Nógrád, 1967. szeptember (23. évfolyam, 206-231. szám)
1967-09-16 / 219. szám
í!567 «aepíemítsr t<T.. szombat »Ö8H Ä 0 Szentkúti barangolás Alig múlott reggel hat óra, s javában áll a szentkúti vásár. Búcsú van. Kisasszony napja után vagyunk. Van itt minden, mi szem, szájnak ingere. A lacikonyhán sütik a kolbászt, az éjszakázástól gyűrött arcú emberek emelgetik a poharakat a söntéseknél. Sokan aludtak a szabad ég alatt, derékaljuk a domboldal volt, vagy a park lépcsője. Bizsu, szentkép, cifrabot talál gazdára. Méregzöld őzikés falvédők kiabálnak a sátrak faláról. Valóságos giccsparádé, rámában, vásznon. Tulipiros fejkendőket cibál a szél. Az árusok hangosan licitálják túl egymást, mintha egy keleti bazárba csöppenne az efféle látványosságtól elszokott európai. Azzal a különbséggel, hogy itt nemigen lehet alkudni, azaz lehet, de nem érdemes. Minden mozog, processziók vonulnak csipkefüggönyből szabott zászlók alatt. Énekelnek hangosan, imádkoznak az Űrhöz. A kezekben rózsafilzér imakönyv. A sétálók, kíváncsiskodók serege utat nyit nekik. És egyre érkeznek a hívők, kirándulók gyalog, szekérrel, Skodán, Moszkvicson, autóbuszon. Sok a külföldi. Fiatal is akad a menetben, egykedvűen követik a nagymamát, félszegen sütik le a tekintetüket — nem tudom mire gondolnak. A „ fájdalom99 apostolai Jó üzlet ez a búcsú a vásározóknak, de még jobb azoknak, akik a fájdalmukat kínálják a drága magyar apáknak, anyáknak, az adakozóknak. ök a koldusok. Az ország sok részéből adnak itt találkáit egymásnak. Portékájuk: a siránkozás, a keserv és a sóhaj. Pénzért érdemes. És van, aki fizet érte egy— két forinttal. Idős nénike áll meg egy napszemüveges koldus előtt. Bizonytalanul tipeg: — Adnék magának két forintot, de nincs aprópénzem, csak százasom. — A napszemüveges abbahagyja siralmait, gyakorlott mozdulattal nyúl a tárcájához és kész ajánlattal 6iet az adakozónak: — Felváltom, csak adja ide... — Az előbb még világ- talanságáról siránkozó koldus olyan gyorsan leszámolja és visszaadja tízesben, húszasban a két forint különbségét, hogy szemmel is nehéz követni. A százas eltűnik a belső zsebben, de marad még vagy öt—hat fémpénz a földre tett sapkában. Arrébb egy másik jajgató levette a ballábáról a protézist. Combja alá helyezte az izmok támasztására. Ügyes megoldás és hatásos is. Ügy remeg a csonka láb, mintha vibrátort helyezett volna alá. Csak az a furcsa, amikor új pózt vesz fel, nyugodtan fekszik a lába, semmi mozgás a kiterített pokrócon. Rendezett színjáték. Észreveszi, hogy figyelem. Azonnal kapcsol. Újból remeg a lába, ahogy ez már a „szakmához” tartozik. És vannak csonkakezűek, mások pokróc alá rejtik egyik végtagjukat. Hatódj meg járókelő, nyisd ki a pénztárcádat! Említem a dolgot a közelben levő szociális otthon egyik lakójának. Ö éppen műszakban van, a vizszivatytyú motorját kezeli. Gépkezelő volt a szakmája. Most se tud meglenni tevékenység nélkül. Kérdezem és csaknem dühbe gurul. átkozódnak, hogy az ember inkább elsüllyedne, mintsem őket hallgassa. A forráshoz vezető úton is kuporog egy öregasszony. Ő helybeli, Szentkúton lakik. Alamizsnáért nyújtja a kezét. Adok neki egy forintot, hogy szóra bírjam. — Miből él? — Járok az erdőre fáért, aztán itt is, ott is akad valami. — Nem lenne jobb az otthonban? — No csak ez kellett. Villámokat szór a szeme, sorba szedi a szenteket, a pokolra, meg a halálra, de ő oda nem menne. Mit gondolok én, kicsoda ő? Még ilyet! A gyógyító rít... Egy cifra betonikútból több csapon át folyik az ivóvíz. Rá van vésve egy kis márványtáblára: „Szentkúti Szűzanya, segíts”. Nagy itt a for-, galom. Boros-, sörösüvegekbe csordogál a fehér falmelléki. Gondosan bedugaszolják, hazaviszik. Egy mezőkövesdi asszonyka termoszt vesz elő. Körbe járja a kutat, s minden csapból enged bele egy kicsit. — Kinek viszi? — kérdezem, ■ Fájdalmasan néz rám. — Édesanyámnak. Gerinc- csúszása van. A kisfiamnak meg csípőficama. Nekik viszem. Ez majd segít rajtuk. Meg, tudja én Is beteges vagyok. — Többször volt már itt? — Minden évben eljövök. Régen gyalogoltunk egészen Mezőkövesdtől idáig. Most vonattal jöttem. — Máskor is vitt vizet? — Igen. — És segített? — Még nem, de ha ez sem segít, akkor elviszem orvoshoz a fiamat Miskolcra. Talán előbb kellett volna. A gipszágy, a szakavatott ortopédorvos, már régen tudja mit kell tenni! ben, lábukat, arcukat mossák. Frissítőnek nagyon jó, de a lábak mellett ott hasalnak a szomjas üvegek is, hogy magukba fogadják az áztatott lábak vizét. (?!) Vajon mit szólna ehhez a higiénikus orvos? Vagy ne is kérdezzük? A poharat kimossuk, még ha tiszta is, amikor vendéget kínálunk. Vagy ez csak a lakásban ildomos? Aligha! Inltább kéinapi munka öreg bácsi kapaszkodik felfelé a patakból. Hálásan nyúl a kezem után. Együtt baktatunk visszafelé. Szlovákiából jött, egy közeli községből. — Harminckilencben jártam itt utoljára. Akkoriban kevés volt a munka, és gyakran jöttem át borért, pálinkáért. Ha elkaptak, megbüntettek öt pengőre. De többször sikerült kikerülnöm a csendőröket. Elszaladt felettem az idő. Most hatvanhét éves vagyok. — Hol aludt az éjjel? — A templomban húztam össze magam egy padban. Nagyon elfáradtam, inkább két- napi munka, mint még egy ilyen éjszaka... A tömegben válunk el. Kalapot emel, s elvegyül a sokaságban. Három fiatallai is összeakadok, Jászberényből jöttek. A fiú nyakában fényképezőgép. A két érettségizett lány vidám, karolják egymást. Egy társaság. — Zarándokok? — összs- nevetnek, s szinte egyszerié mondják: — Kirándulunk. Szüléink vásározók. Van itt látnivaló elég. — Éppen az előbb fényképeztem egy jelenetet — beszél a fiú. — Veszekedett a koldus. Hallotta volna csak. Kár, hogy a gépem nem rögzíti a hangokat. — Kellemes időtöltést! — Köszönjük. Sokféle szín, hang, benyomás keveredik bennem. Szentkút a hívők Mekkája. De amint láttam és hallottam, az is Szentkúthoz tartozik.. Gulyás Ernő 4 közgazdasági szemléletről II. Bz új feladatok az ember javát szolgálják A lakosság egyes rétegeinél tehát találkozhatunk a köz- gazdasági szemléletben bekövetkezett minőségi változásokkal. Más csoportoknál és rétegeknél ezek a változások azonban nem érzékelhetők. Legjellemzőbb megnyilvánulásai: közömbösség és passzivitás a gazdaságpolitikai programokkal szemben. Jórészt a nyugati propaganda hatására gazdasági eredményeink lebecsülése, kritizálá- sa. A kispolgári ideológia hatásaként az egyéni célok mindenáron való hajszolása, a ha- rácsolás, az anyagiasság. E „hagyományos” helytelen szemléletek mellett — nagyrészt azonban ebből fakadóan — a gazdasági mechanizmus irányelveinek félremagyarázásával, új, helytelen szemléletek ütötték fel fejüket. Legjellemzőbb ezek közül talán a gazdasági munka abszolutizálására, a politikamentességre való törekvés. Feladatukat a gazdaságosságra redukálják, csak a gazdaságosság a kizárólagos tényező. A szociálpolitikai szempontokat háttérbe szorítják, vagy teljesen mellőzik, kirekesztik a feladatok megoldásából az embert. Ezek keltik a munkanélküliség, a létbizonytalanság rémhírét, megfeledkezve arról, hogy a gazdaságosságot az emberrel kapcsolatban kell értelmezni. Az új feladatok az ember javát szolgálják. E szemlélet másik végleteként jelentkezik a szociális demagógia. Meghamisítva a szocialista elosztási elveket, az igazságosság, az egyenlőség^ hangoztatásával igyekeznek befolyást gyakorolni az emberek szemléletében, és passzivitást kiváltani a célok megvalósításában. Ezek is előszeretettel megfeledkeznek arról, hogy társadalmunk alapja a munka. Az elosztásnak annyiban van egyenlősége, hogy egyenlő mércével, a munkával mérik: aki nagyobb felelősséget vállal és többet, jobbat ad a társadalomnak, az többet Is kap a társadalomtól. A helyes közgazdasági szemlélet kialakításáért és a megnyilvánuló káros szemléletek ellen sokat tett a közgazdasági propaganda azáltal, hogy felismertette a társadalmi, gazdasági változásokat, reagált a felmerülő elméleti és gyakorlati problémákra. Nem számolt azonban eléggé azzal, hogy a gazdasági mechanizmusunk reformja új helyzetet teremt a közgazdasági gondolkodásban és szemléletben, s új, megváltozott eszközöket és módszereket igényel. Az újszerűség abban a lényeges különbségben leli magyarázatát, amiben az új gazdasági mechanizmusunk különbözik a régi gazdasági mechanizmustól. A tervlebontás megszűnése, a közvetett szabályzó eszközök dominá- lása, az áru és pénzmechanizmusok teljesebb kibontakozása, mindenekelőtt a gazdasági folyamatok nézőpbntját változtatják meg. A tervutasítások, a teljes termelési érték és a vállalati gazdálkodás célja, a tervteljesítés, mint a gazdasági tevékenység megítélésének alapja stb. váltotta ki azt a sajátos termelési nézőpontot, ami közgazdasági szemléletünk alapját alkotta. E szemüvegen keresztül néztük éveken át a gazdasági folyamatokat, értékeltük az emberek tevékenységét, e szemlélet vált gyakorlattá. Történelmileg szükségszerű volt. kedvezőtlen hatásai akkor kezdtek megmutatkozni, amikor a gazdaság bonyolultabbá vált,. amikor differenciálódtak a szükségletek. E szemlélet megváltozása nehéz, „konokságát” mutatja, hogy amikor már érezhetővé váltak kedvezőtlen hatásai a rugalmatlanság, készletfelhalmozódás stb., akkor sem sikerült lényegesen változtatni rajta. Az új gazdasági mechanizmus a vállalati tevékenység fő mércéjévé, a nyereség maximalizálását helyezi. Nyereség azoknál a vállalatoknál képződik, amelyek társadalmi szükségletet elégítenek ki termékeikkel, ennek előfeltétele viszont a realizálás. Az új gazdasági mechanizmus közepette az értékesítés lesz egyik nagyon fontos közgazdasági nézőpont, e szemüvegen keresztül kell majd megítélnünk a vállalatok és emberek gazdasági tevékenységét. A vállalati tevékenységgel kapcsolatos döntések centralizálása, a fejlesztések központi pénzalapból történő finanszírozása stb. váltotta ki a „kerül, amibe kerül” szemléletet. Az új gazdasági mechanizmus ökonomikusabb szemléletet kíván. A vállalati tevékenységgel kapcsolatos döntések decentralizálása, az a tény, hogy a vállalat részben maga hozza létre és teremti meg a fejlesztéshez szükséges pénzeszközöket. önmagában is jelent szemléletváltozást. Az állam a jövedelem szabályozáson, és a hitelpolitikán keresztül „kényszeríti” ki a leggazdaságosabb döntéseket. A leggazdaságosabb, természetesen itt a társadalmi szinten jelentkező gazdaságosságot jelent, amely állami preferenciákat és szociálpolitikai tényezőket is magába foglal. Az új gazdasági mechanizmus irányelvei eddig is hoztak új elméleti ismereteket, a gazdasági mechanizmus működése pedig minden eddiginél jobban igényli majd az új elméleti kutatásokat. A közgazdasági szemléletben jelentős változás ott mutatkozik meg, hogy olyan új elméleti elemekkel gazdagodik, . amelyek eddig nem voltak jellemzők. A közgazdasági szemlélet eddig nem foglalkozott túl sokat a gazdasági mechanizmus működésével — s korábban nem is tudta azt elválasztani a szocializmus lényegétől. A kibontakozó vita elméletileg sok újat produkált. Ismeretek vonatkozásában két irányban várható változás: egyrészt a már meglevő kategóriákat új tartalommal telíti meg, másrészt teljesen új kategóriákat hoz létre. Az .emberek közgazdasági szemléletét rendkívül sok tényező alakítja, formálja. E tényezők tudatos, szervezett irányításával a gazdasági célkitűzések megvalósítására irányuló aktív tevékenységet válthatunk ki. Amikor gazdaságpolitikai programokat fogalmazunk meg, előtte mindig gondosan felmérjük és elemezzük a valóságos gazdasági helyzetet, gyakran hiányzik azonban annak a megítélése, hogy hol tart az emberek közgazdasági szemlélete, s milyen előfeltételek jöttek létre a tömegek aktív bevonására. Szorcsik Sándor A mezőgazdasági balesetekről árusítás, a szárnyasállatok körüli teendők; takarmányíele- lősi munka, méhészkedés, fűtés, takarítás, javítás fenntartási munkák, út-legelőkarban— Ne higgyen nekik. Szíri észkednek.. Képesek taxival idehozatni magukat. Ha nem látom nem hiszem el. Az otthonban lenne helyük, de oda nem jönnek, hiába adnak meg mindent, jó kosztot, fehér ágyat nekik, ez az élet tetszik. De milyen élet ez? Istenemre, szégyellem magam, amikor látom. És hiába zavarják el Őket. Nincs bennük semmi szégyen. Minden hatóságon kifognak. Szóljon csak valaki nekik, úgy fellátnak, A pásztói járásban is mind több termelőszövetkezet gyarapítja a tagok és a közös jövedelmét melléküzemági tevékenységgel. Legutóbb a pásztói közös gazdaságban határozták el, hogy a korábban elkezdett melléküzemági tevékenységeket újabbal szaporítják: kerti bútorokat • készítenek. Mit szólna a higiénikus? Sokan zarándokolnak a patakok forrásához. Elmegyek én is. Akik visszafelé jönnek, üveget hoznak, énekelnek. Erről a vízről is az járja, hogy gyógyít. S a hívők hisznek is ebben, Dehát ez az ö dolguk. A forrás látványa megbénít egy kicsit. Többen állnak a csermelyként folydogáló vízA piackutatás eredményeképpen, rövidesen húsz holdon telepítenek fűzvesszőt. A vesszőket olyan területekre telepítik, amelyeket mezőgazdasági termelésre nem lehet hasznosítani. A telepítéshez nemesfűzvesszőkel szerez be a gazdaság. A mezőgazdaság gépesítése, megnövelte a baleseti veszélyeket. Azonban megvan a lehetősége annak is, hogy körültekintéssel megelőzzék a komolyabb bajt. Korábban az egyéni gazda a saját kárán tanult. A közös gazdaságokban viszont balesetvédelmi oktatással, jó munkaszervezéssel az óvórendszabályok megtartásával. a balesetek nagy részét elkerülhetik. A mezőgazdasági balesetek száma a korábbi években növekedett. Éz nagyrészt azzal