Nógrád, 1967. november (23. évfolyam, 258-283. szám)
1967-11-29 / 282. szám
4 NOSH A T9 1367. november 23., szerda hét Elmúlt heti műsorával sem túlságosan kényeztette el nézőtáborát a Televízió. A hétnek három említésre méltó eseménye volt, ezek közül is egy a krimi kétségkívül széles közönségtáborának igényét elégítette ki. A Menekülés kiút nélkül című háromrészes nyugatnémet tévé-film szokványos megoldása ellenére feszültséggel teli bűnügyet dolgoz fel. Legfőbb érdemének a nagyszerű operatőri munkát éreztük, amely a kép nyelvén Szavak nélkül, önmagáért beszélt, izgalmasan bontakoztatta és vitte előre a történetet. A film erénye még, hogy néhány keserű társadalmi igazságot is megfogalmazott Szombaton a délutáni műsorban Lakótelep és társadalom címmel igen elgondolkodtató illusztrált vitának lehettünk tanúi a képernyő előtt. A vita középpontjában a modem városépítészet szociológiai problémái sűrűsödtek. A vizsgálódás tudományos munkatársai mintegy ezerkétszáz riport tapasztalatait kívánják általánosítani a nem egészen megnyugtató tendenciájú új közösségi életformáról és to- vábbformálódásának feltételezhető irányáról. A nézetek még távolról sem egységesek ebben, a vizsgált lakótelepek számos problémát vetnek fel és utalnak megoldásra építészek és szociológusok elé. A probléma- felvetés azonban értékes kezdeményezése a Televíziónak. Pál László szerkesztő hasznos „Édes” Nem annak indult, sőt. Ezen a reggelen is csúnya, nehéz köd ült Salgótarjánra, huzat szaladgált a főtéri kis állomáson. Aztán befutott a 7,28-kor Hatvan felé induló személy, felszálltunk, s a kocsikban már kellemes meleg volt. Ettől azonban még mindig nem lett volna „édes” a „bumli”. Más valami történt, ami „megédesítette”. Csinos fiatal lányok foglalták el vidáman csivitelve a szakasz egy részét, jókedvükkel tele lett a levegő, nevetésükkel a reggel. De ne értsenek félre! Még ettől sem lett „édes” a reggel. Hanem, amiről beszélgettek! Csakúgy röpködtek a szavak: csokoládé, krémes, kakaó, torta, porcukor, kávé, gyümölcslé, fagylalt... de hisz ki tudná elsorolni. Még fél füllel hallgatni is sok volt. Nem tudom, hogyan reagált volna minderre „Pavlov kutyája”? Elárulhatom, persze, hogy semmi különös dologról nem volt szó ezenkívül. Mint kiderült, a leánykák csupán áruismeretről beszélgettek, lévén valamennyien ipari tanulók, ;endö kereskedők a II. A. osztályból. Ráadásul tanulmányi kirándulásra mentek Kistere- nyére, a cukrászüzembe. Tórák Margit, a salgótarjáni ! 70-es árudából, Almási Edit és Zsáry Margit a 201-es önki- szolgálóból. Tolmácsi Margit, Bányik Ágnes a 119. számú rsemegeüzletből, és a többiek Kovács Árpád osztályfőnök és áruismerettanár kezdeményezésére szánták ezt a fél napot 8 kisterenyei „édességgyárra”. 1!mondották: egy kereskedőnek nemcsak a bolt felépítését, r vevőkör fogalmát, az irányí- t > szerveket stb. kell tudni.' s nem is csupán az áruféleségeket. Pontosabban: ez nem elég a képernyő előtt ügy szolgálatára vállalkozott elgondolásával, joggal számíthat általános figyelemre műsorának december 2-ára ígért második része is. Az elmúlt hét harmadik, kétségkívül legigényesebb műsorát a Debreceni Csokonai Színház szolgáltatta Dürrenmatt: Az öreg hölgy látogatása című színművével. A közvetítésre a színház operarészlegének salgótarjáni vendégjátéka után fokozott érdeklődéssel figyeltünk s a látott teljesítmény nyomán csak sajnálhatjuk, hogy a társulat prózai együttesével eddig nincs kapcsolatunk előadásokra. Dürrenmatt a mai európai drámaíró nemzedék egyik legmerészebb hangvételű, leghatásosabb eszközökkel alkotó, egyben tehát legjelentősebb képviselője. A tévében most látott műve kihívóan bizarr alapötletből indul el és bontakozik ki egy züllött társadalom torzképévé, de ez a kép úgy torzít, hogy alapvonásaiban tragikusan hű, felismertetően igaz. A debreceni művészek parádés játékkal elevenítették meg Dürrenmatt színpadának extra