Nógrád, 1967. október (23. évfolyam, 232-257. szám)

1967-10-13 / 242. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK í ŐGRÁD AZ MSZMP NO’GRAO MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XXIII. ÉVF. 242. SZÁM ÁRA: 50 FILLÉR 1967. OKTOBER I3„ PÉNTEK Befejeződtek a csehszlovák és a magyar párt- és kormányküldöttség tárgyalásai Csütörtökön délelőtt a prá­gai várban befejeződtek a csehszlovák és a magyar párt- és kormányküldöttség közötti tárgyalások. Az eszmecserén Antonin Novotnynak, a CSKP Központi Bizottsága első tit­kárának, köztársasági elnök­nek, illetve Kádár Jánosnak, a Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottsága első titkárának vezetésével részt vettek a két delegáció tagjai és szakértői. A küldöttségek tájékoztatták egymást az országaikban fo­lyó szocialista építőmunka me­netéről, áttekintették a cseh­szlovák—magyar kapcsolatok további elmélyítésének lehető­ségeit, egyben véleményt cse­réltek a nemzetközi helyzet, a nemzetközi kommunista- és munkásmozgalom időszerű kérdéseiről. A szívélyes, baráti légkörű tanácskozások a megtárgyalt kérdésekben a nézetek teljes azonosságát igazolták. Barátsági nagygyűlés a CKD-Tatra gyárban Emlékezetes, szép demonstrációja volt a magyar—cseh­szlovák barátságnak a csütörtök délutáni nagygyűlés, ame­lyet Prága nagy munkáskerületében a cseh munkásmozga­lom fellegvárában Smichovban, a CKD-Tatra gyárban tar­tottak. A gyár mintegy kétezer főnyi munkásgárdája nagy sze­retettel várta a magyar delegációt és a társaságában levő csehszlovák párt és állami vezetőket. A gyűlés színhelyét, a villamos végszerelde hatalmas műhelycsarnokát feldíszí­tették az ünnepi alkalomra. Felcsendültek a himnuszok, majd Martin Vaculik a CSKP KB Elnökségének póttagja, a prágai pártbizottság el­ső titkára üdvözölte megnyitó szavaiban a vendégeket. Ezu­tán nagy taps közepette Antonin Novotny lépett a mikro­fonhoz. Antonin Novotny; Továbbra is a szilárd szövetség útját járjuk cialista Köztársaság között eredményesen fejlődik a politi­kai, gazdasági, tudományos, műszaki és kulturális együtt­működés, szélesedik a turiz­mus, amely jelentősen hozzá­járul a kölcsönös megismerés­hez és további közeledésünk­höz. Az elmúlt napokban a kül­döttségeink között folytatott megbeszélések megmutatták: közös érdekünk az, hogy együttműködésünk minden te­rületen fejlődjék és elmélyül­jön. A szocialista társadalom további fejlesztése, műszaki- tudományos fejlődésünk meg­gyorsítására irányuló szándé­kaink és terveink sikeres vég­(Folytatás a 2. oldalon) A felszabadulás után, amikor a társadalom átformálódásával egyetemben megkezdődött a nők valóságos felszabadulásának — tehát anyagi önállósulásának — folyamata is, a megye egyoldalúan fejlődő ipara alig ad lehetőséget e mélységesen szocialista és hu­mánus cél elérésére. De 1949-ben már húszezer, 1966-ban pedig csaknem harminckilenc­ezer nő dolgozik — főképpen a felszabadulás óta létesített könnyűipari üzemekben. A dolgozó nők száma ma már az összes keresőknek több mint harmincöt százaléka, s a megye politikai, társadalmi vezetői napjainkban is elkövetnek mindent, hogy a nők számára újabb és újabb munkahelyeket teremtsenek Salgótarjánban. Balassagyarmaton, Nagybátonyban és Nógrád több más helységében (Koppány György felvétele) Kedves Kádár elvtárs! Ked­ves magyar vendégeink! Elv- társnők, elvtársak, barátaink! Nagy örömmel, még egyszer szívből üdvözlöm önöket az egyik legöregebb prágai üzem dolgozóinak körében, amely­nek a forradalmi munkásosz­tály kialakulásában jelentős hagyományai vannak. Különösen azért hangsúlyo­zom ezt ezen a helyen, mert a munkásosztály volt az, amely forradalmi erővé válá­sának kezdetétől fogva hala­dó nézeteket vitt az akkori tár­sadalomba. A munkásosztály múltbeli harcával megterem­tette mai szocialista társadal­munk életének feltételeit, és továbbra is joggal a munkás- osztály a hordozója a szocia­lista társadalom állandó fej­lődésének. Annak alapját ké­pezi. Ezért mindabban, ami az állandó fejlődéshez és a szocialista társadalom fejlődé­séhez vezet, a munkásosztályt kell mozgató erőnek tekinte­nünk, amely a társadalmi ha­ladás érdekében a nép min­den rétegét egyesíti, és amely­nek ez a folyamat sajátja, mivel az eredmények a dol­gozó nép javát szolgálják. A munkásosztály a proletár internacionalizmus hordozója volt a múltban és a jelenben is az marad. Különösen nagyra értékeljük azt, hogy munkásosztályunk hosszú harca és érése során alapelv­ként teljes mértékben magáé­vá tette a proletár interna­cionalizmust, amely a mun­kásosztály minden forradal­mi törekvését áthatja. A proletár internacionaliz­mus volt az az alap, amely­ből a szocialista országok a politikai hatalom megszerzése után, a szocialista társadalom építése folyamán, valamint barátságuk, együttműködésük és szövetségük megszilárdítá­sában kiindultak. A mi munkásosztályunk fejlődéséhez hasonló utat tett meg a magyar munkásosz­tály is. Országaink forradal­mi munkásosztályának fejlő­désében sok volt a közös, és hasonlóan a háború utáni fej­lődés és a szocializmus győ­zelméhez vezető út is sok kö­zös vonást mutatott. Má a Magyar Népköztársa­ság és a Csehszlovák Szocia­lista Köztársaság szocialista ország. Ezért logikus, hogy jó szomszédként együtt élnek, együttműködnek és közösen lépnek fel nemzetközi politi­kai kérdésekben is. Jelentős szövetség alakult ki a két or­szág forradalmian gondolkodó munkássága között a győztes Nagy Októberi Szocialista Forradalom által kiváltott forradalmi fellendülés idősza­kában. Sok cseh és szlovák forradalmár harcolt 1919-ben a Magyar Tanácsköztársaság győzelméért; éppen úgy szá­mos magyar származású for­radalmár aktívan részt vett a Szlovák Tanácsköztársaságért folytatott harcokban és más forradalmi akciókban, vala­mint később országunk terü­letén, különösen Szlovákiában a kommunista párt munkájá­ban. Az MSZMP és a CSKP, va­lamint a magyar és csehszlo­vák munkásosztály eszmei egy­sége és együttműködése — amelynek alapja Céljaink azo­nossága, a közös marxista—le­ninista világnézet, a proletár internacionalizmus alapelvei­hez való hűség — államközi politikai kapcsolataink min­den kérdésének, a szocialista országok, az egész nemzetközi kommunista mozgalom tevé­kenységének tartalmát is ké­pezi. Ezért nincs mit csodálkozni azon, hogy a Magyar Népköz- társaság és a Csehszlovák Szó­Elsőrendű feladat a gyenge gazdaságok megerősítése Megalakult megyénk második tsx-asövetsége Tanácskozásra jöttek Össze tegnap Salgótarjánban, a megyei tanács dísztermében a pásztói, a szécsényi és a sal­gótarjáni járás közös gazdaságainak képviselői. A küldött- gyűlésen, a mintegy félszáz termelőszövetkezet képviselője úgy határozott, hogy Cserhát és Karancs hegyvidéke névvel megalakítják Nógrád termelőszövetkezeteinek második terü­leti szövetségét. Ott volt a tanácskozáson Földes László mi­niszterhelyettes, dr. K. Nagy Sándor, a Termelőszövetkeze­tek Országos Tanácsának főtitkára. Az Országos Nőtanácsot Fehér Lajosné képviselte. Részt vett a küldöttgyűlésen Jed- licska Gyula, az MSZMP Nógrád megyei Bizottságának első titkára, valamint Tóth Béla, a megyei tanács végrehajtó bi­zottságának elnökhelyettese is. Eredményes gazdálkodás, növekvő jövedelem Sümegi János, a szécsényi IL Rákóczi Termelőszövetke­zet képviselő elnökének üd­vözlő szavai után került sor a küldöttgyűlés munkabizottsá­gainak megválasztására. Az előkészítő bizottság beszámoló­ját Juhász István, a palotási Május 1. Termelőszövetkezet elnöke, az előkészítő bizottság tagja mondotta el. Elöljáróban a IX. pártkongresszus határo­zatait, a Termelőszövetkezetek I. Országos Kongresszusát, majd a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának megala­kítását méltatta. Mint mondot­ta: a termelőszövetkezeti kongresszus határozatának megfelelően alakult meg az első szövetség Nógrádban. s döntenek most a küldöttek a második létrehozásáról is. Szólt az előkészítő bizottság tevékenységéről, a közös gaz­daságokban megtartott köz­gyűlésekről, amelyeken a kongresszus határozatainak is­mertetése és vitája mellett ar­ról is döntött a termelőszövet­kezetek tagsága, hogy csatla­koznak a területi szövetséghez. A három járás termelőszö­vetkezeteinek fejlődését, gaz­dálkodását értékelve Juhász elvtárs elmondotta, az 1964. évi 286 millióról a bruttó ter­melési érték csaknem 480 mil­lió forintra növekedett. Az eredményes gazdálkodást jelzi a tagok növekvő jövedelme is. Tavaly a pásztói járásban több mint 12 ezer, a salgótarjáni já­rásban csaknem 9 ezer, a szécsényi járásban pedig mint­egy 8 ezer forint volt az egy tagra jutó részesedés. A közös gazdaságokban jelentős erőfe­szítéseket tettek a belterjes gazdálkodás kialakítására. Az állattenyésztés fejlesztése mel­lett évről évre több műtrá­gyát, kémiai anyagot használ­nak fel a növénytermesztés hozamainak növelésére. Lé­nyegesen megnőtt a termelő- szövetkezetekben dolgozó gé­pek és berendezések száma is. Megkezdődött egyes termelési folyamatok komplex gépesíté­se. Gondot okoz azonban, hogy rendkívül sok a' használatban levő géptípus, és hiányoznak a hegyvidéki gazdálkodásnak megfelelő erő- és munkagé­pek. Hasonló gondok jelent­keznek a beruházásoknál is. A meglevő épületek nagy része korszerűtlen, sok helyen kés­nek az üzemeltetéshez szüksé­ges járulékos beruházásokkal. Részletesen szólt a beszá­moló a közös gazdaságok szakember-ellátottságáról, a szakember- és szakmunkás- képzésről, a mezőgazdasági termelést segítő országos, me­gyei és járási versenyekről, az egyre terebélyesedő, s mind eredményesebbé, tartalmasab­bá váló szocialista brigádmoz­galomról. Jelentős helyet kapott a beszámolóban a hegyvidéki gazdaságok helyzete, munkája. A megkülönböztetett figyelem érthető, hiszen a tanácskozó termelőszövetkezetek több mint fele tartozik a hegyvidé­ki tsz-ek kategóriájába. A mostoha természeti viszonyok megdrágítják a termelést, s az előrehaladás az erőfeszíté­sek ellenére sem kielégítő. Az erózió, a szécsényi járás ter­melőszövetkezeteiben pedig az Ipoly évről évre nagy káro­kat okoz. Elmondotta azt is, hogy az állami támogatások eddigi rendszere sem segítette elég hatékonyan a gyenge ter­melőszövetkezetek megerősö­dését. A változások sokat segítenek A salgótarjáni és a szécsé­nyi járás termelőszövetkeze­teiben az idén kísérletképpen az ártámogatásos rendszert alkalmazzák. Az eddigi ta­pasztalatokat értékelve megál­lapítható, hogy a kísérleti rendszer — igazságos, ösztönző — azonban tovább kell fejlesz­teni. A gyenge termelőszövet­kezetekben ugyanis, ahol az árutermelés alacsony, kevés az ártámogatás összege. A leg­több gazdaságban nem éri el a korábban kapott állami tá­mogatás mértékét. A gondok­kal küzdő, gyenge termelőszö­vetkezetek saját erőből kép­telenek arra, hogy máról hol­napra új termelési szerkezetet alakítsanak ki. Gátló tényező­ként hat az is, hogy a támoga­tást élvező áruféleségeket a minisztérium határozza meg, s így a szövetkezeteknek nincs módjuk arra, hogy saját ma­guk válasszák meg az adott­ságokra épülő legeredménj’e- sebb termelési szerkezetet Ezek után az irányítási rendszer korábbi gondjai, a gazdasági mechanizmus át­fogó reformja került szóba, azok a változások, amelyek nagymértékben érintik a kö­zös gazdaságokat. A tervezési rendszer egyszerűsítése, az ár- és adórendezés, az általá­nos hitelrendezés, a szövetke­zeti tagok nyugellátásának új rendszere, a termelőszövetke­zeti és a földtörvény, — a kö­zelmúltban hagyta jóvá az or­szággyűlés —, jelentős segít­séget adnak a termelőszövet­kezeteknek az önálló gazdál­kodás továbbfejlesztéséhez. A termelőszövetkezetek te­rületi szövetségének jelente ő- gét méltatva többek között hangoztatta a beszámoló: az önálló, vállalatszerű gazdálko­dás elősegítése a cél. Az,, hogy rendszeresen tájékozód­janak a tsz-ek a népgazd ­(Folytatás a 3. oldalon.)

Next

/
Thumbnails
Contents