magyarázható, hogy a kórházi ellátást kiterjesztették falura is. Így aztán csaknem valamennyi sérült orvosi ellátásban részesül. Nem is olyan régen, az egyéni gazda, mint fizető beteg, csak igen komoly baleset után volt hajlandó a kórházban maradni, és fizetni az ápolási költséget. A baleseti statisztikát nézegetve kiderül: gyakran éri baleset a gyümölcsszedő, vagy az állatot őrző gyermekeket. Sok baj történt az idősebb, 50—60 éves dolgozókkal is. Jelentős a 60 éven felüli, korosabb taKerti bútor — íűzvesszőből gok balesete is, amely alapbetegségükkel. az érelmeszesedéssel, magas vérnyomással van összefüggésben. A mező- gazdasági balesetek száma szinte hónapról hónapra eltérést mutat. Az aratás idején, és októberben a termés betakarításakor szinte ugrásszerűen megszaporodik. A tapasztalatok azt mutatják, a legtöbb esetben a szabálytalanul megrakott szekér, a rossz útviszonyok és az alkohol hatása idézi elő a bajt Ha a balesetet zuhanás okozza, sok a koponyasérülés, a csigolyatörés, mellkasi sérülés. Az állatok őrzésénél gyakori a lórúgás, az öklelés. a harapás. Sok sérülést okoznak az erőgépek is. Az alkoholfogyasztás, ritkábban a rossz talajviszonyok, a védőberendezések hiánya idézi elő gyakran a bajt. A munkagépek ugyancsak sok balesetet, sérülést okoznak. A munkaszervezés, az irányítás hibái, a felületes ellenőrzés, a gondatlanság, a figyelmetlenség, a közömbösség ugyancsak sok baleset előidézője lehet. Kevesebb azoknak a sérüléseknek a száma, amelyeket mérgezés okoz, mint például a növényvédőszerek kezelése, tárolása. A balesetelhárítás megszervezését kormányhatározat írja elő. A szocialista állatni egészségügyi szolgálat egyik fontos feladatának tekinti, a mezőgazdasági balesetek megelőzését. Ez azonban még kevés. Széles körű társadalmi összefogásra van szükség a balesetek megelőzésére. A baleset-megelőzésben rendkívül nagy a szerepe a körzeti orvosnak. Ha a orvos ismeri a baleset forrásait, hasznos tanácsokkal segítheti a közös gazdaságok vezetőit. A szövetkezet „üzemorvosa” rehabilitációs munkájával az öreg, rokkant, munkaképtelen dolgozókat elsősorban a köny- nyebb munkát igénylő munkahelyekre irányíthatja. Ehhez persze az szükséges, hogy szoros kapcsolatot tartson a szövetkezet vezetőivel. Köny- nyebb munkakörnek számítanak a mezőgazdaságban a növényápolási és növényvédelmi, a kertészeti, melegágyi, üvegházi munkák; termékosztályozás, csomagolás, válogatás, tartás, raktári munkák, őrködés, felügyeleti, háziipari és irodai munkák. A mezőgazdasági balesetek megelőzését szolgálja a rendszeres és gondosan ellenőrzött balesetvédelmi oktatás, az óvórendszabályok szigorít betartása. illetve betartatása, a jó munkaszervezés. Több balesetvédelmi oktatást tarthatnának azonban az orvosok, s részt vehetnének az ellenőrzésben is. Mert — sajnos — a mezőgazdasági egységek biztonsági megbízottai nem mindenütt látják el megfelelően feladatukat. Helyes lenne, ha minden közös gazdaságban nagyobb gondot fordítanának az éves munkatervbe beépített. munkavédelmi intézkedési terv végrehajtására. A megelőző munkában a jövőben az SZMT munkavédelmi felügyelőségétől is nagyobb segítséget kívánnak a közös gazdaságok. örvendetes, hogy az idén a mezőgazdasági balesetek száma — az előző évekhez viszonyítva — lényegesen csökkent. Fokozott megelőző munkával, további javulásra, van még remény. Dr. Pirkner Ferenc
