kerülnek szem­be. le kell küzdeniük a kapi­talista múlt súlyos maradvá­nyait, helyt kell állniuk a soraik megbontására irányuló imperialista mesterkedésekkel szemben. A testvérpártok együttes erőfeszítése jelentős eredmé­nyeket ért el a szocialista kö­zösség megerősitésében. Mind­egyik nemzet visz valami sa­játosságot az új élet építésé­nek közös ügyébe. Mi nagyra értékeljük minden nép hozzá­járulását, minden marxista— leninista párt hozzájárulását a szocializmus nemzetközi kin­csestárához. Az élet sokrétűsé­gét kifejezésre juttató alkotó erőfeszítések összességéből születik meg a világszocializ­musnak az a nagy tapasztala­ta. amely az egész emberiség vívmánya. A szocialista közösségről és az annak fejlődésével kapcso­latos problémákról szólva nem hallgathatjuk el azt, ami va­lamennyiünket mélyen ag­gaszt A Kínai Népköztársa­ságban kialakult helyzetről van szó. A forradalom győ­zelme Kínában rendkívül nagyjelentőségű volt Mély be­folyást gyakorolt Ázsia és Afrika valamennyi országában a nemzeti felszabadító, vala­mint a forradalmi mozgalom fejlődésére. Sajnos, Mao Ce-tung cso­portjának az utóbbi években folytatott soviniszta, nagyha­talmi irányvonala jelentős ká­rokat okoz a szocializmus ügyének Kínában. Ez az irány­vonal, amely a szocialista vi­lágrendszer és a nemzetközi kommunista mozgalom egysé­gének aláaknázására irányul, ellentétes a népek forradalmi harcának az érdekeivel. A kínai kommunistáknak, a kínai népnek van mit megvé­denie, van miért harcolnia. A kínai kommunisták fő irány­vonala, amelyet a KKP 1956- ban tartott VIII. kongresszusa dolgozott ki, a szocializmus felépítésének irányvonala. A tervszerű gazdasági fejlesztés­nek és a „nép anyagi és kul­turális szükségletei maximális kielégítésének” irányvonala ez. Mint a kongresszus határoza­tai hangsúlyozták: irányvonal „a demokratikus élet fejlesz­tésére”, a „nagy Szovjetunió­val és az összes népi demok­ratikus országokkal való örök és megbonthatatlan testvéri barátságra”. Hisszük, hogy a jelenlegi kínai események történelmileg átmeneti szakaszt jelentenek az ország fejlődésében. Hisz- szük, hogy a nehézségek elle­nére a szocializmus ügye győ­zedelmeskedik a Kínai Nép- köztársaságban. Elvtársak! Az az út, ame­lyen a szocialista országok ha­ladnak, a megfeszített munka és a tevékeny harc útja. Tud­juk, hogy sok a tennivaló, na­gyok a feladatok, amelyeknek megoldása megköveteli a test­vérpártok és népek közös erő­feszítéseit. A Szovjetunió Kommunista Pártja és az egész szovjet nép erejét nem kímélve tevékenykedik a szo­cialista világrendszer megerő­sítésén, e világrendszer új győzelmei érdekében Engedjék meg, hogy az egész szovjet nép nevében for­rón üdvözöljem az új életet építő testvérnépeket! Első üdvözlő szavaink a Vi­etnami Demokratikus Köztár­saság hős népét illetik, amely fegyverrel védelmezi szabadsá­gát és függetlenségét, szocia­lista vívmányait. Forrón üdvözöljük Bulgária. Csehszlovákia. Jugoszlávia, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság, Kuba, Lengyel- ország, Magyarország, Mongó­lia, a Német Demokratikus Köztársaság és Románia né­peit, amelyek bizton haladnak előre a szocializmus zászlaja alatt.. Üdvözöljük a kínai és az al­bán népet, amely azért har­col, hogy országában megma­radjanak a szocialista vívmá­nyok. Valamennyi szocialista ál­lam népének a legnagyobb si­kereket kívánjuk nemes mun­kájukban! | Elvtársak! Az imperializmus ellen küzdő erők között fon­tos helyet foglal el a fejlett kapitalista államok munkás­osztálya, amely a világimpe- rializmus erődéiben vívja küzdelmét. A fejlett kapitalis­ta országokban működő mun­kásmozgalom minden nehéz­ség ellenére fáradhatatlanul gyűjti erejét, új tapasztalato­kat szerez. A sztrájkok gyak­ran egész országokat fognak át. A munkásosztály győzelmé­hez vezető úton a fő akadály sorainak megosztottsága volt. és ma is az. Ámde a munkás- mozgalom minden tapasztala­ta azt bizonyítja, hogy az egység létfontosságú szüksé­gesség. Ez a tapasztalat meg­győz arról, hogy a szocialisták és kommunisták közötti né­zeteltéréseknek nem szabad gátolniok a munkásosztály so­rainak összefogását a mono­póliumok, a háborús veszély ellen. A kommunistaellenes ál­lásponton megrögződött jobb­oldali szociálderiokrata veze­tők politikája ellenére fokozó­dik az egységre való törekvés, és sok országban már bizonyos sikerek mutatkoznak ezen a téren. Az októberi forradalom óta eltelt ötven év egyik fő sajá­tossága a nemzeti felszabadító mozgalom egyesülése a mun­kásosztály harcával egy egy­séges forradalmi áradatban. A volt gyarmatok másfél milliárd lakosa függetlenné vált és a politikai élet színte­rére lépett. Ez kibővítette a vi­lágot átfogó forradalmi mozga­lom kereteit A forradalmi erők élcsapata, a forradalmi folyamat egység­gondolatának zászlóvivője: a nemzetközi kommunista moz­galom. A kommunista mozgalom 50 év alatt óriási utat tett meg. Amíg 1917-ben mindössze né­hány százezer kommunista volt a világon, napjainkban 88 kommunista- és munkáspárt soraiban 50 millió harcos tö­mörül. Óriási jelentőségű tény, hogy Nyugat-Európában, ahol több mint százmillió munkás és alkalmazott él, olyan kom­munista pártok fejlődtek ki, amelyek országos politikai erő­vé váltak. Az októberi forradalom ju­bileumának napján e szavak­kal fordulunk azokhoz a kom­munistákhoz, forradalmárok­hoz, akik börtönben sínylőd­nek, megtorlásoktól szenved­nek: Szívünk veletek van, ked­ves testvéreink és barátaink! Meggyőződésünk, hogy semmi­féle megpróbáltatás nem törhe­ti meg a kommunistákat, sem­miféle akadály nem állíthatja meg a kommunista mozgalom fejlődését. A kommunizmus hatalmas erővé vált, eszméi győzelme­sen hatnak világszerte. A kom­munisták tetteikkel vívták ki, hogy a társadalmi haladás él­csapatának szerepét töltik be, hogy a munkásosztály, minden dolgozó érdekeinek legkövetke­zetesebb harcosai. A tapasztalatok azt mutat­ják, hogy olyan erős és agya­fúrt ellenfelet, mint az impe­rializmus, csak úgy lehet le­győzni, ha a határozottság és a fenntartás nélküli harckész­ség mellett a józan oolitikai számítást, a hidegvérűséget és az állhatatosságot állítjuk ve­le szemben. A kommunisták olyan stratégiát állítanak szem­be ezzel az ellenféllel, amely az országon belüli és nemzet­közi erőviszonyok tudományos elemzésére támaszkodik. A jelen körülmények között különösen nagyjelentőségű az imperializmus politikája és ideológiája elleni harc kibon­takoztatása minden vonalon. Ahhoz, hogy sikeresen szembe- szálljanak az imperializmussal, necsak visszaverjék támadása­it, hanem újabb vereségeket is mérjenek rá, a kommunisták­nak, a forradalmároknak óriá­si energiára van szükségük, mozgósítaniuk kell az erőket a harc minden fő vonalán. Az osztályharc eddigi tapasz­talataiból minden ország kom­munistái azt a következtetést vonják le, hogy az előttünk ál­ló nehéz feladatok megoldásá­nak igen fontos előfeltétele a világ összes tért vérpártjai har­cos együttműködésének, össze­fogásának és kölcsönös akciói­nak a fokozása. A világkom­munizmus csak akkor érheti el nagy céljait, ha egységes nem­zetközi mozgalomként lép fel. Ha valamennyiünk számára fontos akcióink állandó össze­hangolása nemzetközi méretek­ben. A „Világ proletárjai, egye­süljetek!” jelszó — amely a munkásosztály forradalmi har­cának hajnalán hangzott fel —. ma valamennyi antiimperialis- ta erő összefogására szólít Nagy megelégedéssel álla­pítjuk meg, hogy az SZKP ál­láspontja teljes 1 mértékben egyezik a testvérpártok túl­nyomó többségének az állás­pontjával, amelyek határozot­tan síkraszállnak sorainknak a marxizmus—leninizmus elvi alapján való összefogásáért. Ma már teljesen világos, hogy a testvérpártok többsége szükségesnek tartja egy új nemzetközi tanácskozás össze­hívását. Pártunk teljes mér­tékben támogatja ezt a gon­dolatot, és kész mindent meg­tenni a kommunisták újabb vi­lágtalálkozójának sikeréért Az SZKP a maga tevékeny­ségét, tapasztalatait mindig a kommunista világmozgalom te­vékenységének és tapasztala­tainak szerves részeként fogta fel és fogja fel ma is. Az SZKP a testvérpártokkal fenn­álló törhetetlen barátságból, harci szövetségből mindig erőt, lelkesedést merített a harchoz és a munkához. Engedjék meg, elvtársak, hogy pártunk nevében a leg­őszintébben köszönetét mond­jak a testvérpártoknak, min­den kommunistának a szov­jet nép iránti barátságukért, a kommunizmus felépítéséért ví­vott harcunk támogatásáért. A Szovjetunió lenini külpolitikája Elvtársak! Nagy alkotómunkánkban, a szocializmus és a kommuniz­mus építése számára kedve­ző feltételek létrehozásában nagy szerepet játszik külpoli­tikánk. A Nagy Október győzelme valóban forradalmi változások kezdetét jelentette a nemzet­közi viszonyokban. A nemzet­közi küzdőtéren először jelent meg olyan állam, amely a né­pek elnyomása, és leigázása imperialista politikájával, a gyarmati kizsákmányolás, az erőszak és a rablóháborúk politikájával szembeállította a népek szabadsága és függet­lensége védelmének politiká­ját, a béke megvédésének politikáját, az imperialista ag- resszorok visszaverésének po­litikáját. E két ellentétes irányzat harca már fél év­százada folyik. A szovjet állam lenini kül­politikájának jellege, legfon­tosabb ismérvei a szocialista társadalmi rendszer egész jel­legéből származnak. A forra­dalom vívmányait kell védel­mezni — ezt a feladatot tűz­te Lenin nyomban, Október győzelme után a szovjet kül­politika elé. A szovjet állam külpolitikája változatlanul ezen a lenini útmutatáson ala­pul. Külpolitikánk internaciona­lista jellegű, mert a szovjet nép érdekei egybeesnek vala­mennyi ország dolgozóinak az érdekeivel. Államunk félév­százados történelmének lapja­ira a forradalmi internaciona­lizmus sok nagyszerű példá­ját írtuk. E lapokon láthat­juk, milyen ékes formában mutatkozott meg a fiatal Szovjet-Oroszország szolidari­tása Németország és Magyar- ország felkelt proletariátusá­val, sok tény tanúsítja a hosz- szú éveken át nyújtott segít­séget annak a harcnak, ame­lyet a kínai nép az imperializ­mus és a reakció ellen vívott. Felejthetetlen a forradalmi Spanyolországgal való fegy­verbarátság dicső eposza is. Minden nép, a nagy és kis népek egyenjogúságának, min­den faj és nemzet egyenjogú­ságának igazi elismerése az a megingathatatlan demokrati­kus alap, amelyre a világ min­den országával és minden ál­lamával kialakított kapcsolata­inkat építjük. A szovjet köztársaság in­gadozás nélkül elismerte min­den nép önrendelkezési jogát, azt a jogukat, hogy maguk döntsenek sorsukról. A Szovjetunió, a lenini út­mutatást követve, mindenkora népek demokratikus jogainak, szabadságának és függetlensé­gének fáradhatatlan harcosa veit. Végül v|(h még- egy alapve­tő elvi jelentőségű vonás, amely a szovjet állam külpo­litikáját jellemzi: ez a külpo­litika a béke. a népek barátsá­ga és biztonságának a követ­kezetes politikája. Államunk története annak az' állhatatos, szakadatlan harcnak a története, amelyet az imperialisták agresszív po­litikája ellen folytattunk, an­nak a harcnak a története, amelynek célja a népek meg­szabadítása a háború bajaitól. Amikor a világot már fe­nyegette a fasiszta agresz- szió, a Szovjetunió állhatato­san harcolt aa kollektív biz­tonság rendszerének megte­remtéséért, mely megakadá­lyozhatta volna a második vi­lágháborút. Amikor a nukle­áris fegyver és rakéták meg­jelenése különösen időszerű­vé tette az új világháború megakadályozásának feladatát, a Szovjetunió konkrét tervvel lépett fel a szigorú nemzetközi ellenőrzés mellett történő álta­lános és teljes leszerelésért. Elctársak! Ezek külpolitikai irányvonalunk fő vonásai. Ez az irányvonal Lenin vezetése alatt formálódott ki, s a párt határozataiban továbbfejlesz­tette őket. Ez a lenini irány­vonal a Szovjetunió külpoliti­kájának állandó, elvi alapja. Külpolitikánknak a követke­ző évekre vonatkozó alapvető irányát és feladatait az SZKP XXIII. kongresszusa dolgozta ki. Mi tántoríthatatlanul tart­juk magunkat a kongresszus megállapításaihoz a nemzet­közi küzdőtéren folytatott gya­korlati tevékenységünkben. A Szovjetunió az utóbbi években új barátsági, együtt­működési és kölcsönös se­gélynyújtási szerződést írt alá a Német Demokratikus Köz­társasággal, Csehszlovákiával, Lengyelországgal, Mongóliával, Bulgáriával és Magyarország­gal. Mi nagyra értékeljük a testvéri barátságnak ezeket az okmányait. Gazdag tartalmuk a kapcsolatainkban elért új, magasabb fokot tükrözi. A jelenlegi körülmények kö­zött rendkívül fontos a szocia­lista államok együttműködése védelmük megerősítése terü­letén. Erre a feladatra mi lan­kadatlan figyelmet fordítunk. Ez vonatkozik mindenekelőtt a Varsói Szerződés tagországai­val való kapcsolatokra. Ez a szervezet ugyanis a szocialista országok politikai és védelmi együttműködésének hatalmas eszköze. Elvtársak! Pártunk és a szovjet kormány az új világ­háború veszélyének elhárítá­sáért folytatott harcában fi­gyelembe veszi a jelenlegi nemzetközi helyzet sajátossá­gait. A vietnami háború, az ame­rikai intervenció Laoszban. a közel-keleti események, az im­perialisták által Ázsia. Afri­ka, Európa és Latin-Amerika néhány országában szervezett reakciós államcsíny; az euró­pai határok módosításának kö­vetelése és az NSZK nukleá­ris fegyverhez juttatása, amit makacsul követelnek a nyugat­német revansisták, Bonn lehe­tetlen és arcátlan igénye, hogy az „egész Németország” kép­viselőjének tekintsék — mind­ez arról beszél, hogy az impe­rializmus nem változtatta meg agresszív természetét. Az imperialista provokáci­ókkal és kalandokkal szemben éberséget kell tanúsíta­nunk, mert a jelenlegi körül­mények között az atom- és rakétafegyverek felhasználásá­val folyó világháború az em­berek százmillióinak pusztulá­sához, egész országok megsem­misüléséhez, a Föld felszíné­nek és légterének megfertőzé­séhez vezetne. Az új világhá­ború veszélyének elhárításá­ért folyó harc ma egyik leg­fontosabb feltétele annak, hogy sikerrel oldjuk meg a szocia­lizmus és a kommunizmus építése, az egész forradalmi vi­lágfolyamat fejlesztése felada­tait. Az imperialisták akció­jával szembe kell állítanunk az imperialistaellenes erők szoros tömörülő frontját. Ott, ahol a szabadságszerető erők szilárd ellenállása fogad­ja az imperialista agresszorok támadását, az imperialisták nem érik el céljukat. Ez a vietnami események példájá­ból is látható. A vietnami nép harci sike­rei még jelentősebbek is le­hetnének, ha más volna Mao Ce-tung csoportjának az állás­pontja. Ez a csoport akadá­lyozza a szocialista országok, köztük Kína Vietnamnak nyújtott segítségének egybe­hangolását. Sajnáljuk, hogy a pekingi vezetők ilyen vona­lat követnek. A Szovjetunió a maga részéről el van szánva arra, hogy mindennemű segít­séget és támogatást megad az igaz ügyért harcoló vietnami népnek. Ezt a támogatást mindaddig folytatjuk, amig az amerikai imperialisták be nem szüntetik szégyenletes, bűnös kalandjukat és nem hordják el magukat Vietnam­ból. Az Egyesült Államok, Ang­lia és az NSZK eljárása, az, hogy állásfoglalásukkal báto­rították bábjaik, az izraeli ve­zetők agresszióját a szomszé­dos arab államok ellen, újra megmutatta a népeknek az im­perialisták politikájánk ár­mánykodásait és világszerte a haladó erők felháborodását váltotta ki, jogos elégedetlen­séget idézett elő a sok milliós arab tömegekben. Ugyanakkor az arab népek újra meggyő­ződtek arról, hogy a Szovjet­unióban es más szocialista ál­lamokban hű barátokra, füg­getlenségük megbízható védel­mezőjére találtak. * Elvtársak! Pártunk jól isme­ri az imperializmus agresszív természetét és ezért azt tart­ja, hogy a Szovjetunió béke­politikáját