Nógrád, 1967. szeptember (23. évfolyam, 206-231. szám)

1967-09-17 / 220. szám

4 NÓ6RAD T98T. sneptwnbw* CT., Vasárnap Az altatás tudománya A fájdalom elleni harc nem újdonság; egyidős az ember­rel. A legrégibb adat, amely­ből a fájdalomcsillapításra következtethetünk, 20—30 ezer évre nyúlik vissza. Az akko­riban — gyógyító szándékkal — végzett koponyalékelések- nél elképzelhetelen, hogy va­lamilyen módon — nyilván egyes növények hatását ki­használva — ne csillapították volna a fájdalmat... Hosszú volt az út, sok-sok nevet lehetne közben megem­líteni, amig eljutottunk a mo­dern érzéstelenítés korszaká­nak a kezdetéig. A határkö­vet, az éteres altatás első al­kalmazását, Morton és Jack­son lábszáramputációja jelen­ti. Erre 1846. október 16-án — 120 éve — került sor. Ettől kezdve a fejlődés gyors volt A XIX. század vége felé meg­indult a kutatás a helyi ér­zéstelenítő szerek alkalmazá­sa területén is. A kokain ol­dattól az indiánoknál nyümé- regnek használt kuráréig, az Munkában az altatógép (MTI foto az elvégzendő műtét megkí­vánja. Ha megszűnnek a be­avatkozások indokai, ismét megindítható a normális mű­ködés, viszaáll a természetes állapot Naponta több száz beteget operálnak hazánkban is, nagy részüket a műtét idejére al­tatják. A már korábban ka­pott gyógyszerek hatására a beteg fásultan, kissé álmosan, érdektelenül kerül a műtőbe. A műtőasztalon egy szűrás a beteg könyökhajlatába, néhá­nyat számol, ellenállhatatlan álmosság fogja el, és már al­szik is. Mindez néhány má­sodperc alatt lezajlik, és a beteg egyébre nem is emlék­szik. Közben összeköttetést — Friedmann Endre felvétele) sebb ,megviseltebb betegek is operálhatok. A műtét végén kinyitják az altatógép zárószelepeit, kiá­ramlik az altató anyag. Tiszta levegőt lélegeztetnek át a tü­dőn, „kiöblítik” azt, így kiü­rül a szervezetből az altató­szer, és mire az utolsó öltést elhelyezi a sebész, a megope­rált beteg kinyitja a szemét, s tiszta öntudattal veszi tudo­másul, hogy az operáció, amelytől esetleg félt, sikere­sen befejeződött Valóban a tudomány diada­la mindez, s ha az altatást vezető orvos munkája nem is annyira látványos, mint a se­bészé, a gyógyításban neki éppen olyan szerepe van! Gyakorta olvashatunk arról, hogy az orvostudomány sok­sok területe közül, milyen nagyszerű sikereket ér el a se­bészet. Valóban lenyűgöző, hogy mire képes ma már a „gyógyító kés”; elég ha a bo­nyolult szív- és agyműtétek­re gondolunk, vagy a megbe­tegedett szervek pótlására, cseréjére. Ritkán olvasunk vi­szont arról, ami ezeket lehe­tővé tette: az érzéstelenítés, az altatás megoldásáról, to­vábbfejlesztéséről, a beteg megfelelő műtéti előkészítésé­ről. A modem altatás-tudo­mány, az aneszteziológia leg­nagyobb érdeme éppen az, hogy a műtéti beavatkozás közben nemcsak a fájdalmat küszöböli ki, hanem a sok­szor órákig tartó műtét egész ideje alatt egyensúlyban tart­ja a beteg szervezetét, bizto­sítja a létfontosságú szervek működését. Az egész idegrend­szert olyan „lazult” állapotba hozza, hogy semmilyen külső hatásra sem reagál. És a mo­dern aneszteziológia akkor ál­lítja vissza az eredeti állapo­tot. amikor ismét önálló mű­ködésre lesz képes a szerve­zet. Mindez olyan eredmény, amely méltán vetekszik a legbonyolultabb műtéti tech­nika kidolgozásával! érzéstelenítő szerek egész ská­láját próbálták ki. Újabban — ha szükséges — mód vám ar­ra is, hogy a test hőmérsék­letét akár 10—15 fokkal csök­kentsék, vagy a beteg vér­nyomását „levigyék” az ere­deti felére, sőt harmadára is. Ha szükséges, megszüntethető a szívműködés, mesterségesen pótolható a légzés is, amint azt a beteg állapota, illetve hoznak létre — a légcsövőo át — az altatógép és a hör­gők között, így látják el oxi­génnel a szervezetet Az oxi­génnel együtt altatógázt is lélegeztetnek be, ettől az al­vás elmélyül, kezdődhet a tu­lajdonképpeni műtét. A légzés melléktermékét, a széndioxi­dot a készülék közömbösíti, nem halmozódhat fel a szer­vezetben. Ily módon az idő­Nyikolaj Amoszov: Szív es gondolat FORDÍTOTTA: RADÓ GYÖRGY 10. Szünet. Egy tekintet. Majd a betegszobában: a kislány felébredt. Sápadt ar­cocska A szemében reménysu­gár. Egy kis idő múlva: köhö­gés, vér. Sok vér. Ismét egy tekintet: benne csodálkozás. Hogyan? hiszen a műtét... Talán — ... Ki kell mennem a betegszobából. A professzor nem köteles ott ülni minden beteg mellett. Jók az osztály­orvosaim, elvégzik, ami kell. Különösen olyankor, ha nincs más teendő, mint vérátömlesz­tés. Tudtam? Igen. És meg­ijedtem attól, hogy majd ezt mondják: megölted. Nos, igen. Hullaház, temetés, az anya te­kintete? Igen ... Eredj in­nét ... A második: megkísérelni. Elválasztani az aortát, a tá- gulat fölött és alatt. Minél közelebb. És a tüdőverőeret is. És a tüdőlebenyt. Azután ér- szorítóval összenyomni az aor­tát, és gyorsan eltávolítani a táguiásos részt a tüdőlebeny- rői. Az aorta nyílását bevarr­ni. Az aortát azonban csak legfeljebb tíz percig szabad összeszorítani és azt is csak ű hogy a fejbe vezető erek íeijebb legyenek a nyomás helyétől. Ha lejjebb vannak, akkor elhal az agyvelő. Időm tehát kevés. Ámde az aortán a lyukat az ujjammal is be­foghatom, eltávolíthatom az érszorítókat, megvárhatom, amíg az artériás vér átmossa az agyvelőt, és újra összeszo­ríthatom az ereket Ez né­hányszor ismételhető is. Már volt rá példa, és sikerült. Itt azonban összenövésekkel, gyulladással állok szemben. Si­kerül-e összevarrnom az aor­tán a lyukat? Ha nem? Akkor — vége. Ismét az anya. Minden szó fölösleges. Szemében rémület: meghalt! Igen. Tehetetlen vol­tam. Verőértágulás, összenö­vések. Elváltozott szövet. Fel­szakadás. Vérzés ... „Meg­halt” ... De hátha sikerül? Akkor, mint ma is, belépek a kórte­rembe. „No, hogy vagyunk, kislány? Te kis kedves ...” Harmadik megoldás nincs. Talán lekössem a hörgőket? Akkor a tüdőben a gyulladás gyorsan előrehalad és a kis­lány ugyanolyan gyorsan meg­hal. Csak két lehetőség áll fenn. Csak kettő. Nehéz a választás. Hát dol­gozzunk mé/J egy keveset. Ha­logassuk egy kissé a döntési. Ha nem sikerül az aortát el­választanom és megrövidíte­nem a fejbe vezető ütőereket, akkor magától adódik a vá­lasz: minden lehetetlen. De sikerült. Majdnem sike­rült. Feltártam a szívburok- üreget, felszabadítottam a fel­szálló aortát, majd annak mentén lefelé haladva, elér­keztem a fontos erekhez. Az aorta alatt csatornát képeztem és egy szalagocskát húztam át. Ez volt a legnehezebb. Az aor­tát elválasztottam a tágulás helye alatt. Ugyanezt tettem a tüdőartériával. Mindez igen lassan megy. A műtét már három órája tart. Észre sem veszem. Az érzéstelenítő or­vos hallgat, tehát rendben van minden. Látom, hogyan mű­ködik a szív. Néma csönd. Meg kell őriznem idegeim nyugalmát a most következők­re. Volna ugyan okom a zsör- tölődésre: Pjotr Alekszandro- vics nem a legjobban asszisz­tál. Ritkán segít nekem, nem szokta meg. Viszont a másik kettő hivatásának magaslatán áll. A vérátömlesztés szakadat­lanul folyik. Számon tartunk és pótolunk -minden egyes cseppet, amely ott maradt a gézgombócokon, vagy a ken­dőkön. Húsz év után — ünnep előtt Salgótarján, Malinovszkij üti jegenyefák. Ha beszélni tud­nának, miről tájékoztatnák a járókelőt? Balga kérdés, most fújja őket a szél, és a fák nem tudnak beszélni. Egyébként lehet, hogy megjegyeznék: — Nemcsak a térbe nyúlunk fel messze, több évtizede ál­lunk az út két oldalán az idő­ben. Az út végén van az Acél­árugyár, út kezdete és vége kö­zött, nem egészen félúton az is­kola. Ha jól megnézik, egy márványtáblát találnak a falon- amelyen arany betűk adják hírül, 1947-ben itt alakult meg Nógrád megye és Salgótarján első úttörőcsapata, a 100. szá­mú Petőfi Sándor úttörőcsa­pat. Nagy Imréné iskolaigazgató, Nógrád megye első úttörőcsa­patának hajdani vezetője: — A férjemmel Ózdról ke­rültünk ide, 1947 nyarán Gom­bán részt vettünk az első or­szágos úttörővezető-képző tan­folyamon, az ott hallottakból akartunk minél többet meg­valósítani itthon. Még ebben a tanévben meg is alakultunk. Régi „úttörő”, piros az ar­ca, színesíti az emlék. Bizo­nyos dolgokra az emberek szí­vesen emlékeznek. Így van ez, ha egy nagyszerűvé terebélye­sedett mozgalom „hőskoráról” esik szó. Mert ez volt a „hős­kor”, Nagy Imréné, a férje, Nagy Imre, Chmely Jolán, Csűr da József és a száz gye­rek, az első csapat tagsága a szó szorosabb értelmében út­törő volt. — A katolikus templommal összefüggő épületrészben, ahol most ipari szakmunkásképző iskola működik, akkor még ferences-rendház volt, amely ugyancsak szervezett a város gyerekeiből egy ifjúsági csa­patot, azt hiszem, Ferences ifjúság néven. Ez a csapat szervezetileg nagyon hasonlí­tott az úttörőcsapatokhoz — csak „barnában”. És az egy­háznak több volt a pénze, mint nekünk. Ki lett úttörő, ki hova járt? Ez nem volt olyan egyszerű. A mama küldte a ferencesekhez, a pa­pa a cserkészekhez a cseme­— Dmitri j Alekszejevics, gondoskodjék, hogy hozzanak még vért az állomásról. Nagy lesz a vérveszteség. — Ezt az érzéstelenítő orvosnak mon­dom. Folytatom az operációt. Igen lassan megy: elválasztani az összenövések közül az ereket és lebenyhörgőt. A milliméter tört részei jelentenek egy-egy lépést. Kezem úgy dolgozik, mint eddig. Gondolataim rit­kábbak, szaggatottak. Talán be kellene kapcsolni a mester­séges vérkeringés hajtókészü­lékét? Akkor veszélytelenül összeszoríthatom az aortát. Sajnos, ennek előkészítése két órát vesz igénybe. Azután — nincs is vér. S ami a leg­főbb: hagyni kell az alvadé- kony vért, utána pedig nem szabad megállítani a vérzést az összeforrt részek rengeteg apró eréből. A műtét igen jól halad. Mintha én magam volnék az úristen — hozzáférek minden­hez. Lám, milyen csodálato­san oszlanak meg az összes erek! A tüdőlebeny hilusát is elválasztottam és átvágtam. Nem könnyű feladat ez: ilyen összenövéseknél és a tágulás helyének szomszédságában ... Mégsem vagyok én rossz se­bész! Tán egyike vagyok a legjobbaknak. „Ne légy elbizakodott. A kezed reszket. Reszketett egész életedben És különben is, te... Hullaház. Sikoly.” Az előkészületi lépések már a végükhöz közelednek. Sőt ennél már több is történt: le­kötöttem a hörgőt. Most már nem lehet visszakozni. Most — dönteni kell. (Folytatjuk.) tét. Aki pedig úttörő akart lenni? Volt, aki úgy oldotta meg a problémát, hogy mind­három szervezetbe eljárt. Idő kell, amíg rendeződnek a dol­gok. Én ezt a munkát 1950-ig csináltam. Akkor naponta dél­után kettőtől este 10-ig zajlot­tak az úttörőfoglalkozások. Még egy dolog a „hőskor­ból”, ma már mosolyogtatóan naiv, de hozzátartozik a kép­hez: akadt szülő, aki ragasz­kodott ahhoz, hogy a pap az úttörőzászlót is megáldja. Ám ő erre nem volt hajlandó Kinek hiányzik ma az az ál­dás? * Az 1967/68-as tanév Nógrád általános- és középfokú intéz­ményeiben a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. év­fordulója jegyében telik. A Nógrád megyei Tanács VB Művelődésügyi Osztályán köz­ük: — Budapesten, a Művelő­désügyi Minisztériumban, a szakfelügyelői értekezleteken tájékoztatták a szakfelügyelő­ket a tantárgyakból adódó le­hetőségek kihasználására a jubileumra való felkészülés­ben. További tanácskozások folytak erről Nógrádban is a szaktárgyi ankétokon és az igazgatói értekezleteken. A Nógrád megyei Tanács VB Művelődésügyi Osztálya közoktatási munkaterve 1967/68 című dokumentum „hi­vatalosan” is magába foglal­ja a Nagy Októberi Szocialis­ta Forradalom 50. évforduló­jával kapcsolatos politikai és kulturális feladatokat. ★ — Mi a szamovár? — Kávéfőző. Igaz is, ki iszik Magyaror­szágon teát? Erre gondolha­tott Kiss Judit őrsvezető, a Malinovszkij úti általános is­kola VIII. B. osztályos tanu­lója. Anyja, Gonda Zsuzsi az első nógrádi úttörőcsapat tag­jai közé tartozott, mint Jek- kel Mari, Csatlós Magdi és a többiek, akikre mindig emlé­keznek a hajdani úttörőcsa­pat-vezetők. S akiknek már a gyerekeik úttörők. — Tudod-e, mi a trojka, Jutka? _ » E szembe villan, elhinné-e Kiss Judit, hogy az űrhajó őse”. — Elmennél-e a Szovjet­Rendkívül bőséges az idei öszibaracktermés — tízmillió­nál több fa érleli zöld, sárga, piros gyümölcseit, július ele­jétől októberig. De miért „őszi” barack, ha termésének zömét nyáron adja? A vá­laszért vissza kell nyúlni ter­mesztésének történetéhez. Az őszibarack őshazája Kí­na, ahol már időszámításunk előtt kétezer évvel is ismerték, fogyasztották. Európában a rómaiak honosították meg, hozzánk a Balkánon keresz­tül jutott el. Hogy pontosan mikor, azt nem tudni, csak annyi bizonyos, hogy a XVI. században már termesztették, főleg Buda környékén. Abban az időben a kesernyés, fanyar ízű, — s ezért ma már csak díszfa-gyűjteményekben fenn­tartott —, piros héjú, piros húsú vérbarack volt a leg­elterjedtebb, sőt, kezdetben valószínűleg az egyetlen faj­ta. Magyarországi térhódításá­ra jellemző, hogy bár francia eredetű, francia szakkönyvek unióba, ahova az Iskola maid Express-uta t szervez ? — Igen. Szabó Istvánná, az 1894, számú Petőfi Sándor Úttörő­csapat vezetője: — Ebben az évben két cé­lunk van, az események mél­tó megünneplése, a másik, ami ebből következik, maradandó élményt szeretnénk nyújtani a gyerekeknek a Nagy Október­ről. A feladatokat szeptember 29-én hirdetjük ki. November 7-ig gyűjtőmunkát végezneK úttörőink, melynek során ösz- szegyűjtik a Nagy Októberi Szocialista Forradalom esemé­nyeivel kapcsolatos emlékezé­seket, esetleges tárgyakat, do­kumentumokat. A szaktárgyi gyűjtőmunkát szaktárgyi ve­télkedők egészítik ki, szükebb körben is megrendezzük a Ki tud többet a Szovjetunió­ról? versenyt. Kiállításokat nyitunk, pályázatot hirdetünk, rajszinten a Szovjetunióban járt pedagógusok, KlSZ-fiata- lok élménybeszámolókat tar­tanak, az Aurora-akción óe­lül tárgyakat készítenek az úttörők, teljesítik az akció kö­vetelményeit, cs tnég sorolhat­nám, mi minden történik ná­lunk is november 7-ig. illet­ve április 4-ig a „forradalmi” oktatási évben Tíz éve úttörőcsapat-vezető, eredetiben olvassa az orosz irodalom kiemelkedő alkotá­sait, magyar—orosz szakos ne­velő. — Járt már a Szovjetunió­ban? — Igen, álltam a Vörös té­ren es az Aurora fedélzetén. * 1917. november 25-én volt a kisterenyei nőgyűlés, amelyet először a főszolgabíró betil­tott. Asszonyok tartották, de bizonyára gyerekek is voltak ott. Erre vonatkozóan nincs hivatalos adatunk. Ez az el­ső olyan gyűlés Nógrádban, amely a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom tiszteleté­re jött létre, s a békét köve­telte. (Gondoljunk Lenin bé­ke- és földdekrétumára. Kis- terenyén a földről, természe­tesen, nem mertek beszélni.) Az eseményt a Népszava, s a Nőmunkás című lapok adták hírül. Ugyanazon a napion volt Pesten az iparcsarnok előtti nagy tüntetés, amelyen szovjet hadifoglyok is felvo­nultak éltetve az orosz köz­társaságot. ötven év telt el azóta. Tóth Elemér még a múlt században Is „magyar” barackként tartot­ták számon a vérbarackot. Nos, ez a vérbarack, s a XVII—XVIII. században a többi újabb, már jobb ízű fajta is, csak szeptember vé­gén, október elején érlelte be gyümölcsét. Innen tehát az „őszi” elnevezés, ami kezdet­ben nyilván csak megkülön­böztető jelzőként szerepelt. Ezzel különböztették meg az őszibarackot a meghonosodás­kor már régen termesztett, jól ismert sárga- vagy kajszi- baracktól. A nagy európai nyelvek mindegyikében különböző ne­ve van a két . gyümölcsnek. Tegyük még hozzá, hogy az „igazi” barack nálunk is a korábban meghonosodott kaj­szi, — a baracklekvár vagy a barackpálinka alatt mindenki kizárólag kajszibarackból ké­szült ételt-italt ért. Az őszi­barack pedig akkor is őszi, * a nyár elején szüretelik. Miért őszi barack az őszibarack

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents