Nógrád, 1967. szeptember (23. évfolyam, 206-231. szám)

1967-09-17 / 220. szám

1367. szeptember 17 va'ámap nösimb 3 Keresem, kutatom... A férfi, aki a legnagyobb nyári kánikula idején is fe­hér ingben, nyakkendőben, zakóban tűnt fel a Salgótar­jáni Állami Áruház hol egyik, hol másik osztályán — Sári József üzletvezető. Hosz- szabb beszélgetésekben, vagy néhány szavas párbeszédben az eladókkal, vásárlókkal rit­kán mulasztja el a kérdést: azt vette-e a vásárló, amit szere­tett volna, elégedett-e a vá­lasztással, s ha nem, mi az, amiért szívesebben fizetett volna a pénztárnál? Amikor jelzem, hogy az ez­zel kapcsolatban szerzett ta­pasztalatairól szeretnék vele szót váltani, elmosolyodik. — Persze — védekezem —, manapság a piackutatás diva­tos téma. De amennyire isme­rem, nem újkeletű az érdek­lődése a keresletkutatás iránt. — Annak idején a Corvin­ban tanultam a szakmát — feleli —, ahol azt is belém sulykolták: a vásárlók igénye­it ismerni, a legfontosabb fel­tétele az eladásnak. Aztán volt egy időszak, amikor a keresletkutatást eléggé elha­nyagolták nálunk. Hogy ennek mi az oka? Azt hiszem, nagy­jából mindenki előtt ismert. Hosszú időn keresztül az áru­cikkek mennyisége, választéka sem volt annyira gazdag, hogy az igényeket kielégíthettük volna. De volt olyan szemlélet is, amely a piackutatást a szo­cialista gazdasági viszonyok között feleslegesnek tartotta. Ez mindenkor szemben állt az­zal a tétellel, mely szerint legfontosabb feladatunk a la­kosság igényeinek mind telje­sebb kielégítése. — Nos, ennek az ellentmon­dásnak bealkonyult. — Valóban. Az áruválasz­ték gyarapodása és a közgaz­dasági szemlélet változása er­re mutat. Különösen megnő a keresletkutatás jelentősége a gazdasági Irányítás új rend-, szerében. a szóbanforgó közvélemény­kutatásnak melyek a legfonto­sabb konzekvenciái? — Ezúttal mindén különö­sebb rendszerezés nélkül: A vásárlók nagyobb fele vidéki, igényeik nem kisebbek a vá­rosi vásárlókénál. A megkér­dezettek valamennyien ren­delkeznek télikabáttal, de egy harmadának nem volt fel­öltője. mintegy nyolcvan szá­zalékának orkánja. — Ezek tehát potenciális felöltő-, illetve orkán-vásár­lók. — Ügy van. Az ilyen ada­tok a beszerzés számára na­gyon fontosak. Aztán kitűnt, hogy ballonkabát iránt nincs kereslet, de szövet alapanya­gú kabátokból még sok elad­ható. I — És a választék? — A kétszáz kérdőív közül hetvennégyre ..nem megfele­lő” választ írtak. — Nem kevesen. És ennek mi az oka? — Nemcsak az áruház. Saj­nos a megrendeléseink és a tényleges szállítás között olyan eltérések mutatkoznak, amelyek nagyon megnehezítik a megfelelő választék kialakí­tását. Ez vonatkozik alap­anyagra. színre. formára egyaránt. Jellemző, hogy a választékot kifogásoló hetven­négy vásárlónk közül csak ti­zennyolcán vehettek olyan alapanyagú kabátot, amilyent eredetileg szándékoztak. — Az említett keresletku­tatáson kívül milyen más pi­ackutatási eszközök, módsze­rek állnak az áruház rendel­kezésére ? — A vásárlók megkérdezé­sén kívül felhasználhatók a vállalat statisztikai beszámo­lási rendszerén belül össze­gyűjthető adatok, a minőségi kifogásolást tartalmazó adat­gyűjtés, valamint az eladó személyzet közlései. Ez utóbbi lehetőség — különösen, amió­ta rendszeresen számonkérjük —, egyre értékesebb informá­ciókkal szolgál. Még eredmé­nyesebbé tehető, ha dolgozó­ink figyelmét egy—egy konk­rét jelenség feltárására irá­nyítjuk. De vitathatatlan, hogy a leghatásosabb a vásár­lók megkérdezése. — A keresletkutatás gya­korlati hasznosításáról mit mondhat? — A vállalatnak önelszá­moló egységei vannak. Az osztályok költségei, nyeresé­ge, a forgalom jó vagy rossz bonyolításán múlik. A forgal­mazáshoz, a kereslet kielégí­téséhez mennyiségileg és vá­lasztékban is megfelelő, ru­galmasan alakítható készle­tekre van szükség. Alapvető tehát, hogy ismerni kell a ke­resletet, bár az informáltság csupán egyetlen összetevője az áruforgalomnak. A kereslet­kutatás és az áruforgalmi munka elválaszthatatlan rendszerét kell megterem­tenünk. Ebben minden áru­házi dolgozónak megvan a saját feladata. A vezetőké a forgalom, a készletek és az ellátás összhangját biztosíta­ni. Az eladóké pedig a vevők elégedettségének elnyerése, szükség esetén a kereslet be­folyásolása. Annyi biztos, a jövő évtől kezdve csak úgy leszünk versenyképesek, ha képesek leszünk a nagyobb választék, a rugalmas készlet- gazdálkodás kialakítására.., — És ha ugyanerre a nagy­kereskedelmi vállalatok iské pesek lesznek. Mert egyelő­re. .. — Igen, erről is van mit mondanunk, de ezt talán hagyjuk a legközelebbi alka­lomra. Csizmadia Gésa Kevesebbet, de jól Jelentős esemény színhelye lesz Balassa­gyarmat a hét közepén. A balassagyarmati és a rétsági járás csaknem ötven termelőszö­vetkezetének küldöttei — elnökök, mezőgaz­dászok, könyvelők, párttítkárok és brigádve- zetök — tanácskoznak, s Nógrád megyében elsőként, területi szövetséget alakítanak. Az elhatározás önkéntes. A szándék még az augusztusi közgyűléseken érlelődött meg. Ak­kor, amikor az Ipoly mentén, a Cserhát, a Börzsöny lankáin gazdálkodó szövetkezetek mind úgy döntöttek: csatlakoznak az új tár­sadalmi szervezethez. Az előkészítő bizottság ülésén, amelyet nem egészen egy hete tartottak, az ügyrendet, a szövetség tevékenységét meghatározó alap­szabály-tervezetet vitatták meg. Holnap pe­dig, úgymond az utolsó simításokat végzik a beszámolón, amelybe a szövetség célját, fel­adatait, a szövetkezés előnyeit, az összefogás­ban, a kölcsönös támogatásban rejlő lehetősé­geket foglalták. Szeptember 2I-én, az alaku­ló küldöttközgyűlésen ezekben a kérdések­ben hoznak döntést a közös gazdaságok kép­viselői. Titkos szavazással választják meg a területi szövetség elnökét, elnökhelyettesét, ,'üggetlenített titkárát, valamint a többi tiszt­ségviselőket. Az új szerv ezután munkához át, s tevékenységét bizonyára hasznosan gyü- nölcsöztetik a két járás közös gazdaságai. Már a küldöttválasztó közgyűléseken vitat­ták, de az előkészítő bizottság ülésein is szó­ba hozták, hogyan segítheti a területi szö­vetség a leghatékonyabban a termelőszövet­kezetek gazdálkodását? A tagszövetkezetek hozzájárulása a közös alaphoz — az összes művelésbe vont földterület minden 100 hold- ia után 250 forint, illetőleg minden egymillió forint bruttó termelési érték után 750 forint — milyen módon térül meg? A hozzászólók többsége egyetértett abban, hogy a szövetség ne vegyen vállára olyan gondokat, amelyek enyhítése. oldása a tanácsok, a vállalatok, vagy a közös gazdaságok dolga. Az alapsza­bályban meghatározott célkitűzések, feladatok közül is elsősorban azok megvalósításán munkálkodjon, amelyre a feltételek érettek, idottak. Ne a valóságtól elrugaszkodva ter­vezzék, szervezzék tevékenységüket. A szö­vetség kezdetben talán érje be kevesebbel. De munkáját jól, a közös gazdaságok meg­elégedésére végezze. A termelőszövetkezeti kongresszus a terü­leti szövetség fő feladatának: a szövetkezetek demokratikus működésének és eredményes vállalatszerű gazdálkodásának előmozdítását, a szövetkezetek jogvédelmének megszervező­ét, s egyben a termelőszövetkezetek érdek- védelmét jelölte meg. A határozat egyetértés­re talált a nógrádi termelőszövetkezetekben is. Az alakuló területi szövetségtől legfőkép­pen azt várják a gazdaságok, hogy erősítse, összehangolja a termelőszövetkezetek együtt­működését, segítse a mezőgazdasági termelés, az árutermelés növelését. A szövetkezetek önálló, vállalatszerű gaz­dálkodásáról, az árutermelés növeléséről a küldöttválasztó közgyűléseken, az előkészítő bizottság ülésein egyaránt sok szó esett. Még­pedig úgy. hogy a közös gazdaságok a piac­kutatást a friss időben érkező információt az eladási és vásárlási árakról, a beruházási lehetőségekről a területi szövetségtől várják. De igénylik a szövetség segítségét a külön­böző termékek értékesítésénél, az átvételnél, a minősítésnél is. A közelmúltban, éppen a balassagyarmati járásban, létrejött három termelőszövetke­zet közös vállalkozása. A drégelypalánki, a honti, valamint az ipolyvecei termelőszövet­kezetek közös beruházással hozzáláttak a málna feldolgozásához. A területi szövetség oly módon is elősegítheti az együttműködést, ha újabb vállalkozások létrehozására ösztö­kéli a közös gazdaságokat. A balassagyar­mati és a rétsági járásban az állattenyésztés fejlesztésével, valamint gyümölcstelepítéssel és feldolgozással érdemes számolni a jövő­ben. Elképzelhető például, hogy néhány szö­vetkezet sertéshizlalásra, vagy mint a rétsá­gi járásban korábban tervezték, borjúneve­lésre társul. Keszeg környékén újabb gyü­mölcsfeldolgozó üzem életrehivását latolgat­ták a termelőszövetkezetek. A területi szö­vetség megvizsgálhatja például: gazdaságilag megalapozottak-e ezek az elképzelések. S ha igen, akkor segítse elő a termelőszövetkezeti közös vállalkozások létrehozását. A gazdaságilag erős. biztosan haladó ter­melőszövetkezeteknek is sokat nyújthat tehát az új szervezet. A legtöbbet azonban a gyen­ge termelőszövetkezeteknek segíthet, hiszen az önállóság, a vállalatszerű gazdálkodás ezekben a gazdaságokban rejti a legtöbb buktatót. Hatékony segítség lehet, ha a szö­vetkezetek felkérésére, a szövetség rendsze­resen elemzi a gyenge termelőszövetkezetek termelési lehetőségeit, a tervek, az elképze­lések megalapozottságát, s azt is, hogy a megvalósításukhoz szükséges anyagiakról gondoskodtak-e a szövetkezeti vezetők. Természetesen hosszan lehetne még sorol­ni, milyen módon segítheti az alakuló terü­leti szövetség azt a félszáz termelőszövetke­zetet, amelynek tagsága úgy döntött, tagja lesz az új szervnek. Az alakuló közgyűlésen bizonyára sokat szólnak majd kívánságokról, tervekről. A termelőszövetkezetek képviselői, a szövetség tisztségviselői kölcsönösen el­mondják majd véleményüket, meghallgat­ják az okos tanácsokat. Mert bármeny­nyire is ünnepélyes lesz a tanácsko­zás, .8 lényeg a munka, a - területi szö­vetség tevékenysége. Hiszen ha úgy dolgoz­nak, ahogy azt a gazdaságok várják, eredmé­nyesebb, jövedelmezőbb lesz a gazdálkodás, egy sor gyengébb szövetkezetben is. Vincze Istvánná METAMORFÓZIS — Ügy értesültem, hogy mint üzletvezető, nem egészen „fegyvertelen” a piackutatás módszereit illetően. — Az évekkel felhalmozódó gyakorlati tapasztalatokat a kereskedelmi főiskolán elmé­letileg is „megpatkolták”. Dip­lomamunkámban is a piacku­tatás egy konkrét akcióját ele­meztem. .. — Szabadna tudnom mikor, és milyen akció volt ez? — Tavaly ősszel kabátkiál­lítást rendeztünk, kérdőíveket bocsátottunk ki... — Igen, emlékszem, én is ki­állítottam egy kérdőívet, őszintén szólva nem nagyon hittem benne, hogy elolvassa valaki. — Pedig elolvastuk. Bár csak azokat a kérdőíveket elemeztem, amelyeknek kiál­lítói vásároltak is... Az a vé­leményem, hogy a tanulságok sok tekintetben általánosítha­tók. .. — Mi mindent tudott, meg ezekből a kérdőívekből? — Van néhány tudnivaló, mielőtt az ember egyáltalán kibocsát ilyen kérdőívet. — Például? — Az utóbbi időkben gyors egymásutánban jelennek meg különböző új alapanyagból készült cikkek. Ez a kereslet­re élénkítően hat. Aztán, a korábbihoz képest változott a ruházkodásnak nemcsak a di­vatja, de az