Nógrád, 1967. október (23. évfolyam, 232-257. szám)

1967-10-07 / 237. szám

2 MOORÁÖ 1967. október 7., szombat Hanoi vidékén újabb amerikai légitevékenység Sebesült kinai diplomaták éhségsztrájkja Az NDK—békeállam A saigoni amerikai parancs­nokság közlése szerint az amerikai légierő gépei csü­törtökön egymást követő má­sodik nap bombázták Haiphong közvetlen környékét. Ismételt támadást intéztek a kínai ha­tár közelében levő Lang Son térsége ellen is. Két hetes viszonylagos csend után Hanoi vidéke felett is új­ból megindult az amerikaiak légitevékenysége. A főváros­tól 10—15 kilométer körzet­ben végrehajtott heves bom­bázások tompa robbanásai Hanoi-ig is elhallatszanak. A légitámadások fokozódásával megélénkült a VDK légvédel­mének és a rakéta-ütegnek, valamint az észak-vietnami légierőnek a működése is. A VNA a dél-vietnami sza­badságharcosok tevékenysé­géről összefoglaló jelentést kö­zöl, amely szeptember 6-ával végződött tíz nap katonai mű­veletedről számol be Soc Trang tartományból. A jelen­tés szerint az említett idő­szakban a szabadságharcosok 245 ellenséges katonát tettek harcképtelenné, és öt katonai járművet semmisítettek meg. Thich Tri Quang a dél-viet­nami radikális buddhisták ve­zetője, aki múlt hét óta a saigoni elnöki palotával szem­ben levő parkban ülősztráj­kot tart, tiltakozásul a kor­mánynak a buddhistákra vo­natkozólag kiadott rendelete Ellentétes jelentések Nigériából Mint az AFP jelenti, a ni­gériai hadviselő felek merő­ben ellentétes katonai közle­ményeket adnak ki a hadmű­veletekről. Lagos azt állítja, hogy csapatai elfoglalták a szakadár Biafra tartomány fő­városát, Enugut, viszont a biafrai rádió ezzel ellentétben a szövetségi csapatok vissza­veréséről közölt hadijelentést. A biafrai rádió továbbra is azt állítja, hogy műsorát Enu- guból sugározza. Az AFP rámutat, hogy az ellentétes hadijelentések fé­nyében nehéz tisztázni a ka­tonai helyzet alakulását, még­is úgy látszik, hogy a közpon­ti kormánycsapatok valóban Enuguban vannak. Görögországban dúl a harc a hatalomért Mag a* rangú tiszteket akarnak félreállítani Katonai erősítések Athénnak A görög fővárosban a leg­különbözőbb hírek keringenek azt követően, hogy Konstantin király csütörtökön este ki­hallgatáson fogadta Szpandi- dakisz tábornokot, a jelenlegi kormány miniszterelnök-he­lyettesét és hadügyminiszterét. A kihallgatás jután a király és a tábornok együtt távozott a királyi palotából és beava­tottak tudni vélték, hogy a tá­bornok Konstantintól megbí­zást kapott új kormány meg­alakítására. Szpandidakisz mi­niszterelnöki kinevezése azt jelentené, hogy a király és a hatalmon levő katonai junta hírek szerint egyre élesedő vi­szályában a tábornokok kere­kedtek felül. Az AFP athéni tudósítója úgy értesült, hogy Szpandidakisz kinevezése ese­tén a kormányba az eddiginél is több katonatisztet vonnak be. Vannak olyan hírek is, hogy a csütörtök esti királyi kihall­gatáson Szpandidakisz nem kapott miniszterelnöki megbí­zást, és a tábornok csupán azért járt az uralkodónál, hogy rávegye a katonai junta által kidolgozott egyik rendelet alá­írására, amelynek értelmében 400-nál több magas ran­gú katonatisztet — köz­tük öt tábornokot — he­lyeznének rendelkezési állo­mányba. A király eddig nem volt hajlandó a rendelet alá­írására, mivel a nyugdijazan- dók listáján szinte kizárólag olyan katonatisztek szerepel­tek, akik Konstantin feltétlen híveinek számítanak. A hatalomért folyó harc­ban a miniszterelnöki tisztség­nek a másik jelöltje Pipinel- lisz, az ismert jobboldali poli­tikus. Kinevezése kompromisz- szumot jelentene, mivel Pipi- nellisz „a monarchia legerő­sebb támaszaként” ismeretes görög politikai körökben. Csütörtökön este Athénban olyan hírek, terjedtek el, hogy a kormány utasítására katonai erősítések indultak el a fővá­ros felé és előőrseik már el­helyezkedtek Athén körül. fl rádió és a tv mai műsora KOSSUTH RÁDIÓ: 8.22: Lányok, asszonyok. — 8.42: Min­denki kedvére ! — 10.10: A Budapesti koncert fúvószenekar játszik. — 10.25: Orvosi tanácsok. — 10.30: Bergeni Fesztivál 1967. — 12.15: Angot asszony lánya. — 13.03: A budapesti színházak műsora. — 13.18: A Magyar Rádió és Televízió énekkara énekel, vezényel: Darázs Árpád. — 13.30: Cigány­dalok, csárdások. — 13.53: Néhány perc tudomány. — 13.58: Hirdctőoszlop. _ 14.13: Hétvégi külpolitikai figyelő. — 14.28: Halina Czcrny-Stefanska Chopin-müveket zongorázik. — 15.15: Csak fiataloknak: — 16.00: Hétvége. — 17.33: A Német Kultúra Hete. — 17.50: Üj lemezeinkből. — 19.29: Hallgatóink figyel­mébe. — 19.30: A Magyar Rádió és Televízió népi zenekara játszik, Kozák Gábor József vezetésével. — 19.50: Ezer frank jutalom. — 20.30: A Rádió Dalszínházának bemutatója: Női különítmény. — 22.15: Sporthírek. — 22.20: Táncoljunk! PETŐFI RADIO: 10.00: A hét könnyű- és tánczeni műso­raiból. — 11.50: Arcok munka közben. — 12.00: A régi muzsika kedvelőink. — 12.49: Közgazdasági lapszemle. — 12.59: A lran- cia L’Arche együttes műsorából. — 13.30: Nicola Rossi-Lemeni énekel. — 14.08: Ullmann Ottó táncdalaiból. — 14.18: A ma- radandóság városában. — 14.55: Blow: Vénusz és Adonisz. — 16.05: Cs. és Kir. szép napok. — 16.55: Orvosi tanácsok. — 17.00: Üj felvételeinkből. — 17.22: Déki Lakatos Sándor népi zenekara játszik, Urbán Katalin és Marczis Demeter éne­kel. — 18.10: Kiváncsiak klubja. — 19.00: Közvetítés a Buda­pest-Bukarest válogatott labdarúgó-mérkőzés II. félidejéről. 19.50: Jő éjszakát, gyerekek. — 20.30: Bach: Máté passió. — 21.32: Alkotóműhelyben. _ 22.56: Ügetőverseny-eredmények. A TELEVÍZIÓ MŰSORA: 14.28: Műsorismertetés. — 14.30: NDK—Magyarország ökölvívó-mérkőzés közvetítése az NDK- ból, felvételről. — 15.10: A Magyar Hirdető műsora. — 15.20: Hősök, emberek. Tiszta égbolt. — 17.00: A nyelv zenéje. —■ 17.30: A Német Demokratikus Köztársaság nemzeti ünnepén. — 17.50: Hírek. — 17.55: Budapest—Bukarest. _ 19.50: Cicaví­zió. — 20.00: TV-Híradó. — 20.20: Az ördög teste, (tv-film). — 21.25: Opatijai dalfesztivál. Az Intervíziő műsora. — 22.10: TV-Híradó, 2. kiadás. — 22.30: Jó éjszakát, felnőttek. A BESZTERCEBÁNYÁI TV MŰSORA: 14.55: A Bánik Ost­rava—Inter Bratislava labdarúgó-mérkőzés közvetítése. _ t 16.5 0: Középkori háborúk (filmmozatk). — 18.00: Üttörühíradó. — 19.00: TV-Hiradó. — 19.45: Az őserdők lakói, a kigyók. — 20.10: Egy polgár tükörképe (tv-sorozat). — 22.15: Belle halá­la (francia lélektani bűnügyi filmj. ellen, éhségsztrájkot kezdett. Két napja semmiféle ételt vagy folyadékot sem vett ma­gához. Az amerikai hadügyminisz­térium munkatársai kijelen­tették, az Egyesült Államok nem szándékszik megváltoz­tatni vietnami stratégiáját. Ezzel cáfolták azokat a talál­gatásokat, hogy Johnson a stratégia megváltoztatásának gondolatával foglalkozik az amerikai csapatok növekvő veszteségei miatt. Az AP az Űj Kína hírügy­nökségre hivatkozva jelenti, hogy Peking újabb jegyzéket intézett a djakartai kormány­hoz. A jegyzék bejelenti, hogy külön repülőgépet küldenek Djakartába, a kínai nagykö­vetség ellen intézett támadás­ban megsebesült kínai diplo­maták hazaszállítására. Indonéziából érkezett hí­rek szerint a djakartai kato­nai kórházba beszállított ki­nai diplomaták éhségsztrájkba kezdtek és követelték, hogy küldjék vissza őket Kínába. As ENSZ közgyűléséről jelentjük Folytatják az általános politikai vitát Belorusszia külügyminisztere az Egyesült Államokról — A koreai ENSZ-bisottság feloszlatását javasolják Az ENSZ-közgyűlés általá­nos vitájában csötörtökön délután felszólalt E. Gurino- vics, Belorusszia külügymi­nisztere. Elítélte az Egyesült Államok világcsendőri mód­szereit, a Kuba, Dominika, Korea, Afrika népeivel szem­ben alkalmazott erőszakos esz­közöket, a közel-keleti ameri­kai mesterkedéseket, különö­sen pedig Washington vietna­mi agresszióját. Követelte, hogy az Egyesült Államok vessen véget a VDK bombázásának és a többi elle­ne irányuló harci cselekmé­nyeknek. Elítélte Izrael maga­tartását, amely mint mondot­ta, ellentétben áll a nemzetkö­zi joggal. Az élethez való jog nem jelent jogot az agresszió­ra és idegen országok terüle­tének elfoglalására. Izrael számára egyetlen lehetőség van az élethez való jogának megőrzésére — nevezetesen az, hogy lemond hódító politi­kájáról. Az ENSZ-közgyülés általá­nos ügyrendi bizottsága csü­törtökön felvette a közgyűlés napirendjére Kambodzsa, Kon- gó-Brazzaville és Jemen ja­vaslatát, amely a Koreával kapcsolatos ENSZ-bizottság feloszlatását javasolja. Az ál­talános ügyrendi bizottság el­fogadott egy bolgár javasla­tot is, amelynek értelmében a közgyűlés megvizsgálja majd, hogyan hajtották végre azt a határozatot, amelynek értel­mében az ENSZ szervei nem nyújthatnak segélyt Portugá­liának és Dél-Afrikának. A Reuter tájékozott forrá­sokra hivatkozva azt jelentet­te, hogy U Thant ENSZ-főtit- kár lemondott arról a tervé­ről, hogy a Biztonsági Ta­nács rendszeresen miniszteri szinten tartson ülést a világ­problémák megvitatására. Anglia ellenezte a tervet, az Egyesült Államok és Francia- ország pedig nem bátorította. Október 7-én ünnepli megalakulásának 18. évfordulóját a Német Demokratikus Köztársaság. A német nép történel­mének tapasztalatai azt mutatják: az első olyan német állam születése, amely szocialista társadalmi, gazdasági és politi­kai alapokra épült — egész Európa történelmében fontos pozitív fordulatot jelentett. Tizennyolc év bebizonyította, hogy a Német Demokratikus Köztársaság az európai béke megvédésének egyik legszilárdabb támasga. s az európai biztonság létrehozásáért folytatott küzdelem aktív tényezője. E tizennyolc esztendő alatt a Német Demokratikus Köz­társaság népe nagy sikereket ért el a szocializmus építésé­ben, s hazáját az európai kontinens egyik legfejlettebb ipari országává emelte. Az európai helyzet vizsgálata világossá teszi, hogy az NDK-nak különleges szerep jut az európai biztonság védel­mében. A Német Demokratikus Köztársaság természetesen méltó módon hozzájárult azokhoz a közös erőfeszítésekhez, amelyeket a Varsói Szerződéshéz tartozó szocialista államok fejtenek ki a béke és az európai biztonság megerősítése ér­dekében. Ezen belül azonban sajátos földrajzi, történelmi — és modern nemzeti feladatai következtében a Német Demok­ratikus Köztársaság a nyugatnémet revansista és militarista erők ellen vívott harc élvonalában áll. Az európai politikai színtér egyik legjellegzetesebb ese­ménysorozata volt az utóbbi esztendőkben az Adenauer—Er- hard-féle bonni politikai vonal bukása, majd a Kiesinger— Brandt koalíciós kormány megalakulásával egy „új” bonni politika meghirdetése. Függetlenül attól, hogy ez az újnak hirdetett politika a valóságban a régi vonal egyszerű takti­kai változatának bizonyult — puszta kinyilvánítása egyértel­mű a régi vonal kudarcának bevallásával. A fejlődés lénye­gét tekintve arról van szó, hogy a Német Demokratikus Köztársaság gazdasági sikerei, nemzetközi tekintélyének nö­vekedése, gazdasági és politikai kapcsolatainak kiszélesítése világossá tette: az NDK léte záloga egy valóban mélyen- szántó európai enyhülési folyamat megindításának. A Német Demokratikus Köztársaság külpolitikája a ti­zennyolcadik évforduló küszöbén újabb tanúságát adta an­nak, hogy a maga részéről alkotó kezdeményezésekkel já­rul hozzá az európai problémák megoldásához. Stoph miniszterelnök Kiesinger bonni kancellárhoz in­tézett levelében hét pontból álló szerződéstervezetet java­solt. Ez a két szuverén német állam békés egymás melleti élésének programja, amely magában foglalja az erőszak al­kalmazásáról való lemondást, az európai határok tiszteletben tartását, Nyugat-Berlin önálló politikai egységének elisme­rését — és nem utolsó sorban —, mindkét német állam le­mondását az atomfegyverek birtoklásáról és területükön va­ló tárolásáról. A Stoph levél hét pontja újabb bizonyságot szolgáltat arra, hogy a Német Demokratikus Köztársaság az európai realitások figyelembevételével mindent elkövet a békéhez és megértéshez vezető út torlaszainak eltávolításá­ra. Szinte jelképes, hogy az NDK évfordulójának küszöbén hagyta jóvá a magyar országgyűlés országaink barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződését. Ma­gyarország, amelynek történelmére oly hosszú időn keresz­tül vetett árnyékot a német militarizmus, úgy üdvözli tizen­nyolcadik születésnapján az erősödő Német Demokratiku» Köztársaságot, mint az európai béke és stabilitás egyik legfontosabb biztosítékát. ' . e.) Nyikolaj Amoszov: Szív és gondolat FORDÍTOTTA: RADO GYÖRGY 27. No mi az, barátocskám; már mentségeket keresel magad­nak? Nem segít az rajtad. A halál csak halál, és te leszel az oka. Ugyan miért ismételgetem mindezeket? Most már késő: Szasa a műtőasztalon fek­szik. Gyima beadja neki thyo- pental adagját. Elalszik. Mi lehetett az utolsó gondolata? Senki se tudja. Én becsületesen ellene sze­gültem. — Várjunk még! Győződ­jünk meg róla, odanőtt-e Szi- ma műbillentyűje, és ha igen, akkor ismét megpróbálhatjuk. — A következő én leszek. — Nem. Egy könnyebb be­teget kell előbbre venni, ön­nek nincs rendben a mája, idő kell hozzá, hogy meggyó­gyítsuk. Magamban ezt gondolom: „Csak legalább még három­négy másik műtétet...” Igen, de ki legyen ez a há­rom-négy? A súlyos betegek mindig ra­gaszkodnak hozzá: — tessék megoperálni. A kockázat nem számít. Én azonban tudom, hogy nem szabad neki műbil­lentyűt bevarrni, mert a koc­kázat nyolcvanszázalékos. Szima esetében egyszerűen — szerencsénk volt. De meghal az egyik, meghal a másik is, s ezek után hogyan ajánlha­tom a harmadiknak? Tessék bebizonyítani, hogy a halál­esetek oka állapotuk súlyossá­ga volt. Hiszen ezt még saját magamnak sem tudnám bebi­zonyítani. Szimánál már két hónap telt el. A műbillentyű kétsé­get kizáróan odanőtt. Meg kell hát operálni a következőket. Beteg akad bőven. Csak ki kell választani és ki kell jelölni valakit. A külső szemlélő bi­zonyára így látja. Egy viszony­lag könnyű esetet kell venni, vitathatatlanul elégtelen, de még nem dekompenzált szívű beteget. Ez egyáltalán nem egyszerű feladat. Nem lehet elébük áll­ni és Így szólni: „Van egy re­mek új műbillentyűnk, bevarr­juk önnek és magas kort fog megélni”. Legtöbben elhinnék, belemennének. És ha nem si­kerül? Mit szólnak majd a hozzátartozói ? — De hiszen azt mondta, professzor... Megtudja minden beteg. El­játszottam bizalmukat. De a lényeg még csak nem is ez. Egyszerűen szégyellek hazudni. És nem tudok olyan könnyűszerrel rendelkezni mások életéről. Folyton csak ez foglalkoztat, és nem bírok hozzászokni. Van ezenkívül egy piszkos kis gyanúsítás, ilyen könnyen Jut az emberek eszébe: „Vál­lalja, hogy gyakorolja ma­gát . . . hírt, dicsőséget ke­res ...” És, vigye el az ördög, van is ebben egy szemernyi igazság. „Elsőként varrók be műbillentyűt. Jelentést teszek róla a tudományos társaság­ban, tanulmányt adok ki nyomtatásban. Felkeresnek a laptudósítók ...” Elűzöm ma­gamtól ezt a gondolatot, de csak nem akar elhagyni. És babonás, páni félelem lesz úr­rá rajtam. Hányszor megfi­gyeltem ezt már magamon. El­jön hozzám egy „érdekes” pá­ciens. Kitervelem az operáció eredeti menetét — becsülete­sen, az élet érdekében. Az a gondolat azonban már odalo- pódzik: „Majd kiadom nyom­tatásban, majd jelentem ... Elvégzem a műtétet, és — a beteg meghal. Fájdalom. Bosz- szűság. önostorozás. Most azonban — elég volt, ne to­vább .. .1 Be jó is volna rágyújtani... Már százszor végiggondol­tam mindent. A legfőbb isme­retlen: a máj. A kortörténet analízise szerint a felvételekor igen rossz. A következő mint­ha javulást mutatna. Itt meg már egészen rendes. Már le­het szó műtétről. Bizonyára ez volt az az időpont, amikor megígértem. Es íme egyszerre — ismét szinte katasztrofális rosszab­bodás. Mindjárt azt a másik műtétet követő napon. Azok a napok!... Sura. Sokáig látni fogom öt magam előtt. Helyzete való­ban rossz volt: magányos nő, fizikai munkát nem végezhet, egy leányszálláson lakik. „Vagy meggyógyulok, vagy nincs értelme az életemnek .. Mindent becsületesen elvégez­tem. Talán éppen túlzott be­csületességgel, te nagy huma­nista ! Mindent elmondtam ne­ki: hogy mekkora a kockázat, és hogy enélkül még öt-hat évig elélhetne. < Kegyetlen dolog. Meg kell azonban tennem, többé nem rendelkezhetem idegen életek­kel. Csak nehogy aztán ezek a humánus és erős akaratú em­berek ezt mondják: „Az or­vos köteles a teljes felelőssé­get vállalni és nincs joga lel­ki sérelmet okozni a beteg­nek”. Mások pedig még hozzá is tesznek egyet-mást — még a hozzátartozók Is. De hol ve­hetnék annyi erőt, hogy én döntsék valamennyiük helyett? Ugyan hol? Surácskának azonban senki­je sem volt. Tehát nyilván mégis magamnak kell megta­lálnom a szükséges erőt. Vál­lalva az esetleges kudarcot. De legalább nyugodtabban feküdt az asztalra. Nem is akarok visszaemlékezni arra a napra. Pedig kötelességem. Nehogy ma megismétlődjék. Nem. Nem gondolok vissza. Nem bírok visszagondolni. Hiszen igen sokszor felidéztem és átrág­tam már mindent, egészen a legkisebb részletekig. Nincs már semmi hozzátennivalóm. (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents