Nógrád, 1967. november (23. évfolyam, 258-283. szám)
1967-11-23 / 277. szám
4 NÖGR Äti 1967. november 23., csütörtök Színházi esték Optimista traqí'dia Az Országos Filharmónia első bérleti hangversenye A szocialista drámairodalom tárában is kevés műhöz nyúlhatott volna szerencsésebben a Szolnoki Szigligeti Színház, mint amikor a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulója tiszteletére Visnyevszkij: Optimista tragédia című darabját tűzte műsorra. Rövid ötven esztendejében, amit élt, s ebből harmincban, amit írói munkásságként tartunk nála számon, mindvégig a nagy forradalom eszméjének nemes pátoszú énekese volt. Maga is részese, fegyveres, eszmei, világnézeti kavargásának átélője. Ezek az élmények adják Visnyevszkij sajátosan egyéni, új formai utakat kereső drámaírói munkásságának alapanyagát. Az Optimista tragédia Visnyevszkij alkotó évtizedeinek egyik legismertebb, legtöbbet játszott, legelevenebb érzelmi és értelmi hatásokat drámai egységbe fogó műve. Visnyevszkij a kommunista forradalmár alapállásából és nézőpontjáról segíti egészséges történelemszemléletre nézőit, ítél bűnök fölött, csipked és bírál az adott helyzet szerint emberi vétségeket és gyarlóságokat, úgy, hogy egyidejűleg a szocialista humánum fényét és a szocializmus győzelmébe vetett hitének optimizmusát ragyogtatja meg a legkilátástalanabb, legkétségbeejtőbb pillanatokban is. „Hívni, ébreszteni, emlékeztetni” — írja, vallja művének rendeltetéséről a szerző, s az Optimista tragédia e hármas célnak hiánytalanul megfelel. Visnyevszkij sokat vitatott színpadtechnikája nem puszta formalizmus, hatáskeresés. Fény és hanghatásai, az egész különleges elrendezés szervesen a drámai tartalom, az eszmeiség szolgálatára vannak, ilyen rendeltetéssel jelenlétük, részvételük a történésben nem csupán elfogadható, de nélkülözhetetlen. A Szolnoki Szigligeti Színház művészei, a rendező Laczkó Mihály és a szereplő együttes tagjai hibátlan értelmezésben, a forradalmi pátosz nemes hevületével, sodró lendületű játékban állították színpadra a drámát. A darab kulcsszerepét, a Komisszárnő szikrázó keménységű alakját Andaházy Margit Jászai-díjas mintázta meg olyan benső tartással, hogy szinte fizikai alkatában is megnövekedett, a dráma kritikus helyzeteiben szuverén irányítója, féke, ha kellett ellenpólusa tudott lenni az elszabadult pusztító ösztönöknek és indulatoknak. Mellette a legmarkánsabb figurákat Hollósi Frigyes, Baranyai László, Halász László, Horváth Sándor képviselték a nagylétszámú együttesben, de elismeréssel említhetem Kránitz Lajos, Upor Péter, Dömsödy János, Kertész Péter, Győző László, Benyovszky Béla és Juhász János nevét is. Az előadás erős drámai atmoszféráját Fehér Miklós díszlete kitűnően szolgálta, a színház produkciója megérdemelt sikert aratott Salgótarjánban. (b. t.) Megyei dalostalálkozó Salgótarjánban Nagyszabású dalostalálkozó színhelye volt a napokban a Salgótarjáni József Attila művelődési ház. Megyénk legjobb kórusai, a magyar és nemzetközi munkásmozgalom dalait szólaltatták meg színvonalas előadásban. Műsor előtt Bandúr Károly, a megyei KISZ-bizottság első titkára tartott ünnepélyes bevezetőt. Elmondotta, hogy a dalostalálkozót a Kommunisták Magyarországi Pártjának 1918. november 20-án történt megalakulása 49. és a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulója emlékére és tiszteletére rendezték. Elsőként a salgótarjáni Rákóczi úti általános iskola 16 tagú kamarakórusa szerepelt, Nagy Zoltán vezényletével. Az énekkar kis létszáma ellenére meglepően jó és erőteljes kórushangzásnak lehettünk élvezői. A hangulatot fokozta a salgótarjáni új gimnázium kórusának kitűnő szereplése. Művészi teljesítményét, frappáns előadását és műsorát tekintve jogosan állíthatjuk, hogy a találkozó egyik legjobb énekkari produkcióját nyújtotta. Virág László vezénylése igen kifejező, muzikális. A Madách Gimnázium leánykórusa műsorából Behár: Minden égtájon című művét kell kiemelnünk. Nagy érdeme az énekkarnak, a szép tiszta intonáció, ami Szilágyi László kamagyi és gondos pedagógiai munkájának eredménye. A romhányi földművesszövetkezet vegyeskara Mátyás Levente vezényletével három művet adott elő. Az elsőnél az intonáció bizonytalansága kedvezőtlenül befolyásolta a kórus produkcióját. További fejlődést az eredményezhet az együttesnél, ha karnagya a még egységesebb kórushangzás érdekében nagyobb súlyt fektet a hangképzésre. Az első rész befejező műsorszámait a balassagyarmati szövetkezeti bizottság vegyeskórusa énekelte, a balassagyarmati kamarazenekar kíséretével, Réti Zoltán vezényletével igen csiszolt, kulturált hangon. A zenekari hangzás — már a változatosság erejénél fogva is — új színt, élményt jelentett a hallgatóságnak. Szünet után a József Attila művelődési ház és a közgazdasági technikum női kara lépett pódiumra. A Guthy Éva vezetésével már oly sokszor kitűnően szereplő kórust most is a szép éneklés és az egységes hangszín jellemezte. Minden műsorszámuk ízléses előadásban csendült fel. Forradalmi lendület és drámai erői, harcos kiállás és tiszta ének jellemezték a bányászszakszervezet férfikarának műsorszámait. A dalosok és az egész kórus gazdag mozgalmi múltja érződött lendületes előadásukban. Maróti Gyula, a tőle megszokott határozottsággal és az előadott művek forradalmiságának megfelelő temperamentummal vezényelte az énekkart. A dalostalálkozó méltó befejezése volt a Május 1. úti Általános Iskola gyermekkórusának szereplése. Hatásos volt az énekkar létszámának a második és harmadik műsorszám előtti bővítése. Feltételezhető, hogy a jó kórusmunka mellett színvonalas oktató munka folyik az iskolában. Műsorukat Zeke László, Szilágyi László és Varga István vezényletével énekelték. A közönség hosszasan ünnepelte a kitűnő kórust. A zongorakísérők köziül e4rA kalocsai hajóállomásnál január is-én egy kiképzési feladatot teljesítő katonai tehergépkocsi átszakította a Dunába vezető csatorna hídjának korlátját és a mélybe zuhant ... A tehergépkocsin tartózkodó 22 személy közül kilencen életüket vesztették...” (Újsághír . ..) Hl 1964 szilveszterére készültek a fiatalok Kimócon is. Velük együtt Percze István, akinek a zsebében már ott volt a katonai behívóparancs. — Ne búslakodj kedves. Elbúcsúztatjuk az ó évet, köszöntjük az újat, s letelik a katonai idő is, úgy, mint most átlépünk az egyik évből a másikba — szól nevetve fiatal feleségéhez. Vége lett a szilveszteri mulatságnak, a készülődés lázas napjai következtek. Percze István 1965. január 4-én megkezdte sorköteles katonai szolgálatát ... Teltek a napok, a hetek, a hónapok. Mezőtúr, Kecskemét, Kalocsa következett a fiatal katona életében. Amikor 1965 decemberében, karácsonyra hazatért szülőfalujába, örömmel újságolta: — Ugye megmondtam. Észre sősorban a két énekkar kíséretét is ellátó Virág Lászlónét. továbbá Péczeli Istvánt és Harmat Árpádot kell kiemelni. Igen örvendetes, hogy a zongorakísérők közt két fiatalt is láttunk, Deák Pálmát és Ember Csabát, akik — ha kisebb rutinnal is. de — jól látták el feladatukat. Hiányérzetet keltett, hogy több nagyobb község, — Nagybátony, Pásztó, Szécsény — egyetlen kórussal sem vett részt a találkozón, sőt a pásztói és a szécsényi járásból sem jött énekkar. Feltűnő aránytalanság, hogy Salgótarján város hat kitűnő együttessel, a vidék mindössze két kórussal szerepelt. Reméljük, a jól képzett szakemberek számának emelkedése, a sok nívós kulturális rendezvény ösztönző hatása előbb-utóbb meghozza gyümölcsét ezen a téren is. Szüts Pál sem vesszük, s máris letelik az idő, visszajövök... Nem telt el három hét. Két levél keresztezte egymást valahol az országban. Az egyiket a fiatalasszony írta. A boldogságot kifejező összes szavakat leírta. A szíve alatt megmozdult az élet...” Gyerekünk lesz, olyan boldog vagyok... Mi is lesz a neve...? Ha hazajössz, azt is megbeszéljük ... Siess...!” Percze István honvéd ezeket a sorokat már nem olvasta el... Jött a másik levél. Már nem a férjtől. A parancsnokok írták. Tragédia történt. „... a tehergépkocsi átszakította a Dunába vezető csatorna hídjának korlátját és a mélybe zuhant ... kilencen életüket vesztették ...” Meghalt Percze István honvéd. A kilenc közül az egyetlen nős, akinek a felesége gyermeket vár. A temetés órái. Bármenynyire is fájó a fiatal férj elvesztése, az a tudat, hogy ott vannak a fiatalasszony mellett a katonák, tisztek, enyhít a fájdalmon. November 24-én Salgótarjánban is megkezdődik az idei filharmóniai hangversenysorozat. Az Országos Filharmónia hangversenyei eseményt jelentenek, hisz a közönség sohasem ment csalódottan haza a koncertiroda rendezvényeiről. Az idei programot vizsgálgatva is meggyőződhetünk arról, hogy a négy zenekari hangversenyből álló sorozat gazdag élményt ígér a bérlettulajdonosoknak, a hangversenylátogató közönségnek. Első alkalommal a Postás Szimfonikus Zenekar hangversenyére kerül sor. Ez az együt-' tes még nem járt Salgótarjánban filharmóniai hangverseny keretében. A zenekar az utóbbi években igen nagyot fejlődött dr. Vasadi Balogh Lajos vezető karmester irányításé alatt. Ma már élvonalbeli és külföldi karmesterekkel, szólistákkal is gyakorta játszanak az ország legelőkelőbb hangversenydobogóin. Salgótarjáni hangversenyük a Nagy Októberi Szocialista Forradalom jubileuma keretében kerül megrendezésre, ezt tükrözi a műsor összeállítást is. Erkel: Ünnepi nyitányává’ j kezdik a koncertet, melyné születése — érdekes módon — szintén egy 50 éves jubileummal kapcsolatos. A szerző ezt a müvét ugyanis 1887-ben írta a Nemzeti Színház félévszázados fennállásának ünnepére. Hacsaturján: Hegedűversenye tart számot a legnagyobb érdeklődésre ezen az estén. A mai szovjet zeneszerzők közül talán az örmény származású zeneszerző műveit ismerjük legjobban, muzsikája rendkívül népszerű. A komponista első világsikerét épp a most műsorra kerülő hegedűversenyével aratta 1940-ben. A koncert hegedűszólóját a mai magyar fiatal hegedűsgárda egyik legtehetségesebb tagja, Kóté Lász— Szóljon, segítünk. Itt leszünk maga és a gyermek mellett ... — búcsúzott a temetés után az egység tisztje. Ü3 1966 szeptember. Özvegy Percze Istvánné kislánynak adott életet. A Márta nevet kapta. Kalocsán is megtudták a katonák. Még akkor ősszel jelentkeztek. Ruhát, játékot hoztak a kislánynak. Eljöttek, ahogyan akkor, a temetés napján ígérték. De egyre nehezebb lett özvegy Percze Istvánné sorsa. Néha azt sem tudta, hol hajtja nyugovóra fejét, gyermekével együtt. Az anyóséknál? Jók voltak hozzá. De most, hogy a gyerek miatt dolgozni sem tud, megváltoztak. A szülőknél? Amúgy is szűkösen vannak. Valamit tenni kell... „Segítsenek rajtam. Nem kérek én sokat. Van annyi pénzem, hogy nekikezdjek egy kis ház építésének.” Ez azonban még kevés . . Hiszen ígérték, hogy segítenek...” — írta a katonasághoz címzett levelében. Bízott a segítségben. A megtakarított húszezer forintból megvette a telket, a követ, Emléktábla az új ház falán ló hegedűművész játssza, alti több éves szovjetunióbeli tanulmányai után nemrég tért haza. Csajkovszkij: V. szimfóniájával zárja a zenekar műsorát. Ez a szimfónia a romantikus zeneirodalom egyik legszebb alkotása, Csajkovszkijnak is talán leggyakrabban játszott műve. Az est karmestere Erdélyi Miklós lesz, aki 1951 óta az Állami Operaház tagja. Kitűnő zenei munkásságáért 1960- ban Liszt-díjat kapott, de nemcsak itthon, hanem külföldön is igen jó nevet vívott ki máé gának. A hangversenyt Gál György Sándor ismertetése is bizonyára élvezetessé teszi, hisz a népszerű zeneírót könyvei alapján sokan régi ismerősnek mondhatják, örvendetes, hogy a bérletsorozat iránt vidékről is elég nagy az érdeklődés. Ez tette szükségessé, hogy a hangverseny időpontját fél órával előbbre hozzák, így a fél 7-kor kezdődő hangverseny után a környékbeliek is hazautazhatnak. A nógrádi bányák termelésének fokozatos csökkentésével párhuzamosan igyekeznek újabb és újabb munkaalkalmakat teremteni a bányaipar dolgozóinak. Ily módon létesült a kisterenyei volt bányaüzem néhány felszíni épületében traktoralkatrész-gyártó üzem, mely a megrendeléseket a Vörös Csillag Traktorgyártól kapja. Képünkön: Bazsó Kálmán túrós, traktorkerék-tárcsa megmunkálását végzi (Koppány György felvétele) a sóder és a cement egy részét. Az OTP sem tagadta meg a segítséget Űjabb húszezer forint jutott az építkezéshez. Hordták a téglát, a cserepet, még ajtóra is jutott Megkezdődött a munka. Eljutottak az alap lerakásáig. Aztán megállt a tudomány... Nótaszótól lett hangos Ri- móc. Tehergépkocsin katonák érkeztek a faluba. Az 1737/3-as műszaki alakulat harcosai. 1967 augusztusától minden szombaton és vasárnap húszán, huszonötén dolgoztak az új ház építésén. Szép Bertalanná, a szomszédasszony fiainak fogadta a katonákat. Szállást adott számukra, meleg ételt főzött reggelre és délre. Mintha az ő házát építenék... Emelkedtek a falak. Ha kő kellett, szereztek. Ha kevés volt a sóder, szállítottak. Előkerítették a parkettát. Egyszer megállt a munka. Üveg kell az ablakokba. Társadalmi munkát vállaltak a Síküveggyárban. Kevés volt a KISZ pénze a festékre. Társadalmi munka az Öblösüveggyárban. Míg a kőművesek, asztalosok, ácsok, villanyszerelők az új ház építésén dolgoztak, mások az üveggyárakban tevékenykedtek, hogy a munka értékeként megszerezzék az üveget, a festéket Sulyok István főhadnagy nevét csakúgy megismerték a faluban, mint Tóth János szakaszvezetőét, aki az egész villamossági szerelést elvégezte a lakáson, vagy Gábor József tizedesét, Orosz Antal, Kovács Kálmán, Menyhárt Sándor honvédét... — Főhadnagy elvtárs jelentem, az 1737/3-as műszaki alakulat KISZ-fiataljai teljesítették vállalásukat. Hősi halott bajtársunk felesége, özvegy Percze Istvánné és gyermeke elfoglalhatja új otthonát...—* hangzott a jelentés. JL Ünnepség volt a faluban. Ott voltals a katonák, s a fals apraja-nagyja. — Nem tudom megköszönni a Magyar Néphadseregnek azt, hogy gondjaimon segítettek. Igazolták, hogy nemcsak harcolni tudnak, hanem ha szükséges támogatást is nyújtanak a rászorulóknak. Köszönöm — mondta könybelábadt szemmel az asszony. s Emléktábla az új ház falán. Rajta, márványba vésve: „Bajtársunk emlékére építette MN 1737 KISZ-szervezete.” Mögötte pedig a 330 munkanap, amit itt töltöttek a katonák, feláldozva szabad idejüket, szabadságukat. És ez az új ház, a kétszázadik Rimócon a felszabadulás óta. Űj ház, ami jelkép lett... Sotnogyvári Lasst«