legyőzhetetlen vé­delmi erővel kell alátámaszta­ni. Ezt követelik a Szovjetunió és az egyetemes béke megóvá­sának érdekei. Ezért a Központi Bizottság, a szovjet kormány és az egész nép egyik állandó feladatának tekinti dicső fegyveres erőink további erősítését. Erőnk nagy, , de sohasem fogjuk felhasználni önző cé­lokra. A kommunizmust a vi­lágon elsőként építő államunk kolosszális hatalma az agresz- szió és az elnyomás ellen, a szabadságért, a demokráciáért és a békéért vívott harc igaz­ságos ügyét szolgálja. Külpolitikánk egész tartal­mában forradalmi szocialista politika. A marxista-leninis­ták azonban mindig tudták, hogy a szocializmus nem fegy­veres erő segítsd 'ével jut el egyik országból a másikba, ha­nem minden társadalom bel­ső fejlődésének az eredménve. A marxista—leninisták szi­lárdan hisznek ügyük igazá­ban, bíznak a szocialista rend­szer fölényében, és meggyő­ződésük, hogy a szocialista rendszer győzelméhez nmes szükség államok között: há­borúkra. Most, amikor a Szovjetunió hatalma minden eddigit felül­múl, ugyanúgy, mint eddig is, azért szállunk síkra, hogy a két társadalmi rendszer közöt­ti kapcsolatok kérdéseit ne fegyveres úton próbálják meg­oldani. Felszólítjuk a burzsoá országok kormányait hallgas­sanak a békét és tartós bizton­ságot követelő néoek szavára. Nagy jelentőséget tulajdoní­tunk az Egyesült Nemzetek Szervezetének, és más szabad­ságszerető és békeszerető ál­lamokkal együtt el akariuk érni, hogy az ENSZ a béké­nek és a népek jogainak meg­védését célzó nemzetközi együttműködés hatékony szer­vévé váljék. Szövetségeseivel együtt a Szovjetunió állhata­tosan folytatja a harcot a tar­tós európai békéért, minden olyan tényező ellen, ami az európai népek biztonságát ve­szélyezteti, továbbra is síkra- száll a különböző társadalmi rendszerű államok kölcsönö­sen előnyös együttműködésé­ért a békés együttélés ismert elvei alapján. Ä kommunista párt: a szovjet nép harcos élcsapata, győzelmemig lelkesítője és szervezője Elvtársak! Az októberi for­radalom győzelme, a szocia­lizmusnak országunkban ara­tott diadala: a kommunista párt eszméinek diadala, a párt lenini fő irányvonalának nagy győzelme. Országunk történel­me a XX. század folyamán elválaszthatatlanul összefüg­gött a kommunista párt tevé­kenységével. A pártnak 1917 februárjá­ban, amikor kilépett az illega­litásból 24 000 tagja volt, 1917 októberére a bolsevikok szá­ma 350 000 lett. Oroszország lakossága akkor 160 millió volt. Milyen hihetetlen ener­giával rendelkezhettek ezek az emberek, milyen legyőzhetet­len erejű volt az általuk hir­detett igazság, hogy maguk mögé tudták állítani a mun­kások és parasztok tízmillióit. Az októberi forradalom győ­zelme, a szovjet állam meg­teremtése azt jelentette, hogy a párt első programja telje­sült. 1919-ben, a VIII. párt- kongresszus elfogadta a máso­dik pártprogramot: a szocia­lizmus felépítésének prog­ramját. A párt hatalmas el­méleti, politikai és szervező munkája meghozta gyümöl­cseit. A szocializmus felépíté­se a Szovjetunióban azt jelen­tette, hogy a párt második programja is teljesült Országunk félévszázados múltja meggyőzően bizonyít­ja: a párt szava azonos tet­teivel. A párt harmadik prog­ramja — a kommunista tár­sadalom alapjai felépítésének programja — szintén teljesül­ni fog. A Szovjetunió, a szo­cializmus hazája, a kommu­nizmus hazájává fog válni! Elvtársak! Pártunk legyőz­hetetlen erejének tápláló for­rása, a párt szoros, megbont­hatatlan kapcsolata a neppei. Lenin nem egyszer hangsú­lyozta, hogy az élcsapat, a párt egyedül nem tudja fel­építeni a szocializmust. A párt csak abban az esetben teljesítheti élcsapat-feladatát, ha szoros kapcsolatot tart fenn a tömegekkel. Az elmúlt egész ötven esztendő folya­mán a párt a néppel való kapcsolatainak erősítésében látta az egyik legfontosabb feladatát. (Folytatás a 4. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents