Nógrád, 1967. szeptember (23. évfolyam, 206-231. szám)

1967-09-17 / 220. szám

2 NáGRAD 1967 szeptember 17., vasárnap Hagy megdöbbenés ox EAK-bon •• Öngyilkosságot követett el A mer marsall KAIRÓ (MTI) Hírügynökségi jelentések szerint az Egyesült Arab Köz­társaságban megdöbbenést kel­tett Amer marsall, volt egyiptomi alelnök halálhíre. Az egyiptomi lapok szomba­ton a szokásos vörös helyett fekete címbetűkkel jelentek meg, és valamennyi közli Amer marsall fekete gyászke­retes fényképét. Az AFP szerint az egész egyiptomi fővárosban nyuga­lom uralkodik. Csupán a vá­ros központjában történt egy kisebb incidens, ahol mintegy kétszáz főnyi tömeg gyűlt ösz- sze, tüntetve az Amer vezet­te meghiúsított államcsíny-kí­sérlet ellen. A legújabb jelentések arról számolnak be, hogy Amer marsall halála előtt már há­rom ízben kísérelt meg ön- gyilkosságot. A félhivatalos­nak számító' A1 Ahram című kairói lap a következőkben re­konstruálja Amer marsall ha­lálának körülményeit: hány perc múlva tért vissza Rövid idő múlva arckifejezése megváltozott és látogatóinak a következőket mondotta: „meg­mérgeztem magam, hogy véget vessek mindennek”. Rövid rábeszélés után bele­egyezett, hogy orvosi kezelés alá vesse magát. Mihelyt állapota valamelyest jobbra fordult, a marsallt egy Kairó környéki villába szállították. A villában ta­lálták meg csütörtökön es­te önkívületi állapotban. Rö­viddel ezt követően meghalt. Az A1 Ahram azt is közli, hogy Amer több méregtablet­tát, valószínűleg cianidot hor­dott magánál. Hírügynökségi jelentések ar­ról adnak hírt, hogy Amer marsallt szülővárosában, a felső-egyiptomi Isztal városá­ban temették el. A temetésen jelen volt Anvar Szadat, az egyiptomi nemzetgyűlés elnö­ke is. Rudnyánszky István, az MTI dúló harcok megmutatták a katasztrófa méreteit, kijelen­tette, hogy nem éli túl, ami történt. Amer halála — úgy tűnik — lemosta róla az összees­küvés gyalázatát. Erre lehet következtetni abból, hogy Anvar Szadat, a nemzetgyű­lés elnöke a halottas házba ment és kifejezte részvétét a családnak. Az A1 Ahram az arab nemzet fiának nevezi a marsallt, aki a tőle telhető mértékben szolgálta hazáját. A lap emlékeztet azokra a szolgálatokra, amelyeket Nasszer harcostársaként és barátjaként tett és rámutat arra, hogy ezeket az éveket nem boríthatják homályba a legutóbbi események. Nasz- szer elnök számára a gyász napja volt Amer halálának napja, hiszen több mint har­mincéves közös küzdelem kö­tötte őket össze. „Amer em­ber volt, tehát gyarló — írja a lap. Erezte, hogy drámája Amer marsall már június 8- án, az izraeli válság kirobba­nása után néhány nappal kí­sérletet tett arra, hogy önke­zével véget vessen életének. Nasszer elnök erről értesülve, azonnal a marsall rezidenciá­jára sietett, és az egész éj­szakát mellette töltötte. tudósítója jelenti: Amer marsall öngyilkossá­ga körülményeinek kivizsgá­lására alakított kormánybi­zottság törvényszéki és egye­temi orvosprofesszorok rész­vételével megkezdte munká­ját. a végéhez közeledik és ezért az öngyilkosságot választotta. Az örök Egyiptom egyik fia távozott és történelmének egyik lapját fordították el”. — írja végül az A1 Ahram. Amer marsallt, a meghiúsí­tott államcsíny-kísérletet kö­vetően, a hónap elején he­lyezték házi őrizetbe. Szerdán, lakhelyén Favzi tábornok, az egyiptomi haderők új parancs­noka és Riad tábornok vezér­kari főnök kereste fel, idézést hozva magukkal, amely felszó­lítja Amer marsallt, hogy a meghiúsított államcsíny-kísér­lettel kapcsolatban kihallga­táson jelenjék meg. Az A1 Ahram szerint a két tábornok Amer marsallt fel­dúlt állapotban találta. Az idézés átvétele után a fürdő­Abdel Gauad Amer taná­csost, a marsall fivérét mint családfőt Gizehbe hívták, hogy jelen legyen a szokásos formalitásoknál. Amer marsall halála meg­döbbenést keltett az egyip­tomi közvéleményben, noha nem tartották kizártnak, hogy önkezével vet véget életének, hiszen öngyilkos­ságot kísérelt meg a júniusi vereség után is. Június 8-án Sokfelei — sorokban John Gollan, Nagy-Britan- nia Kommunista Pártjának főtitkára és George Matthews, a Morning Star főszerkesztője szombaton hazaérkezett Moszkvából. «fi szobájába sietett, ahonnan né- amikor a Sinai félszigeten Népszavazás Franciaországban? Ellentmondó Kenyatta kenyai és Kaunda zambiai elnök szombaton Mombasában megkezdte tár­gyalásait. Tájékozott források szerint, a megbeszélések hom­lokterében a kinshasai csúcs- értekezlet határozatai állnak, különös tekintettel a Szomá­liái kenyai kapcsolatokra. vélemények a NATO-tagságról rARIZS (MTI) A párizsi lapok washingto­ni jelentései szerint, az ame­rikai főváros politikai körei­ben meglepetéssel fogadták ázt a francia illetékes hely­ről származó közlést, hogy 1968. január 1-től ismét visz- szatérnek ahhoz a rendszerhez hogy az Atlanti Szövetség tag­államainak csak évente kell majd engedélyt kérniük Pá­rizstól, hogy katonai repülő­gépeik átrepülhessenek Fran­ciaország felett. A NATO megalakulásától kezdve ez a rendszer volt érvényben. 1966 májusában azonban, amikor Franciaország kilépett a NATO integrált katonai szer­vezetéből, a francia kormány arra kötelezte a NATO-orszá- gokat, hogy havonként kér­jék az átrepülési engedélye­ket. A régi helyzet visszaál­lításában a francia—amerikai kapcsolatok javulásának je­lét látják. Az átrepülési engedélyekre vonatkozó francia bejelentés­sel egyidejűleg az úgyneve­zett baloldali degaulleisták egyik vezetője, Louis Vallon, a Notre Republique című gaulleiséa hetilap legújabb számában arról ír, hogy De Gaulle tábornok a jövő év tavaszán népszavazással kí­vánja eldönteni: vajon Fran­ciaország (amely eddig csak a NATO katonai szervezeté­ből vált ki) tagja maradjon-e az Atlanti Szerződésnek, amelynek érvényessége 1969- ben lejár. Louis Vallon írá­sának hitelét növeli, hogy a cikkírót néhány nappal cikke megjelenése előtt fogadta De Gaulle tábornok. Mindennek ellenére francia politikai körökben bizonyos fokú fenntartással fogadják az ismert politikus által kö­zölt értesülést. A vietnami szakszervezeti küldöttség, amely Hoang Quoc Vietnek, a Vietnami Szakszer­vezeti Szövetség elnökének vezetésével látogatást tett Franciaországban, pénteken elutazott Párizsból. A látoga­tás alkalmából a francia szer­vezett dolgozók 250 ezer fran­cot gyűjtöttek á vietnami dolgozók megsegítésére. * A lengyel statisztikai hiva­tal jelentése szerint Lengyel- ország lakosságának száma szeptember 16-án elérte a 32 milliót. 1945-ben, miután a hitlerista megszállás alatt több mint hatmillió lengyel vesztette életét, Lengyelor­szág új határai között 24 mil­lió lengyel élt. * *' Bulgária idei búzatermé­se rekordnak számít. A hek­táronkénti átlagos termés har­minc mázsa volt. A Bolgár Népköztársaság harminc má­zsás búzatermésével utolérte Franciaországot és Ausztriát. EGY HÉT A VILÁGPOLITIKÁBAN Johnson harapófogóban — Magára talál-e Afrika? — Arab diplomáciai akciók — De Gaulle Lengyelországban — Tűzharc a kínai — indiai határon Egyre összébb zárul John­son harapófogója, amelynek egyik ága Washington viet­nami háborújának fokozódó kudarca, a másik ága pedig, az egyre közelgő amerikai el­nökválasztás. S mint koráb­ban is, Johnson ebből a hara­pófogóból Észak-Vietnam ter­rorbombázásának erősítésével vél kimenekülni. Vasárnap Haiphongnak, a VDK legna­gyobb kikötővárosának lakó­negyedeit és gazdasági léte­sítményeit bombázta az ame­rikai légierő, s a héten a kü­lönböző washingtoni politikai centrumok mosakodása mögül kibontakozott a kép: az Egye­sült Államok elhatározta, a légi háború újabb eszkaláció­ját, Észak-Vietnam kikötői­nek támadását. Washington már augusztus eleje óta gyors ütemben fo­kozta a VDK elleni légi hábo­rút, egyre szaporította — a vezérkari főnökök kívánságá­nak megfelelően — a bombá­zási célpontok listáját. S a vitából, amely augusztus óta tartott a „héják” és a „ga­lambok” között, ismét csak a „héják” kerültek ki győzte­sen. Még augusztus végén a szenátus „héja-beállítottságú” katonai készenléti bizottsága előtt McNamara hadügymi­niszter, mint ésszerűtlent, el­utasította a három fő vietna­mi kikötő blokádját, kétsé­gesnek mondotta egy ilyen hadművelet hatékonyságát, és figyelmeztetett a nemzetközi kockázatokra. Szeptember 1- én, sajtóértekezletén Johnson azt a látszatot keltette, hogy a hadügyminiszterrel ért egyet A héten viszont, bármennyire próbálta is a Fehér Ház men­teni az „odadobott” hadügy­miniszter presztízsét, nyilván­valóvá vált, hogy McNamara kijelentései ellenére újabb eszkaláció megy végbe Viet­namban. Ezek a támadások, amelyek célja megfojtani a kikötőket, elválasztani őket az ország belterületétől, a meg­figyelők szerint egy még szé­lesebb légi offenzíva előjáté­kát jelenthetik. Jellemző módon az újabb eszkaláció megint csak nem elégíti ki a szélsőséges körö­ket, hiszen az elnöki posztra áhítozó, és Goldwater nyom­dokaiba lépett Reagan kali­forniai kormányzó sietett „még totálisabb” légi háború követelésével rálicitálni John- sonra. Másfelől viszont a jó­zanabb köröket képviselő New York Times a „szavahihető­ségi szakadék” -mélyüléséről ír, a konzervatív londoni Ti­mes pedig két hét alatt ne­gyedik vezércikkében köve­telte a bombázások abbaha­gyását, és utalt az egyre nö­vekvő kockázatokra. Hozzá­tartozik a képhez az is, hogy a Johnson-kormányzat a jö­vő héten kezdődő ENSZ-köz- gyűlésben újabb „béke-offen- zíva” eljátszására készül. A hét elején Pham Van Dong, a VDK miniszterelnöke egy amerikai televíziós társaság­nak adott nyilatkozatában azonban hangsúlyozta: a bombázások feltétel nélküli megszüntetése az egyetlen út a tárgyalások felé. A kinshasai afrikai csúcs­értekezlet olyan időpontban ült össze, amikor a felszaba­dulási hullám csúcspontján túljutott Afrika az elmúlt egy—két évben éppenséggel afféle hullámvölgybe került. Megnyilvánult ez a fokozódó gazdasági problémákban, a nyugati inspirációjú katonai puccsokban, s az egyes afri­kai államok meddő egymás közötti viszályaiban. Holott különösen a rhodesiai és dél­afrikai fajvédő fehérek akciói, és ezzel szemben a mindkét országban új lendületet ka­pott, de támogatást váró par­tizánmozgalom sürgetően kö­veteli a független Afrika ma­gára találását. Az Afrikai Egységszervezet pedig lénye­gében továbbra is tükrözi azokat az ellentéteket, ame­lyek már megszületésekor jellemezték, radikális előrelé­pést tehát aligha lehetett el­várni tőle. A kinshasai csúcs- találkozón hozott határozato­kat elsősorban a kialakult helyzet és nem a korábban táplált —, sajnos sokszor megalapozatlan — remények szemszögéből kell vizsgálni. S ekként fontosnak minősíthet­jük azokat a határozatokat, amelyek a portugál gyarma­tokon harcoló függetlenségi mozgalmak egységére szólíta­nak fel, vagy azt a közvetí­tési kísérletet, amely a ni­gériai polgárháború megoldá­sát szorgalmazza. Lényeges a felszabadító mozgalmak cél­jait szolgáló rendkívüli alap összegének felemelése, jólle­het a rhodesiai fehér rezsim­mel szemben hozott határozat semmiképpen sem nevezhető cselekvőnek. A kinshasai csúcstalálkozó lényeges ered­ménye, hogy — erős vita után ugyan — az afrikai ál­lamok rokonszenvüket nyilvá­nították az EAK iránt, és kö­vetelték, hogy az izraeli fegy­veres erők vonuljanak ki Egyiptom területéről. Az EAK iránti rokonszenv megnyilvánulása a kinshasai csúcstalálkozón, fontos rész« annak a diplomáciai offenzi- vának, amelyet az arab álla­mok indítottak a hétfőn meg­nyíló rendkívüli, s másnap azt követő rendes ENSZ-köz- gyűlési ülésszak előtt. Mint ismeretes, a khartúmi csúcs- értekezleten az arab államok a közel-keleti válság politikai megoldása mellett döntöttek. Látható, hogy az arab álla­mok megfelelő következteté­seket vontak le a rendkívüli közgyűlés nyári vitáiból, es ezért igyekeznek kiszélesíteni az igazságos ügyüket támoga­tó országok körét, s egyen­getni a megfelelő rendezés út­ját. A héten Belgrádban és Moszkvában járt az EAK kül­ügyminisztere, Johnsonnal lé­pett diplomáciai érintkezésbe Fejszal, szaud-arábiai király, Nasszer külpolitikai tanácso­sa Indiába és Pakisztánba lá­togat, s a kairói A1 Ahram sejtetni engedte, hogy „jelen­tős szinten” ismét érintkezés­be lépnek De Gaulle francia elnökkel. A francia elnök e héten fe­jezte be lengyelországi hiva­talos látogatását, amely má­sodik szocialista országbeli útja volt. Ami a francia- lengyel közvetlen kapcsolato­kat illeti, a látogatást egyér­telműen nagy előrelépésnek tekinthetjük. De Gaulle varsói tárgyalásai az európai álla­mok külpolitikai tárgyalásai­nak láncolatában a realista szemlélet és magatartás jelen­tőségét húzták alá. Különösen lényegesek De Gaullenak az Odera—Neisse határ sérthe­tetlenségéről Varsóban és a nyugati — vagyis Bonn által „igényelt” — lengyel vajda­ságokban tett kijelentései. Ezek a kijelentések viszont nagy elégedetlenséget váltot­tak ki Nyugat-Németország- ban. Miközben a világ béke­szerető erői fokozódó erőfe­szítéseket tesznek a nemzet­közi feszültség enyhítésére, a vietnami háború és a közel- keleti válság megoldására, addig újra kiéleződött a fe­szültség a két nagy ázsiai ál­lam Kína és India között. Rendkívül sajnálatos dolog, és elgondolkoztató, hogy a kí­nai—indiai határkonfliktus megint oly időpontban élező­dött ki — legutóbb a kubai válság idején, — amikor Johnson vietnami eszkalációja egyre komorabb kilátásokkal kecsegteti a világot. Minden­esetre feltűnő, hogy a tűzharc éppen az indiai hadügymi­niszter moszkvai látogatását előzte meg. s a kínai fél sem­miféle mérsékletre nem haj­lott, amit csak a hasonló ál­láspontot elfoglaló indiai szél­ső jobboldal fogadhat öröm­mel. Avar János Brezsnyev megbeszélése a DNFF állandó moszkvai képviselőjével MOSZKVA (TASZSZ) Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának fő­titkára szombaton fogadta Dang Quang Minh-t, a Dél­vietnami Nemzeti Felszabadí- tási Front állandó moszkvai képviseletének vezetőjét. „Az SZKP és az egész szovjet nép — mondotta a beszélgetés so­rán vendégének Brezsnyev — sokrétű segítséget nyújtott ás nyújt a jövőben is mind a dél-vietnami hazafiaknak, mind a Vietnami Demokra­tikus Köztársaságnak a sza­badságáért és függetlenségé­ért vívott harcában.” Dang Quang Minh tájékoz­tatta az SZKP vezetőjét a DNFF rendkívüli kongresz- szusáról, amely új politikai programot fogadott el. Leonyid Brezsnyev kijelen­tette, az SZKP Központi Bi­zottsága igen nagyra értékeli azt a tényt, hogy a Dél-viet­nami Nemzeti Felszabad! tási Front az ország minden réte­géhez szóló, fontos politikai dokumentumot fogadott el. Ez az okmány — mondotta — kétségtelenül elősegíti az or­szág lakosságának további összefogását az amerikai ag- resszorok és saigoni kiszol­gálóik elleni Jtüzdelemben. A beszélgetésben részt vett Borisz Ponomarjov, az SZKP Központi Bizottságának tit­kára. KISZE-vacsorák íivprtvafpnv 1 Asztalnál készülő Újul if műn i • ételkülönlegességek. a Karaites Szálló mozaik termében, minden Ásztalrendelés kedden és csütörtökön Hangulat! a 11—52 telefonszámon.

Next

/
Thumbnails
Contents