jellemeit s a képernyőn át is szuggesztív hatást nyújtottak a nézőnek. A bravúros technikájú előadás részesei közül okvetlen meg kell emlékezni Lon- tay Margit, Gerbár Tibor, Si- mor Ottó, Bángyörgyi Károly, Sárosdi Rezső, Novák István játékáról, de az együttes minden tagja hibátlant nyújtott Giricz Mátyás elmélyült rendezésében. A hét műsorgerincét képező három esemény mellett még szívesen néztük és hallgattuk az Ady Endre 90. születésnapjára emlékező irodalmi műsort, Garai Gábornak Adyról mondott okos szavait, a szép verstolmácsolásokat, — elsősorban Keres Emilét, Gábor Miklósét. Mensáros Lászlóét, Gáti Józsefét. Azonban szívesen hallgattunk volna valamit Ady költészettel vetekedő prózájából is. Az összeállítás élénkítése, a portré teljessége is kívánta ezt. Rokonszenves volt a csütörtöki Radarban az ifjú riporterek műsora: Csengő Ildikó, Merényi Csaba, Tóth Károly közös debütálása a képernyő előtt. Nem tetszett viszont — több dolog között — Berkesi problémaelnagyoló, csupán felszíni jelenségekre alapozó, állélektani problémákat feszegető, semmi megoldáshoz nem vivő, Matematika című tévéjátékának vasárnap délutáni felmelegítése. Kár volt az órás műsoridőért. Mérkőzésközvetítéssel az elmúlt héten sem volt nagy szerencséje a Televíziónak. Ezúttal vasárnap a Bulgária—Portugália Európa-bajnoki küzdelem szófiai közvetítése részben hang-, részben képminőség dolgában élvezhetetlenül érkezett, a mérkőzés utolsó perceinek közvetítését fel is adták a riporterek. (b. t.) utazás önmagában. Tudni kell azt is, hogyan készülnek ezek a „féleségek”. Már jártak a kenyérgyárban, most mentek „süteményt nézni”. — S otthon, a gyakorlatban, „magánemberként” már süt- nek-f őznek? Nevetés volt a válasz. — Még csak kávét főzünk. — Mi kell a kávéhoz a kávén kívül? — Szív..; — Jó gép . Még beszélgettünk volna, de fékezett a vonat Kisterenyén, s a lányok leszálltak. Tóth Elemér T anuló asszonyok A szécsényi II. Rákóczi Termelőszövetkezet asszonyainak egészen november közepéig adott munkát a burgonyatermesztés. A napokban fejezték be a burgonya válogatását. Mintegy negyven—negyvenöt vagon termés „ment át” az asszonyok kezén. Hasznosan töltik a téli hónapokat is a burgonyatermesztő asszonyok Szécsényben. Tanulnak. A szövetkezet vezetősége tanfolyamot indított a korszerű burgonyatermesztési ismeretek elsajátítására. — Ötszázezer forinttal teljesítik túl ez évi tervüket a Balassagyarmati Porcelángyár dolgozói, — jelzik az előzetes felmérések. Alaposabb elbírálást A uapokb.au tárgyalta a rétsági járási párt-végrehajtöbizottság a romliányi termelőszövetkezet három fiatal dolgozójának felvételi kérelmét. Az ajánlások pontosan körvonalazták mindazokat a jó emberi tulajdonságokat, amelyek alapján érdemessé váltak arra, hogy a párt soraiba kerüljenek. Az ajánlásoknak azonban mégis volt egy szépséghibájuk, s ezt joggal tették szóvá többen az ülésen. Az új szervezeti szabályzat értelmében: „Ha a pártba KISZ- tagot vesznek fel, egyik ajánló a KISZ-alapszervezet taggyűlése lehet”. Mindhárom fiatal tagja volt a KISZ-nek, s abban éveken át tevékenykedtek. Nem követtek el mulasztást Romhány- ban, de helyesebb lett volna, ha a felvételről szó esik a KISZ- taggyűlésen. Ha történetesen az egyik ajánló a KISZ-taggyülése lett volna. Erről a pártszervezet is megfeledkezett. Nem történt hiba, de az eset arra figyelmeztet, hogy a felvételeknél hasznos kikérni a KISZ- szervezet, a taggyűlés véleményét. Ez megerősíti a KlSZ-szer- vezetet abban a felelősségében, amellyel tagjainak neveléséért tartozik. Természetes a KISZ-tag- gyülés ajánlása azért is, mert az évek során tanúsított magatartásról, munkában való helytállásról. politikai tisztánlátásról a KISZ-szervezet is érdemlegesen tud nyilatkozni. G. E. A legújabb Picasso-monográ fia szerzője Magyarországon. Budapesten tartózkodik Gaston Diahl professzor, francia művészettörténész, akinek Picassóról írt kötete a közelmúltban jelent meg Magyarországon (MTI Foto — Szebellédy Géza felvétele) Egy év Tanganyikában A vadász, a turista, dr. Szuny oghy János kandidátus, a Természettudományi Múzeum állattárának főosztályvezetője itt ül a salgótarjáni Karancs Szálló presszójában és feketét iszik. A város természetbarátainak, s az Acélárugyár művelődési házának meghívására érkezett a Karancs aljai városba, hogy beszéljen a jóval magasabb hegyekről, a Meruról, Afrika tájairól, élővilágáról, embereiről. Előadása előtt megtekinti a város természetvédelmi területét, a somoskői bazaltömlést. Feketekávéja mellett emlékezik a „fekete kontinensre”. — Kétszer jártam Afrikában, 1959—60-ban és 1965—66ban. összesen három gyűjtési expedíció járt 1956 óta Afrikában, az első kettőt Szécsényi Zsigmond vezette. Ezek célja az elpusztult Afrika- kiállítás anyagának pótlása volt. Afrikai tartózkodása alatt dr. Szunyoghy János is élvezte dr. Nagy Endre, illetve dr. Sáska László vendégszeretetét, akik mindenben segítették a távoli kis haza küldötteit. Hosszú hónapok a vadásztáborokban, vadászat 1700—2000 méteres magasságokban. Kenya, Tanzánia tájai, Zanzibar. Dar Es Salam képe, emléke elevenedik meg a beszélgetés során. Űj bekötő út — Mire terjedt ki a gyűjtés? — Első alkalommal főleg a nagytermetű emlősökre, őztől a kaffer bivalyig, az elefántig mindent lőttünk, bőr- és csontvázgyűjteményt hoztunk magunkkal. Második alkalommal, mondhatom, „univerzális” gyűjtést végeztem, a bogaraktól a nagyvadakig mindent gyűjtöttem, körülbelül 50 ezer bogarat, 20 ezer lepkét is hoztam magammal, annak ellenére, hogy magam emlőskutató vagyok. Dr. Szunyoghy János jelenleg a nagy antilopokon dolgozik, az óriási gyűjtött anyag rendezése még évekig tart. Az 1971-ben Budapesten rendezendő vadászati világkiállításra új Afrika -kiállítás várja majd a hazai és a nemzetközi közönséget, és természetesen, a „szakmát”. Állandó gondja volt a ka- rancssági Egyesült Erő Tsz- ben a tagoknak a központi major megközelítése. Olyan vizenyős, mélytalajú helyre épültek a központi épületek, hogy a csapadékos évszakokban elsüppedt még a traktor is az átázott földúton. Az idén megoldódott a ka- rancssági egyesült szövetkezet gondja, minthogy átadták rendeltetésének a csaknem egy kilométer hosszú, új bekötő utat. Tehát a központi major most már ősszel és tavasszal is megközelíthető.. Eddig a Magyar Televízió 12 adásban számolt be az afrikai gyűjtőmunkáról. Élményeiről készül dr. Szunyoghy László könyve is, amely „Egy év Tanganyikában” címmel jövőre jelenik meg a Táncsics Könyvkiadónál. (tóth) Amikor a lány a négy fiúból álló társaság negyedik tagjának sem volt hajlandó az asztaltól felállni és táncolni menni, azt mondta az utolsó próbálkozó, sziszegve: — Ezt nem úszód meg verés nélkül, kisanyám... Oltárt ruhát kapsz, ha kijössz... A lány nem szólt semmit. Előtte, mind a négy fiúnak szépen, tagoltan elmondta, hogy nem táncolni, csupán egy kicsit beszélgetni jött a Karancs presszójába, különben is, nem nagyon megy neki a tánc és nem öltözött az alkalomhoz sem, csak úgy befutottak. .. A lány és barátnője már ment volna, de nem mertek elindulni. Riadtan figyelték a bejáratot. ismerőst keresve, aki megmentheti őket az ,,ol- tári ruhától”. Szerencséjükre találtak ilyent, mindketten a férfihoz siettek. Kint az utcán körülfogták őket a kötekedők. — Na, puhoe — mondták a lányokat védelmező férfinek — most te is bekapod a legyet. Te kerested a bajt, hát arra számíts, hogy rámába verjük a képedet! (Valószínűbb, hogy „pofát”. mondtak, de végeredményben nem ez a legfontosabb.) A két lány és a férfi elindult, szorosan egymás mellett lépkedtek, és szó nélkül átvágtak a huszonnégyezer wattal megvilágított téren. Teljesen érthetetlennek tűnt, valószínűtlennek hatott az egész, ebben a világításban. A banda, kettéosztva erejét, előttük és mögöttük haladt, közrefogták, szorosan kísérték a társaságot. Este kilenc órakor történt, a hét egyik ködös napján, Salgótarjánban. A csoport lépésről »lépésre távolodott a viszonylagos biztonságot jelentő városközponttól, a kevésbé világos, elha- gyottabb külső kerület irányába. A kötekedők még szorosabbra fogták a lányok és a férfi körül vont gyűrűt, és most már hangosabban, drasztikusabban szitkozódtak. A templom előtt jártak, amikor a megyei tanács felől feltűnt a rendőrség járőrkocsiia. A férfi hirtelen mozdulattal kitört a gyűrűből, átbújt a járdát szegélyező lánc alatt, és szélesen gesztikulálva leállította a kék-fehér gépkocsit. Az ügy természetesen a rendőrségen ért véget, a két lány és a férfi „megúszták” a kellemetlen kalandot, az ijedtségen kívül más bajuk nem esett, szerencséjük volt. A kötekedők rövidesen megkapják kiérdemelt büntetésüket, és ezzel tulajdonképpen be is lehetne fejezni a történetet. A napokban kezembe került egy úgynevezett helyzetelemzés, amely a megye ifjúságának arculatáról a következőket állapította meg: megyénkben, beleértve Salgótarjánt és természetesen Balassagyarmatot is, a fiatalok körében nem alakultak ki galerik, nem okozott komolyabb problémát a huliganizmus, vagyis, megyénk ifjúságára kisebb mértékben jellemzőek azok a negatív vonások, amelyek az ország más tájain, városaiban, a fővárosban például — fokozott mértékben jelentkeznek, úton-útfélen tapasztalhatók. Ki a huligán? Milyen csoportosulás nevelhető galerinek. és hol a határ, amikor a mégoly ízléstelen tréfából, félig-meddig komoly ijesztgetésből bűntény lesz? A kötekedők. a két lányt és a hozzájuk szegődött férfit fenyegető négy fiatal akkor, abban a pillanatban huligán volt, s csoportjuk is inkább nevezhető galerinek (méghozzá a legrosszabb értelemben), mint bármi másnak. Ki ez a négy fiatal? Huligánok? Vagányok? Galeritagok? K. József kiskorú, az egyik szakmunkástanuló intézet tanulója, K. Béla Sándor és B. Balázs a salgótarjáni mentőállomás alkalmazottai, G. Endre az Öblösüveggyár munkása. És a többiek, a tegnap, tegnapelőtt, a hét többi napján és a múlt héten kötekedők kik voltak? Csirkefogók, he- tediziglen sipista ősöktől teszármazott, megveszekedett gazemberek, vagy rendes munkás, parasztszülők gyermekei? Valaki, aki hallotta a kötekedők esetét és azt is. hogy elég gyakori a hozzá hasonló történet azt javasolta: sürgősen intézkedni keli. Milyen intézkedésre lenne szükség, hogyan lehetne először csak megakadályozni, később pedig megelőzni a megyei, városi huligánok „születését”, a kö- tekedések méggyakoribbá válását — ezen minden •»•és- keltnek és minden illetékesnek érdemes lenne gondolkozni. Szaporodnak a rendőrségi esetek, de nem gyarapodnak számban a városi diák és ifjúmunkás-klubok, szórakozási, ismerkedési, kulturálódási lehetőségben a város fiataljai. A kötekedőket el kell ítélni, s már - csak a példa miatt is, a legkeményebb büntetést kell kiszabni rájuk, beszélni és írni is kell minél többet arról, hogyan viselkedjen, az .emberi együttélés szabályai szerint, a mi társadalmunkban élő fiatal. Minderre szükség van, de a moralizálás túlságosan kevésnek bizonyul akkor, ha az úgynevezett objektív feltételek nem. vagy csak alig változnak valamit. Érdemes számba venni, hány diák és ifjúmunkás-klub, kötetlen, de azért emberi szórakozást kínáló zenés, esetleg alkoholmentes szórakozóhely van a városban, megyében, s azt is. hogy a délutáni, esti mozielőadáson és jóval ritkábban, a fiatalokat érdeklő városi előadáson kívül, milyen szórakozási lehetőségek vannak például Salgótarjánban. Farizeuskodás lenne azt állítani, hogy a fiatalok, fiúk és lányok, a korban és érdeklődési körben egymáshoz hasonlók nem keresik egymás társaságát, elkerülik. nem használják ki az alkalmat ismerkedésre, barátkozásra. Az igazság az, — nem titok senki előtt —, hogy kihasználják az alkalmat, még akkor is — mint ahogy ez a kötekedők mindenképpen elítélendő esetében történt — nincs ilyen alkalom. Pataki László