egészségtana is. Erre egyébkét utalt a Férfi- ruha Nagykereskedelmi Vál­lalat közvéleménykutaíása is. Kereslet-befolyásoló tényező a helyi és a környék lakosságá­nak keresete, jövedelme. Más és más a kereslet, ha férfiról, ha nőről van szó, változik az érdeklődés életkorként, és így tovább. — Persze, ezek az ismere­tek korábbi keresletkutatói stúdiumokból származnak. De A metamorfózis görög szó. A régmúlt korok görög—római mitológi­ájában, csodával egyenrangú változást jelentett. Köznapibb értelmezése: egyik formából a másikba fordulás. » Janák Gyula, a KISZ ba­lassagyarmati városi bizottsá­gának titkára eljutott egészen a marcangoló önvizsgálatig. Voltak pillanatai, amikor azt gondolta, az esetért egyedül ő a felelős. K. Máriát régóta is­merte, őszintén örült, amikor vagy két esztendeje titkárnak választották a Finomkerámia Vállalat kiszesei. Érthető, ha a lány „átváltozása” megdöb­bentette. Hová tűnt K. Mária, a ba­lassagyarmati „kerámia” KISZ-titkára, miért mondott le közvetlenül azután, hogy az öthónapos KISZ-iskolát jó eredménnyel elvégezte? Esete nem csodálatos, „csupán” ta­nulságos, nem tipikus, még akkor sem, ha története nem áll példa nélkül. K. Mária né­hány hónap alatt olyan meta­morfózison ment át, amely el­lentmond a korszerűségnek. Ezért nem tipikus, elsősorban. — Terveink voltak vele — mondja a városi titkár. — Ta­valy Pestre küldtük öthónapos iskolára, a fizetését is ott kapta kézhez. A küldöttvá­lasztó taggyűlések idején be­választottuk a városi végre­hajtó bizottságba is. Az üzem­ben megbecsülték, segítették munkában, tanulásban. Tekin­télye volt... Az üzemi nőtanáccsal, szak- szervezettel közösen a KISZ sorra rendezte a társadalmi esküvőket, névadókat. K. Má­ria maga is élenjárt az ese­mények előkészítésében, ren­dezésében, az üzemben sok a fiatal nő, majd minden hó­napra jutott egy KlSZ-eskü- vő. Nem sokkal azután, hogy visszajött az iskoláról, beje­lentette a lemondását. Az in­doklás: férjhez megy. Az es­küvő augusztusban volt. Az ex-titkár senkit sem hívott meg a fiatalok közül. A le­mondás igazi oka: a hirtelen jött házasságot, egyházi szer­tartással kötötték... Hogy élnek a változás után? A kérdésre K. Máriától, azaz mostmár L. Józsefnétól kér­tem választ. Az ugyanis nyil­vánvaló, hogy húszévesen sem könnyű olyan életet kezdeni, amelyből teljesen hiányzik a korábbi tartalom, mindaz, ami a fiatalok életét jelentette. — Nem tehettünk másként, kényszerhelyzetbe kerültünk... A lakás. Jóska szülei is így akarták, hogy a templomban legyen. — Ki akarta még, ki ra­gaszkodott a templomi eskü­vőhöz? — Senki. Más senki. — Mikor voltak utoljára templomban? — Amikor esküdtünk. Se előtte, se utána... — Magára számítottak, is­kolára küldték. Hogyan tudja egyeztetni „példamutatását” azzal, amit a fiataloknak mon­dott, míg titkár volt? — Sehogy. Most már az én dolgom, már nem közügy, mióta lemondtam magán­ügyem ez... (Makacsul hajtogatta a be­szélgetés alatt: „a mi ügyünk, magánügyünk, vállaljuk a kö­vetkezményeket”. Menekül mégis.) Következmények pedig nin­csenek. Legalábbis olyan ér­telemben nem léteznek, nem létezhetnek, ahogy K. Mária gondolja. Senki sem akar „mártírt csinálni” belőle. A kerámiás lányok sokan van­nak. A csalódást könnyen el­felejtik. ö viszont olyan ke­resztet vett a vállára, amely­hez tulajdonképpen semmi köze, keresztet, amely a másé, még csak nem is a férjéé, az anyósáé. Tudja? — Nem volt más választá­sunk. Így kellett történni. A lakás. * A lakás. Egyelőre a lány szüleinél laknak. Később a fiú egyik rokona átadja az otthonát, neki nem lesz rá szüksége, szövetkezetit vásá­rol. Mindez ígéret, lehet hogy így lesz, a feltételeket azon­ban előre teljesíteni kellett. Templomban esküdtek. — Hallottak a balassagyarmati KISZ-lakásokról? Kértek se­gítséget a városi bizottságtól? — Minek? Nekem nincs ké­pem, hatszor odamenni vala­hova ... — vágja ki a „nagy adut” a fiatal férj. Egyszer se ment „oda”. Azután számo­lunk. Ketten háromezret ke­resnek, egy ideig albérletben is kibírták volna (kibírja más Is!), néhány hónap alatt össze lehetett volna gyűjteni a kez­déshez szükséges pénzt. — Ha Marika időben eljön hozzánk, és őszintén elmondja, mi az ára annak, hogy az esküvő után tető legyen a fe­jetek felett — mindent meg­tettünk volna, hogy segítsünk —mondja a városi titkár. — Elsiettétek, gyerekek. Ne ért­sétek félre, senki sem kíván­ja azt, hogy mindenkiből Ma­jakovszkij legyen és a nehe­zebb utat válassza, amikor választania kell . .. A;;ért em­ber az ember, hogy ne egy­könnyen adja fel az egyénisé­gét... Egyéniség. Ismerős ez a szó, azt is jelenti — nem arra születtünk, hogy mások le­győzzenek bennünket, legyűr­jenek, deformáljanak a gon­dok. Az ember győzelemre született, arra, hogy maga, ne más szabja meg egyéniségének vonalait. Ismerős a szó, nem­rég még nekik is mindent jelen­tett, látványos meg kevésbé látványos küzdelmet a jellem kovácsolásáért. Fiatalnak való munkát. Munkát, amelyet nem csinálhat meg más, legfeljebb arról lehet szó, hogy okosan segít szülő, pedagógus, ifjúsá­gi közösség és barát, de se­gíteni is csak azt lehet, aki hisz abban, hogy társai segíte­ni akarnak, tudnak is. Ülnek az asztalnál, nézik az abroszt, csend van, de ez a némaság jó, nem kellemetlen. S bár a metamorfózis betelje­sedett rajtuk, azt mondja Mária, vagy inkább József: — Sajnáljuk ... Társai, mind a tizenhárom brigádtag, régóta tudta, mire készül K. Mária. Az esküvő­nek őrültek, az egyházi szer­tartást azonban ellenezték. — Hogyan lehet egy szájból egy­szerre hideget is, meleget is fújni? — Mária kertelt, nem volt őszinte. A mendemonda eljutott a telepvezetői irodá­ba is. Wágner Ottóné telepve­zető, akkor behívta magához a lányt. — Nincs semmi mon­danivalód? — Nincs. Nem sokkal ezután megtar­tották az esküvőt, katolikus templomban, bár a lány más vallású, nem számított, a fiú Szüléi mindenre gondoltak, megszerezték az engedélyt. A „kerámiás” lányok akkor úgy érezték — K. Mária arcul- csapta őket. Ma, ha szóbake- rül az egykori titkár pálfordu- lása — súlyos szavakat mon­danak. Az esküvőt, a hirtelen történt lemondást senki sem tartja magánügynek a lá­nyok, fiatalasszonyok közül. K. Mária vétett a „játék- szabályok” ellen, becsapta tár­sait. Valaki kiszámolta, körül­belül mennyibe került az öt­hónapos iskolán való részvé­tele KISZ-nek, államnak, mindnyájunknak. Harminc— negyvenezer forint kárról be­szélt. Az igazi veszteség jóval több, a kár, amelyet K. Má­ria „átalakulása” okozott — nem mérhető súllyal, pénzzel. Ezek után várható volt, hogy a történtek holtpontra lökik a KISZ-szervezetet. Nem így történt. És hogy másként, kicsit „szabálytala­nul” alakultak a dolgok a Finomkei’ámiánál, abban ré­sze van a tradíciónak is, amely erősebbnek bizonyult a sok vihart kavart esetnél. A kiszesek ezt így mondjál;: „nem álltunk le, nincs egy­helyben taposás”. A héten ünnepi taggyűlésen emlékez­tek meg a forradalmi jubi­leumról, meghallgatták a magnószalagra rögzített Le- nin-beszédet. Néhány nap múlva, járőrversenyt rendez­nek a katonafiatalokkal. Egyedül az ifjúsági brigád van gondban, még nem dön­töttek — mit tegyenek, ho­gyan járjanak el K. Máriá­val. Sokan a kizárást emlege­tik, és azt mérlegelik: lehet-e szocialista a történtek után. a kis munkacsapat? A lányo! közül ketten is bejelentetté — rövidesen férjhez menne! KISZ-esküvőt szeretnének. Pataki László

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents