Nógrád, 1967. november (23. évfolyam, 258-283. szám)
1967-11-29 / 282. szám
1967. november 29.. szerda NOesr» its 3 Barangolás Erfurt megyében Szekfű és kelyirág Az erfurti körzet városainak kertészete két növény, a kelvirág és a virág köré csoportosítható. S mindabban, amit a szárazföldi, öntözéses és üvegházi kertészet működése mutat sok a meghökkentő és a tömören egyszerű elem. Karfioltenger Már Erfurt közvetlen határában feltűnik, hogy a háromszázezres lélekszámú város zöldségellátásának egy nagyon fontos kelléke a karfiol, vagy ahogyan vendéglátó üzemeink étlapjain olvashatjuk: a kelvirág. Természetesen a karfiol-termesztést nem szabad a Nógrád megyei méretekkel elképzelni. Akkora táblákon terem itt, hogy a hatvan kilométeres sebességgel haladó gépkocsi hosszú perceken át jobbról balról csak kelvirág- tengert érint. Abban az időszakban látogattam Erfurtba, amikor a karfiol betakarítására került sor. A kékeszöld levelek védőgyűrűjében patyolatfehér, nagy rózsákban nyílott ki a telt és dús kelvirág, amely egyik elmaradhatatlan kelléke a német konyhának, mint ahogy több más zöldségféle — a káposzta, sárgarépa, uborka, hagyma és így tovább ugyancsak tartozéka csaknem valamennyi ételfélének. A német éttermekben elképzelhetetlen a húsétel változatos. vitamindús zöldségköret nélkül. A bécsi szelethez, a natursülthöz, a párizsi érmékhez, de a resztéit májhoz és a paprikáshoz is bő választékban találnak reszelt káposztát, savanyú uborkát és burgonyát, sárgarépaszeleteket. A kenyérért legtöbbször külön rendelést kell feladni, de a zöldség- körítésért soha. Ős*i színpompa Természetesen a karfioltermesztés és a körzeti központ, valamint más, kisebb városok zöldségellátása eltörpül a virágok előtt, hogyha Erfurtban járunk. Az erfurti kertészeti kiállítás hatalmas területén ugyanis egész éven át a virágok viszik a veziető szerepet. Hiába értek el hazai zöldségféléink, mint például a szé- csényi zöldpaprika és más nógrádi növény is elismerést és nyertek díjakat, a több százezres látogaitóosoport főleg a virágok változatos színpompájának hódol. Amikor látogatást tettem az erfurti virágkiállítás állandó területén, a kiállítás pavilonjai már bezártak, a külföldi kiállítók hazautaztak, és a vendéglátó egységek közül is csak egy elsőosztályú étterem volt nyitva. De a szabadtéri virágágyások még mindig olyan lenyűgöző látványt nyújtottak, hogy külföldiek és hazaiak egyaránt tömegesen látogattak el ide, hogy gyönyörködjenek a színek orgiájában. * A bezárt központi nagy étterem teraszáról messzire ellátni, és szemügyre vehetők az ősz lilás, pikáns színű virágai. Kísérőm találóan jegyezte meg a rendkívüli látvány hatására, — Ha ezt színes filmre vennék, a műértő közönség azt mondaná rá, hogy „giccs”. A Vörös Október kertészete A langensalzai járásban, Bad Langensalza városában bőségesen akad látnivaló: a híres gyógyfürdő, az állatklinika, az új és korszerű népiskola mind megannyi élményt kínál. Ennyi látnivaló után éppen egy kis sétát iktattunk volna a programba, amikor hatalmas viharral, felhőszakadás árasztotta el a várost, és gépkocsink ablakából jóformán centiméterekre láttunk. — Most mit tegyünk? — kérdeztem. — Ha kedved van — mondta német újságíró-kollegám — megtekinthetjük a helybeli kertészeti szövetkezetét. — Ilyen időben? — Ott legalább nem ázunk — felelte barátom. S néhány perc múlva már széltől és esőtől óvott helyen az egymás mellett