Nógrád, 1967. november (23. évfolyam, 258-283. szám)

1967-11-04 / 261. szám

4 NÖGR An 1967. november 4.t szombat Ünnepi ülés a Kreml kongresszusi palotájában (Folytatás a 3. oldalról) A szovjet munkásosztály, országunk minden dolgozója, szilárdan összekötötte életét a párttal. A dolgozó népnek a párt iránt táplált határtalan bizalmát tanúsítja az. hogy a szovjetország történetének legbonyolultabb és legfelelős- séeteliesebb szakaszaiban kér­ték a legtöbben felvételüket a pártba. A polgárháború nehéz idő­szakában, amikor az ellenség Tulához és Moszkvához kö­zeledett, az emberek tízezrei léptek a pártba. 1924-ben a lenini behívó idején, 240 000 munkás lett kommunista. A Nagy Honvédő Háború évei­ben a pártba több mint öt­millió ember lépett be. Az idén, amikor az új vi­lág születésének nagyszerű év­fordulóját ünnepeljük, Lenin pártjába félmillióan léptekbe. Az új párttagoknak több mint a fele munkás. Ahhoz, hogy a tömegekben kialakuljon a szocializmus építésének képessége, a párt- szervezetek tízezreinek — a Központi Bizottságtól a leg­kisebb pártsejtig — kolosszá­lis szervező munkájára volt szükség. A nép forradalmi alkotó­munkája széles körű és bo­nyolult rendszert teremtett meg, amelyen keresztül a párt naponta kapcsolatban áll a tömegekkel, megvaló­sítja annak vezetését. Ide tartoznak a tanácsok, a szak- szervezetek, a Komszomol és a dolgozók önkéntes társasá­gai. Ez a rendszer immár félévszázados története során kiállta az élet próbáját és megmutatta elvitathatatlan előnyeit. A pártirányítás értelme ab­ban áll, hogy biztosítsa az egész társadalom megbontha­tatlan eszmei-politikai egysé­gét, biztosítsa az egész tár­sadalom célszerű, helyesen koordinált fejlődését. A párt gondoskodik arról, hogy a mindennapi munka kis és még kisebb patakocskái har­monikusan, egy hatalmas és egységes folyamatban egye­süljenek. E munka biztos alapja szá­munkra a demokratikus cent­ralizmus lenini elve, a párt­élet lenini normái. E normák betartása feltétlen törvény legyen számunkra. A párt ereje abban rejlik, hogy a történelem valameny- nyi szakaszában kellő önkri­tikával szemléli saját tevé­kenységét, és ilyen szemlélet­ből kiindulva kijavítja az ' elkövetett hibákat. A párt a jövőben is fokozott követel­ményeket támaszt minden kommunistával szemben, fej­leszteni fogja a bírálatot és az önbírálatot. A párt jól tudta, hogy sze­repe, a nép és az ország sor­sa iránti felelőssége a kom­munista építés lendületének fokozásával együtt növeked­ni fog. Ebből következik az is, hogy növekszik a párt- kongresszusok. a központi bi­zottsági ülések szerepe, amelyeken megvitatják az ország kül- és belpolitikájá­nak legfontosabb kérdéseit Ma. Október hazája máso­dik ötvenéves időszaka kez­detének előestéjén, mi, kom­munisták, teljes felelősséggel kijelentjük, hogy továbbra is a népet szolgáljuk, a nép ér­dekeiért és boldogságáért ví­vott harc szolgálatába állítjuk ismereteinket, erőnket és képességeinket. Ha ma pártunk, a szovjet kommunisták egész hatalmas összeforrott kollektívája si­kerrel birkózik meg minden előttünk felmerülő nehézség­gel, ha a munka minden szakaszán — legyen az nagy vagy kicsiny szakasz — a kommunisták becsülettel tel­jesítik az élcsapat szerepét, ez annak köszönhető, hogy pártunkat a marxizmus—le- ninizmus szellemében nevel­ték, és e nagy tanítás eszméi hatják át. A leninizmus pár­tunk számára a győzelem iga­zi tudománya lett, mindenkor az is marad számunkra. Hányszor kellett nekünk, kommunistáknak olyan esz­mefuttatásokat hallanunk, hogy a marxi—lenini tanítás elavult, elvesztette jelentősé­gét. A történelem a példák tu­catjait és százait ismeri, amikor elméletek, koncepciók, egész filozófiai rendszerek, amelyek arra tartottak igényt, hogy a világot megújítsák, nem állták ki az idők próbá­ját, semmivé lettek, dicstele­nül megsemmisültek, amikor összeütközésbe kerültek az élettel. Csak a dogmákon alapuló, a társadalom fejlődésével lé­pést tartani nem tudó elmé­letek avulnak el. A marxiz­mus—leninizmus ereje abban rejlik, hogy ennek az elmé­letnek az oldalán áll a for- radami, materialista dialek­tika, amely mindenkor konk­rét elemzést követel, konkrét helyzetben. A szoros, állandó kapcsolat a gyakorlattal, a reális élettel, a valóság szi­gorú tudományos megközelí­tése a i marxizmus—leniniz­mus élő lelke. Ez örök ifjú­ságának a titka. A társadalmi gondolat nagy vívmányaként őrizzük a tár­sadalomról és az osztályharc­ról, a történelmi fejlődés tör­vényszerűségeiről, a szocialis­ta forradalomról és a szocia­lizmus felépítésének útjairól szóló mindazon ismereteket, amelyeket Marx, Engels, Le­nin adott nekünk. De nem úgy őrizzük ezeket az isme­reteket, mint az antikváriu­sok őrzik a régi könyveket, hanem úgy, ahogy e nagy ta­nítás örököseihez illik: bátran alkalmazzuk az ismeretek fel­becsülhetetlen tőkéjét a poli­tikai gyakorlatban, szüntele­nül fejlesztjük és gyarapítjuk a nekünk örökül jutott gaz­dag elméletet. Ha nem fej­lesztjük a marxi—lenini ta­nítást, nem haladhatunk elő­re. Elvtársak! Október 50. évfordulója nemcsak a szovjet nép ünne­pe, hanem a testvéri szocialis­ta országok népeinek, vala­mennyi ország kommunistái­nak, a nemzetközi munkás- mozgalomnak és minden dol­gozónak az ünnepe is. Pár­tunk és egész népünk nevé­ben mondok köszönetét külföl­di barátainknak a Szovjetunió nagy ünnepén való részvéte­lükért. Az önök barátsága és szolidaritása, az önök győzel­mei, kedves barátaim és test­véreim, mindig lelkesítő erő­vel hatottak és | hatnak a szovjet embereknek a kommu­nizmusért vívott harcára. Mi nagyra értékeljük mindazt, amivel a testvérpártok hozzá­járulnak az emberiség haladá­sáért vívott harc közös ügyé­hez! Elvtársak! A szocializmus zászlaja, amelyet Október emelt magas­ra, az egész emberiség jövőjé­nek szimbólumaként lobog a világ felett. A Szovjetunió Kommunista Pártja, az egész szovjet nép mélyen meg van győződve ar­ról, hogy a szovjet állam el­ső félévszázadának sikerei, s a forradalmi világmozgalom ál­tal elért sikerek — a mi or­szágunk és más országok még nagyszerűbb jövendőjének prológusa. A kommunizmus az egész emberiség holnapja. A világ dolgozóinak színe előtt Lenin pártja ünnepélye­sen kijelenti: A Szovjetunió kommunistái, a nagy szovjet nép eleget tesz történelmi kül­detésének, a világon elsőként sikerrel felépíti a kommunis­ta társadalmat! Éljen a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom, amely új korszakot nyitott az emberi­ség történelmében! Éljen a kommunizmust épí­tő hős szovjet nép! Éljen a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége, or­szágunk népei barátságának és boldogságának erődje, a béke és a haladás biztos támaszai Éljen a Szovjetunió Kom­munista Pártja, a nagy Lenin pártja, győzelmeink lelkesítő­je és szervezője! Éljen a marxizmus—leniniz­mus, korunk mindent legyőző forradalmi tanítása! Erősödjék a szocialista or­szágok, a kommunista pártok, a nemzetközi munkásosztály, minden forradalmi és haladó erő egysége az imperializmus ellen, a békéért, a demokrá­ciáért, a szocializmusért, a népek nemzeti függetlenségé­ért, biztonságáért és szabadsá­gáért vívott harcban! Előre a kommunizmus győ­zelme felé. Leonyid Brezsnyev négyórás beszédének elhangzásával vé­get ért az SZKP Központi Bi­zottsága, a Szovjetunió Legfel­ső Tanácsa és az Oroszországi Föderáció Legfelső Tanácsa együttes ülésszakának péntek délelőtti programja. munkáspártok egységes tevé­kenységének, közös akcióinak a biztosítása. A Francia Kommunista Párt — folytatta a szónok — állást foglal a kommunista és munkáspártok újabb nemzet­közi tanácskozásának előké­szítése és összehívása mellett. Waldeck Rochet az októbe­ri forradalom nemzetközi ha­tásáról szólva kijelentette, hogy az hozzájárult a nemze­ti felszabadító mozgalom fel­lendítéséhez és a gyarmati rendszer széthullásához. A Szovjetunió és az SZKP na­ponta bebizonyítja internacio­nalizmusát, amikor valóságos és sokrétű segítséget nyújt az Egyesült Államok agressziója ellen harcoló vietnami nép­nek. Segíti azokat a népeket is, amelyek a Közel-Keleten és a világ más térségeiben küzdenek az Egyesült Álla­mok uralkodó köreinek mes­terkedései ellen — mutatott rá Rochet. Waldeck Rochet felszólalá­sával réget ért az együttes ülés péntek délutáni program­ja. Este a küldöttek és a kül­földi vendégek részt vettek a kongresszusi palotában adott ünnepi hangversenyen. Az SZKP Központi Bizottsá­gának, a Szovjetunió Legfel­ső Tanácsának és az Orosz- országi Föderáció Legfelső Ta­nácsának együttes ülése szom­baton délelőtt tovább folyta­tódik a kongresszusi palotá­ban. Felszólalások az ünnepi ülésen A Leonyid Brezsnyev beszé­dét követő szünet után az ün­nepi ülés első felszólalója Gen- nagyij Voronov, az OSZSZSZK — a tizenöt szovjet köztársa­ság közül a legnagyobb — mi­nisztertanácsának elnöke volt. Voronov, a többi között rá­mutatott: Az Oroszországi Fö­deráció sikerei nemcsak hogy nem választhatók el a Szov­jetunió más népeinek sikerei­től, hanem éppen annak a következményei, hogy a többi népnek segítséget nyújtó orosz nép maga is felbecsülhetetlen segítséget és támogatást kap azoktól. Ezután Wladyslaw Gomulka, a Lengyel Egyesült Munkás­párt Központi Bizottsága első titkára emelkedett szólásra. Gomulka hangsúlyozta, hogy ötvenéves fennállása alatt a Szovjetunió valcimennyi társa­dalmi vívmányával a szocia­lizmus világméretű győzelmét, a népek szabadságát és a bé­ke ügyét szolgálta és szolgál­ja. A lengyel párt- és kormány­küldöttség vezetője kijelentet­te: „Az 50. évfordulón szilárd az a meggyőződésünk, hogy az emberiség egyedül a szocia­lista rendszerben találja meg korunk legfontosabb problé­máinak megoldását”. Gomulka hangsúlyozta, hogy az egyes kommunista pártok közötti nézetkülönbségek nem sérthetik a legfontosabbat: in­ternacionalista egységüket az imperializmussal vívott harc­ban. Azok a kommunisták, akik gyakorlati tevékenységükben cserben hagyják az internacio­nalizmus elveit, ezzel akarva- akaratlanul a szocializmus számára végzetes nacionaliz­mus útjára lépnek. A nagyha­talmi sovinizmus formájában ez jelentkezik ma a Kínai Kommunista Párt vezetőségé­nek politikájában. Gomulka végül hangsúlyoz­ta, hogy a Lengyel Egyesült Munkáspárt a kommunista és munkáspártok újabb tanács­kozásának összehívása mellett foglal állást. Az ukrán nép nevében Pjotr Seleszt az Ukrán KP Központi Bizottságának első titkára üdvözölte az ünnepi ülés résztvevőit. Kijelentette, hogy az elmúlt fél évszázad során Ukrajna hatalmas ipa­ri—agrár köztársasággá fejlő­dött. Ukrajna adja jelenleg a Szovjetunióban termelt érc és nyersvas felét, a szén és a traktorok egyharmadát, az acél és a hengereltáruk több mint negyven százalékát. Walter Ulbricht, a Német Szocialista Egységpárt első titkára, az NDK Államtaná­csának elnöke, beszédében az októberi forradalmat évszá­zadunk legnagyobb világtör­ténelmi eseményének nevez­te. Kiemelte, hogy a forrada­lom közvetlen hatást gyako­rolt Németországra is, a marxizmus—leninizmus esz­méinek diadala Oroszország­ban döntő hatással volt a Német Kommunista Párt megalakulására. — Az októberi forradalom bebizonyította, — folytatta Walter Ulbricht —, hogy a munkásosztály, a parasztság­gal szövetségben nemcsak meg tudja szerezni a politikai hatalmat, de a szocializmust is fel tudja építeni. Ezt a né­met munkásosztály a Szovjet­unió fejlődésének tapasztala­taiból tanulta meg. Az imperialista nyugati ha­talmak igyekeztek megfékezni ezt a történelmileg elkerül­hetetlen folyamatot és létre­hozták a szeperatív nyugat­német államot, mint a német monopoltőke és militarizmus újjáteremtésének bázisát. Walter Ulbricht hangsúlyoz­ta: a Német Demokratikus Köztársaság feladata megaka­dályozni azt, hogy a nyugat­német militaristák és revan- sisták egy új háborút indít­sanak el német földről. Walter Ulbricht leszögezte, hogy az NDK továbbra is erősíteni fogja a fegyverba­rátságot a Szovjetunióval és a szocialista országokkal. Az NDK úgy fog fejlődni, hogy szocialista útja példa legyen Nyugat-Németország munkás- osztálya, parasztsága, értel­misége és minden más béke­szerető és haladó erői számá­ra. Ezután Pjotr Maserov, a Belorusz Kommunista Párt első titkára emelkedett szó­lásra. A belorusz nép nevében kö­szönetét mondott a Szovjet­unió minden népének azért a segítségért és támogatásért, amellyel sikerült a második világháborúban lerombolt gazdaságot helyreállítani. Eb­ben a háborúban, a hitleris­ták ellen vívott harcban Be­lorusszia minden negyedik lakója életét vesztette. Le Duan, a Vietnami Dolgo­zók Pártjának első titkára fel­szólalásában rámutatott, hogy az októberi forradalom győ­zelmével megkezdődött egy uj korszak történelmi valósága és elkerülhetetlen szükségszerű­sége. Az októberi forradalom győ­zelme segítséget nyújtott a vietnami népnek ahhoz, hogy megtalálja a szabadsághoz ve­zető utat. A Szovjetunió győ­zelme a német és japán fasiz­mus elleni háborúban kedve­ző helyzetet teremtett Viet­namban az augusztusi forra­dalom győzelméhez. Az amerikai imperialisták — folytatta Le Duan — az im­perializmus összeomlásának veszélyétől rettegve a világ csendőrének szerepére vállal­koztak. Sohasem térhet azon­ban vissza az az idő, amikor az imperialisták kedvük sze­rint garázdálkodhattak. Le Duan barbárnak és pusz­títónak nevszte az Egyesült Államok vietnami háborúját. „A vietnami kérdés megoldá­sának alapja — mondotta Le Duan — a VDK kormányának négypontos programja és a Dél-vietnami Nemzeti Felsza- badítási Front politikai prog­ramja. Ha az Egyesült Álla­mok arra akar számítani, hogy tárgyalásokat folytat a VDK kormányával, első lépésként egyszer, s mindenkorra, min­den feltétel nélküli be kell szüntetnie a bombázásokat és a VDK ellen irányuló más há­borús cselekményeket.” Le Duan a vietnami nép győzelmét elősegítő fontos té­nyezőnek nevezte azt a segítsé­get, amit a Szovjetunió, a szocia­lista országok, a kommunista és munkáspártok, a világ népei nyújtanak Vietnamnak. — Az októberi forradalom­nak minden történelmi sajá­tossága mellett elvitathatatlan világtörténelmi jelentősége volt és van ma is — hangsúlyoz­ta felszólalásában Waldeck Rochet, a Francia Kommunis­ta Párt főtitkára. — Semmi sern állíthatja meg a szocializmus és a kom­munizmus győzelmes előretö­rését — jelentette ki a Fran­cia KP vezetője. — Ötven év alatt a szocializmus győzedel­meskedett a Föld egy harma­dán. Az imperialisták szeret­nék megfordítani a történelem kerekét. Ezért nincs égetőbb feladat, mint az antiimperia- lista erők egységének, s min­denekelőtt a kommunista és Az új mechanizmus lexikona KÜLKERESKEDELEM ÜJ MECHANIZMUSA. | A valutaszorzóról írott fejezetünkben rámutattunk, hogy 1968-tól kezdve a vállalat a valutaszorzók al­kalmazása nyomán szerzett információk alapján önál­lóan dönthet az export vagy import kezdeményezését, tevékenységét illetően. Ezt a Gazdasági Bizottság 1/1967. (III. 9.) GB számú és a külkereskedelem le­bonyolításában közreműködő vállalatok kapcsolatát szabályozó elvekről szóló határozata biztosította. A GB-határozat bevezető sorai rámutatnak: „A kül­kereskedelmi mechanizmus 1968. január 1-én életbe lépő átalakításánál alapvető szempontnak a termelés és a külkereskedelmi tevékenység gazdasági egységé­nek megteremtését kell tekinteni”. Ezt elsősorban gaz­dasági módszerekkel, a vállalatoknak a gazdasági eredményekben való közös érdekeltségével kell elér­ni, de indokolt esetben — mutat rá a GB-határozat — szervezetileg is össze kell kapcsolni a külkereskedelmi tevékenységet a termeléssel, vagy a belföldi kereske­delemmel. A külkereskedelemnek ezen új mechanizmusával kapcsolatban szabályozta a Gazdasági Bizottság a ter­melő és ezáltal kereskedő, illetve a nemzetközileg is specializált külkereskedelmi vállalatok kapcsolatát. Többi között ez a hazai termelő vállalat és a külső piac gazdasági egységét realizáló önálló export-, illet­ve importjog megadásában is kifejezésre jut. Mind­ezek rendkívül újszerű intézkedések, s 1967 közepe óta már élnek ezekkel a lehetőségekkel a vállalatok. Miután azonban minden egyes vállalat az önálló ex­port vagy import lebonyolításával járó többletköltség­kihatások végett, és a nemzetközi üzleti kapcsolatok hiánya miatt sem alkalmas önálló külkereskedelem le­bonyolítására, ezért a gazdasági reform alapelveinek megfelelően a külkereskedelmi és termelő vállalatok kapcsolatának formáit is megváltoztattuk. Az új kap­csolatok három főbb módszerben csoportosíthatók: a. ) Egyik ilyen módszer a bizományosi forma. A bizományosi forma olyan szerződéses jogviszony — mondja a GB-határozat — amelyben az egyik fél a bizományos, tehát maga a külkereskedelmi vállalat arra vállal kötelezettséget, hogy saját nevében, de a másik fél a megbízó, a termelő vállalat javára köt ügy­letet. b. ) Másik módszer az úgynevezett pool-forma. A pool-, magyarul egyesülés vagy társulás formája a külkereskedelmi vállalat és termelő vállalat kapcso­latában arra irányul, hogy jogi önállóságuk megtartá­sa mellett kiadásaikat és az ügylet lebonyolításából származó eredményeiket is közös számlán vezetik, s a végelszámolásnál mutatkozó nyereségen (gazdasági eredményen) az előre történt megegyezés szerint osz­tozkodnak. A pool tehát az a forma, amikor a kül­kereskedelem az anyagi fedezet szűkében álló termelő vállalatnak nyújtott befektetése útján esetleg saját anyagi eszközeivel is részt vállal magának az export­ra kerülő terméknek az előállításában. így az osztoz­kodás is a befektetések arányában történik a két vál­lalat között. Idetartozik az úgynevezett améta-forma is. Az amé- ta-forma esetében az eladási árat illetően a termelő és a külkereskedelmi vállalat csupán szerény nyereségben állapodik meg. Lényegében az így kialakult és mini­málisnak mondható áron felüli úgynevezett árbevételi többletet osztja meg egymás között a két vállalat, az előre megállapított osztó-kulcs alapján. c. ) A harmadik formaként említi a GB-határozat az ügynöki formát, ez azonban a gazdasági mechaniz­mus előkészületei során szerzett tapasztalatok szerint a mi viszonyaink között nem látszik széles körben al- kalmazhatónak. Az önálló export- és import jog megszerezhetősége, illetve a külkereskedelem új mechanizmusa természe­tesen nem a termelő vállalatok gazdasági autarchiát jelentő önállóságát fémjelzi. A termelő vállalatok a sajátos belső gazdasági ügyeikben való szabad, önálló döntéshez hasonlóan külkereskedelmi tevékenységé­nek is összhangban kell lenni a népgazdaság tervszerű központi irányítási elveivel, amely elvek gazdaságpoli­tikánkban, gazdasági terveinkben fogalmazódnak meg. Az állami—központi szervek mindenekelőtt közgazda- sági eszközökkel, valutaszorzókkal, vámokkal és ársza­bályozással befolyásolják a vállalatok külkereskedelmi tevékenységét, de természetesen a közvetlen irányítás és ellenőrzés rendszerét is gyakorolják a vállalatok fe­lé. Többi között ezt a célt szolgálja az export- és im­portjog állami engedélyezésének rendszere is. Mindezt azért kell hangsúlyoznunk, mert az utóbbi időben szocialista társadalmunk közös érdekeiről mind kevesebb, a túlhajtott és magyarázott önállóságról an­nál több szó esik az új gazdasági mechanizmussal kapcsolatban. Nagy Ferenc

Next

/
Thumbnails
Contents