Nógrád, 1967. november (23. évfolyam, 258-283. szám)

1967-11-23 / 277. szám

1967. november 23., csütörtök NÖ8R AÖ 3 Megérkezett az első külföldi szállítmány Mikor lesz füstgáz-elszívás az Qtvözetgyárban? Száll a füstgáz a Zagyva­rónai ötvözetgyár kéményei­ből. A kohók folyamatosan termelik a mikron szemnagy­ságú, egészségre ártalmas anyagot. Állandóan ködszerű lepel borítja be a környéken az eget. Ahogy felszáll, úgy vissza is hull a földre, vagy közvetlen a helyszínen vagy távolabb. Jut belőle Salgótar­jánnak is, attól függően, mi­lyen a széljárás. Több ezer tonnára becsülik az évente felszálló anyagot. Az egész­ségre nagyon is káros porról van sző. Ha a tüdőbe kerül szilikózist okozhat. Mindezt nem először írtuk lei A füstgáz elleni védeke­zésért ugyanis már több mint egy évtizede folyik a harc. Készültek munkavédelmi jegy­zőkönyvek a megoldás sür­getése érdekében. Keresték a lehetőséget határainkon be­lül, s utaztak ezzel a céllal szakemberek, nem is egy al­kalommal külföldre. Éveken keresztül számon tartották a költségkeretet, amit biztosí­tottak a megoldáshoz. Két évvel ezelőtt döntés született, hogy az úgyneve­zett elektrófilteres porlevá­lasztó eljárás lesz a legcél­szerűbb. Még 1965-ben meg is rendelték a Csehszlovák Sko­da-Export Külkereskedelmi Vállalaton keresztül az elekt- rofiltereket és a szükséges berendezéseket. Készültek a tervek. Mindenki megnyugo­dott, hogy 1969 első negyed­évére befejeződnek a mun­kák. mentesül a környék az Ötvözetgyár átkától. Ennek elsősorban az ott dolgozók, vezetők és beosztottak örül­tek. hiszen a legtöbbet ők nyelnek ebből a porból. Tavaly már szerződést is kötöttek az építőkkel az Idei munkákra. Hasztalan, mert jött az értesítés: töröl­ték a beruházást az idén kez­dődők listájáról. Bizonytalan­ná vált minden. Űjabb harc kezdődött a füstgáz elszívásá­ért. Érvek sokaságát sorakoz­tatták fel a helyi vezetők és a társadalmi szervek. Töb­bek között olyan nyomós érv is volt, mint a cseh­szlovák partnerrel megkötött szállítási szerződés. Ök már beprogramozták a munkát, megteremtették a kooperációt — ugyanis több gyárban ké­szülnek a berendezések — s hozázfogtak a gyártáshoz. Látszólag hiába volt min­den. Sokszor jöttek haza az illetékes vezetők keserű száj­ízzel. Mindig elismerték az elsősorban munka- és egész­ségvédelmi beruházás fontos­ságát, ennél többet azonban Elkészültek a kiviteli tervek hl ÍHMJR új telephelyei kap Balassaoyarsnaion Elkészültek a kiviteli ter­vek, s a Nógrád megyei Épí­tőipari Vállalatnál — a ki­vitelezőnél — megkezdődtek a tárgyalások az AGROKER új balassagyarmati telephe­lyéről. Az új telephely a város dé­li oldaián a gépállomás mel­lett raktárhelyiségekből, iro­dából és szociális helyiségből áll majd. Az AGROKER — eddig a városban szétszórtan levő helyiségeiből — új te­lephelyre költözésével egy se­res énületrész szabadul majd fel A kivitelező 1968-ban kez­di meg a munkálatokat, de szó van arról, hogy esetleg ebben az évben a teleprende- aésre már sor kerül. alig mondtak. Persze azért mégis történt egy és más. Október közepén kapta az Ötvözetgyár a Beruházási Bank értesítését, hogy a 18/ 1967. számú gazdasági bizott­sági határozat értelmében ér­tékhatár feletti beruházásnak tekintik a füstgáz-elszívás megoldását. A 45 millió fo­rint teljes beruházási keret te­hát biztosított. Az is igaz, hogy a vállalatnak nem kis terhet jelent a beruházás, mert a költségek 60 százalé­kát hosszúlejáratú hitelből kell biztosítania, az állam 40 százalékát adja. A munka végül megkezdő­dött. Csehszlovákiából a na­pokban már megérkezett a 24 milliós import első hatvago- nos szállítmánya: négy nagy ventillátor, az összekötő ve­zetékek és egyéb tartozékok. Három héttel ezelőtt meg­egyeztek a külföldi partner­rel, hogy a többi berendezést az eredeti megállapodástól el­térően, később szállítja. Az ötvözetgyárnál ugyanis táro­lási gondok vannak, ezért volt szükség az egyezségre. A legnagyobb gond azon­ban, hogy az ÉVM Nógrád megyei Építőipari Vállalat mi­kor kezdi meg a munkát. Az Ötvözetgyárban úgy számol­nak, hogy 1968 végéig mint­egy kilencmillió forint értékű feladatot kellene elvégezni az építőknek ahhoz, hogy 1969 első negyedében a külföldi és hazai vállalatok megkezd­hessék a technológiai szere­lést. Csak ebben az esetben látják biztosítottnak, hogy a korábbi tervekhez képest egy évvel később, de 1970 első negyedévében végre meg­oldódjon a füstgáz-elszívás. Az Ötvözetgyár már most tudna munkaterületet biztosí­tani az építőknek. Szándékuk­ban áll a megvalósítás érde­kében szocialista szerződést kötni velük, hiszen ennek a hasznát már több példa iga­zolja. A több mint egyévtizedes tusakodás utolsó csatája még hátra van, erre azonban biza­kodva készülnek az Ötvözet­gyárban. Bodó János Az egyházasdengelegi Kos­suth Tsz-ben Gérecz János­tól, a szövetkezet főkönyve­lőjétől kértem tájékoztatást. — Kit tart a tsz legjobb traktorosának? Nem véletlenül fordultam hozzá, hiszen a gazdaságosság mind nagyobb szerepet tölt be közös gazdaságainknál. Márpedig a jó főkönyvelő éber őre a költségek alakulá­sának. — Ha úgy tette volna fel a kérdést, kiről olvasnék szí­vesen az újságban, könnyebb helyzetben lennék — vála­szolta. — Mert Liptai János és Bakonyi Gyula szorgalma, igyekezete feltétlenül feljegy­zésre méltó... — Mivel érdemelték ki a külön figyelmet? — Az idén vettünk egy SZ—100-as lánctalpas trak­tort. Jóformán az aratás óta éjjel-nappal két műszakban dolgoznak a nehéz géppel. Több mint háromszázezer forintot adtunk ki a trakto­rért, nem mindegy, hogyan használjuk ki. * Néhány perc múlva már a határt járjuk Lajer István agronómussal, aki augusztus­ban töltötte le gyakornoki évét. Az új SZ—100-as trak­tort, a szorgalmas traktoroso­kat keressük. Hogy miért szükséges keresni őket, arról Mi van a parajra fásokban ? Jogok és kötelezettségek íz új Munka Törvénykönyve tükrében ló úton a magyarnándori tsz A magyarnándori termelő- szövetkezet csaknem kétezer holdon gazdálkodik. A leg­fontosabb teendő jelenleg itt is az őszi mélyszántások ma­radéktalan elvégzése. A gépek helyes irányítása meghozta az eredményt: a héten a még hátralevő 80 holdon a mély­szántást befejezik, s ezzel 643 mélyen szántott terület áll ké­szen tavaszi vetésre. A közös gazdaság az idei munkák eredményeként a számítások szerint eléri a ter­vezett munkaegységértéket. Eddig rendszeresen fizettek előleget. Pénzben és termé­szetben, huszonegy forintot vettek át ilyen címen a tsz- tagok. Fontos bevételi forrás az állattenyésztés és különösen a szarvasmarha. Az idén elő­ször a szövetkezet már tbc- mentes állománnyal rendel­kezik. A 109 tehénre a napok­ban kapták meg a fertőzés­mentességet igazoló okmányo­kat. A szövetkezet vezetősége és tagsága igen nagy jelentőséget tulajdonít a szarvasmarha­hizlalásnak, minthogy ta­pasztalatuk szerint nagyon ki­fizetődő, ha új módszereket, eljárásokat is bevezetnek. A nemrégiben leadott 25 hízó­marha 16 hónap alatt 600 ki­logrammos súlyra gyarapodott, fgy az átadott állatokért egyen­ként 12 300 forintot kaptak. Behatóan tanulmányozták a birkanevelés gazdaságosságát, s ennek során jutottak el ar­ra az álláspontra, hogy vá­sárlással gyarapítják az ál­lományt. A nemrégiben érté­kesített bárányok 80 száza­léka elsőosztályú minősítést ért el, s ezek után külön fel­árat kaptak. A vezetés megszilárdulása a gazdaságban kezdi éreztetni kedvező hatását: az új veze­tők a tagsággal legszorosab­ban együttműködve igyekez­nek megoldani a feladatokat. Az új gazdasági mechaniz­musban a dolgozók személyi jövedelme jelentősen függ a vállalati nyereség alakulásá­tól. A vállalatoknak a jövő­ben éppen ezért joguk van kiválasztani, hogy kikkel dol­gozzanak, de a dolgozók is megválaszthatják a számukra és képzettségüknek legmegfe­lelőbb munkahelyeket. Meg­szűnnek tehát azok a korlá­tozások, amelyek gátolták a vállalatot és a dolgozót egya­ránt a jobb munkaerő meg­szervezésében. illetve a ked­vezőbb elhelyezkedés lehető­ségében. A vállalat elhatározására van bízva, kit kíván alkal­mazni, kinek mond fel, kinek a munkaviszonyát szünteti meg. Mivel az új gazdasági mechanizmusban a nyereség, a vállalatok jövedelmezősége a legfőbb vállalati mutató, természetes, hogy annak mondja fel munkaviszonyát a vállalat, akinek helyébe job­ban képzett, nagyobb tapasz­talatokkal rendelkező munka­erőt tud beállítani. Szilárdítja a munkafegyelmet Nagyobb lehetőséget biztosít a rendelkezés a vállalatnak egy-egy új technológiai fo­lyamat, új profil, gyártmány bevezetése esetén a szélesebb körű munkahelyen belüli át­csoportosításra, ez pedig szük­ségszerűen felvételekre, elbo­csátásokra is vezethet. Ilyen esetekben természetes, a fő szempont a politikai helytál­lás mellett a megfelelő szak- képzettség, és hogy milyen az egyes dolgozóknak a munká­hoz való viszonya. Egy ilyen átcsoportosításnál nyilvánva­ló, hogy azok kerülnek az eJ- bocsájtás listájára, akik ko­rábban sem bizonyították be munkahelyükhöz való hűségü­ket, ragaszkodásukat, fegyel­mezetlenek, rendetlenek, lógó­sak voltak, vagy képzettségük nem érte el azt a színvona­lat, amelyet azon a munka­helyen a vállalat dolgozója munkájától elvárhatott. A jelenlegi, december 31-lg hatályos Munka Törvény- könyvében a vállalat keze számos vonatkozásban meg­van kötve, még a fegyelme­zetlen, nem megfelelő dolgo­zójától is csak nehezen tud szabadulni, mert az alkalmat­lanságra alapított felmondás esetén szinte már az ízléste­lenségig kellett elmenni a bi­zonyításban, hogy a dolgozó szellemi képességeinél fogva nem képes ellátni a felada­tait, vagy a testi adottságai olyanok, hogy a munkát nem tudja elvégezni. Ha ezt a faj­ta bizonyítási eljárást nem akarta a vállalat vállalni, ak­kor átszervezést, létszámcsök­kentést kellett végrehajtani, holott erre esetleg nem is volt szüksége, de inkább vállalta a létszámhiánnyal járó munka­terhét, mint azt. hogy a gaz­daságtalanul használható munkaerőt tovább foglalkoz­tassa. Azt a régi szabályozást sem veszi át az új törvény, mi­szerint, ha a dolgozó hagyja ott munkahelyét — bár a fel­mondást bejelentette, néhány kivételtől eltekintve súlyos hátrányok érték őt. Az új rendelkezésben minden hát­rány, megkötöttség nélkül ki­választhatja a dolgozó a neki legjobban megfelelő, „testhez­álló” munkahelyet. A felmondási rendszer ilyen módja bizonyára a munkafe­gyelem terén is döntő válto­zást hoz, megszilárdítja a fe­gyelmet, és elősegíti a szor­galmas, lelkiismeretes munka végzését. Differenciálódik a felmondási ic'ő Amíg a régi Munka Tör­vénykönyvében a felmondási idő tizenöt nap volt, az újban ez is differenciálódik a mun­kakör, a végzett munka jelle­ge és az eltöltött idő szerint. Amíg például az olyan dolgo­zónak, aki mint gyakori ki­lépő járt egyik munkahelyről a másikra, mielőtt meg nem szerezte az egyéves folyamatos munkaviszonyát, minden in­dokolás nélkül felmondhatta munkaviszonyát a vállalat, de ugyanúgy megillette a „ván­dormadarat” ez a 15 napos felmondási idő és bér, mint azt a dolgozót, aki 10—15 éves folyamatos munka után ke­rült erre a sorsra. Ügy hisszük, az új jogsza­bálynak az a differenciálása, amikor a felmondási idő tar­tamát 15 naptól hat hónapig terjedhető időben állapít;« meg, a legnagyobb megelége­dést váltja ki a dolgozók kö­réből. A kollektív szerződések határozzák majd meg, hogy az említett kereten belül á felmondási idő mértékét a munkaviszonyban töltött idő tartamától és a végzett mun­ka jellegétől függően milyen mértékű időben határozzák meg. Ha a kollektív szerződés esetleg a 15 napos felmondási időnél többet nem állapítana meg, és nem élne egyik vagy másik vállalat a differenciá­lás lehetőségével, a dolgozók fokozott megbecsülése érdeké­ben „a törvény erejénél fog­va” áll be a differenciálás és a tizenöt napos felmondási idő meghosszabbodik tízévi munkaviszonyban töltött idő után négy hétre, húsz év után öt hétre, harminc év után hat hétre. Ezen az időn túlmenően a végzett munka jellege te­kintetében is különbséget tesz a törvénykönyv — ha a vál­lalati kollektíva ezt nem ten­né, mert azok a dolgozók, akiket a részesedési alap szempontjából II. kategóriába soroltak, további két héttel, az I. kategóriába sorolt dolgozók tekintetében további négy héttel hosszabbodik meg a fel­mondási idő. í folytatjuk) Dr. Molnár József Két műszakban a „pénzcsináló" gép Bakonyi Gyula állja a fiatal növénytermesztő ag- ronómus kérdezés nélkül is tájékoztat. — Nálunk a brigádvezetők legalább egy hétre megkap­ják a feladatukat — magya­rázza. — Ehhez a tsz ren­delkezésükre bocsátja a szük­séges gépeket. A szervezés, beosztás, irányítás már a brigádvezetők dolga... Előbb a sziráki határban nézünk körül. A silókombájn a kukoricaszár utolját taka­rítja már be, de a szántó­traktornak nem akadunk a nyomára. Dengelegen, a falui fölött hatalmas szántóföld feketéi­nk és a dülőút menti friss barázdák, később a lánctal­pak nyomai elvezetnek az igazi munkahelyre. A kisbágyoni országút men­tén, egy faluszéli, mély vize­nyős földdarabon feltűnik a lánctalpas traktor. A vezetőfülkéből középko­rú, ötven év körüli férfi pat­tan le fürgén: Bakonyi Gyu­la. — Éppen végeztem — mondja az agronómusnak. — Három holdat kellett itt meg­szántanom. Nevetséges kis mennyiség egy ekkora monst­rumnak!. .. ★ Olyan szeretette! beszél a gépről, mint legjobb barátjá­ról. Dicséri erejét, teljesítmé­nyét, megbízhatóságát. — Öt ekefej ennek 6emmi — mondja és rögöt rúg le az ekéről. — Jó gép... Még csak egyéves a gép, de már története van. Elmondja, hogy a borsószedés elvégzése után elkezdték a szántást, jú­liusban pedig váltótársa Is akadt a másodikos gimnazis­ta, Gyuszi fia személyében Egyetlen hónap alatt 5200 fo­rintot kerestek ketten. — S amikor Liptai János kijött a műhelyből — magya­rázza az ifjú agronómus — még tovább nőtt a teljesít­mény. — És a kereset is — teszi hozzá Bakonyi Gyula. — Há­rom hónap alatt több mint tizenegyezer forintot vett fel a feleségem. — Mindenütt az asszony a pénzügyminiszter? — Ök tudják a pénzt leg­a szavát jobban költeni — nevet, majd komolyra fordítja a szót. — Vett Is ő televíziót, hűtőszek­rényt és mindenfélét. — Akkor ez pénzcsináló gép — vinném tovább a tré­fát, a lánctalpasra mutatva. Bakonyi Gyulát azonban már más gondolatok foglal­koztatják. — Ma, aki dolgozik, az jól él — mondja. — Eszembe jut, hogy a háború előtt mit kos- lattunk munka után!... Volt egy hentes barátom, azzal hányszor nekivágtunk mezít­láb és gyalog! Elmentünk Pestre munkát keresni. Aztán úgy jöttünk vissza, hogy majd kiszakadt a gyomrunk az ürességtől... ■k Előzőleg a szövetkezet kön velőségén kijegyeztem Liptai János és Bakonyi Gyula leg­utóbbi háromhavi jövedelme* Liptai János 470 holda’ munkált meg. és a 830 nor­málholdat meghaladta a tel­jesítménye. S ez alatt a három hónap alatt megközelítette a 9500 forintot az összes jöve­delme. Bakonyi Gyula 554 holdnyi területet szántott meg. és 1120 normálholdat teljesített, így érte el a háromhavi tizen­egyezer forint fölötti jövedel­met. — S hol van most Liptai Jáno6? — Visszament a műhelybe — mondja Bakonyi. — Mert van ennek a gépnek egy nagy hibája is... — Hibája? — Jól hallotta. Olya; ered­ményes munkát végez. 1 >gy nem marad munka. Ni ilig van szántanivaló terület. — S ha befejezik a mély­szántást? — Megyünk a műhelybe dolgozni... Pedig lenne még feladat... — Mégpedig? — Az altalajlazítés Csak­hogy nem kapunk lm ízű meg­felelő munkagépet. Pedig a szomszédos tsz-ekben is len­ne erre a munkára is igény... Búcsúzik. Még ogv szántat- lan tábla várja. Mert igaz ugyan, hogy a szorgalmas, kétműszakos munkával olyan eredményt értek el, mint még egyetlen évben sem. de az is igaz, hogy az idén — a Nagy Októberi Szocialista Torrada- 'om évfordulóján — kimagas- 'ó teljesítményekre lettek vál­lalást. S állni akarják szavuku Tikos György

Next

/
Thumbnails
Contents