sorakozó üvegházakban hallgattuk a Vörös Október kertészeti szövetkezet fiatal szakemberének Horst Lukanak a magyarázatát. — Ilyenkor ősszel már csak virággal és gombával foglalkozunk — mondta. — A sampinyon gomba tenyésztését a nógrádi bányászoktól tanultuk el — tette hozzá nevetve. Máig sem tudom, őszintén mondta-e, vagy csak tréfált, bár kísérőm egyre erősködött, hogy a gombatermesztés őná- luk „magyar import”. Recsapott krizantémok A hetven üvegházból álló, hatalmas mesterséges kertészetben két érdekességet húztam alá kétszeresen jegyzetfüzetemben. Az első — langensalzai újítás — lényegében a szekfűszá- lak irányítására szolgál. Az ágyásokban sorakozó szekfűk fölé nylonhálót feszítenek ki, amely nyílegyenes növekedésre kényszeríti a virágszálakat. A gyönyörű, szinte tenyérnyi vörös virágok délcegen törtek a magasba. De még ennél Is érdekesebb, amit krizantémokkal műveltek. Éjszaka is világító villanyégőkkel és mesterségesen szabályozott hőmérséklettel „elhitetik” a virágokkal, hogy még nyár van, nem szabad kinyílniuk. És a virág „hallgat” az emberi beavatkozásra: mérgeszöld, és noha november van, még bimbót sem mutat. Először januárban és februárban engedik meg neki, hogy virágot bontson. Hiszen .ennek a megtévesztésnek éppen az a célja, hogy a tél végén is legyen a kertészetben virág. Lakos György zása jelenti. Nagyon fontos helyet kell, hogy elfoglaljon az új gazdaságirányítási rendszernek megfelelő munkamódszer és munkastílus kialakítása a pártapparátusban és a pár talapszervezetekben. Erre azért van szükség, mert „a párt maga is egy eleven, élő organizmus". Ez különösen igaz a pártmunka szűkebb területére, a gazdaságra, a termelésre vonatkozóan. Ugyanis itt a fejlődés hihetetlenül gyors. Nem kell másról beszélnünk, mint például arról, hogy tíz év alatt a lovat kiszorította a traktor a mezőgazdaságban, a kombájn pedig a kézikaszát. Pár év műlva pedig ki fogja szorítani a vegyszeres gyomirtás a kapálást. Ezt a rendkívül gycrs fejlődést megfelelően kell követnie a párt gazdaságszervező tevékenységének. A pártnak ehhez kell igazítania a maga munkastílusát. A párt munkastílusát mindig kz adott történelmi helyzet. az előtte álló feladatok b at * rázzák meg. Ez azonban nerr 'Mentheti, hogy mindent ami réal, sutba kell dobni. A pártban o hagyományok és az új nincsenek, ellentétben és nem zárják ki egymást. Most van egy olyan törekvés, hogy „keressük” az ú1at. Sokan azonban nem látják, hogy a munkamódszer egyes elemei kissé átformálva, finomítva a jövőben is jól felhasználhatók. A párt politikáját az új gazdaságirányítási rendszerben is a tömegekkel együttesen kell megvalósítani. Világos, hogy például itt semmiféle új módszert bevezetni nem lehet. Változatlanul tömegpolitikai tevékenység kell az új gazdaságirányítási rendszerben is. Ez különösen vonatkozik a gazdaságszervező tevékenységre. Ha valaha szükség volt arra, hogy a tömegekkel együtt alakítsuk ki és valósítsuk meg a párt politikáját, akkor erre az új gazdaság- irányítási rendszerben különösen szükség lesz. Csak egyetlen példa: közismert, hogy a mezőgazdasági üzemek eddig megkapták a kötelező tervutasításokat, amelyek alapján dolgoztak. Az új gazdaságirányítási rendszerben nem kapnak tervutasítást a mező- gazdasági üzemek, hanem a tervet saját maguknak kell elkészíteniük. De vajon el tudja-e dönteni az üzem vezetése, hogy milyen tervet készítsen, ha nem végez tömegpolitikai tevékenységet? Természetesen nem. Számtalan példa van arra. hogy a párt tömegpolitikai tevékenység« átalánns érvényű a pártmunkában. A párt munkájára általában a forradalmi lendület a jellemző. Ez a forradalmi lendület kell jellemezze a párt munkáját az új gazdaságirányítási rendszerben is. A munkastílust az új gazdaságirányítási rendszerben is a demokratikus centralizmus elve alapján kell megvalósítani. Sőt, a gyakorlati munkában állandóan erősítenünk kell, mert aira számíthatunk, hogy talán még az eddigieknél is többet találkozunk önzéssel, a vállalati érdek egyoldalú előtérbe helyezésével, olyan szemlélettel, hogy csak tsz-ügyet, csak vezető-ügyet látnak az új gazdaságirányítási rendszerben. Ezt megakadályozni éppen a demokratikus centralizmus megvalósításával, erősítésével lehet a mezőgazdasági üzemekben is. Alkalmazzuk a bevált módszereket Ami a pártmunka új elemeit illeti, azok feltárása, keresése nem azonos a kigondolt „újítások” utáni hajszával. A pártban minden új munka- módszer, munkastílus használhatóságának a gyakorlat a próbaköve Minden új munkastílust a gyakorlatnak kell igazolnia, s amit nem igazol, az nem is ér semmit. Az új gazdaságirányítási Ne szaporítsuk a szót! Hiába beszél valaki szép magyarsággal, választékos stílussal, ha keveset mond. Hamar elánjuk, s a képzeletünk messze jár. De amíg ez két ember között zajlik, legfeljebb egy valakinek támad hiányérzete. Testület, vagyis több ember előtt ez már visszaélés: idővel, türelemmel. Azt is meg lehet figyelni, hogy ez nem mindig egyéni hajlamból fakad, hanem sokszor a készületlenségben, az ügy iránt érzett csökkent felelősségben rejlik az ok. A minap elnagyolt jelentés került egy pártvégrehajtóbizottsági ülés elé. Az elhangzott kérdések is inkább szószaporításnak időhúzásnak tűntek, mint a témával való azonosulásnak. A végrehajtó bizottság titkára azt javasolta, ejtsék el a napirendet. Megszavazták. Néhány embert zavarba hozott ez a reagálás, de nyilván ezt kellett tenni. Elnéző udvariasság csak érdektelenséget támasztott volna. Ha hasonlóképpen jár el a rétsági járási párt-végrehajtóbizottság a Nagyorosziban tartott ülésen, eredményesebb munkát végez a testület. Egy jelentést kellett megtárgyalni, a nagyoroszi és a borsosberényi termelőszövetkezet gazdasági helyzetéről, vagyis a két szövetkezet egyesüléséről. Aztán a meghívott elnökök szavaiból hamar kiderült: ez a „házasság” még időszerűtlen. Az is furcsa, hogy korábban másképpen beszéltek erről. Borsosberényre nézve az egyesülés előnyös, Oroszira nem. Márpedig milyen öröme lehet az olyan vőlegénynek, akihez úgymond oda akarják varrni a menyasz- szonyt? Kiderült, hogy a tagok nem látják az egyesülés érteimét. Az eltérő gazdasági eredmények, jövedelmi szintek csak ellenérzéseket váltottak volna ki. Érthető az, amit Kiss József elvtárs, a megyei pártbizottság mezőgazdasági osztályának vezető- íe mondott. — Ha nem lesz gazdasági-politikai előnyt a kézfogásnak, nem érdemes egyesülni, * lyen lépést a pártbizottság sem támogat'iat. A további vita is ezt a mérleget nyújtotta. Dolguk végezetlenül hagyhatták el az ülést a tsz meghívottal. De a vb résztvevői is hiába vesztegettek el több mint egy órát, ha a jelentés alaposabb elemzést nyújt, nem is kerül a kérdés napirendre. Talán meg sem kellett vójina írni. S ha már mégis így történt, helyesebb lett volna a fent leírták alapján itt is határozni már az ülés elején. A két termelőszövetkezet teljesen eltérő viszonyok mellett gazdálkodik. Orosziban sokat tettek a jövőért, építkeztek, van gépjavítójuk, a jövedelem is biztonságot nyújt, merészebbek voltak. A herényi vezetők bátortalansága miatt azonban még évekre van szükség ahhoz, hogy fel tudjanak zárkózni a jókhoz. Addig is azonban nincs kizárva, hogy több gazdasági erőfeszítésben segítsék egymást, ahogy ennek mutatkoznak is már a jelei. Előbb-utóbb behozzák a hátrányt, s akkor majd a tagok is akarják ezt. Ne szaporítsuk hát fölöslegesen a szót, ha nincs mit elmondani! — gulyás — A gazdasági reform előtt Bizakodva készülnek a kisipari szövetkezetek Népgazdaságunkban fontos szerepet töltenek be a kisipari szövetkezetek. Áz általuk előállított éves termelési érték ma már csaknem eléri a 18 milliárd forintot. Ezenkívül kiegészítői az állami iparnak, sőt olyan fontos területen, mint a szolgáltatás, nélkülözhetetlenek. Tájegységenként változik a kisipari szövetkezetek aránya az állami iparéhoz viszonyítva. Nógrád megyében termelésük eléri az évi 164,5 millió forintot. Mivel a szövetkezet a tagok tulajdona, vezetőiket maguk választják, ezért a szövetkezeti demokráciának igen nagy a szerepe, és még nagyobb lesz a jövőben. A tagok anyagilag is kockáztatnak, egyrészt azzal, hogy „részvényesek”, másrészt azzal, hogy náluk nincs garantált bérezés. Mi volt eddig és mi várható a jövőben a kisipari szövetkezetek g azd álkodásába n ? A gazdaságirányítás, új rendszerében a szövetkezetek az állami vállalatokéhoz hasonló rendszerben az alapszervezeteknek mindenekelőtt új módon kell részt venniök a termelési tervek készítésében. Üj módon jelentkezik az is, hogy a pártszervezetek érzékenyebben reagáljanak a dolgozók véleményére, javaslataik intézésére. A tömegsztrvezetek pártirányítását mindenekelőtt az ott dolgozó kommunistákon keresztül kell megvalósítani. Tanácsoljuk minden mezőgazda- sági üzem pártszervezetének, hogy bátrabban rendezzenek kötetlen napirendű taggyűléseket, „kérdezz-felelek” vitaesteket, az egyik hónapban taggyűlést, a másikban pedig pártcsoportülést. A taggyűléseket kezdjék el előző taggyűlésen hozott határozatok végrehajtásáról szóló beszámolóval. Nagyon lyavált forma az év végi értékelő taggyűlés is. Jobban kellene gondolkodni azon. hogy a párt anyagi eszközeit hogyan tudnánk az eddigieknél hatékonvabban felhasználni politikai munka érdekében A pártmunka továbbfejlesztése és az aktivitás növelése érdekében sok helyen célszerű lenne a klubszerű élet bevezetése. A pártszervezeteknek ne legyenek nókhálós helyiségei, televíziói, mint ahogy az sainos jelenleg még gyakran előfordul. (Folytatjuk) jogokat, illetve lehetőségeket kaptak. A termékforgalmazás új rendjében a szövetkezetek is igénybe vehetik mindazokat a beszerzési és értékesítési forrásokat, amelyeket az állami vállalatok. Természetes, a versenytársaknak, az állami vállalatoknak is megszűnik egy sor eddigi kötöttsége. Milyen évet hagynak majd maguk mögött kisipari szövetkezeteink? Az idén, az elmúlt évhez viszonyítva mintegy 13 százalékos növekedésre számítanak a termelési értéknél. Az átlagosnál lényegesen nagyobb arányú a fejlődés a cipő-, a bútor- és ruhaipari" termékek előállításában. Meghaladja az átlagot a belkereskedelemnek szánt áruk értékesítése és az export is. örvendetes, hogy az idén már megyénk valameny- nyi kisipari szövetkezete nyereségesen . termel. A várható nyereség több mint 9,5 millió lesz. Az állammal szemben fennálló adókötelezettség teljesítése után a visszamaradó részből átlagosan mintegy 20 napi keresetnek megfelelő részesedésre számíthat a szövetkezeti tagság. Megvalósulnak az idei fejlesztési elképzelések is. Az idei várható eredmények tehát már ismertek, de mi lesz jövőre? Gond bőven van még. A megye szövetkezeti iparának termelőkapacitását a KISZÖV tájékoztatása szerint a jövő évre még csak igen kis mértékben kötötték le szerződésekkel. Hasonlóan gondok vannak az anyagellátásban. Köztudott, hogy az egyes kisipari szövetkezetek a termelőkapacitásuktól függően kisfogyasztóknak minősültek. Emiatt nem tudták kedvező feltételek mellett biztosítani az anyagokat, mint a nagyobb kapacitásúak. A gazdaságirányítás új rendszerének megfelelően már társulások jöttek létre megyénkben is az an -agbeszerzés megköny- nyítése érdekében. Társulásra lépett a hat építő és a három bőrruházati szövetkezet. A jövő évi anyag''lő- -eket időben bejelentették, de a végleges szerződés megkötésére még csak ezután kerül sor. Megyénk kisipari szövetkezetei exportra is termelnek. A Nógrád megyei Vastömegcikk Ktsz a Ferruninn Külkereskedelmi Vállalaton keresztül Jugoszláviába és az NDK- ba szállít. A Balassagyarmati Szabó Ktsz közvetett exportban vesz részt. Nógrádmegyer árkiegészítésre szorul export- termékeinél. A sínszeg-gyár- tásra, — amelyből jövőre 300 tonnát kért külföld — meg iá kapja az ártámogatást, azonban a drótfonat-szubvenció igényét elutasították. Szerencse, hogy olyan mennyiségről van szó, amit más termékkel pótolni tud a szövetkezet Egy másik, izgalmasnak tűnő kérdés, milyen lesz a szövetkezeti iparban a nyereségelvonási rendszer? A szövetkezeti ipar a munkadíj és nyereség arányától függően eddig is progresszíven fizetett adót a megtermelt nyereségre. Egyes tevékenységekre, mint az export vagy a helyi ipar- politikai tervek teljesítése, a szolgáltatás adókedvezményt kaptak. Az adó levonása után visszamaradt nyereséget fordították azután fejlesztésre, tar- tálékalapra és részesedésre. A gazdaságirányítás új rendsze- -ében a nyereség adóztatását és a vállalati, illetve szövetkezeti érdekeltségi alapokat azonos módszerek. í’etve adókulcsok határozzák meg. Ma még nem lehet megmondani, hogy jövőre miként is alakulhatnak a különböző alapok megyénk szövetkezeti iparában, Van néhány kérdés ezzel kapcsolatban, amelyet még országosan sem tisztáztak, ezért csak következtetni tudnak. Annyi bizonyos, hogy a jövőbb i még több függ a szövetkezeti vezetők rátermettségétől. hozzáértésétől és a tagság munkájától. A szövetkezeti iparban eddig is jobban Tvénvesültek a különböző piaci hatások, mint az állami vállalatoknál. A kiemelt termékek köre szűk volt. a megkapott értékterveket szerződésekkel, megrendelésekkel kellett kitölteni. Ennek kényszerítő hatása is volt, hogy olyan termékeket gyártsanak, amelyekre van igény. Tapasztalatokat már eddig is szereztek, de ezeket bővíte- niük kell. A már említett társulások is azt a célt szolgálják. hogy közösen, nagyobb tételekben, kedvezőbbé tegyék az anyagellátást. A társulások tevékenysége később bizonyára a termékek értékesítésére is kiterjed majd. Kisipari szövetkezeteink készülnek a gazdaságirányítás új rendszerére. A hangulat bizakodó, mert a fejlődésnek jó lendítőjét látják a na) "\>bb önállóságban, a nagyobb ’ehetőségekben. Ezzel c-cye Mni is tudni kell. Bodó János
